Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)
1989-06-22 / 170. szám
1989. június 22., csütörtök Dunúntüii napló 3 • •• • í : :-v,v>-VyW::,: *y, yi,!:!;'■■>■!■!:«':iMV:':'::: - : ':''' gxj : v i BlBiB »€E58MB ;pE|l-pC ®*8P^^;|Űk^U*OT ®i SMEM^SBCB; ^ *SK*jl fl támogatás nélkülözhetetlen kompenzációs tényezőket, me— Mennyibe kerülhet az uránbánya bezárása? A kérdésre Varga Mihály, a MÉV vezérigazgatója válaszol. — A korábbiakban ízelítőt adtam abból a problémahalmazból, amelyek felszínre fognak kerülni a bánya bezárásával. Ha összevonjuk ezeket a jelentkező gondokat és forintban ki akarjuk fejezni, kiderül, hogy 'nagyon nagy teher hárul a 'költségvetésre. Mert a rekultivációs, a munkajogi és az elmaradt haszonból származó költségek eléghetik összességében az 5-6 milliárd forintot. A bányabezárásnál egy 2-3 éves időszák alatt rendkívül nagy teher nehezedne a költségvetésre, és folyamatosan 'kellene a korábban említett rekultivációs és 'környezetvédelmi munkáik miatt is évente 400-450 millió forintot folyósítani. Vizsgálataink szerint a hasznosítható épületek köre értékben is alacsony. A nagy mélyaknáink aknatornyait tulajdonképpen lehetetlen bármilyen célra is hasznosítani. De valamennyi mélyaknánkat nem is szabad, nem is lehet •betömedékelni, hiszen mór említettem, 'hogy esetleg víz- szivattyúzósi mankókat kell végeznünk ezen a területen. De ez azért sem lenne szerencsés, 'ment mi lesz akkor, ha később az urántermelést esetleg mégis folytatni kell? Elképzelhető, hogy a hármas üzemet és a Kővágószőlősböz tartozó területeket, a külszíni üzemek irodaépületeit valamilyen célra hasznosítani lehet. — De mi lesz, ha valamikor majd ismét konjunktúra következik be a világ uránterme- lésében? — Ez várható. Jelenleg nagyok a világban a raktárkészletek, fényege sen nagyobb most az urórtfeljhaszrváláX mint a termelés. Ez azt jelenti, hogy a raktárkészletekből ®vente mindig kevesebb martad, és ha elértek egy minimális szintet, akkor ismét termelni kell. Hiszen az atomerőműveket nem lehet más energiaforrással ellátni. — Az uránbánya bezárásával kapcsolatban nem fordulhat elő, hogy úgy járunk, mint e hatvanas évek végén a Ménbányászat visszafejlesztésével? Akkor az volt a hivatalos indok, hogy korszerűbb és olcsóbb a külföldről behozott kőolaj és földgáz, mint 0 hazai szén, ráadásul korláton ul kapunk .. . — Azóta nagy változások következtek be az energia-frön- t°n. Rájöhettünk, hogy se ['em olcsón és ráadásul kor- Otlan mennyiségben sem jutunk a kőolajhoz és a földgázhoz. Az említett leépítési 'dőszak számos tanulsággal szolgált. A dekonju'nkturális 'dőszakban megkezdődték a leépítések, és amire azokat befejeztük, megváltozott a via9piaci helyzet és nagyon területen visszaütötték a u°lgok. Most nagyon alaposan meg kell vizsgálnia a koránynak, hoqy az uránnal most hasonló eset ne következzék be. Mert a felszámolás is hatalmas költségeket emészt fel. Ehelyett az átmeneti időszakban kellene ezt a pént vagy legalábbis ennek egy részét a termelésre fordítani.- A másik lehetőség az áttérési program. Végrehajtása lehetőséget ad a vállalat fennmaradására. Erről viszont az a véleménye: lehetetlen úgy megvalósítani, hogy a vállalat létezni tudjon költségvetési támogatás nélkül. — A második alternatíva foglalkozik a vállalat szervezeti felépítésével, irányítási mechanizmusával. Tulajdonképpen egy teljes vállalati átvilágításról van szó. A cél az, hogy minél nagyobb mértékben tudjuk csökkenteni a működésünkhöz szükséges állami támogatást. Az ' csak álom, hogy ezt nullára lehet redukálni, hiszen itt olyan külső és belső tényezők hatnak ez ellen, amelyeket vállalati szinten lehetetlen ellensúlyozni. Azért mégis próbálunk tenni valamit.. . .— Milyen lépéseket terveznek? — özem-, osztály-, egység- és csoportösszevonásokat fogunk megvalósítani, jelentősen csökkentjük a létszámunkat, gyorsított leművelést valósítunk meg a III. számú bányaüzemünkben. A kutató-fejlesztő üzemet, mint szervezetet meg alkarjuk szüntetni, de a fejlesztési munkát tovább folytatjuk. Alapvetően az adminisztratív létszámot tudjuk csökkenteni. Akik viszont hasznos munkát végeznek, o tevékenységüket nem szabad feladni. Terveink vannak, ezekkel jelentős csökkenést érhetünk el az állami támogatást illetően, azonban nullára ez az összeg nem vihető. — Tehát ez a kemény feltétel-lehetőség sem járható út a vállalatnak? — Amennyiben a kormány számunkra nem ismeri el a lyek az évi 2,4 milliárdos állami támogatást csökkentik (paksi „kütefa”, szovjet kamatmentes hitel elmaradt kamatának haszna, a behozott keményáruk haszna a népgazdaságnak stb.), akkor sajnos lehetetlen helyzetbe kerülünk. Amennyiben ezt mérlegelik és elismerik, akkor lehetséges, bogy tovább tudunk működni és dolgozni . . . Egyébként sem pusztán a MÉV-ről van szó. Túlontúl sok vállalatra kihat a mi tevékenységünk, a közlekedéstől a közétkeztetésen át hosszan sorolhátnám ... A legutóbbi és legélőbb példa erre: a minap tárgyaltam az aknamélyítők helyi körzetének vezetőjével és a vezérigazgatóval. A vállalatunk területén ők mintegy 60-70 millió óllóesz- közállománnyal rendelkeztek, és 200-300 dolgozóval végeztek itt munkát. Ezek a munkák már ma állnak.- Ha a MÉV megszűnik, megindul a lavina . . . — Gondként jelentkezik az is, hogy mi üzemeltetjük a Ságvári Endre Művelődési Házat — ezf valakinek üzemeltetésre át kell vennie. Nem is gondolunk arra, hoqy azt értékesíteni tudjuk. Említhetném a sporttámogatást, amelyet biztosan meg kell szüntetnünk. A mi kezelésünkben van a III. kerületi rendelőintézet, azt is át keli majd vennie kezelésre valakinek. Az országban számos olyan vállalattal vagyunk kapcsolatban, amelyeknek mi a Szovjetunióból behozott anyagokat értékesítünk és ezék az anyagok fontos alapját képezik a tevékenységünknek. Velük is mi lesz? A felszámolásunk mindenképpen láncrebkciót indít meg. Ma még szinte átláthatatlan, irá- nyíthatatlan és kiszámíthatatlan a dolog. (Folytatjuk) Murányi László Elképzelhető, hogy a Ságvári Endre Művelődési Ház működ tetéséhez is új üzemeltetőt kell keresni Területi felnőtt átképzési központ létesül Pécsett A pécsi planetáriumból átépítés után megnyíló felnőtt átképzési központtal kapcsolatban annyiféle pro és kontra információval a tarsolyomban gyötör a kétség. Már csak azért is, mert az ügy immár sínen van, hisz kialakítása mellett voksolt a Baranya Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, aztán a planetárium tulajdonosaként a TIT Baranya megyei szervezetének elnöksége és az ügy mellé állt a Pécs Városi Tanács is és a 70 milliós felajánlásával valóban mecénás Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal (ABMH). A TIT a planetárium épületével és a telekkel, valamint az országos központ megajánlott 10 milliójával összesen 50 millióval, a megyei és a városi tanács 5-5 millió forinttal száll be a legkésőbb 1990/91. fordulójára kaput nyitó felnőtt átképzési központ létesítésébe. El ne feledjem, ez a központ dél-dunántúli hatáskörrel fog majd üzemelni. Miért e kétségek? Mert a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) Baranya megyei csoportjának írásban rögzített fenntartásai vannak a döntéssel kapcsolatban. S ha úgy veszem, az ő érveik alapján nekik van igazuk. Csak akkor kezdtem sejteni, hogy más-más malomban őrölnek, amikor mindkét tábor érveit egymással szemben felsorakoztattam. Abban szerintem maradéktalanul egyetértenek, hogy a munkanélküliség réme már itt a nyakunkon. Veszélyben a bányák, a bányászati aknamélyítő is sorra bocsátja el embereit, és módszeresen egyre több baranyai-pécsi cég ereszti szélnek dolgozóit. Ráadásul ezt a munkaerő-túlkínálatot még csak tetézi a demográfiai robbanás, mely várhatóan 1994-ig több ezer fiatalnak jelent életkezdést munka nélkül. Ezék tények. Az ABMH amellett van a „szövetségeseivel", hogy hosz- szú távon találjunk megnyugtató megoldást Baranya és a régió munka nélkül maradijainak és szakképzetlenjeinek szakmai átképzésére. Erre kell a planetárium átépítésével és toldásával az új központ, mely támaszkodva a városban meglévő tanműhelyekre, oktató és szellemi bálisokra, garanciát jelenthet a megoldásra. Érveik között van érzelmi töltésű és észérv egyaránt. A VOSZ a meg nem lévő, csakis lehetőségként számba vehető 130 millió forinttal viszont azért tart ki a fenntartásai mellett, mert ennyi pénzből — szerintük — rengeteg új munkahelyet lehetne kialakítani és az átképzésre inkább | ajánlják a meglévő pécsi leDöntés - kétségekkel A Szőlő utcai Planetárium Fotó: Läufer László hetőségéket. Szerintük nincs szükség a 130 milliós beruházásra, mellyel a planetárium a tovább- és átképzés céljaira 'kialakítható. Ebben úgy tűnik - nekik van igazuk. Csaikhát. A várható munka- nélküliség éveken át tartós társbérlőnk lesz! Ugyanakkor az is igaz, hogy a felnőttek át-, illetve továbbképzésére semmiképp sem alkalmasak a meglévő, fiataldkat szakmára képző intézmények. Tömegesen biztosan nem. Épp az élettani sajátosságók miatt sem. A döntést meghozó TIT elnökségi ülésen is sorra hozták fel a hozzászólók a külföldi tapasztalataikat, s e sorok írója is személyes élményekkel gyarapodhatott ez ügyben a finnországi Labtiban az elmúlt őszszél. A folyamatos átképzési lehetőség alapfeltétele azonban az, hogy a munkanélküli már eleve rendelkezzék valamilyen szakmával, amit a leépítések miatt képtelen gyakorolni. A meglévőt tehát felváltja egy olyan új szakma elsajátítása, amire épp van kereslet. Ez az egzisztenciális biztonságérzet nemcsak számára előnyös, de az államnak is, mert az átképzésre fordított összeg hosszú távon mindig kifizetődőbb, mint a munka- nélküli segély folyósítása ki tudja meddig. Az viszont ugyancsak megfontolásra ad okot, Hogy vajon a 130 milliós ráfordítás valaha megtérül-e. Mert hiába ölik bele a pénzt, ha az adott központ formailag tökéletes, de tartalmilag üres. Volt már jó néhány ilyen hazai nekirugaszkodás. A példa tehát már nemegyszer előfordult és félő, kinőttük-e már ezt a készre jelentős légvárépítő formánkat. Bízunk benne, hogy a külső körülmények kényszerítik a majdani központ irányítóit és menedzselőit, hogy a tartalmat, annak minőségét helyezzék mindenek fölé. Igaz is, mi a garancia arra, hogy ez így is lesz? A 130 millió forint egyáltalán nem kis összeg, még akkor sem, ha ennyire csak lehetőség van. Mert, ha a baranyai és a TIT-vezetés nem áll ki az ügy mellett, akkor az ABMH sem támogat. Tehát a VOSZ vélelme, miszerint ez a 130 millió már itt van Baranyában, ez így nem fedi a valóságot. Ez csak összejöhet, ha minden sínen lesz. S ha nem? Hát talán megelőzi e téren Pécset Kaposvár, Sze'k- szárd vagy Zalaegerszeg. Baranya elsőként lépett és tett konkrét ajánlatot az üggyel kapcsolatban a konkrét megvalósítás helyszínére, így eny- nyiben Pécsé az elsőbbség a régióban. De ha már tényleg elkészül a nagy mű, s benne fekszik az addigra már tényként számba vehető 130 millió forint, vajon meghozza-e az árát? Optimista szeretnék lenni, még ha gyötörnek is a kétségek. Túlontúl nagy a tét - s nemcsak a forintban kifejezhető. A döntés megszületett. Megkezdődhet a megvalósulás és a reménykedés, hogy az átképzési központ beváltja mindazt, amit megálmodói és létrehozói feladatául kitűztek. M. L. A bürokrácia diszkrét bája Ö reg barátom, akivel az orvosi rendelő előszobájában futok össze, már nem panaszkodik, de látom orcáin, hogy a végsőikig elkeseredett. Nem az bántja, hogy több évtized után mi lett az országból, Hisz erről ő semmit sem tehet. Negyven évig járta két ma'nkójával az utat otthona és munkahelye között, és az egészséges embereket is megszégyenítő vasakarat- tál tette feladatát. Mi hát a baj mégis? - próbálom puhatolni a keserűség okát. Kevés a nyugdija, vagy nem jut idő kedvenc időtöltésére, a sakkra? úgy érzem mindkettő lehetséges, válasza mégis lrneglep, szinte melfbevág: a bürokrácia még most, nyugállományba vonulása után is tovább nehezíti életét! Nem elég a testet-lelket 'nyomorító, a szűnni _ nem akaró fájdalom, de ráadásul mindenütt igazolnia kell magát, papírokat, személyi számot, igazolványokat kérnek tőle. S talán, ha a mindennapi orvoshoz járás nem vinne el annyi időt, az a kis nyugdíj is több lehetne. Csakhát a papírok ... Azokkal foglalkozni kéne, beszerezni, kitölteni, eljuttatni a hivatalhoz ... Az ember agyában ilyenkor sokféle emlék feldereng. Például, hogyan lehet egy idegen országban forgatási engedélyt szerezni, bankban pénzt váltani mindenféle igazolványok és állandó igazoltató sók nélkül. Vigasztalnám hát öreg barátomat, de eszembe jut az a ievél, amely a minap érkezett és amelyben ott „trónol” a honi bürokrácia diszkrét bája. Az olvasó áltál leírt történet nemcsak hihető, de végtelenül egyszerű is: egy tizenhét emeletes pécsi lakóház bizonyos lakásaiban megszűnt a melegvíz-szolgál- tatás. Mivel a távfűtő vállalat a többszöri kérés ellenére sem tudott a kialakult helyzeten változtatni, az egyik lakó úgy vélte, ha nem 'kap meleg vizet, ő sem fizet tovább. A hivatali gépezet rövid idő múltán érzékelte a hiányt: előbb egy fizetési felszólítás, nem sokkal később már a fizetéséből történő letiltásról szóló végzés érkezett. A jogban járatlan ügyfél persze protestált. Ám a hivatal nem fogadta el a tiltakozást, hisz a fellebbezésen se tanúk neve, se okmánybélyeg nem szerepelt. A büntetés összegével felemelt, ám továbbra sem teljesített szolgáltatás díját annak rendje és módja szerint levonják a lakó fizetéséből. Igaz, közben az üzem portájára megérkezett a PIK igazgatója által aláírt levél, melyben az illetékes elismeri és elnézést kér: igaza van a lakónak, valóban nincs meleg víz, nincs szolgáltatás. Sőt, még azt is kilátásba helyezi, hogy a vezetéket szakértő bizottság vizsgálja Tneg. Olvasónk hitte is, meg nem is. Mindenesetre tanúkkal és okmánybélyeggel felszerelt panaszát eljuttatta a megfelelő helyre. A fellebbezésre várt válasz helyett azonban újabb letiltás érkezett, s talán mondanom se kell, hogy az összeg időközben tovább emelkedett. Már nem csupán az eredetileg elmaradt és „elhamarkodottan" be nem fizetett 160 forintról volt szó, hanem annak közel hatszorosáról, és arról, hogy történetünk főszereplője hiába telefonálgatott, kérte a közjegyzőt, a bíróságot, meghallgatásra nem talált. F elötlött bennem - Írja olvasónk levelének végén —, talán jobb lett volna mégis fizetni, azt talán olcsóbban megúszom, s talán most nem töprengenék azon, hogy milyen ország az, ahol csak a vállalatnak van joga, a becsületesen dolgozó polgár meg csak kiszolgáltatott ... Ferenci Demeter
