Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-12 / 100. szám

Másodszor a világűrbe Mary L. Cleave amerikai ürhajósnö, aki az Atlantis űrre­pülőgép fedélzetén 1989. április 28-án indul másodszor a világűrbe. A Challenger űrrepülőgép 1986. évi katasztró­fája után ő az első női űrhajós. (MTI Telefoto) DQ P(u4* Csodamasinára várva? Az elmúlt év utolsó harma­dának szomorú szenzációja, a Skócia fölött lezuhant Boeing 747-es gép ügye nemigen hagyja nyugodni a kedélye­ket. Igaz, a következtetések, a kihatások jócskán átnyúlnak a mába - sőt, a jövőbe. Az írott és az elektronikus sajtó népszerű nyilatkozóivá léptek elő nemzetközi repülésügyi szakemberek, az egyes nem­zeti légitársaságok vezető képviselői, ám nem kisebb az érdeklődés a bűnüldöző szer­vek munkája, vagy még in­kább lehetőségei iránt sem. S ugyanígy, az események min­den kétséget kizáróan felgyor­sították azoknak a kutotómun. káját, akik az alig-alig kimu­tatható robbanó-, vegyianya­gok „lefülelésére" alkalmas készülékek létrehozásán fára­doznak. A mai tudás szerint száz- százalékos megoldás nincs — a wiesbadeni (NSZK) Szövet­ségi Bűnügyi Hivatal robbanó­anyag szakértője nyilatkozott így. A kérdés arra vonatko­zott, vajon van-e mód a gép poggyószterébe kerülő vala­mennyi csomag megbízható és hiánytalan átvizsgálására. Majdnem bizonyos, hogy nem­eseik a mi televíziónk invitált meg a stúdióba robbanó­anyag-szakértőt, aki azután a nézők milliói előtt mutatta be, hogy o porformájú robbanó­anyag némi kenőanyaggal ve­gyítve milyen észrevehetetlen­né tehető, hogyan olvad bele egy-egy bőrönd, kézitáska anyagába, már csak azért is mert igen kis mennyiség szük­ségeltetik belőle. Egyelőre még nem azonosították ponto­san, milyen összetételű is az a bizonyos anyag, amely 44 utas halálát és a 82 túlélő közül sokaknak súlyos sebesü­lést okozott. A legvalószínűbb, hogy a merénylők a csehszlo­vák gyártmányú Semtex nevű anyagot használták. Ez a ma­Az angol légierő tagjai megtalálták a Skóciában lezuhant PANAM-repü- lögép több, eddig hiányzó alkatrészét. A tragédia helyszínétől 24 km-re. (MTI Telefoto) Százéves az Eiffel-torony A Benetton a Szovjetunióban Az olasz Benetton Spa di- vatár,ucég vegyesvállalat fel­építését tervezi a Szovjetunió­ban - nyilatkozott a cégala­pító, Luciano Benetton. A kapcsolatok kiépítését az ame- fikai Armand Hammer, a Szovjetunióval már több évti­zedes kapcsolatban álló Occi­dental Petroleum Corporation elnöke segítette. A tervek sze- fint a Benetton-modelleket szovjet konfekcióüzemekben ál­lítják elő. MUMUS Minden jel szerint kö­zeleg a tavasz, s az opti­mizmust erősíti az a tény, hogy megsokasodott a va­sárnapi autók száma. Márpedig a vasárnapi autó .mindig bátrabb, mint a poros, hétköznapi torsa. Mintha nem is a bezárt lóerő, hanem az elszabaduló szenvedély diktálná az úti tempót. Kanada egyik kisvárosá­nak közelében, az egyik kirándulóhely felé vezető úton jsajátos nevelőszö­veg fogadja őket, mint ahogy megirta az Inqui­rer. „Gépkocsivezetők! Ne kacérkodjatok a halállal! Merthogy sem orvosunk, sem temetőnk nincs. Ezzel Szemben Mr. Hunter a Church Street 22-ben éj­jel-nappal várja Önöket biztosítás céljából." Száz éve, 1889. március 31-én nyílt meg a párizsi vi­lágkiállítás. Bár akkor már több mint százéves hagyomá­nya volt a világkiállításoknak, addig egyetlen egy sem kel­tett akkora szenzációt, mint éppen a párizsi. És ez volt az első olyan kiállitás, amely­nek kézzel fogható emléke máig fennmaradt az Eiffel-to­rony formájában. Már évtizedek óta foglal­koztatta abban az időben az angol és amerikai tervezőket az ezer láb (= 333 méter) magas torony építésének a gondolata, amikor Gustave Eiffel, a világhirű francia mér­nök, számos európai híd, viadukt, vasszerkezetes épület (közte a budapesti Nyugati pályaudvar, az állatkerti pál­maház) tervezője benyújtotta javaslatát a francia kormány­hoz a kiállítás területén eme­lendő 300 méter magas vas- szerkezetű torony építésére. Eiffel ekkor 54 éves volt. A kereskedelmi miniszter számos