Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-20 / 137. szám
e Dunántúli napló 1989. május 20., szombat Világgazdasági nyitás A Minisztertanács Világgazdasági Tanácsadó Testületé, amelyet nemrég alakítottak meg neves tudósok részvételével - hamarosan a kormány elé terjeszti a világgazdasági nyitás egyik koncepcióját. Bognár József akadémikus, a testület elnöke az MTI munkatársának elmondta: mindenekelőtt azt vizsgálják, milyen hatással lehet a magyar gazdaságra a szorosabb együttműködés a külföldi tőkével, illetve annak importja milyen mértékben mozósíthat- ja a magyar gazdaság erőtartalékait. A tanácsadók és a szakértők egyetértenek abban, hogy a restrikciós politika nem folytatható, gyökeres változás szükséges a mogyar gazdaságban. A fordulatnak a gazdasági rendszerre - a tulajdonviszonyokat is beleértve -, nemzetközi gazdasági kapcsolatokra és a gazdasági struktúra megváltoztatására kell kiterjednie. A gazdasági rendszer főleg azért nem működik jól, mert az állam nagy „mobil vagyont" halmozott fel és sajátított ki, ennek nincs megfelelő hozama, saját fejlődését, sőt fenntartását is alig képes biztosítani. A tulajdonviszonyok változása szükséges, mert a kialakuló magánszektor, illetve a vegyesvállalatok mobillá tehetik a nemzeti tulajdont. A „reprivatizáció" nemcsak azért fontos, hogy bizonyos társadalmi szükségletek inkább kielégíthetők legyenek, hanem azért is, hogy a tőke segítségével az egész gépezet mozgásba lendülhessen. A magánszektor - amelynek aránya külföldi tőke nélkül is elérheti a mintegy 25 százalékot - tőkeimportőrként, vagy tőkévé átalakítható eszközök birtokosaként is jelentős szerepet tölthet be. Szükséges a működőtöké masszív importja és a gazdaság „fogadóképességének" megteremtése is. A tőkeim- ' portnak — történjék ez akár vegyesvállalatok, akár teljes külföldi tulajdon mellett - nagy szerepe lehet a technika és a struktúra átalakításában, az exportképesség növelésében. Számításaik szerint a konvertibilis magyar exportnak három éven belül esztendőnként 8-8,5 milliárd dollárt kellene elérnie ahhoz, hogy a 2-4 százalékos nemzeti jövedelem-növekedés és az átalakításhoz szükséges erőforrás biztosítható legyen. Ajánlatos figyelembe venni, hogy a kamatfizetési kötelezettségek évi 1—1,2 milliárd dollárra rúgnak. Arra gondolunk - mondotta az akadémikus -, hogy megfelelő gazdasági csomagterv kidolgbzása esetén egyes országoktól kormánygaranciával 3-4 év halasztást kaphatnánk a hiteltörlesztésekre, természetesen megfelelő kormányzati előkészítés, tárgyalások és kötelezettségvállalás útján. Véleményünk szerint szükséges kialakítani azokat a szervezeti formákat, amelyek le; hetővé teszik az együttműködést a nyugati országokkal. Kapcsolatunk a tőkés világgal ezideig az áru- és a pénzforgalomra korlátozódott: a külföldi bankokkal főleg hitelekről és azok törlesztéséről tárgyaltunk. E hiányos kapcsolatrendszer az egyik oka annak, hogy a működőtőke kevéssé érdeklődött országunk iránt. Ajánlatos a kapcsolatteremtés, a vegyesvállalkozások kialakítása nemcsak a külföldi bankokkal, hanem azokkal a közvetítő szervezetekkel is, amelyek elősegíthetik a magyar vállalatok és a külföldi tőke találkozását. Úgyszintén fontos lenne megteremteni a hatékony gazdálkodás, az új elszámolás, a jutalékos ügynöki tevékenység feltételeit, a nyugati vállalatok magyarországi képviseletét. Nem kevésbé lényeges: a magyar vállalatok mérjék fel - természetesen nyugati mércével — vagyonukat, teljesítőképességüket, mert sajnos nincsenek tisztá’ban azzal, hogy a konvertibilis relációban milyen érték hogyan hasznosítható. A testület jelenleg vizsgálja, miként lehetne elérni azt, hogy a nyugat-európai országokban 1992-től bekövetkező gazdasági változások lehetőség szerint kedvezően hassanak a magyar gazdaságra. A nyugati országok intézményeivel, szakembereivel konzultálva alakítják ki javaslataikat. Más kérdések megválaszolásához is igénylik nyugati szakemberek véleményét. A világ- gazdaság, az üzleti élet számos, nagy tapasztalatú képviselőjét - köztük magyar szár- mazásúakat - kértek fel konzultációra. Ugyancsak ebben az időszakban kutatják, hogyan lehetne úgy átalaJdtani a KGST- rendszert, hogy az képessé váljék az össz-európai együttműködésre. A Világgazdasági Tanácsadó Testület koncepciókat dolgoz ki, s nem a napi gazdasági problémák megoldásával foglalkozik. Nem várja a kormány megbízásait, hanem állásfoglalásaival elébe megy a kérdéseknek. Prognózisaival előkészíti a kormány és az államapparátus megfelelő világ- gazdasági döntéseit. Akkor felel meg hivatásának, ha kellő időben, megfelelő felismerésekkel, alternatív javaslatokkal segíti a kormányt. Számol azzal is, hogy például a ve- gyesvóllalatok létesítése társadalmi feszültségeket okozhat, mivel ezekben sokkal nagyobbak a követelmények, más a bérezés, mint a többi vállalatnál. Tanácsaiért vállalja a felelősséget, mig a kormány azon döntéseitől, amelyeket a testület megkérdezése nélkül hoz, elhatárolja magát - mondotta Bognár József. ____ Ór iási dolog, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret Szentlászló csupán negyven kilométerre fekszik Pécstől. De oly sikeresen bújik meg a zselici dombok között, a somogyi határ szélén, hogy a baranyai gondoskodásból igen kevés ér el hozzá. A falu egyik fiatal pedagógusának sikereiről valami véletlen folytán mégis eljut a hír a megyeszékhelyre. Horváth László rajz—biológia szakos tanárt volt főiskolai mestere úgy mutatja be nekem, mint aki csodákat művel a s/akköiös gyerekeivel, munkájához országos pályázaton támogatást nyer, s marad energiája a falu kulturális életének szervezésére is. Mikor arról (aggatom, hogy miért vállalja egy művésznek is induló fiatalember a „lámpás" szerepét az isten háta mögött — Horváth László csak mosolyog.' El kell mennem Szentlászlóra, hogy megértsem a választást. A nyolcosztályos kis iskolában Tusnovics Imre igazgató fogad. Míg Horváth László órát tart, őt és Budai György- né igazgatóhelyettest kérdezem: milyennek ismerik, hogyan fogadta őt a tantesté let?- Mi örültünk, hogy végre van biológia-rajz szakos tanárunk. Évek óta nem tudtuk betölteni ezt az állást. Mindig elvállalta valaki, de nem hiszem, hogy megfelelő volt a színvonalunk ezekből a tárgyakból - mondja az igazgató úr. - Horváth László a harmadik tanévet kezdte nálunk, de közben sajnos katona is volt egy fél évig. Először nem akartuk elhinni, hogy le fog telepedni itt egy alföldi fiú, de úgy látszik, mégis • meggyökerezik nálunk. Kapott szolgálati lakást, meg is házasodott. Megszállottja a szakmájának. Elég csak az asztalára nézni, tenyérnyi hely sincs rajta, annyiféle eszközt gyűjtött össze a rajzhoz is, a biológiához is.- Mindig kitalál valamit - ve$zi át a szót a történelmet tanító igazgatóhelyettesnő. - A honismereti vetélkedőre középkori öltözetet csinált a gyerekeknek. Meg is nyertük a versenyt! A rajzszakkör mellett elvállalta a nyugdijasklub vezetését is. Az ötödikesek rajzóráján a gyerekek rajongását magam is tapasztalhatom. Ollóval éppen pálmafákat, piramisokat vágnak ki papírból s egy másik lapra ragasztva fekete festékkel hengerük le. Maszatos a kezük a festéktől, a padló tele papírfecnivel s az általános munkazajból mindúntalan felhangzik: „Tanár bácsi, így jó?” - S a tanár bácsi, miközben az egyiptomi művészetről magyaráz, mindent megnéz és mindenkinek válaszol. Míg a diavetítéshez készülődnek, a gyerekeket kérdezgetem. A kis Schwarz Éva a leakészsegesebb, ő a szakkörbe is jár:- Nagyon szeretek rajzolni, annyi érdekes dolgot csinálunk! Rajzművésznő szeretnék lenni, de nem hiszem, hogy leszek. Ahhoz Pesten kellene tanulni, és az nagyon messze van. Nem jöhetnék minden héten haza. A tízéves Éva még ráér nekibátorodni a művészi pályának Horváth László viszont több kiállításon is szerepelt már. Korábban mestereivel együtt, tavaly - Szentlászlón és Szigetváron — önálló tárlaton mutatta be szobrait és grafikáit. A tanítás, a szakkörHorváth László grafikája Kimeríthetetlen » fantáziával és klubvezetés, a család mellett még alkotni is van ideje, ereje. Mikor, hogyan? Magáról nem szívesen beszél," inkább egy tehetséges kislány rajzait mutatja. A képek szuverén világról, gondozásra érdemes képességről árulkodnak. Kár, hogy minden rábeszélés ellenére a szülők a cipőgyárba adják a kis Katit. Ez a kudarc. A szakmunkás- képzőből is visszajáró, a szakkörnek linóleummetsző késeket készítő fiú — a siker a pedagógus számára. Délután megérkezik pz iskolába a felesége is, Antónia. O óvónő a szomszéd faluban, Almamelléken, s határtalan lelkesedéssel, szeretettel beszél a hivatásáról.- Ezeket a gyerekekkel együtt csináltuk — mondja: miközben kosarából aranyos társaságot szed elő: fokhagymafejű, bogáncsruhás tündért, csutkatestű, csuhépalástos királyfit, dióhéj anyókát, apókát - mind-mind természetes anyagból. — Mindig amilyen mesét játszunk, elkészítjük a szereplőket is. Nekünk elég csak kimenni a falu szélére, s mindent, amit látunk, összeszedünk— faág," levél, még a fűcsomó is felhasználható. A legnagyszerűbb anyag a ku- koricacsuta. A kicsik csak rakosgatják, s ház, fa, kerítés alakul ki belőle, a nagyobbak tornyot, egész várat építenek, amelyben nagyszerűen lehet bújócskázni. Antónia fantáziája kimeríthetetlen, mindig valamilyen új, az apróságok számára jobb játékon töri a fejét. Tavaly egy pályázaton díjat is nyert kockajátékával. A színes fakockák, ahogyan ő megtervezte, nagyszerűen kiegészítenék az óvodai építőkészletet, s nagyobb figyelemre, elmélyültebb munkára ösztönöznék a fciOsltK Úti Egy tehetséges szakkörös rajza kicsiket, mint a Lego magyar változatai. Már csak gyártó kellene hozzá! A pedagógus házaspár ötleteit igazán nem lehet költségesnek nevezni, de a papírra, festékre, agyagra valamennyi pénz mégiscsak kell. S a kis iskola a szakkör anyagigényét nem nagyon tudja fedezni. így született meg a gondolat, hogy meg kellene pályázni az Eötvös alapítványt. Horváth László leírta a szakkör, s a saját eddigi munkáját, valamint a terveiket. Mestereitől, Mladinovczky Béla szobrásztól, akihez még középiskolás korában járt, és Morvay László grafikustól, aki a JPTE Tanárképző Karán tanította, jó ajánlásokat kapott. Elfogadták a pályázatát; s a szentlászlói rajzszakkör 39 000 forintot kapott eszközök vásárlására. Ebből a pénzből mindjárt csináltattak egy grafikai prést, melynek éppen ottjártamkor volt a bemutatkozása. Húsz gyerek nyüzsög a kis masina körül, figyelve o filc alól előbukkanó nyomatot. Nem mind szakkörös, a buszra várók is itt lábatlankodnak, izgalmasabb, mint a folyosón rohangálni. Az első mű egy még maszatos emberportré, melynek tagjőit más-más gyerek rajzolta. Jelképnek is felfogható. Péntek van és délután négy óra. Már fáradt vagyok az egész napos zsivajtól, de Horváth László még most fog hozzá a lipóleummetszéshez. S úgy látszik, a gyerekek sem akarnak hazamenni. Búcsúzom, és akkor döbbentek rá, hogy a „tanár bácsival" alig tudtam beszélgetni. De nem baj, elmondott mindent a gyerekek tekintete, s Antónia megfogalmazta helyette is: „Óriási dolog, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret." Müller Zsuzsanna Bírósági per targya a telefon Ilyen a tömbházakban a telefon-elosztószekrény Kóródi Gábor felvétele Ki volt a zaklató? Sokan azért idegesek, mert még nem kapták meg a régóta várt telefont, mások. meg azért, mert ugypn a birtokukban van a készülék, de hol sokat kell érte fizetni, hol meg illetéktelenek használják, esetleg a tulajdonosokat „ naponta többször is zaklatják, olyan kifejezéseket használnak, amelyekkel az őrületbe kergetik . . . Az egyik meglepő eset szereplői a pécsi Szigeti városrészben és Uránvárosban laknak. J<ét hölgyről van szó, az egyikük egyedül el. Az uránvárosit már évek óta zaklatják telefonon. Végül megunta: először a posta segítségét kérte, akik megállapították, hogy a zaklató szám tulajdonosa a szigeti városrészben él. A posta többször is felszólította azt az ügyfelét, hogy ne zaklasson másokat, mert elveszik a telefonját. Az egyedülálló hölgy visszautasította a rágalmakat. Az ügy végül is bíróság elé került. A második tárgyaláson kibékült a két nő egymással, bizonyítási eljárásra nem került sor. A tárgyaláson azonban többször is elhangzott, a szigeti városrészben lévő ház alagsorában található telefonvonalak elosztó doboza állandóan nyitva van. Bárki használhatja onnan a telefonokat, akár több házét is, nem kell hozzá más, csak egy kis műszaki érzék. Pontos vázlat találhatói ugyanis az elosztódoboz belső oldalán, hogy melyik leágazáshoz, melyik szám tartozik, csak meg kell tanulni az olvasását. így már egyszerű mindig ugyanazt a számot használni. Ma sem tudni, ki volt a zaklató. . . Azóta mások is jelentkeztek, hogy gondjuk van a te- lefonukkal. A belvárosban sem különb a helyzet. Nem messze a postától lakik az az idős hölgy, aki legutóbb jelentkezett. Lassan tíz éve vitatkozik állandóan a postával, hogy valaki rajta kívül még használja a telefonját. Már lassan nem mer panaszt tenni, mert nem hisznek neki. Állítják, hogy a számlálószerkezet jól működik. A hölgy akkor is magas számlát fizetett, amikor kórházban feküdt. Keresi az igazát, de nem találja. Többször kérte, ellenőrizzék a telefonját. Megtették, az igaz, de csak azt nézték meg, hogy hívható-e a szá ma. Itt is szabadon vannak az elosztó dobozok, bárki használhatja. Már- azon gondolkozik ő is, bejelentést tesz a rendőrségen ismeretlen elkövető ellen. Derítsék ki, hogy ki használja rajta kívül még engedély nélkül a telefonját. A Szigeti útról is érkezett újabb bejelentés. A posta olyan magas telefonszámlát küldött ki. hogy képtelenek kifizetni. És ez már nem az első eset. Akkor a posta elismerte a tévedését és visz- szafizette a pénz egy részét. Mindezek után valóban elgondolkodtató, hogy jól működik-e a ' rendszer. Nincs-e hiba mégis a számlálóberendezésben. Nem lenne jobb, ha a telefonszerelőknél lenne csak vázlatraiz a vonalakról, és nem az elosztószekrényekben? Szalai Kornélia
