Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-17 / 165. szám

Dunántúli napló 1989. június 17., szombat A pécsi agglomerációs térségben a fejlődési pálya leginkább az innovációorientált ternleti politikán nyugodhat A Baranya Megyei Tanács felkérésére az MTA Regionális Kutatások Központjában vizsgálatok indultak a pécs—komlói térség gazdasági prob­lémáinak és fejlesztési irányainak a feltárására. Cikkünkben Horváth Gyula, a szakértői csoport vezetője vázolja a kutatás néhány előfeltevését. Válaszút előtt A gazdaság szerkezete és válsága Baranya megye terület- és településfejlesztési ' koncepciói ezidáig Péccsel és Komlóval, valamint az ezeket övező tele­pülésekkel, azaz a pécsi agg­lomerációval a mindenkori gaz­daságpolitikai prioritások alap­ján úgy számoltak, hogy az ide koncentrálódó gazdasági erő- források, a termelő szektorok jövedelemtermelő képessége jelentik a megye fejlesztésének motorját, e termelőerők diffú­ziója hozhatja mozgásba a megye más térségeinek gazda­ságát is. Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikai kurzusai ked­veztek e törekvéseknek, sőt igazolták is azokat, olyannyira, hogy a térség lakossági jöve­delmei meghaladták az orszá­gos átlagokat. Ezek, más egyéb statisztikai adatok, vala­mint állami döntések hosszú időn át feledtetni tudták azt — az egyébként már a 70-es évek közepén a nyugat-európai dep­ressziós térségek társadalmi­gazdasági megtorpanása lát­tán társadalomkutatók által megfogalmazott - veszélyt, hogy a kitermelőiparra és a világgazdaság hanyatlóban lé­vő ágazataira támaszkodó tér­ségi fejlődés belátható időn belül megtorpan s átgondolt szerkezetváltásra van szükség. A 80-as évek elején a térsé­gi válságot jelző prognózisok materiális bázisa még inkább szélesedett. A termelő ágaza­tokban bekövetkezett radikális dinamikacsökkenés, a gazda­sági növekedés lelassulása az ország minden területén jel­lemző irányzattá, Baranya me­gyében különösképpen érzé­kelhetővé vált. Míg az 1973— 1978 közötti időszakban a ba­ranyai szocialista ipar terme­lési dinamikája 116,3 százalék volt (legalacsonyabb az ország megyéi között), addig a 80-as évek elején, 1979-1984 között a termelés csökkenését kellett regisztrálni. A 94,7 százalékos mutató a budapesti ipar ter­meléscsökkenése mögött a me­gyei rangsor második helyén szerepelt. A megye ipari potenciáljá­nak kedvezőtlen országos pozí­cióit sejtették az ipari nettó termelés különböző mutatói is, Az 1980-as évek első felében az ország ipara által megter­melt nemzeti jövedelem 3 szá­zalékát adó Baranya megye tekintetében ezek az országos átlag alatt maradtak. Az ipar­fejlettségi index (az egy főre vetített nettó termelési érték) és az élőmunka-termelékeny­ségi index (az egy ipari fog­lalkoztatottra vetített nettó ter­melés) az országos átlag két­harmada volt. A megyék sorá­ban az előző mutató esetében Baranya a 15. helyen állt, az utóbbi mutatót tekintve pedig a legutolsó helyre szorult. Mindössze az iparosodottsági sz(nt (az ipari foglalkoztatot­tak népességen belüli aránya) haladta meg az országos át­lagot. Az ipari nettó termelés ipar­csoportok szerinti szerkezeté­ből is a fejlődési pálya átala­kításának az igénye rajzolódott ki. Az ipari termelési érték 29 százaléka (a foglalkoztatottak majdnem harmada) a bá­nyászatból és a viliamosener- gia-iparból, 14 százaléka az alapanyagiparból (a vegyipar­ból és az építőanyag-iparból), ugyancsak 14 százaléka a gépiparból, 43 százaléka a könnyű-, élelmiszer- és egyéb iparból származott. A megye bányászati orientációja az oka annak, hogy egyedül az ipa­rosodottsági indexet találtuk országos átlag felett. Ugyan­okkor figyelmeztető volt az az információ, hogy a gépipari iparcsoport nettó termelési ér­tékének aránya éppen a fele az országos átlagnak, valamint a könnyű- és élelmiszeripar termelési értéke kétharmaddal meghaladja az ágazatcsoport népgazdasági arányát. Depressziós vonások A megye iparszerkezetét meghatározó bányászat és könnyűipar túlsúlya különösen ban lezajlott szervezeti kon­centráció eredményeként. 1964- ben a más megyei székhelyű ipartelepek száma 40 volt, 1980-ban viszont 79-re emelke­dett. Ezzel szemben 1980 és 1985 között csökkent a külső központokhoz tartozó telepek száma (62) volt. Ez a szám ugyanakkor még mindig maga­sabb mint volt a 70-es évek közepén. Minden\ellett szá­molni kell azzal a reális ve­széllyel, hogy a növekvő finan­szírozási nehézségek közepette gazdálkodó iparvállalatok igye­keznek felszámolni vidéki te­lephelyeiket, hiszen azok az ipartelepítési kampány idején nem gazdaságossági szempon­tok, « hanem adminisztratív kényszer nyomására jöttek lét­re, s nem illeszkednek szerve­sen a vállalat egészének mű­tősre, a jövőbeni alkalmazko­dási képességek kifejlesztésére. Alkalmazkodási stratégiák Figyelembe véve a magyar gazdaság fejlődésének távla­tait, valamint a gazdaságilag megrekedt ipari térségek újjá­élesztésének nemzetközi ta­pasztalatait is, az alkalmazko­dás különböző alternatív stra­tégiái képzelhetők el. Az alább röviden ismertetendő stratégiai koncepciók nemcsok abban különböznek egymástól, hogy a tőke és a munkaerő másmi­lyen minőségére építenek, ha­nem abban is, hogy alkalma­zásuk sikerét a magyar regio­nális politika jövőbeli alaku­A Pécsújhegyi Szénelőkészítő Üzem a pécsi agglomerációban idé­zett elő vagy vált ki a jövőben kedvezőtlen hatásokat. A gaz­daság e két fő pillére külön­böző makrogazdasági változá­sok nyomán súlyosan megrop­pant, a krízis következményeit pedig más ágazatok - csekély súlyuk miatt - nem képesek mérsékelni vagy ellentételezni. A pécsi agglomeráció mono­kultúrás gazdaságában egy vi­szonylag hosszabb növekedési szakaszt a 70-es években a stagnálás időszaka követte, majd a mostani évtized elején már érzékelhetővé váltak a visszaesés jelei. A pécsi és a komlói vállala­tokban folyó termelés válságát mindenekelőtt a gazdasági re­form racionális törekvései, a piacgazdaság kiépítése és az árutermelési viszonyok megerő­sítése irányába teendő gazda­ságpolitikai döntések fogják elmélyíteni. Tudomásul kell venni, hogy az ex.tenzív ipar­fejlesztési korszakban kiépült termelőkapacitások költségve­tési preferenciákkal már nem működtethetők tovább, ezek struktúrakonzerváló ereje ma már egyértelműen bizonyítható. A szabályozórendszer válto­zása, a normatív gazdasági szabályozás érvényesítése - mindenekelőtt az exporttámo­gatások leépítése - rendíti meg a gazdasági bázis másik pillérének, a könnyűiparnak a pozícióit. 1970 és 1985 között a külső egyensúlyi helyzet ja­vítását célzó gazdaságpolitika hatására a megyében 9 szá­zalékról 20,1 százalékra nőtt az exportértékesítés aránya. A könnyűipari vállalatoknál a kül­piaci értékesítés aránya a 30 százalékot éri el, ennek na­gyobb hányada a tovább már nőm támogatott szocialista pia­cokra irányul. A két válságágazat területi fejlődésére gyakorolt negativ hatásai mellett számolni kell az ipari termelés további csök­kenését előidéző tényezőkkel is. Mind o megyére, mind pe­dig a pécsi magterületre jel­lemző a vállalati telephelyek erős megyén kívüli függése. A hatvanas évek közepétől 1980- ig a baranyai iparra egyértel­műen a külső (főként fővárosi) vállalati központoktól való füg­gés erősödése volt a jellemző, mindenekelőtt a több hullám­ködésébe. Ez a veszély — saj­nos — az amúgy is nagy ne­hézségek közepette meghono­sodó gépipari üzemeket fenye­geti leginkább, mert ebben az ágazatban a legmagasabb a külső függésű telephelyeken foglalkoztatottak aránya (a 9,1 százalékos országos átlaggal szemben 26 százalékos). A külső függés motiválta dönté­sek gazdasági szerkezetet be­folyásoló hatásával a megyei székhelyű vállalatok esetében is számolni kell. Máris tanúi lehetünk egy olyon folyamat­nak, amely pécsi székhelyű vál­lalatok és szövetkezetek bara­nyai telephelyeinek a felszámo­lásában mutatkozik meg. A költségkímélés és gazdaságos- sági szempontok miatt e gaz­dálkodó szervezetek növelik pécsi üzemeik termelési kon­centrációját. összegzésképpen megállapít­hatjuk, hogy a Pécs—Komló térségében koncentrálódó gaz­daságnak sem szerkezete, sem nagyságrendje, sem hatékony­sága, sem pedig dinamikája nem alkalmas arra, hogy be­töltse a korábbi terület- és te­lepülésfejlesztési koncepciók­ban megfogalmazott motorikus szerepet. Az e szerepre való alkalmatlanság főbb megnyil­vánulásai a következők: a) szerves fejlődéssel di­verzifikációra képtelen ipari struktúra, b) a gazdasági szolgálta­tások szűk köre, nagyvállala­ti koncentrációja, c) jelentékeny külső füg­gés a vállalatok irányításá­ban, különösképpen pedig a külpiaci értékesítésben és a kutatás-fejlesztés területén, d) a munkaerő egyoldalú szakképzettsége, a konvertál­ható szakképzettségű foglal­koztatottak alacsony részará­nya, e) a technológiaigényes termékek szűk köre, az elő­állított termékek korszerűt­lensége, a termékéletciklus első fázisaiban lévő termé­kek rendkívül alacsony ará­nya, a szabványosított tö­megtermelés dominanciája. Ezek az ismertetőjegyek egy­értelműen azt jelzik, hogy a pécs-ikomlói agglomerációt 'klasszikus depressziós térség­nek kell tekintenünk, és hatá­rozott intézkedéseket kell ki­dolgozni a szerkezeti átalakí­Fotó: Kóródi Gábor lása is befolyásolhatja. De bármelyik /alternatívát vagy ezek kombinációját választjuk is, a területi irányítás eddigi gazdaságpolitikai alapkoncep­ciójával szakítani ikell. Neve­zetesen azzal, hogy a térségi fejlesztésekben a régión kívüli hazai termelési tényezők - a tőke, a munkaerő, a szakkép­zési bázisok, a technológia, a vállalkozói funkciók és az ál­lami támogatások stb. - iránt nagy legyen az igény. Láthat­tuk, hogy a korábbi hasonló indíttatású fejlesztési politika a külső tényezőktől való foko­zott regionális függéshez vezet, másrészt pedig nem preferál­ja azokat a törekvéseket, ame­lyek a belső regionális erőfor­rásokat igyekeznek kiaknázni. Az ajánlott alapvető alkal­mazkodási stratégiák tehát a következők lehetnek. (1) A jelenlegi termelőbá­zis hatékonyságának fokozá­sa, a gazdaságos termelés feltételeinek megteremtésére irányuló stratégia. A magasabb tőkeintenzitást szolgáló vállalati szervezeti változások, a tőke skálahoza­dékának emelését célzó válla­lati törekvések jelentik e túl­élési stratégia alapját. Ez az út a nagy szériában termelő vállalatok számára kínál reá­lis alternatívát. E változat re­gionális hatásai: növekvő be­ruházási tevékenység és tech­nológiai korszerűsítés, valamint az ezekkel párosuló jelentős létszámleépítések. I (2) A termelési kapacitá­sok számottevő csökkentését célzó stratégia. E változatra területfejleszté­si stratégiát mindenekelőtt azokban a térségekben érde­mes alapozni, ahol a termék- ciklusok tekintetében elavult a termelési struktúra, ahol ma­gas a párhuzamos termelési te­vékenységek aránya, s ahol számottevő a fejlődésképtelen kis -és középüzemek súlya. E stratégiát jobbára olyan, nem­zeti méretekben nem kiemel­kedő jelentőségű magterülete­ken alkalmazták, amelyek az (1) változattal .nem voltak ké­pesék eredményeket elérni. E stratégia a gazdaság átmene­ti leépülését, kritikus foglalkoz­tatási feszültségeket és a térség jövedelemtermelő ké­pességének drasztikus romlását eredményezi. 1 (3) A termelőüzemek át­telepítésén nyugvó stratégia. A több telephelyes vállala­tok a racionalizálásnak azt az útját választják, hogy bezárják térben távoli telephelyeiket, és a termelési kapacitásokat kedvezőbb telephelyeken kon­centrálják. Ez a változat csak­is ott alkalmazható, ahol olyan vállalati központok mű­ködnek, amelyek jelentős vi­déki telephelyhálózattal ren­delkeznek. 1 (4) Az új piacok és ter­mékek kombinációjára épitő stratégia. A stratégia alapja a ter­mékszerkezet radikális megújí­tása, új külpiaci orientáció, a versenyképesség alapja nem az előállított termékek ára, ha­nem annak minősége, a szol­gáltatások spektruma. E stra­tégia az innovációorientált te­rületfejlesztési politika alapja. Az ismertetett stratégiai vál­tozatok azonban olyan ideál­típusok, amelyek önmagukban igen ritkán alkalmazhatók. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző stratégiák elemeinek változatos kombinációjára nyílik mód. Egy nemzeti munkamegosztásba szervesen illeszkedő, dinamikus magterület — ilyennek tekint­hetjük perspektivikusan a pécsi agglomerációt -, számára olyan offenzív stratégiát célszerű vá­lasztani, amely a vállalatokat az innovációs lehetőségek maxi­mális kihasználására kényszerí­ti. A pécs—komlói térség fej­lesztési stratégiáját tehát, az (1) és (4) változat kombiná­ciójában lenne érdemes ki­dolgozni. Innovatív területfejlesztési politikát A fejlődési pálya megrajzo­lása során azonban fokozott fi­gyelemmel kell lenni arra, hogy a recessziónak mély gyökerei vannak ebben a térségben. Igen alaposan meg kell fon­tolni, hogy a kedvezőtlen fo­lyamatokra az „ugyanazt, csak intenzívebben" módon reagál­junk-e. Sok nyugat-európai depressziós térségben alkal­mazták kezdetben a hagyomá­nyos területfejlesztési politikai eszközöket, a speciális válság- területekre irányították a figyel­met, és közvetlen hatékonyság- javító eszközöket kezdtek al­kalmazni. Ezzel párhuzamosan a központi kormányzatok tűz­oltó akcióba kezdtek az egyoldalú szerkezetű, hagyo­mányos ipari területeken az üzembezárások és a munka- nélküliség miatt kialakult fe­szültségek csökkentésére. Ezek a villámprogramok elsősorban a válságba ikerült ipari üzemek állami támogatását célozták, valamint gazdasági előnyöket, ösztönzőket kínáltak az újon­nan -telepített üzemek, elsősor­ban országos hatókörű válla­latok, részlegéi számára. Ezek a gyors, igen sokszor ötlet­szerű állami beavatkozások azonban ritkán segítették a válság sújtotta területek alap­vető strukturális hátrányainak a felszámolását, azaz a néhány ágazattól való függés csök­kentését, az innovatív és az alkalmazkodókészség növelé­sét, vagyis egy diverzifikált gazdasági struktúra kialakítá­sát. A pécsi agglomerációs tér­ségben a fejlődési pálya leg­inkább az innovációorientált területi politikán nyugodhat. E fejlesztési program homlok­terébe az ipari termékek és folyamatok innovációját kell állítani, nem feledkezve meg természetesen arról, hogy az •iparéhoz hasonló területfej­lesztő erőként értékeljük a tercier és a kvaterner funkció­kat, s ezek komplex fejleszté­sétől — s -ne pedig egyetlen húzóágazattól —, reméljük a diverzifikált gazdasági struktú­ra kialakulását. Bankett Ü lsz az osztálytársaid mellett és hallgatsz valami jó, vagy rossz zenét. Nincs még múltad, csak jövőd. Eszel valamit, valami ünnepit. Mindez nem számit. Oda sem fi­gyelsz. Néhány' hónap, év múlva azt sem logod tud­ni, milyen volt a zene, mi volt a vacsora. Nem Ügye­led a melletted ülőt sem, nem jegyzed meg arckile- jezését. Hogy is tehetnéd, hiszen ez este csak egy valami van: Te magad. Te, aki tegnap végigiz­zadtad az utolsó érettségi napot. Te, aki letetted a tollat és felelet gyanánt elmondtál valamit. Vala­mit, amit kellett, amit vár­tak tőled, ami a tételed volt. Elmondtál pár tucat összefüggő mondatot, ami­vel lehet, hogy már holnap sem értesz egyet. Nem figyeled most a veled szemben ülőt sem, miként tologatja tétován ide-oda késével és villá­jával a szelet ;húst. És nem Ügyelsz l löl osztály- lőnöknöd különös zavará­ra, aki - mivel végtére is —, nő, ez este nem tud■ mit kezdeni a neki hátat- lorditó, fürgeléptű évek­kel, és ezúttal egyszer ta­lán veletek sem, akik űrt hagyva magatok után, el­visztek valamit belőle vég­érvényesen. Mire Ügyelsz hát? ön­magodra? Nem tudsz ma­gadra ügyelni sem, hiszen éned, jelenléted újszerű­sége, más minősége, telje­sen eltölti Zsibongó terem vesz körül. Átsuhansz be­lőle egy másik térbe, má­sik terembe. Miközben lát­ni, érezni véled az új di­menziókat, vajon ki lát téged igazán most - olyannak, amilyen vagy? Zokon veszi-e valaki tőled azt a könnyedséget, amely- lyel átlépsz ezen az estén, mint egy küszöbön? Hon­nan ^tudhatnád, -hogy ez most itt egy korszakhatár? Fordulópontja életednek. Ülsz ,a banketten fárad­tan és telve energiával. Érzed az utóbbi napok fe­szültségének oldódását, az eddigi kötelékek Unom el­lazulását. Megcsap a lég­üres tér lehelete, azé a téré, amibe ezen az estén kerülsz, anélkül, hogy ész- revennéd.. . Aztán majd nagysokára ez a tér egy- szercsak elkezd telitődni, tagozódni, ha nagy sze­rencséd, sok jóakaród és kemény kitartásod van, ta­lán megtelik tartalommal. És akkor? Akkor neveztetsz niajd felnőttnek. Most ebben a zsibon- gásban eszedbe sem jut, hogy valamiféle fénykép- szerűséggel magadba vésd a körülötted ülők arcát, mozdulatait, mert nem tud­hatod, \milyen nagy szük­séged lehet rá egykoron. Nem memorizálsz. Inkább törölsz. Törlőd emlékeze­tedből az ilyen-olyan órák, tantárgyak, iskolai macerák rossz emlékeit, nem is sejtvén, hogy mindezek milyen szelíden kedvesek lesznek majd az elkö­vetkezőkhöz képest. Szü­letnek gyermekeid . . . lesz valamilyen képesítésed. Nagy élmények részese le­hetsz. Mondjuk: kinézel Alaszka fölött egy repülő­gép ablakából. Jelegyö- möszölöd valamivel a lég­üres teret. ötévenként találkoztok — most jelenlévők. Észre- vesfitek, majcf újra fölfe­dezitek egymást. Csak ezt á mai estét, ezt a pillana­tot keresitek ezután, hiába immár. A pillanatot, amikor átléptétek a holnap küszö­bét. A jövőt majd időről idő­re számba veszed. És mint mindenkivel ezen a Földön, veled is megesik a roppant megaláztatás: egy nap csak múltat látsz magad körül. < Múltat, amely vagy befogad, vagy kivet magából. Ez lesz az élet. Az Életed.- Bebesi K. -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom