Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-04 / 63. szám

„Miss Marple nem nyo­moz, csak ül és gondolko­dik." Ez a mondat a regge­li angolóráról maradt dok­tor Szeip Klári fejében, de ahogy megérkezett az iro­dájába, kirepült onnét, és azóta is ott röpdös a pol­cok, az elintézetlen kérvé­nyek, az összevissza hányt közlönyök fölött, mint egy türkizkék papagáj. „Miss Marple", mondta újra a papagáj, olyan kiej­téssel, ahogy talán egy igazi angol is mondaná, majd fölröppent, körözött néhányat, és ráült a lámpa burájára. Ekkor szólalt meg a tele­fon. — Klári — hallotta a titkárnője izgatott hang­ját. —, vedd fel gyorsan, Meredek elvtárs keres! „Ó, Meredek elvtárs — Kiáltott bele a telefonba Szeip Klári —, ha tudná, mennyire örülök!" Nyers, csaknem durva hang szakította félbe, azt mondta, ha annyira örülne, fölhívta volna, hiszen két­szer is kereste.- „De én szívből örülök” - mondta Szeip Klári, és bár maga sem hitte, amit mond, egy pillanatra mégis úgy érezte, sok kis nap buj­kál a bőre alatt, és Mere­dek nevének említésére va­lamennyi fölragyog. Ilyen régi, ilyen tapasztalt em­ber..! Vajon mit akarhat?- „Kedden kerestem, és meghagytam a titkárnőjé­nek, hogy hívjon vissza. Ma pedig csütörtök van." - A férfi hangjából kitűnt, hogy ez a feledékenység nem kis dolog, ennek következ­ménye is lehet.- „Ó, a titkárnőm — ki­áltott föl Szeip Klári. — A titkárnőm naphosszat a la­kásügye után lohol, hogy mire megszületik a második gyerekük, az udvari lakását utcaira cserélje. Mintha bi­zony nem ezer meg ezer család lakna udvari lakás­ban, és nem összkomfortos­ban, mint ő.” — „A saját titkárnőjének nem intézi el, hogy rendes lakásban lakjon?" — A fér­fi hangja mint a fagyos szél süvített ki a telefonból. — „Édes Meredek elvtárs! Ezek a lakásügyek nem hoz­zám tartoznak! A lakások­hoz semmi közöm...!” Csend lett. A férfi a vo­nal túlsó végén, az íróasz­tala előtt arra gondolt, ta­lán jobb volna ezt a la­kásügyet mégsem bolygatni. Lakás I? Darázsfészek- A múlt rendszer terhes öröksé­ge. .. És mit tudhat erről ez a trillázó hangú asszony? Ez a kis kedves? Ez a pitypalatty? Szeip Klári is hallgatott, és meglepve tapasztalta, hogy a sok kis nap, ami az előbb a bőrét (vagy szívét?) melegítette, hűlni kezd, és elfogódottsága is csökken. — „Mit óhajt, drága Me­redek elvtárs?" — kérdezte. — „Azért keresem, kollé­gám, elvtársam, édes asz- szonykám - Meredek hang­ja most meghitt lett, mély és zengő, mintha ő maga egy érchegység volna, és a melléből csak ilyen hatal­mas hang tudna kijönni —, mert tudomásomra Jutott, hogy a bizottság, amelynek mindketten tagjai vagyunk, a múlt héten ülésezett, és engem erre az ülésre nem hívtak meg. Egyáltalán nem kaptam meghívót" — „Miss Marple, Miss Marple”, a türkizkék papa­gáj hintázni kezdett a lámpán, és mintha csukla- na vagy nevetne, ezt is­mételgette: „Miss Marple”. „Kuss!", mondta Szeip Klá­ri, és a telefonba gyengé den: „Semmi közöm a meghí­vókhoz, de még ma utána­nézek. Hogy szándékosan?. Hogy tetszik ilyent gondol­ni?!" — „Naiv gyermek! — Me­redek szinte belekurjantott a telefonba. - Azt hiszi, ne­kem nincsenek ellenségeim? Magának megsúghatom — és a telefonvonalak recseg- tek-ropogtak ettől a sutto­gástól — én még azok kö­zé a tisztségviselők közé tartozom, akikhez bármikor be lehet csengetni, aki sze­mélyesen jár el a panaszos ügyében, aki egyenként be­szélget el az emberekkel. Ellenségeim ezt rossz néven veszik tőlem, és szívesen ki­tuszkolnak a közéletből." Szeip Klári, az ipari és műszaki ügyek vezetője saj­nálkozva érezte, hogy Mere­dek iránt az érdeklődés utolsó szikrája is kihúnyt belőle. A hajdan érdemes emberre mint nyűgös cse­csemőre gondol, aki ráadá­sul valaki másé, nem is az ő gyereke. — „Szinte hihetetlen" — suttogta gyengéden­— „A hozzászólásomat, elvtársnő, erre az utolsó ülésre is rendben elkészítet­tem. De mert nem hívtak meg, és nem volt kinek el­mondani, úgy döntöttem, magának olvasom föl, tol­mácsolja az illetékeseknek.” Meredek hangja hirtelen ok nélkül elérzékenyedett, az ipari és műszaki ügyek vezetőjének arcára pedig különös mosoly ült ki. Olyan furcsa, dermedt mosoly, hogy mikor a titkárnője egy papírt lobogtatva benyitott, ijedten visszahúzódott. „Tisztelt ülés! Bő egy év telt el azóta, hogy utoljára szóltam ebben a teremben." Szeip Klári óvatosan az asztalra fektette a kagylót - ettől Meredek hangja mintegy csukott ajtón át hallatszott -, s immár,sza­bad kezével a naptárját lapozta. Micsoda napja lesz holnap! Szennyvíztisztí­tó. gyalogátkelő, adóbeval­lások. Közben fölemelte a kagy­lót, és elgondolkozva mond­ta: „úgy van." „Arra is én hívtam föl a figyelmet - mondta Mere­dek, és a hangja megreme­gett, mert az úgy van régi érzéseket ébresztett föl benne: kongresszusi ter­meket látott maga előtt, szónoki emelvényeket, üzem­csarnokokat, közben lábak ütemes dobogását hallotta, és tenyerek csattanását —, hogy önteltségre még így sincs okunk!” Ebben a pillanatban Szeip Klári lába az asztal alatt hozzáért valamihez. Lehajolt, hogy megnézze. A táska! Egészen kiment a fe­jéből a fehér táska! A kagylót a füle és a válla közé vette, a táskát kinyi­totta, és óvatosan az ölébe emelte. Orchidea. Szeip Klári megforgatta az átlátszó do­bozt, az asztalra tette. Nem szerette az orchideát, nem is értette, mások mit sze­retnek rajta. Belenyúlt a táskába, vaktában tovább keresgélt benne- Kínai töl­tőtoll díszdobozzal. Egy üveg parfüm. Bonbon, a doboz aranyos fedelén pa- rókás gyerek, zsabós ing­ben, lúdtollal a kezében. Ö, de édes! Nagylelkűen elha­tározta, hogy a testvére gyerekeinek ajándékozza, megkapják húsvétra. Még mélyebben nyúlt a táskába — egy gömbölyű üveg, nyil­ván ital —, majd ujjai fi­nom kelméhez, selymes ta­pintású anyaghoz értek. Óvatosan kiemelte, az asz­talra tette. Enciánkék se­lyem volt, blúzféle, egzoti­kus estélyi viselet. Elragad­tatva az arcához szorította. Milyen szép! Milyen merész! Gépies mozdulattal újra a táskába nyúlt — „hogyne, Meredek elvtárs" - suttogta, és arcát valamiért elöntöt­te a zavar pírja. — „Most rátérek monda­nivalóm másik részére — ki­áltott a kagylóba Meredek. — Bajaink fő oka, kollégám, hogy az elosztással tízszer annyit foglalkozunk, mint az elosztanivaló megtermelésé­vel. Kevesebbel beérnünk! Kölcsönös tisztelet, és ... út­keresés!" — „Útkeresés” — suttogta Szeip Klári, és türelmetlenül várta a minden kíntól meg­szabadító kattanást- De ehelyett a férfi panaszos hangon valami betegségről kezdett beszélni, amibe a „közöny" és az „értetlen­ség" lökte, és orvosai fél év után „állították talpra". A fiatal nő, a műszaki és az ipari ügyek vezetője úgy érezte, sűrű haja elvi­selhetetlen súllyal neheze­dik a fejére, szemhéja ég. és ha nem mehet levegőre azonnal, rosszul lesz.- „Igen, Meredek elv­társ” - mondta zsibbadó szájjal.- „Ennyit dióhéjban” — hallotta végül, de ekkor már kihagyott a szíve, és elfogyott előle a levegő.- „Tudatlan, tapasztalat­lan macska" — dörmögte Meredek, de mindent együttvéve elégedett % volt magával, s kezét jóleső ér­zéssel még néhány másod­percig a telefonon tartotta. Doktor Szeip Klári is a telefont nézte. Aztán fölállt, és mint aki most tanul jár­ni, lassan az ablakhoz ment. Lenézet a tizedik emeletről a városra, majd megfordult, körbejárta a szobáját, mint aki keres valamit. Még egyszer ránézett az órájára, de semmi tévedés, tizenkettő ötven, tíz perc múlva kezdődik a délutáni értekezlet. Idegességében rágni kezdte a száján a rúzst, arca a méregtől fel­fúvódott, szeme két, kes­keny rés lett, szája kerek, arca ráncos és csúf, mint egy felingerelt macskáé.- „Az apádpak, anyádnak pofázol annyit! - zihálta elfulladva. — Te... marha!” Legszívesebben fölkapta volna a telefont, hogy földhöz vágja, de ehelyett csak újra meg újra ejismé­telte: „marha"­Ettől valamennyire meg­nyugodott, és mert úgysem volt más választása, a mosdóhoz ment, vízzel és festékkel rendbe hozta ma­gát, ilyen állapotban még­se lássa senki. ;yás Ferenc (szállt vele 1 angyal Weöres Sándor sírjára játszott a szavakkal apfeny ha zivotar van Picasso a színekkel eletet teremtsen is0tIneL.!-s ú9y e*rel‘ “7.1,°« térdepelt •°l lehelte a dalt rálú* 9!,ermek m<”°dt t0llt ve e az angyal .95®*?.mes hagyatékát td^a'k °£‘-h0nos tékák klJ)?nd ha tatlant el ki halhatatlan Ti ott, vidéken... Már nem . is tudom, mit mondtam budapesti ismerő­sömnek, amikor olyan mozdu­lattal, mint amilyennel a kar­mester leinti a szólamot, fél­beszakított. Talán azt mond­tam, hogy vidéken kisebbek a bérek, s drágább a megél­hetés, vagy hogy már nálunk is nagy a benzinbűz, a zaj. Ismerősöm a címbeli mon­dattal szakított félbe, de ta­lán, hogy elvegye annak élét, nem fejezte be. így rej­tély marad az is, amit ő akart mondani. Talán azt, hogy „jó dolgotokban azt sem tudjátok, mit csináljatok", hogy „nem vagytok úgy agyonhasználva, mint a pes­tiek." Mindenesetre a mon­datkezdő megszólítás megra­gadt bennem, mint ama tüs­ke a köröm alatt. Valóban, hogyan is vagyunk mi itt, vi­déken? külön mf7'uS.V'deóprgg romok itt. bár.. _ ^Itatós. Mint a míní­eHátásu C' f®l,hívott' ,h°9y ‘eljes de o ví^i a* ,vahozatlanul fizetik, velő Fi. eozast kihúzta a (őköny­tzt nem vállalják ... a hotelban!?ér'ek' *' videóztatok bd™a,Í néaükéLedSZ!? MÍnd‘ ° ológice" S^nJ" i. ^n9em csak „szoci- M erdeke't--. És mennyi? Mi mennyi? __ a videószómla? ... mint 2nn'd|^k.f'9ye,j! A hed tbbb' van; l ’ az 5800 Ft körül de kerelr °9"y °hg nézte 188-ért, hzesse, cs?n :n!'e9ta9adta' hogy ki- enyém m nallQk. amit akarok. Az is "’egszoktoT Sz,ÖmyŰ! Én 0tttl0n bekapcsolod"1-’ ,ha dol9°*om is, térben Tí es *ut a tévé a hát­«aka csődJÖVetelkor is fél éj- a vided a9o|tam, közben ment kos sz<£d9ran’- Nekem 386 mór­*J>eg nem t J Ft- Hogy honnan, Úriember tudom- de én kifizetem. -Én V°9yok! fizetsz _"1-e9 . Molidáris veled. Ha hogy ej js- De az az érzésem, ijesztenek' Vy?" Úgratás. Jól ránk ren" • ’ "Dér ungarische Her- kedjenlt /*’a9yari urak’" élvez- - De ■°tth0n!‘" Hö’hö-hö! fogod J\k6dved von! Hát nem A kockaf;--°9y fizetnünk kell!?... ^WelSjüknekT0” U"Stenit a f°*- Jó, jó, ne dühöngj! Valahogy majd kinyögöm én is. De már­kám nincs! Csak forintban!...- No ná! Világos. Nur Forint...-Nur Forint!... „Nátürlick" ... Ebben maradtak. Schlossheim ugyan, akit erősen megviselt az ügy, nem bírta kir s másnap egy németül beszélő kollégája segítsé­gével fölhívta a főkönyvelőt. Még­is, nincs itt valami félreértés? .. . A helyettes jelentkezett, s már mondta is:- A főnök éppen ma készült hívni önöket. Kérjük, ne haragud­janak ránk: baráti tréfa volt az egész. Abban maradtunk, három napig várunk, utána töredelmesen bevalljuk . ..- Ja. Schön. Aber... A kurva életbe’! Majd ¡eh nektek!... Hogy az a... -, ezt nehogy fordítsd! -, szakadt ki a megkönnyebbülés Schlossheimből. - Na. Gratulálunk. De az áldomást itt, Pécsett isszuk meg - és ők fizetik! O. K.?... Pár nap múlva a főkönyvelő alá­írásával német szövegű üzenet suttyant ki a telefax-bál: „WAS WIR AM TELEPHON GES- PROCHEN, HABÉN IST O. K. AL- LES IN ORDNUNG. (Amiről tele­fonon beszéltünk, Oké. Mizidf" rendben.) De mit jelent - ABER WAS BEDEUTEN DAS -: »NO- POSZMEG«?..." Wallínger Endre Nos, mi itt, vidéken is ré­szesei vagyunk azoknak a változásoknak, amelyeknek az egész ország. Megtartottuk a városi és a megyei pártérte­kezleteket. Új vezetőket vá­lasztottunk, ahol kellett, és ahol lehetett. Feltártuk feszí­tő ellentmondásaink egy ré­szét- Mindez nem ment zaj nélkül. Sokat olvashattunk az országos lapokban is a vidé­ki élet eseményeiről. Olyany- nyira, hogy az itteni polgá­rok már-már azt kezdték em­legetni, hogy pikkelnek rájuk az újságírók. Pedig, ha egy kicsit jobban körülnéznek, lát­hatják, hogy nemcsak itt, a mi vidékünkön, hanem ott, a ti vidéketeken, szóval másfe­lé is voltak botrányok, oly­kor kísértetiesen megismétlő­dő esetek. Itt a tanácselnök, ott a párttitkár... Itt téglát kaptak kedvezményesen, ott nyílászá­rót, azaz ajtót és ablakot. Itt a fiú építhetett oda, ahol a madár sem járhat, ott a lány kapott tanácsi bérlakást egyedülálló létére. Itt a fia­talok szervezete hágott a reprezentációs kereten fölüli pénz nyakára, ott az időseb­beké. Sajnos, mi itt, vidéken nem nagyon gondoltunk ezek­kel a párhuzamokkal- Elfeled­keztünk arról, hogy a fővá­rosban is volt korrupció, vesz­tegetés, jogtalan előnyök igénybe vétele, voltak ki- sebb-nagyobb bűnök. Nálunk megvették a bundameccset, amit Budapesten eladtak. Száz szónak is egy a vége, mi itt,,, vidéken nagyjából ép­pen úgy éljük napjaink zak­latott történelmét, ahogyan a fővárosi lakosok. Persze, nemcsak negatívu­mok voltak itt, megcsinál­tunk egyet s mást. Például már mi is élvezhetjük saját televíziónkat. Igaz, egyelőre csak két-három órát hetente, de ez olykor előny is. Egész nap ad viszont három műhol­das csatorna. Mi itt, vidéken több program közül választ­hatunk, mint a pestiek több­sége. A műsorokat nem na­gyon értjük, mert kevesen tudnak angolul és franciául, dehát ezzel Budapesten is sokan így vannak. Megjelent a helyi rádió is, szintén sze­rény adásidővel, dehát vala­hogy csak el kell kezdeni, lesz az még bővebb is. Tel­jessé vált a helyi sajtó szent- háromsága, az újság, a rá­dió és a televízió. Az írott sajtó meg szinte megsokszo­rozódott. Még alig egy-két évet tudhat maga mögött a nehezen kiharcolt városi lap, már versenytársa is akadt, amit egészen könnyen enge­délyeztek. Mindössze néhány Megjelent a pluralizmus szelleme itt, vidéken is. Az alternatívok, fídeszesek, tudo- szosok, egyéb eszesek és oszosok gyűléseket, sőt tün­tetést is tartottak. A karszt­vizeken keresztül kapcsolatba kerültek a Duna-körrel is, noha Bős-Nagymarost mesz- szebbről figyelik, mint a fő­városiak. A hétköznapi lét problémái itt, vidéken is léteznek a háztetők alatt. Itt is többet dolgoznak az emberek, mint nyolc óra. És az ugyan igaz, bo9y itt a vidéki szövetkeze­tekben (is) terem a hús, a búza és a zöldség, de ettől még nem jutunk hozzá ol­csóbban, sőt! S hiába van háztáji, a vidéki téeszek dol­gozói sem mind ott termelik me9 a levesbe valót, hanem ugyanúgy boltban veszik, mmt a fővárosiak, furcsa mó- °°n drágábban. Egyszóval nem vagyunk mi alapvetően más emberek itt, vidéken, mint „fönt". (Ez a fogalom sem veszett még ki a, nyelvhasználatból!) Az teny, hogy a január 9-ei ár­emelések ellen a szakszerve- zetek megyei tanácsai közül néhányon testületileg tllta- oztak, legföljebb arra enged °kt,keztetn'’ bo9Y 'tt keve­sebb alkalmuk van az embe­re nek arra, hogy fizetésüket va amilyen más forrásból ki- egeszithessélc. Kevesebb az T u om másodállásra, mel- lektoglolkozásra, más, munka- viszonyon kívüli tevékeny­ségre. 1 Csak egyet szeretnénk: ha *? . bizonyos legyintő, le- ■ ° kézmozdulatot, s a cim- _^n..'dfz,ett szóbeli kíséretet meg6 kevesebbszer kapnánk Gőz József Rajzok A Pannónia Könyvek soro­zatban Rajzok - Zeichungen címmel válogatott lapokat je­lentetett meg egy szép al­bumban a pécsi Pannónia Ki­adó. A lapok a Pécsi Janus Pannonius Múzeum grafikai gyűjteményéből valók, a ké­peket válogatta és a beve­zetőt irta: Várkonyi György, a kötetet szerkesztette Tüskés Tibor. A kétnyelvű könyv né­metül is ismerteti a múzeum gyűjteményét. Képeinken: Márffy Ödön: Ülő akt (1911 körül) és Gábor Jenő: Villa a Tettyén (1922). Meliorisz Béla Csak rakosgatunk szólhatunk régi, ám emlékezetes költözéseinkről vagy költözéseinkről általában, olyasmiről, hogyan szerez­tünk papirzsákot, s egyéb apróságokrál, melyek a változó körülmények közt váratlanul fontossá lehetnek, hogy mondjuk, mit sikerült összetörnünk, szerencsés esetben igy szabadulva (ki nem mondotton is) unt tár­gyainktól, egyben a döntés felelősségétől, arról, hogy a cipekedések szünetében elégedetten olthatjuk szom- junkat (hogy finom legyek), mert sikerült már minálunk a zavartalan dobozossör-ellátást is megoldani, szólha­tunk a rögtönzött fekhelyek varázsáról, a mindig vir­radatba nyúló beszélgetéseinkről, arról, hogy váratlanul 37 évesek lettünk, nem gondoltunk arra, hogy mindez ennyire hamar fog megtörténni velünk, s zavarunkban csak rakosgatunk, mintha ismét költözni készülnénk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom