Dunántúli Napló, 1989. május (146. évfolyam, 119-146. szám)

1989-05-13 / 130. szám

e Dunántúli napló 1989. május 13., szombat Á Kossuth Kiadó újdonsága: Hét évtized... Nemzeti Zászlót kapott a több nemzetiségű község Korszerű, új házak a falu szélén Versend milliói Versend tavalyi települést fejlesztő társadalmi munkája elismeréseként idén elnyerte a legrangosabb kitüntetést, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által alapított Nem­zeti Zászlót. Versenden a lakosság anyagi hozzájárulásának és társadalmi munkájának értéke tavaly 23 894 000 forint volt: több, mint 25 000 forint fejenként. Azt hiszem, lényegét érint­ve mindegy, hogy valakit a vagonba rakva, avagy gya­logszerrel kényszerítenek szü­lőföldje elhagyására. (Esetleg útlevéllel és személygépkocsi­val, fölvállalva a családegye­sítésig tartó idő gyötrő éveit.) Megkockáztatom, egy másik verzió sem jobb: hagyni ott, ahol az ősök sírja, de sarkall­va nyelvének, kultúrájának, nemzetiségi létének .felhagyá­sára. Csendes Európánk nehezen tud szabadulni beidegződé­seitől. Akad mindig példa és mementó. Szűkebb pátriánk­ban, hogy mást ne említsünk, ilyen a német nemzetiség. Im­már rövid egymásutánban két történészünk is tollat ragadott, hogy mai politikánk kedvező szelein megpróbáljon a ko­rábbiaktól eltérően, elfogulat­lanul fölrajzolni a magyar- országi németség életéből néhány mozzanatot. Mindket­ten kötődnek Baranyához - talán nem véletlen -, mind­ketten egyetemi katedrán ok­tatnak történelmet, politoló­giát. Fehér István — könyvét lapunk hasábjain bemutat­tuk - a határainkon túlra te­lepítések öt évét tekinti át, s a legfrissebb munka - Til- kovszky Lórántné - a magyar­országi németek történetének hét évtizedét, az 1919-től 1989-ig terjedő időszakot vá­zolja. Most ez utóbbit ajánljuk figyelmükbe. Tilkovszky porofesszort rég­óta foglalkoztatja a téma Most új kutatási eredményei­nek közreadásával elemzi a ,,csonka" Magyarországon ma­radt németség helyzetét; az első világháború utáni, erő­szakosan is gyorsított asszimi­lációs folyamatot, melyet ger­jesztett a trianoni vesztesé­gek miatt elkeseredetten fel­lángoló magyar sovinizmus. A nemzetiség többségi irányzata a magyar kormánnyal való tárgyalásaitól remélt szerény eredményeket, mig a radikális kisebbség az össznémet nép­Pécs legfiatalabb városré­szében is egyre többen igény­lik a szociális étkeztetést. Az elmúlt év végéig 220-an ré­szesültek ebben a juttatásban. Jövedelmi, anyagi helyzetük­ről sokat mond, hogy hatvan százalékuk ingyen kapta az ebédet, s maximális térítési dijat, 18 forintot mindössze egy ember fizetett. Májusig hetven új igénylő jelentkezett, hallottuk Szepezdi Dezsőnétől, a kertvárosi IV-es gondozási központ vezetőjétől. Elsősorban olyan idősek, akik már vég­képp képtelenek lépést tarta­ni az emelkedő arakkal, s a nyugdíjukból, a kötelező ki­adások után pont a minden­napi ennivalóra nem marad pénzük. Ugyanakkor - egyre többen vannak olyanok, akik két másik, már-mór csoportba sorolhatók: rehabilitált fiata­lok, kiskorú gyerekekkel, és unokát, unokákat egyedül ne­velő nagymamák. A rehabili­táltak egy része mozgássérült, az unokát, unokákat egyedül nevelő nagymamák között pe­dig olyan is akad, aki a saját beteg édesanyját is gondozza. Ebben az elképesztő élethely­zetben érthető módon nem szívesen taglalja egyetlen ér­intett sem a kívülálló előtt, hogy mit jelent egy nagyma­mának az egy főre eső 2500 forint jövedelemből egy isko­lás gyermeket eltartani, vagy mit jelent alig magasabb egy főre eső jövedelemből úgy lé­tezni, hogy a két szülő - egészségi állapotuk miatt — semmilyen munkát nem tud vállalni. Ilyen esetekben nem lehet más a gyakorlat, mint megadni a szociális étkezte­tést. Csakhogy az igényeknek határt szab a pénzhiány, óriá­si a bizonytalanság a szociá­lis gondozásban atekintetben, hogy a két rossz közül melyi­ket válasszák: ne vegyék fi­közösségre tekintett, s végül is alku tárgyának használták fel a magyarországi német nemzetiséget a ,,nagypolitiká­ban". A háborút követően a ma­gyarországi németség felét ki­telepítették. A huszadik száza­di nagy népvándorlás - nép- vándo'oltatás — érintettjeiként, kollektív bűnösként terelték őket ez irányvonatok vagon­jaiba. Több szakértő vallja, hogy a háború utáni, szuve­rénnek nemigen nevezhető magyai kormány kényszerű­ségből vállalta föl a végre­hajtást. Más források szerint igyekezetből is. S kellett a hely a németséggel hasonló időket átélő, határainkon túl­ról érkező magyar „kisebbsé­gek" számára is. Tilkovszky rendkívül árnyaltan, a kérdést kőibe járva, minden részletet felvillantva mutatja be azt az időszakot, amelyről sommás ítéletet - a magyar kormányt felmentót vagy elítélőt - nem clkothat. Nem is ez a célja. Inkább a jelent vizsgálja, a jövőbe tekintve, s Jeszögezi; feladatunk, hogy „megszaba­dítsuk a hazai német nemze­tiséget aitól a nyomasztó te­hertételtől amit számára kö­zelmúltbeli történetének som­más megítélése, kollektiv fele­lőssé tételül, s annak messze- ható következményei jelentet­tek". Való igaz. egészséges nem­zeti tudat csak valós érték­ítélet alapján születhet, s ma adottak Kimondásának politi- kai-táisadalmi feltételei. Hogy a szülőföldhöz ragaszkodók - és a történelem szeszélyé­ből itt maradottak - élhes­sek igaz nemzetiségi létüket, ápolhassák nyelvüket, kultú­rájukat. Hogy a tőlük elszakí­tott testvérrel-rokonnal-barát­tal ismerőssel megtarthassák kapcsolataikat, fontos eleme­ként a megértésnek és meg­békélésnek. S mikor aktuálisabb ez, mint ma? gyelembe az új igénylőket és akkor a régiekre elég lesz a pénz, vagy kapják meg az újak is az ebédet, de akkor becslés szerint legfeljebb a nyár végéig tart ki az Összeg, ami most rendelkezésre áll. Mindkettő elfogadhatatlan. Mivel pillanatnyilag nem tudni, hogy mit hoz a jövő, a szociális gondozás igyekszik csökkenteni az egyéb kiadá­sokat. A IV-es gondozási köz­pont is azért kért étkeztetési lehetőséget a Nevelési Köz­ponttól, hogy azoknak, akik a környéken laknak és el tud­nak menni érte, ne kelljen a Diana téri étteremből, gondo­zónőt fizetve vitetni. A törek­vést azonban többek között az is akadályozza, hogy töb­ben szerzett jogként értelme­zik a szolgáltatásokat és ak­kor sem hajlandók lemondani róluk, ha időközben javultak a körülményeik. Példa rá egy idős asszony esete, akinek alacsony a nyugdíja és mivel nehezen mozog, a házi gon­dozó vitte neki az ebédet. Időközben a mellette lévő épület egyik lakásába költöz­tek a lányáék. Mivel a fiatal- asszony a második gyermeké­vel gyeden van, és szintén a Nevelési Központból viszi na­ponta az ebédet, a gondozá­si központ arra kérte, hogy az édesanyjának is vigye haza. Visszautasította. Ilyen morális gondok to­vább nehezítik a helyzetet. Hogy mennyien lehetnek ma Pécsett, akiknek szükségük van az étkeztetésre, orra kö­vetkeztetni lehet az előző évek adataiból: 1987-ben 770-en kaptak ebédet 6 millió 900 ezer forint, tavaly pedig 993- an, 9 millió 054 ezer forint összegből. Az újabb, latens igényeket legalább 200-ra be­csülik. T. É. A Nemzeti Zászlóval kitün­tetett, 912 lakosú község vagy háromszáz éve nemzetiségi, sőt több nemzetiségű telepü­lés. A magyarök, németek, szerbhorvátök közül, néhány százalékkal az utóbbiak vannak valamivel többen, a lakosság legnagyobb hányada - közel 40 százaléka -, cigány. A hajdani bekötőút mentén, mára a mohácsi útig terjeszke­dett a folu. Nem túl régen épült családi házak övezik Versend Fő -utcájának elejét. Cigánycsaládok csinos házai, rendezett portái. Szinte kira­katban vannak: szelíd ívelésű dombnak majdnem a tetején, s mögöttük távolabb a majd' ezeréves település régebbi ut­cái, s a templom. István kirá­lyunk rendelte még 1015-ben, a pécsváradi apátság uradal­mához az akkor Velentha név­vel feljegyzett falut. A közel 24 millió forintos társadalmi munka túlnyomó hányada, mintegy 20 millió fo­rint a lakosság pénzbeni hoz­zájárulása. viztársulati formá­ban, a regionális vízvezeték­rendszerhez való csatlakozás­hoz. A babarci körzetben nit- rátos a viz, s a kutak java része ki is apadt. Az egészsé­ges ivóvizet I ajtkocsilekaI, Lip- tódra pedig csomagoltan szál­lítják. A társközségek közül Versend lesz az első, amely a regionális vízvezeték-rendszer­hez csatlakozik, s utána jövő­re Szajk következik. Régóta, 1972 óta dédelgetett terv kezd valóra válni, a tanács 10 év­re erre kötötte le fejlesztési eszközeinek zömét. A versendi lakosság pedig családonként 35 000 forintot fizet be ugyan­csak 10' éves részletben. Versend álmos hangulatú, mint majd' minden falu nap­közben. A férfiak zöme munká­ban van: késő délután térnek haza, s jó néhányuk elég mesz- sziiől. A legfőbb foglalkoztató a szajki termelőszövetkezet, de utána elég hosszú a sor: Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát, Pannonvin Borgazdasági Kom­binát, Közúti Építő Vállalat, s néhány pécsi és mohácsi üzem. A nők foglalkoztatása meg­oldatlan, de,a cigánycsalá­dokban erre nincs is nagyobb igény. A falu központjában a nemrég kialakított Afész-ve- gyesbolt előtt, a trécselö vá­rakozók csoportja gyarapodik újabbakkal. A beletörődő tü­relem alapja o megszokás: sűrűn előfordul, hogy korán elfogy a tej, a kakaó, dél felé ér ide a kenyér. A templom és a kultúrház közötti kis parkban a sövényt vágja akkurátuson két idős férfi.- ünnepi készülődés?- Miféle . ünnepről beszél? Rendszeresen vágjuk a sövényt, amikot csak kell - vág vissza nz egyik. Ha nem is hivatalosan, de gyakorlatilag Versenden az iskola a falu központja. Dé- kány Imréné, az. iskola igaz­gatója, a/község elöljárója Ugyanitt tanár Gáspár Károly, a községi népfrontbizottság tit­kár a, aki egyben az elöljáró­ságnak is tagja. Nem kell ke­resgélnünk egymást, amikor a közcélú lakossági összefogást szervezik. — Ha lélekszámúban nem is annyira, a közigazgatási rang, s méginkább a munkalehetősé­gek tekintetében, kis telepü­lés vagyunk. S nemzetiségi fa­lu többszörösen - mondja a népfronttitkór. Dékány Imréné, a társadal­mi munkák szervezésének mód­szereiről beszél a csöppnyi igazgatói irodában:- Hirdetőtáblánkon mindig Régi utca a versendi szőlőhegyen megjelöljük, hogy milyen mun­kákra várjuk a jelentkezőket. Ennél azonban sokkal hatá­sosabb a személyes felkérés egy-egy konkrét feládatra. Per­sze okod olyan, aki azon há- borog o falugyűlésen, hogy nem hívták társadalmi munká­ra. s amikor meghívják, mente­getőzik: pont gkkor nem ér ró. Ez a magatartás azonban ke­véssé jellemző. Az inkább, hogy folyamatosan 'végzendő feladatokra egy-egy közösség, csoport vállalkozik. Iskolánk úttörőcsapata a tanév- során négy alkalommal, egy napon át takarítja a község belterü­letét. az iskola környékét. Az öregek klubja a saját házuk mellett a templom környékének rendszeres csinositását vállalta. A kultúrház felújítása során néhányon összefogtak és kija­vítottak 135 széket. Sok ezer forintra rúg oz abból adódó különbség, hogy nem kellett új székeket vennünk. A viztársulat alakítása jó másfél évtizeddel ezelőtt már felvetődött. Akkor a lakosság 17 százaléka szavazott mellette, két éve már a túlnyomó több­sége, Még időben. Most már legalább 10 000 forinttal több lenne az egy főre jutó költ­ség A mostani 35 000 forint egy évre eső hányada sem ke­vés tehertétel jó néhány ver­sendi számára: többüktől úgy kell a bérből letiltani. Az érintettek maguk is így látják teljesíthetőnek a kötelezettsé­get. A már említetteken túl, tavaly a versendiek társadalmi összefogásból koporsóhűtőt vet­tek a ravatalozóba. A szülők és a gyerekek sportpályát léte­sítettek az iskola udvarán. Eh­hez pályázat révén elnyerték a SZOT és az ÁISH támoga­tását is. A közterületek foly­tonos csinosítása mellett, ál­landó gondoskodást, javítga­tást igényelnek a község kü­lönféle intézményeinek öreg épületei. A második világhábo­rú után kitelepített, ma az NSZK-ban élő németek sem feledkeznek meg szülőfalujuk­ról: emlékművet kívánnak állí­tani a templom udvarára, a II. világháború áldozatainak emlékére. Versendet szerte Baranyá­ban cigányfaluként ismerik A múlt