Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-10 / 69. szám

2 Dunántúli napló 1989. március 10., péntek Egyhangúlag elfogadták az alkotmány szabályozási elveit (Folytatás az 1■ oldaltól) képes kreatív személyiséghez és a valóságosan működő ön­kormányzó szervezetekhez: s meg kell valósítanunk a ha­talomgyakorlás társadalmi el­lenőrzését! Ilyen értelemben is éles vo­nalat kell húznunk magunk és a múltunk közé anélkül, hogy történelmi utunk értékeit meg­tagadnánk. A lényeg az, hogy a demok­ratikus elvek szervesen össze­kapcsolják a szocialista esz­méktől vezérelt hatalmat és a társadalmat, és hogy a de­mokratikus elvek alapján nyugvó politikai rendszer egy­ben működőképes is legyen. Sokan kérdezik: tényleg az új alkotmány megalkotása, va­lóban a jogi garanciák meg­teremtése most a legfőbb fel­adat e hazában, mikor a gazdaság beteg, az életszín­vonal csökken, a nép egész­ségi állapota romlik, az ok­tatás, a művelődés, a kultúra pedig leértékelődik?! Ennek ellenére az én válaszom ha­tározott igen! Mert tapasztal­hattuk: jogi garanciák nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs alkotmányosság, s alkotmányos jogrend nélkül nincs biztos alapja a gazda­sági fejlődésnek. S ha a gaz­daság nem fejlődik, nincs alapja, forrása a társadalom anyagi, szellemi, kulturális és erkölcsi felemelkedésének. Hazánkat Európához akarjuk felemelni. Tudjuk: nagy a szintkülönbség, es ez csak fo­kozatosan történhet. A sikeres átmenethez minden lépésnél szilárd támaszt kell találnunk, nehogy visszazuhanjunk. A ha­ladás ütemét úgy kell megha­tároznunk, hogy követni tudja­nak bennünket azok, akikért előrehaladni egyáltalán érde­mes. Mert támaszunk csak követőinkben van, szélsősége­ket csak kevesen követnek! Erő csak a centrumban van, £ a centrumot a reform köré kell megszervezni! A kormány ezt akarja, s ez az, amit én reformcentrümnak nevezek. Tisztelt Ház! A magyar szocializmus új modelljének sorsa, az ahhoz vezető konszolidált átmenet esélye — mint ezeréves törté­nelmünk minden jelentős lé­pése -, a nemzetközi feltéte­lek alakulásától is függ. Úgy kell haladnunk a re­formok útján, hogy a hatalom és társadalom viszonyában ne bénító szembenállás, honem az együttműködés legyen megha­tározó. Ne feledkezzünk el róla: az ezeréves magyar történelemben mindig csak akkor volt ered­ményes a gazdaság- és tór- sodalomépítés, amikor re­formok útját jártuk, amikor a reformokat erős, a tásadalom támogatását élvező komány- zat vezérelte. Bízom benne, hogy az át­menet karakterében és az új modell tartalmában egyetértés alakítható ki a társadalomban és a politikai élet lényeges szereplői között. A társadalmi konszenzus megteremtéséhez az új alkot­mánynak feltétlenül tartalmaz­nia kell: — az emberi és állampolgá­ri jogok, valamint az állam- polgári kötelességek részletes szabályozását és az alapvető emberi, állompolgári jogokról szóló nemzetközi egyezmények beéoítését a hazai jogrend­szerbe : — az önkormányzat és az önigazgatás széles körű kiépí­tését és megerősítését nem­csak területi elv szerint, ha­nem a szakmai, hivatásbeli önkormányzatoknál is; — az önszerveződések, kö­zösségek, társulások, vállalko­zások széles hálózatának ki­építését, amelyek a település-' fejlesztésben, az építészeti és környezeti értékek ápolásá­ban, a szociális gondok meg­oldásában, a kulturális érté­kek gazdagításában működ­nek közre; — az állom ne legyen a társadalom qvámja, de éjjeli őrként szemlélődő melléksze­replője sem! Legyen központi szervezőerő — vagy ha úgy tetszik, menedzser —, amely­nek feladatai: — egyrészt: olyan gazdál­kodási feltételek kialakítása, amelyben a tőke hasznot ered­ményez és abból a bővített új­ratermelés. a humán szféra és az államapparátus költséqei fedezhetők. Az állami költ­ségvetés a nyereséget csak olyan mértékben ossza újra, hoqy a társadalmi esélyegyen­lőtlenséget mérsékelje és az államszervezetet fenntartsa; — másrészt: annak megszer­vezése, hogy a társadalom döntően saiót maga elégítse ki igényeit és szükségleteit. Az állom nyisson tág teret a kü­lönböző tulajdonformák (tár­saságok, önkormányzatok, egyesületek, alapítványok) mű­ködése számára: __ harmadrészt: a legfonto­sabb állomi döntéseket az Orszóaqyűlésben alkotott tör­vények tartalmazzák. S a tör­vények nemcsak az állampol­gárokra, hanem az államra, annak szerveire is kötelezőek legyenek! Ti sztelt Képviselők! A oórtok és a különböző politikai szerveződések közötti párbeszéd, vita, a politikai harcok közegében a kormány kötelessége a kormányzati alapfunkciók rendezett működ­tetése központi szinten és a közigazgatás különböző szint­jein is. Ide tartozik, hogy a kor­mány a hadsereget és a bel­ügyi szervek működését füg­getleníteni kívánja a napi po­litikai hullámzásoktól. Arra tö­rekszik, hogy ezek tartós, sta­bil intézmények, a nemzetbiz­tonság és az állami integráció erői legyenek az alkotmányos­ság és a törvény talaján. Az alkotmányozási folyamat csak az alkotmányosság, a törvényesség érvényesülésének közegében lehet eredményes. Az emberek most két dolgot ignyelnek: demokratikus tár­sadalmat, valamint külső és belső békét. A Központi Bizottság és a Minisztertanács nevében ezek­nek a gondolatoknak a jegyé­ben támogatom a Magyaror­szág alkotmányának szabályo­zási elveire vonatkozó javas­latot — mondotta végezetül a kormány elnöke. A miniszterelnök felszólalása után Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója. Bölcsey György (Budapest, 63. vk.), a XXI. ke­rületi tanács elnöke, dr. Szí­jártó Károly legfőbb ügyész. Sarlós István (országos lista), az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, dr. Gorbacz Katalin (Fe­jér m., 9. vk.), a dunaújvárosi kórház gyermekgyógyász főor­vosa, Korom Mihály, (Bócs­Az Országgyűlés második napja: Németh Miklós miniszterel­nök beszél. MTI FOTÓ: Soós Lajos MTI-TELEFOTÓ A kormány feladatának te­kinti az alkotmányozási folya­mot nyugodt, kiegyensúlyozott feltételeinek biztosítását. Ha a politikai pártok jelszóversenye uralja a politikai közéletet, akkor az alkotmányozási folya­mot könnyen vakvágányra ke­rülhet. Ez könnyen bekövet­kezhet, ha a többpártrendszer művi úton jön létre és a ha­talmi pozíciókat o nép háta mögött osztják el, nem pedig fokozatosan, hitelesen, a tény­leges érdekérvényesítési törek­vések bázisán épül az ki! Bízom abban, hogy ország­gyűlésünk társadalmunk, orszá­gos és helyi szervezeteink, po­litikusaink és közembereink a társadalmi viták és politikai küzdelmek során összeadják garasaikból azt a politikai tő­két, amiből ez a jegy meg­váltható lesz! Kiskun m., 8. vk.), o házsza­bályt előkészítő bizottság el­nöke ismertette azt a javasla­tot, amelyet az Országgyűlés ügyrendjének módosítására dolgozott ki o testület. Az Országgyűlés a házsza­bály 46. paragrafusának 2. be­kezdésére vonatkozó módosí­tást öt ellenszavazattal és kél tartózkodással elfogadta. A határozathozatal után, soron kívül szót kért Biac s Péter (Budapest, 30. vk.): ő tovább­ra sem ért egyet oz ügyrend megváltoztatásával - jelentette ki. Mint mondotta, kétsége tá­madt e szavazás eredményét illetően is, ezért kérte a sza­vazatok megszámlálását. Ez megtörtént: az Országgyűlés 279 igenlő és 5 nemleges sza­vazattal, 3 tartózkodás mellett fogadta el a házszabály-módo­sítást. Országgyűlési mozaik (Munkatársunk telelonjelen- lése) Tévedni emberi dolog, és bakizni is. Bár csak az lenne a legsúlyosabb baki, amit Horváth Lajos alelnök, ideig­lenes hózelnöki tisztében elkö­vetett a parlamenti ülésszak el­ső napjának délelőttjén, s amelyeket a Magyar Nemzet és a Népszava tudósítói a csütörtöki számukban közöltek. Magyar Nemzet: „Mi taga­dás, az első nap délelőttjén, a házelnöki tisztet ellátó Hor­váth Lajos alelnök, nfehezen birkózott a feladattal.” Egyetértünk mi is, de meg­jegyzem, nehéz is volt a fel­adata, vizsgázott az új ház­szabályzat! A Magyar Nemzet további idézete Horváth La­jos kifakadásáról: „Elnézést ké­rek, de engem is eligazítottak, arról, hogy miről kell szavaz­tatni . . „Ugyan kik? És fő­leg: hol?" - tette fel a kér­dést a tudósító. Erre a kérdésre tegnap dél­előtt válaszolt nekem Horváth Lajos:- A Tisztelt Ház forgató- könyve és az ügyrend - mond­ta. Hozzáteszem, hogy kifaka- dásom azok után történt, ami­kor egy képviselő önálló’indít­ványt tett, s mielőtt szavazhat­tunk volna, egy önálló ügyren­di indítvánnyal jött valaki, s ezek után vissza kellett térni a szavaztatásra. A Népszava a „Parlamenti pillanatokban" Horváth Lajos­nak Németh Miklós miniszter- elnökkel folytatott különös pár­beszédéről számol be: „Amikor arról kellett dönteni, hogy má­jusban, vagy júniusban tűz­zék-e újra napirendre a bős- nagymarosi vízlépcső építését, a parlamenti elnök tisztelettel megkérdezte a kormányfőt, hogy vállalhatja-e a parlament a májusi határidőt?" (Mert­hogy a kormány a parlamenté és nem fordítva, ezt a sza­bályt az Országgyűlés elnö­kének úgy tűnik, még tanulnia kell - így fejezte be a Nép­szava tudósítója.) Horváth Lajos:- Én egyértelműnek tartot­tam, ha a kormány igent mond, a Parlament csak akkor tudja felvállalni. A kormány és par­lament viszonyával pedig tisz­tában vagyok, még ha ebben az esetben kétségbe is von­ták. Sajnos, egyre szembetű­nőbb, hogy nem viseltetnek szimpátiával a képviselők iránt, ez nemcsak nehezíti a mun­kánkat, de el is keserít. Ha egy apró hibát elkövetünk, nagyító alá veszik. Nincs jó hangulat a tisztségviselők kö­zött. Én szívesen átadnám bármelyik kritikusomnak az Országgyűlés levezetését az új házszabályzattal . . . Mielőtt a parlament tárgyal­ná a sztrájktörvény tervezetét, két kérdés Nagy Sándorhoz, a SZOT főtitkárához. — Figyelembe vették-e a sztrájktörvény tervezetének a SZOT által javasolt módosítá­sait?- Az információk és a kép­viselőknek kiosztott anyagok alapján igen - mondta Nagy Sándor. - Ezek a módosítások a következők: 1. A gazdasági és szociális érdekek védelmé­ben lehessen sztrájkot kezde­ményezni. 2. A munkavállalók és a szakszervezetek is kezde­ményezhessék. 3. Mi a szoli­daritási sztrájk mellett vagyunk. 4. A munkabeszüntetés idejé­re munkadíj, munkabér, ha meg tudnak állapodni járjon, de ez munkaügyi vita tárgyá­vá nem tehető. Az 5. és a 6. változást az Indoklás szövegé­ben kértük. — Mi a véleménye a törvény- tervezet előkészítéséről?- Vannak szépséghibái, tar­tok tőle, hogy a klasszikus értelemben vett társadalmi vi­ta kritériumait nem merítette ki. Sok a bizonytalanság a közvéleményben, a sokszori vál­tozást nem tudták nyomon kö­vetni, és a SZOT, a kormány és az alternatív szervezetek közötti álláspont-eltérés is zavaró volt. Hogy most lesz-e ebből törvény, nem tudom, de nem is tartom harci kérdés­nek. Egyébként is, az önálló sztrájktörvény a kormány és ta SZOT kompromisszuma. (Mi szakszervezeti törvény része­ként akartuk, a kormá ny pe- dig a munka törvénykönyvén belül szabályozni.) Egyébként is. a társadalom érdekelt, hogy a sztrájk ne spontán és anarchikus legyen, hanem a gazdasági érdekek érvényesíté­sének eszköze. Mi nem szor­galmazzuk, hogy -azonnal le­gyen törvény. Nem fogom meg­rázkódtatásként megélni, ha esetleg a parlament nem fo­gadja el. Marton Gyöngyi Ezután Pásztohy András (Somogy m., 4, vk.) a szen-t- góloskéri Béke Mgtsz elnö­ke, Kereszti Csaba (Hajdú- Bihar m., 4. vk.), a Hajdú- Bihar Megyei Főügyészség megyei főügyésze, Szabó Kál­mán, (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanóra, Szirtesné dr. Tomsits Erika (Bp„ 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú gyermekkli. nikájának tanársegédje, Varga János, (Tolna m„ 6. vk.), az ¡regszemcséi Egyetértés Terme­lőszövetkezet elnöke, Sebők János vezérőrnagy (Veszprém m., 12. vk.), Szilágyi Tibor (Nógrád m., 2. vk.), a Salgó­tarjáni öblösüveggyár igazga­tóhelyettese, dr. Horváth Jenő (Bp., 1. vk.), az Országos ügyvédi Tanács elnöke, Há­mori Csaba (országos lista), a Pest Megyei Pártbizottság első titkára, Földy Ferenc (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 18. vk.), a sárospataki Comenius Tanító­képző Főiskola főigazgatója, Solymosi Józsel, (Tolna m„ 4. vk.), a bonyhádi Pannónia Mg tsz elnöke, Bak István (Bács- Kiskun m., 7. vk.), a Szabad­szállási Nagyközségi Tanács elnöke, Várhelyi Józsel (Zala m„ 9. vk.), a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezér- igazgatója, Hankó Mihály (Bé­kés m., 2. vk.), nyugalmazott tsz-elnök, Hellner Károly (Bp., 32. vk.), a Merkúr vezérigaz- gatá/a, dr. Balogh Károly (Győr-Sapron m., 11. Vk.), rá- bapordónyi körzeti orvos, Si­mon Péter Pál (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 23. vk.), a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságá­nak titkára, Peják Emil, (Buda. pest, 56. vk.), a Hazafias Nép­front budapesti bizottságának vezető titkára. Méhes Lajos (Budapest, 44. vk.), a Szak- szervezetek Országos Taná­csának nyugalmazott főtitkára, Radnai Gábor (Budapest, 48. vk.), a MÁV vezérigazgatóság üzemmérnöke, Szűcs Gyula (Szabolcs-Szatmár m., 16. vk.), a KISZ vásárosnaményi bizott­ságának titkára, Sasvári Jó­zsel (Komárom m., 8. vk.), a Dorogi Szénbányák gépészeti szakosztályvezetője, Zsóka End­re (Borsod-Abaúj-Zemplén m„ 9. vk.), a Kohászati Gyárépí­tő Vállalat diósgyőri főépí­tésvezetőségének csoportveze­tője, Géczi István (Budapest, 49. vk.), a Kertészeti és Élel­miszeripari Egyetem tanszékve­zető egyetemi tanóra, Bddőné Rózsa Edit (Csongród m„ 3. vk.), a Taurus Gumigyár ener­getikusa szólalt fel. Kulcsár Kálmán vitazárója A kétnapos vita lezárása­ként Kulcsár Kálmán igazság- ügyminiszter összegezte az el­hangzottakat. örömmel álla­pította meg, hogy az alkot­mány szabályozási koncepció­jának alapvető logikája a képviselők számára elfogadha­tó volt, találkozott a tisztelt ház egyetértésével. Ennek ér­telmében hozzáláthatnak a további munkához. A vita alap­ján szerkezetileg kialakultnak tekinthető az alaptörvény. A bevezető után az állampolgá­rok alapjogainak és köteles­ségeinek felsorolása és ga­rantálása szerepelhet; majd megjelenhetne egy fejezet, amely az általános elvekre és rendelkezésekre terjedne ki. Mellőzhető a társadalmi, gaz­dasági, politikai rend címet viselő fejezet, minthogy álta­lánosan elfogadottá vált. hogy az alkotmány alapelveket rög­zítsen. Ezután az államszerve­zetre, oz önkormányzatokra és az állami szimbólumokra vo­natkozó részek következhetné­nek. Egyetértés alakuft ki ab­ban is, hogy néhány intéz­mény, amelyet újonnan kíván­tok a magyar alkotmányos gyakorlatba bevezetni, illetve egy esetben megújítani, sze­repelhet a szövegben. Ez utóbbi a köztársasági elnöki intézmény, amelynek tartalmát többé-kevésbé egy közepesen erős pozícióban határozta meg a vita. Nézetkülönbség nélkül elfo­gadták az alkotmánybíróság intézményét, és egyértelmű megerősítést nyert a Legfőbb Állami Számvevőszék beveze­tésének gondolata. Végül el­fogadottá vált az is, hogy az alkotmány tartalmában, sza­bályozási elveiben fejezze ki társadalmunk jellegét, politikai irányultságát. A vitapontok közül elsőként az országgyűlés szerepét emel­te ki. A miniszter azt kérte, hogy az országgyűlés járuljon hozzá: a kétkamarás megol­dást is szerepeltethessék a vi­tára bocsátandó koncepció­ban. A következőkben szólt azok­ról a változásokról, amelyek az alkotmány, a közigazgatá­si bíráskodás, az önkormány­zati tevékenység átalakulásá­ban öltenek testet, egy új bí­rósági eljárási törvényben fe­jeződnek ki, majd megmutat­ják, hogy milyen feladatok tarthatók fenn az ügyészség számára, s annak milyen le­gyen a szervezeti felépítése. Az igazságügy-miniszter szólt az önkormányzatok szerepéről is. Az alkotmánybíráskodás té­májára térve Kulcsár Kálmán leszögezte: az új intézmény nem tartozhat beszámolási kö­telezettséggel az országgyű­lésnek, szuverén szerv, saját döntései alapján kell hogy el­járjon. A fegyveres testületekkel kapcsolatban elhangzott ész­revételekre reagálva jogosnak tartotta azt az igényt, hogy e testületeket az alkotmány „helyezze el” az államszerve­zetben, határozza meg funkciói- köt. Kulcsár Kálmán végezetül hangsúlyozta: az alkotmányo­zási folyamatban az egész tár. Sadalomna'k részt kell vennie. * A vita lezárását és Kulcsár Kálmán válaszát követően, a soros elnök ismertette a hatá­rozati javaslatot: „az ország­gyűlés Magyarország alkotmá­nyának szabályozási elveit az előterjesztésnek megfelelően hagyja jóvá. Hatalmazza fel a Minisztertanácsot, hogy a szabályozási elvek, valamint az Országgyűlés vitájában el­hangzott javaslatok alapján - különös figyelemmel az állam­polgárok —, a különböző tár­sadalmi szervezetek és csopor. tok véleményére, készítse el az alkotmány szöveqtervezetét. A szövegtervezetet az Ország- gyűlés alkotmányelőkészítő bi­zottságának egyetértését köve­tően bocsássa társadalmi vi­tára". Az Országgyűlés a határo­zati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezzel befejeződött a csütörtöki ülés: a testület pénteken folytatja munkáját. Ünnepi ülés március 14-én Az Országgyűlés szerdán ho­zott határozata értelmében március 14-én ünnepi ülésen emlékezik meg az 1848—49-es forradalomról és szabadság- harcról és a képviselők koszo­rút helyeznek el Kossuth Lajos szobránál. Tegnapi lapunkban az ünne­pi ülés hónapját tévesen közöl­tük. Olvasóink elnézését kér­jük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom