Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-03 / 151. szám
>89. június 3., szombat Dunántúli napló 7 fi DIU politikai vitafóruma T árgya- lásokkal! A Szociáldemokrata Párt Pécs-Bananyai Szervezete nevében örömmel üdvözöljük az MSZMP Pécs-Baranyai Refonmköré- ,nek a Dunántúli Napló 1989. május 264 számában megjelent politikai alapelveit. A magunk részéről ezekkel a működési ©Ivekkel egyetértünk és megvalósításukért mi is támogatjuk a Reformkor törekvéseit. A gyors politikai kibontakozás érdekében valljuk, hogy az elmúlt több mint 40 év igaz történetét meg kell ismernie népünknek főként azért, hogy ezt az időszakot jellemző diktatórikus, egypártrendszeren alapuló politilkaii vezetés többé ne ismétlődhessék meg. Mi is valljuk, hogy meg kell valósítani 'hazánkban o demokratikus jogállamot, amely új alapokra helyezett gazdasági mechanizmusával népünknek szabad életet és jólétet ad. Mi, szociáldemokraták valljuk, hogy minden vitás politikai és gazdasági kérdésben nem hatalmi szóval, hanem tárgyalásokkal kell és szabad dönteni. MSZDP Pécs-Baranyai vezetősége Tiltakozunk Mi, szalöntai, garéi, bostai, szilvási lakosok TILTAKOZUNK az ellen, hogy községünk hatarában az ipari hulladéklerakó-telep bővítése 'megtörténjen. A Dunántúli Napló 1989. január 6-i, valamint 14-i számában [Megjelent cikkekben fog- laltak ellenkeznek közösségünk érdekéivel. A több mint 10 éve környezetünket szennyező, tudomásunk szerint nem megfelelően kezelt, jelenlegi lerakótelep — úgy tapasztaljuk, hogy — egészségünkre is káros és jelenlétét nap mint nap erezzük. ÍGY ENNEK A TELEPNEK TOVÁBBI BŐVÍTÉSE ELLEN TILTAKOZUNK! Községünk Baranya me- 9ye két idegenforgalmi 'központja között fekvő, rendezett, szép település, mely átmenő idegenforga- lornmal bír. Egy ‘ilyen létesítmény 'kedvezőtlenül befolyásolná közösségünk további fejlődését. Félünk °‘tól. hogy településünk sorvadásnak indul, a jelenleg növekvő népesség Pz elvándorlás miatt csők- *enr>i fog. Szalánta és a környező' 'községek lakói, hosszú év- t'zedök óta hozzájárulnak Q pécsi lakosság kistermelői ellátásához, zöld- seg, gyümölcs, tojás stb. p lop vető élelmezési cikkekkel. Veszélyeztetve lát- értékesítési és terme- ' esi lehetőségeinket. JOGUNK VAN AZ egészséges életkörülMéNYEKHEZ, KÖV'ETEL- a jelenleg fennálló tűrhetetlen állapot azon- r>?'l megszüntetését egész- ^e9ür»k megóvása érdeké316 aláírás Erdélyi tagja Is van már a Magyar- Román Baráti Körnek Még egy-két szóra! Levél Brassóból A Pécsett működő Magyar -Román Baráti Körnek - információink szerint — immár erdélyi tagja is van: egy Brassóban élő magyar ember.- A hír igaz - erősíti meg a baráti kör elnöke, dr. Iglói Zoltán. - Orbán László brassói tanár levélben kérte felvételét a társaságunkba.- S lelveszik?- Már fel is vettük. Társaságunk mindenki számára nyitva áll, aki egyetért céljainkkal és törekvéseinkkel, s elfogadja az alapszabályt, függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi állampolgár.- Hogyan értesül erről Orbán László?- Beszéltem vele telefonon, két ízben is, elég hosszan. Közöltem a tanár úrral, hogy megkaptuk a levelét és felvettük a baráti körbe, majd ezt a tényt a neki küldött hivatalos levélben Is megerősítettem. A levélhez mellékeltem 'Házi újságunk (havi körlevelünk) legutóbbi példányait, továbbá a kioldott dökumentu- mainkat.- Gondolja, hogy el is jut hozzá?- Bízom benne. Végtére is az egész munkánk a bizalomra, a józan észre és a jóakaratra épül. S ha a brassói levél eljutott Pécsre, talán a pécsi küldemény is megérkezik a brassói címzetthez.- Apropó! Milyen módon került a tanár úr levele a baráti körhöz?- Teljesen legálisan, azaz postai úton. Feladója, nem ismervén a címünket, a Népszabadsághoz küldte a levelét, oignan továbbították Pécsre. A levélben szerepel a tanár úr neve, lakcíme és telefonszáma. Egyértelmű tehát, nyílton kívánt csatlakozni a baráti körhöz.- Sor kerülhet személyes találkozásra? .- Igen. A baráti kör nevében meghívtam Pécsre. Hogy eljőn-e az nemcsak rajta múlik. Viszont tervezzük, hogy barátság autóbuszt Indítunk Bukarestbe, s az Erdélyen át vezető út során megállunk Brassóban, akikor mód nyílhat arra, hogy megismerjük az első romániai tagunkat. Addig pedig levelezés és telefon útján tartjuk a kapcsolatot.- Úgy tudom: leközlik a levelet a Dunántúli Naplóban.- Valóban. Pontosabban: egy részét. A kézzel írott levél ugyanis — legépelve — három és fél oldalt tesz ki, terjedelmi okok miatt kellett tehát megrövidíteni.- Vajon örülni log ennek Orbán tanár úr? — Többek között azért hívtam fel telefonon, hogy a hozzájárulását kérjem írásának sajtóban való közlésére. Készségesen beleegyezett. * Alulírott dr. Orbán László brassói születésű lakos, születtem 1939. július 27-én Lajos és Gizella negyedik gyermekeként, jelenleg még mint műhelygyakorlatot oktató tanár a brassói „Johannes Honterus" német-román szakos líceumban, ezennel kinyilatkoztatom azon óhajomat, hogy tagja ki- ■ vánok lenni a Pécsett megalakult Magyar-Román Baráti Körnek, ami a Hazafias Népfront keretén belül munkálkodik. Népeink, .a magyar és a román nép hosszú évszázadok óta szomszédságban s jó nagy területen egybeolvadva élnek. Az évszázadok alatt nem egyszer adódott olyan történelmi pillanat, amikor a nehéz, szinte embertelen sors “testvérré, harcostárssá tűzkeresztelt minket. Mi itt, Erdélyben élő magyarok, székelyek sosem néztünk a román népre rosszindulattal vagy éppen gyűlölettel. Annak mélységes tudatában, hogy földrajzilag s így történelmileg is szinte egy- másrautaltak voltunk s vagyunk, részünkről mindig készek voltunk ezt a régi barátságot ápolni, óvni. A történelem folyamán nem keveset sikerült is. Nagyszerű példa erre az a tény is, hogy Budai Nagy Antal felkelésében ott voltak román elnyomott és kiszolgáltatott jobbágyok is; e sanyargatottak Dózsa György parasztháborújában is vállvetve a magyar jobbágyokkal harcoltak a közös ellenség, az úri gőg és véres elnyomás ellen. De ott voltok a székelyek is Mi fiai Vi- teazul csapatában és segitet-. tek fejedelmi székbe emelni a vitéz vajdát. Es ott voltak Rákóczi kurucai között a román szabadságért harcolók. Ma is még élő román népi zene motívumai tanúskodnak a kuruc- kor jellegzetes zenéjéről. ■ ■ S ha néha el-ellajult e barátság, tudni kell, hogy a bécsi udvar urainak érdeke kívánta ezt, szították népeink közt az ellentéteket. Ilyen szellemben kell újraértékelni újkori történelmünket, a Horia- Closca-Crisan parasztlázadást és az 1848-as Avrum Jancu és Popa Sapca vezette leikelést. Kár volt régi, letűnt urainknak nem nemzet-számba venni az erdélyi románságot! Minden bizonnyal másképp alakult volna népeink sorsa, Magyarország legújabb történelme. ■ Hanem ezen ne sokat törjük magunk. Minket, valamennyi emberi érzésű magyarokat és románokat a mai idők kell összeforrasszon. Ama meddő vita, hogy ki volt e területeken első, ma nevetséges és tudománytalan. Ma, amikor az európai gondolat az, (hogy csak e földrészen maradjak), hogy minden állampolgár a saját hazájának tekintse a földet, amelyen született, tartsa magát annak a népnek hű liánok, amely népbe beleszületett, s amelyikkel ott él, dolgozik, örvend vagy búsul vele együtt. Erdélyi lévén, második anyanyelvemnek vallom a román nyelvet. Irodalmunk engem is elragad, nagyon sok román irodalmi alkotást olvasok a román nép nyelvén. Mi több, ezen a nyelven tanítok is jelen időkben. Ahogy lelkem magas bércekre emeli Petőfi, Arany, Ady, Nagy László, Jókai, Mikszáth, Móricz, Tamási, Csőri - úgy tart e magasban Cosbuc, Eminescu, Arghezi, Goga, Labis, Sadoveanu, Reb- reanu, Camil Petrescu, Marin Préda is. Hiszem, hogy e mesterségesen kialakított szakadék e testvérnépek közt, csak ideiglenes. El fog jönni - nem is olyan soká - az Idő, amikor a nagy tömeg e két oldalról újra egymásra talál s talán éppen ez az ádáz egyoldalúság eredményeként tiszta, őszinte és a tűzkeresztségen átvészelt igaz barátság örökévei következnek. Ebben a mély hitemben vállalom a következményeit, amit csakis a rosszindulat, a beteg nemzeti és politikai elfogultság indíthat ellenem. De jó tudni, hogy akadtok ápolói az emberi érzésnek, körtagok, akik ilyen szinte kilátástalan helyzetben készek a népek, nemzetek közti barátság ápolására, éltetésére. Legyen szimbólumunk a csúcsai Ady- és Goga-ház! Legyen szimbólumunk az agyonhirdetett nemzetköziség! Legyen — s nem utolsósorban - szimbólumunk az 1918. decemberi gyulafehérvári proklamáció, ahol külön pont érvényesíti az új viszonyok között e két nép helyzetét, az új történelmi és földrajzi változásban, ahol a kisebbségi népek teljes egyenjogúságát, a jó akaratot szavatolták a román és a vele együttélő magyar és más népek között. üdvözlettel: Orbán László Érdeklődéssel olvastam s többszöri olvastával igazán megérteni, elfogadni igyekeztem Hársfai István rokonszenvesnek, tárgyilagosnak tűnő glosszáját a Vasárnapi DN. április 30-i számában, ahol is Mózes Pál „kétségtelen megengedhetetlen lakásügyben" vétkes, Nagykanizsa egyébként „érdemes" volt tanácselnökét arányosan védeni es méltányosan megítélni akarja, javasolja. Érdemei elismerésével. Ám képtelen voltam, vagyok rá s remélem, nem egyedül. Ki ne értené s érezné át azt az örömét, jó érzését, mellyel meggyőzően lajstromozza szülővárosa két évtizedes, Mózes Pálhoz is kapcsolódó, imponáló fejlődését. Történetesen jómagam is, igaz, csak kétszeri átutazóként felmértem- azt, Mózes Pált és érdemeit egyébként nem ismervén. Ám például szülőfalum Olasz és 30 éve élet- és küzdőpálycm Pécs esetében hasonló intenzitással, örömmel. Jólesőn mérlegelve — majd mindnyájunk, érintettek, ilyen-olyan arányos, de kollektív hozzájárulása jogcímén is- a pozitívan mérlegelendőket, mérlegelhetőket. De hitem szerint semmilyen érdemeredmény, aránybeosztás, felelősség nem adhat jogcímet közerkölcsi, emberi-hivatali, anyagi eltévelyedésre. Következésképp azok alóli ilyen-olyan felmentésre, még erkölcsi rehabilitálásra sem. Az első számú vezetők esetében különösen nem. Visszaéltek bizalmunkkal, helyzetünkkel, sajnos sokszor önkényessé torzult hatalmukkal. Tették ezt anélkül, hogy szükségük volt rá. Még privátszférában is. Nem is a sokszor védőpajzsként felhozott, esetleg felhozható, sajnos torzulttá fajult közösségi, ún. szocialista „kényszerpályán". Gondolok itt a „fülesekre", kilincselésekre, többnyire ügyeskedésre, személyi kapcsolatokra, elvtelen alkalmazkodásra, kölcsönös lekötelezettségekre épülő, nem egyszer sajnos kétes értékű s hiányos eredményekre, látszatsikerekre. A lakástalan s kilátástalan perspektívájú szegény, gondolom, nem szívesen sétálgat az újjávarázsolt, önmagában valóban szép városcentrumainkban. Mindinkább, keseredő szájízzel, álvigaszos érzéssel mindtöbbünk is. Ám mindezek, szinte általános voltuk, társadalmi jellegük és komplex ellenőrizhetetlenségük miatt lehetnék még relatív érdemek, esetleg bocsánatos bűnök, tévedések, de a személyes korrupcióra, harácsolásra stb. nincs mentség. Hisz meg voltak fizetve, nem szorultak rá. Főleg, ha számba vesszük a számunkra hivatafból is biztosított, a köz által túlzottan is tudomásul vett „természetes kedvezményeiket", pozíciójukból fakadó előnyeiket (személyi használatú gépkocsi, vásárlási előnyök, ajándék-szokásjog, üdülés-utazás stb.). Pontosan nem tudom, hogy Mózes Pál esetében mily számú és értékű volt a visszaélés-sorozat bárcsak a megismert volna, kizárólag az és nem maradna még — általában, leplezetlenül is annyi ország- s megyeszerte! A bibliai tíz Igaz Vezető után kutatunk már manapság. Mert még naponta zúdulnak ránk- átmeneti kínos „mérlegzárások" után is -, újabb s újabb gazdasági-erkölcsi státuszbotrányok, megrendítő, szinte elviselhetetlenül kiábrándító tényhírei. Ezért kell keményen, népet fel- rázó-mentő szigorral a kormányt ilyen kezekből kiragadnunk. Az iránytévesztésért, mind méltatlanabbá, alkalmatlanná válásukért, a szépnek, ígéretesnek tűnő, de délibábossá vált eredmények, érdemek ellenére. Meggyőződéssel írom: Vigyázat, minden érdemszerep ál és elenyészőn elsüllyed, ha tengernyi kár, hiány, veszély és örvénylő válsághelyzettel szembesül, amit így-úgy méltatlanná vált vezetők okoztak. Akár, mert önhittségük, kontra- szelekciós tudatlanságuk miatt irányt tévesztettek, akár mert csak cinkosan hallgattak, méginkább, ha rossz példát mutattak. Tagadom, hogy ez inkvizíciós stílusú, demagóg túllihegés lenne. Nem életfogytiglani börtönről és fejvesztésről szólunk. Csak csendes, de kimondott végleges cseréről, komoly, teljesen végigvitt, nem taktikus elszámolásról! Nem kevesen, mind sza- porodóbb számban, ilyen-olyan érdemjeleik és ezekből fakadó nemcsak erkölcsi, anyagi előnyeik elkobzására is rászolgálnának. „Érdemeik” elismerésére, zavartalan élvezésére, népünk anyagi-szellemi-erkölcsi megnyomorodása felelős részeseként semmiképp se. Érdemeiket ők felélték már. Ha következetlenek leszünk, ha ezért-azért jottányit is engedünk „elsimítunk", ez a megtévesztett, sokban sokszor tudatosan elkábított tehetséges, érdemes, mégis kínlódó kísérleti nyúlnép nem talál önmagára. Ha nem lesz teljes az ön- és megtisztulás, nem egyhamar kerül ki történelméhez méltatlan tragikus helyzetéből. A rég elvesztett, elvesztegetett bizalom, cselekedni késztető és érdemes önbizalom újfent megtalálása s megbizonyodása nélkül. A végre kedvezőnek látszó nemzetközi, keleti-nyugati szél és biztató partok, népek dacára sem. Ezért nem tudom s messze nemcsak Mózes Pál esetében, glosszája címét csak így s minden kérdőjel nélkül elfogadni: Érdemei elismerése nélkül! Balatinácz Jeromos Jog az igazsághoz A Dunántúli Napló május 204 számában helyt adott Sasvári István „Mindenkinek joga van az ligazsághoz” cí- imű eszmefuttatásának. Sasváii Istvánt, a Szabad Demokraták Szövetsége pécsi ügyvivőjét megdöbbentette és felháborította, 'hogy Kisbán Gábor, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának titkára a Dunántúli Napló április 294 írásában 'megpróbálta az 1956-os eseményeket többold öl úan és árnyaltan elemezni. Szerinte nem kell vizsgálat, nem kell szakértőkéit bevonni, nem kell illetékeseket meghallgatni, elég, 'ha az Amerikába disszidált Király Bélát az 1956-os harcok irányítóját, a nemzetőrség parancsnokát elfogadjuk szakértőnek. Volna viszont néhány kérdésem a cikkével kapcsolatban: Remélem, tudja, hogy az 1956-os eseményeket Nagy Imre is ellenforradalminak tartotta Október 24-én. Ezt nyilvánosságra is hozta. Nem tudott megalkuvó és jobboldali lennli annyira, hogy 'Király Bélát bevegye a kormányba? Nyilván nem vállalta Nagy Imre, a tisztességes szándékú emberek mögé bújó, fegyveres, gyilkoló csőcselékkel a közös platformot. Meg szeretném kérdezni, ihogy milyen alapon mond- 'ja, hogy Nagy Imre kormánya szilárd volt és élvezte a magyar nép túlnyomó többségének bizalmát? Ha ez így volt, miért nem tudta megállítani az öldöklést? Miért kellett statáriumot és kijárási tilalmat bevezetni? Miért követelték nem kevesen országszerte, hogy Mind- szenty légyen a 'miniszterelnök? Remélem, olvasta Sasvári ár a korabeli újságokat, röplapokat. Még élnek ■a tanúk, nem kell Király Bélához menni felvilágosításért. Ami önt „megindította", "ÍV ~ Nagy Imre november 44 rádiónyilatkozata, sajnos sok embert felháborított. Csapataink 'harcban állnak! — mondta 'Nagy Imre. Szerencsére nem így történt, pedig ezt bíztatásnak, felszólításnak is vehették volna a ■magyar alakulatok. És akkor mi történt volna? Hány ezer ember halt völna meg ártatlanul? Vagy talán legyőztük volna a Szovjetuniót? Az életével csinálhat mindenki, amit akar, fel is áldozhatja, de mások életét kockára tenni egy felszólítással, nem felelős gondolkodásra vall. Mit szól ahhoz, hogy „A kormány a helyén van” kijelentés elhangzásakor már pakoltak a menedékjog kérése alapján a vezetők, köztük Nagy Imre. De a népnek, a kommunistáknak nem volt menedékjoga, ök maradhattak a szétzüllesztett, megnyomorított országban. Vállalhatták a nyomort, a szenvedést, a harcok emberi, anyagi veszteségét. Végül annyit, Iha ön még ■mindig az 1956-os követelések talaján áll, akikor azt 'kell imandanom, hogy át- ■aludta az élmúlt 33 évet, főleg az utóbbi 2-3 évet. Kovács István Érobánya Vállalat
