Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-02 / 91. szám

1989. április 2., vasárnap Dunántúli napló 5 I^Tö : sióróTédülákból, amelyekkel a magyar vásáriakat igyekeznek az üzletekbe csalogatni az osztrák kereskedők Az üzlet bukása? A Mariahilfer Strassen Ismét bécsieké lesz a belváros Interjú Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával (Folytatás a 3. oldalról.) Mondják, mióta Mátyás el­foglalta Bécset, csak a máso­dik világháború utolsó napjai­ban és 1956. végén járj any- nyi magyar az osztrák főváros­ban, mint a múlt év november 7-én, invázióról, a magyarok rohamáról beszélnek szomszé­daink. ,,Bécs a jövőben jobban felkészül a magyar bevásárló­turisták tömegének fogadásá­ra" — közölte akkor Hans Mayr, az osztrák főváros pol­gármester-helyettese. Osztrák adatok szerint ezen a na­pon 20 000 személyautó és több mint ötszáz autóbusz szállította a magyarokat Auszt­riába, s nagy részük a fővá­rost, ott is elsősorban a ma­gyarok bevásárló utcáját, a Mariahilfer Strasset keresték fel. Azon a napon Bécsnek százezer magyar látogatója volt, akik legalább félmilliárd schillinget költöttek. Az oszt­rák kereskedelem számára igen kedvező volt a „magyar roham", de nagy gondokat, forgalmi zavarokat is okozott a közlekedésben. A március 15-e munkaszü* neti nappá nyilvánítása után várható volt. ismét roham indul a bécsi üzletek ellen. A határátkelők forgalma ° novemberi közelében járt. A Mariahilfer azonban majd­hogynem üres maradt. — Vajon miért maradt csen­des március 15-én a Maria­hilfer? - kérdeztük Sz. L.-től, aki az egyik legtapasztaltabb vendégfogadó a bevásárló­utcában. — Tizennégy éve élek kint, kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal Bécsben. de a novem­ber 7-i forgalomhoz még csak hasonlót sem láttam. A lá­dákkal, dobozokkal, csoma­gokkal gerincroppaaósig fel- mól házott emberek mind ma­gyarul beszéltek. Zsebeltek itt a kereskedők, de nem pa­naszkodhatunk mi, felhajtok sem. Ezen a napon több pénzhez jutottunk - lévén —, hogy legtöbbünket - lévén -, után fizetnek -, mint előtte hónapok alatt. — Mennyiért állnak itt az utcán reggel 8 és este 6 kö­zött? — Négyszáz schilling a já- randóságpm. Némi ügyeske­déssel, azonban „maszekban" többet is összekoporok, A napi rezsim 100-150 schilling, rgy sikerül mindig valamit félre is rakni. A Mariahilfer és a Stift ut­ca sarkán álló kis kápolna boltíve alatt hat magyar fia­talembert vezet be a vásárló- fogós rejtelmeibe O. L. hu­szonhét éves férfi. — A legárulkodóbb a ma­gyarokról az öltözet. Száz kö­zül 99 szeme a kirakatokra tapad. Megállnak, vitatkoznak, tanácstalanok. Minduntalan vissza-visszanéznek, tájékozód­nak, mert félnek, hogy nem találnak vissza a nyílegyenes utcán. No, akkor te követke­- mondja egy megszep­pent fiúnok. — Mióta űzi ezt a mester­séget, hogy már tanítványai '* vannak? — Harmadik éve vagyok itt, de már „öregnek" számítok. Az idősebbek megszedték mo- 9ukot. társultok egy-egy üzlet­be. vagy ho nem sikerült, ok­kor továbbadtak Ausztráliába, Kanadába vagy az Egyesült Államokba. Most felpörgött itt a váltás, a novemberi üzlet reklámot csapott nekünk. Pedig higgye el: itt mór vége az üzletnek, az általunk fel­hajtott vásárlóáradat megölte a Hilfert. Novemberben a köz. lekedési szakemberek, a ke­reskedelmi cégek, a rendőrség bevonásával egybehangolt intézkedést dolgoztak ki a magyar turisták fogadására. És sikerrel. A márciusi roham elmaradt. Olyannyira, hogy a 15-ét megelőző hétfőn kétszer nagyobb volt a forgalom, mint az ünnepnapon.- Ha felszámolják az üzle­tet, akkor merre veszi az út­ját?- Télen átlógtam Olaszor­szágba, ahol jó pénzért hojó- kat raktunk ki. Az is megvi­selt, de az itt töltött két tél sem múlt el nyomtalanul, ki­vannak a lábaim, az Ízülete­im. Budapesten gépkocsiveze­tő voltam, akár napi 10 ezret is megkereshettem volna, ha oda rakom le az építőanya­got, ahova kérik. Másfél évet töltöttem a tengizi építkezé­sen, dehát mivel más vélemé­nyen voltam a vezetőimmel, ugrott a kiküldetés. Itt a ba­rátnőmmel élek, oki angol­szakos tanárnő. Ha végzek az utcán, akkor este mosogatok egy vendéglőben, azután to- nulok angolul. Tavasszal odébb kívánunk állni, hogy le­gyen belőlem valaki.- Az elegáns konfekcióüz- tet bejáratánál vékony, csinos nő kínál új márkájú parfümö­ket az Andreas utca torkola­tánál. _ Tessék, ingyen adom.- Már elnézést, de hogyan engedheti meg magának a cég, hogy ajándékparfumot osztogasson?- Ez egy új termékcsalád, így hívjuk fel rá a vásárlók figyelmét. _ Akkor is túlzásnak tartom, hasonló, másik parfüm több­száz schillingbe kerül.- Nézze, ez egy négydara­bos kollekció. Ha elfogadja a dobozt, akkor kap hozzá még egy dezodort, egy férfi arcvi­zet és egy női parfümöt. Csak ezt az utóbbit kell kifizetnie .. ­_ És ebből meg lehet élni? _ Mi csak a reklámot visz- szük, mivel mogyorókkal vész- szük fel a kapcsolatot. Anyámmal jöttünk ki 18 éve, itt mentem férjhez rajta ke­resztül sikerült bejutnom az üzleti életbe. Az út túlsó oldalán egy 180 centiméter magas fiatal­ember ugyanazon reklámszö­veggel fogodja a járókelőket. Bizonytalan, mutáló hangja ro- irnóyitjo a sétálók figyelmet. Nincs egyedül, mellette a túloldali hölgy hasonmása fi­gyeli az akciót.- Mióta élsz itt Bécsben?- Másfél éve.- Hogyan kerültél ki ilyen fiotolon? — A szüleimmel együtt ma­radtunk kint. — Nem hiányoznak a gim­náziumi osztálytársaid? — Nem, mert nem is voltak. Csak a 6. osztályról van bizo­nyítványom. Hetedikes voltam, amikor otthagytuk Fehérvárt. — És itt miért nem jársz is­kolába? — Kell a kereset. Anyám és apám nem akar a lágerben lakni, így mindannyian dol­gozunk. Nekem nagyon jó ez a hely . . . — Beszéled a nyelvet? — Nem, de nem is kell. Itt mindenki tud magyarul. — Hol laktok? — Bériünk egy lakást 2500 schillingért. — És a többi kiadós? — A rezsi havi 700—900 schilling között van. — Mégis, nem lett volna jobb otthon befejezni az is­kolát? Nem hiányoznak a ba­rátok, rokonok? — Nem, nem ... - és a székesfehérvári J. Cs. elfordul. A fiatal, barna nő áll a he­lyére, szemében mérhetetlen felháborodás. A Mariahilf Kirche mellett takaros, alumíniumból készült büfé. Csillogó, barna szemű asszony kínálja a sült kolbászt, a söröket, üdítőket. — Nyugodtan kiírhatja a ne. vemet: Margó. Már húsz éve eljöttem Csongródból. Férjem psztrák, de megérti a magyart. A fiam 17 éves, minden nya­rat anyámnál és a Budapes­ten élő húgomnál töltötte, onyonyelvi szinten beszéli a magyart. Mit mondjak? Sajná­lom ezeket a gyerekeket, akik végigóllják a Hilfert, legtöbb­jük még a fiamnál is fiata­labb. Hamar felfedezték, hogy magyar vagyok, és olcsók az áruim is. Legtöbbjük a pénz­zel sem tud bánni. Első és egyben kötelező számukra, hogy felöltözzenek, különben nem is alkalmaznák őket a tulajdonosok. Csakhogy a ha­suk mellett a lelkűk üresedik ki legelőbb. Szinte semmi jót nem re­mélhetnek. A bécsiek nem tűrhetik, hogy a magyar be­vásárlás zavarja a nemzet­közi idegenforgalmat. Én mos­tanában nem jártam ^a hatá­ron, de az idelátogató ismerő­seim mondják: az osztrák piac kitelepült a határátkelők kö­zelébe. Márpedig ha ott min­den megtalálható, akkor nem jön Bécsbe az, aki a nyelvet sem beszéli és tájékozódni sem tud. A Hilfexen az első érvágást az tette, hogy kitil­tották a magyar kocsikat ° Ringről. Márpedig hűtőgépe­ket, televíziókat, képmagnó­ikat és hifi-tornyokat kilométe­reken át szállítani kényelmet­len. Voltam egy menekült tábor­ban, egy távoli ismerősöm fiá­nál. Megdöbbentő volt szá­momra: miért válosztják a mai fiatalok ezt a megpróbál­tatást? Ha Budapestre megyek húgomhoz, okvetlenül meglá­togatom o gyerek szüleit és megmondom nekik, vigyék ha­za ezt a szerencsétlent, itt csak elzüllik. Március 15-én, délután a Magyar Rádió közölte: csak Hegyeshalomnál több mint 20 000 magyor lépte át a ha­tárt. És akkor még mennyien lehettek Sopronnál, Kópházán, Kőszegen, Búcsún és Rába- füzesen? Osztrák kereskedők a magyarországi központi, na­pilapokban, volamint a Kis­alföldben és Vas Népében, egész oldalas hirdetésekkel csalogatták a magyar vásár­lókat, s korántsem csak Bécsben. A magyar újságok­ban közzétett térképekről le­olvasható: kereskedelmi védő­vonalat építettek ki a magyar határ hosszában: Ahogy haj­dan a Pozsony-Óvór-Kapuvár, Sárvár-Vasvár vonal védte az országot a nyugati betörések­től, most úgy védi Bécset a Ni-lkeldorf-Bruck-Eisenstadt- Wiener Neusfadt-Mattersburg- Stoob-Oberwort bevásárlóhá- lózcft, amelyekben még ne- qyedkilós kávét is kaphatott ajándékul a vásárló. Azokra pedig, akik eljutot­tak Bécsbe, újabb csábítás vár: a nagyforgalmú belváros helyett Bécs déli részén ha­talmas bevásárlóközpont, Shopping-city csalogatja az érkezőket. Ráadásul minden eladóhelyen található magyar kereskedő. Ott kávéztunk a 32 éves B. J. kereskedővel. — Három évet töltöttem a Mariahilferen. Mivel mindig is kereskedő akartam lenni, jó előiskola volt. Napi 10—12 órát töltöttem el esőben, fagy­ban, hőgutában. Mindez meg is látszik rajtam. Ma ott tar­tok, hogy november—decemberi nagy keresetek sem tudtak vol­na visszahívni. Azóta pedig rohamosan csökken a Hilf forgalma. A határ mellett épültek a bevásárlóközpontok. Legtöbbje saját buszait küldi Sopronba, Győrbe, Kapuvárra. Kőszegre, Mosonmagyaróvárra és Szombathelyre és bevásár­lás után vissza is szállítja a vevőket. Akik mégis elérik Bécset, hozzánk jönnek, hiszen itt egy helyen mindent meg­találnak. A máríahilfi magya­roknak befellegzett. Különösen akkor, ha igaz, hogy április­tól 20 százalékkal emelik az árakat. A statisztika szerint március 15-én több mint 60 000 ma­gyar járt Ausztriában bevásárló körúton. Az elköltött pénz összege még ismeretlen. Az azonban biztos, hogy Győrben március 13-án és 14-én az OTP-nél 6,5,. az IBUSZ-nál 9.6, a Ciklámen Turistnál 3,5 millió forintért vásároltak schillinget és márkát. És akkor még hol vonnak a többi be­váltóhelyek? Tény, hogy ezen összegnek csak a töredéke jutott el a Mariohilfer Strasse üzletéibe. így valószínű, iga­zuk van azoknak a vásórlócso- logotóknak, akik a Mariahil­fer üzleti életének — legalább­is ami a magyar részét illeti - összeomlását jósolják a kö­zeljövőben. Kapu László bizonyult kielégítőnek, bár az első. eredmények, a támoga­tások megvonása, a szerkezet- átalakítás némi előreholadá- sa. bizonyos kedvező külpiaci viszonyok pozitív hatásainak jobb kihasználása már jelent­keznek. Lassan sor kerülhet a fékezés mellett a fellendítés mozzanataira is, de ha türel­metlenül várjuk is ezt a fá­zist, nem szabad elhamarkod­nunk, szívós munkára kell be­rendezkednünk. Itt a kormány leiadata — az érdekelt erőkkel megfelelő együttműködést kialakítva - a következetesség és célratörés, a pénzügyi, jogi és egyéb fel­tételek és ösztönzők, ezek kö­zött a társadalmi érdekek el­sődlegességének talaján ki­alakított követelmények opti­mális állandósítása terén. Olyan helyzetbe kell hozni a termelő vállalatokat és vala­mennyi termelő tényezőt, hogy a termelést a népgazdaság valódi szükségletei vonalán szervezze meg és valósítso meg hatékonyan, minden egyéb gazdasági és egyéb té­nyezőt pedig arra késztetni, hogy ezt elősegítse. A vára­kozások ideje itt is lejárt, s ezt is meg kell érteni. Ami a pártot illeti, gazda­ságpolitikai elveit most fogal­mazza újra. s ennek része­ként a pártirányitás egész kér­déskörét felülvizsgáljuk. Nem kivonulni akar a párt a gaz­daságból, mert mint pórt — úgy tűnik — eddig sem volt benne, hanem a párthoz mél­tóan és a számára lehetséges módon jelen lenni benne. Ezt úgy kell érteni, hogy elsősor­ban jó gazdaságpolitikai kon­cepció, megfelelő részprogra­mok kialakítását tekinti céljá­nak a párt, s az ennek meg­valósítására történő mozgósí­tást politikai módszerekkel. De mindenképpen el akarjuk ke­rülni a pártirányitás címért ed­dig megvalósított operatív be­avatkozásokat, amelyek - bár­ki gyakorolja, bármilyen szán­dékkal - óhatatlanul dirigiz- mussá fajulnak. Egy ilyen koncepció kidol­gozása és elfogadtatása mesz- sze több elméleti és gyakor­lati politikai erőfeszítést igé­nyel, mint az „irányítás", de csak így biztosítható a gazda­ság területén, hogy a párt párt legyen, azaz valódi, eleven, a közösség szükségleteit legma­gasabb szinten kifejező moz­galom, ne pedig valaminő fő­hivatal. A párt így tud nél­külözhetetlen segítővé válni mind a, kormány, mind a he-^ lyi erők számára. Stabilizációs törekvéseink megmérettetésére egy év mór mögöttünk áll. A korábbi két évtől eltérően a fő feladatok mennyiségi értelemben meg­közelítően teljesültek, azok is, melyek célul tűzését, még egy évvel ezelőtt széles körben il­luzórikusnak tartották. Ez a választott út járhatóságát iga­zolja, és lehetővé teszi bát­rabb lépések megtételét is. A tovaly is lassúnak bizonyult minőségi haladás gyorsításo, a struktúraváltás felerősítése mellett döntöttünk akkor, ami­kor az egyoldalúan restriktiv eszköztár helyett a szelektivi­Nem hagyja el tisztitotlan szennyvíz a Fűzfői Nitrokémia területét. Egy nagyszabású kör­nyezetvédelmi beruházási program keretében legutóbb két új biológiai derítőt, már korábban pedig egy korszerű hulladékégető rendszert he­lyeztek üzembe, s ezek teljes biztonsággal óvják a gyár kör­nyékét a szennyeződésektől. A Nitrokémjából a Balatonba több mint tíz éve egyetlen csepp szennyvíz sem jut. Túl vannak volamennyi lé­nyeges beruházás megvalósí­tásán, s most a meglévők tö­kéletesítéséhez kezdenek. Szük­ség rs van erre, mivel a fást erősítő törekvéseket he­lyeztük ez évtől előtérbe. A struktúraváltás azonban nem -rövid távú feladat, ered­ményeinek megjelenése > is fo­kozatos és ellentmondásos. Az átépítés során ma nem szá­míthatunk többletforrásokra, ezért az új építését a régi struktúra megbontásával kell kezdeni. Ez kezdetben óhatat­lanul teherként, a növekedés lassulásaként jelenik meg, amelyet életviszonyaink romlá­sában a lakosság is elkerül­hetetlenül megérez. Ha tehát a határozottabb struktúrovál- tást tűzzük célul, ezzel is szá­molnunk kell. A haladás gyor­saságát korlátozza a társada­lom tűrőképessége és az, hogy a keletkező negativ társadal­mi-gazdasági hatások tompí­tása is erőforrásokat igényel. A Tűrőképesség határait tá­gíthatná, ha a tűrés értelmét valós eredményekkel, struktu­rális változásokkal már rövi- debb távon igazolni lehetne. De a struktúra változásának érzékelhető eredményei egy hosszú folyamat végtermékei. E folyamat lényege pedig csak a szakemberek szűk körében válik láthatóvá, a társadalom számára anyagilag közvetle­nül csak később, A struktúro- váltás folyamata ugyanis azt . jelenti, hogy a gazdaság sze­replőinek magatartása átala­kul, és ennek következménye­ként a gazdaság működési mechanizmusai megváltoznak, korszerűsödnek. E korszerűsödés érdekében gyorsítottuk fel átfogó reform­munkáinkat. A politika intéz­ményrendszerének reformja gyorsan halad, és megfelelő keretül szolgál a gazdasági reformok végrehajtásához. Más területeken viszont - fő­képpen a külgazdasági lépés­váltásban és a tulajdonrelor- mot illetően - az előrehala­dás korántsem ilyen gyors, az érdekviszonyok fékező erőként hatnak. E területeken kell a váltóst felgyorsítani ahhoz, hogy az elosztási folyamatok reformját ne a belóthatatla- nul hosszú ideig csökkenő for­rások kényszere határozza meg. Úgy Ítélem meg, hogy az ez évi népgazdasági terv minő­ségileg hgtározottabb módon vállal ia fel a mélyreható re­formok, a világgazdasági nyi­tás és a tulojdonreform me­nedzselését és . annak követ­kezményeit. A nemzet jövője múlik azon. hogy a társada­lom eléq türelmet tanúsit-e a máris megjelenő keserves kö­vetkezmények iránt, a kor­mány képes-e a sokoldalú nyomásnak ellenállni, és a párt be tudia-e tölteni szere­pét e oolitikai mozgások be­folyásolásában. Közvetlen gazdaságpolitikai tennivalónk: annak a feltétle­nül szükséges türelemnek a biztosítása mindannyiunknok, amely ugyan egészséges tü­relmetlenségre épülő aktivi­tást és leleményességet kíván a gazdaság területén, de úgy, hogy a dolgok ellenőrzötten, tehát jó irányban alakuljanak. -Bármilyen nehéz, a megkez­dett úton kell továbbmennünk, minden új lehetőséget opti­málisan kihasználva ehhez. Kozma Ferenc Balatonfüzfő környékén lakók és üdülők gyakran panaszkod­nak a Nitrokémiából szárma­zó kellemetlen szogra. Svájci és NSZK-beli cégektől kértek ajánlatot, az eddiginél zár­tabb rendszerben megvalósít­ható szennyvíztisztítás módsze­reire. Emellett megs’igorították a technológiai előírásokat és felelősségre vonják azokat, okik esetleg vétkesek a kör­nyék „szagositósábon". A Nit- rokémio vezetői szerint három éven helül Balatonfüzfő kör­nyékén a kedvezőtlen széljárás esetén sem lehet érzékelni, hogy ott vegyi gyár működik. Nem jut már a Nitrokémia szennyvize a Balatonba

Next

/
Oldalképek
Tartalom