Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-08 / 96. szám

1989. április 8., siombat Dunántúli napló 3 Veszteség nélkül zárta az első közös évet a BÁZIS Nyitás Budapestre és külföldre Versenyképes termékek gyártását tervezik Egy éve egyesült Baranya és Somogy megye legna­gyobb állami építőipari válla­lata, a BÉV és a SÁÉV. Az ellentábor arra hivatko­zott, hogy a restrikciós gazda­ságpolitika meglehetősen be­szűkítette a piacot, de azt is mondták: a korábbi kilátásta­lan helyzetéből sikerrel ki­lábaló BÉV hogyan vállalhat­ja fel a szigorodó gazdasági helyzetben a fúziót, amikor a SÁÉV komoly veszteségeket és teljesíthetetlen követeléseket hoz magával. Milyen tanulságokkal szol­gált az első közös év, és iga­zolódott-e az összevonás ész­szerűsége? — kérdeztük Misch! Róbertét, a BÁZIS Déldunán­túli Építőipari Vállalat vezér- igazgatóját. Eredményes piacbővítés- Az összevonás célja az volt, hogy a veszteségek fel­számolásával az új vállalat, vagyis a BÁZIS belső szerke­zetének kialakítása után ered­ményesebben működhessen a kibővült piac, mintákét válla­lat külön-külön. A kritikus pont a somogyi veszteségek felszámolása és a folyamat­ban lévő beruházások ered­ményes befejezése volt. Ma már elmondható, hogy sike­rült.- A siker minden területre érvényes?- Igen. Az összevont válla­lat minden kötelezettségét tel­jesítette Baranyában és So­mogybán. Jelenlegi állapotá­ban alkalmas arra, elsősor­ban a Dél-Dunántúlon, de az ország bármely területén és külföldön is, hogy bármely ha­zai építőipari vállalattal ered­ményesen versenyezzen hazai vagy külföldi építési feladatok megszerzésében és megvalósí­tásában.- A fizetőképes kereslet csökken. Ki tudja-e használni lehetőségeit a vállalat?- Az összevont építésszere­lési kapacitásunk 2,5 milliárd, míg az Ipari termelésünk 1 milliárd forint körüli. Nagyon sajnáljuk, hogy ezt a poten­ciális képességünket a Dél- Dunántúlon nem lehet ki­használni. Az is gond, hogy nagyon szétszórtak a munka- területeink. A volt BÉV mos­tani kapacitásunk mintegy 60 százalékát teszi ki, és ezt néhány éve elsősorban Pé­csett hasznosíthattuk, szinte ki sem kellett lépnünk a megyé­ből. De hol van már ez az időszak? Ma szinte nincs is megrendelésünk lakásépítésre a tanácstól és az OTP-től. (Míg 1987-ben 1284 lakást, 1988-ban már csak 1068-at építettünk Baranyában, So­mogybán és Budapesten, Idén 1200 lakás átadására van szerződésünk Pécsett, Mohá­cson, Kaposváron, Siófokpn, Nagyatádon és Budapesten. Ebből saját értékesítésben 241 lakást -építünk közvetlenül piacra. A fővárosban idén 500, Baranyában mindössze 241 és Somogybán 459 lakás átadásával számolunk.- A hajdani egyik erőssé­gük, a lakásépítés tehát erő­sen visszaesett. Van-e, lesz-e annyi munkájuk, hogy ne kelljen leépíteniük kapacitá­sukat?- Ebben az évben még van elegendő munkánk. A mű­szaki-technikai és , szervezeti megújuláson túl az építőipar­ban korábban szokatlan ex­panzív vállalkozói gyakorlatot kellett kialakítanunk, hogy ele­gendő munkát tudjunk ver­senyben elnyerni.- Megvetettük lábunkat Bu­dapesten, jelenleg ott 650 la­kást építünk és szándékunk­ban van a budapesti belvá­rosban újabb vállalkozásokba fogni. A sajáterős lakásépítési tevékenységünknek határt szab a bankoktól erre a célra sze­rezhető kedvezményes hitel. Bár a kormányzat meghirdet­te és elvileg lehetővé tette a saját értékesítésű vállalkozói lakásépítést, de ha az ehhez szükséges pénzért megyünk a bankokhoz, nem tudnak adni, mert erre a célra ők sem kaptak. Tehát ott tartunk, hogy felkészültünk a változa­tos igényszintnek megjelelő kulturált, igényes lakásépítés­re, de nem tudjuk kellő mér­cékben kihasználni. — Tehát a jövőben a kül­földi munkák jelentik a bol­dogulást a vállalatnak?- Számos nyugat-európai vállalattal építettünk ki kap­csolatot és nagy a valószínű­sége, hogy hónapokon belül jelentékeny feladatokhoz ju­tunk. E téren már nem a meg­bízatások elnyerése, hanem a nyelveket beszélő és jól fel­készült szakmunkások és mér­nökök kevés száma jelenti a gondot. Nagy távlatú lehető­ségnek tekintjük a szovjet piacot. E téren előkészítés alatt vannak önálló, valamint hazai és nyugat-európai part­nervállalatokkal közös aján­lataink. loari tevékenységünket nem kizárólag az építőipar szol­gálatába kívánjuk állítani, ha­nem azt fel fogjuk használni az ágazattól független ver­senyképes termékek előállítá­sára. E téren is vannak ígé­retes tárgyalásaink vegyipari termékek gyártásáról az autó- alkatrészek gyártásáig . . Együttműködésre törekszünk külföldi és a működési terüle­tünkön tevékenykedő hazai partnervállalatokkal. Megbi- zottaink a Szovjetunióból, az NSZK-ból, az USA-ból, szinte hetenként jelzik ajánlataikat kooperációs vagy vállalkozási lehetőségekre. Belső tartalékok- Mennyire képes a BÁZIS az itthoninál nagyobb rugal­masságot és szervezettséget igénylő külföldi nyitásra?- Az első közös évünkben magunk elé tűzött feladatot teljesítettük: veszteség nélkül zártuk az évet. És ez már ön­magában is tisztességes ered­mény. Az elmúlt évben 9 szá­zalékos bérfejlesztést és több mint 100 milliós saját beruhá­zást valósítottunk meg. Az 1989-es terven most dolgo­zunk és újabb kihívásokkal kell számolnunk. Az ipari árak jelentősen emelkedtek, válto­zatlan az anyag- és eszköz- hiány, tovább csökken a ke­reslet, rendkívül magasak a hitelkamatok és a romló élet- körülmények miatt egyre nyug­talanabbak a mi dolgozóink is. Nagyon kemény követel­ményeket állítottunk önma­gunk elé. Mindent meg fo­gunk tenni, hogy vállalatunk dolgozóinak keresetét az infláció mértékének megfele­lően növelhessük! Ehhez ha­tékonyabb, értelmesebb, több és m'inőségileq is jobb mun­kára van szükség. Az össze­vonáskor kritikus pontunk volt: vajon a Somogy megyei dol­gozóink fel tudják-e venni a baranyaiak fordulatszómát? Szerencsére a somogyiak de­rekasan helytálltak.- A BÁZIS a bányákat le­számítva a régió legnagyobb vállalata.- Szeretnénk megélni azt az időt, amikor a BAZIS leg­jobb képességeit az itt élő emberek javára, térségünk szolgálatába tudja állítani. Murányi László IMS-technológiával épülő lakóházak Pécsett az Illyés Gyula úton Fotó: Proksza László 14. Hét n Igazság­képeink „Az isteneknek Caesar tetszett, Catonak az igaz­ság" — szól a híres mon­dás kétezer év távolából. Ezen beállítás szerint Cato az igazság, tisztesség, s ta­lán egyféle szabadság baj­noka volt, megalkuvást le­győzőben sem ismerő szikla­szilárd jellem, hajlíthatatlan a maga meggyőződésében. Tiszteletre méltó tulajdon­ság, pozitív csengése van mindenki számára. De ugye­bár az mégsem mindegy, hogy valaki miben követke- . zetes, milyen meggyőződés­hez ragaszkodik sziklaszilár- dan? • Ezenkívül van másik örök bökkenő is a catoi pél­da értelmezésében: a saját „különbejáratú” igazság ér­téke az istenek, a sors, a történelem, a közösség, vagy egyáltalán mások igazságá­val szemben. Mostanában sokféle saját igazság mérkőzik a legkülön­bözőbb témákban a különfé­le vitafórumok porondján. Többnyire kétdimenziós, fe­kete-fehér igazságképek csapnak össze. De legyen akármilyen korszerű a kép­alkotás technikája, az alap- probléma kiküszöbölhetetlen: akkor és ott, egy bizonyos időpontban, s egy bizonyos nézőpontból láttatja azt, amit felmutatni kiván. A képalkotó erről nem tehet, illetve semmit sem tehet el­lene. Az viszont már kardi­nális hiba, ha valaki azt hi­szi, hogy csak egy néző­pont lehetséges.: az övé. Vitakultúránk sokszor osto­rozott, sanyarú állapotának .