Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-09 / 97. szám
„Az út, amely az életen át vezet" Fél évszázada, hogy a mozivásznon feltűnt és azóta is töretlenül hódít, Walt Disney legismertebb figurája, Donald kacsa. Az évforduló alkalmából készült ünnepi tortából rövidesen a maavar közönségnek is jut egy szeletke, erről tájékoztatott bennünket Hegedűs László, aki a zenekedvelő hazai fiatalok körében mint a naavnevű külhoni együttesek magyarországi programszervezője ismert.- Wall Disney's World on ice, vagyis Walt Disney világa a neve annak a társulatnak, és Donald kacsa születésnapja a címe a műsornak, amelyet az Országos Rendező Iroda és a most alakuló Multimedia Kft. vegyesvállalat hoz Magyarországra. Május 23. és 28. között százezer nézőt várunk a Budapest Sportcsarnokba. — Hány előadás lesz? — összesen 12, ami azt jelenti, hogy hét végeken naponta három előadás is lesz. Hétközben viszont csak egy, de két előadást tartalékolunk, amit aszerint teszünk be hétköznapra, vagy hét végére, hogy milyen lesz az érdeklődés. Tehát tíz előadás jegyeit kezdjük el árusítani, április 15-én.- A vidékiek hogyan juthatnak jegyhez? Donald kacsa születésnapja Budapesten- Elsőszámú lehetőségünk a címen lehet jegyet rendelni, gyexpressz. Tehát a Buda- Az előadások óra egyébként st 1921 jegyexpressz levél- 220, illetve 280 forint. Az utóbbi összegért váltott jegyekkel egész közel lehet ül ni a jéghez, a színpadhoz, itt nagyon jó a rálátás. Ám azt tanácsoljuk a Vasárnapi Dunántúli Napló olvasóinak, hogy az egészen kicsi gyerekeknek inkább hátrább váltsanak jegyet.- Mit láthatnak a nézők? — Egy amerikai típusú shöw- műsort, ami nem más, mint Walt Disney figuráinak meg- elevenedése a jégen. A produkció egy magyarra szinkronizált, kétórás, hatalmas játék, amelyben a figurák különféle komikus, jópofa, vagy éppen romantikus helyzetekben láthatók. Az előadás kis történetek füzére, a filmekből ismert történeteknek tovább folytatása élőben, illetve azokkal párhuzamos, vagy éppen ellentétes bűbájos játékok tömege. Olyan az egész, mint egy nagy képes mesekönyv, látványos táncokkal, tánckarral, fény- és hangefektusok- kal körítve, ami meggyőződésünk szerint nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is szórakoztató, és egy kellemes családi programot jelent. F. D. A vonal végén: Carlos Alberto Montaner „Nyílt levél Gorbacsovhoz" Carlos Alberto Montaner nevét valószínűleg alig ismerik olvasóink. Am azon nyomban érdekessé válik személye, mihelyt kiderül, miért is hívtam föl öt Madridban. Pénteken érkezett szerkesztőségünkbe egy levél a madridi Firmass Press ügynökségtől, amelyben elküldték nekünk Carlos Alberto Montaner egyik újságcikkét; címe: „Nyílt levél Gor- bacsovhoz”. A cikket Gorbacsov kubai látogatása előtt irta a szerző, tulajdonképpen azzal a szándékkal, hogy fölhívja a szovjet vezető figyelmét a valós kubai helyzetre. Carlos Alberto Montaner kubai származású író és újságíró. aki már 1970 óta él Madridban. Számos könyve jelent meg, valamint több, Kubáról írott esszéje. A legfontosabb lotin-amerikai újságokban publikál, valamint az Egyesült Államokban megjelenő The Miami Héráidban. Ö a főszerkesztője a The Miami Herald spanyol kiadásának, az El Nuovo Héráidnak, ezenkívül az 1984-ben Madridban alapított nemzetközi hírügynökségnek, a Firmass Press-nek az elnöke.- Megkaptam az üzenetét, hogy hívni fog - szólt Montaner úr a telefonba. - Köszönöm, hogy szerkesztőségük érdeklődik a cikkem iránt. Talán le akarják közölni? — Nem, ahhoz túl hosszú, inkább önnel szeretnék beszélgetni rála, Hol jelent meg eddig Gorba- csovhoz intézett nyílt levele?- Az egyik vezető spanyol napilapban, aztán a The Miami Héráidban, Kolumbiában, Venezuelában. És a jövő héten jelenik meg a párizsi Libera- tion-ban. — Igen? és ott hogyan reagáltok rá? — Felhívtak, megköszönték, és mondták, hogy az általam vázolt helyzettel ők is tisztában vannak. — Tulajdonképpen mi volt a célja? Figyelemfölhivás? Vagy csupán a véleményét szerette volna elmondani? — Mindkettő. Végül is én 1970-ig Kubában éltem, jól ismerem a- helyzetet. Miután Gorbacsov úr most látogatott először oda, ebben a cikkben szerettem volna rávilágítani, hogy ott valójában ellene vannak az ő reformjainak, a peresztrojkának és a glasz- nosztynak. Ebben kifejtem azt a személyes véleményemet, hogy a szocialista országok közül Kuba a legrosszabbul vezetett ország, beleértve Romániát is. Ez az én véleményem, ezt vállalom is. A levélben a kubai helyzetet elemzem, utalok arra, hogy a Kreml-beli elődei által elkövetett tévedéseket és hibákat most neki kell helyrehoznia, hogy gyorsan és helyesen kell cselekednie. — Meglehetősen merész hangú cikk. Nem iart semmilyen következménytől? — Nincs mitől félnem. Könyveim Kubában is megjelentek. Csupán a véleményemet fogalmaztam meg. De most engedje meg, kérem, hogy Magyarországgal kapcsolatban is mondjak valamit. — Tessék. . — Körübelül egy éve olvastam valahol Pozsgay úr egyik nyilatkozatát és igen figyelemre méltónak találtam, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Rokonszenves politikusnak találom. Csak azt szerettem volna mondani, és hogy ebben az évben Magyarországra utazom, akkor talán személyesen is találkozhatunk. — Én pedig köszönöm, hogy nyilatkozott a lapunknok. Dücsö Csilla Radio mellett... Kabát öreg, szakállas anekdota, de érvényét soha sem veszti: a kávéházi ruhatárból —, valami oknál , fogva — bizonyos Horvátnak eltűnik a kabátja, vita, veszekedés követi az eseményt. A kabát nem kerül elő. Aztán egyszer -, talán évek múltán -, egy társaságban szóba kerül Horvát neve. „ .,. Ki az?! Csak nem az a Horvát, akinek egyszer valami kabátlopási ügye volt?” így lesz a károsultból vádlott, amikor egy félreértett, felületes magyarázatot száj- ro kap a jónép. Veszélyes és intő példa ez, főleg újságírói körökben, bár... az az újságíró tegye a szívére a kezét, oki pályafutása alott még soha sem tévedett. Csakhogy a tévedést már százezrek vagy milliók olvassák, hallják. Egyik közkedvelt újság - egy kanadai értesülés alapján -, megírta, hogy Rá- kosszentmihályon, a refor- . mátus gyülekezet vezetői nem tudnak elszámolni arról a tizenötezer dollárról, amelyet az óceán túlsó partjáról - öszegyűjtve — küldtek a fent említett címre, az erdélyi menekültek segélyezésére. Az esetet a lap készpénznek vette és megjelentette. A gyülekezet lelkésze -, természetesen - cáfolta az őket ért vádat, majd hetek múlva kiderült, hogy a vád alaptalan. A lelkész nyilatkozott a rádiónak, amelynek során elmondotta, hogy az újság elnézését kérte és vigaszként felajánlott százezer forintot, természetesen a menekültek segélyezésére. Ez is egy tisztességes eljárás volt, csak az a baj, hogy a gyülekezetét ért vád mór befészkelte magát a köztudatba, már csak azért is, mert a cáfolatról, illetve az - ügy következményéről mór sokan nem értesültek. Csak a kezdetre emlékeznek. A kierőszakolt szenzáció is téves közhangulatot teremthet. A héten a rádióban végighallgattam egy interjút. A főváros egyik kerületében tiltott helyen parkírozott egy taxis. A rendőr -, majd később rendőrök - illetve a sofőr között, heves vita keletkezett, mire beerőszakolták a rendőrkocsiba, hogy bevigyék az őrsre. De a vita alatt - szolidaritásból - a riporter szerint vagy harminc taxis, a helyszínen termett, társuk védelmében. A riporter interjút készített az üggyel kapcsolatosan, egy magas rangú belügyi tiszttel: „A szemtanúk azt állították, hogy á rendőrök bántalmazták a taxist, egyesek szerint a helyszínen, mások szerint az őrsön. Mi az ön véleménye e felháborító esetről?" - kérdezte a riporter, aki —, ez a kérdés feltevéséből is kiderült - készpénznek vette a taxisok véleményét. A rendőrtiszt azt válaszolta, hogy ő ugyan nem hiszi el a történteknek azt a részét, amely bántalmazásra vonatkozott, de mindenképpen kivizsgálják az ügyet. A vizsgálat eredményéről pedig mindenképpen értesíti majd a rádiót, illetve a riportert. Csak azt kérte csupán, hogy a riporter -, az első. hallásra, elmondásra - azért ne foglaljon állást. Nem tudom, hogy a kivizsgálás lezajlott-e, végül is nem ülhetek állandóan a rádió mellett, de ez esetben ez mindegy. Ugyonis a riporter azt válaszolta, hogy ő bizalommal viseltetik az összeszaladt taxisok iránt, vagyis nekik hisz. Nos, ez mór etikátlan magatartás. Mert előfordulhat, hogy valóban bántalmazták a taxist, de előfordulhat ennek ellenkezője is. Mondom, nem tudom, mi lett az ügy vége, de bennem, mint hallgatónak, megmaradt az első feltételezés: a rendőrök megvertek egy taxist a fővárosban. A bogár a fülemben van. Ahogy mondani szokás, mór a vízcsapból is „Nagymaros" folyik. Nincs nap, hogy az erőmű ügye ilyenolyan formában a közvélemény elé ne kerülne. Ez nem is baj. Csak a néha felelőtlenül feltett kérdések bosszantják az embert. Azt mondja -, néhány hete — a rádió riportere, valami erőműves szakembernek: „Igaz az, hogy a nagymarosi vízierőmű programja j mindössze 50—60 ember bulija?” A kérdésen lehet derülni mór az aszfaltzsargon használata miatt is. De a kérdés -, ezzel a tartalommal nem több. .mint nyegle, gúnyolódó újságírói magatartás egy olyan kérdés fölött, amely immár 1 hosszú hónapok óta felrázza, megmozgatja az országos közvéleményt. Mi marad meg a hallgatók egy részében: „Nagymaros egy maroknyi csoport b u I i- ja .. .” Az indulatok elszabadulnak. Tolnay Klári és Gábor Miklós, a Nem félünk o farkastól, a Madách Színház 1967-es előadásán. Régi színházi emlék Egy meg nem született színházi bemutató története Nagy tetszéssel fogadta a premier közönsége a Pécsi Nemzeti Színházban pénteken este Edward Albee: Nem félünk a farkastól cimű drámájának bemutatóját, amelyet Lengyel György igazgató rendezett. A darab magyarországi bemutatója 1967-ben volt a budapesti Madách Színházban, ezt is Lengyel György rendezte, a produkció majdnem száz előadást ért meg Gábor Miklós, Tolna y Klári, Linka György és Vass Éva szereplésével. Ez közismert tény. Volt azonban a Nem félünk . . . magyarországi történetének egy olyan előzménye, amelyet kevesen ismernek, s amelyet érdemes most felidézni. Nem azért, mert a leleplezések és a pletykálkodások idejét éljük, hanem azért, hogy jobban értsük a kort, amelyben élünk, éltünk.. Lengyel György meséli: — 1963-ban Debrecenben voltam főrendező, amikor Merők Vilmos lett a Budapesti Nemzeti -Színház igazgatója. Fel akarta frissíteni fiatalokkal a rendezői gárdát, másokkal együtt engem is meghívott. Gyöngyössy Imre: Csillagok órája cimű színművét rendeztem először, majd Me- ruk behívott és a maga katonás modorában közölte, hogy megbíz a Nem félünk a farkastól rendezésével. Kész szereposztást adott: Olthy Magda, Major Tamás, Gelley Kornél és Timár Éva. Elolvastam a darabot és megrémültem: nemcsak a fiatal rendező szokásos megilletődöttsége volt ez a nagy nevek iránt, hanem éreztem a feladat kockázatát is: Pinter, Beckett, Ionesco, Afbee még tiltott gyümölcsnek számított akkor nálunk. Ráadásul megtudtam, hogy Marton Endrét is megbízták a feladattal, ő kérte, hogy ne Major, hanem Básti játssza George szerepét, de nem kapta meg, ezért nem vállalta. Kértem Merukot, ne kelljen rendeznem, de ő ragaszkodott hozzá, s amikor később írásban is vissza- mondtam, kötelezett rá.- Elkezdtük a próbát, három hétig dolgoztunk a házi színpadon nagyon jó hangulatban. Mindennap 2-kor le kellett mennem Merukhoz jelenteni, aki megkérdezte: Major elvtárs tanulja a szöveget? Nem tudtam mire vélni, csak később értettem meg: Meruk talán arra gondolt, hogy Major reménykedik, nem kerül színre a darab. Mindenesetre egy napon Major Tamással együtt lehívattak az igazgatói irodába, ahol Meruk Vilmos közölte kettőnkkel: „Elvtársak, önkritikát gyakorolok: hibát követtem el, hogy egy ilyen dekadens, ellenséges ideológiájú darabot tűztem műsorra". Én eljöttem, Major még maradt. A színészekkel az EMKÉ-ben ittunk és sírtunk, Olthy kijelentette, hogy vége a színészi pályájának, s ez rövidesen be is következett.- Késő délután a Blaha Lujza téren összetalálkoztunk Meruk Vilmossal, aki kis táskával a kezében távozott a színházból: lemondott, idegösszeroppanást kapott. Este a régi Nemzeti portáján ott volt a Film Színház Muzsika friss példánya, amely a darabról velem készült interjúhak ezt az Albee-idézetét adta címül: „Az igazságot akartam megírni, az utat, amely az életen át vezet."- 1967-ben a Madách Színházban rendezhettem a Nem félünk a farkastól-t. Hozzátartozik a történethez, hogy a premier pénteken volt, s Major Tamás már hétfőn tiltakozott a Parlamentben a bemutató ellen. Mindenesetre majdnem száz előadást ért meg, akkor - arra hivatkozva, hogy a szerzői jog csak eddig terjed - levétették a műsorról. Edward Albee-rrak pedig - aki Budapestre érkezett az 1963-as bemutatóra, és senki sem fogadta, senki sem világosította fel az eseményekről -, hosszú évekig nem tudtam elmondani, mi is történt valójában. G. T. Felhívás a helikoni ünnepségek támogatására A helikoni ünnepségek ren- dezöbizottsága 1989. április 28-30. között rendezi meg az ez évi helikoni ünnepségeket Keszthelyen - Baranya, So- mogy, Vas és Zala megye tizenéves diákjainak kulturális seregszemléjét Kérjük a megye vállalatait, intézményeit, csoportokat, magánszemélyeket, hogy anyagilag támogassák a mintegy 1500 fő diák számára bemutatkozási leHetőséget biztosító rendezvényt. Támogatóink névsorát a fesztivál alatt ez alkalommal megjelenő Helikon Újságban, valamint az eseményekről készült tv-, rá- diótudósitásokban hozzuk nyilvánosságra. Támogatásukat a keszthelyi OTP 866-322 számlaszámára kérjük átutalni. Helikoni Rendezöbizottság 4 vasárnapi Walt Disney világa a jégen
