Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-15 / 103. szám

1989. április 15., szombat Dunantmi napló 3 Beszélgetés dr. Cserháti József pécsi püspökkel a marxisták és hívők párbeszédéről, az elveszett értékekről, az egyház tennivalóiról és a pápa látogatásáról Aki figyelemmel kisérte az elmúlt évek folyóiratvitáit, annak feltűnhetett, hogy egyházi személyiségek közül is sokan vesznek részt ezekben a filozófiai, ideológiai, szocio­lógiai kérdéseket tisztázni akaró, tennivalókat megfogal­mazó vitában. Közéjük tartozik dr. Cserháti József pécsi püspök is. 15. hét Magyarázkodás és remény Az állam tarisznyája lyu­kas. Nagyon lyukas, s a befelé csordogáló forintok úgy folynak ki belőle, mint tékozló fiú kezéből a pénz. No már most, ahhoz, hogy mindig legyen benne vala­mi, bele is kell tölteni. Ma­napság ez csak úgy látszik megvalósíthatónak, hogy egyre szélesebb és mind bő­vebb az elvonás. Ennek leg­újabb, néhány napja beje­lentett változata, a nagy vihart kavart autópálya használati dij. Gyanítom, nem azért há- borog mindenki, állampol­gárok és szervezetek, autó­sok és nem autósok, mert nem látják be, hogy kevés a pénz —, az a pénz is, melyet utakra fordíthat a tárca —, s valamilyen módot kellett találni, hogy az épí­tések folytatódhassanak. Az a bosszantó, hogy évekig tartó előkészítés után, vé­gül is előkészítetlen, s mint a rengeteg hazai és nem­zetközi tiltakozásból, ma­gyarázatkérésből tűnik, nem átgondolt döntés született. Nézzük a tényeket! A magyarországi autópályák és autóutak hossza alig ha­ladja meg a 300 kilométert. A közleményből és az ezt követő magyarázkodásokból kiderült,, hogy az autópálya használati díjból évente 1,8 milliárd forint bevételt re­mélnek, ami arra elegendő — ha az ígéretet betartják és ezt az összeget valóban pályaépítésekre fordítják -, hogy ebből a pénzből 9 ki­lométer hosszúságú autó­pálya készülhet el. A minisztérium vezetője azt is elmondta, jövőre út­alap létrehozását tervezik, mely 12 milliárd forinttal in­dulna, s ennek lenne része az autópálya használati díj­ból befolyt összeg. Azt is megtudhattuk, hogy a tárca javaslata elsősorban a ben­zin órának emelése volt, de a kormány inkább az autó­pálya használati díj beve­zetése mellett foglalt állást. Jó lenne megtudni azt is, hogy a tavalyi 2 forintos üzemanyagáremelésből szár­mazó többletbevételnek -, melyet eredetileg és az ígé­retek szerint az utakra kel­lett volna fordítani —, mi. lett a sorsa! Nem felesleges megjegyezni azt sem, hogy a fejlett motorizációjú orszá­gokban az üzemanyagárusí- tósbó! befolyt adó felét au­tópálya- és útépítésre,-fenntartásra fordítják. Vitathatatlan, létkérdés a közlekedési infrastruktúra fej­lesztése. Ehhez az akarat kevés. De az aligha fogad­ható el, hogy ,,a költségve­tési hiány pótlása miatt, volt szükség valamilyen megoldásra". A választott megoldás már a bevezetése előtt kárral járt. Egyelőre erkölcsivel. Mert a tiltakozásokból ki­derült, hogy ez ügyben olyan fontos szervezetek, mint a Magyar Autóklub, vagy az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács véleményét nem kérték ki! Pedig lehet, hogy szolgálhattak ' volna hasznos javaslattal. Az el­lenlépés: a Magyar Autó­klub főtitkára kilátásba he­lyezte, hogy a döntés ellen demonstrációt szerveznek. Újabb feszültség született tehát, mely kellő mérlege­léssel elmaradhatott volna. Most maradt nekünk a ma­gyarázkodás — és a remény. Átmeneti lakásokat is kapnak a menekültek Háromszázan Erdélyből- Püspök úr, sokat publikál o Vigíliában, a Világosságban, a Kritikában. Mint magas rangú egyházi vezetőnek más lehetősége is van nézetei ki­lejtésére, mégis gyakran vá­lasztja,r a nyilvános megszóla­lásnak ezt a módját. Miért?- A kérdést magamnak is mindig fel kell tennem. Most, amikor azt merném mondani, befejeztem életpályámat, mint­ha belülről még sokminden iz­gatna: úgy érzem, még töb­bet kell mondanom, még job­ban elmondani azt, amit ed­dig. Egyszerű magyarázata en­nek az én belső meggyőződé­sem, hogy a mai élet konflik­tusainak tisztázását segítsem. A magyar élet megviselt, szét­tépett élet, o segítés szándé­ka késztet arra, hogy megszó­laljak folyóiratokban i-s, ame­lyek úgy látom, az élet ütő­erén tartják a kezüket. A Szent István Társulat-ki fogja adni most az 'írásaimnak egy gyűjteményét Dialógus - Pár­beszéd és újrakezdés címmel. Meggyőződésem, hogy a pár­beszédet tovább kell folytatni c keresztények és a marxisták között.- 1986-ban arra biztatott: „beszéljünk, tárgyaljunk az or­szágos közmegegyezés, a nem­zeti egység és a mindennapi válságjelenségek elhárításának égető leiadatairól." Azóta itt a válság. Miben látja ennek okát?- Már akkor lehetett érzé­kelni, hogy ellentmondásos tö­rekvések vannak a magyar tár­sadalomban. Láttuk, hogy a kommunista párt a maga he­gemóniájával nem tudja meg­oldani a társadalmi nehézsé­geket. Az egyik oldalon egy teljhatalomban, sőt diktatúrá­ban élő párt, a másik olda­lon- olyan tömegek, amelyek nem élvezik ennek a hatalom­nak az előnyeit. Ebből fe­szültség keletkezett, szinte ria­nás állt be, A veszély már korábban érezhető volt, de nem mentek elébe. Nem tu­dott a vezetés kijönni a sztá­linista örökségből.- A dialógus, amit marxis­ták és hivők egymással foly­tatnak, most már nemcsak ideológiai, hanem gyakorlati kérdésekben is folyik. Melyek az alapvető tennivalók? Először is fel kell ismerni a pluralizmus alaptételét. Nem lehet az embereket uniformi­zálni, ugyanis különbözőek va­gyunk. Ezt a többféleséget csak párbeszéddel lehet fenn­tartani és működtetni. Egymás felé kell menetelnünk. Át kell egymást ölelnünk, hogy , így mondjam, a vélemények kü­lönbözősége ellenére is. A jobb kommunisták reformot okarnak. Mindennél előbb. De van egy társaság ezek a se-se emberek, akik se ide, se oda nem akarnak tartozni, akik csak kihasználják a pártot. Ezek az új kizsákmányolok. Fe­dezékben vannak és le'srk, mi történik.- Hallottam egy interjúban, hogy Lukács lózsei lilozótusra azt mondta: tisztalelkű marxis­ta. Mi a jellemzője ön szerint egy tisztalelkű marxistának?- Erkölcsös - her" nem is evangéliumi értelemben. A másik ember érdekét a magáé mellé vagy elé állítja. Az ilyen ember a közösségért él. Hala­dó gondolkodású, építő tevé­kenység jellemzi. Nemzeti egy­ségre való törekvés, nemzeti öntudat, magyar jövő - ezek ° vezéreszméi. Ilyenek sokan vannak hála Isten, sok a ba- látom köztük. Velük lehet va­lamit csinálni. , - Akiktől, mai magyar poli­tikusoktól oly szívesen idéz, azokat ide sorolja?- Hogyne. Az első volt, akit idesoroltam, Kádár János. Ká­dárnak lehetnek hibái, egyszer ezeket majd előveszik, de én nem törődöm vele, mert a Ká­dár egy becsületes államveze­tő. A Pozsgay is mindig ide­tartozott, és sokan mások, akiket ismerek és kapcsolat­ban vagyok velük: a Szűrös Mátyás például vagy az Egy­házügyi Hivatal vezetői.- ,,A magyar jelen sajátos igyekezete - Írja egyhelyütt -, ■ . . hogy ... lel akarja fedezni az útszélen hagyott vagy tu­datosan lemaradásra vagy el­porladásra Ítélt értékeket, amelyeket semmivel sem lehe­tett időközben pótolni... és hiányuk oly ürességet vagy ér­tékvesztést idézett elő." Milyen értékekre gondol? Milyen ér­tékek támogatására lehetne leisorakoztatni együtt a hívő­ket és a nem hívőket?- Az elveszett értékek: a hazaszeretet, a természetszere­tet, barátság, testvériség, ott­honteremtés. Két dolgot kell csinálni. Jólétet, jóléti társa­dalmat teremteni. Másodszor: meg kell menteni a .családot. A kettő összefügg. Ma a vilá­gon az USA után nálunk van a legtöbb válás. Évente 90 ezer házasság jön létre, eb­ből még abban az évben szét­megy 25 ezer. A család szét­esett, újra fel kell építeni és megvédeni azt, ami még meg­maradt belőle. A nőt vissza kell hozni a családba, nem használ sem neki, sem a nem­zetnek, hogy oly sokat kell dolgoznia: a család lelke az asszony. A hagyományos ma­gyar családszeretet a hazában való gondolkodásnak is alap­ja. 'v- Mit tud tenni a kibonta­kozásért az egyház?- Az egyháznak nem sza­bod elveszítenie ennek a negyven évnek a tanulságait. Kényszerszocializmusbon él­tünk. Ezt önkéntes, testvéri, fe­lebaráti társadalomépítő kö­zösséggé kell átalakítani, erre képessé kell .tenni magunkat. Az egyház gondoskodik öre­gekről, betegekről, deviánsokról, alkoholistákról. Minden na­gyobb plébánián kijelöltünk egy szobát, afféle napközit vagy betegszobát, ahol önként jelentkezhetnek a segítségre szorulók, a falu nyomorultjai. Az egyház szolgáljon, ne akarjon soha többet gazdag lenni! Az egyház érezze azt. hogy a közösségért felelős. Én mondom, árulók lennénk, a szocializmus nagy eszméjének árulói, ha ezt a negyven évet kitörölnénk az emlékezetünk­ből, és azt mondanánk, hogy nem történt semmi jó. A kom­munisták sok pozitív tettet hajtottak végre, ha néha bal­kezes módon is. Ami történt, meg kell becsülni.- Vannak már pontos ter­vek arról, milyen intézménye­ket működtet újra az egyház?- Nem tudjuk visszavenni az összes intézményt. Képtelen­ség visszavenni pl. a ciszter­citák gimnáziumait, de meg­van a lehetőség, hogy a cisz- terek kapjanak egy iskolát. Pécsi tervemet már megtár­gyaltam az állammal és Ró­mává!. A pálos rendet vrssza- telepítjük Pécsre. Ők hoznak néhány lengyel pálost, jönnek régiek is és három-négy új ember. Megegyeztünk, hogy a régi pálos rendházban levő női kollégium felét megkapjuk, ez elég lesz, berendezkedünk. Megteremtődik a lehetőség a női karmelita rend visszaállí­tására is, van kilenc új jelöl­tünk. Tárgyaltunk a várossal, a volt karmelita rendház egy részét megkapjuk, nem kell több. Nagy örömömre Pécsett járt a magyar jezsuita tarto­mányfőnök, visszajönnek. Nem is akarnak máshová menni. Pécs egyetemi város, nagy ha­gyományuk van itt.- Beszéljünk a pápa láto­gatásáról: a hir úgy szól, hogy Pécsre is eljön.- Ez nagy szenzáció. Miért tartom nagy eseménynek? Mert a nagyobb vidéki városok kö­zül csak Pécsre jön. Tehát: Budapest, aztán Máriapócs, a görögök szent helye, Körmend, ahol boldoggá avatja Stratt- mann herceget. Pécsre azért, mert a legrégibb magyar kul­turális helyek egyike. Mert a régi, a szlávokból álló keresz­ténység emlékei megtalálhatók itt. 'A pápának — maga is szláv lévén - tetszett ez a ja­vaslat. És a pápának elmesél­tem azt is, hogy a Pécs szó honnan jön. Á „pet”-ből, amely ötöt jelent. Itt öt vér­tanú volt az Ókeresztény idők­ben. Pécs híressé vált a zöld márványáról, s amikor Diocle- tianus építeni kezdte palotá­ját, öt kőfaragót elvittek a mai Splitbe. Ott kiderült, hogy ke­resztények — a vértanúk sorsa várt rójuk. A „pet" tehát az öt vértanú egyházát jelentette, így szerepelt a dokumentu­mokban a nyolcadik . század­ban.- Ha a pápa jön, ez azt jelenti, hogy nekünk nagyon fel kell készülnünk. Egyeten) van, arra biztosan kíváncsi lesz és a régi szerzetesrendek­re is. Szeretnénk addigra- a pálosokat működésben bemu­tatni, a jezsuitákat fölsorakoz­tatni és főleg a karmelita ko­lostort működtetni. A második ok a pápa pécsi látogatásá­ra az, hogy ezen a vidéken nemzetiségek élnek magyarok­kal együtt: horvátok, németek, szerbék. Erre is nagy súlyt helyez a pápa. A horvátok tízezrével fognak átjönni. Ez előkészíti a pápa útját Hor­vátországba. Tehát: 1991. szeptember. Egynapos látoga­tás lesz, a pontos napot még nem tudjuk.- Püspök úr! ön a követ­kező napokban tölti be a 75. életévét. Honnan indult el, hogyan jutott ebbe a magds egyházi méltóságba?- Én egy kis faluból indul­tam, Lengyel köziégből, Tol­nából, Német ajkúak voltak a szüleim, öt évesen súlyosan megbetegedtem, - csak 12 éves 'koromban kerültem a gimná­ziumba, Bonyhádon jártam, ahová Illyés Gyula is, ő esz­ményképem volt nekem. Pécs­re kerüítem a ciszterekhez, szeminarista lettem. 1934-ben ■Rómába mentem, nyolc évig tanultam ott. Amit láttam, determinálta az életemet. Az egész világ megjelent a város horizontján. Kitört a háború, hazajöttem és a 'püspök kine-' vezett Újpetrére. Sváb község volt, tele nácikkal, meggyűlt a bajom velük, mert sokat beszéltem a nemzetszocialisták ellen. Onnan berendeltek a piécsi szemináriumra, elöljáró lettem és teológiai tanár. Itt voltam addig, míg ki nem ne­veztek Pécsre. 1956-ban részt vettem a zsinaton, aztán a pápa kinevezett püspöknek, íme, huszonötödik éve vagyok mint püspök az eayházmegye élén. ötven éve vagyok pap — tehát most hármas jubileu­mot ülök. A zsinatnak van törvénye: a 75. életévében a megyéspüspöik nyújtsa be le­mondását. Az én levelem is elment már. Ha a pápa látni akar engem 1991-ben, akkor maradok. Ha nem, megyek, s ez nem jelent gondot, mert van segédpüspököm.- Ez az én életem rövid története. Nagyon sokat tud­tam dolgozni, az Istennek há­la. És hálára kötelezett va­gyok szüleim, tanáraim iránt, Köszönettel tartozom mind­azoknak, akikkel életemben a munkában találkoztam. Vala­hogy mindenki mellém állt. Én tudtam alkotni. Talán érez­ték bennem az emberek az erőt. A legfontosabb munkám egyike az Országos Műemlék­felügyelőséggel való együtt­dolgozás volt. Országos meg­bízottja vpgyok a püspöki karnak. Pécsnek különösen hálás lehetek, mert mind d városi, mind a megyei tanács­elnökök jó társak voltak, és ma is azok.- Hogy zajlik le egy napja?- Koránkelő ember vagyok. Hatkor kelek, komoly szoba­tornával kezdek, van bordás­falam, szobabiciklim. Minden nap fürdők — ez az Ízülete­imnek fontos. Héttől már itt vagyok a stúdióban, vagyis a dolgozószobámban, fél nyolc­kor a kápolnában, reggeli, aztán fél 9-től kezdődik a forgalom: jönnek az emberek ügyes-bajos dolgaikkal. A dél­után az enyém, először al­vás', szieszta. Másfél órás sé­ta, dlztán olvasok. Három éve még a vacsora után is tud­tam olvasni, de most már el- fárddok. Folyóiratokkal töltéke- zem. Minden héten kirándu­lás: a mecseki sétát nem en­gedem el. |- A születésnap alkalmából kiket hivott meg a püspöki palotába?- Meghívtam a két megye és megyeszékhely tanácselnö­két — az egyházmegye magá­ban foglatja a teljes Bara­nyát, Tolnát —, az Egyházügyi Hivatal vezetőit, Paskai bíbo­rost a két érsekkel együtt. Eljön magától König bíboros Ausztriából. Ojságíró is jön egy-kettő.- A bizonyára elhangzó sok jókívánsághoz hadd csat­lakozzon olvasói nevében a Dunántúli Napló is! Gárdonyi Tamás Heten laknak a kétszobás lakásban Pécsett, a Fazekas Mihály utca 4-ben. Az egyko­ri gondnoki irodát alakította át a PIK erre a célra. Hetek alatt elkészültek, a falakat kellett újrafesteni és egy új bejárati ajtót felszerelni. A három gyerek és a két asz- szony van otthon.- A lakás kétszobás. Kony­ha és fürdőszoba is van. A férjem a bányánál dolgozik — mondja az idősebb asszony. Nehezen értjük meg egymást, még tanulnia kell a magyar nyelvet. A lányával is in­kább románul beszélget. — Tetszik, jól érzem itt magam. A bútort már itt vásároltuk, én nemrég jöttem ót a többi­ek után a gyerekekkel. A szépen berendezett nagy­szoba falót faliposzter díszíti. Az előszobán és a konyhán még látszanak a költözködés nyomai. A gyerekek vidámak. Hol magyarul, hol románul beszélgetnek. A Pécsi Ingatlankezelő Vál­lalat a Fazekas Mihály, a Fü- lep Lajos és a Varsányi utcá­ban alakított ki átmeneti la­kásokat az Erdélyből áttele­pültek részére. A Fülep utcá­ban a régi szükséglakáshoz kapcsolták a klubot, amiről a lakók lemondtak. A Varsány utcában, a 11. emeleten, a szárítóhelyiséget alakították ót. A tanács felkérésére az elmúlt év őszén a Pécsi Ingat­lankezelő Vállalat összeállí­totta azoknak a lakásoknak a címjegyzékét, amelyeket rövid átalakítás után lakhatóvá le­hetne tenni. A helyreállítási munkákat a letelepedési alap­ból fizetné ki a tanács a PIK-nek. Ma több, mint háromszáz erdélyi menekült él a város­ban. A letelepedési alapból kapják a szociális segélyeket, szükség esetén a gyerekek té­rítési díját a bölcsődében, óvodában és az iskolában, amig nem találnak maguknak megfelelő munkát. A tanácson és a PIK-en kívül segít nekik a Vöröskereszt, a HNF, a KISZ, a munkahelyek, az Ifjú­sági Információs és Szolgál­tató Iroda.- Az erdélyi menekülteknek az erre a célra létrehozott ke­retből utalunk ki lakásokat, a lakásra várók emiatt nem kerülnek hátrányba —, tájé­koztat dr. Somogyi Béla, a Pécs’Városi Tanács V. B. Hi­vatal lakás- és helyiséggaz­dálkodási osztályának a veze­tője : — A PIK a Kertvárosban is olyan helyiségeket alakított ót, amelyek addig tárolók, vagy gondnoksági irodák voltak - mondja Hajdú László, a PIK főmérnöke. — A tanács fel­kérésére összeállítottunk egy csaknem harminc lakásból álló címlistát, az évek óta üresen állókból, amelyeket hiába hir­dettünk meg, senki sem foga­dott el. Ebből hatot helyre­hozunk a letelepedési alap­ból, a Zrínyi, a Geisler, a Garay utcában és a Tolbuhin úton. Ezek komfort nélküli la­kások lesznek. Sz. K. Országos közmegegyezés, nemzeti egység

Next

/
Oldalképek
Tartalom