— az én igazságképem sze­rint -, ez a hiba a legfőbb okozója. Mert, ha valaki cseppnyi kétely nélkül csak a saját nézőpontját tekinti egyedül lehetségesnek, ak­kor ebből logikusan szárma­zik a további következtetése: más nézőpontokból alkotott igazságképek eleve hamisak, tehát foglalkozni sem érde­mes velük. Jobb esetben el­marad szembesítésük, nem hatnak egymásra, nem segít­hetnek egy árnyaltabb, va­lósabb, a lehető legtöbb összetevőt magába foglaló kép közös kialakítására. Nincs fül, nincs szem, amely a másságot és az azonos­ságot együtt mérlegelné. Il­letve olyan elfogult érzéke­lés működik, amely csak azt veszi észre, ami más, vagy csak azt, amely azonos - aszerint, hogy egy-egy vitázó a gyanakvásra, az üldözési mániára, vagy az önhitt­ségre hajlamosabb inkább. Rosszabb esetben az egyedül lehetséges nézőpont képviselője saját tévedhe­tetlenségének ünnepélyes deklarációját igényli min­den más nézőpont betiltá­sával egyetemben. S ettől már csak egy igen apró lé­pés a következetesen végig­járt úton a minden- más né­zőpontból érvelő fizikai meg­semmisítése. Talán most azt mondja a Tisztelt Olvasó magában: azért itt még nem tartunk. Tanúskodhátom: primitív szinten mór itt tartanak jó néhányon. Kétségkívül ez a csőcselék hangja, de alig­hanem a legtöbb félnivalónk a csőcselékké züllő tömeg­től lehet. Ez a hang a vitafórumo­kon még nem jelent meg, de minden más, ami csak tünetként a kizárólagosnak hitt saját nézőpont, saját igazság képviseletére mutat vissza, az mind jelen van. A türelmetlen ingerültség, sértődöttség, sőt felháboro­dás, hogy más nézetek is szót kaphattak a fórumon, beleértve a sajtót is. Érvek helyett a gyalázkodás, vá­daskodás, a hátsó szándék gyanítása minden mögött, a rágalmazást, a becsületsér­tést kimeritő címkék, minő­sítések, bizonyíthatatlan fel- tételezések, mások közügyek­hez nem tartozó nftigánéle- tében való vájkálás, az ősök viselt dolgai, fizikai adottságok és jellegzetessé­gek. Mindaz, amit már Cato korában mint személyre szóló érvelést, megengedhe­tetlen, aljas módszernek tar­tottak vitákban, szónokla­tokban egyaránt. Olyannak, amely soha nem viszi előre az ügyet, de bizonyosan ellenségekké teszi az ellen­feleket. Aligha szükséges ki­fejteni a különbséget. Hát nincs nekünk elég bajunk ellenségeskedés nél­kül is? Állok az utcán, a talpam Qlott közel húsz évszázadnyi Tiúlt van. Az utca - Sopianae e9y utcája, s itt van a mai Citrom utcában — kb. 2 mé­terre a mai terepszint alatt, hiindmáig az évszázadok ter­mészetes, és emberkéz által mozgatott hordalékától takar­ta n. Itt, ahol pár éve még a barkácsbolt állt, panzió akar épülni föld alatti garázzsal. Ennek az előmunkálatainál (terültek elő óvatosságra intő jelenségeik, s nyomban meg is indult a leletmentés Kárpáti Gábornak, a Janus Pannonius Múzeum régészének az irá­nyításával. És most különbö­ző izgalmas dolgok vannak előttünk, a hajdani Sopianae - mai elnevezéssel: a polgár­város - újabb romjai. i,Újabb” — jegyezzük meg ° jelzőt, hiszen a környéken hosszú évtizedek óta minden építkezésen különböző épület­maradványok kerülnek elő, omelyek mind egy közös sors­ban osztoznak: képtelenek aj Újabb izgalmas Sopianae-beli leletek a Citrom utcában Római kori úton jártunk... A ház a mészégető nyersanyaga volt utókor vizuális épülésére szol­gálni, vagyis: egyesek végleg és visszavonhatatlanul meg­semmisülnek, s csak tudósok számára szolgáló írásos és rajzos feljegyzések formájá­ban élnek tovább, másokat meg a megtalálást követő dokumentálás után sebtében visszatemetnek. De egyetlen kövecske, egyetlen méternyi falmaradvány nincs ebből a polgárvárosból, amit láthat­nánk is, amire mondhatnánk önmagunknak és vendégeink­nek: nézd, ez volt Sopia­nae . . . Ne lennénk büszkék a Városra? Csak a temetőjé­re? ... Sok évszázados élet emlé­kei sorakoznak itt (is) egymás mellett és alatt, mégis talán az út a legérdekesebb. Ez a Rákóczi úthoz viszonyítva erő­sebben délnyugat—északkelet irányú, s ha meghosszabbít­juk képzeletben, kb. a Zsol- nay-szobrot célozza. 3 méter széles lehet; durva, nagy kö­vek szegélyezik, közte apró köveiket vertek szorosan egy­más mellé - a makadám őse lehetne. Egy szakaszon telje­sen tiszta, nagyobb részét — bár az út vonala világosan felismerhető — középkori ház padlója takarja. — Mintegy 35 méter hosz- • szon rajzolódott ki előttünk ez a meglepően egészséges szer­kezetű római kori út — ma­gyarázza Kárpáti Gábor. - Ugyanennek az útnak egy részletét találtuk meg a haj­dani Benedek-templom sír- kertje előtt (a postapalotával szemközti téren - A szerk.). Jól kirajzolódik az útmenti vízelvezető árok és felismer­hetők a rá merőleges árkok is. Ez az út különben jelleg­zetesen városon belüli út, s hogy a ' rómaiak után, a kö­zépkor évszázadaiban is élt még, különböző leletek, pl. kályhaszemek bizonyítják. En­nek ellenére is tudjuk, hogy a középkori Pécs már nem a római kori városszerkezetre épült. Különben miért építet­tek volna házat az útra?... Persze igazában nem az útra épült ház az érdekes, ha- fiem az, ami — kb. 25 méter­nyi feltárt hosszban az útra merőlegesen épült. így folytatja a régész: — A korábbi, e környéken előkerült leletek is sejtetni engedték, hogy itt lehetett valahol Sopianae fóruma, a most előkerült maradványok ezt megerősíteni látszanak. Az épület egy nyitott, pilléres fo­lyosóval fordul a teresedés fe­lé. Az ötosztatú házban hát­rébb megtaláltuk a szinte tökéletes épségben megma­radt terrazo padlót (ez ho­mokos mészhabarcsból ké­szült, néhá téglaport is adtak hozzá, s át is égették). Az épület sorsát egy ké­sőbbi keletű, itt látható ha­talmas, kör alokú gödör ha­tározhatta meg, ennek érde­kében át is vágták a római kori főfalat. A régész meg­állapítása szerint mészégető kemence volt. s feltételezése, hogy az elsődleges nyers­anyaga maga a római ház le­hetett. A mészégető érdekes­sége a lejtős rákészítő rám­pa, a környezetében pedig több, azt kiszolgáló gödör, verem is van, s mind közül a legérdekesebb az a téglalap alakú gödör, amin ott látha­tók még a korabeli mészma- radványok. Arra a kérdésünkre, hogy mindennek mi lesz a sorsa, Kárpáti Gábor így válaszol: — Nagyszerű lenne olyan megoldást találni, ami lehe­tővé tenné az út egy részének és az épületből 2—3 méternyi résznek a bemutatását. A töb­bi? Nos, nem vállalhatom e nagy, római kori épület el­bontásának a felelősségét: Lehet, hogy pár évtized, egy évszázad múlva mód lesz a teljes feltárásra, s akkor ne szidjon engem az utókor. . . Hársfai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom