Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-17 / 165. szám

1989. június 17., szombat Dunántúlt napló 9 T—: ----------------------;— —----------——;------------------; ] A Jelenkor júniusi számából KUNKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT BEÜTÖK LÁSZLÓ versei 529 MÁNDY IVAN: A Művelt (elbeszélés) 53Í * MARKO BELA versei 534 DOMOKOS MÁTYÁS: „GaJgócri-nadé" (Széljegyzetek A térvény szövedéke riportjaihoz) 537 * BÉKÉS PÁL: A kontár garabonciás (regényrészlet) 545 KELENYI BÉLA: képek egy némafilmből 552 CSAPLAK VILMOS: Vágy a róka vére titán (regény, ül.) 553 KOVÁCS ANDRÁS FERENC: Novecento 561 KORNIS MIHÁLY: Körmagyar (Komoly bohózat . hét részben III.) 565 VISKY ANDRÁS: A tpók hadjáratai 577 JÁSZ VERONIKA-SÖTÉR ISTVÁN: Nagy Lajossal az ötvenes években (Kabdebó láránt interjúja) 578 * POSZLER GYÖRGY: Erósz és Athéné (esszé I.) 584 BACSÓ BÉLA: „A nyelv helye az ember" (tanulmány) 589 P. MÜLLER PÉTER: A genológiai ész kritikája 598 TALLAR FERENC: A „oyitott történelem" műfajelmélete (Két kritika Pooler György könyvéről) 602 KOLTAI TAMÁS: Németh Antal elfelejtett Tragédia­tanulmánya 607 NÉMETH ANTAL: Az ember tragédiája 608 GYÖRGY PÉTER: Európa határén (A Stúdió SS kiállítása) 613 * DERCZY PÉTER: Vonzás és választás 2. (Zalán Tibor: Hagyj még. idő') «17 . . RADNÓTI SÁNDOR: Rosszkedvűnk tele (Várady Szabolcs: Hátha nem úgy van) 621 I909 -ÜK juniüs A Pécsett szerkesztett folyó­irat júniiusi számának élén Ber­ták László két verse, Móndy Ivón novellája és az erdélyi Markó Béla hat szonettje áll. Domokos Mátyás ,,Galgóczi- 'iadó" cíimmel Galgóczi Erzsé­bet életműsorozatónak első kötetéről közöl értékelő tanul­mányt. A júniusi szómban fejeződik be Kornis Mihály Körmagyar cimű drámájának közlése. A harmadik résszel folytatódik Csapiár Vilmos Vágy a róka vé/e után című kisregénye, s ebben a számban egy újabb sorozat indul útijára: Poszler György négyrészes, Erósz és Athéné című esszéje, mely szellem és szerelem viszonyát vizsgálja az európai kultúra történetében, a freudizmus és ■a pszichoanalízis szemszögé­ből. Ugyanitt P. Müller Péter, illetve Tollár Ferenc tollából két írás is olvasható Poszler György legutóbbi könyvéről, a Filozófia és műfajelmélet cí­mű tanulmánykötetről, s ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Bacsó Béla Schleiermacher- tanulmánya i$. A júniusi szám szépirodalmi anyagát Békés Pál regényrészlete, továbbá Kelényi Béla és két fiatal er­délyi költő, kovács András Fe­renc és Visky András versei egészítik ki. A számban két dokumen­tumértékű anyag kapott he­lyet: Koltai Tamás, Németh Antal 1960-ban írt Madách- tanulmányát teszi közzé (Né­meth ebben az időszakban a pécsi színház direktor-rende­zője volt), Sőtér István és Jász Veronika pedig saját személyes Nagy Lajos-élményükről be­szélnek a Kabdebó Lóránt ál­tal készített interjúban. A kritika-rovat élén Dér- czy Péter ezúttal Zalán Tibor verseskötetéről ír, Radnóti Sándor pedig Várady Sza­bolcsról ír az olvasáshoz ked­vet hozó kisesszét. Horkay- Hörcher Ferenc Hekerle László posztumusz könyve kapcsán a fiatalon elhunyt teoretikusról emlékezik, Pályi András Kön- czöl Csaba irodalomfelfogósót vizsgálja, Kulcsár Szabó Ernő pedig Szabolcsi Miklós 20. századi világirodalmi kalauzá­nak tanulságait vonja le. György Péter, a Stúdió '88 című kiállításról ír, s a szám képanyaga is két olyan mű­vész munkája, akik szerepeltek e kiállításon: Vojnich Erzsébet és Sugár János közöl a lap­ban grafikákat. A Jelenkor júniusi száma a Dél-dunántúli Rövtköt anyagi támogatásával készült. Jász Veronika — Sőtér István Nagy Lajossal az ötvenes években Kabdebó Lóránt interjúja (részlet) S. I.: Egy dolog fájt Nagy Lajosnak, hogy Illyés nem ke­reste föl. Ezt szóvá is tette többször. Még azt hiszem, fel is kérte, talán írásban, talán telefonon, hogy látogassa meg, de nem tudok róla, hogy eljött vclna. Szabó Lőrinc viszont volt nála többször, bárha együtt sohasem voltunk ná­luk, — mindkettőjüktől tudom, meg Lőrincz -meg is írta utóbb. Nagyon igényelte a vendége­ket, örült, ha valaki elment hozzá. Feloldódott az emberi társaságban. De nem az olyan­ban, mint akikkel szilveszterez­nünk kellett az írószövetségben. Ennek is története van, amit én most nevek nélkül akarok elmondani. Terveztük, hogy odahaza, minálunk tartjuk a szilvesztert. Amire meghívtuk -volna Nagy Lajost, valószínűleg Déryéket és még valakit, egy arra lakó irótársunkat. Vera szervezte és annak a közelünkben lakó író- társunknak a feleségével meg is beszélte, hogy piknik ala­pon ki mit hozzon. Hazajön Vera, nem messze lakott az il­lető, akiknél volt, megszólal a telefon, és az írószövetség ak­kori párttitkára kérdezi na­gyon pikirt hangon; mi az, ti ellenszilvesztert csináltok az írószövetségnek? Hihetetlenül gyorsan terjedték a hírek. Er­re fel elmentünk az írószövet­ségbe. J. V.: Pont tizenkettőkor föl­áll! mindenki és a ruhatáros- nő kiosztott egy-egy vizes zsemlét. S. I.: Fagyos hangulat, sen­ki nem beszélt. Ez volt az az idő, amikor az émberék nem szerették, nem akartok, nem mertek egymáshoz járni, mert mindenki bizalmatlan volt mindenkivel szemben. Az író- szövetségből nagyon kellemes volt a hazajövetel, és az is kellemes volt, hogy a troli­buszban Nagy Lajosék mellett ültünk, és mi négyen tovább­ra is beszélgettünk, és nem maradtunk néma csöndben, mint a többiek. De odahaza jobban tudtunk volna beszél­getni. Utolsó korszakának volt néhány remeklése, és én a legremekebb magyar novellák egyikének tartom Az emberek és a kutyák című írást, ami akkor született. Ök Visegródra, az ottani alkotóházba szívesen jártak. A novella arról szól, hogy Visegrád Utcáin szalad­gálnak a kutyák, ilyen kutya, glyan kutya, és a vendégek, mikor lejönnék a reggelihez, elkezdenek beszélgetni a 'ku­tyákról, amikor sétálnak, be­szélgetnek a kutyákról, ebéd­nél beszélgetnek megint a ku­tyákról. És az egész novella arról szól, hogy egy üdülő ven­dégei nem beszélgetnek más­ról, csak a kutyákról. J. V.: Itt a szilveszter meg volt fordítva. Nem úgy, - hogy mindenki hallgat, hanem min­denki csak a kutyákról beszél. S. I.: A novella megjelent, benne van az utolsó novellás- kötetben - valószínűleg nem értették meg, hogy miről szól. Lehet, hogy ma sem értik. Berták László Két szó között az egyenes A homályos tükrön a karc marad utoljára a vers két szó között az egyenes a hirtelen emberi arc a mozdulat hogy megfizetsz s hogy orra-szája csupa hab hogy nem mondhatsz csak igazat és az az igaz ami lesz a rímek és a vonalak a vágások fölött a heg, hogy a kettő az egy meg egy és hogy valamennyi te vagy marad a hátha s a lehet a ránc ritmusában a dac mindig több mint amit mutatsz a legnehezebb ami megy de soha semmi biztosat csak hogy üveg és hogy reped s benne van mert elveszett az itt a világ hol a nap s a mennyi pára és szöveg I ármánykodások áhitat s hogy mind múlandó képe csak minden órával közelebb s mert elromlanák mint a csap itt is ott is a többiek belül a növekvő tömeg I kívül az egyre tágasabb s mintha a nagy vizek felett világok és hazák alatt mint amikor nyitva marad mint amikor befejezed. _____L______I Na gy Gáspár Öröknyár; elmúltam 9 éves a sír , a sír a test a test Nincs sehol Nincs sehol a gyilkosok se ITT se OTT a csont Nincs sehol a gyilkosok a csont (p. s.) egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI (Új Forrás 1984. október) Gyermekkórusok Komlón A Szovjetunióból, Lvov városból érkezett kórus énekel Fotó: Läufer László A IX. Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus­találkozóról A dolgok kissé másképp alakultak, mint korábban. Fél éve még igencsak kétséges volt, egyetlen szalon függött, lesz-e, azaz megrendezhető-e Komlón a IX. Kodály Zoltán Gyermekkórus-találkozó? Egy­szerűen nem volt elegendő pénz a rendezési költségeikhez. A fő szervező-rendező városi tanács művelődési osztály le is mondott róla. Néhány lokál­patrióta városatya ellenben nem adta föl egykönnyen. Megpióbálták társadalmi ösz- szefogós'ból, ám az emberek (és a vállalatok) szegényeb­bek lettek . . . Végül valakinek a mentőötlete révén megpá­lyázták a Soros-alapítványt. Az elbírálás kedvező lett, így ez év január vége felé elkezdhették a szervezést. Kényszerű okokból nagyon ké­sőn, amiből — érthetően — jelentős hátrányok következtek. Vagyis az idei évben az jött él Komlóra, aki vállalni tudta az alig négy hónapos fölkészü­lést. Ez bizonyos szempontból rávetette az árnyékát a ren­dezvényre, amiért viszont sen­ki sem hibáztatható. Gyakorlatilag a meghívott (és a részvételre vállalkozó) külföldi együttesek: Halle (NDK), Olsztyn (Lengyelor­szág), Royken (Norvégia), Kas­sa és Lvov egy-egy résztvevő gyermekkórusa közül egyedül a már két éve is átütő siker­rel bemutatkozott Lvovi Neve­lők Háza „Dudarik" Fiúkóru­sa emelkedett ki rendkívüli rendkívüli képességeivel. A Kassán működő magyar nyelvű óltölános iskola Csengettyű Kórusa pedig elérte a koráb­ban Komlón kialakult eléggé erőteljes fesztivólnivót. A len­gyel gyermekkórusban, amelyet ,,'neves világfesztiválokon (Ne- enpélt, Arnheim) elért előke­lőén magas helyezések és dí­jak fémjeleznek”, föltehetően jóval több van. mint amennyit most Komlón fölmutattak. A rOkonszenves gyermekkórus szép és muzikálisan előadott- ám nem túlzottan fajsúlyos — műsorszámai előadásában elég sok intonációs zavarral küszködött, mint ezt a zsűri is kiemelte. (Karnagyuk: Lenos­law Ragon. Továbbiakban a körvezetők nevét zárójelben jelöljük.) A Lvovi Gyermekkórus (Nyi- kolaj Kacal) ezúttal is kivéte­les zenei képességről adott számot. Több népdalfeldolgo­zást énekeltek, és több egy­házzenei darabot. Utóbbiakkal (Bortnyansz'kij: C-dúr; M. Be- rezovszkij: g-moll kóruskoncert) — mivel 8—10 érett hangú na­gyobb fiú is énekelt közöttük- a pravoszláv templomi kó­rusok csodás szépségeit inter­pretálták ragyogó hangzással, szélesen áradó daliamakkal crescendókkof és orgonaszerű fortisszimókkal. Hasonló műél­vezetben részesítettek a népi hangvételű feldolgozásokban is (Ny. Leontovics: Jégzajlás, Újévköszöntő). A lvovi fiú-kórus mindent tud, amit egy hasonló létszámú profi felnőtt kórus tudhat. Nagy kár, hogy még nem figyéltek föl rájuk. Fesz­tiválokon kiugró sikerekre szá­míthatnának. A kassaiak (Homolya Éva) tisztán és kedvesen éneklő gyermekkar. Néhány számuk előadása a kórusirodalom re­mekeinek ismeretét is sejteti. Kár, hogy itt ezeket titkol­ták . . . Gügyögő szlovák gyer- mekdalocskóik viszont nem méltóak egy fesztiválprogram­hoz, (Tömegdalök, mozgalmi dalok). Népdalokat és feldol­gozást ellenben meghatóan szépen adtak elő. (Mátyuslöl- di gyermekdalok, Karai: Estéli nótázás). A Roykeni Leánykó­rus (Anne Jenstad) műsora és előadási színvonala egy át­lagos iskolai kórus évzáró ün­nepség: szereplésére emlékez­tetett. A Hallei Fritz Weineck Útörőhóz leánykárónak szerep­lése (Sabine Bauer és Manf­red Wipler) pedig egy úttörő­házi teadélután műsorát idéz­te. Annál nagyobb öröm viszont az, hogy a magyar gyermek- kórusok kivétel nélkül magas színvonalon szerepeltek. Mű­sorösszeállításban, kórushang. zósban, intonációs tisztaság­ban; a művek előadás! stí­lusában egyaránt példásnak mondható jelenlétük. Árnyalati különbségek adódtak ugyan, ám mindegyikre: a Debrece­ni Vénkerti Ált. Iskola Leány­kara (Baricsa Edit); a Kapos­vári Tóth Lajos Alt. Iskola (Zá­kány/ Zsolt); a Miskolci Faze­kas utcai (Halmalné Újvári Mária); a Komlói Kodály Zol­tán (Tóth Ferenc Liszt-díjas), valamint a Nyíregyházi 4. sz. Alt. Iskola Cantemus Kórusa (Szabó Dénes Liszt-díjas) sze­replésére egyaránt jellemző: sok gyönyörűséget okoztak szakembereknek és közönség­nek egyaránt. A nyíregyháziak kimondatlanul is az „első a legjobbak között" helyére ke­rültek különösen meleg, bár­sonyos hangzásukkal, közvet­len, mégis odaadó előadás­módjukkal; a kórus rendkívüli zenei intellektusával — tökéle­tes zenei élményt nyújtva. A rendezvény tanulságai kö­zött ki kell emelnünk, hogy az együttesek fegyelmezetten betartották a mintegy 20 per­ces szereplési időt. (Ami ko­rábban nem volt jellemző). Jó, hogy volt, hogy komlói lokálpatrióták ügyszeretete és a Soros-alapítvány révén ki­lencedszer is lehetetI Komlón gyermekkórus-találkozó. Biza­kodunk a folytatásban. Wallingei Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom