Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)
1989-05-17 / 134. szám
1989. május 17., szerda Dunántúli napló 3 Szakképzésünk az elavult nehézipari struktúrára épül A képzetlen fiatalok kilátásai egyre kedvezőtlenebbek - szól az előrejelzés. Tanulni, felkészülni egy bonyolult, keserű meglepetéseket is tartogató jövőre - ma ezt a programot lehet egyedül ajánlani a tizenévesek, a fiatalok számára. A munkaerőpiacon máris észlelhetőek a feszültségek, hiszen, ha elbocsátanak munkásokat, a most munkába álló fiatalok kilátásai sem túl kedvezőek. Munkaerőpiac és szakképzés hézagai Baranyában Számítástechnikai szakot kértünk, bányaiparit kaptunk Munkanélküliek, pályakezdők A tizenéveseknek csak a létszáma becsülhető - elhelyezkedési szándékaik nem. Lehetséges, hogy mire kitanulják a szakmát, a vállalatnak, amely évekkel korábban tervezte létszámigényét, már nem lesz szüksége rájuk. Ez az eltérés egyre nagyobb és egyre gyakoribb. Míg 1986-ban pór száz végzett fiatal maradt állás nélkül az országban, és egy-egy szakképzett személy 5—6 hely között választhatott, 1987 végére már több ezren voltak az állástalanok és az egy főre jutó kínálat 3-ra csökkent. Míg pár éve sok segédmunkásra volt szükség országszerte, ma egyre több helyen válnak feleslegessé a képzetlen emberek, ma a munkahelyek csak 18-25 százalékban keresnek betanított munkást, többnyire 46-54 százalékban szakmával, nem is eggyel rendelkező munkaerő iránt érdeklődnek — a fennmaradó hányad marad csők a segédmunkásoknak. És ez a tér is egyre szűkül. Új igény, hogy nyolc általánost végzett, sőt érettségizett fiatalokat keresnek bizonyos - magasabb szintű segédmunkára is. A szakképzetlen ember helyzete egyre nehezebb lesz, ugyanígy a kisegítő iskolákban végzőké és a szakmunkásképzőkből lemorzsolódóké is. Mindehhez hozzájön még. hogy pár hete Baranyában is hangosan megfogalmazódott egy legalább 10 éve nyilvánvaló dolog, nevezetesen: torz monokulturális gazdasága révén Baranya sem fog kívülma- radni a gazdasági válságon. Elvégre, ha a kohászat válságba került, a szénbányákra sem 'esz úgy szükség, mint eddig. Visszafejlesztik, majd bezárják Qz uránbányát. A baranyai Munkaerőnek pedig 32 százaléka a bányákban található . . . Asszonyaik, leányaik az ide- 'elepitett könnyűipari üzemekben helyezkedtek el, hogy kiegészítsék a családfő keresett. A könnyűipari üzemek ide- tlepítése olcsó beruházás volt, 'ermelésük azonban nem éri el p kellő színvonalat, és elosztóik területi szempontból épp ^'yan egyenetlen, mint a .ne- ezipari üzemeké - vagyis in- 9°zásra kényszerítik a dolgozókat az ismert körülmények között. Mint az elmúlt hónapokban nyilvánosságra került, a mezőgazdaság, a tsz-ek köre sem képes tovább viselni a reá nehezedő terheket. A mezőgazdaság ma már a végzett szakmunkásokat sem képes alkalmazni úgy, mint korábban. A most végző szakmunkásokat pedig erre a válságra kerülő gazdaságra iskolázták be 3—4 évvel ezelőtt. Őket munkahelyhez kell juttatni, hiszen egy pályakezdőnek a muhka- nélküli segély sem jár. Elavult iparra épülő szakosodás A Baranya Megyei Tanács munkaügyi osztálya a művelődési osztállyal közösen évek óta dolgozik a megfelelő megoldásokon. Nehéz bármit is kidolgozniuk, hiszen a gazdaságfejlesztési koncepció hosszú távon nem az ő kezükben van. Dr. Fodor Imréné, a munkaügyi osztály helyettes vezetője bemutatott néhány programot és ezek tanulságait: — Sok fiatalnak kell szakmát tanulnia a gimnázium után. Számukra indult tavaly az átképző tanfolyam bankügyintézői és egészségügyi szakmában. Mondanom sem kell, hogy az első iránt érdeklődtek a legtöbben - ápolónőnek kevesen mentek, hiába van óriási szükség egészségügyi középkáderekre, amíg nincsenek .megfizetve, itt»munkaerőhiány lesz. Az áfképzősök fizetést kaptak a 18 hónapra, Baranya és Somogy mégsem tudta összehozni együtt sem az elképzelt 14- 15 fős létszámot: 6-7 leány jelentkezett, és nem lehetett csoportot indítani. Több szakmából volna szükség intenzív tanfolyamokra, tematikákra, melyekből az érettségizett fiatal 8-10 hónap alatt megfelelő ismereteket szerezhet — szükségtelen végigjárnia egy 3 éves szakmunkásképzőt érettségi után. Ez az átképzés sajnos, még nem funkcionál igazán — a munkahelyektől, a gazdasági szférából nem jön a kellő igény.- Elhelyezkedés, szakma szempontjából milyennek látja a gimnáziumi fakultáció helyzetét? És a szakközépiskolákét?- A fakultáció eleve kudarcra ítéltetett. Ha szakmát tartalmaz, idegen test a gimnáziumban, ráadásul nem ad papírt a tanult szakmáról. A szakközépiskolákban is kevés a kapcsolat a gazdasággal. A regionális szerepkörű iskolák nem tudják betölteni szerepüket. A kitűnő mohácsi mezőgazdasági szakközépiskola, a Marek nem tud diákokat toborozni 300 kilométeres körzetéből, hiszen rossz a közlekedés. Jó ellenpélda a vasutas tradícióit megőrző Dombóvár vasutas szakközépiskolája. Ez az iskolatípus azonban önhibáján kívül nem tudja ellátni hivatását. Mohácsra például a város környékéről érkeznek tanulók, Komló környékéről pedig elvétve - a végzősök elhelyezkedésére Mohácson és környékén pedig korlátozottak a lehetőségek.- Miért nö a távolság a szakmunkásképzőben végzők és a munkahelyek lehetőségei között?- Négy esztendő telik el a munkahely igénybejelentése és a szakmunkástanuló iskola végzése között - négy év elmúltával ma az is kérdéses, lesz-e még az a cég. Vagy ugyanannyi kárpitos kell-e négy év után. Ez a fajta tervézés már megfogalmazása pillanatában magában rejti a tévedés veszélyét. A szakmák túlzott szétaprózódása — ma 100 szakmát tanítanak - azt a veszélyt rejti magában, hogy a szakmunkás képtelen ellátni egy rokonterület feladatoit is. A hálózati villanyszerelő például nem képes épületvillanyszerelőként dolgozni. A cégek ma egyik napról a másikra váltanak — ez az iskolákban időigényesebb. Ezt érzékelve, a vállalatok sok helyütt kezükbe vették a szakoktatást. Hárman jelentkeztek- Mi lehet a megoldás?- A Világbank szakértői szerint a magyar szakoktatás 50- 60 százalékban az elavult nehézipari struktúrára épül még e pillanatban is. Úgy tölthetné be hivatását, hogy alapismereteket oktat magas szinten, beleértve az e téren teljesen háttérbe szorított közismereti tárgyakat, és aztán a végzett fiatal a munkahely igényei szerint szakosodna. Vannak szakmák, amelyeket bűn három évig tanítani. A tervutasításos rendszer a szakképzésben is csődöt mondott. Budapestről nem lehet megállapítani, kell-e az a két lakatos a Sopiana Gépgyárba. Jövőre a megyékben fogják már kialakítani a keretszáma- kot, szabadabb kezet kapnak az iskolák, és tényleges párbeszédre lesz lehetőség iskolák és munkahelyek között is. Meg kell születniük a nagy szakirányokat tartalmazó alapvető szakmai tananyagoknak. És végül a vállalatnak kell kifizetniük az igényeik szerinti szakosodást. A vállalati sőt a magániskoláktól sem szabad elzárkózni, ha azok garantálják a minőségi képzést. A vázolt helyzet iskolapéldája a bányaipari technikusi szak, amit az ágazat szorgalmazott a megyétől, amely tavaly megnyílt a Vegyipari és Vegyi-Gépészeti Szakiskolában. Megkérdeztük, valóban ketten jelentkezteik-e eddig? Nem, három a jelentkezők száma, hangzott a válasz. A szénbányáknak van elég gondjuk, most nem foglalkoznak pályairányítással, visszavonultak e kérdésben, a hosz- szú előkészítés, az új szak beindítása után. Noha szakképzett bányászokra szükség lesz később is. A megye pedig nem indíthatta a pór éve kért számítástechnikai szakot. A pozitív példákat egyelőre más, fejlett országok szakképzéséből említhetjük: például a duisburgi MAN-gyárból, ahol jól felszerelt iskolai és magánműhelyben, a legjobb szakmunkás mellett tanulja a fiatal az autószerelést - nem pedig régi Warszava motoron a gép szerkezetét -, s ahol a nyelv, az irodalom, a történelem, a matematika kiemelt tantárgy. Nálunk ezek a buktatótárgyak. Gállos Orsolya Magyar-szovjet barátsági napok utóbbi hónapok értékét és egyaránt virágzó reform- j.°n9ulatában jobbára csak orra Sülünk és arra tesszük a hang- ^ W* ami elválaszt és el kell válasszon bennünket a Szov- jj Riótól, kevéssé arra, ami ösz- * e hatalmas ország népei- h ‘ Jó ösztönnel érezzük úgy, p 9y a szomszédba menni sem a r^^trojkáért, sem a glasz- *r-z|y*rt nem szabad. De szabály- ntjjíjé kivétel volt és marad a kU|t. ?k°fj szellemi kézfogás, a íTiá^ók találkozásának, az ilyen bQr-°n niár önkéntesen választható j%VjQ^ógnak a lehetősége Doszto- íj **'i és Szofzsenyicin, Eizenstein Piroszmani, Ciolkov- J és Vigodszkij hazájával. q er^®szetesen ez a kézfogás csak q ^'ndennapi élet kontextusában, szovjet társadalom és a s°kó .°*tekinth®tetlenül sokszínű és «II W kultúra hétköznapjaival való kapcsolattartásban telítőd- ktjp rT'e9 tartalommal. S hogy ez a $ó|< S.°.!at ólő legyen, azon az el- *ózött egy 1973-ban alapított kg|tú^enyünk, a budapesti Szovjet W« ós Tudomány Háza mun- ^ikári A szovJet kül- és belpo- kli|^r° js tájékoztató szerepe, ós tudományközvetítő kül- yiSl0n*. e9y átértelmeződő politikai y,Qtrendszer keretei közt ez- teljesedhet ki igazán. Eh- L^árnü intézmény munkatársai. 'ülÖn.Ye*ói — együttműködve a W *** társadalmi és politikai a Magyar—Szovjet Ba Kiállítások, előadások Baranyában ráti Társaság tagcsoportjaival, a Hazafias Népfronttal, a hazai és szovjet művészeti szövetségekké! és sorolhatnánk — aktív szervezőmunkával rakták le az alapokat. A brigádtalálkozóktól az elméleti konferenciákig, a baráti kluboktól a filmszemlékig, a zenei, képzőművészeti, színházi rendezvényektől a tömegmozgalmi munkáig szinte minden forma megtalálható a kapcsolattartás egyre színesedő palettáján. A most 15 éves évfordulóját ünneplő Szovjet Kultúra és Tudomány Háza egyetlen év leforgása alatt önállóan vagy társrendezőként kétezer rendezvényt szervez és bonyolít le a fővárosban, illetve a városokban és falvakban. Az évforduló alkalmával megrendezett magyar—szovjet barátsági napok május 18-án kezdődő és 25-én záruló Baranya megyei programja elsősorban a mai, új arcát formáló Szovjetunió életébe ad színes bepillantást. A rendezvénysorozat ünnepi megnyitója Pécsett, az Apáczai Csere János Nevelési Központ színháztermében lesz csütörtökön 18 óra 30 perces kezdettel, ünnepi bevezetőt Sudár Iván, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság titkára mond, vendégünk lesz Iván Mihajlovics Vaskeba, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosa is. Ezen az estén nyitják meg a ,, Mosoly” című fotókiállítást, a Nevelési Központ színháztermében pedig a Szovjet Déli "Hadsereg csoport Művészegyüttese ad műsort. Pénteken délután 4 órakor ,,Karikatúrák az átalakításról" címmel Pécsett, a Kossuth Lajos utcai Helyőrségi Klubban nyílik kiállítás. Komlón, a Mecseki Szénbányák Vállalat bányaüzemében Toronyi Barna, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza osztályvezetője tart előadást ugyanezen a napon 14.30 órai kezdettel. Az érdeklődők ,,Biotechnológia és a környezetvédelem" címmel könyvkiállítóst tekinthetnek meg ugyanitt. Május 22-én, hétfőn Raisza Sztefánova Droz- dovszkaja, a Puskin Orosz Nyelvi Intézet főműnkatársa tart videóveti- téssel kisért rendhagyó orosz órát Pécsett, a Komarov Gimnázium és Szakközépiskolában 12 óra 30 perces kezdettel, ugyancsak hétfőn ugyanebben az időpontban kezdődik Emerich Ivanovics Himinyec követségi másodtitkár a szovjet fiatalság helyzetéről ' szóló előadása Komlón, a Csizmazio Gyula" 501. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 15 órakor már Pécsett, a MEV Ságvári Endre Művelődési Központban várják, ahol az említett témákban előadást tart és fotókiállítást is megnyit. Hétfőn délután egy könyvkiállítást is az érdeklődők figyelmébe ajánlhatunk, címe ,,A szovjet Észak népeinek közmüvessége és népművészete", amit Pécsett, a Művészetek Házában 17 órakor R. Sz. Drozdovszkaja, a Puskin Orosz Nyelvi Intézet főmunkatársa nyit meg és előadást is tart. Május 23-án reggel 8 órakor kezdődik Pécsett, a Zipernovszky Károly Vegyi pari és Gépészeti Szak- középiskolában Maria Imájkinónak, a Puskin Orosz Nyelvi Intézet fő- munkatársának előadása ,,Utazás Szovjetunióban" címmel, míq a 80- as évek szovjet irodalmáréi R. Sz. Drozdovszkaja a Leőwey Klára Gimnáziumban tart előadást 9 óra 45 perctől. ,, Űrkutatás és energetika a Szovjetunióban" címmel a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán 10 órától könyvkiálli- tekinthetnek meg az érdeklődők, míg délben. 12 óra 30 perctől Komlón, a Csizmazia Gyula 501 számú Ipari Szakmunkásképzőben i u -i DrozdovS2kaja ,.Irodalmi új- rafelfedezesek" című előadását hall- gotjak meg a diákok. Május 24-én Mohácson, a Tema°r?Lz.ílolot ° ..Humorról" című fotoki állítás házigazdája lesz 14 0r° £erctóK Másnap Pécsett, oz M5ZMP Baranya Megyei Okta- !°V„ '?OZ9otóságón ugyancsak fotó- ki állítással kötik össze „A pe- í?M,trí a Szovjetunió bel- és külpolitikájában" című polit.kai fó- .am,t ,van Mihajlovics Vaskohónak a vezetésével 16 órai kez- de e rendeznek meg a magyar— szovjet barátsági napok záróeseményeként. b p A ház mindenki előtt nyitva áll Népszerű a pécsi Ifjúsági Ház képzőművész szakköre Fotó: Proksza László Hit ér egy megszűnt szervezet dicsérő oklevele? És mit a személyre szóló Ifjúságért érdemérem? A KISZ Központi Bizottságának címben jelzett elismerését a pécsi Ifjúsági Ház kollektívája, az utóbbit Nagy Sándor, a hóz igazgatója kapta. — Tizennégy éves működésünk alatt ez az első KISZ-es elismerés — mondja Nagy Sándor. És az utolsó is, tehetjük hozzá, de korántsem a malí- cia szándékával. Annál is inkább nem, mert részben már az eddigi, még jobbára íratlan elismerések és a jelenlegi erkölcsi rang is sejteti, hogy többről — jóval többről — van szó, mint a telő évekkel járó, kötelező adományról. Ahogyan nem tekinthető kötelező álszerénységnek az sem, hogy az igazgató — visszapillantva az elmúlt közel másfél évtizedre - a kollektív munka sze. repét és legkevésbé sem a saját érdemeit hangsúlyozza. E sorok írójának nem volt ugyan alkalma végiglkísérni az intézmény sorsát, amely az ifjúsági házak hőskorszakában, 1975-ben került tető alá. Azt is csak hallomásból tudja, hogv — késő bánat ugyan nem segít, dé tény: — az épület annak idején elspórolt emeleti része, amellyel akkor 6 millió forintot takarítottak meg — ma már nagyon hiányzik. Mert ma a ház már kicsi és zsúfolt. Annyira azért nem voltak szűkében helynek, energiának, 'hogy ne keljen híre a diapo- rómásaiknak, azután az Xylon- stúdiónak, amely a pécsi Pannónia Filmstúdiót is segített útjára indítani, a személyiségproblémákkal küzdő fiatalokat segítő klubjának, a ,,240-es- nek”, péntek esti „jazz teahá- zainak”, ahol a Brass College 19 big-band együttes egyik zenésze, a korábban ugyanitt népművelőként dolgozó Bagi Dániel a mókamester... Sok pedagógiai érzékenységgel megáldott népművelő rajzott ki innen az elmúlt években. — Tizennégy év átlagában napi háromszáz látogatónk le. hét — mondja Nagy Sándor. — Úgy tapasztalom, mostanában ennél is többen kapcsolódnak majd a munkánkba. A szülőknek ugyanis egyre kevesebb a pénzük,' hogy a gyerekek szabadidejét, eltöltésének költségesebb formáit megfizessék — marodnak az olcsó, öntevékeny szakkörök, és a fiatalokban egyébként is ■felébredőben a vágy, hogy valami olyat csináljanak, ami hasznos és kedvükre van, és ezzel a céllal keressenek vagy alkossanak közösségekét rs. — Ilyenkor szoktak a közmű, velődési intézmények költségvetési gondokra, pénzhiányra panaszkodni. Sokszor jogosan.- Annak ellenére, hogy kiadásaink jórészét most már nem ellentételezik - tehát jobban kell törekedni a saját bevételekre — nekünk nem rossz az állami támogatósunk. Talán azt is elmondhatom, hogy a szakköröket tisztelet- díjas, kiváló szakemberek vezetik — például a képzőművészeti szabadiskolát fiatal művésztanárok —, valamennyien olyanok, gkik a fiatalok nyelvén is értenek. Tizenhét kiscsoportunk van jelenleg, de mint említettem, számuk várhatóan növekedni fog. Nemcsak a ház, de Pécs hírnevét is öregbíti amatőrökből álló fúvószenekarunk, januárban alakult és júniusban be is mutatkozik „Tanac" délszláv táncegyüttesünk. Ami pedig az intézmény működését, irányítását illeti, tizenhat dolgozónk van, köztük hat népművelővel. Kocsányi Éva igazgatóhelyettes, Szili Csilla, Szamosi Gyöngyvér, Mayer Béla és a most gyesen levő Pappné Köttö Klára és én alkotjuk a szőkébb csapatot, eredményességünkhöz sokban járul hozzá gazdaságvezetőnk, Papp Tiborné szakértelme és persze mások munkája is. Valameny. nyien nagyon örültünk a közös munka elismerésének, mert ezt itt most valóban egy közösség végzi.- A ház működéséről elhangzott olyan kritika is, hogy a szakmunkástanuló és dolgozó fiatalok számára nem kínál eléggé vonzó programokat. — Zömében valóban a középiskolások látogatják a házat, de azért én megfordítanám az ak és okozat sorrendjét, hiszen mi, külön, a közép- iskolások számára soha nem szerveztünk műsorokat vagy szakköröket, hanem sgy korosztálynak - elsősorban a tizenéveseknek. Ezzel időbeosztásuknál, lehetőségeiknél fogva elsősorbari a középiskolások tudnak élni. De a ház mindenki - nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek előtt is nyitva áll. Bóka Róbert
