Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-27 / 144. szám
1989. május 27., szombat Dunántúli napló 7 A Dili politikai uitaföruma A Baranya megyei Ellenzéki Kerekasztal igényli a párbeszédet Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága munkacsoportot hozott létre abból a célból, hogy az időközben létrejött ellenzéki szervezetekkel, pártokkal kapcsolatot teremtsen, tárgyalóasztalhoz üljön. Az ellenzéki szerveretek egy része pedig létrehozta az úgynevezett Ellenzéki Kerekasztalt. Erről - az Ellenzéki Kerékasztal képviselői - dr. Bíró Ferenc (MDF), dr. Heinrich Péter (FIDESZ), Csilla q László (SZDSZ), dr. Bögner Miklós (FKGP), Varga Ágnes (TDDSZ), Derdák Tibor (Fii Cu Női) és Kengyel Miklós (Független Jogász Fórum) - az alábbi tájékoztatást adták. Az Ellenzéki Kerekasztalt a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda Párt és a Fiatal Demokraták Szövetsége helyi szervezetei hozták létre avval a szándékkal, hogy koordinálják a megyében Átmenet a többpártrendszerre működő ellenzéki politikai pártok, szervezetek elképzeléseit. E kerekasztal munkájába időközben bekapcsolódott a Fii Cu Női, a Független Jogász Fórum és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete is. elfogadva a legfőbb célokat. Az 1989. március 15-én meghirdetett 12 pont szellemében fognak tevékenykedni, és várják mindazokat a megyei szervezeteket és mozgalmakat, amelyek e platformot elfogadva csatlakozni kívánnak. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságával és Baranya Megye Tanácsával folyó tárgyalásokon a többpártrendszerbe való átmenet feltételeinek biztosítása a vezérfonal. Mint azt az Ellenzéki Kerékasztal résztvevői hangsúlyozták: igénylik a párbeszédet, s ezeken kezdeményezőkészségükről tettek és tesznek tanúbizonyságot, kedvező jelnek tartják n párbeszéd megindulását, s annak kezdeti jeleit, mint például azt, hogy bizonyos környezetvédelmi kérdésekben a megyei tanács illetékesei már korábban kikérték véleményüket, vagy például azt, hogy a tanács az MDF-nek a tanácsülések jegyzőkönyveit rendelkezésre bocsátotta. Hangsúlyozták azonban, hogy egyelőre e közös konzultációkat nem tekintik döntéshozó fórumoknak mindaddig, míg nem kristályosodnak ki a tárgyalófelek szándékai, mig érdemi kérdésekről nem esik szó, míg a gyakorlat nem igazolja vissza a párbeszéden elhangzottakat. Örömmel fogadták az MSZMP .munka- csoportjának javaslatát, mi- srnint a jelenlegi hatalom és az ellenzék tárgyalóasztalához csak azok ülhetnek, akik elfogadják elvként a többpártrendszert és a politikai küzdelemben az erőszakról való lemondást. Végezetül kifejezték abbéli szándékukat és törekvésüket, hogy az Ellenzéki Kerékasztal kontra MSZMP- Megyei Tanács közti eszmecserék kapjanak megfelelő nyilvánosságot. Azaz a helyi tömegkommunikációs eszközök , időről időre adjanak tájékoztatást e fórum, a megyei konzultációs tanács munkájáról. Kozma F. Másfajta kötelezettséggel Jár a többségi döntés Az MSZMP Központi Bizottt- sóga megbízásából a szervezi szabályzat új szövegének tervezetét előkészítő munka- bizottság márciusban vitára ®°csátotta a párton belüli Platformszabadság érvényesítései kapcsolatos javaslatait, bópolnai György, az MSZMP *8 munkatársa aktív részese v°lt a javaslatok előkészítésé- Ezen illetékesség alap- l0n tartott konzultációt a kö- telmúltban Pécsett, s ezen il- etékesség alapján kértük beméretésre. ' Aligha lúliái állítani, hogy a Qrttagióg számára az az alap- /^Ismo abban a vitaanyagban, q 9y mit is takar a platform ás Platformszabadság fogalmo. ~ A plotform sík területet, Qblát jelent. Ennek jelképező megfelelve, közös platfor- "'tn állóknak nevezzük mind* y.2°kat, akik a politika síkján °zös nézetet vallva együvé Ződtek. A platformszabadság ?'°tt azt értjük, hogy ilyen ,°*ös vélemények alkotására közzétételére lehetőség van. platformszabadság tehát °litikai mozgástér: lehetőség rr<3, hogy minden értelmes gondolatot hasznosulhasson, iszinre kerülhessen, lehessen o'őle végül is sokak közös ospontja, platformja. Poq ennek a lehetőségnek j biányo bénítja a pártot. A VQslatok megmaradnak az 9yéni vélemény síkján. Nincs hogy valamply vélemény ^O'ásossága mérhető legyen, j Platformszabadság megnyit- Qz utat arra, hogy a párt 'nden tagja kezdeményezhes- olyan véleményt, amely jjípé mások is felsorakozhat- . vogy elhatárolhatják ma- * tőle. Tragikus és meg- ^a°bentő felismerésünk, hogy ^ a platformszabadságot so- nem kérdőjelezték volna qi.9 o kommunista pártokban, i^0r valószínűleg ma egy társadalomban élnénk, s pQs jellegű problémákkal s*ködnénk. ^ A vitaanyag kimunkálásához B merítettek a topaszlolato'án ^°rtur,k eddigi gyakorlata Qk elemzése volt a negálj kiindulópont, hogy mit és I^YOn nem lehet, mert kis !etekonyságú és csődbe ve- 3yo Találtunk viszont két na- ijs?n pozitív tapasztalati bá- 0^ ' Az egyik a lenini bolsevik t$r.°k a 20-os évek elejéig r,6||6bö működése, amelyben [jJPcsak platformszabadság, n&)< 0 frakciók tevékenységé- v0jt teijes szabadsága is meg- l^h' ^ mai viszonyokra nem másolni és mintának te- Hr,Q?fn‘ hét évtizeddel ezelőtti ftifj, ,;abéta Oroszországban bolsevik pártot, . de ^^"őséből hasznos tanulsá- ' 's leszűrhetünk. A máGarantált politikai mozgástér Hasznosulhasson minden értelmes gondolat! sodik tapasztalati bázis a munkásmozgalom másik nagy áramlata, a szociáldemokrácia, a szociáldemokrata pártok működése volt. Ismeretes, hogy jelentős politikai erőt képviselnek, hatalmas tömegek támogatását élvezik, és sok tekintetben hasonló, vagy közeli célokat képviselnek, mint amit a mi pártunk ma.- Hol lohet meghúzni a frakcióról és a platformszobadság közti határvonalat?- Frakcióról akkor beszélünk, ha a párton belüli csoportosulás szervezetileg rögzült kereteket hoz létre, amellyel önös céljait akarja érvényesíteni mások ellenében, visszaélve a platformszabadság lehetőségével. A demokrácia mindig magában hordozza azt, hogy egy-egy álláspont vesztesként kisebbségben marad a megméretéskor. A vesztést elviselni nem könnyű. A frakciók akkor veszélyesek a pártra, ha olyan emberekből állnak, akik nem tudják elviselni, hogy nézeteikkel kisebbségben maradtak, és mindenképpen rá akarják erőszakolni véleményüket a többségre.- Milyen feltételek szükségesek a platformszabadság megteremtéséhez?- Olyan szervezeti és működési rend megalkotása, amely minden párttag számára világossá teszi, hogy mik a platformszabadság játék- szabályai, mi az, ami már visszaélést jelent ezekhez képest. Ennél mindenképpen súlyosabb feltétel: oly módon kell politizálnunk, hogy nemcsak a saját véleményünk felszínre kerülését kell szorgalmazni s másokat is meggyőzve hinni annak helyességében, hanem fogadókésznek kell lenni mások véleménye iránt is, nem tagadva létjogosultságukat. A platformszabadság megvalósulásához tehát elengedhetetlen a politikai kultúra mostaninál magasabb színvonala.- Van-e ellenzéke a platformszabadságnak a pártban? Az ellenérzések miben gyökereznek? • - A platformszabadság egész kategóriája, a benpe megnyilvánuló gondolkodás a párt szinte valamennyi tagjának meglehetősen új. Természetes magatartásnak tartom az újtól való félelmet. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy évtizedeken keresztül egy téves egységfelfogás szellemében nevelődött a párt. Ez a felfogás lényegében az egyformaságot jelentette, azt a szigorú követelményt, hogy a párt egésze sorakozzon fel a vezető szervek által elfogadott politikai programok mögé, és egységesen valósítsa meg azokat. Természetesen vannak elemek ebben a felfogásban, amelyeket meg kell őrizni. Mindenekelőtt az, hogy együtt kell cselekednünk, ha eredményt akarunk elérni. Viszont a hangsúly ma áthelyeződött arra, hogy milyen módon vagyunk képesek a cselekvés tartalmát előre úgy meghatározni, hogy a legszélesebb körben értsenek egyet vele és a kívánt eredményre is vezethessen? Aki a platformszabadságtól félti az egységet, az nem látja, hogy a vita nem oka a nézetkülönbségnek, csak tükrözője. Nézetkülönbségek akkor is léteznek, ha nem engedünk róluk vitatkozni. Igazi egység, amely belülről fakad s ennek következtében a politika színterén hatásosabban érvényesül, s amely az együttes cselekvés előfeltétele csak vitákban jöhet létre.- Mir* irányult az össztűz a platforms za hódságról szóló addigi vitákban?- Előrebocsátom, hogy ez a nyilvánosságra hozott tervezet mór vagy harmincadik változata a javaslatainknak, s biztos, hogy ez -sem a végleges. Ezidáig, ahol erről vita folyt, minden közösség megkérdőjelezte az általunk javasolt struktúrák szerepét, lét- jogosultságát. Gondolok itt most az egyeztető bizottságok, vagy döntőbizottságok létesítésére. Ha a platformszabad- ság beépül a párt szervezeti rendjébe, a gyakorlat fogja igazolni, hogy szükség van-e rájuk, vagy a felmerülő problémák más módszerekkel rendeződhetnek. Hasonlóan vitatott kérdés, a többségi döntés kötelező ereje. Eddig a demokratikus centralizmus elve alapján kezeltük. Most ebben a terVezet-változatban más kifejezéssel, mintha enyhébb kötelezettséget , jelentene. A többség által demokratikusan hozott döntésnek megfelelő cselekvésben való egységes részvétel a kötelezettség. Akinek más véleménye van, nem akadályozhatja a többséget az elhátározott cselekvés érvényesítésében. Ebben a felfogásban az egység nem valamiféle külső kötelező igazodási kényszer, hanem a szabadon kifejtett vélemények kölcsönhatásában létrejött nézetazonosság terméke. Akik ezzel a többségi nézettel néni tudnak azonosulni, azoknak lehetővé kell tenni, hogy hűek maradhassanak önmagukhoz, véleményükhöz.- A platformszabadság elv«, s mindinkább kibontakozó, a szabályozását megelőző gyakorlata nincs szinkronban az érvényes szervezeti szabályzattal. Ez sokak számára okoz konfliktusokat.- A gyorsan változó viszonyok, amelyek közptt élünk, nyilvánvalóan szükségessé teszik, hogy túllépjünk régi szabályainkon, s újakat alkossunk. A pártban ma sok mindenről folyik vita és sokkal szabadabban, mint tavaly ilyenkor. Olyan nézetek, amelyekért korábban kizárás járt, kezdenek természetessé válni. Én mégsem nevezném ezt platformszabadságnak. A párton belüli mozgástér ennél még ma is szűkebb, mert nincsenek intézményes garanciái. A platformszabadság pedig intézményes garanciákat jelent. Azt, hogy világosak a játékszabályok, amelyekkel élni lehet és kell, de tilos visszaélni. A mostani átmeneti helyzetben garanciák híján élni sem le- .het igazán a szabadsággal, s még megvan a lehetősége a viták szabadsága korlátozásának is, ugyanakkor a visszaélésre is tág terek nyíltak, mert nincs mérce a viszonyításhoz.- A platformszobadság mikor lesz hivatalos elv az MSZMP gyakorlatában?- Csak annyit lehet prognosztizálni, hogy a Központi Bizottság a tervek szerint májusban foglalkozik ezzel a kérdéssel a viták tapasztalatai alapján. Várhatóan akkor dönt abban, hogy az új szervezeti szabályzatban a párt új szervezési elveivel összefüggésben a platformszabadság milyen szerepet kapjon. A normális menete ennek a folyamatnak, hogy a kongresz- szus hagyja jóvá a párt új szervezeti szabályzatát, illetőleg új szervezeti rendszert határoz meg, amely remélhetőleg sokkal hatékonyabb, új típusú pártműködés keretéül szolgál. Dunai Imre g,Járható utat keresünk" fi reform körök szegedi tanácskozása után A Déli Napló című, Szegeden megjelenő közéleti-társadalompolitikai lop május 19-i számának első oldalán egy formás női hátsó fertály látható rövid farmernadrágba öltöztetve; az MSZMP márkájú farmer felülről lefelé induló repedését biztosítótű tartja össze „Szeged máj. 20-21." felirattal, ami a reformkörök országos tanácskozására utal. Az eddigi szokásokhoz képest ebben a témakörben frivolnak tekinthető rajz elég pontosan utal a lényegre: az MSZMP- ben bekövetkező hasadásra és a reformkörök törékeny mentő szándékára. Kérdés, mi volt a 110 reformkor 400 küldöttjének a véleménye: tépjük-e ketté a nadrágot a repedés mentén, vagy varrjuk össze a két részt jó szilárdan, esetleg válasszunk új márkanevet? Egy héttel a szegedi tanácskozás után már a külföldi kommentárokat is olvashattuk; egyesek a konzervatívok és reformerek erősödő szembenállását találták a legfeltűnőbbnek, mások arra figyeltek fel, hogy a reformkörök egyesületének megalakulásával, a reformszórny gyakorlatilag megkezdte önálló tevékenységét, de volt, aki arra figyelmeztetett, hogy nem állnak tömegek a reformerek mögött. Maga a platformtervezet már ismert a május 23-i Nép- szabadságból. Az látható belőle, hogy a reformkorok alapvető változásokat követelnek mind a gazdaságban, mind a politikában, s mindkettőben kulcskérdésnek tartják az MSZMP megreformálását tartalmi, formai és módszertani tekintetben. Nem véletlen, hogy annak a szekciónak a munkáját kísérte a legnagyobb figyelem, amelyben - Milyen pártot akarunk? címmel - az MSZMP megújításáról vitatkoztak. Ha ennek a szekciónak a résztvevője most fellapozza jegyzetét, sok olyan érdekes, helyenként sarkosan fogalmazott véleményt idézhet fel, amely korábbi MSZMP-tanács- kozásokon alighanem eretnekségnek hangzott volna. Többen hangsúlyozták, hogy a jelenlegi válsághelyzetnek oka (pontosabban fogalmazók szerint: nemcsak oka, hanem hordozója és szenvedő alanya is) az MSZMP. Ez a válság - többek között - azért jött létre, mert „a tagság nevében egy szűk hivatali apporátus gyakorolta a hatalmat", „mert titkosság övezte és övezi még ma is a tagság és az ország előtt a felső politikai testületekben elhangzott véleményeket”, s „mert a (iárt nem tűrte el a más véleményeket, és ezzel sok olyan progresz- szív gondolkodású értelmiségit riasztott el magától, akire most nagy szüksége lenne, s akik most az ellenzék soraiban találhatók". Gyökeres megújulást sürgettek a pártban a hozzászólók. Először a múlttal való szembenézést: a felelősök megnevezését. Másodszor a szükséges személyi konzekvenciák levonását - önvizsgálatot, elszámolást még akkor is, ha ez személyes konfliktusokkal jár — „új, nem kompromitálódott arcok kellenek!” (Ehhez kongresszusra van szükség, hangsúlyozták a küldöttek, nem pártértekezletre, volt, aki azt javasolta, hogy • az ötévenkénti, „egyházi szertartások külsőségeire emlékeztető” kongresszus helyett évenként legyen „munkakongresszus”. 5zó esett a reformkörök jelentőségéről. Míg egyesek „az MSZMP utolsó esélyének" tartották a megújulásra a reformkörök létét, mások arra figyelmeztettek, hogy egyelőre „értelmiségi ügy" ez a szerveződés, még számos munkás jelenlétével együtt is. Nincsenek tömegek a reformkörök mögött, de hatásuk a számuknál nagyobb. „A hallgatag, megriadt, passzív tömegeket" világos programmal állíthatja maga mellé az MSZMP, fejtették ki többen. Melyek lehetnének ennek az értékei? A nemzetközi munkásmozgalom hagyományai (például a szociáldemokrácia kipróbált eszméi), amelyek nem tűrik el a magyar értékek megsértését; a más vélemények iránti tolerancia, a folyamatos megújulásra való képesség, a bérből és fizetésből élők érdekeinek vállalása és a szegényebb néprétegek szociálpolitikai segítése „akár a pártvagyon feláldozása árán is". S végül, de nem utolsósorban az értelmiségi munka, a kultúra megbecsülése. („A kultúra ne légyen a gozdaság ágyasa, és a politika szolgáló leánya.") Többen javasolták a párf nevének megváltoztatását is. A közvéleményt és a párttagságot természetesen a párt szakadás réme — vagy reménye? - érdekli legjobban. A hozzászólók is foglalkoztak ezzel, többségük nem találná szerencsés fordulatnak, olyannyira, hogy egy küldött ki fejtete: „nem arról van szó, milyen pártot akarunk, hanem arról, milyenné akarjuk tenni ezf a pártot.” Mások azonban arra figyelmeztettek, hogy nem kell siettetni a szakadást, de ne is álljanak ellene, ha ez bekövetkezik („nem akarjuk a szétdarabolást, de a látszat- egységet sem"). Minden azon múlik, hogy az MSZMP vezetése, amely sokak szerint le van maradva a társadalmipolitikai élet egészének fejlődése mögött, mennyire tudja nemcsak utolérni a folyamatokat, hanem a változások élére állni. Ugyanakkor egy orosházi munkás kijelentette: „egyenesen kívánatos a szakadás, legalább megtudjuk, ki hol áll”. Ö is figyelmeztetett arra: a munkások többségének napi gondja, hogy minél többet dolgozzon és tisztességgel meg tudjon élni. „'Pártszervezetünk kivonult a lakóterületre. A párt ne diktáljon a munkahelyen: ott a technológia és a munkafegyelem diktáljon", mondta nagy tapssal fogadott beszédében. A küldöttek természetesen sokat foglalkoztok a reform- körök szerepével. A reformköröket - mint nem a hagyományos apparátusok által irányított egységeket - valódi átmenetnek tekintik a munka-, helyek és a lakótelepi szerveződések között. Többen utaltak arra a gyanakvásra, amely körülveszi ezeket a köröket a párton belül. „Nem vagyunk szekta, és nem vagyunk párton belüli párt", mondta egy hozrászóló, de hozzátette: a végtelenségig nem vállalhatjuk a közösséget a pártnak azzal a részével, amely állva maradt. A reformkori tagságot nem lehet csak a múlthoz való viszony alapján megítélni, előre kell tekinteni, és ebben a párton kívüliek rokonszen- vére is lehet számítani. .Járható utat keresünk", fogalmazta meg a csongrádi reformkor vezetője. Ennek jegyében javasolta a más baloldali szerveződésekkel való együttműködést és az Ellenzéki Kerékasztallal- való tárgyalás felújítását. Ebben azóta már lépések is történtek. Gárdonyi Tamás
