Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-02 / 91. szám
1989. április 2., vasárnap Dunántúli napló 5 I^Tö : sióróTédülákból, amelyekkel a magyar vásáriakat igyekeznek az üzletekbe csalogatni az osztrák kereskedők Az üzlet bukása? A Mariahilfer Strassen Ismét bécsieké lesz a belváros Interjú Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával (Folytatás a 3. oldalról.) Mondják, mióta Mátyás elfoglalta Bécset, csak a második világháború utolsó napjaiban és 1956. végén járj any- nyi magyar az osztrák fővárosban, mint a múlt év november 7-én, invázióról, a magyarok rohamáról beszélnek szomszédaink. ,,Bécs a jövőben jobban felkészül a magyar bevásárlóturisták tömegének fogadására" — közölte akkor Hans Mayr, az osztrák főváros polgármester-helyettese. Osztrák adatok szerint ezen a napon 20 000 személyautó és több mint ötszáz autóbusz szállította a magyarokat Ausztriába, s nagy részük a fővárost, ott is elsősorban a magyarok bevásárló utcáját, a Mariahilfer Strasset keresték fel. Azon a napon Bécsnek százezer magyar látogatója volt, akik legalább félmilliárd schillinget költöttek. Az osztrák kereskedelem számára igen kedvező volt a „magyar roham", de nagy gondokat, forgalmi zavarokat is okozott a közlekedésben. A március 15-e munkaszü* neti nappá nyilvánítása után várható volt. ismét roham indul a bécsi üzletek ellen. A határátkelők forgalma ° novemberi közelében járt. A Mariahilfer azonban majdhogynem üres maradt. — Vajon miért maradt csendes március 15-én a Mariahilfer? - kérdeztük Sz. L.-től, aki az egyik legtapasztaltabb vendégfogadó a bevásárlóutcában. — Tizennégy éve élek kint, kisebb-nagyobb megszakításokkal Bécsben. de a november 7-i forgalomhoz még csak hasonlót sem láttam. A ládákkal, dobozokkal, csomagokkal gerincroppaaósig fel- mól házott emberek mind magyarul beszéltek. Zsebeltek itt a kereskedők, de nem panaszkodhatunk mi, felhajtok sem. Ezen a napon több pénzhez jutottunk - lévén —, hogy legtöbbünket - lévén -, után fizetnek -, mint előtte hónapok alatt. — Mennyiért állnak itt az utcán reggel 8 és este 6 között? — Négyszáz schilling a já- randóságpm. Némi ügyeskedéssel, azonban „maszekban" többet is összekoporok, A napi rezsim 100-150 schilling, rgy sikerül mindig valamit félre is rakni. A Mariahilfer és a Stift utca sarkán álló kis kápolna boltíve alatt hat magyar fiatalembert vezet be a vásárló- fogós rejtelmeibe O. L. huszonhét éves férfi. — A legárulkodóbb a magyarokról az öltözet. Száz közül 99 szeme a kirakatokra tapad. Megállnak, vitatkoznak, tanácstalanok. Minduntalan vissza-visszanéznek, tájékozódnak, mert félnek, hogy nem találnak vissza a nyílegyenes utcán. No, akkor te követke- mondja egy megszeppent fiúnok. — Mióta űzi ezt a mesterséget, hogy már tanítványai '* vannak? — Harmadik éve vagyok itt, de már „öregnek" számítok. Az idősebbek megszedték mo- 9ukot. társultok egy-egy üzletbe. vagy ho nem sikerült, okkor továbbadtak Ausztráliába, Kanadába vagy az Egyesült Államokba. Most felpörgött itt a váltás, a novemberi üzlet reklámot csapott nekünk. Pedig higgye el: itt mór vége az üzletnek, az általunk felhajtott vásárlóáradat megölte a Hilfert. Novemberben a köz. lekedési szakemberek, a kereskedelmi cégek, a rendőrség bevonásával egybehangolt intézkedést dolgoztak ki a magyar turisták fogadására. És sikerrel. A márciusi roham elmaradt. Olyannyira, hogy a 15-ét megelőző hétfőn kétszer nagyobb volt a forgalom, mint az ünnepnapon.- Ha felszámolják az üzletet, akkor merre veszi az útját?- Télen átlógtam Olaszországba, ahol jó pénzért hojó- kat raktunk ki. Az is megviselt, de az itt töltött két tél sem múlt el nyomtalanul, kivannak a lábaim, az Ízületeim. Budapesten gépkocsivezető voltam, akár napi 10 ezret is megkereshettem volna, ha oda rakom le az építőanyagot, ahova kérik. Másfél évet töltöttem a tengizi építkezésen, dehát mivel más véleményen voltam a vezetőimmel, ugrott a kiküldetés. Itt a barátnőmmel élek, oki angolszakos tanárnő. Ha végzek az utcán, akkor este mosogatok egy vendéglőben, azután to- nulok angolul. Tavasszal odébb kívánunk állni, hogy legyen belőlem valaki.- Az elegáns konfekcióüz- tet bejáratánál vékony, csinos nő kínál új márkájú parfümöket az Andreas utca torkolatánál. _ Tessék, ingyen adom.- Már elnézést, de hogyan engedheti meg magának a cég, hogy ajándékparfumot osztogasson?- Ez egy új termékcsalád, így hívjuk fel rá a vásárlók figyelmét. _ Akkor is túlzásnak tartom, hasonló, másik parfüm többszáz schillingbe kerül.- Nézze, ez egy négydarabos kollekció. Ha elfogadja a dobozt, akkor kap hozzá még egy dezodort, egy férfi arcvizet és egy női parfümöt. Csak ezt az utóbbit kell kifizetnie .. _ És ebből meg lehet élni? _ Mi csak a reklámot visz- szük, mivel mogyorókkal vész- szük fel a kapcsolatot. Anyámmal jöttünk ki 18 éve, itt mentem férjhez rajta keresztül sikerült bejutnom az üzleti életbe. Az út túlsó oldalán egy 180 centiméter magas fiatalember ugyanazon reklámszöveggel fogodja a járókelőket. Bizonytalan, mutáló hangja ro- irnóyitjo a sétálók figyelmet. Nincs egyedül, mellette a túloldali hölgy hasonmása figyeli az akciót.- Mióta élsz itt Bécsben?- Másfél éve.- Hogyan kerültél ki ilyen fiotolon? — A szüleimmel együtt maradtunk kint. — Nem hiányoznak a gimnáziumi osztálytársaid? — Nem, mert nem is voltak. Csak a 6. osztályról van bizonyítványom. Hetedikes voltam, amikor otthagytuk Fehérvárt. — És itt miért nem jársz iskolába? — Kell a kereset. Anyám és apám nem akar a lágerben lakni, így mindannyian dolgozunk. Nekem nagyon jó ez a hely . . . — Beszéled a nyelvet? — Nem, de nem is kell. Itt mindenki tud magyarul. — Hol laktok? — Bériünk egy lakást 2500 schillingért. — És a többi kiadós? — A rezsi havi 700—900 schilling között van. — Mégis, nem lett volna jobb otthon befejezni az iskolát? Nem hiányoznak a barátok, rokonok? — Nem, nem ... - és a székesfehérvári J. Cs. elfordul. A fiatal, barna nő áll a helyére, szemében mérhetetlen felháborodás. A Mariahilf Kirche mellett takaros, alumíniumból készült büfé. Csillogó, barna szemű asszony kínálja a sült kolbászt, a söröket, üdítőket. — Nyugodtan kiírhatja a ne. vemet: Margó. Már húsz éve eljöttem Csongródból. Férjem psztrák, de megérti a magyart. A fiam 17 éves, minden nyarat anyámnál és a Budapesten élő húgomnál töltötte, onyonyelvi szinten beszéli a magyart. Mit mondjak? Sajnálom ezeket a gyerekeket, akik végigóllják a Hilfert, legtöbbjük még a fiamnál is fiatalabb. Hamar felfedezték, hogy magyar vagyok, és olcsók az áruim is. Legtöbbjük a pénzzel sem tud bánni. Első és egyben kötelező számukra, hogy felöltözzenek, különben nem is alkalmaznák őket a tulajdonosok. Csakhogy a hasuk mellett a lelkűk üresedik ki legelőbb. Szinte semmi jót nem remélhetnek. A bécsiek nem tűrhetik, hogy a magyar bevásárlás zavarja a nemzetközi idegenforgalmat. Én mostanában nem jártam ^a határon, de az idelátogató ismerőseim mondják: az osztrák piac kitelepült a határátkelők közelébe. Márpedig ha ott minden megtalálható, akkor nem jön Bécsbe az, aki a nyelvet sem beszéli és tájékozódni sem tud. A Hilfexen az első érvágást az tette, hogy kitiltották a magyar kocsikat ° Ringről. Márpedig hűtőgépeket, televíziókat, képmagnóikat és hifi-tornyokat kilométereken át szállítani kényelmetlen. Voltam egy menekült táborban, egy távoli ismerősöm fiánál. Megdöbbentő volt számomra: miért válosztják a mai fiatalok ezt a megpróbáltatást? Ha Budapestre megyek húgomhoz, okvetlenül meglátogatom o gyerek szüleit és megmondom nekik, vigyék haza ezt a szerencsétlent, itt csak elzüllik. Március 15-én, délután a Magyar Rádió közölte: csak Hegyeshalomnál több mint 20 000 magyor lépte át a határt. És akkor még mennyien lehettek Sopronnál, Kópházán, Kőszegen, Búcsún és Rába- füzesen? Osztrák kereskedők a magyarországi központi, napilapokban, volamint a Kisalföldben és Vas Népében, egész oldalas hirdetésekkel csalogatták a magyar vásárlókat, s korántsem csak Bécsben. A magyar újságokban közzétett térképekről leolvasható: kereskedelmi védővonalat építettek ki a magyar határ hosszában: Ahogy hajdan a Pozsony-Óvór-Kapuvár, Sárvár-Vasvár vonal védte az országot a nyugati betörésektől, most úgy védi Bécset a Ni-lkeldorf-Bruck-Eisenstadt- Wiener Neusfadt-Mattersburg- Stoob-Oberwort bevásárlóhá- lózcft, amelyekben még ne- qyedkilós kávét is kaphatott ajándékul a vásárló. Azokra pedig, akik eljutottak Bécsbe, újabb csábítás vár: a nagyforgalmú belváros helyett Bécs déli részén hatalmas bevásárlóközpont, Shopping-city csalogatja az érkezőket. Ráadásul minden eladóhelyen található magyar kereskedő. Ott kávéztunk a 32 éves B. J. kereskedővel. — Három évet töltöttem a Mariahilferen. Mivel mindig is kereskedő akartam lenni, jó előiskola volt. Napi 10—12 órát töltöttem el esőben, fagyban, hőgutában. Mindez meg is látszik rajtam. Ma ott tartok, hogy november—decemberi nagy keresetek sem tudtak volna visszahívni. Azóta pedig rohamosan csökken a Hilf forgalma. A határ mellett épültek a bevásárlóközpontok. Legtöbbje saját buszait küldi Sopronba, Győrbe, Kapuvárra. Kőszegre, Mosonmagyaróvárra és Szombathelyre és bevásárlás után vissza is szállítja a vevőket. Akik mégis elérik Bécset, hozzánk jönnek, hiszen itt egy helyen mindent megtalálnak. A máríahilfi magyaroknak befellegzett. Különösen akkor, ha igaz, hogy áprilistól 20 százalékkal emelik az árakat. A statisztika szerint március 15-én több mint 60 000 magyar járt Ausztriában bevásárló körúton. Az elköltött pénz összege még ismeretlen. Az azonban biztos, hogy Győrben március 13-án és 14-én az OTP-nél 6,5,. az IBUSZ-nál 9.6, a Ciklámen Turistnál 3,5 millió forintért vásároltak schillinget és márkát. És akkor még hol vonnak a többi beváltóhelyek? Tény, hogy ezen összegnek csak a töredéke jutott el a Mariohilfer Strasse üzletéibe. így valószínű, igazuk van azoknak a vásórlócso- logotóknak, akik a Mariahilfer üzleti életének — legalábbis ami a magyar részét illeti - összeomlását jósolják a közeljövőben. Kapu László bizonyult kielégítőnek, bár az első. eredmények, a támogatások megvonása, a szerkezet- átalakítás némi előreholadá- sa. bizonyos kedvező külpiaci viszonyok pozitív hatásainak jobb kihasználása már jelentkeznek. Lassan sor kerülhet a fékezés mellett a fellendítés mozzanataira is, de ha türelmetlenül várjuk is ezt a fázist, nem szabad elhamarkodnunk, szívós munkára kell berendezkednünk. Itt a kormány leiadata — az érdekelt erőkkel megfelelő együttműködést kialakítva - a következetesség és célratörés, a pénzügyi, jogi és egyéb feltételek és ösztönzők, ezek között a társadalmi érdekek elsődlegességének talaján kialakított követelmények optimális állandósítása terén. Olyan helyzetbe kell hozni a termelő vállalatokat és valamennyi termelő tényezőt, hogy a termelést a népgazdaság valódi szükségletei vonalán szervezze meg és valósítso meg hatékonyan, minden egyéb gazdasági és egyéb tényezőt pedig arra késztetni, hogy ezt elősegítse. A várakozások ideje itt is lejárt, s ezt is meg kell érteni. Ami a pártot illeti, gazdaságpolitikai elveit most fogalmazza újra. s ennek részeként a pártirányitás egész kérdéskörét felülvizsgáljuk. Nem kivonulni akar a párt a gazdaságból, mert mint pórt — úgy tűnik — eddig sem volt benne, hanem a párthoz méltóan és a számára lehetséges módon jelen lenni benne. Ezt úgy kell érteni, hogy elsősorban jó gazdaságpolitikai koncepció, megfelelő részprogramok kialakítását tekinti céljának a párt, s az ennek megvalósítására történő mozgósítást politikai módszerekkel. De mindenképpen el akarjuk kerülni a pártirányitás címért eddig megvalósított operatív beavatkozásokat, amelyek - bárki gyakorolja, bármilyen szándékkal - óhatatlanul dirigiz- mussá fajulnak. Egy ilyen koncepció kidolgozása és elfogadtatása mesz- sze több elméleti és gyakorlati politikai erőfeszítést igényel, mint az „irányítás", de csak így biztosítható a gazdaság területén, hogy a párt párt legyen, azaz valódi, eleven, a közösség szükségleteit legmagasabb szinten kifejező mozgalom, ne pedig valaminő főhivatal. A párt így tud nélkülözhetetlen segítővé válni mind a, kormány, mind a he-^ lyi erők számára. Stabilizációs törekvéseink megmérettetésére egy év mór mögöttünk áll. A korábbi két évtől eltérően a fő feladatok mennyiségi értelemben megközelítően teljesültek, azok is, melyek célul tűzését, még egy évvel ezelőtt széles körben illuzórikusnak tartották. Ez a választott út járhatóságát igazolja, és lehetővé teszi bátrabb lépések megtételét is. A tovaly is lassúnak bizonyult minőségi haladás gyorsításo, a struktúraváltás felerősítése mellett döntöttünk akkor, amikor az egyoldalúan restriktiv eszköztár helyett a szelektiviNem hagyja el tisztitotlan szennyvíz a Fűzfői Nitrokémia területét. Egy nagyszabású környezetvédelmi beruházási program keretében legutóbb két új biológiai derítőt, már korábban pedig egy korszerű hulladékégető rendszert helyeztek üzembe, s ezek teljes biztonsággal óvják a gyár környékét a szennyeződésektől. A Nitrokémjából a Balatonba több mint tíz éve egyetlen csepp szennyvíz sem jut. Túl vannak volamennyi lényeges beruházás megvalósításán, s most a meglévők tökéletesítéséhez kezdenek. Szükség rs van erre, mivel a fást erősítő törekvéseket helyeztük ez évtől előtérbe. A struktúraváltás azonban nem -rövid távú feladat, eredményeinek megjelenése > is fokozatos és ellentmondásos. Az átépítés során ma nem számíthatunk többletforrásokra, ezért az új építését a régi struktúra megbontásával kell kezdeni. Ez kezdetben óhatatlanul teherként, a növekedés lassulásaként jelenik meg, amelyet életviszonyaink romlásában a lakosság is elkerülhetetlenül megérez. Ha tehát a határozottabb struktúrovál- tást tűzzük célul, ezzel is számolnunk kell. A haladás gyorsaságát korlátozza a társadalom tűrőképessége és az, hogy a keletkező negativ társadalmi-gazdasági hatások tompítása is erőforrásokat igényel. A Tűrőképesség határait tágíthatná, ha a tűrés értelmét valós eredményekkel, strukturális változásokkal már rövi- debb távon igazolni lehetne. De a struktúra változásának érzékelhető eredményei egy hosszú folyamat végtermékei. E folyamat lényege pedig csak a szakemberek szűk körében válik láthatóvá, a társadalom számára anyagilag közvetlenül csak később, A struktúro- váltás folyamata ugyanis azt . jelenti, hogy a gazdaság szereplőinek magatartása átalakul, és ennek következményeként a gazdaság működési mechanizmusai megváltoznak, korszerűsödnek. E korszerűsödés érdekében gyorsítottuk fel átfogó reformmunkáinkat. A politika intézményrendszerének reformja gyorsan halad, és megfelelő keretül szolgál a gazdasági reformok végrehajtásához. Más területeken viszont - főképpen a külgazdasági lépésváltásban és a tulajdonrelor- mot illetően - az előrehaladás korántsem ilyen gyors, az érdekviszonyok fékező erőként hatnak. E területeken kell a váltóst felgyorsítani ahhoz, hogy az elosztási folyamatok reformját ne a belóthatatla- nul hosszú ideig csökkenő források kényszere határozza meg. Úgy Ítélem meg, hogy az ez évi népgazdasági terv minőségileg hgtározottabb módon vállal ia fel a mélyreható reformok, a világgazdasági nyitás és a tulojdonreform menedzselését és . annak következményeit. A nemzet jövője múlik azon. hogy a társadalom eléq türelmet tanúsit-e a máris megjelenő keserves következmények iránt, a kormány képes-e a sokoldalú nyomásnak ellenállni, és a párt be tudia-e tölteni szerepét e oolitikai mozgások befolyásolásában. Közvetlen gazdaságpolitikai tennivalónk: annak a feltétlenül szükséges türelemnek a biztosítása mindannyiunknok, amely ugyan egészséges türelmetlenségre épülő aktivitást és leleményességet kíván a gazdaság területén, de úgy, hogy a dolgok ellenőrzötten, tehát jó irányban alakuljanak. -Bármilyen nehéz, a megkezdett úton kell továbbmennünk, minden új lehetőséget optimálisan kihasználva ehhez. Kozma Ferenc Balatonfüzfő környékén lakók és üdülők gyakran panaszkodnak a Nitrokémiából származó kellemetlen szogra. Svájci és NSZK-beli cégektől kértek ajánlatot, az eddiginél zártabb rendszerben megvalósítható szennyvíztisztítás módszereire. Emellett megs’igorították a technológiai előírásokat és felelősségre vonják azokat, okik esetleg vétkesek a környék „szagositósábon". A Nit- rokémio vezetői szerint három éven helül Balatonfüzfő környékén a kedvezőtlen széljárás esetén sem lehet érzékelni, hogy ott vegyi gyár működik. Nem jut már a Nitrokémia szennyvize a Balatonba