Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-15 / 103. szám
Dunántúlt napló 1989. április 15., szombat Példamutató azonosulás Péccsel Önállósult és Snfejlesztö elvit társadalmi (SJ A Madas Sikereszköze a tökéletes nyelvismeret volt Hallgattam a méltató szavakat, s minduntalan a vékony kis öregúr alakja jelent meg előttem,: ő vajon mit szólna ehhez? Bizonyára hangosan tiltakozna az ellen, hogy róla ilyen fennkölt módon és egyáltalán tárgyaljanak. Nem szerette az ilyenfajta ünneplést. Több, mint egy esztendeje mór, hogy múlt időben beszélünk Madas Józsefről. A halói akkor úgy érte, ahogy mindig is kívánta e végzetes találkazást: teljes szellemi frissességében, s még pár órával előtte is szenvedélyesen vitatkozott az egyik mostani megemléke- zővel. 83 éves volt. A minap öt idézték a pécsi Helyőrségi Múzeumban rendezett emlékülésen. A kutató „Minden kutatóhelynek megvan a maga nagytekintélyű kutatója; Pécsett ilyen volt Madas József" - hallottuk. A Baranya Megyei Levéltár több, mint két évtizeden át a második otthona volt. Állandó helyére még véletlenül sem telepedett más, a szekrényben külön helyen őrizte a feldolgozása alatt álló iratkötegeket. Többnyire itt lehetett nagy bizonyossággal megtalálni. Milyen volt helytörténeti kutatóként Madas József? Erre próbált válaszolni dr. Vargha Dezső leváltáros. A szakismeret teljes birtokában lévő kutató egyszerű, logikus módszerrel és mérnöki precizitással dolgozott: a török hódoltság után keletkezett iratok, és más forrásanyagok áttanulmányozásával szisztematikusan göngyölített fel minden szálat, ami egy-egy ház, telek múltjához tartozott. Alázattal nyúlt a tárgyához, konok következetességgel forgatta a sárgult, törékeny iratokat a nagy művek - „Pécs-belváros telkei és házai" és „A pécsi Budai Külváros telkei, házai és utcái"- érdekében, ugyanakkor kisebb tanulmányokban roppant fontos várostörténeti kérdéseket dolgozott fel mintegy a főmunka melléktermékeiként. így kaphattunk teljes képet az utcanevek háromévszázados változásairól, Pécs régi temetkezési helyeiről, az elpusztult mecsetekről, stb. A 22 esztendő termését jelentő cédularendszernek csak egy részét dolgozta fel, azaz foglalta művekbe, a gazdag alapanyag késztermékké alakítása az utódokra vár. A vitatárs Dr. Bezerédy Győző, a hely- történeti múzeum vezetőjeként hosszú évekig volt szoros baráti, vitapartneri kapcsolatban Madas Józseffel, s most azzal is emlékezett rá, hogy bejelentette: két befejezetlen munkát- a Magyar Király vendégfogadóról és a Rókus dombról szólót —, az iránta való tisztelettől vezérelve! fogja befejezni. Madas József munkásságában elsőszámú sikereszköz volt a latin és az iratokban alkalmazott korabeli német nyelv kifogástalan ismerete. Ügyszólván naponta megjelent látszólagos „csevegésre", vélemény- csere végett — emlékezett az előadó. Nagyon nehéz volt meggyőzni más álláspont igazáról, de hisz érthető is ez: az-adatok, tények ismeretében csaknem mindig neki volt igaza. A feldolgozással is úgy volt, hogy az érvek sokaságának a felvonultatása után, amikor már úgy látta, több adatra nincs kilátás, akkor kezdett Írni, s akkor is határtalan felelősséggel. A segítő Kárpáti Gábornak, a Janus Pannonius Múzeum középkoros régészének szinte mindennapos konzultánsa . volt. Jóllehet feldolgozásaiban túlnyomórészt a török utáni időkre támaszkodhatott. ami korábbi adatot talált, azt be is építette adat- gyűjteményébe, s azok a régésznek is a hasznára váltak. (E sorok írójának . szubjektív megjegyzése: a születő Lenau- ház és az egykori Dominiká- num egybefűzésében Madasé az érdem, minthogy a Belváros-könyvben ö írta le, hogy a Munkácsy Mihály utca 8. környékén volt az 1238-ban alapított Becket Szent Tamás kolostor.) Madas ama kevés pécsiek egyike, akiknek a munkássága az utókor mindennapi ténykedésének a nélkülözhetetlen része. A régész által említettek egyike: közösen • próbálták bizonyítani, hogy a Dominikánumban létezhetett az első pécsi főiskola. A másik a Landler Jenő utca fölötti, ún. barokk-pavilon körüli ásatásra vonatkozott. A munkát folyamatosan figyelemmel kísérő Madas saját ismeretanyagára alapozva, merte kimondani az ott előkerült, templomra utaló épületmaradványok láttán, hogy elképzelhető: itt égett le az első pécsi székesegyház a 11. században, s utána építették az újat a mostani helyre. Az volt a véleménye, hogy ezt a területet igen alaposan meg kell kutatni. A bányamérnök . > Bányamérnökként is jelentős személyiség volt, mint ez Markó Imre, ny. bányamérnök előadásából is kitűnt. Ajkán kezdte, ahol bányamentő szolgálatot szervezett, s részt vett az első hazai frontfejtés kidolgozásában, alkalmazásában, 1939- től pedig a padragkúti bánya létesítése körül tevékenykedett. A felszabadulás után a termelés beindításán fáradozott, majd átkerült a bauxitbányászathoz, 1947. végén pedig a MESZHART pécsi igazgatóságához helyezték. Itt közéi két évtizedig tartó munkássága során — 1965-ben vonult nyugalomba —, olyan dolgokat produkált, amelyek közül nem egy máig is él. Kiemelkedő tevékenységéért az 50-es évek első felében Kossuth-díjra akarták felterjeszteni, ám a helyi vezető szervek nem támogatták a kezdeményezést. * Madas József oly rendkívüli módon tudott azonosulni a várossal, hogy életének igen termékeny 22 esztendejét csakis és kizárólag neki, megismerésének és megismertetésének szentelte. Az emlékülésen hangot kapott a javaslat: örökítsék meg Madas József emlékét. Most, amikor éppen napirenden van a pécsi utcanevek felülvizsgálata, feltétlenül figyelemmel kellene lenni arra, hogy utcát kapjon Pécsett az a személyiség, aki kutatásai melléktermékeként a pécsi utcanevek történetével is megismertetett bennünket. Hársfai István Csökkenthető Pécs Icözviláqítási számláiq A korszerűsítés egy év alatt megtérül Pécs utcáiról, tereiről eltűntek a hagyományos égők és helyettük higany- és nátriumlámpákat szerelt fel a Dédász 1988 volt az első év, amikor látványos eredményeket tudtak elérni. A város főútvonalain a nátriumlámpák felszerelése a tanácsnak tízmillió forintjába került, de ez az egyszeri beruházás 14 millió forintos megtakarítást jelentett. Ezek a fényforrások ugyanis fele akkora villamos teljesítményfelvétel esetén megegyezően azonos fényáramot bocsátanak ki, mint a higanylámpák. A beruházási költségek kevesebb, mint egy év alatf*' megtérülnek. Az 1989. évi munkák már folynak, a Varsány utca korszerűsítése elkészült. A hálózati berendezéseket a Pécs Városi üzemmérnökség területén három kirendeltség végzi. Pécs 266 támpontról kap villamos energiát. A köz- világítás kapcsolási időpontjai igazodnak az időjáráshoz. Az üzemképtelen fényforrásokat este és éjszaka szűrik ki, ha valamelyik nyolc napon túl nem üzemel, akkor annak a teljesítménydíját visszaszámlázzák. A fokozott ellenőrzés eredményeként a tanács részére Így több mint egymillió forintot térítettek vissza az elmúlt évben a teljesítmény- alapdíjból. A közvilágítási berendezések közterületeken üzemelnek, fokozott védelemmel nincsenek ellátva, megrongálódásuk esetén a balesetveszély is fokozott. Az elmúlt években a Dédász a közvilágítási kan- delláberekbe szigetelt, úgynevezett érintésbiztos szerelvénylapokat épített be, amely arra az esetre nyújt védelmet, ha a kandelláberajtó meghibásodik és leesik, vagy azt erőszakosan kinyitják. Nagyon sok gondot okoznak a kandellábereken található ajtók. Ez nem csak pécsi probléma, hanem az egész országban jellemző: a zárszerkezet elromlik, az ajtó leesik, többször lefeszítik. Emiatt, főleg a gyerekeket fenyegeti veszély. Első lépésben nagy piros nyilakat festenek az ajtókra és egyben a hiányokat műanyag lemezzel pótolják. A Szliven Áruház környékén található lámpaoszlopokhoz egy gmk-val gyártatnak ajtókat, ha sikeres lesz a vállalkozás, akkor akár országosan is kiterjesztik a forgalmazását. Sz. K. A települési önkormányzatokról A történelmi fejlődés az önkormányzatok számos változatát hozta létre. Kiemelkednek közülük a települési, a közintézményi, a gazdasági és a társadalmi szervezeti önkormányzatok. Mindezek közös jellemzője, hogy belső szervezetünk kiépítésében, működési rendjük szabályozásában, valamint vagyonunk gyarapításában és felhasználásában kiterjedt autonómiával, széles körű önállósággal rendelkeznek., A kezdeményező, vállalkozó és önfejlesztő civil társadalom kibontakozása nem nélkülözheti az önkormányzatiság gazdag örökségének hasznosítását. Több évezredre visszatekintő hagyományokkal rendelkezik a települési közösség önvédelmének, szükségletei kielégítésének és közösségi ügyei intézésinek, valamint belső vitái el- - döntésének önkormányzati rendje. E rövid írás keretében annak körvonalazására törekszem, hogy a társadalmi, gazdasági és politikai átformálódás jelenlegi folyamatában a történelmi tapasztalatok és a kapcsolódó kutatási eredmények hasznosításával a települési, tehát a községi és városi önkormányzat mely jellemzőinek kimunkálását és intézményesítését tartom időszerűnek. A települési önkormányzat egyik megkülönböztető vonása, hogy részben az állam által elismert saját önkormányzati jogok gyakorlása, részben az önkormányzatokra átruházott államigazgatási feladatok ellátása révén részesévé válik a közhatalom gyakorlásának. A közérdekű tudományos, kulturális, oktatási-nevelési, egészségvédelmi, szociális, karitativ, stb. feladatok végzésére önkéntesen vállalkozó vallási, nemzetiségi, stb. közösségek ezzel szemben hatalmi jogosítványokkal nem rendelkeznek. Mivel azonban valamely tárgykörben az állami célokhoz, törekvésekhez kapcsolódó közhasznú munkásságot fejtenek Ki, az állam részéről pénzügyi támogatásban részesülnek és az állam bizonyos szempontból felügyeletet gyakorol működésük felett. Sajnos a mindent bekebelező és a társadalmi szükségletek nagy részének kielégítésére vállalkozó államiság megszüntette, vagy háttérbe szorította az ilyen közhasznú közösségi vállalkozásokat. Mellőzhetetlen, hogy a jogi szabályozás ismét lehetővé tegye, illetve serkentse, és megfelelő önkormányzattal felruházza a kisebb-na,- gyobb közösségeket, ezeket a hasznos szociális, egészségvédelmi és nevelő, stb. intézményeit. Az egyesületek és az egyéb társadalmi szervezetek, közöttük a közeljövőben megszülető párttörvény alapján nyilvántartásba vett pártok önkormányzatisága, az egyesülési törvényen nyugszik. A szövetkezetek, az állami vállalatok és a gazdasági társulások önkormányzatisága pedig a szövetkezeti jogszabályokból, illetve az utóbbi egységekre vonatkozó törvényekből fakad. V isszatérve a települési ön- kormányzat ügyére, első kérdésként az szorul tisztázásra, hogy ki az alanya a községi és városi önkormányzatnak. Hosszabb idő óta a helyi önkormányzatot azonosítottuk a helyi tanáccsal és szerveivel. Az újabb kutatások azonban az önkormányzatiság eredeti mibenlétéhez' visszanyúlva és több külföldi megoldást is figyelembe véve, arra a helyeselhető eredményre jutottak, hogy a települési ön- kormányzat alanya nem a választott népképviseleti testület, hanem a település lakossága, illetve választópolgárainak ösz- szessége. Az állam által elismert települési önkormányzat egyik.alapvető jogosítványa éppen abban nyilvánul meg, hogy létrehoz:a saját önkormányzati szerveit, az önkormányzati testületeket. Időszerű, hogy az alkotmányjogi szabályozás egyaránt meghatározza az önkormányzattal felruházott települések közjogi jogosítványait, és elismerje polgári jogi személyiségét. A település állami elismerésre érdemes ön- kormányzati jogai közül különösen a következőket tartom jelentősnek: 1. Jog a saját képviseleti testület és önkormányzati tisztségviselők megválasztására. 2. Jog a törvényben meghatározandó tárgykörökre vonatkozó helyi népszavazásra. 3. Jog az önkormányzati hatáskörbe tartozó helyi viszonyok szabályozására. 4. Jog a település területén felsőbb, illetve külső szervek által végrehajtani tervezett lényeges változtatásokhoz való hozzájárulásra, illetőleg a hozzájárulás megtagadására. 5. Jog a települési peticiós jog gyakorlására. 6. Jog a település külső érdekképviseletének érvényesítésére, községszövetség, városok szövetsége létrehozására. 7. Jog a település gazdasági, pénzügyi önállóságára és ennek keretében helyi adónemek létesítésére és kivetésére, valamint a települési tulajdonjog gyakorlására. Az inkább példálózó felsorolás érzékeltetni kivánja, hogy a települési önkormányzat jog- alanyiságának új koncepciója, illetve annak intézményesítése, jelentős mértékben mélyítené a lakosság érdekközösségének tudatát és növelné önszerveződési, vállalkozási készségét. Ami a települési önkormányzati tulajdon kérdését illeti, megemlítem, hogy az 1949. évi alkotmány szövege eredetileg még ismerte ezt a hagyományos tulajdoni formát, később azonban alkotmánymódosítás nélkül megszűnt a nagy múltra visszatekintő községi és városi önkormányzati tulajdon. A tulajdonrendszerről folytatott hazai viták során, néhányon mór korábban kezdeményezték a tanácsi tulajdon intézményesítését. A lakossági érdekeltség fokozása szempontjából azonban előnyösebbnek ígérkezik, ha a javasolt tulajdon alanya nem a tanács, vagV az önkormányzati testület, hanem a települési közösség lesz. ' önként vetődik fel a kérdés, hogy milyen vagyontárgyak kerülhetnének önkormányzati tulajdonba. A kérdés kimerítő megválaszolása helyett példálózva, a következő vagyontárgyakat említem meg: a település közterületei, a községi, városi utak, parkok, hidak, bizonyos hivatali épületek, felszerelések, berendezések, kommunális és egyéb üzemek, kulturális létesítmények, stb. A települési önkormányzati tulajdon visszaállítása bővítené a település anyagi önállóságának bázisát, fokozná a lakosság, az önkormányzati testület és a helyi intézmények érdekeltségét, felelősségét e tulajdon tárgyainak gyarapításában és megóvásában, mindezek révén gazdagabbá, tartalmasabbá tenné a települési önkormányzatot. A települési önkormányzatok alapvető jellemzőit és elvonhatatlan jogait az alkotmányban kellene meghatározni. Sajnos, hazánkban sem a polgári, sem a szocialista forradalmi átalakulás nem teremtette meg a községek és a városok közjogi egyenjogúsítását. Ez a körülmény több tekintetben hátrányosan érinti a községben élő polgárok egyenjogúságát is. Nyilvánvaló, hogy a jövőben a községi és városi önkormányzat jogállása nem különbözhet egymástól. Az alkotmányi rendelkezésekből kiindulva, 1<ülön törvényt kell alkotni a községek és a városok önkormányzati státusáról. E törvényben meg kell határozni a települések és szerveik önkormányzati jogait, valamint annak lehetőségét, hogy a felsőbb, illetve a központi államigazgatási szervek számukra bizonyos államigazgatási feladatokat átadjanak. A különböző nagyságú településekre átruházott államigazgatási hatáskörök, természetesen eltérhetnek egymástól. Különös helyzetére és szerepére tekintettel önálló törvényt kellene alkotni a fővárosról és elkülönülten kellene meghatározni a megyék rendeltetését és jogi pozícióját is. A települési önkormányzatok elvonhatatlan hatásköri jogaként kell elismerni közjogi és polgárjogi társulási jogukat. Az önkéntes önkormányzati társulás tárgykörét tekintve irányulhat: a. bizonyos ügyviteli, Igazgatási feladatok közös alkalmazott, vagy közösen létrehozott és fenntartott szerv által történő elvégeztetésére, b. Oktatási-nevelési, kulturális, egészségügyi, szociális intézet közös létesítésére, irányítására és fenntartására, illetve a felsorolt tárgykörökben ellátási együttműködésre, c. önkormányzati fenntartású kommunális létesítmény közös építésére és működtetésére, illetve az ilyen létesítmények szolgáltatási együttműködésére, d. Az önkormányzati felügyelet alatt működő ellátó-szolgáltató szervezetek együttműködését, kölcsönös szolgáltatásait célzó, összehangolt irányításra, e. A funkciómegosztásos, összehangolt településfejlesztést 'előkészítő közös tervező-koordináló bizottság létrehozására és- működésére. f. Közös gazdasági vállalkozásra, illetve társulásra. K özjogi társulás esetén önkormányzati, vagy átruházott államigazgatási jogosítványok összehangolt, illetve együttes gyakorlására kerül sor. A társulást lehetővé kell tenni községek között, városok között, illetve községek és városok között egyaránt. A település önkormányzati státusa az ilyen társulás esetén nem szűnik meg és nem születik új önkormányzati jogalany. Szabályozni kellene a települési önkormányzatok közjogi társulásának módját, az utólagos csatlakozás, a kilépés és a felosztás lehetőségeit. A felügyeleti szervek kapcsolódó jogainak és feladatainak meghatározásakor differenciálni kellene attól függően, hogy a társulási önkormányzati jogok, vagy átruházott államigazgatási hatáskörök gyakorlására irányul-e. A fentiekből az is következik, hogy közjogi kényszertársulóst csak a települések általánosan meghatározott körére, vagy bizonyos ügycsoportokra vonatkozóan és csak törvény írhat elő. A települési önkormányzati jogokat, közöttük a községi és városi önkormányzatok közjogi társulási jogát, alkotmányos- sági felügyelet és alkotmány- védelem aló kellene helyezni. Az alkotmánybíróságról szóló törvényben pedia meg kellene határozni a települési önkormányzatok alkotmánybírósági eljárást kezdeményező jogának feltételeit és gyakorlási rendjét is. A vázoltakból kitűnik, hogy a korszerű települési önkormányzatiság működési feltételeinek kiépítése, szervezeti, hatásköri és funkcionálósi kereteinek kialakítása a tanács- rendszer lényeges megváltoztatását, illetve továbbfejlesztését igényli. Természetes, hogy a megfelelő megoldások csak a nagy tapasztalatokkal rendelkező tanácstagok és tanácsi dolgozók érdemi közreműködésével érhetpk el. Sokakat foglalkoztat napjainkban az a jelentős politikai kérdés, hogy megelőzzék vagy kövessék-e a helyi választások a települési önkormányzatok létrehozását, illetve, hogy az önkormányzati rendszer bevezetéséhez, működésének megkezdéséhez kapcsolódjék-e az önkormányzati testületek megválasztása. Megítélésem szerint logikusnak és leginkább előnyösnek az utóbbi megoldás Ígérkezik. Dr. Adóm Antal
