Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-03 / 151. szám
1989. június 3., szombat Dunántúli napló Pécsett ebben a tanévben 4874 nappali tagozatos hallgató kezdte meg tanulmányait felsőfokú intézményben. Ebből 2488 nő. Az Orvostudományi Egyetemen 1215-en, a JPTE Állam- és Jogtudományi Karán 568-an, a Közgazdaságtudományi Karon 441-en, a Tanárképző Karon 1684-en kezdték meg a tanévet. A Pollak Mihály Műszaki Főiskolán 887-en, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozatán 79-en tanultak. (A KSH adataiból) Versenyben, versenyen kívül Kiss Márta tanárnak készül Nagyra nőtt. szőke és mosolygós. Eddigi eredményei valóban jogossá teszik elképzelését, hogy egyszer majd szülei nyomdokaiba lép, és maga is kisdiákokat vagy ábrándokkal teli, játékoskedvű, optimista kamaszokat fog tanítani. Olyanokat, imint ő. Az első lépés formailag megtörtént - Kiss Márta jelentkezett, és fel is vették a pécsi Apáczai Csere János Gimnáziumba, ahol fő tantárgyainak egyike az angol nyelv lesz. Ezt a kiteljesedni látszó szerelmet persze nemcsak a szülői ház könyvtára vagy a Kodály kollégiumban nevelőként dolgozó édesanya, a Zi- pernovszky Gépipari Szakközépiskolában mérnöktanár édesapa hivatástudata alapozta meg. Az alma, úgy vélem, ettől még messze is eshet a fájától. Sőt, méa csak jövendőmondók sem lehetünk. De azért két országos versenyen való sikeres részvétel - a Szolnokon harmadik alkalommal megrendezett Verseghy Ferenc Nyelvművelő Versenyen, majd a rákövetkező napokban Hatvanban az angol nyelvi döntőn elért harmadik hely (!) - azt sejteti, hogy Kiss Jenőék nemcsak Gábor fiukra, ugyancsak nyelvet tanuló, a már gimnazista Viktória lányukra lehetnek büszkék talán a jövőben is, hanem Mártára is.- A pécsi 2. számú gyakorló iskola egyébként nem szokta nagy dobra verni az eredményeit — mondja az édesanya —, de Laskay Lászlóné és az angolt tanító Deli Katalin lelkiismeretes, a felkészülést segítő szakmai munkájáról méltatlanság lenne megfeledkezni! Egyébként hadd mondjam, hogy tavaly Viki, még nyolcadikosként, hasonló eredményt ért el magyarból... és most a nyolcadikosok csapata negyedik lett. — Az angol nyelv mellett matematikát szeretnék majd tanítani — mondja Márta —, és a magyar nyelv ismeretére nemcsak az idegen nyelvek elsajátítása miatt van szükség, hanem mert egy pedagógusnak mindenképpen helyesen kell beszélnie magyarul, függetlenül attól, hogy mit akar tanítani. Egyébként - már „versenyen kívül" is szolgál egy kis meglepetéssel. Közmondásokat kellett átkölteni betűrimes formára - az ő választottja, az „ármentes állatnak állapotát átvizsgálni álnokság” - vagyis az „ajándék lónak ne nézd a fogát” eredetileg így hangzott: „potya paci protkójára pillantani piszokság”. Csak éppen ezt a változatot nem merte leírni a szigorúan fehérlő papírra. Mondja valaki, hogy ma már megszűnőben a sza- mizdat-irodalom ... Panasznap vagy szak- szervezeti kongresszus? Nem állt a helyzet magaslatán a Pedagógusok Szakszervezetének három hete megtartott XIII. kongresz- szusa — ez szűrhető le a résztvevők véleménye alapján. Újvári Lászlóné, a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola tanára úgy találja, nem voltak igazán felkészülve a kongresszus hozzászólói. Nem hangzottak el igazán megszívlelendő javaslatok, ki-ki a saját sérelmeit sorolta, nem tudván elszakadni a helyi problémáktól. — Mintha nem ugyanazért lettünk volna ott — összegzi Újvári Lászlóné. — Sokan egyszerűen panasznapnak tekintették a kongresszust. Az elnök sem tudta kordában tartani a panaszáradatot. A sokszorosan ismétlődő panaszokat hallván, elálltam a felszólalástól, nem akartam tovább rabolni a kollégáim idejét. — A képesítés nélküliekről szerettem volna szólni, de ezt sokan megtették helyettem is. A létminimum alatt élő nyugdíjas pedagógusokról — a helyzetük javítására - terveket dolgoztak ki. Arról, hogy azonos feladatokért, azonos területek ellátásáért a műszaki tanárok is megkaphassák azt a bért, amit a műegyetemet végzett mérnöktanárok megkaptak. És végül, ami tetszett: tartson bizalmi szavazást a tantestület, amikor úgy érzi, nem megfelelő az iskola igazgatójának a mun- kája — javasolták többen is. Egykor tanár - ma üzletvezető így déltájiban még csendes a presszó, három fiatalember porad'icsomlevet és egy pohár sört ikortyol az egyik asztalnál. Ikotin Gyula, a pécsi Vénusz presszó vezetője nyak- kendősen megy a belépő vendég elé, s körbetékirrt, ninos-e valahol valami letörölgetni való a bútorokon, polcokon. Ikotin Gyula öt évvel ezelőtt nyitotta a presszót, akkor segített két lánya és veje; ma- már ők önálló üzleteikben dolgoznak. Ikotin Gyula 1984-ig pedagógus volt. A pécsi tanárképző főiskolát feleségével együtt 1965-ben végezte el biológia-föld rojz-mezögazda- ság szákon, tanári pályájukat Sásdon kezdték. Azután Nagy- dobsza, majd a pécsi tanári éveik következtek. Az akkori Kisegítő- és Foglalkoztató iskolában tanított, majd négy évig a kaposvári mezőgazda- sági szakközépiskola kollégiumában dolgozott. A tizenkilenc esztendő alatt levelezőn elvégezte a főiskolai műszaki ismeretek és gyakorlatok szakot, a marxista esti egyetemet és vörös diplomát szerzett a Gyógypedagógiai Főiskolán. Miért változtatott pályát, ha mór ennyi energiát is fordított az önképzésre? — Ügy érzem, nem vesztek el a diplomák. Az errtberisme- retem, a kapcsolatteremtő képességem és elég széles körű ismereteim kamatoznak mostani munkámban. Én szerettem tanítani. A^fiatalok után olykor érzek .is nosztalgiát, de kárpótol, hogy ide a presszóba zömmel fiatalok járnak.- A tanári pálya hierarchiája és egyéb vonzatai nem hiányoznak, újra nem fogok elmenni tanítani. Miért változtattam pályát ennyi év után? A kereskedés, a vendéglátós nem vált idegen a számomra, hiszen tizenhárom nyáron át árusítottam a harkányi pavilonomban főtt kukoricát. Anyagi helyzetünk jobbítása adta ezt az ötletet, s szeretném elmondani, hogy egy-egy nyáron a keresetem annyi, vagy több volt, mint az egész évi tanári fizetésem! Biztos akadták, akik irigykedtek rám ezért, de hát más számára is adva a lehetőség, hogy a nyári szünetben pihenés helyett reggeltől estig dolgozzon. A^ vendéglátás ízére csak később kaptam rá, s amikor a gyerekeim érettségiztek, felmerült az ötlet, nyissunk közös üzletet. Elvégeztem a pécsi Vendéglato- ipari Szakiskolát és belefogtunk az üzletbe. Ma már kialakult vendégköröm van es bevált ez a presszó azzal együtt, hogy én nem a gyors meggazdagodásra törekszem, hanem a tisztességes kereset melletti, színvonalas vendéglátásra. A decemberi parterte- kezleten megválasztottak egyébként a városi pártbizottság tagjává, a KISOSZ ™e_ gyei szervezetének párttitka ra és megyei küldötte vagyok. Mondja, nagyobbik lányával együtt tervezik egy P®csl ej" szakai bár nyitását is, s sorolja, naponta mennyi az intéznivalója. Úgy gondolom, a tanári pályáról való elmélkedéstől ugyancsak messzire kerültünk, de Ikotin Gyula megcáfol következő mondataival: Azért kibújik belőlem a „tanár bácsi", sőt ez nem is a legmegfelelőbb kifejezés, mert tanárkoromban sem a tekintélytiszteletre, hanem az emberi kapcsolatokra építettem. Elmennek az utolsó néptanítók Nagy Ferencék Berkesdről „Arra készítettek fel, hogy mezítlábas falusi szegénygyerekeket kell tanítanunk”- Annyi kisgyerek fejét simogattam meg életemben, most itt az ideje, hogy az unokáimét simogassam - így mondja Nagy Ferencné, An- nusUa, a falu tanító nénije Berkesden. Most hatvan esztendős. öt évvel tovább szolgált; férje, Nagy Ferenc, az iskola igazgatója most vonul nyugdíjba. A Nagy házaspár együtt válik meg a berkesdi iskolától. Úgy érzem, távozásukkal lezárul egy korsrak. Elmennek az utolsó néptanítók. Nagy Ferenc 1948-ban végzett Pécsett, a püspöki tanítóképzőben, Annuska 1949- ben, az államosítás után a Miasszonyunk zárda tanítóképzőjében. Falun nőttek fel, Annuska a nagypalli vasútállomáson, Ferenc Bogádon. Mindig baranyai kisfalvakban tanítottak. Ferenc Romonyán, Szebényben kezdte a pályát. Aztán apja a 35 hold földjével kuláklistára került, a fiatal tanító pedig mint nem megfelelő szellemű „kulákcse- mete" büntetésből egy évre Zsibrikre. Zsibrík mára népte- len kísértetfalu — Nagy Ferenc emlékeiben a válaszút jelképe: - Ha nem tudok egy éven belül elkerülni, otthagyom a pályát. így gondoltam okkor. Mégis szép volt az az év - és rosszabbul is járhattam volna . .. ■Nagy Ferenc állomáshelyei Ramonya, Szebény, Zsibrík, Er- dősmecske, Berkesd - feleségéé Feked, Berkesd. Itt házasodtak össze 1953-ban. Először az egészségházban kaptak egy kis szobát. Aztán szolgálati lakást, amely modernizálva, kicsinosítva ma is az otthonuk. Két lányuk is pedagógus lett: — Ebben nőttünk fel, mondja Tünde, aki szintén Berkesden tanít. - Sohasem beszéltek rá a pályára, és sohasem szóltak ellene. Nem is tudom elképzelni, hogy más foglalkozást választhattunk volna. És ők ketten? Úgy mondják, hajdani tanítóik oltották beléjük a tanítás szeretetét: Ferenc Zákonyi László tanítóurat idézi Bogádról, akinek a keze alól a 30—40-es években a falu 10-12 fiatalja került polgáriba, gimnáziumba, felsőbb iskolába. — Nagyon sok- szor felkerestem őt végzősként, diplomásként. — Annuska Dőmös József nagypalli tanítóra emlékezik és arra, hogy 02 első elemiben töltött első hét után kijelentette, hogy ő tanító okar lenni. És erre buzdította mindenki, Zöld Gábor a pécsváradi polgáriban, majd a képző egyházi és világi tanóroi. - Kitűnő szakemberek oktattak bennünket. Nem tudósokat képeztek, hanem megtanítottak tanítani. megtanítottak viselkedni, felkészítettek arra a szerepre, amit majd a faluban be kell töltenünk. Sok szeretettel szálnak tanáraikról, Antal György osztályfőnökről, dr. Taksonyi Józsefről, Szék y Pálról, Szirom Károlyról — Polich Máriáról, a tanítóképző igazgatójáról, egyházi és világi mesterekről. — Háború volt — mondja Annuska. — Minket arra ké- * * 1952-ban Baranyában 415 iskola «olt, ugyanannyi 1960-ban Is. Számuk 1970-ban már 309. 1975-ban 295, 1900-ban 196, 1905-ban 177 .. . i960 és 1905 között szűnt mag a baranyai iskolák 57,3 százaléka, a nyolcvanas évak alsö faléban 19 iskolát szűntottok mag. (Barnics Faranc lavéltári kutatásai alapján.) * Naponta 231 gyárinak utazik Ormánság falvaibái Vajszláro, közülük 12 alsá tagozatos és 25 falsös mindennap 22-30 kilométert buszozik iskolájába és haza. Pécsváradro 210 gyermek ingázik a környező falvakbál, a naponta 22—30 kilométert buszo- zák száma 31 felső tagozatos. Mágocsra 110 gyárak ingázik, negyvenen taszik mag naponta a 22—30 kilométert, a Sásdra ingázák közül 73 felsős és 31 alsá tagozatos, vagyis 106 gyermek. (Az iskolák adatszolgáltatása alapján.) szitettek feJ, hogy mezítlábas falusi szegénygyerekeket kell tanítanunk. Lehet, hogy iskola sem lesz, lehet hogy pajtában, istállóban kell tanítani. Akárhol. Egész nevelésük art sugallta, hogy aki erre a pályára lép, annak mindent vállalnia kell. A falu lámpásának kell valóban lennie. Mindenesnek, „a nemzet napszámosának" - a szó legnemesebb értelmében. Aztán Ferenc veszi ót a szót: — Ezt a vállalást semmiféle ideológiának nem lehet alárendelni. És bár éppen indulásunkkor zajlott le az ideológiai váltás az iskolában, lettünk kántortanítókból tanítók - a kötelességteljesítés, az erkölcsi tartás akikor is vezérelv maradt. Magát a nyilvános vallásgyakorlatot, vagyis a templornbajárást csak 1957- ben tiltották le. Egy igen szigorú eligazítást tartottak az akkori pécsváradi járásban.- A legfőbb tanítás azonban az volt, hogy nagyon kell szeretnünk a gyerekeket — folytatja Annuska. - Mert általuk juthatunk el a falu minden egyes családjához. A Nagy házaspár ma a legelső tanítványok unokáit tanítja Berkesden. Nagy Ferenc 22 éve igazgatója az 'iskolának, községi tanácstag. Pedagógusi tevékenységéért két ízben részesült kitüntetésben, felesége egyszer miniszteri dicséretben. Fontosabb azonban, hogy a falutól, a tanítványoktól, a szülőktől százszor ekkora jutalmat kaptak. A berkesdiek szeretetét, bizalmát. A közös örömöket, a közös szomorúságot. Nem tartottok csibefarmot, nem hizlaltak sertést, nem volt más, csak az iskola, a falu. Egy pécsi lakás minden vagyurvuik. Az iskoláért végzett munkájukat a berkesdiek ismerik leginkább. A Nagy Ferencné vezette díszítőművészeti szakkör, a berkesdi asszonyok művészete azonban Európa minden részéből csalogatott már ide néprajzkutatókat. Negyed- százada dolgoznak együtt, s őrzik a nagyanyák viseletének dorabjait, a régi textileket. 1988 szeptemberében iskolaavatáson voltunk Berkesden. Nagy Ferenc, mint igazgató és mint tanácstag ezzel a nagy vállalással szeretett volna búcsúzni. így is lett. Éveken át szorgalmazta az iskola ügyét, mert valaha az iskola kulturáltabb környezetet jelentett egy földesszobájú falusi otthonnál. Ma már nem így van - kellett az új iskola. Hogyan- lesz ezután? An- nuskának ott az asszonykor, az unokák — Ferencnek nincs különösebb kedvtelése. Neki csak az iskola volt. Azaz, hogy mégis: úgy tervezi, végigjárja a falu családjait. Ki is írhatná meg jobban a falu történetét, mint ők. — Szép volt — mondja végül Nagy Ferencné az eltelt negyven évre, szolgálatra. - Szép volt, mert azt csinálhattuk, amit szerettünk. Gállos Orsolya A pedagógusnapi összeállítást írták és szerkesztették: Barlahidai Andrea, Bóka Róbert, Gállos Orsolya, Gárdonyi Tamás. Fotó: Läufer László.
