Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-16 / 104. szám

_ , , - I. • — ^ • — — ' _ ............................................................... ................................................. ......... - .......... Mi Va dászott-e aligátorokra Bodrogi Gyola? Előadás az erdélyi magyaroké/t Bodrogi Gyula, a Vidám Színpad igazgatója az el­múlt napokban érkezett ha­za az Egyesült Államokból, nevezetesen Miamiból, és már a munkahelyére, a szín­házba készülődött, amikor a lakásán telefonon hívtuk.- Miamiban, az ottani Kossuth Klubban Spéter Er­zsébet vendégeiként léptünk fel, amit az erdélyiek megse­gítésére szerveztünk. Soha ennyi magyar nem jött össze a klubban, mint ez alkalom­mal. Az operától a népdalig sokféle műfajból válogatott összeállítással szerepeltünk - Kibédi Ervin, Keleti Pál, Moldován Stefánia, Túri Éva, Pécsi Ildikó, Bács Ferenc, Dévai Nagy Kamilla és jó­magam voltunk a meghívot­tak.- Tulajdonképpen tehát „szakmai” út volt?- Bizonyos értelemben igen. Tíz napig tartózkod­tam kint, barátaimmal szín­házba jártunk, meglátogat­tam a floridai „kis Holly- wood”-ot - kellemesen, hasznosan telt az idő. Egyébként nem először vol­tam ebben a nagyvárosban. — Ma is él sokunkban egy sztereotip kép a teátrális, a harsány, a gigantomán ame­rikairól. Mennyire igaz ez az ottani színházra és kö­zönségére nézve? — Semennyire. Akár azt is mondhatom^ hogy pontosan olyanok, mint például mi, magyarok vagyunk. Az em­berek igénye az intimitásra, a csendre éppúgy megvan, '■mint bárhol másutt, ahogy a közönség ízlését, mentali­tását sem szabad kategori­zálni: a zenéstől a pince- színházig minden típusnak, műfajnak otthona, közönsé­ge van Miamiban is. Ha­sonlóan ahhoz a gazdaság­hoz, amilyen sokféle náció él ott együtt.- Igaz, hogy itthon a Vi­dám Színpad az ország egyetlen önfenntartó szín­háza?- Nem hiszem, hogy ilyen színház létezhetne az ország­ban. Annyi igaz, hogy mi próbálkoztunk ezzel először.- Min csúszott el a pró­bálkozás sikere? A költség- vetési tételek lefordíthatók-e a valóság nyelvére, például a „személyi, illetve tárgyi feltételek” hiányára?- Csak a szűk látókörű po­litikusi okoskodás él ezek­kel a fogalmakkal. Nyilván­való ostobaság úgy gondol­kodni, hogy mondjuk kicseré­lek két személyt és akkor a munkám eredményesebb lesz. Ez a fajta okoskodás sok esetben a gazdaságban sem igaz - egy színház éle­tét, irányítását tekintve is sokkal összetettebb ez a kérdés, semhogy erre most így telefonon kielégítően vá­laszolhatnák. * . V- Visszatérve Miamiba a vadászat nagy kedvelője- ként meglátogatta-e a kör­nyékbeli mocsarakat, hogy aligátorokkal találkozzon?- Nem volt alkalmam személyesen meggyőződni a létükről, de azt tanúsítha­tom - sokat járván-kelvén a város utcáin hogy Miami­ban nincsenek aligátorok. Én legalábbis nem találkoz­tam eggyel sem. A Vidám Színpad egyéb­ként április 22-én, várha­tóan már egy minden ízé­ben aklimatizálódott társu­lattal érkezik majd Pécsre, hogy a sportcsarnokban „a lakodalmas rock jegyében" született Eladó menyasszony című darabjukkal délután, majd este is fellépjenek. Ebben a vidám játékban Bodrogi Gyula . násznagyként szerepel . . . Bóka R. ...leventezenekarba kellett lelket öntenem” Egy élet a zene vonzásában Siker­együttesek Budapesten A hazai könnyűzene kedve­lők tábora újabb és újabb hí­rekre vár- Íme a legfrissebb bejelentés, amit Hegedűs Lászlótól, a Multimédia igaz­gatójától hallottunk. Április 24- én a Budapest Sportcsarnok­ban lép fel a birminghami UB 40. Május 8-án pedig Viva Santana címmel Carlos Santa­na ad jubileumi koncertet, má­jus 26-án pedig a The Cure vendégszerepei Magyarorszá­gon. Állítólag a fővárosban máris izzanak a telefonok és a le- vél-expresszhez is megindult a kérések áradata. Az UB 40- ről illik tudni, hogy nevüket a munkanélküli segélykérő for­manyomtatványról kapták. An­nak idején ezeknek a fiatal zenészeknek nem volt munká­juk, a birminghami iparkörzet­ben éltek. Az elmúlt nyolc év­ben azonban szárnyára vette nevüket a világhír, sikereket értek el Jugoszláviában, sőt olyan távoli országokban is, mint Argentína vagy Singapur. A The Cure már 10 éve je­len van a zenei világban, s jelen pillanatban a tizenéve­sek egyik nagy kedvence, ami valószínűleg annak is köszön­hető, kis- és nagylemezeiket meglehetősen gyorsan elkap­kodják. A hazai szervezők most tár­gyalnak Crhis Bager, Stevi Wonder, Joan Baez és a Bon Jovi együttes fellépéséről is. Egyelőre bizonytalan, hogy si­kerül-e megegyezni, minden­esetre ígéretet kaptunk rá, hogy a tárgyalások eredmé­nyét májusban nyilvánosságra hozhatjuk. F. D. Vannak korán jött, de ké­sőn, vagy-soha ki nem telje­sedő szerelmek. A hetvenhar- madik évébe lépő, Nagyatád­ról Pécsre elszármazó Jakab László csak egyszer sóhajt fel, ahogyan csendesen sorolgatja életének tényeit, de ez a só­haj mélyről érkezik., — Bárcsak muzsikáltam, ze­nét szereztem volna mindig! A jómódú család - édes­apja két járás útbiztosa volt - mindent megadott az indu­láshoz. A latin nyelv fölényes ismeretét, hosszú évek gyakor­latát hegedűn, majd zongo­rán. Ha édesapjának a társa nem kártyázza-kótyavetyéli el. a közös .üzletnyitáshoz szüksé­ges pénzt, ha édesanyja nem marad rövidesen özvegyen, talán alkotóként is hűsége­sebb maradhatott volna a ze­néhez.- Megélhetésünk érdeké­ben a tanítói pcjjyát válasz­tottam, Kőszegen végeztem 1936-ban. Gyönyörű évek vol­tak, ahol a zenében is to­vábbképezhettem magam. Ügy, hogy amikor a szakmán­kat is sújtó állástalan évek után egy kis Somogy megyei községben, Toronyban sok je­lentkező közül befutva én vál­lalhattam el az állást, ez a bizalom a zeneértő embernek is szólt - tudniillik egy halódó leventezenekarba kellett lel­ket öntenem. A háborús évek- rő hadd n.e beszéljek most. Talán a kétszer kettő bizo­nyosságát kerestem, amikor a Pécsi Pedagógiai Főiskolán kémia és matematika szakon tanultam tovább, mert hogy zenét is taníthatnék, soha nem vonzott igazán. A zene­szerzés - az igen!- Thomas Mann egy kései remeke, a Doktor Faustus is példázza, hogy zene és alkí­mia közt milyen szellemi kap­csolatok vannak.- Hogyne! Számomra is na­gyon nagy élményt jelentett a kémia, de olyannyira, hogy az ötvenes évek második felé­ben egyre több szakcikket is írtam, sőt 1960-ban kémia tankönyv írására is felkértek. Erről jut eszembe, mór jó ide­je Csokonyavisontán tanítot­tam, mint a kémia megyei szakfelügyelője, amikor Pécs­re, a művelődési osztályra hí­vattak, hogy az Építők úti is­kola igazgatását elvállaljam.- Innen ment nyugdíjba a tanár úr, hogy aztán a Pécsi Vasutasok Szakszervezetének fúvószenekara átiratok, zene­kari művek komponálására is felkérje.- A mamutiskola vezetése erre nem adott időt. A zene­kart 1981-től Nagy Viktor, majd most Neumayer Károly vezeti. Ezektől az évektől kezd­ve vált rendszeressé a kap­csolatuk. Chopin, Sibelius, Al- bioni átirataim a zenekar re­pertoárjához tartoznak. Én mindenekelőtt Schubertét, akit én nagyon nagyra tartok, és akit a maga korában olyan sokan félreismertek. A közke­letű tévedések közé tartozik az is, amikor fúvószenén csak csinnadratját értenek, a rezes­banda fülsértő indulóit, holott ezt is csak igényesen szabad­na csinálni. * Ez utóbbihoz - ahhoz, hogy a pécsi vasutasok fúvószene­kara koncertzenekarrá minő­sült át, hogy előadói külön- díjjal tértek haza néhány éve Siklósról, hogy az ország ta­lán legjobb vasutas együttese lett, ahhoz Jakab László szel­lemi mecenatúrája — önálló művei és átiratai - nagyon sokkal járult hozzá. A közel­múltban fül- és szemtanúja lehetett a zenekar hollan­diai vendégszereplésének is, annak, hogy művének dallamai hogyan csendülnek fel az amszterdami Neue Kir­chen falai között. B. R. Radio mellett... Az új pártok egyikének ve­zető személyiségei nyílt vitába bocsátkoztak egymással még kora tavasszal; többek között vitatták egyes társaik nyilatko­zati jogát pártjuk nevében —, ha jól emlékszem az ügyre, s amelyről a topákból és a rá­dióból értesültem annakidején. A vita az ő dolguk, s hogy ezt nyíltan tették, önmagában (s tiszteletreméltó cselekedet. De bízisten eszembe sem ju­tott, hogy pártjukban szaka­dás állt be, csupán azért, mert a veretőség egy s más do­logban nem ért egyet. Az utóbbi hetekben viszont „szakadásról'' beszélnek rádió­ban, tévében egyaránt a ha­zai kommunisták pártját ille­tően. Vagyis némely riporter lelkendezve emlegeti a „szaka­dást", azt, amit személy sze­rint ő szeretné, ha bekövetkez­ne. Legalábbis ez derül ki a kérdések feltevésének módjá­ból, hangjából. Mellesleg ez a néhány kolléga — emlék­szem rá — nagy-nagy lihegő lelkesedéssel állt ki a párt po­litikája mellett, minden reális értékelést mellőzve. Nem most, hanem néhány éve, meg azt megelőzően. De hát ezt is meg lehet érteni, csak azt nem, hogy a — persze ellen­kező célzatú — lihegésről még mindig nem tudták leszokni. A köpönyeg persze mindunta­lan forgatható... Szóval most a legdivatosabb jelző a „szakadás". Pedig at­tól, hogy legfelsőbb szinten — a párton belül — különböző nézetek csapnak össze, még nem biztos, hogy a szakadás bekövetkezik. Attól főleg nem, ha sűrűn emlegetik. Attól pe­dig még inkább nem, hogy az utóbbi időben — másfél, két esztendőben — nagyon sokan kiléptek az MSZMP-ből. Jóma­gam soha nem rázok kezet azokkal, akik kiléptek. Igaz, ez is az ő joguk-dolguk. Az én jogom meg az, hogy róluk rosszalló véleményemet kifejt­sem. Gondolom, valamikor át­szellemült arccal lelkendeztek, amikor tagfelvételi kérelmüket a taggyűlés elfogadta. Most kiléptek, mert valamiért meg­sértődtek vélt vagy valós igaz­ságuk keresése közepette. Az elmúlt évtizedekben felső és középszintű vezetők közül so­kan súlyos hibákat követtek el. illetve okoztak szinte helyre­hozhatatlan károkat, főbenjáró bűncselekményeket. Sajnos, a pártra hivatkozva, holott a pórt . ehhez soha nem adta, nem is adhatta nevét. Most mi sem könnyebb, mint kilépni abból a pártból, amelyet va­lakik beszennyeztek és amely most valóban nehéz helyzet­ben van. A napokban hallot­tam — hogy egy példát mondjak és mennyi van ilyen? —, hogy egy állami vezető beosztásban levő férfiú — nyugdíjba vonulása után azon­nal kilépett a pártból. Tudják mennyi a nyugdíja? Nettó­ban? Tizenhétezer fo­rint. Már nincs szüksége a pártra. Pedig magas előme­netelét azon a bizonyos lét­rán, minden bizonnyal néhány pártfunkcionáriusnak köszön­hette. Akik szokás szerint — javasolták állami vezető be­osztásba. (Enélkül nem is volt kinevezés.) De hát a funkcio­nárius még nem maga a párt. Másik ügy. Saját példám csak bevezetés. Elmaradtam a 200 forintnyi teho befizetésével még a múlt évről, aztán hogy megszűnt Pécsett a teho, nem fs szorgalmaztam a maradék befizetést. Kaptam egy papírt, amelyen felszólítottak: fizes­Kilépők sem be az említett összeget és még 300 valamennyit, amit ve­hetek büntetésnek is. Nem csodálkoztam a drasztikus bün­tetésen, hiszen ismerek egy vállalkozót, aki szorult helyze­tében elmulasztotta az SZTK befizetését (hatvan-nyolcvan­ezer forint) és az összegnek négy-ötszörösére büntették. Amiért mindezt említem: pén­tek reggel hallom a rádióból, hogy egy Pest környéki ipari szövetkezetnek körülbelül 100 állami ipari vállalat tartozik körülbelül 28 millió forinttal és már a csőd szélén állanak. Az ipari vállalatok egyrke-másika csekkel akart fizetni, ám a szövetkezet kérésére a bank kijelentette, hogy a csekkek­nek egy fillérnyi fedezete nincs. Jobb helyeken ezt csalásnak nevezik és súlyos büntetést he­lyeznek kilátásba a törvény őrei. De nem Magyarországon. Az állam tartozhat, de ha Te tartozol az állomnak, biztos le­hetsz benne, hogy lenyúzzák o bőrödet.., 4 vasárnapi Panoráma Hol vagy Csőre? Liz Bundle - fésületlen magyar fordításban: Bá­tyus Csőre - chicagói szí­nésznő két hónapja el­tűnt. Ismeretlen helyről írott levelében kéri: ne is keressék, mert amíg enyhe beszédhibája nem múlik el tökéletesen, addig nem kerül emberek szeme elé. Hót ha most összeszámlál­nánk, akkor hány magyar színi művész tűnhetne el egynéhány hónapra, vagy - végleg! Szegény Charles Ray Charles, a legen­dás vak énekes egyik új dala így kezdődik: „Sze­retnélek újra látni...’ Szóval néha a dalszöveg* írók fájdalmasan gügyék. Inge sikere Inge Morath osztrák fo* tóművésznő Kínában ké* szült képeinek kiólításáh van egy fotó: kínai kö­zépiskolások versenyeznek az iskolapadban ülve, ki tud tovább behunyt szem­mel maradni. A művésznő elmesélte, mindig a fiúk nyitották ki először a sze* műket. Szegény Inge! His* lett volna csak ott al Alain Delon! Dühítő éleslátás Dél-Tirolban él a viló!) legöregebb festője: Lu'5 Trenker. Kilencvennégy esz* tpndős és még szabad szemmel remek képeket al' kot a fiatal szemű gicc*" festők nagy dühére. __________________________________^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom