Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)

1989-04-02 / 91. szám

1989. április 2-, vasárnap Dunantait napló 3 Hein a változások gyorsaságát kell fékezni, hanem a' ' - az élet minden területén hatékonyabbá tenni! — Most fog eldőlni, tudunk-e korszerűen, hatékonyan működő szocialista rendszert ki­alakítani, amely a gaz­daság modernizációját, a politikai intézmények korszerűsítését és a szellemi, ideológiai élet átfogó reformját egy­aránt tartalmazza — mondotta az MSZMP főtitkára a Dunántúli Naplónak adott inter­jújában . Grósz Károly baranyai látogatása során találkozott a me­gyei tömegtájékoztatási eszközök képviselőivel. Ez alkalommal kértünk tőle interjút. A beszél­getés teljes szövege az MSZMP Baranya Me­gyei Bizottságának új kiadványában a „Vál­tozó Baranyában” jele­nik meg, amely a na­pokban kerül a megye pártszervezeteihez. Gyökeres változásokat- A változások korát él­jük. Főtitkár elvtárs, milyen­nek ítéli e változások se­bességét és jellegét? — Kockázatos dolog a jelen minősítése, mégis merem állí­tani, hogy a magyarországi szocialista fejlődés harmadik, hazánk és a szocializmus jö­vője szempontjából sorsdöntő szakaszát éljük át mostaná­ban. A folyamat kezdeti sza­kaszában vagyunk, de a for­dulat kétségkívül megkezdő­dött. Az első nagy lehetőség 1945 után kínálkozott, de - mint ezt ma már pontosan tudjuk - a külső és belső feltételek szerencsétlen talál­kozása folytán ezt az esélyt elszalasztottuk. A második le­hetőség 1956-ot követően állt előttünk. Sdjnos, ezzel sem tudtunk élni megfelelően. Ki­iktattuk ugyan az előző sza­kasz legdurvább torzulásait, sót egy sor területen jó irány­ban haladtunk, néhány do­logban úttörő szerepre is vál­lalkoztunk, de a szocializmus átfogó megújulását, azt is mondhatnám, korszerű, helyes gyakorlatát nem sikerült meg­honosítanunk. Mindezek következtében a harmadik történelmi lehetőség, melyet időben az 1988. évi pártértekezlettől számíthatunk, lényegében az utolsó a ma­ga nemében. Most log eldől­ni. tudunk-e korszerűen, haté­konyan működő szocialista rendszert kialakítani, amely a gazdaság modernizációját, a politikai intézmények korszerű­sítését és a szellemi, ideoló­giai élet átlogó reformját egyaránt tartalmazza. Növeli esélyeinket, hogy vállalkozá­sunkhoz egészében kedvezőek o nemzetközi feltételek. Mivel feladataink összetor­lódtak, s a korábbi késleke­dés és a hibás döntések kö­vetkezményeinek terheit is vi­selnünk kell, gyökeres és mély­reható változásokra van szük­ség. Ez eleve a megszokottnál nagyobb sebességet igényel, de nagyon lontos, hogy az emberek többsége is egyetért­sen vele. A legutóbbi 30 évben ösz- szesen nem született annyi tör­vény az élet alapvető feltéte­leinek rendezésére és szabá­lyozására — felszámolva egy sor akadályt - mint az utób­bi két esztendőben. Az or­szággyűlés, a kormány, s a többi szervezet, intézmény egy­re inkább felnő feladataihoz. Elkezdődött a párt megújulá­sa mind stílusában, mind a párttagok és pártszervezetek gondolkodásmódjában és szemléletében, mind a vezető szervek összetételében. Mind­egyik teszi a dolgát, az ügyek lassan a helyükre kerülnek. Az alkotó tevékenységnek sok te­rületen nyílt tág tere, eddig Korszerű szocialista rendszert! Interjú Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával nem ismert tevékenységek egész sora lépett^ be társa­dalmi életünkbe, főként a po­litikai életben gyorsultak tel az események. E sebesség kissé nyugtala­nító, mert az élet tényleges tartalmas változása - mint például a gazdaságban a szerkezetváltás - és a te­vékenység hatékonysága messze elmarad a felszíni formális mozgásoktól, a le- lehetőségektől és a kívánal­maktól egyaránt. Ez a disszo­nancia a nyugtalanító, képest a különböző szélsősé­gek, nemkívánatos jelenségek eltörpülnek, méreteiket és va­lóságos jelentőségüket tekint­ve is. Nem a változások gyor­saságát kell tehát fékezni - ha egyáltalán ez lehetséges hanem a látszatmozgáso­kat és a formális, igen gyak- ran csak szavakban kifejeződő változásokat kell tartalmassá, a tevékenységet az élet min­den területén hatékonyabba tenni. A változások jellege túlnyo­móan ezekkel együtt is meg­felel valóságos társadalmi szükségleteinknek, várakozása­inknak, szándékainknak, célja­inknak. A reform kibontakozá­sa a szocializmust bénító meg­kötöttségeket - eszmei és gya­korlati kötöttségeket egyaránt fokozatosan feloldja, ezzel a szocialista fejlődést gyorsít­ja, noha e pillanatban még csak ott tartunk, hogy a ko­rábban megindult romlást si­kerül fékezni (de nem meg­szüntetni) mind a gazdaság­ban, mind a politikai életben. Erkölcsiek tekintetében az egyik legfontosabb eredmény, hogy lejárt az üres ígérgeté­sek ideje. Ma már egyre vi­lágosabb követelmény, az em­berek részéről is, hogy a tet­teknek hisznek, nem a tetsze­tős szólamoknak. Egyfajta' ki­józanodásnak, s a reális élet- szemlélet formálódásának va­gyunk tanúi. Miközben a változásokat előidéző és a változtatásokat önmagán Js imponáló mérték­ben és módon megvalósító párt időnként a vádlottak pad­jára került egyesek szemében- ennek jeleit tapasztalhatjuk- sőt, esetenként jócskán el­marasztalva, mint a fejlődés állítólagos gátja, ma egyre vi­lágosabb, hogy a leglényege- sebb változás, amely a többi­nek is feltételéül szolgait es szolgál, az az MSZMP orszá­gos értekezlete és az azt kö­vető döntések voltak. Ennél reálisabb mozgásirányt senki nem tudott meghatározni, ter­mészetesen más politikai tö­rekvések pozitív hatosat is nagyra értékeljük, aminek nyo- mán láthatóan formálódik egy új társadalmi konszenzus. A pórt szerepe i _ A párt ma is kezében I tartja tehát a társadalmi o- I lya maiakat? Milyen esel yei 1 vannak erre a tovoben, a ; többpártrendszerű politikai 1 viszonyok közt?- A párt régen sem tartot­ta kezében a társadalmi fo­lyamatokat abban az értelem­ben, hogy tudta ®s akarata nélkül nem történhettek do- aok társadalmi és egyeb vál­tozások (legfeljebb néhányon ezt hitték), hiszen akkor ma nem állnánk ott, ahol állunk. Iqy például a gazdasági elet irányításában a szüntelen es olykor operatív beavatkozás egyáltalán nem jelent „kéz­bentartást". mint a későbbiek igazolták. Felismerhetjük ózon­ban a kibontakozó tendenciá­kat, sőt ezeket politikailog e elméletileg elemeznünk kell, levonhatunk következteteseke és meghatározhatunk célokat az objektív tendenciák tényle­ges követelményeihez igazod­va, megvalósulásuk kedvező feltételeit megteremtve a ma­gunk eszközeivel, de nincse­nek olyan illúzióink, hogy min­den a párton múlik. Meggyőződésünk, hogy a párt szerepe nem a feladatok kitalálásában van, hanem ab­ban, hogy a nép legkülönbö­zőbb törekvéseihez történelmi és aktuális indokoltságuk, megalapozottságuk mértéké­ben optimális feltételeket te­remt. Elvégre a történelmet a nép csinálja valóságosan, a személyek és intézmények sze­repe a szolgálat lehet ebben az ügyben, ha jól értelmez­zük valóságos - és nem kép­zelt - lehetőségeinket. míthatnak csak optimális sze­replehetőségre, ha társadal­munk intézményvagyona. a társadalmi-politikai „infra­struktúra" is kellően kiépül. Annyi bizonyos, hogy ehhez ma még nem rendelkezünk elegendő számú és a tényle­ges szükségleteket tükröző in­tézménnyel. Reméljük, hogy az e téren tapasztalható élénkü­lés tovább folytatódik. Ez mindenképpen szükséges ah­hoz, hogy valóban hatékony politizálásra nyíljon lehetőség.- Milyen tartós irányza­tok jöttek létre a párton be­lül? Elég erős-e a párt re­formbázisa? Milyennek kép­A párt részéről mindez vi­lágos célokat igényel, emel­lett, egyértelmű értékrendet, erkölcsi követelményeket, esz­mei-elméleti igényességet és társadalmi tudatosságot, a szervezeti és cselekvési lehe­tőségek kulturált biztosítását, pozitív, támogató közvélemény formálását, a jónak ígérkező kezdeményezések intézményes felkarolását stb. Vagyis olyas­mit, amit a párt valóban ké­pes adni, és csakis a párt képes a kívánatos mértékben és módon tenni ezt, noha tár­sakra, partnerekre természete­sen szüksége van: A párt olyan viszonyok közt politizál, amilyenek vannak. Ha több párt lesz, akkor azt kí­vánjuk elősegíteni, hogy ezek valóban pozitív tényezők le­gyenek társadalmunk életé­ben, s a látható politikai erőkkel szövetségre törekszünk, amennyiben lehetséges velük ilyen megegyezés. Ehhez előbb a politikai erőknek valóságosan is látha­tóvá kell válniuk — bár fel­fogásunk szerint ennek nem kizárólag politikai pártok for­májában lehet és kell meg­valósulnia -, s d látszatokat, a most keletkező látszatokat is oszlatnunk kell, mindannyi­unk érdekében. Nekünk fon­tos érdekünk, hogy politikai partnereink, ellenfeleinket is beleértve, színvonalas és va­lóságos tényezők legyenek, mert színvonaluk o miénket is meghatározza, ami persze for­dítva is igaz. Valóságos sú­lyuk a • mi lehetőségeinket is növeli.- Vagy úgy, hogy létük és tevékenységük felment min­ket egy sor fontos, de nem feltétlenül általunk teljesíten­dő kötelezettség alól, vagy úgy, hogy erőinket egyesítve a hatékonyság magasabb fo­kát valósíthatjuk meg. Tudjuk azonban, hogy akár pártok,- akár más politikai érők velünk együtt akkor szá­I zeljük el a modern, meg­újult, sztálinizmustól mentes MSZMP-t? — A pártban ma még nin­csenek kialakult „irányzatok", bár „balos" és „jobbos” ten­denciák igen. Az irányzatok­hoz ugyanis az szükséges, hogy a markánsan kikristályo­sodott nézetek kellő számú hí­vet toborozzanak és rendsze­res megnyilvánulásra lehetősé­get is kapjanak, illetve kény­szerüljenek is a párton belüli más törekvésekkel ütközve. Különböző nézetek és törekvé­sek vannak persze, ami nem­csak az útkeresés időszaká­ban természetes, hanem min­denkor, hiszen a különbözők­ből alakulhat ki közös tartal­muk alapján valami közös, egységes elképzelés és törek­vés. Ma a párttagság inkább bi­zonytalan, amiben szerepet játszik a munkastílus-váltás té­nye, az újszerűség természe­tes idegensége, a korábbi, szilárdnak tételezett értékrend felbomlása s az új- értékrend vajúdó,’, elhúzódó, formálódá­sa, az ezekkel és bajaink sú­lyosságával összefüggő termé­szetes türelmetlenség, az ön­álló politizálás kényszere és lehetősége a pártélet minden szintjén. Mindez nem tűri töb­bé az „irányítás” szervilis kép­zetét. De mindezekből együtt mégis egy egészséges, öntuda­tos kommunista mozgalom van születőben — ennek lehetősé­geit egyelőre csők sejtetik a pártértekezletek -, amely az illúziókkal leszámolva vállalja a reá váró feladatokat és versenyképes lesz. Én meghatározó erőnek tar­tom a párton belül a refor­mok vállalóit. Még akkor is, ha a reform sok tekintetben, elsősorban szavakban és szó- kapcsolatokban, rendszerint nyilatkozatokban él. Ez per­sze természetes és fontos elő­feltétele annak, hogy valósá­gos folyamatként is kibonta- kozhassék, de nagy hiba len­ne, ha a valóságos tudatosító szerepe helyett valamiféle cse­lekvéspótló funkciója kerülne előtérbe. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a reform nem pil­lanatnyi aktus, kampány, hu­szárroham, hanem szívós, hoz­záértő, céltudatos cselekvés társadalmi-történelmi célokért, a mi esetünkben konkrétan: a szocializmus megújulásáért, megvalósulásáért. A párt nem utolsósorban at­tól modern, hogy nem törek­szik örökérvényű igazságok ki­mondására. Késlekedés nélkül reagál az élet minden lontos jelzésére, rugalmasan alkal­mazkodik a szüntelenül válto­zó viszonyokhoz. Ez nem egy­szer tegnap álláspontjának bá­tor módosítását is igényli, ha a ma követelményei ezt teszik indokolttá. Elméleti vezérfonal- ön a szocializmust te­kinti választóvíznek a pár­tok megítélésében. Melyek ennek a szocializmusképnek a jellemző vonásai?- Ennek a szocializmuskép­nek a legjellemzőbb vonása, hogy nem kép. A „szocializmuskép" kifeje­zés bekerült valahogyan a mozgalom szókészletébe és sajnos szemléletébe is, és nem tudunk tőle szabadulni. A szocializmusról két dolgot feltétlenül szeretnék hangsú­lyozni. Az egyik az, hogy a szocializmus az a valóságos mozgalom, amely a kapitaliz­mus antagonizmusának, a tö­ke és munka ellentmondásá­nak a feloldására és megol­dására irányul, eleinte a ka­pitalizmus viszonyai között ki­bontakozva, majd a szocialis­ta forradalom megkezdésével a kommunizmus első va'gy al­só fokán kiteljesedve. A má­sik az, hogy a kommunizmus alsó fokán szükségképpen to­vábbra is antagonizmus meg- testesitője, amennyiben „egy darab kapitalizmus a kommu­nizmusban". Nem is lehet más, hiszen a kapitalizmusból nő ki közvetlenül, amint Mar* („A gothai program kritikája") és Lenin („Állam és forrada­lom") ezt világosan megfogal­mazta. Ha ezeket megértjük, vál­lalhatjuk a szocializmusért a rendkívüli erőfeszítéseket. Ez ügyben nem kell sem Marx, sem Lenin nézeteit revideálni, mert ennél többet a szocia­lizmusról nem mondtak köte­lező érvénnyel. Sose tagadtuk persze, hogy ennek az egysze­rű igazságnak az elfogadásá­hoz elméleti elmélyülés és megértés szükséges. Ez nem várható el mindenxitől, csők attól, akinek ez mély érdeke, de másoknak sem adhatunk ehelyett valami mesepótlékot, legfeljebb távlati célok alap­ján reális életcélok megvaló­sítását szavatolhatjuk bizo­nyos feltételekkel. Többre ne vállalkozzunk. Ami a mércét illeti: a ki­zsákmányolás. az esélyegyen­lőtlenség felszámolásáért küz­deni, ez bizonyosan hozzátar­tozik a szocializmus megvaló­sítására irányuló vállalkozá­sunkhoz. Ezen az sem változ­tat, hogy a ma még tapasz­talható és újratermelődött el­idegenedés és embertelenség méretei nálunk is aggasztóak. De elsősorban • azért, mert a kapitalizmus ezeket mindig új­ratermeli, még a kommuniz­mus alsó fokán, azaz a szo­cializmusban is, vagyis azért, mert a szocializmus még nem bontakozott ki kellőképpen, különböző, elsősorban törté­nelmi okokból. Ennek ellenére a felszámolásuk akkor is cél. és ez valóságosan végül csak a kommunizmussal lehetséges. Az, hogy a kapitalizmus elemei itt még megtalálhatók, sót törekszünk arra, hogy még inkább azok legyenek, éspe­dig ne csak a negatívumai, hanem elsősorban a pozitívu­mai, az természetes. Ez a kö­dös, messianisztikus kommu­nista elképzelésekkel nem egyezik, de a szocializmus marxi felfogásával igen. Mi pedig bevallottan Marxhoz tartjuk magunkat, többek közt azért is, mert realisták va­gyunk. A kommunizmus alsó vagy első fokán — azaz a szocializmusban - működő „darab kapitalizmus", ha jól csináljuk, nekünk való erőként működik, s nem ellenünk. . ,.n „visszalépésnek" te­kintjük tehát, amely a való­ságos előrelépést olapozzo meg.- ön marxista-leninista partnak mondta az MSZMP-t. A leninizmusnak milyen gyakorlati szerepe lesz a párt politikájában?- Nemcsak én mondtam ilyen partnak nz MSZMP-t, de kétségtelen, hogy én is ezt az álláspontot képviselem. A le- mnizmusnak a gyakorlati sze- 'epe pedig természetesen el­teleti lesz elsősorban. Agya- korlati cselekvés elméleti ve- zerlonala, ha úgy tetszik. A konkret tételeken túl elsősor­ban az a szellemiség szolgál támpontul számunkra, amely konkrét kérdések és tételek so­rában es a gyakorlatban is megnytlvánulva már oly sokat hozott a mozgalomnak A de mokratizmus, a nyíltság, o for- radalmi következetesség, az el­teleti igényesség, a dialekti­ka mint világnézet megható­ik“ Asz,erepe szemléletünkben stb. A lenini szellemre gondo- ok amelynek nem a normo- V'°S0. 0 fontos, hanem a szelem,sege, igényessége, a ™elvse9 és soko|dalús| vetei menye.. m.nd a s29em|. létben mind a cselekvésben, ° 9y° korlati érzékenysége, a tettekben kifejeződő humaniz­mus es demokratizmus. Hadd hivatkozzam most is Lukacs György ismert gondo- atara: ha Marx minden téte­le elavulna is - ami nyilván- való képtelenség persze - szemlélete, a kérdések meg'- közelítésének és megoldásá­nak marxi módja, a marxi irá­nyultság ezernyi elméleti ok­fejtésben is testet öltve akkor 15 Páratlan és pótolhatatlan érték marad számunkra, ami­ről nincs módunk és nincs szándékunk lemondani. Nem .■megvalósítjuk" Marx vagy Lemn tételeit, hanem a való­ságot azok tükrében is vizs- gol/uk. hogy mélyebben meg- értsük. De a valóság az irány­adó. mely Hege| és9JÓ2se(A1[ valóHS2<klnt nem e9yszerüen valód,, hanem a maga nemé­en es kifejlődésében „szük- segszerusegnek bizonyul1-’. A valóságot csak ilyen felfogás- an tudjuk eredményesen megváltoztatni. I Következetesség !, “A gazdaság jövője — az ország jövője. Elég ha- torozottnak és célratörőnek [ 'feli-e a stabilitást megva- I kívánó gazdaságpo­- A politika', a kultúra is az ország jövője, s folytathatnánk ° sort. Épp azt kell végre megértenünk, hogy a gazda­ság nem vizsgálható elszige­telten a társadalmi élet töb­bi területétől, akkor sem, ha bizonyos értelemben megha­tározó. elsőrendű, az emberek szamára is elsődleges. A stabilitásra törekvés, a későbbi fellendülés megalapo­zása - mint közvetlen gazda­ságpolitikai cél - szándéká­ban mindenképpen igazolha­tó. Hatékonysága eddig nem (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom