Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-08 / 96. szám
1989. április 8., siombat Dunántúli napló 3 Veszteség nélkül zárta az első közös évet a BÁZIS Nyitás Budapestre és külföldre Versenyképes termékek gyártását tervezik Egy éve egyesült Baranya és Somogy megye legnagyobb állami építőipari vállalata, a BÉV és a SÁÉV. Az ellentábor arra hivatkozott, hogy a restrikciós gazdaságpolitika meglehetősen beszűkítette a piacot, de azt is mondták: a korábbi kilátástalan helyzetéből sikerrel kilábaló BÉV hogyan vállalhatja fel a szigorodó gazdasági helyzetben a fúziót, amikor a SÁÉV komoly veszteségeket és teljesíthetetlen követeléseket hoz magával. Milyen tanulságokkal szolgált az első közös év, és igazolódott-e az összevonás észszerűsége? — kérdeztük Misch! Róbertét, a BÁZIS Déldunántúli Építőipari Vállalat vezér- igazgatóját. Eredményes piacbővítés- Az összevonás célja az volt, hogy a veszteségek felszámolásával az új vállalat, vagyis a BÁZIS belső szerkezetének kialakítása után eredményesebben működhessen a kibővült piac, mintákét vállalat külön-külön. A kritikus pont a somogyi veszteségek felszámolása és a folyamatban lévő beruházások eredményes befejezése volt. Ma már elmondható, hogy sikerült.- A siker minden területre érvényes?- Igen. Az összevont vállalat minden kötelezettségét teljesítette Baranyában és Somogybán. Jelenlegi állapotában alkalmas arra, elsősorban a Dél-Dunántúlon, de az ország bármely területén és külföldön is, hogy bármely hazai építőipari vállalattal eredményesen versenyezzen hazai vagy külföldi építési feladatok megszerzésében és megvalósításában.- A fizetőképes kereslet csökken. Ki tudja-e használni lehetőségeit a vállalat?- Az összevont építésszerelési kapacitásunk 2,5 milliárd, míg az Ipari termelésünk 1 milliárd forint körüli. Nagyon sajnáljuk, hogy ezt a potenciális képességünket a Dél- Dunántúlon nem lehet kihasználni. Az is gond, hogy nagyon szétszórtak a munka- területeink. A volt BÉV mostani kapacitásunk mintegy 60 százalékát teszi ki, és ezt néhány éve elsősorban Pécsett hasznosíthattuk, szinte ki sem kellett lépnünk a megyéből. De hol van már ez az időszak? Ma szinte nincs is megrendelésünk lakásépítésre a tanácstól és az OTP-től. (Míg 1987-ben 1284 lakást, 1988-ban már csak 1068-at építettünk Baranyában, Somogybán és Budapesten, Idén 1200 lakás átadására van szerződésünk Pécsett, Mohácson, Kaposváron, Siófokpn, Nagyatádon és Budapesten. Ebből saját értékesítésben 241 lakást -építünk közvetlenül piacra. A fővárosban idén 500, Baranyában mindössze 241 és Somogybán 459 lakás átadásával számolunk.- A hajdani egyik erősségük, a lakásépítés tehát erősen visszaesett. Van-e, lesz-e annyi munkájuk, hogy ne kelljen leépíteniük kapacitásukat?- Ebben az évben még van elegendő munkánk. A műszaki-technikai és , szervezeti megújuláson túl az építőiparban korábban szokatlan expanzív vállalkozói gyakorlatot kellett kialakítanunk, hogy elegendő munkát tudjunk versenyben elnyerni.- Megvetettük lábunkat Budapesten, jelenleg ott 650 lakást építünk és szándékunkban van a budapesti belvárosban újabb vállalkozásokba fogni. A sajáterős lakásépítési tevékenységünknek határt szab a bankoktól erre a célra szerezhető kedvezményes hitel. Bár a kormányzat meghirdette és elvileg lehetővé tette a saját értékesítésű vállalkozói lakásépítést, de ha az ehhez szükséges pénzért megyünk a bankokhoz, nem tudnak adni, mert erre a célra ők sem kaptak. Tehát ott tartunk, hogy felkészültünk a változatos igényszintnek megjelelő kulturált, igényes lakásépítésre, de nem tudjuk kellő mércékben kihasználni. — Tehát a jövőben a külföldi munkák jelentik a boldogulást a vállalatnak?- Számos nyugat-európai vállalattal építettünk ki kapcsolatot és nagy a valószínűsége, hogy hónapokon belül jelentékeny feladatokhoz jutunk. E téren már nem a megbízatások elnyerése, hanem a nyelveket beszélő és jól felkészült szakmunkások és mérnökök kevés száma jelenti a gondot. Nagy távlatú lehetőségnek tekintjük a szovjet piacot. E téren előkészítés alatt vannak önálló, valamint hazai és nyugat-európai partnervállalatokkal közös ajánlataink. loari tevékenységünket nem kizárólag az építőipar szolgálatába kívánjuk állítani, hanem azt fel fogjuk használni az ágazattól független versenyképes termékek előállítására. E téren is vannak ígéretes tárgyalásaink vegyipari termékek gyártásáról az autó- alkatrészek gyártásáig . . Együttműködésre törekszünk külföldi és a működési területünkön tevékenykedő hazai partnervállalatokkal. Megbi- zottaink a Szovjetunióból, az NSZK-ból, az USA-ból, szinte hetenként jelzik ajánlataikat kooperációs vagy vállalkozási lehetőségekre. Belső tartalékok- Mennyire képes a BÁZIS az itthoninál nagyobb rugalmasságot és szervezettséget igénylő külföldi nyitásra?- Az első közös évünkben magunk elé tűzött feladatot teljesítettük: veszteség nélkül zártuk az évet. És ez már önmagában is tisztességes eredmény. Az elmúlt évben 9 százalékos bérfejlesztést és több mint 100 milliós saját beruházást valósítottunk meg. Az 1989-es terven most dolgozunk és újabb kihívásokkal kell számolnunk. Az ipari árak jelentősen emelkedtek, változatlan az anyag- és eszköz- hiány, tovább csökken a kereslet, rendkívül magasak a hitelkamatok és a romló élet- körülmények miatt egyre nyugtalanabbak a mi dolgozóink is. Nagyon kemény követelményeket állítottunk önmagunk elé. Mindent meg fogunk tenni, hogy vállalatunk dolgozóinak keresetét az infláció mértékének megfelelően növelhessük! Ehhez hatékonyabb, értelmesebb, több és m'inőségileq is jobb munkára van szükség. Az összevonáskor kritikus pontunk volt: vajon a Somogy megyei dolgozóink fel tudják-e venni a baranyaiak fordulatszómát? Szerencsére a somogyiak derekasan helytálltak.- A BÁZIS a bányákat leszámítva a régió legnagyobb vállalata.- Szeretnénk megélni azt az időt, amikor a BAZIS legjobb képességeit az itt élő emberek javára, térségünk szolgálatába tudja állítani. Murányi László IMS-technológiával épülő lakóházak Pécsett az Illyés Gyula úton Fotó: Proksza László 14. Hét n Igazságképeink „Az isteneknek Caesar tetszett, Catonak az igazság" — szól a híres mondás kétezer év távolából. Ezen beállítás szerint Cato az igazság, tisztesség, s talán egyféle szabadság bajnoka volt, megalkuvást legyőzőben sem ismerő sziklaszilárd jellem, hajlíthatatlan a maga meggyőződésében. Tiszteletre méltó tulajdonság, pozitív csengése van mindenki számára. De ugyebár az mégsem mindegy, hogy valaki miben követke- . zetes, milyen meggyőződéshez ragaszkodik sziklaszilár- dan? • Ezenkívül van másik örök bökkenő is a catoi példa értelmezésében: a saját „különbejáratú” igazság értéke az istenek, a sors, a történelem, a közösség, vagy egyáltalán mások igazságával szemben. Mostanában sokféle saját igazság mérkőzik a legkülönbözőbb témákban a különféle vitafórumok porondján. Többnyire kétdimenziós, fekete-fehér igazságképek csapnak össze. De legyen akármilyen korszerű a képalkotás technikája, az alap- probléma kiküszöbölhetetlen: akkor és ott, egy bizonyos időpontban, s egy bizonyos nézőpontból láttatja azt, amit felmutatni kiván. A képalkotó erről nem tehet, illetve semmit sem tehet ellene. Az viszont már kardinális hiba, ha valaki azt hiszi, hogy csak egy nézőpont lehetséges.: az övé. Vitakultúránk sokszor ostorozott, sanyarú állapotának .— az én igazságképem szerint -, ez a hiba a legfőbb okozója. Mert, ha valaki cseppnyi kétely nélkül csak a saját nézőpontját tekinti egyedül lehetségesnek, akkor ebből logikusan származik a további következtetése: más nézőpontokból alkotott igazságképek eleve hamisak, tehát foglalkozni sem érdemes velük. Jobb esetben elmarad szembesítésük, nem hatnak egymásra, nem segíthetnek egy árnyaltabb, valósabb, a lehető legtöbb összetevőt magába foglaló kép közös kialakítására. Nincs fül, nincs szem, amely a másságot és az azonosságot együtt mérlegelné. Illetve olyan elfogult érzékelés működik, amely csak azt veszi észre, ami más, vagy csak azt, amely azonos - aszerint, hogy egy-egy vitázó a gyanakvásra, az üldözési mániára, vagy az önhittségre hajlamosabb inkább. Rosszabb esetben az egyedül lehetséges nézőpont képviselője saját tévedhetetlenségének ünnepélyes deklarációját igényli minden más nézőpont betiltásával egyetemben. S ettől már csak egy igen apró lépés a következetesen végigjárt úton a minden- más nézőpontból érvelő fizikai megsemmisítése. Talán most azt mondja a Tisztelt Olvasó magában: azért itt még nem tartunk. Tanúskodhátom: primitív szinten mór itt tartanak jó néhányon. Kétségkívül ez a csőcselék hangja, de alighanem a legtöbb félnivalónk a csőcselékké züllő tömegtől lehet. Ez a hang a vitafórumokon még nem jelent meg, de minden más, ami csak tünetként a kizárólagosnak hitt saját nézőpont, saját igazság képviseletére mutat vissza, az mind jelen van. A türelmetlen ingerültség, sértődöttség, sőt felháborodás, hogy más nézetek is szót kaphattak a fórumon, beleértve a sajtót is. Érvek helyett a gyalázkodás, vádaskodás, a hátsó szándék gyanítása minden mögött, a rágalmazást, a becsületsértést kimeritő címkék, minősítések, bizonyíthatatlan fel- tételezések, mások közügyekhez nem tartozó nftigánéle- tében való vájkálás, az ősök viselt dolgai, fizikai adottságok és jellegzetességek. Mindaz, amit már Cato korában mint személyre szóló érvelést, megengedhetetlen, aljas módszernek tartottak vitákban, szónoklatokban egyaránt. Olyannak, amely soha nem viszi előre az ügyet, de bizonyosan ellenségekké teszi az ellenfeleket. Aligha szükséges kifejteni a különbséget. Hát nincs nekünk elég bajunk ellenségeskedés nélkül is? Állok az utcán, a talpam Qlott közel húsz évszázadnyi Tiúlt van. Az utca - Sopianae e9y utcája, s itt van a mai Citrom utcában — kb. 2 méterre a mai terepszint alatt, hiindmáig az évszázadok természetes, és emberkéz által mozgatott hordalékától takarta n. Itt, ahol pár éve még a barkácsbolt állt, panzió akar épülni föld alatti garázzsal. Ennek az előmunkálatainál (terültek elő óvatosságra intő jelenségeik, s nyomban meg is indult a leletmentés Kárpáti Gábornak, a Janus Pannonius Múzeum régészének az irányításával. És most különböző izgalmas dolgok vannak előttünk, a hajdani Sopianae - mai elnevezéssel: a polgárváros - újabb romjai. i,Újabb” — jegyezzük meg ° jelzőt, hiszen a környéken hosszú évtizedek óta minden építkezésen különböző épületmaradványok kerülnek elő, omelyek mind egy közös sorsban osztoznak: képtelenek aj Újabb izgalmas Sopianae-beli leletek a Citrom utcában Római kori úton jártunk... A ház a mészégető nyersanyaga volt utókor vizuális épülésére szolgálni, vagyis: egyesek végleg és visszavonhatatlanul megsemmisülnek, s csak tudósok számára szolgáló írásos és rajzos feljegyzések formájában élnek tovább, másokat meg a megtalálást követő dokumentálás után sebtében visszatemetnek. De egyetlen kövecske, egyetlen méternyi falmaradvány nincs ebből a polgárvárosból, amit láthatnánk is, amire mondhatnánk önmagunknak és vendégeinknek: nézd, ez volt Sopianae . . . Ne lennénk büszkék a Városra? Csak a temetőjére? ... Sok évszázados élet emlékei sorakoznak itt (is) egymás mellett és alatt, mégis talán az út a legérdekesebb. Ez a Rákóczi úthoz viszonyítva erősebben délnyugat—északkelet irányú, s ha meghosszabbítjuk képzeletben, kb. a Zsol- nay-szobrot célozza. 3 méter széles lehet; durva, nagy kövek szegélyezik, közte apró köveiket vertek szorosan egymás mellé - a makadám őse lehetne. Egy szakaszon teljesen tiszta, nagyobb részét — bár az út vonala világosan felismerhető — középkori ház padlója takarja. — Mintegy 35 méter hosz- • szon rajzolódott ki előttünk ez a meglepően egészséges szerkezetű római kori út — magyarázza Kárpáti Gábor. - Ugyanennek az útnak egy részletét találtuk meg a hajdani Benedek-templom sír- kertje előtt (a postapalotával szemközti téren - A szerk.). Jól kirajzolódik az útmenti vízelvezető árok és felismerhetők a rá merőleges árkok is. Ez az út különben jellegzetesen városon belüli út, s hogy a ' rómaiak után, a középkor évszázadaiban is élt még, különböző leletek, pl. kályhaszemek bizonyítják. Ennek ellenére is tudjuk, hogy a középkori Pécs már nem a római kori városszerkezetre épült. Különben miért építettek volna házat az útra?... Persze igazában nem az útra épült ház az érdekes, ha- fiem az, ami — kb. 25 méternyi feltárt hosszban az útra merőlegesen épült. így folytatja a régész: — A korábbi, e környéken előkerült leletek is sejtetni engedték, hogy itt lehetett valahol Sopianae fóruma, a most előkerült maradványok ezt megerősíteni látszanak. Az épület egy nyitott, pilléres folyosóval fordul a teresedés felé. Az ötosztatú házban hátrébb megtaláltuk a szinte tökéletes épségben megmaradt terrazo padlót (ez homokos mészhabarcsból készült, néhá téglaport is adtak hozzá, s át is égették). Az épület sorsát egy későbbi keletű, itt látható hatalmas, kör alokú gödör határozhatta meg, ennek érdekében át is vágták a római kori főfalat. A régész megállapítása szerint mészégető kemence volt. s feltételezése, hogy az elsődleges nyersanyaga maga a római ház lehetett. A mészégető érdekessége a lejtős rákészítő rámpa, a környezetében pedig több, azt kiszolgáló gödör, verem is van, s mind közül a legérdekesebb az a téglalap alakú gödör, amin ott láthatók még a korabeli mészma- radványok. Arra a kérdésünkre, hogy mindennek mi lesz a sorsa, Kárpáti Gábor így válaszol: — Nagyszerű lenne olyan megoldást találni, ami lehetővé tenné az út egy részének és az épületből 2—3 méternyi résznek a bemutatását. A többi? Nos, nem vállalhatom e nagy, római kori épület elbontásának a felelősségét: Lehet, hogy pár évtized, egy évszázad múlva mód lesz a teljes feltárásra, s akkor ne szidjon engem az utókor. . . Hársfai István