ellenvetés ellenére megbízta a mérnököt a tervek elkészí­tésén kívül a torony építésé­nek a kivitelezésével is. 1887 januárjában kezdett hozzá Eiffel a résztervek ké­szítéséhez. A torony elemeiről 5300 részrajz készült, 15 000 alkatrészt gyártottak az össze­szerelés előtt. Még ugyanab­ban az évben megkezdték az alapozást. A négy pillérláb egymástól való tengelytávol­sága 100 100 méter. Két láb közötti ív fesztávolsóga 80 méter, magassága 50 méter; ebben a magasságban talál­koznak a pillérek ívei. 1888 márciusára elkészült az első szint 58 méter magasban, augusztusban készen állt 116 méter magasan a második szint. Innen kezdve a négy pillér két pillérben folytató­dik, s a föld színén vaskosan terpeszkedő torony a magas­ban nyúlánkká és könnyeddé válik. 1889 februárjára elké­szült a 276 méter magas har­madik szint, ennek üvegezett erkélyeiről 120 kilométeres körzetben szabod szemmel lát­ható Párizs környéke. A har­madik szintről indul ki az úgynevezett campanile, amely­nek 300,5 méter magas tete­jén helyezték el a kiállítás te­rületét bevilágító fényszórót. Eiffel toronytervét még el­fogadása után is támadták; sokan műszaki, de még töb­ben esztétikai szempontból. Nem volt kevés azok száma sem, akik kidobott, soha visz- sza nem térülő pénzpocséko- lásnak nyilvánították azt a 6 millió aranyfrankot, amennyibe az építés került. Eiffel meg­védte tervét. Rámutatott, hogy nincs igazuk azoknak, akik a hagyományos tégla- és beton­építést követelték. Ha a kiál­lítás után úgy látja a város, hogy eltávolítja a tornyot, az acélszerkezetnek bárhol a környéken való összeállítása a szétszedéssel és szállítással' együtt nem kerül többe 700 000 aranyfranknál. A költ­ségek pedig — mondta — ha­marabb megtérülnek, mint so­kan gondolnák. Arra azonban ő maga sem számított, hogy már a kiállitás alatt 28 millió látogatót fog vonzani a to­rony, úgyhogy a teljes építési költsége egy év alatt vissza­térült! Ami pedig az esztéti­kai szempont miatt aggályos- kodókat illeti, az Eiffel-tomny hamarosan nemcsak a kiállí­tás, hanem egész Párizs jel­képévé vált (hasonlóan, mint annyi év utón Brüsszelben az Atomium). Merész vonalával az ég felé törve máig hirdeti tervezőjének és alkotójának b dicsőségét. •De jó lenne a Bécs—Buda­pest világkiállításra is valami hosonlóan jó ötlet! R J. gyarázata annak, hogy a csehszlovák szervek is bekap­csolódtak annakidején a vizs­gálatokba. Bármennyire is igyekeznek „diszkréten eljárni" az érintet­tek — főként a légitársaságok és a repülőterek illetékesei, akik nem szeretnék, ha a fé­lelem és a pánik miatt csök­kenne a légiforgalom —, egy dolgot nemigen tagadhatnak: akár Semtexből, akár kevésbé hatásos vegyi anyagból ké­szült a plasztik bomba, ezt a fajta anyagot igen nehéz kimutatni. A Semtex például az átvilágításnál valamiféle sűrű anyagnak látszik, semmi gyanút nem kelt, s miért is tűnne fel, ha például csiksze- rűen tapad a bőrönd belső széléhez. A mai légiforgalom mellett még a nem annyira forgal­mas repülőtereken is szigte kivihetetlennek tűnik minden egyes csomag átvizsgálása. A nagy nyugat-európai re­pülőterek illetékesei aligha fe­lejtik az idei nyári csúcs li­dérces jeleneteit, a késve ér­kező-induló járatokra várako­zók ezreit. Egybehangzó vélemény sze­rint, csakis valamiféle új technikai csoda segíthet. Nincs is már messze: az Egye­sült Állomokban már kifejlesz­tettek egy olyan, neutron-ér­zékelésen alapuló szerkezetet, amely 95 százalékos bizton­sággal mutatja ki a robbanó­anyagot. Még mindig marad öt százalék bizonytalanság — nem beszélve arról, hogy az új csodamasina, amelyből az amerikaiak hamarosan ötöt ál­lítanak munkába arra kijelölt repülőtereken, eddig egy mil­lió dollár költséget emésztett fel. Hintán viszik a menyasszonyt Egy napig bizonyára, mert az ukrajnai Lvovban megalakult egy olyan kisszövetkezet, amely két deres közreműködésével nem közönséges taxin, hanem hintán fuvarozza az ifjú párt az esküvőre, onnan a lakodalmi ebédre, az esti díszvacsorára, attól függően, hogy ezt az örömszülők házában vagy valamelyik étteremben rendezik. A kisszövetkezet neve FAETON, és nem csak esküvői szertartások rendezésével foglalkozik. Le­gyen az születésnap, házassági évforduló, keresz­telő, érettségi és különböző találkozó — a tavaly alakult kisszövetkezet minden családi avagy vál­lalati rendezvényt körültekintően megszervez^ Az alapító tagokról csak annyit, hogy ..főfog­lalkozásban” valamennyien a lovassport kiváló mesterei. a Kritika áprilisi számából „A humán kultúra az embe­ri értékek őrzője” állapítja meg Király István irodalom- történész, egyetemi tanár ab­ban az interjúban, amelyet Bán Magda készített vele nap­jaink kulturális életéről. Ez a beszélgetés azért is rendkívül tanulságos, mert a neves tudós felvázolja azt a folyamatot, ahogy ő maga megérteni és befogadni törekszik irodal­munknak azokat az új vonó­sait és jelenségeit, amelyeket nem kevés fenntartással és ide­genkedéssel fogadott. A be­szélgetés kitér a humán kul­túra helyére és szerepére mai társadalmunkban, Király István rámutat azokra a kulturális életet veszélyeztető tényezőkre, is, amelyek a piacgazdálkodás mellékhatásaként máris jelent­keznek. Az áprilisi szám közpon­ti témája: a színmű­vészet, a színház világa. Merre tart a magyar színház? címmel Földes Anna áttekin­tést ad színművészetünk idő­szerű kérdéseiről. Megállapít­ja, hogy „jellemző jegye az elmúlt évad műsorpolitikájá­nak és a közelmúlt színházi re­pertoárjának, a kortársi ma­gyar drámák folyamatos és végleges színpadi birtokbavé­tele". Foglalkozik a fővárosi és vidéki színházak műsorpoliti­kájával, a tematika alakulá­sával, különféle rendezői kon­cepciókkal, a színpadi látvány megítélésével. A színházi kép­zésről folytatott dialógus­sorozatban ez alkalommal Bó- ta János Kazimir Károllyal ké­szített interjút. A főiskola rek­tora a képzés alapelveként azt fogalmazta meg, hogy „nem a saját képünkre kell formálni a növendékeket". A beszélge­tés betekintést nyújt a főiskola sajátos képzési műhelytitkaiba is. Hagyomány és újítás egy­sége az Operaház balettszín­padán címmel Körtvélyes Gé­za irt jegyzeteket Seregi László koreográfus pályaképéhez, fel­vázolva az utóbbi évtizedek hazai balettművészetének sa­játosságait és fejlődését. A Kritikai rovat is tartalmaz több érdekes színházi ismertetést. Néhány példa: Kornis Mihály: Körmagyar (Csáki Judit írása), Eörsi István: A kihallgatás (Ko­vács Dezső), Shaw: Johanna (Almássy Miklós). A komolyzene kedvelőinek szól elsősorban az a beszél­getés, amelyben Schill András az évek óta külföldön élő kitű­nő művész bevallja, hogy „hiányzott a magyar közön­ség". Breuer János Utazás o hanglemez körül címmel, a magyar hanglemezgyártás tör­ténetéről, mai problémáiról, a további lehetőségekről, tervek­ről ad összefoglalást. Hagyományok feltámasztása és tagadása cimmel Forgács Iván a szovjet li Immüvészet jelenlegi helyzetét ismerteti. Rövid történeti visszapillantás után, rátér a peresztrojka ha­tására és azokra a hatalmas változásokra, amelyek az utób­bi években a szovjet film stílu­sában és szemléletében meg­figyelhetők. Waldorl-óvódák - Waldorl- iskolák a Német Szövetségi Köztársaságban címmel Ve- kerdy Tamás számol be egy évtizedek óta folyó oktatás­módszertani kísérletről, amely­nek jelentős eredményei Oán- nak és az NSZK-ban egyre szélesebb körben alkalmazzák és terjesztik. A szocializmus (- kép -) za­varai cimmel S. Horváth Jenő irt tanulmányt a gazdaságpo­litika és szocializmuskép össze­függéseiről. Elemzéseiben a jelenlegi magyarországi álla­potokból indul ki, ezek lénye­ge — szerinte, a politikai hatalom birtokosainak és a reform prakticista, technokra­ta híveinek átmeneti szövetsé­ge. Több szempontból újszerű megközelítésben vázolja fel a szovjetunióbeli évtizedes ta­pasztalatokat és ezek tanulsá­gait. Következtetése egyértel­műen az, hogy a klasszikus for­rások felhasználásával feltét­lenül korszerűsíteni kell a sok ellentmondással terhelt szocializmusképünket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom