Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-28 / 145. szám

Gyermeknapi kaualkäd Játékos vetélkedők és árengedmény Szombat délelőtt. Végre hét- ágro süt a nap, az időjárás is kedvében akar járni az ün­nepelt gyerekeknek. A Me­csek Áruház előtt a tömegben egy ötéves formájú kislány fel­kiált: „Apu, rágóeső!" Az „esőcsináló'’ Bogorin György két maróikkal hinti a gyerkő­cök feje fölé a csomagolt rá­gógumikat, s a kicsik és na­gyok szorgos hangyaként haj­ladozva, leguggolva gyűjtik be, szedik össze az égi áldásként közéjük hulló „mannát". A Mecsek Áruház . és az MKBT immár harmadízben megrendezett gyermeknapi ka- valkádján igazán jól szórakoz­tak a gyerekek, de a velük lé­vő szülők és nagyszülők is vé­gigizgulták, szurkolták az észt, kezet és lábat, na meg a fan­táziát megmozgató különféle ügyességi versenyeket. A nyolc­fős szervezőgárda hősiesen bírta a tolongást a kerékpár-, a roller-, a rajz-, a kublidobó-, a lufifújó- és a lepényevő ver­senyen. Dőltek az akadályok, gurul­tak a telibetalált kis műanyag hordók, fogytak a színes kré­ták, de a v^rsenyláz egyre csak emelkedett. A versengé­seken a részvétel volt a fon­tos, de azért a különféle vetél­kedők bajnokai (Zsidarics Atti­la, Hencz Éva, Malacskó Jó­zsef, a rajzban Zóka Eszter' és a lepényevést is megnyerő l.oskovics József, aztán Horváth Péter) az amatőr mivoltukat el­feledve boldogan vették át a játékokat, az MKBT ajándék­csomagokat és a vásárlási utalványokat. Míg a kicsik az áruház előtt szórakoztak, a szülők többsé­ge bent az áruházban élvezve a gyermeknap árcsökkentő elő­nyeit: a szabadidőruhákat és a pöttyös labdákat 20, a Tisza Cipőgyár gyermek és bébi vá­szoncipőit 20-30 százalékos ár­engedménnyel, a gyermekpóló­kat 120 forintos reklámáron vá- sá rolhatták. A Meruker is sok mindent kínált szombaton gyermeknapi árengedménnyel pécsi ^és ba­ranyai boltjaiban. így aztán elmondhatjuk, hogy a gyere­keknek emlékezetes, a szülők­nek meg igencsak kedvező vá­sárlási lehetőségeket nyújtó volt a szombat délelőtt. M. L. Ráfizetett a körálíatorvos Példabeszéd a Merkúrhoz Ötvenéves förfénef: 4 fillérrel nem stimmeli- az adásvételi szerződés Ki emlékszik a rongylabdára a téglagyár udvarán? ■j Otven év után is együtt a gyárvárosi nyolcadikosok Négy fillérrel becsapta a sásdi körállatorvost a jóhlrü és magára ugyancsak sokat adó „Rata" Autókereskedelmi Kft. Hogy a rászedett dr. Vicé Miklós mit szólt mindehhez? Az utóbbi fél évszázadban en­nél lényegesen súlyosabb dol­gok is megestek már kis ha­zánkban. Azt hiszem, a Mer­kur partnerei is elégedettek lehetnének, ha csak ennyiben éreznék rászedettnek magukat. Igaz, a Rato és Vice úr kö­zött 1939. április 22-én meg­köttetett adásvételi szerződés­ben még az aranypengő négy fillére nem stimmelt. (Egy aranypengő az 1925. évi XXXV. t. c. értelmében 0,26,315,789 kg színqranynak felelt meg.) A félévszázados adásvételi szerződés fénymásolatához Vaj­da József, a sásdi honismereti szakkör vezetőjének jóvoltából jutottam, így a hajdani sásdi körállatorvos becsapásáról hi­telt érdemlően számolhatok be. Dr. Vice Miklós a fent em­lített időpontban rendelt meg a Ratá-tói egy 4 hengeres, 9,2 lóerős, 1937-ben gyártott, nem gyári új (használt) Steyr 200- as személyautót, 2 db pótke­rékkel. A gépkocsi vételára fá- ziasadóval (de szépen nevez­ték akkor a fényűzési - ma forgalmi - adót), vizsgadíjjal és számlabélyeggel Budapes­ten, elvámolva 3600 aranypen­gő volt. Ebből készpénzben 1350-et leszurkolt, a kifizeten­dő rész összesen 2699,96 arany­pengőt tett ki. Ezt a vevő 18 havi egyenlő, egyenként 150 pengős részletben fizette ki. Na, itt szedték rá négy fillér­rel, mert a részletek végössze­ge 2700 pengőt tett ki. A rászedés a mai időben az egyetlen hazai autóértékesítő (állami nagy) vállalat részéről lényegesen jelentősebb, még ha nem is tudunk. feketén-fe- héren utána számolni. A Merkur és a RATA Autóke­reskedelmi Kft. fél évszázad előtti szerződéseit összehason­lítva hamar kiderül, hogy a Merkur nem kereskedelmi, hanem elosztó vállalat. Jó elő­re bezsebeli a szocialista ko­csi vételárának 40 százalékát és éveken át a legminimáli­sabb kamatos kamattal „fizeti ki" az új autóra áhítozó meg­rendelőjét. A vevőjelölt vár éveken át a hőn áhított típus­ra a megálmodott színben. S amikor megjön végre az érte­sítés, hogy mehet érte, akkor már a napi vételár a döntő. S ha közben megszűnik a megrendelt típus gyártása? A pórul járt vevő .egyéb meg­hirdetett típusra módosíthatja a megrendelését és ilyen eset­ben új ügyfélként kezdheti a sorállást. A maradéktalanul kiszolgáltatott vevő „cserébe" csak egy valamivel revolverez- heti a céget: elállhat a meg­rendeléstől. Könnyű nekik, ilyen kellemes gondjuk van, mondják a Mer- kur-balekokra a létminimum határán élők, akiket hidegen hogy a több százezer, új szo­cialista autóra vágyó jogos ke­serve. A közmegegyezés azt hiszem gyorsan megszületne, ha a mindennapi rászedettsé- günk értékmérője csak az az ominózus 4 fillér lenne. Murányi László Ki emlékszik mór csak o le­szálló estével csillapuló vala­mikori suttolásökra, a rongy­labda lankadatlan, mezítlábas kergetésére a Dóczi-féle tég­lagyár udvarán? A bekent aj­tókilincsre, a didergető tante­remre a gyárvárosi iskolában? Várbíró Béla tanár úr magas termetére, szigorú tekintetére, és PáIfi Sándor tanár úr sie­tős lépteire a Fürst Sándor ut­cában? Az utóbbival, akit csak „igaz embernek" neveztek tanítvá­nyai, az előző osztálytalálko­zók egyikén még együtt lehet­tek az 1938/39-es tanévben végzett nyolcadikosok. Ez volt az elsők között indított kísér­leti osztály, amely a polgári iskolát váltotta fel. Ök, akik harminchármon in­dultak, egyre fogyatkozva ugyan, de 1964-től kezdődően ötévenként találkoznak fehér asztal mellett. — Tegnap Pé­csett, az Olympia Étteremben az ötvenéves évfordulón pedig még mindig tizenheten emel­hették a poharukat erre a szavak' és írás nélkül is tar­tós, közös sorssal megpecsé­telt hűségre. Újra együtt vol­tak Tarzan, Simon és Suttyó, s az is, aki egy pad alatt ol­vasott filléres regényről kapta □ nevét... A nemhivatalos névsorolvasás szerint: Bólint József, Bán Károly, Bozsovics János, Cservenka István, Her­nádi Arthur, Hermann István, Herr Mihály, Heinrich János, Hetest József, Keszlér Mátyás, Komlai Viktor, Kovács János, Lafferton Hernik, Mátrai Jó­zsef, Richter János, Sebestyén Imre, Tóth Béla és lélekben azök is, akiket az emlékek és kegyelet őriz. Meszesi, gyárvá­rosi, vasasi, somogyi, újhegyi proligyerekek —, ahogyan ma­gukat nevezik. Ki fodrászként, ki gépkeze­lőként, mérnökként, vasutas­ként, szénmosóként vonult kö­zülük nyugdíjba. „Csak amo­lyan közepes osztály voltunk, mondják, de a háború sem so­dort közülünk senkit messzire, és a boldogulásunkat is ide.- haza, ebben az országban ke­restük valamennyien, függetle­nül attól, hogy kit hova állí­tott a sorsa.” Többségük kevés illúzióval, szoba-ikonyhós lakásokból ki­repülve indult az életbe, hogy a vágyak a lemondani-tudás és a tisztes munka képességé­vel is társuljanak. Mintha az efféle erények avulóban len­nének manapság. Ahogyan a nyugdíjas éveiket tevékenyen töltő, szőlésrkedő, nyulószkodó egykori nyolcadikosok — a mai nagyapák — időnkénti talál­kozásában is van valami fö­löttébb irigylésreméltó ma, amikor olyan nehezen tudjuk, vogy nem is akarjuk megtalál­ni egymást. B. R. Nézzük meg jobban a személyi igazolványt! Hegnyerő szélhámos, lebukott bolti tolvaj Rikkancsnak jó volf, s csalónak sem rossz... A többszörösen visszaeső Makiári Lászlónák úgy látszik, most sem sikerült a jobb útra térés. Ez év januárjában sza­badult a Budapesti Fegyház és Börtönből, ám csak néhány hónapnak keltett eltelnie, hogy a rendőrséggel meggyűljön a baja. (Avagy fordítva . . .) Bolti lopás sorozatára de- rült fény a közelmúltban. Ott bukott meg, ahol már előző nap is lopott. ElSzemtelenedé- sének, túlzott biztonságérzeté­nek alapja: lefülelésekor rend- re hamis személyi igazolvánnyal 'gazolta magát. Makiári László a dzseki alá fejtett kávékat - vallomása szerint — nem adta el, hanem különböző italboltokban fizeté­si eszközül használta. Egy-egy nagyabb csomag kávéért né­hány napig felhajthatott az adott üzletben pár pohár fröccsöt. Nyilván mindebből kiderül, hogy ügyes kezű, óm megle­hetősen rövid távra gondolko­dó bolti tolvojunk nemcsak lo­pásért, hanem közokirat hami­sításért is felelni fog. Bár a fénykép cseréjét szállásadójá­ra fogja, mint ahogy — szin­tén a vallomásból — magát a talált igazolványt is tőle kap­ta. Ilyen esetek bizonyára a jö­vőben is előfordulhatnak. A boltokban dolgozók szinte nap mint nap lefülelnek áruval, ám fizetés nélkül távozni szándé­kozókat. Nekik csak egy jó ta­nács: A jegyzőkönyv kiállítá­sakor nem árt azonosítani leg­alább az igazolványképet a születési adatokkal. Jelen eset­ben ugyanis a jócskán negy­venes éveiben járó Makiári László fényképe egy huszonéves fiatalember igazolványában meglehetősen szemet szúró volt. Van, aki csupán kávéban utazik, mások esetleg ennél lényegesen sokoldalúbbak. Ez derül ki a Külváros cimű pé­csi várospolitikai lap legutób­bi számából is. A szerkesztő­ség vezetői saját hirdetésszer­vezőjük, utcai hírlapárusuk ügyes-bajos dolgairól rántották le a lepjet az „Óvakodj ta­rtástól, a csalótól!" című írás­ban. „A Budapestről ideiglenesen Pécsre települt 31 éves Janós József egyelőre úgy tűnik, hogy jött, látott és győzött. Mi pedig, (a Külváros szerkesztő­sége) vesztettünk vagy 50 ezer, ki tudja, mikor visszatérülő, fo­rintot, és átkozzuk a napot, amikor megismertük a szélhá­most" — írja a cikk szerzője. Janás névé egyébként a Pé­csi Rendőrkapitányságon már ismerősen csengett, hisz len­gyel árukkal való üzletelés mi. att a közelmúltban már volt dolga a rendőrséggel. A bűnlojstrom a Külváros feljelentésével némiképp tere- bélyesebb lett. Ugyanis a 'rik­kancsot nem csupán a lapok eladásából eredő bevétel el­verésével vádolja a szerkesztő­ség. Egy idő után a hirdetés- szervező munkát is saját zseb­re végezte, sőt meg nem je­lent, csak beígért hirdetésekért is kasszírozott. A Külváros jóhiszemű mun­katársai háromszor is tiszta la­pot biztosítottak Janás József­nek. Nem véletlenül, hisz az egyensúlyozó művészként, ama­tőr festőként is ismert fiatal­ember kezdetben jó reklámot csinált a Külvárosnak, A két­hónapos példányokon is túl­adott, volt eset, hogy még Bu­dapesten is árulta a pécsi új­ságot. Ám mostanra betelt a pohár. Hisz az rendben van, hogy „veszik a lapot", de bi­zonytalanná válik a további megjelenés, ha az ügyes ter­jesztő felszívódik a bevétellel. Balog N. Zsarolják a lakókat? Lakógyűlés antenna és mű­holdas adások ügyében Szakadó esőben, túlfű­tött hangulatban tartottak lakógyűlést Pécsett, a Szá­lai András u. 12/A. épület kapualjában. A téma, amiért immár 10 év óta s ismét összegyűltek a ház lakói, közérdekű. A Jókai Lakásszövetkezet, avagy a Konzum Kft. szolgáltassa-e a Sky, a Super Channel és a TV 5-ös adókat. A határterületen lévő 10 emeletes „pizsama" házban a Konzum ügy­nökei mellett a Lakásszö­vetkezet is igyekezett megnyerni a lakókat, ez azonban fordítva sült el. A szórólapon ugyanis „megzsarolták” a lakó­kat, amennyiben nem őket választják, nemcsak a nyu­gati műholdas adásokat, de 1-2 hónapig a ma­gyar és jugoszláv adáso­kat is lekapcsolják, hogy miért? Ekkor robbant a bomba a PIK ellen. Az épület el­készülte után ugyanis köz­ponti antennát is felsze­reltek, melyet azonban rö­vid időn belül, mondván, a vételi lehetőségek rosz- szak, elszállítottak, s a PIK szerződést kötött a Jókai Lakásszövetkezettel, hogy a továbbiakban az ő „láncukra”* lesz ráköt­ve a ház valamennyi la­kása. A baj ott kezdődött, hogy a PIK a lakókkal kö­tött kétoldalú szerződést be nem tartva, mely a magyar és jugoszláv adá­sok vételét folyamatosan biztosítja, kiszolgáltatta az épületet a Lakásszövetke­zetnek, • mely 82 000 forin­tot kér a lakóktól, függet­lenül attól, igénylik-e eme többletszolgáltatásokat, vagy sem. A házban több idős, nyugdíjas ember él, kik­nek elég a hagyományos adások vétele, s fizetni is csak nehezen tudnának. Ha viszont ők nem fizet­nének, az a 82 000 forint kevesebb háztartás között oszlana meg, s nagy fi­zetendő összegek jönné­nek ki. A végeredmény úgy néz ki, megnyugtató. A Kon­zum Kft. mihelyt a Jókai lekapcsol, vállalja az adá­sok biztosítását, s a plusz szolgáltatásokat háztartá­sonként is igényelni le­het, reális összegért. Már csak egyet nem értek. Miért kell a lakók amúgy sem stabil ideg­állapotát borzolni felhá­borító hangú levelekkel, mind a Lakásszövetkezet, mind a PIK részéről, mi­kor a megoldás a kétol­dalú szerződésben adva van. Az emberek tévét akarnak nézni, jó vételi lehetőséggel. Tóth Tamás vasamapi 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom