Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-20 / 137. szám
Pecs Petőfi i6. A pécsi pann°nia Kia I I vww»»|v.. d0 mega|a1(u|<isakor a2t vállalto, hogy olyan irodalmi, művészeti, helytörténeti jellegű műveket jelentet meg, amelyek témájuknál, szerzőjüknél, szellemiségüknél fogva Pécshez, Baranyához kötődnek. Ebben az immár több éve tartó munkában a kiadó sok értéket hozott felszínre: felfedezett és mór-mór feledésre ítélt műveket tett újra hozzáférhetővé. Missziót vállalt Koczián Sándor, a múlt század második felében élt, fiatalon elhunyt költő naplójának és verseinek megjelentetésével is. „Alig derült fölöttem. .címmel nemrég látott napvilágot a könyv, amelyet Havasi János rendezett sajtó alá, s értő tanulmányt írt hozzá. Koczián Sándort némi lokálpatrióta túlzással Pécs Petőfijének szokták nevezni. A párhuzam inkább a fiatalon megszakadt költői pálya okán fogadható el: romantikus lobogósa, a szerelem, a forradalmak iránti érdeklődése és persze, a költemények ereje, egyetemessége a zseniális elődhöz képest halvány visszfény csak. Mégis közzé kell tenni müveit, nemcsak azért, mert része Pécs irodalmi hagyományának, hanem azért is, mert hitelesen szól egy múlt századvégi vidéki város életéről: a későromantika közérzetében felnevelkedett tehetséges költő pályakezdéséről. Koczián Sándor 1850-ben született Pécsett: diákkorában az irodalom és a nyelvek érdekelték igazán, első irodalmi díiát 17 éves korában kapta. „Életműve” három év termése: versek, kritikák, hírlapi tárcák, elbeszélő költemények, esszék. 1870 tavaszán ért véget az ígéretes pálya: súlyos betegség vitte el. A kötetben közölt versei Reviczky világát idézik, 1869 decemberétől 1870 áprilisáig vezetett naplója reménytelen szerelmeinek kamaszos, férfias leírása — a háttérben a korabeli Pécs városának kontúrjaival. A kötetnek minden iskolai könyvtárban ott lenne a helye. G. T. r ^ Az „Egy hajdani költőnő írásai” szin- " te megjelenésétől kínálta magát önálló előadói megjelenítésre a pódiumműsor, irodalmi est műfajában. Am aligha véletlen, hogy eddig (ismeretem szerint) mindössze hárman vállalkoztak rá. Közülük Csernus Mariann nagy sikerű előadóestjét ismerem. Ö a könnyedebb úton járt, amikor a mű kedvesen frivol, olykor vaskosan erotikus báját emelte ki a műsor alaphangjaként. Jónás Judit, a Pécsi Nemzeti Színház művésze viszont — Werner Józsel játékteret betöltő hangulatos, kifejező díszlet-, illetve jelmezvilágávol összhangban a nehezebb részt választotta. Az ő műsora Weöres Sándor szikrázó értelemből s nimfomániától sem idegen, felfokozott szexualitásból szőtt elbűvölő nőalakjának telies életét átíveli. Pajzán színek és kedvesen groteszk hangulatok mögött nagyon tudatosan építi e sokszínű fiktív nőalak élete sorsfordítóén tragikus eseményeit — a tragikus végkifejletig. A monodráma megszerkesztése és rendezői erényei túlnőnek az előadás, az irodalmi megjelenítés értékein. Az önmaga szabta feladat méretei meghaladják a színművész előadói gyakorlatát. Ami jószerével még nincs, nem is lehet; Jónás Judit második éve van a pályán. Előadásának kiérleltsége hézagos szövegmondása magán viseli a pályakezdők jelentős részének stilóris jegyeit. Fölerősíti a beszédhibákat; a fokozottabb érzelmi töltésű textusok nyo- matékaiban (főképp a verseknél) gyakran, nem érteni... Ennek a műfajnak külön előadói nyelve van, amihez a színpadi beszéd tökéletes készsége nélkülözhetetlen. Ami viszont fölfedezés erejű és kiemelkedően jó: a rendezői qondolatok megfogalmazása képekben, szimbólumokban. Ilyenkor szövegmondásában is „megtáltosodik”. És nagyon szép pillanatokat teremt a maga alkotta szinház színpadán. Érdemes folytatnia. W. E. líinPGntOr Kampis Péter (1940—1982) O * egy évtizeddel ezelőtt született Tangentor című kisregényéből hangjáték született, a múlt héten adta három részben a Kossuth Rádió. Kampis Péter ... A súlyos betegségben elhunyt kedves kolléga, az egykori pécsi újságíró, az ironikus hajlamú, művelt fiatalember, a tehetség egy a kortársaink közül, akinek az élet nem adta meg igazán a tehetségéhez méltó járandóságát. Egy kisprózakötete jelent meg 1979-ben o Szépirodalmi Könyvkiadónál, az Orr-ügy, vagyis nemzedéktársaihoz hasonlóan későn debütált, s a többire már nem futotta az időből. Halála után Hailama Erzsébet mentette eqv kötetbe riportjait, karcolatait. az újságírói munka egyébként feledésbe merülő terméséből: a Vakráma 1984-ben jefent meg a KISZ Baranya Meayei Bizottsága gondozásában. Dr. Sződv Szilárd, a Rádiószínház igazgatóhelyettese alkalmazta rádióra a Tangentor című kisreqénvt A rádióváltozat — Varsányi Anikó rendezésében — életre kelt, megszólalt Kampis jellegzetes iróniája, tömör és pontos fogalmazása, a köznvelv, a mindennapi' élet fordulatainak mély ismerete. Két főszereplője, Elek és Schmütz jellegzetesen hazai fiqurák. Vaqányok és balekok egyszerre, fantaszták . és az élet dörzsölt ismerői, akik a tangentor nevű avóav- svindlivel akarják megcsinálni a szerencséjüket. Szavaikból kirajzolódik egy vidéki mikrovilág, a hatalmi viszonyok szövevénye, az ügyek intézésének bevált,’ s máig élő módjai. Vajda László és Márton András adták a két főszerepet. Az ügy kulcsfigurája, ,.a nagy ember”, a vidéki hatalmasság (Kezdy György), melynek típusa titkárnőstül (Takáts Katalin) talán most eltűnőben van. De ismerős még mindig. Boldogan és szomorúan hallgattuk a Tangentort délelőttönként, s bízunk benne, a rádió szokásához híven alkal* masabb időben is megismétli. G. O. Éneklő táj. Krajina Zvepu — Éneklő Táj címmel rendezték meg először a morvaországi Sumperk városában azt a nemzetközi gyermekkórus fesztivált, amelyre hazánkból a pécsi Mátyás király Utcai Általános Iskola nagykórusát hívták meg. Több mint ezer dalos érkezett erre az alkalomra május 12. és 14. között Csehszlovákia különböző városaiból Sum- perkbe. A találkozónak még egy külföldi résztvevője volt, az NDK-beli Potsdam városának gyermekkórusa. A körülbelül 40 ezer lakosú város apraja-nagyja megmozdult azért, hogy a találkozó sikeres, emlékezetes legyen. A tágas, ele gáns hangversenyteremben rendezték a koncerteket. A pé esi gyerekek a negyedik fesztiválhangversenyen, pénteken késő délután léptek a közönség elé Kunváriné Okos Ilona karnagy vezetésével. Színes műsorral, igényes fölkészültség gél átütő sikert arattak. A hangversenysorozat végén Zde- nek Starek, a Prágai Zeneszövetség titkára méltatta meleg szavakkal a fesztivál jelentőségét. T. Zs. Tudjanak a gonosz hatalmáról Csipkerózsika Verses-zenés gyermekszínház Pécsett Fotó: Proksza László Krasznói Klára és Dévényi Ildikó jelenete Valaha kisiskolás aligha nőtt bele eszmélő korába a Grimm- testvérek vagy Hauff örökbecsű mesevilágának ismerete nélkül. ■ Ma nem vagyok bizonyos ebben . . . így, ezért külön dicséretre érdemes vállalkozása a Pécsi Nemzeti Színháznak a Csipkerózsika színpadra állítása a Ságvári Művelődési Házban. A darabot hónap eleje óta tömött nézőtéren, megérdemelt sikerrel játsszák a legőszintébb és leg- hólásabb nézőközönség előtt. A számtalanszor és sokféle műfajban feldolgozott klasszikus mesét Romhányi József szövegkönyve alapján, Horu- sitzky Zoltán zenéjével verseszenés mesejáték keretében jelenítették meg. Romhányi az eredeti mesétől csupán egy, óm alapvető motívum betoldásában tér el. Csipkerózsikát nem királyfi csókja ébreszti föl, hanem a királyi udvarba érkező mena- zséria bohóca, aki egyben az alapvető emberi jóság, a humanizmus megtestesítője ti darabban. Húga, a bohóc, lány. segítségével, illetve egy szerep- és ruhacsere ötlete nyomán szabadul meg százéves álmától az alvó királylány, s nyeri el méltó büntetését az ármánykodó hatalom. A vendégrendező Sándor János két fontos üzenetet érez ki és közvetít kellő hangsúllyal ebből a cirkuszvilággal át. szőtt Csipkerózsika-meséből. Az egyik a királyi udvat világa, ahol egyértelműen kitetszik, hogy a kellemes, vonzó külső — miként a Tündér (Krasznói Klári) esetében — gálád szándék forrása lehet. A másik (pl. amikor elalszik a királylány, „Csak a gonosz marad ébren...”; s egyébként is „Nagy a gonosz hatalma..."): szándékoltan nem ringatja illúziókba a gyereket. A rossz szándék, a gonosz hatalma jelen van az életünkben. Jobb, ba a kisgyerek is tudja ezt, és megpróbál védekezni ellene. Mindez nem pedagógiai tanulság, nem „tanmese", ha- nem a darab egészéből következik. Rábízva a gondolat befogadását a gyerekre, a nézőkre. Harmonikus színészvezetése nyomán a szereplők sikeresen teremtik meg a játék egészének bájos, groteszk alaphangját. Miközben az események irányítását, a cselekmény menetét magához ragadó furfangos Bohóccal (N. Szabó Sándor) a középpontban kedves, hangulatos cirkuszi játék közepette bontakozik ki a megnyugtató végkifejlet. A vándorcirkusz megjelenése a királyi udvarban számos új játéklehetőséget kínál. Sándor János él is ezekkel, helyenként azonban úgy tűnt, kissé túlméretezve. A cirkuszi játék lehetne kevesebb; olykor az előadást megnyújtja, gördülékenységét lassítja. A színpadra állítás csapatmunkáját a gyermekszeretet, a nézők tisztelete fogja össze. Régen láttam ennyire kiegyenlített, arányaiban helyére illesztett előadást. Horusitzky zenéje fontos dramaturgiai szerephez jut. A dalok nagyon szépek, a izínészek kedvesen, a groteszk humor eszközeivel szólaltatják meg őket. Az említetteken kívül Dévényi Ildikó (Csipkerózsika), Mester István (Király), Besenczi Árpád (Alvósmester), Matoricz Józsel (Bonifác), Unger Pálma (Bohóclány), Péter Gizi (Dajka), s kisebb szerepében Kovács Dénes, Koronczay tLászló, Kiss László voltaképp a maguk feladatában azonos súly- lyal vállalnak részt a két vendégtervező, Kalmár Katalin (díszlet) és Molnár Zsuzsa (jelmezek) értő segítségével kimunkált üde, csillogó — s mégis tanulságos — mesevilág megteremtésében. W. E. Pákolif-z István Lábjeg/z< Egyik világban rr a másikban siráli Nekem a sirályos van egy kevés ki Ha választhattál volna, önti kipécézed a pénzeszsák-vilí melyben milliók repkednek mit magadfajta csóró sose kíméletlenül húzhatnád a s unatkoznál, akár a hizott ki fumigálnád a riherongy vili ihol keringnek rikácsos sirál valuta-ügyek súllyal esnek kiszárójelbe tehedd a sirál elveszkelődhetsz immár szó a holnapod szimultán álc talántán elbucskázol ötről mert közöd van e sirályos Rózsa Endre Hét érzék c Két ujjam bárhol levegőbe ütve, nagyfeszültségű áram ráz meg. Hulló mézcsöppri nézek — egy méh hullája kezd lüktetni mélyén. Fülemben örökös zajárnyék s veröerem visszhangzó roba Szimatom sistergő gyújtózsi robbanásokkal te illatfákhoz. Nyelvemben repülöhal vitorlázik az izet szökőárján, ősökig ható sejt-érzékeimben amőba csápot, denevér-radar búg, hetedik érzékem! szakadék fölött i kötéltáncos s egy földet m<>: mosolyog össze. Szenfmihólyi Szab Fél Ments meg, Uram, a félig olvasott köny«e a félig értett nőktől, a félig épített házaké a félig kifizetett munk( a félig mondott imák'1 a félig irt könyvektől a félig élt életektől,- a félig irt újságoktól, a félig mondott bes**‘ a félig sült kenyerek*0 a félig lakott ország a félig kiutalt menny0 félhazugságoktól, félté' a féltől, a féltői, mert félek a féltől, félistentől, félemberto'1 félállattól és félidőtől Deák Mór Befőtt Aznap már túl voltam a hajnali kenyér- és tejlopáson, Botár már elment dolgozni, maradék erőm is elhagyott mór, hogy a szoba közepén hajladozzon árnyképekkel benépesítve félólmomat, mint mindig. mar kezdtem zsibbadni, amikor csengettek. Az egyik áttetsző alak, anyámra emlékeztetett, felvisított, egyszer, kétszer, aztán elhallgatott. Feküdtem tovább, a félhomály puhán körülfogott, csengettek újra, türelmetlenül, a lábam remegett, amikor fölálltam, ki lehet az ilyenkor, a postás állt az ajtóban, Deák?, kérdezte, bólintottam, pénzt hoztam magának, mondta, megvetően végigmért, egyetlen rokonomnak, nagyapámnak, aki tiled gondolt rám néha, megírtam, hogy ne küldjön csomagot. Botár fölfalja a kolbászt, a főbérlő a tojásokat, semmim sem maradt soha, mire megéheztem és kicsoszogtam a konyhába, mit küldjék hót?, kérdezte nagyapám egy újabb levélben, semmit, pápa, feleltem, semmit, nekem mar semmire nincs szükségem; s újra lebeszéltem arról, hogy találkozzunk. Pénzt?, csodálkoztam, Maga a Deák Mór?, kérdezett vissza a postás, sose láttam, bólintottam, ötszáz forint, számolta a kezembe az öt darab piros bankót, megtántorodtam, kétezer táppénzt kaptam egy hónapban, ötszáz forinttal mihez kezdjek?, A sarkon állatkereskedés nyílt, nem is tudtam róla, hajnalban, amikor a tejet és kenyeret loptam, még sötét volt, a kirakatba papagájokat, aranyhörcsögöket, csízeket tettek, álltam és néztem őket, sokáig, nagyon sokáig, mert kijött a tulaj és megkérdezte: akarsz valamit, öcskös?, Azt kérem, mutattam valahova be- huriy'í, szemmel, a véletlenre bízva, mit szán pekem, nem akartam én sem papagájt, sem aranyhörcsögöt, sem csízt, jó vált nekem minden úgy, ahogy volt, ha oz ember elveszít valamit, egy idő után az már nem hiányzik, önvédelem?; mindenről le lehet szokni, mondogatta Botár, dehát minek?!; én mindenről leszoktam, de most pénzt kaptam, vegyél magadnak valamit, bikfic, igen, mondta a tulaj, a fehér egér, száz forint, kér neki rágcsálnivalót?, nemet intettem, itt egy befőttesüveg, megfogtam, magam mellé, a combomhoz eresztettem, fizettem, s futottam, futottam hazafelé. Befőtt, mondtam, a hangom kicsit rekedt volt, az üveg az asztalon állt, benne az egér, megnéztük egymást végre, Btfi, engem Mórnak hívnak, és mától én leszek a gazdqd. Az egér piros szeme fénylett, mint két rubintcsepp, kijavítottam magam, szerencsére nem vette észre, azaz mától inkább társak leszünk. Az egér futott egy kört, ültem, meglepődtem, hogy ülök az ágyon, nem is tudtam, milyen ülés esik rajta, enni is fekve ettem, inni is fekve ittam, feküdtem egész nap, az árnyak nesztelenül járnak, el-elbóbiskoltam, már nem zavartak, sőt. hiányoztak, ha nem jöttek; az anyámra hasonlító árnnyal nemigen volt miről beszélnünk, túlságosan szerettük egymást ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk, vagy elviselhessük a másikat; az apámra hasonlítót nyúztam hát naphosszat, próbáltam magyarázatot találni o tetteire, hátha magamat is jobban Pl! pé1 e9\ te' ki*. jí s i te' 7 <o\ 0 ft 1