század első felében kez­dődött meg betelepedésük a falu közelébe, a községtől kü­lönálló telepre. A Versend kör­nyéki „cigányváros" maholnap csak emlék. A tanács segítsé­gével kedvezményes, illetve in­gyenes telkek és kamatmentes Kölcsön révén negyven cigány- család épített új házat a fa­luban. A többiek a faluból el­költözőitek házait vásárolták meg a kölcsönből. A „cigány­városban" csak azok az idősek maradtak, akik a rendkívül elő­nyös kedvezményekkel sem tud­nak boldogulni már. Számukra más megoldás nem kínálkozott. Az utóbbi időben minimális alá csökkent a bölcsödébe adott gyermekek száma, így az intézményt meg kellett szün­tetni. A bölcsődéből belső át­alakítással, hétnapos szállóst- adó öregek napközijét létesí­tenek. Itt kap helyet az a tíz idős cigány, aki még néhány hétig talán a cigányváros eső ellen is alig védő viskóiban lakik. Versenden egyre kevésbé van „cigánykérdés", noha oz óvó­dások kétharmada cigánygye­rek, s az iskolában ez az arány meghaladja a négyötödöt. Egyre inkább érződik viszont a felgyorsult integráció az élet­vitelben, a ház körüli gazdál­kodásban, állattartásban. Ma már nem különlegesség a vegyesházasság a cigányok és a többi nemzetiség között.- Inkább gond községünk­ben a nyugdíjasok igen magas aránya - meséli Dékány Imré­né. - A 912 lakosból 190-en szorulnak segélyre. Az idősek- iőI való gondoskodás kiemel­kedően fontos feladat. Ezt a célt szolgálja a közelmúltban létesített idősek klubja, ahol húszán kapnak egész napra ellátást. Rajtuk kívül heten ré­szesülnek szociális étkeztetés­ben, s nyolc idős ember házi beteggondozására is foglalkoz­tatunk egy gondozónőt. Az elöljáróval végigjárjuk a község intézményeit. Majd’ mindegyikben akad olyan mun­ka, amire összességében talán elég sem lesz a Nemzeti Zászló kitüntetéssel és a községfejlesz­tő társadalmi munka megyei versenyének első helyével járó 1,25 millió forint. Pedig ez az összeg nagyjából annyi, mint az egész tanácsi körzet éves fejlesztési kerete. Az iskolában most alakítják ki, és rendezik be őzt a két termet, ahol az ■ntézmény és a község össze­vont, 5000 kötetes könyvtára kap otthont. Tervezik a torna­szoba felújítását, fiú- és leány­öltöző kialakítását, és egy szertárt leválasztással. Az isko­lától 100 méternyire, a kultúr­ház belső tatarozására, már csak néhány nap maradt: a Nemzeti Zászló átadásának ün­nepségére, már ebben a ki­csinosított épületben kerül sor. Az óvoda egy teljes falát újra fel kell húzni: elvizesedett, megrepedezett, lassan veszé­lyessé válik. A már említett hétnapos szállást adó öregek napközije, jelen állapotában még félúton van a bölcsőde és a majdan felnőtteket szolgáló intézmény között: nagyokra cse­rélik a liliputi fürdőkádakat, bútorzatot, mosdókat, wc-kagy- lókat. Batánovics lózselné azokról a változásokról szól, amelyek a cigányság életében következtek be Versenden. Hajdan alig 3 3 méjeres szobákban laktok, olykor öten- hatan is. A családi házak más életfeltételeket hoztak. An­nak idején ő is az unokákkal együtt, 8 gyereket nevelt föl. Most ritka már a háromnál több gyerek, mindenki dolgo­zik. igaz, többnyire a falutól távoli munkahelyeken. A:: általa elmondottakhoz hozzá kívánkozik az az infor­máció, amit a népfronttitkár említett. Ha van feszültség a faluban, az abból az aggoda­lomból fakad, hogy a mostani gazdasági helyzetben o szak­képzetlenek munkalehetősége a leginkább veszélyeztetett. Már­pedig a Versendről dolgozni eljárók javarésze szakképzet- len. ­Annyi a teendő, hogy rang­sort kell felállítani: mire is fordítsák az elismeréssel járó fejlesztési keretet? Az elöljáró szerint ez. lehet a valószínű sorrend: a kultúrház felújítá­sának befejezése, buszváró lé­tesítése a mohácsi út mentén, az óvoda felújítása, az öregek szállást adó napközijének be­bútorozása, járdafelújítások, egy szilárd burkolatú út a szemét- lerakó telepre. Dunai Imre Kozma Ferenc Ebédre kell a pénz! Kertvárosban is egyre több az igénylő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom