Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-10 / 127. szám

A VILÁG LEGHOSSZABB HAÍU ASSZONYA UDDZSAIH, HIDIA: 640 centiméter hosszan kígyózik o 74 éves Mata DZSAGADAHBA haja, amit csaknem egész életén át nö­vesztett. A környezetében szentként tisztelt asszony haja feltehetőleg a leghosszabb a világon. A hosszúra nőtt, fé­sületlen haj a világi hivságoktál való elfordulás jelképe a hagyományok szerint. MTI Telefoto Elnökök játékai Thomas Jefferson, az Egyesült Államok egykori elnöke sze- r'nt „a labdajátékok túlságo­san igénybe veszik a testet, es nem hagynak kedvező nyo­mot a lélekben". Jefferson hem volt egyedül ezzel a som­más megállapítással, hiszen, mint a történelem is igazol- 1°. a politikusok a legjobb esetben is csak hirdetik és nem alkalmazzák a rómaiak bölcs véleményét: ,,Ep test­ben ép lélek." De hogy miért o labdajáték volt a nem ki­vonatos, ezzel még adós a történelem. Azt viszont már tL‘djuk, hogy a Fehér Ház la- kói között akadtak sportbará- Lincoln például kedvelte ® távol- és magasugrást, eddy Roosevelt azzal dicse- kedett, hogy 4800 trófeát őriz °*thonában, John Kennedy vi­torlázott, Nixon kuglizott, Ge- r°ld Ford golfozott, Jimmy Carter kocogott, Reagan pedig súlyt emelt. ,,Januárbon minden idők legsportosabb elnöke költözött a Fehér Házba — irta a Sport Illustrated George Bush- ról. — Az új lakó az ameri­kai történelem legaktívabb és sokoldalúan sportoló elnöke. Az őt megelőző 40 elődje kö­zül ugyanis senki sem vég­zett annyiféle és olyan sike­res sporttevékenységet, mint ö. George Bush tehát az Egyesült Államoknak az első olyan el­nöke, aki tudja, hogy mi a különbség a hátvéd és a kö­zépcsatár, a tizenegyes és a közvetett szabadrúgás között." Bush nyilván értő szemlélő­je lesz a játéknak. Bár ideát az a tapasztalat, hogy a né­zőtér különmérkőzéseinek több­nyire az az oka, hogy csupa szakember ül a lelátókon. és ellenérv ..Vajon igazán kezet csó­'kolt-e Kjeid Ölesen, a dán if- ib szociáldemokraták egyik ve- íetője a spanyol királynőnek?' ~~ tette fel a nagy kéfdést a koPpenhágoi' Aktuelt cikkírója, hriután az egyik újság méltat- Qnkodva közölte a hirt. (fagyjuk a válasz etikai ér- és ellenérveit, elvégre a dánoknak illik tudni, hogy mi­kor mi dukál egy királynőnek. Am az utolsó mondat minden­képpen perdöntő. „Hogyha ezt meg is tette, nem kell elvö­rösödnie a gáláns gesztus mi­att; Zsófia bájos asszony és főleg nagyon sokszor megmos­ta mór a kezét azóta, hogy Franco diktátor utoljára érin­tette." du Pt«** „Amerika úton van ahhoz, hogy kétarcú társadalommá váljon: az egyik fekete, a má­sik fehér. Ezek azonban el­különülnek és egyenlőtlenek" — állapította meg a Kerner- jelentés 1968-ban, azt köve­tően, hogy Johnson elnök kor­mánybizottságot nevezett ki az akkor fellángoló faji za­vargások okainak tanulmá­nyozására. Tíz év múltán ösz- szevetették a korabeli meg­állapításokat a jelennel, és kitűnt, hogy 1968-ban egy fekete bőrű amerikai állampolgár át­lagjövedelme a fehérek átlag- jövedelmének 58 százalékát érte el, és ez a helyzet válto­zatlan. Növekedett viszont azoknak a néger családoknak az aránya — 15-ről 21 száza­lékra —, amelyeknek a jöve­delme meghaladja az évi 35 ezer dollárt. Azóta több mint tíz fekete bőrű képviselő be­jutott a parlamentbe, a sze­nátusban azonban egy sem található közülük. Mint ahogy az ötven kormányzó között sincs egyetlen néger sem. Ami a műveltséget illeti, a középiskolát végzett néger diákok 26 százaléka tanul to­vább, a fehérek 37 százalé­kával szemben. A Kerner-je- lentés újraolvasásából a szak­értők azt a következtetést vonták le, hogy a helyzet to­vábbra is felemás. Az „elkü­lönülő és egyenlőtlen" társa­dalom mai jellemzője az, hogy a fehér közösség mellett kialakult a fekete bőrű állam­polgárok hármas tagozódása: a középosztály (amelynek élet- körülményei a leginkább vál­toztak), a munkásosztály (amely nagy nehézségek órán tudja tartani elért színvona­lát), és a legalul lévők (akik a fejlődő országok lakóinak szintjén élnek). Earl Graves, a Black Enterprises című folyó­irat gazdag tulajdonosa és ki­adója, maga is szines bőrű, a következőképpen jellemezte a viszonyokat: „Van egy pom­pás házam New York legelő­kelőbb negyedében, egy má­sik Vermontban, ahová télen járunk, a fiaim a Harwardon tanulnak, de nem adhatom kölcsön a Mercedesemet a fiamnak, hogy szombat este a Manhattenen kocsikázzon, mert a rendőrök nyomban leállíta­nák. Elképzelhetetlennek tart­ják ugyanis, hogy egy néger fiatalember, jogosan, ilyen autóval járjon." Mire vevők a zöldek? A környezetvédelem aligho lehet múló divathullám — va­lószínűleg a jövő századot át­ható szemléletmóddá növi ki magát. A világ jövőjét szívü­kön viselő fogyasztók a nyu­gat-európai boltokban már most is szívesebben vásárol­A POSTÁRA ADOTT KIS­LÁNY GRONINGEN, HOL­LANDIA: A szokatlan pos­tai csomagban a feladó, Guusta SUURBIER üldö­gél, arra várva, hogy kéz­besítse öt (potom 3 dol­lárnak megfelelő össze­gért) a holland posta, Friesland megyében lakó édesanyja címére. A cso­mag felirata: „A posta gondoskodik." nők környezetbarát árukat. Kétségtelen viszont, hogy az áruféleségeknek egyelőre csak töredéke, különféle becslések szerint legfeljebb öt százaléka tekinthető a természeti környe* zetre nézve ártalmatlannak. Európában mind szélesebb vevőkör keresi a vegyszerezés nélkül termesztett zöldségfélé. két, műanyag helyett a bom- lékony anyagokból készült cso­magoló anyagokat, az alo- csony savtartalmú akkumuláto­rokat, elemeket és a freongáz nélkül porlasztott kozmetikai szereket. A környezetbarát holmikért úiobban már nem kell elza­rándokolni a külön erre sza­kosodott üzletekben: a nagy áruházak polcain is mind gyakrabban jelennek meg A gyártók kedvező üzleti lehető­ségeket látnak az ‘ újkeletű iqényekben, kifizetődőnek is tűnik a környezetvédők ízlését követni. Közgazdászok kutatásai sze­rint azonban a környezetbarát termékekért csak kezdetben le­het magasabb árat felszámí­tani, később az ár óhatatla­nul, fokozatosan csökken. Több szempontból is ellentmondásos helyzet alakulhat ki: a környe­zetbarát termékek eqy része olcsóbban állítható elő, ennek ellenére dráaábban adható el, mint a hagyományos változat. Máskor viszont a környezetkí­mélő termékek gyártása köz­ben több szennyező anyaqot bocsátanak ki, mint egyéb­ként; végső soron az a követ­kezmény. hogv miközben a ré­gek a környezetvédelem pár­tolóiként tüntetik fel magukat, technológiájukkal még na­gyobb pusztítást okoznak. A környezetbarát termékeket előállító cégek ugyanis kétsze­resen jól járhatnak: amellett, hogy az ilyen árukkal nag/obb profitot zsebelnek be, általá­ban is javul hírük, megítélé­sük, presztízsük, ami végső so­ron forgalmazásuk növekedé­sében is megjelenik. ■ A környezetvédők szerint vál­toztatni kell az eddigi gyakor­laton, amely nem volt más, mint az, hogy a környezet- szennyező iparvállalatokat rossz nebulóként kezelve lehordták és megbírságolták. Az lenne a logikus, ha az értelmes és reá. lis környezetvédelmi progra­mok célkitűzéseihez o cégek valamilyen segítségre is tá­maszkodhatnának. Szakértők szerint a nyugati országokban főként a „felsőbb osztályok” keresik a környezet­barát árukat, de különböző megfontolásokból más rétegek széles körei is csatlakoznak hozzájuk. Rendszerint az ér­telmiségi középrétegekről vagy a hatvanas évek hippimozgal­mából kiöregedett, ám az esz­mék mellett még makacsul ki- lartó, negyven év körüli ge­nerációról van szó. A brit uralkodó család egész gépkocsiparkját ólommentes benzinnel hajtott kocsikra cse­rélte le.. Károly herceg kido­bálta a freongázzal töltött sprayeket is: példáját mind többen követik. Általában ahol az anyagi szükségletek kielégítése már viszonylag magas szinten meg­valósult, ott az emberek más, magasabb rendű szempontokat is hajlandók szem előtt tarta­ni. Valószínűleg ez lehet a kulcsa a környezetkímélő áru­félék növekvő keresletének. Am a fogyasztó egyben gyarló is,, és könnyebben követ nemes célokat, ha személyes előnye is származik belőle - ezért fontos, hogy a természeti kör. nyezetre ártalmatlan cikkekhez eqyre olcsóbban lehessen hoz­zájutni — vallják a nyugat-eu­rópai környezetvédők. Szűcs Gábor A tolmács emlékei Leotiyid ßrezsnyev meglehe- °sen képzetlen ember volt, s tudóso nem volt nagynok T’ondható. Rest volt arra is. °9y elolvassa, amit a kezébe °dtak. Nem akart elmélyedni ®9yetlen kérdésben sem, olyan '"ejezéseket használva bújt ki ?2 Qíól, mint hogy ..erről még LQ?,ácskozni kell, ezt még meg <-e fontolni" — meséli Viktor ^ohodrjov, a szovjet külügy- 'msztérium föosztályvezető- GeWettese. Szuhodrjov évtize- ,eker> át dolgozott tolmócs- Q legfelsőbb szovjet ve- q °k mellett, s emlékeit az 9°nyok című hetilap munka­LltSQval folytatott beszélgetés­Gn elevenítette föl. Szuhodrjov 1956 óta dolgo­ah ° külügyminisztériumban, (ä 0 bosszú évekig a tolmács- lení*í^ly munkatársa volt. A ..globb időt tolmácsként GíSnyev mellett töltötte, s még most is abban a házban lakik, ahol egykoron együtt lakott a néhai főtitkárral. Ért­hető, hogy o beszélgetésben felidézett történetek leggyako­ribb főszereplője is az 1982- ben elhunyt szovjet vezető. Elmondta, hogy tárgyaláso­kon várható kijelentésekre a tanácsadók igyekeztek jól elő­készített szövegekkel ellátni a szovjet yezetőt. A tolmács fel­adata volt a megfelelő idő­pontban a kellő szöveget a főtitkár kezébe nyomni. A pa­pírok között ráadásul voltak részletes, valamint fele akkora szövegváltozatok, amelyeket oszerint váltogattak, hogy mi­ként tette fel a kérdést a tár­gyalópartner. Volt olyan módszer is, hogy a kérdés elhangzása utón o tolmács a szövegből kihúzott feleslegessé vált részeket, s a papírt átadta Brezsnyevnek. A tolmács elmesélte, milyen kinos helyzetbe került egy alkalom­mal, amikor Carter amerikai elnök és Brezsnyev négyszem­közt tárgyalt. Ez idő tájt Brezsnyev papír nélkül már semmiről sem beszélt. A fő­titkár azon a tárgyaláson egy papírról felolvasta a szüksé­ges részt, majd a kihúzások­hoz érve tolmácsához fordult: - Tovább mór nem kell ol­vasni? - Nem - felelt a tol­mács és döbbenten látta, hogy az amerikai elnök és tolmácsa figyelmesen szemléli ezt a kis színjátékot, s ponto­san érti, mi zajlik le. Egészen másként beszél Szu­hodrjov a néhai kormányfőről, Alekszej Kosziginról. Sokak vé­leményéhez hasonlóan őt ki­magasló személyiségnek ne­vezte. Mint mondta, Koszigin­nek gazdag lelkivilága, kitűnő taktikai érzéke és jó humora volt. A tolmács szerint olyan vezető volt, aki kitűnt vezető­társainak szürke tömegéből. Szuhodrjovnak Hruscsovról is vannak érdekes történetei. Elmesélte, hogy Hruscsovnok milyen furcsa ötlete volt. oz ENSZ-szel kapcsolatban. A pártvezető úgy vélte, hogy a világszervezetnek három fő­titkárra lenne szüksége, s azok az ENSZ-tagállamok há­rom csoportját, a szocialista országokat, a tőkés országo­kat és az el nem kötelezett országokat képviselnék külön- külön. Mindenki számára vilá­gos volt, hogy ez az elgon­dolás zsákutcába vezetné a világszervezetet, lerombolná az ENSZ egész gépezetét. De fentről megjött az irányelv — s o külügyminisztérium appa­rátusa hozzáfogott a fenti el­mélet megalapozásához . . . A tolmács tudott újat mon­dani az egyik leghírhedtebb Hruscsov-történet vonatkozásá­ban is. Elmesélte, hogy miként került Hruscsov kezébe az a cipő, amellyel az asztalt csap­kodta az ENSZ közgyűlésének ominózus vitájában. A szovjet vezetőnek az volt a szokása, hogy o viták közben, ha iz­gatott lett, lecsatolta karórá­ját és a markában szorongat­ta. Az ENSZ-vitában is marká­ban oz órával kezdte el verni az asztalt. Szuhodrjov később, magától Hruscsovtól hallotta a magyarázatot, hogy miért ra­gadta meg végül a cipőjét. A vita hevében Hruscsov észre­vette, hogy megállt az órája. Félt, hogy valamit még össze­tör, s valami nem törékeny tárgy után kapva ragadta meg lábbelijét. -. Szuhodrjov befejezésül el­mondta, hogy noha nagy él­vezettel olvassa ismert szemé­lyiségek emlékiratait, különö­sen azokról az eseményekről, amelyeknek maga is tanúja volt, nem szándékozik meg­írni saját emlékeit. Ez sze­rinte szakmailag összeférhe­tetlen lenne, hiszen a politiku­sok asztalánál ülve olyan tit­kokat ismert meg, amelyeket neki nincs joga feltárni. Kísérlet Kisérlel a kulturális egyenlőtlenségek csökken­tésére a dobszai körzet­ben. Ez a címe annak a könyvecskének, amelyet nemrég adott ki az Álta­lános Művelődési Központ Dobszán. Dobsza egyike az_ ország első általános művelődési központjainak: az elsőségnek és az innen kiinduló kezdeményezés­ek ®s eredrnényeknek ki­járó figyelemtől övezve. Csodákat természetesen ott sem tudtak művelni a mai magyar valóságra jel­lemző anyagi, egészség- ügyi, művelődési intézmé­nyi viszonyok között: a körzetbe tartozó falvak ló­kéinak iskolai végzettsége, munkával való ellátottsá­ga, szakmai felkészültsé­ge, szociális helyzete (az utak állapota, a menet­rend stb.) erősen beha­tárolta lehetőségeiket ate- kintetben, hogy mit lehet tenni az oktatásban és a közművelődésben. De leg­alább tenni akartak; nem tették le a fegyvert, a pa- * naszkodás nem helyettesí­tette náluk a tevékeny munkát. A korábban elkezdett kutató-feltáró munka (a dobszai művelődési * köz­pont és a Janus Pannoni­us Tudományegyetem, va­lamint a Megyei Művelő­dési Központ összefogásá­val) új lendületet kopott, amikor 1985-ben egy évre elnyerték a Soros-alapít­vány támogatását. A ko­rábbi vizsgálatokat, ame­lyek a társadalmi-gazda­sági szerkezet feltárására és tudományos elemzésére vonatkoztak ebben a kör­zetben, most elmélyíthet­ték eay kisebb mintán: egy óvodai csoportban, eqy első és eqv ötödik osztályban. Feltérképezték oz ideiáró gyerekek telies gazdasági és szociokultu- rális környezetét. A felmérések nem hoz­tak olyan új eredménye­ket, amelyek eddig orszá­gosan ismeretlenek lenné­nek, de a speciális helyzet ismerete nagy segí^éget jelenthet a jövőben és pl. máris lehetővé vált a ki­emelt három gyermekcso­portban egyfajta intenziv felzárkóztató fejlesztő fog­lalkoztatás. Az nyilvánvaló, hogy a családok többsége - itt, ahol alig van diplomás, ahol az apák egyharma- da végzett szakmunkás- képzőt, egyharmada nyolc osztályt, ahol sok a ci­gány és igen korszerűtlen az iparszerkezet - alig tud olyon motivációkat adni gyermekének, amelynek se­gítségével meghaladhatja a szülök iskolázottsági, kul­turális szintjét. S ha tény, hogy - miként a dobszai kísérletben is - -sikertelen egy laikusokból álló csa­ládsegítő szolgálat létre­hozása, mert az emberek privát életükbe való be­avatkozásnak tekintenek minden ilyesmit, akkor az iskolára és a művelődési Haz(ok)ra vár a nagy fel­adat: intézményesen segí­teni a motivációt, megad­ni még azokat az ismere­teket is, amelyeket a tso- ládnak kellene megadni, de nem adja meg, mert nem képes ró. S ettől csak egy lépés, hogy közműve­lődés alatt ez a vizsgálat (az itt dolgozó szakembe­rek) ne csak a kulturális érdeklődés kielégítését ért­sék, hanem az alapvető e9®szségügyi, kommuniká­ciós stb. ismeretek közlé­sét, begya kőről tatását is. Hogy képes-e erre ma a dobszai intézmény? Nem. De azt nem is állította. Azt viszont igen. hagy a környezet alapos megis­merése az első lépés a változtatás felé. A könyv tanulmányainak szerzői: Bortha Árpád, Bo- kor Béla, Kolics Pál, Kom- lósi Ákos és Vastogh Zol­tán. Szerkesztő Vastagh Zoltán. G. T. Feketen-ffeheren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom