Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-27 / 144. szám
1989. május 27., szombat 5 Dunántúli napló Megőrizni a történeti értékeket! Alagút más nézőpontból Pécs főúthálózatának fej- esztése a városfejlődés szer- 'es részeként elengedhetetle- ">ül szükséges. Kiépítése a >zükségesnéí lassabban, de tervszerűen történik. A városrendezési tervek már 3 60-as évektől kezdődően új tóútvonalak helyét jelölték ki 3 várostestben mind kelet— lyugati, mind pedig észak-déli irányban. A meglévő és a ^'építendő főútvonalak a tör- tónelmi belvárost „gyűrűként" teszik körül. A történelmi vázszerkezet — a városfallal Párhuzamos utcahálózat — ezt 0 nyomvonalat egyértelműen kijelölte a déli, a nyugati és északi oldalon, új szerkezeti elemként csak a keleti érintő út jelent meg. A belvárost körülvevő út- 9yűrű északi szakaszának - PrPelyen az alagút van — két alapvető közlekedési igényt kell kielégítenie: 1. A város keleti és nyugati r®sze közötti utazási, közlekedési kapcsolat javítása. a ^olnay út-Rákóczi út-Dr. P°ktor S. utcák tehermentesítse, illetve a növekvő forga- °m egy részének levezetése. . 2- A belvároson észak-déli •rúnyban áthaladó — átmenő ~ személy- és teherforgalom ^bkkentése, illetve a kitiltás e^etőségének megteremtése. Ez részletesebben kifejtve jelenti, hogy a Hunyadi u<°n északról érkező forgal- I^P* keleti, illetve nyugati Jrúnyba - az utazási céloktól Íj9gően - el lehessen terelni, 1 tetve a város déli részeiből Q Mecseket kereső forgalom n® a belvároson keresztül, ha- neni az Aradi Vértanúk, illet- V® Q Vak Bottyán utcán érje a Hunyadi utat. Az útvonalnak lehetőleg I 'Pdkét igényt ki kell elég'í- ®nte, de elsősorban mégis a .°rténeti belváros védelmét megoldania. |.^z útvonal műszaki megváltását nagymértékben meg- l a Kálvária városfalon elülre is benyúló domborzata, keleti irányban lanká- (j. “Qn, nyugati irányban pe- 9 - a Hunyadi út felé - , Eredek eséssel csatlakozik a °rPyezethez. természeti akadály le- PlHk^Se ^ét módon volt megkötő, úgymint: „ Q) A Hunyadi úttól nyugatra ]/. Eb. 200 m-re - az Aradi' • rJ°núk útjáról indított felül- ' lj0VaI. mely a Hunyadi út ^ ®ti oldalán érte volna el a tereps^jntet - ez a 9Ppült alagút teteje - és így az Aradi Vértanúk útja lejtését ezen szakaszon is a megengedett szintre csökkentette volna. b) Az Aradi Vértanúk útján épített alagúttal, amely a felszín érintetlenül hagyásával a lejtési problémát a Hunyadi úttól keletre, a terepszint alatt oldja meg. Tény, hogy a korábbi tervek különszintű csomópontot javasoltak, vagyis a szintkülönbség leküzdésére felüljáró, a két útvonal kapcsolatára pedig lehajtó rámpa építését tervezték. Akik a tervet ismerik, tudják, hogy ez nem volt kifogástalanul működő különszintű csomópont, hiszen a Hunyadi út és a tervezett út kapcsolatát egyetlen f- a Kálvária domb oldalába bevágott — rámpa biztosította egy-egy csomóponttal a Hunyadi úton (a Juhász Gy. utcánál) és a felüljárón. Miért és mikor változott az elképzelés az alagutas megoldás javára? Amíg a főúthálózat továbbfejlesztési kérdései elsősorban mint megoldandó közlekedési problémák^ jelentek meg, a különszintű csomópont „csábítása” igen erős volt. Amikor azután a műszaki megoldás részletei is láthatóvá váltak, előtérbe kerültek a feladat megoldásának városépítészeti összefüggései is. Megjegyezzük, hogy erre az időpontra a belvárosi rehabilitáció mind elméleti, mind gyakorlati megalapozása komoly eredményeket ért el. Ez mindenképpen hatással volt a szakemberek és a városlakók gondolkozására egyaránt. A figyelem sokkal inkább irányult a történeti értékek*megőrzésére, mint a korábbi években. A gondolkozósmód ilyen változása eredményezte, hogy a vitatott csomópont két megoldási lehetősége több szempontból is mérlegelésre került. A lehetséges műszaki megoldásokat vizsgálva egyértelműen megállapítást nyert, hogy a tervezett felüljáró a történeti belváros városképébe megengedhetetlen beavatkozást jelent, hiszen a Hunyadi út vonalában durva módon belemetsz a városképbe, a Széchenyi tér felöl takarva városunk egyedülálló mecseki hátterét, hasonló módon hatva a Mecsek felöl közeledőre. Hátrányosan érintette volna a városképet az Aradi Vértanúk útján is, hiszen a fokozatosan . a városfal fölé emelkedő felüljáró az utcakép jelentős ré-1 szét takarta, illetve zavarta volna. A Kálvária oldalba belemetszett rámpa forgalma a zaj- és légszennyezés rpiatt a zöldfelület használati értékét erősen csökkentette volna. Többek között ilyen megfontolások alapján javasoltuk — mint a várost féltő, itt élő és tervezési munkákkal azt szolgáló építészek - a döntéshozóknak a felüljáró építésével szemben az alagút létesítését. Javaslatunk helyességét bizonyítják a meglévő város- szerkezetbe épített felüljárókkal kapcsolatos kedvezőtlen városképi és környezetkárosító tappsztalatok. Itt elég, ha a budapesti Keleti, vagy Nyugati pályaudvarnál létesítettekre gondolunk. E tapasztalatok alapján a Történeti Városok Cartája egyértelműen kerülen- dőnek tartja ilyen jellegű műtárgyak építését. A fentebb vázolt két alapvető közlekedési igény teljesítését vizsgálva és összehasonlítva megállapítható, hogy a felüljáró előnyösebben oldotta volna meg a kelet—nyugati irányú átmenő forgalom levezetését, de hátrányosabban a belváros tehermentesítésében döntő észak—déli forgalom elosztását (elterelését), amely a meredek le(fel) hajtó rámpán és két csomóponton keresztül történt volna. A megépült csomópont forgalmának szabályozására lám- pázott megoldást javasoltunk, ami csak a pénzügyi fedezet hiánya miatt nem valósult meg eddig. A csomópont balesetveszélyessége forgálomirányító berendezés nélkül nem vitatható. Ez azonban más új csomópont esetében is megállapítható. Gondoljunk csak a minden irányból kitűzőén belátható Egri Gy.-Hajdu Gy úti csomópontra, amely a forgalomirányító berendezés kiépítése előtt számos baleset helyszíne volt. Végezetül meggyőződésünk, hogy a város lakói nem tévesztik össze az alagútnak, mint műszaki létesítménynek a jelenlegi működésében megmutatkozó, de kiküszöbölhető részproblémáit az alapvető városépítészeti megoldás értékelésével, megértik a szakemberek törekvéseit a döntéselőkészítési munkába és befogadják, megszeretik ezt a városképet és városi funkciókat egyaránt gazdagító létesítményt. Erdélyi Zoltán, a PÉCSITERV igazgatója Soha nem volt nagyobb a mi életünkben a kibontakozás esélye, mint jelenleg Az eredményekről is beszéljünk! Az elmúlt negyven évben ahhoz szoktattak bennünket a politikusok, hogy a mellüket verték, mindenről, mint eredményről számoltak be. Elvárták, hogy a nép még azért is hálás legyen nekik, ami nem az ő érdemük volt, vagy éppen nem is volt eredmény. Újabban az ellenkező véglet a jellemző: csak a hibákról beszélnek. Mi volt a legnagyobb hiánycikk? Az még érthető volna, ha az elmúlt negyven évet csak a hibák oldaláról emlegetnék, ez bizonyos mértékig jogos ellenhatása a másoldalú túlzásnak. A történelem feladata lesz, hogy tárgyilagos képet alkosson a múltról, értékeljen olyan társadalmi változásokat is, amelyek jelentőségét a közvélemény csak akkor tudja felmérni,^ ha megszűnnek. Jó volna, ha általános lenne az a nézet, hogy minden rendszernek, még a rossznak is vannak előnyös oldalai. Ennek általános belátásához azonban időre van szükség. Most arról akarok szólni, ami mai probléma: a jelen politikának sem illik az eredményeiről szólni. Nem az a hiba, hogy az utóbbi évben elkövetett hibák hangos és türelmetlen kritikát kapnak, hanem az, hogy nem vesszük tudomásul azt, ami jó. Néhány példát említek. Azzal kezdeném, hogy az elmúlt negyven esztendő legnagyobb hiánycikke a szabadság volt. Nekem a mai magyar társadalom annyival többet ér, rpint a korábbi, hogy ahhoz képest kisebb rossznak tartom a 16 milliárd dolláros adósságot. Már csak azért is, mert ez teszi lehetetlenné a régi módon való gazdálkodást és politikát. Aki azt hiszi, szorongató gazdasági helyzet nélkül nem került volna sor a politikai őrségváltásra, a demokratizálódásra, nem ismeri a korábbi rendszer természetét. Én még nem vettem hasznát a világútlevélnek, de értékelem. Valaha odaadtam volna érte a jövedelmem tíz százalékát. A kisemberek kiutazó százezrei számomra nagy eredményt jelentenek. A nyugati .utak tudat-, és igényformáló hatása hosz- szabb távon dollármilliárdo- kat hozhat. A bezártan takarékosságra kényszerített nép országa, szükségszerűen eladósodik, a nyitott határok pedig feltételei a sikernek. Mindennek gazdasági kihatásait nehéz számszerűsíteni, de hasznát az összes nemzetközi tapasztalat igazolja. Önbecsülés itthon Az ország lakosságának fele a csökkenő bérekre és nyugdíjakra több munkával reagált. Amelyik nép ezt teszi, annak nem kell lélnie a jövőtől. Ezzel nem azt mondom, hogy egészségesnek tartom, hogy ma Európában nálunk a leghosszabb a munkaidő. Sőt! Ijzen változtatni kötelességünk. Azt viszont állítom, hogy psak olyan néppel lehet politikai és gazdasági haladást megvalósítani, amelyik a nagyobb jö- vedelniet a kényelmesebb élet elé helyezi. Legyünk büszkék arra, hogy a falusi életformában élő lakosság szinte világ- színvonalon oldja meg lakás- helyzetét a spontán szerveződő együttműködéssel. Hogy az életszínvonal csökkentésével párhuzamosan bevezetett jövedelmi adózás és a stagnáló nagyvállalati szektor ellenére még a múlt évben is dinamikusan nőtt a kisvállalkozási szektorban a termelés. Nőtt a nemzetközi tekintélyünk. ló százötven éve nem volt a magyarságnak olyan jó a nemzetközi sajtója, mint jelenleg. Politikai életünk megújulásának az eredménye sz, de bokros érdemei vannak ebben annak is, hogy két minisztériumunk, a külügy és az igazságügy kiváló munkát végzett. Messze vissza kellene mennünk a történelembe ahhoz o korhoz, amikor a magyar külpolitikát dicsérni lehetett. Az e téren elérteket tehát sikerként könyvelheti el a kormányzat, és a közelebbről érintettek. Amennyire elmarasztalható volt az igazságügy 40 éves munkája, annyira elismerésre méltó, amit o törvényelőkészítésben a közelmúltban végzett. Az adóreform bevezetésével kapcsolatban is csak a hibák kapnak hangot, szinte minden vezető óvakodik attól, hogy a reformot védelmébe vegye Pedig ez az adórendszer nyílt szakítást jelent a sztálinista pénzügyi mechanizmussal, egyértelműen azt vezeti be, ami minden nyugati országban évtizedek óta bevált. Ezt a nagy minőségi átállást akkor tettük meg, amikor ettől teljesen függetlenül jelentős mértékben kellett csökkenteni az életszínvonalot, mindenekelőtt az ellenőrzött jövedelmeket. Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben alkotott téves megítélésért nem a közvélemény a hibás, 'hanem oz a vezetés, amelyik nem vállalta személyesen a megmagyarázás népszerűtlen feladatát. A pesszimizmus fékez A magyar hírközlésben óriási minőségi változás következett be. Még egy esztendővel ezelőtt sem lehetett várni, hogy az évtizedekig különböző szempontok képviseletére kényszeritett újságírók szinte napok alatt kiváló szakemberek lesznek. A sajtóban beállott változást mutatja az a tény, hogy az átlagosnál lényegesen jobban emelkedő árak ellenére nőtt a lapvásárlás. Ha valaminek a fogyasztása még csökkenő jövedelmek mellett is nő. akkor a közgazdaságtudomány szerint csőként az ára. Ha ma a 4 forintos újságban tízszer annyi olvasnivalót talál a vevő, mint korábban a 2 forintosban, akkor ma az egységnyi olvosnivaló ötödébe kerül. Én ma tízszer annyi magyar újságot olvasok, mint o megelőző évtizedek átlagában. Optimista vagyok, mivel tudom, nem vagyok e téren sem egyedül. Mindezt azért írtam le, mert szilárd meggyőződésem, hogy a kibontakozáshoz vezető úton a túlzott pesszimizmus éppen olyan lék, mint a túlzott optimizmus. A jövőnk záloga, hogy elhiggyük, soha nem volt nagyobb a mi életünkben a kibontakozás esélye, mint jelenleg. Kopátsy Sándor Kik fizetnek a lombikbébiért? 15000 forint? Névtelen levelet kaptam a napokban. Egy nagyon elkeseredett asszony azt írja, hogy a pécsi Szülészeti Klinikán 10—15 000 forintot ajánlatos fizetniük a lombikbébi-progra- mos asszonyoknak. Aki nem fizet, annak nincs sok esélye arra, hogy a gyermekhez jutás végső reményeként szá- montartott lehetőséget megkapja. Elküldik azzal, hogy alkalmatlan a programra. A levelet nem vittem magammal, de lényegét elmondtam dr. Csaba Imre profesz- szornak, a klinika igazgatójának és dr. Bognár Zoltán adjunktusnak, a lombikbébi-prog- ram biológiai team vezetőjének. Dr. Csaba Imre: — Bántó valótlanság, amit a levél írója állit. Képtelenség, hogy bárkit elküldjünk azért, mert nem csúsztat pénzt valamelyikünk zsebébe. Az alanyok jelentős része nem is személyesen, hanem levélben, telefonon je-' lentkezik, s a leletei ismeretében megírjuk nekik az instrukciókat. A szükséges ellenőrző vizsgálatokra csak közvetlen a beavatkozás előtti időben rendeljük be őket, tehát addig nem is találkozunk velük. Akik nem pécsiek, illetve környékbeliek, azoknak mi jártuk ki a szállást. Napi 150 forintért lakhatnak a pártiskolán. Ezt nekik kell fizetniük ott a helyszínen. Az egy más kérdés, hogy sajnos valóbon vannak olyan asszonyok, akiknél különböző okok miatt ezekkel a módszerekkel sem segíthető elő a fogamzás. Dr. Bognár Zoltán: - Az igaz, hogy vannak, akik fizetnek, mégpedig hozzávetőlegesen annyit, amennyit a levélíró említ. A külföldi betegek, akik a miniszteri rendelet értelmében kötelesek megtéríteni a különböző vizsgálatok díját, illetve a klinikai ellátást. Ezt a pénzt azonban nem nekünk, nem a klinikának, hanem az egyetem gazdasági igazgatóságának kell fizetniük. Dr. Csaba Imre: - Minden vádaskodás, illetve félreértés megelőzése érdekében e héttől rendszeresítünk egy nyilatkozatot arról, hogy a programba kerüléshez semmilyen ellenszolgáltatást nem kérünk, a vizsgálatokat és a beavatkozást a jelentkezéskor azonnal elvégezzük. Azt kérjük az asszonyoktól, hogy ezt vegyék tudomásul és írják olá. Pillanatnyilag igy tudom elképzelni a jelentkező asszonyok és a klinika orvosainak védelmét.
