Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-18 / 106. szám
1989. április 18., kedd Punon túli napló 3 Mi legyen a megmaradt t ehóból? Fokozott igények az új fajtákkal szemben Három évet élt o település- fejlesztési hozzájárulás. Némely tanácskozási központban a tanácsi kiegészítésekkel együtt is kevésnek bizonyult az összeg a lakók komfortérzetének növelésére. Más központokban viszont, elsősorban az új városrészekben maradt még elkölthető pénz. Pécsett az újmecsekaljai 13- os tanácskozási központban a napokban beszélték meg, mire fordítsák a még rendelkezésre álló egymillió forintot. Görcs Károly központvezető beszámolójából kiderült, hogy a nyilvános telefonfülkék száma a duplájára emelkedett, s 270-280 új parkolóhely enyhíti a parkolás gondjait. Rendbe hozták a kiserdőt, kitisztították a vizesárkot, rögzített ülőpadokat helyeztek el, és több helyen járdát, úttestet javítottak. Mivel a központ területén az átlagosnál több időskorú él, egymillió forinttal járultak hozzá egy napközi létesítéséhez, amely a Karikás Frigyes úti volt bölcsődében, mojd gyógyszerraktárként használt épületben kap helyet. A hozzászólásokból kiderült, hogy társadalmi munkával kitakarított kiserdő újra szemetes, papirzsebkendő és gumiabroncs egyaránt megtalálható benne. A kitett 100 szemetesedény is megfogyatkozott, nem tudni, hol vannak. A 13-as központban a lakosság közel hárommillió forintot fizetett be, s a tanácsi kiegészítésekkel együtt 6,5 millió forintból gazdálkodhattak. A három év alatt 5,5 milliót költöttek és a maradvány 1 079 000 forint. Felhasználásra két javaslat hangzott el, az egyik az idősek napközijének további támogatását tartja elsődlegesnek, a napközi kialakításának költségei időközben ugyanis jelentősen megnövekedtek. A másik álláspontot Beke József bINF-elnök képviselte: a Béke- Parkban alakítsanak ki egy szabadidőközpontot, pihenő- és sportlétesítményeket. A jégpálya melletti szabad- időporkban csak 100—120 fo- f|ntért tudnak mozogni a 9yermekeink, unokáink — mondta Beke József. - A társadalmi munkával kiépített Ho "! Minh parkot a profi sport biztosítása végett vették el ! a h # '■ ae a pusztán mozogni va- 9Vó, kevésbé tehetőseknek is szükségük lenne sportpályákra. , A tanácstagok ezen a gyű- iésen nem döntötték el, milyen sorrendben, illetve arányban *öltsenek az idősekre és fia- |a lob bakra. Megvárják a pon- !°s adatokat, mennyiért vállal - jp a kivitelező a napközi ki- Plokitását, s hogy mennyibe 'Örülne a sportpálya létesítése. P. E. Búzák 1320 kisparcellán Még hosszú ideig biztosnak látszik a gabona A FAO szerint a világ élelmiszer-szükséglete 2000-ig az 1938. évihez viszonyítva 490 százalékkal nő. A termelés volumenének növekedése azonban csak megközelíti a lakosság ez idő alatti 345 százalékos szaporulatát. A népesség és ezzel egyidejűleg az élelmiszer-szükséglet növekedése még hosszú ideig biztosítani látszik a búza pozícióját. A nem kiváló minőségű búzák exportlehetősége romlott, de még a nyomott világpiaci árak mellett is meghaladja számos, a kivitelben nem elhanyagolható szerepet játszó ipari termék pozícióját. Figyelembe kell venni azonban, hogy a korábbi importőr országok egy része már megtermeli saját búzaszükségletét, eseteként exportőrként jelenik meg a világpiacon. A mezőgazdasági termelés és az élelmiszergyártás fejlődése fokozott igényeket támaszt az újabb fajtákkal szemben. Az új fajták előállításának jelenleg két kutatóintézeti bázisa van: Martonvásár és Szeged. Az intézetekben számos pupulációból választanak ki sok ezer egyedet. Ezeket szaporítják, nemesitik, és a sikeres előzmények után jelennek meg először, mint uj fajtajelöltek, majd fajták^ Mit kívánunk a jó minőségű búzától? A jó alkalmazkodást a környezethez, a fagyállóságot, a bő termőképességet, magas és jó minőségű sikértartalmat, a szárazságtűrést, a jó vegyszertűrést, szalmasziilárd- ságot, betegségellenálló képességet, magas ezerszem tömeget, eseteként jó öntözhetősé- get stb. Több év telik el, míg a nemesítök ezeknek az igényeknek megfelelő, vagy ezeket megközelítő fajtákat tudnak előállitani és elszapori- tani. A munkák egyik állomása az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet bi- csérdi telepe. A martonvásári és az iregszemcsei intézet között példamutató kooperáció alakúit ki. A bicsérdi telep vállalta, hogy nyolc négyzet- méteres ‘ kisparcellákon 36, egyelőre kódszámmal szereplő búzafajtát helyez ki négy kísérletben nyolc ismétléssel, illetőleg egy másik, 42 fajtából álló kollekciót négy ismétlésben. így lényegében a bicsérdi telepen 2,2 hektáros területen 1320 parcellán folyik a fajták figyelése, bonitálása, értékelése és az egyéb, ezzel kapcsolatos teendők ellátása az agrotechnika leggondosabb betartása mellett. Ez a kísérlet az országban több helyen más-más környezetben megismétlődik. Az évvégi összevetés alapján döntik el Martonvásáron, melyeket jelentik be a Növénytermelési és Minősítő Intézethez mint fajtajelölteket. Ezeket aztán az intézet ismét kihelyezi most már saját telepeire és újabb két-három év után kepozíciója rülnek a NÖMI-hez elbírálásra. A kívánalmakat legjobban közelítő fajták - ezeknek jobbnak kell lenniök a már „állami elismerteknél” — kerülhetnek a termesztésbe mint új fajták. Lehet, hogy e módszerben a közeljövőben lesznek változások, de a termő- képesség, minőségi követelményekből nem tartom valószínűnek, hogy engedmények lesznek. Az értékelésből kitűnik, hogy lehet jó és közepesen jó fajta, de olyan, amely minden termőhelyen és környezetben a legtöbbet és a legjobb minőséget adja, nem valószínű. De a nemesítésnek ez célja lehet. Fajtakombinációt jelent, de a nagy termések elérésének csak az egyik tényezője. A fajtákból ki kell venni, ami abban van, és ez a potenciális termőképesség kihasználása. Az elmúlt években a gazdaságok többsége megtanult búzát termeszteni. A következő években pedig - a termés birtonsága és elért színvonala mellett - meg kell tanulniuk olcsóbban, nagy és jó minőségű termést előállitani. A fő figyelmet a fajtához adaptált agrotechnikára kell fordítani, mert csak ez vezethet a búzának ma is biztonságos és jövedelmezőbb termesztéséhez. Dr. Baracs József Élelmes emberek - érdemtelen előnyök? Feszítő ellentmondások a szociális gondoskodásban Számításból vagy tájékozatlanságból tette-e, nem lehet tudni, mindenesetre az tény, hogy egy idős ember, akinek üzlete volt Pécsett, hónapokon át az egyik napközibe járt ebédelni. Az idősek napközijében jelenleg 16 forint egy ebéd maximális ára, ám a bácsinak a nyugdijához igazítottan csak a hatvan százalékát, azaz 9,60 Ft-ot kellett lefizetnie. Szociális otthonban meghalt egy idős ember, kétmillió forint értékű házát a gyerekeire hagyva. Később kiderült, hogy a házat már jó ideje albérlőknek adták ki. Legalább ennyire furcsa az az eset, amelynek két szomszéd a főszereplője. Egyikük a gondozási központtól kapott tisztelet- díjért éveken át gondozta a betegeskedő szomszédját, oki hálából ráhagyta a házát és a megtakarított pénzét. Az ilyen esetekről beszélnek az emberek, nem éppen hízelgő véleményt fogalmazva sem a hozzátartozókról, sem az állami szociális gondoskodás működéséről. Napjainkban egyre szenvedélyesebb szokmoi viták példái is az ilyen történetek. A szociális otthonok, gondozási központok, napközik vezetői, dolgozói azért fogalmaznak élesen, mert egyre jobban szorítják őket a nehezedő működési feltételek. A másik oldalon ők ugyanis azt látják, hogy szinte bűvészmutatvány kijönni az étkeztetési normából, hogy nem tudják a szükséges mértékben pótolni az elhasználódott textíliákat, bútorokat, hogy egy szociális otthoni hely havi költsége csaknem hatezer, s o legmagasabb térítési díj, amit a lakók fizetnek, 2070 forint, hogy nincs pénz a növekvő szociális étkeztetési igények kielégítésére és egyre nehezebb eldönteni, hogy ki a legrászorultabb a különböző ellátási, támogatási formákra. A mindennapos gondjaikból fakadó keserűségükre nekik is csak ráadás, hogy - mint a példák igazolják - a szociálpolitika olyanokat is támogat, akiknél rászo^ rultabbak is léteznek. Várhatóan tovább éleződik a helyzet, ha bejön az eseti segélyezéssel kapcsolatos jogszabálymódosítás, amely azt a lényeges újdonságot ígéri, hogy nem kell kötelezően vizsgálni a hozzátartozók anyagi körülményeit. Nagyon időszerűnek, humánusnak tartják ezt a régóta várt változást a szakemberek is, nem titkolva azt a félelmüket, hogy még nehezebb lesz eldönteni kinek van nagyobb szüksége a támogatásra. A mostani merev szabályozás mellett is sok minden megtörténhetett - egy idős asszony például az unokájának küldözgette a rendkívüli segélyt addig, ómig egyszer a gondozónőt kérte meg, hogy adja postára .. . De pont a szociális területen dolgozók azok, akik legjobban tudják: a rászorultság sokszor nem a vagyon, nem a tartásra képes hozzátartozók függvényében mérhető. Ezért nem tartanák célravezetőnek, hogy a jelenlegi rendszer esetleg úgy változzon, hogy a különböző ellátások díja, vagy annak egy része a közvetlen hozzátartozókat valamilyen formában, de anyagilag hátrányosan érintse. Félő, hogy sok idős ember megtudva, hogy az ellátásának dija valamilyen mértékben, formában a gyerekeit hátrányosan érintené, nem fogadna el semmilyen támogatást, gondozást. Valószinűleg nincs recept arra, hogy lehetne ezeket az ellentmondásokat úgy feloldani, hogy a segítségre szoruló idős emberek megkapják azt, omire épp szükségük van, ugyanakkor az arra méltatlan hozzátartozók pedig ne jussanak érdemtelenül előnyökhöz, javakhoz. Külön gondot jelenthet viszont annak a megállapítása, hogy ki a méltatlan hozzátartozó és ki az, aki önhibáján kívül nem tud megfelelően törődni a támogatásra szoruló családtagjával. A különböző ellátási formák skálájának bővítése a dijak nyugdíjhoz igazítása, illetve a hozzátartozók önkéntes anyagi vállalása igazságosabbá tehetné a jelenlegi rendszert, s jó lenne választási lehetőségként azzal is találkozni, hogy aki az idős hozzátartozóját otthon gondozza, az a gyedhez hasonló ellátást kaphat!" * Legfrissebb információnk szerint áprilistól nem kell vizsgálni az eseti segélyt kérők hozzátartozóinak anyagi körülményeit. Az erről szóló rendelet hamarosan megjelenik. A tanácsok ügyintézői az új gyakorlat szerint dolgoznak. Török E. Hr. Telesca, az „utazó tanár" ~ Mr. Telesca? . ~ Tony - mondja ő, az helyett, amikor szembeni álkozunk 0 Művészetek HáQ folyosóján. Nogyjából elmondták, hogy külsőre milyen. Felesleges volt: Tony, azaz Mr. Anthony Telesca senki mással össze nem téveszthető. Magas, vékony, sötét szemüveget visel és télvíz idején sem hord télikabátot, drapp kordöltönybén rója az utcát. Nyaka körül tébolyitó hosszúságú sál többszörösen körbecsavarva, fején élénk színű svájcisapka. Szóval, ha szembejön az utcán, tévedés kizárva. Ö az „utazó tanár”. New Yorkban született, washingtoni egyetemen végzett, s eleinte Amerikában tanított angolt. Majd a hetvenes évek elején kezdetét vették az utazások. — Először Kenyába mentem. Afrika nagyon érdekelt, közel egy évtizedet töltöttem ezen a földrészen. Négy vagy öt évig tonitottam Kenyában angolt. Aztán az Elefántcsontpartra utaztam, végül Tunézia következett. Majd Olaszország, Anglia — Londonban olasz és szuahéli nyelvet tanítottam -, s ezt követte Magyarország előtti utolsó állomásom Franciaország. Franciaországban kezdett el érdekelni a magyar nyelv - és idejöttem.- Anyanyelvén kívül még milyen nyelven beszél?- Franoiául, olaszul, szuahéli nyelven és most már egy keveset magyarul is. Magyarország több szempontból is újat jelentett számomra: még soha nem jártam ezelőtt szocialista országban, s ez egy kis ország, másak a léptékek, s talán ezzel van kapcsolatban, hogy közelibbek az emberi kapcsolatok. Először Budapesten tanítottam magán nyelviskolákban, de szerettem volna vidéken is élni. Pécset választottam, mert szerintem ez egy igen jó méretű város, no és vannak itt egyetemek is. Itt most a Jogtudományi Koron tanárokat tanítok angolra. Ta- f®n' f)a minden jól megy, a közeljövőben lehetőségem nyílik tanítani a szuahéli nyelvet is. Feltéve, ha lesznek rá érdeklődök. Anthony Telesca minden szervezés vagy értesítés nélkül jött városunkba. Ugyanazt a sajátos módszerét alkalmazta, amit mindenütt eddig is. Leszállt a vonatról, bement az egyetemre, bemutatkozott, és egyszerűen megkérdezte: von itt munka a számomra? És dr. Aknai Tamás rektorhelyettes rezzenéstelen szemmel közölte: persze, hogy van.- A nyelvtudásra egyre nagyobb szükség van, főként, ahogy az emberek egyre többet jitaznak. Itt önöknél azt látom, hogy a magyar kollégák igen keményen dolgoznak, de úgy érzem, a tanítás filozófiája valahogy rossz - állítja Mr. Telesca. - Én, mint angol anyanyelvű állítom, hogy nem a gyönyörű kiejtés a legfontosabb, hanem a kommunikáció. Megpróbálom a tanításban a direkt, kreatív megközelítést: orra törekszem, hogy a tanuló ragadja meg a pillanatot és azonnal reagáljon. Azt látom, hogy az emberek már régen elvesztették a kooperálás, p kommunikálás szándékát is. Idegen nyelvet pedig csak úgy lehet tanulni, hogy beszélni, beszélgetni kell, s mikor kiderül, hogy ez milyen izgalmas, hogy néha még tudunk mit mondani egymásnak, akkor vesszük észre, hogy menet közben mit vesztettünk el.- Gondolkodott-e már azon, hogy mi lesz a következő állomás?- Nagyon érdekel a Kelet, szeretnék Burmába, Kínába menni, de egy biztos: egyelőre még jó ideig itt moradok.- Akik ezt elolvassák, bizonyára azt hiszik, hogy ön legalábbis milliomos, hiszen megengedheti magának, hogy akkor és oda menjen, amikor és ahová kedve támad. Igaz ez?- Nem. Én nem pusztán az utazás kedvéért utazom: akár- hová megyek, én ott dolgozom és abból élek, amit keresek. Dücső Csilla Läufer László felvétele Madártávlatból látványnak is szép a kísérleti parcella
