Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-26 / 85. szám
Panoráma A lövöldözős Annié Bemutatjuk - nem feltétlenül példaképnek Annié Du- pont-t, a kanadai francia színésznőt, aki belelőtt a rendezőjébe, mert az meg akarta őt erőszakolni. Ha a színésznőknek pisztolyuk van, hát rendezőnek lenni sem egy köny- nyű pálya. Legrand-dal Girardof--nak Michel Legrand, a háromszoros Oscar-díjas francia filmzeneszerző - például a híres „Gondolataim szélmalma" szerzője -, most Jacques Debray: öt nap júniusban című, új filmjéhez alkot muzsikát. A női főszereplő: Annié Girardot, akit a magyar közönség többek között a Rocco és fivérei utcalány szerepében ismert meg. Legrand neki is írt egy szép dalt. Újra „Száz év magány" Az Egyesült Államokban kilencedszer adják ki Marquez: Száz év magány című regényét, s a múlt héten a könyvsikerlista első helyére került. Hotel a rendőrséghez Ezzel a címmel készült el egy angol tévéfilm. A titkos- szolgálat ezredese taxisofőrként fuvaroz, hogy így észrevétlenül találkozzék ügynökeivel. De az egyik ügynök helyett, egy szökött fegyenc - volt ellenséges hírszerző -, ül a taxiba az ezredes feleségével. A tévénézők pedig félholtra nevetik magukat a remek filmkomédián. Sipos László halálára Sipi, a Pécsi Nemzeti Színház 32 éves színésze, kilovagolt az életből. A 6-os országúton nekihajtott egy teherautónak, kiszállt a kocsiból, azt mondta: „Vigyenek a gyerekemhez”, és meghalt. Mint egy hatásos felvonásvég, olyan lehetett ez a jelenet, talán a képzelet is igazított valamit a valóságon. Ez megjár a tragikus végnek, a szinész- hóláLnok-, egy jellegzetes, ismert és népszerű fiatalember váratlan eltávozásának. Volt benne valami nyers, ősi erő, ami átütött rajta akkor is, amikor intellektuális szerepeket kellett játszania, s amit nehezen fékezett meg magában más előtt - magánemberként is. De tudott lenni gátlásos és félénk, hi deg és méltóságteljes, fölényes és dühös, szelíden ironizáló és gyilkosán gúnyolódó, gyengéd és kedves. A színpadon, ahogy a szerep megkivánta, az életben, ha a helyzet úgy hozta. Utóbbira tanúk lehetnek kollégái és barátai, előbbit bizonyítják kritikus, jelzőkkel és közönségtapsokkal méltányolt alakításai. Lopahin, a Cseresznyéskertben, Leartes a Hamletben. A Tartuffe Cleantja, a Lear király Kent grófja. Enobarbus az Antonius és Kleopátrában, oz Apa a Csirkefejben és Link Laja az Egy fő, az egy főben. Négy produkció halt meg Veled, Sipi, egy időre, vagy véglegesen — nem volt szép, hogy nem gondoltál a közönségre. A legteljesebben Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából című regényének monodráma-vóltozata holt meg, hiszen ezt Te mutattad be először, és ennek Te voltán a hőse. Az önsorsrontó magyar értelmiségi, aki feloldja a mi rettenetünket is azzal, hogy szépen kimondja. Hát ennek vége: nem szidod többet a kritikát, nem dicséred többet a közönséget, és a színészek,—újságírók focimeccse is Nélküled zajlik majd. Mindez olyankor történt, amikor megválni készültél a pécsi közönségtől, mert leszerződtél a Budapesti Nemzeti Színházhoz. Beváltatlan ígéret marad ez a szerződé^, de nézőid tudják, hogy megérdemelted a hívást az ország első színházához. G. T. Szemtanú a halálos közúti balesetről „Amire emlékszem, elborzaszt” Odamondogatott-e Király Zoltán Kádár Jánosnak? Kizárt a párt A Dunántúli Naplóban beszámoltunk arról a közlekedési balesetről, amelynek során keddre virradó éjszaka a 6-os úton, a 98-as kilométerkőnél életét vesztette Sípos László színművész és Güth János dramaturg, a Pécsi Nemzeti Színház tagjai. Az autóban ült Werner József díszlettervező és Pilinczes József színész, ök túlélték a tragédiát. Werner József csütörtökön elhagyta a dunaújvárosi kórházat. Pénteki beszélgetésünkön felkötött karral, homlokán tapasszal jelent meg: — Az előadások után hazavittük még Güth Jancsi barátját Pesten. Mikor ő kiszállt, Jancsi kérte, hadd ülhessen előre. Általában én szoktam a vezető mellett ülni. Szóval tartom, nehogy elaludjon, főként így éjszaka — kezdte emlékeinek felelevenítését Werner József. — Hátul ültünk a Pilinczessel, a tengerészzsákomat közénk tettük, mert nem fért mór a csomagtartóba. Sípos és Güth beszélgettek elöl folyamatosan a pesti előadásokról. ' Az M—7-esen mentünk, Ercsinél értünk ki a 6-osra, megálltunk a Szélkakasnál, vettünk szendvicseket. Sipos itt sem ivott egy korty alkoholt sem. Aztán én mondtam, alszom egy‘kicsit, mert egy ihete már Pesten voltam, igen fáradtnak éreztem magam. A Pilinczessel talán a baleset előtt öt perccel aludhattunk el. .. A mentőautóban tértem maiamhoz. Amit láttam, el- borzasztott. Csupa vér volt mindenem, de nem fájt semmi. Először a Sipos Lacit hozták be hordágyon, élt még, mozgott a szeme. Egyre őt néztem. Perceken belül meghalt. Aztán a Pilinczes került mellém a mentőbe. Úgy emlékszem, a mentőkben nem volt orvos... A Pilinczes jajgatott, nagyon fájhatott a lába, aztán később a kórházban az ő nyelvét is több öltéssel kellett összevarrni .. . Güth Jancsi is élt még, amikor a dunaújvárosi kórházba hozták. Kék foltokat láttam rajta, sokat kiáltozott, hogy segítsenek, mert mindene fáj. Mire visz- szaértem a fejvizsgálatról, láttam az orvos asztalán a papírt: exitált. Ruhadarabjait láttam még, amiket úgy vágtak le róla ... * Werner József hozzátette még, hogy nagyon sokáig azt hitte, a színház díszleteket szállító teherautójának mentek neki. Utána tisztázódtak a részletek. A színház teherautója néhány perccel a tragédia után érkezett a helyszínre. Látva, mi történt, megálltak. Sulek Ferenc, a pécsi színház színpadmestere a díszletszóllító pótkocsis IFÁ-val, Tóth Kálmán a színház kellékese néhány perccel később saját autóján érkezett. Egymás szavába vágva elevenítik fel a látottakat: — Kettő óra körül Güth és Pilinczes az autóban ült. Jancsi annyit mondott, hogy minden csontom összetörött. Pilinczes is panaszkodott a lábára, nyelvét mutatta, mondván, ez a munkaeszköze. Sípos Laci az árokparton feküdt egy kabáton, levegőért kapkodott. Werner kiszállt a kocsiból, majd visszaült. Valamennyien valamiféle önkívületi állapotban voltak. Az autó nagyon össze volt törve, úgy láttuk, a kormányt el sem mozdították . az ütközés efőtt, teljesen egyenesen álltak a kerekek. Frontális ütközés történhetett. Jó ideig vártunk, míg jött egy mentő, aztán rá húsz percre egy másik. Feltűnt, hogy a teherautó elakadás- jelzőiét nem láttuk sehol. Valószínűleg ki sem tették a palát szállító pótkocsi mögé. A rendőrök később érkeztek. A dunaújvárosi kórház ügye. lete tegnap közölte, hogy Pilinczes József a körülményekhez képest jól van. Keddi combnyak műtété után mankóval járni tud. Engedjenek meg itt egy megjegyzést. A 6-os útnak ezen szakaszán az utóbbi időben sok halálos baleset történt. A mentők értesítése továbbra sincs megoldva. Nincsenek segélykérő telefonok az út mentén, nincs készenlétben mentőautó, csak a nagyobb településeken. Ha egy arra járó Ladás nem szól be a mentőknek, akkor ki tudja, mikor értesülnék az esetről. Megírtuk lapunkban, hogy ugyanennél a veszteglő teherautónál 23.40-kor történt már egy halálos baleset. Egy tizenötéves leninvárosi fiú halt meg, ketten súlyosan megsérültek. Épphogy befejezték a helyszínelést az illetékesek, jötték Skodával mások ... Felhívtam a paksi rendőrséget, akik á balesetről a következő hivatalos jelentést adták ki: Keddre virradóra, egy óra harminc perckor Sipos László, pécsi lakos az általa vezetett és tulajdonát képező Skoda személygépkocsit nem az ütés látási viszonyoknak megfelelően vezette. Ennek követkéz, tében hátulról nekiütközött az úttest szélén kivilágítotton álló Tátra autómentőhöz kapcsolt, a Gemenc Volán tulajdonát képező YR 46-70-es teherautó pótkocsijának. A baleset következtében Sipos László, a pécsi színház színművésze, Güth János, a színház dramaturgja meghalt. Werner József és Pilinczes János súlyos Sérüléseket szenvedett. Bozsik László Megformálható-e a szocializmus? Kik tartoznak a konzervatív rendpárthoz és ki az új rendpórthoz? Lehet-e szorongva politizálni? Kik sajátították ki Nagy László temetését? Miért mondta Bányász Rezső, hogy nem tud a Magyar Demokrata Fórumról, amikor Grósz Károly levélben köszönte meg a tájékoztatást az MDF-nek a lakitelki találkozóról? Illetéktelen hely-e a nyilatkozatra egy országgyűlési képviselőnek a pártszervezet? Odamondogatott-e Király Zoltán Kádár Jánosnak? Van-e magasabb szempont, mint a pártfegyelem? Látszathatalom-e Pozsgay Imre és Nyers Rezső államminiszterek hatalma? Egy sereg izgalmas kérdés a történelem, az ideológia, a politika történetéből - többnyire a tényfeltárás izgalmával és felelősségével, helyenként a pletyka jó- és rossz ízeivel. Ez a tartalma annak a 250 oldalas könyvnek, amely a Kizárt a párt címet viseli. 1988. április 7-én rövid hírben közölte a Népszabadság, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság kizárta a pártból Bihari Mihály politológust, Bitó Zoltán irodalomtörténészt, Király Zoltán újságírót, ország- gyűlési képviselőt és Lengyel László közgazdászt. Bővebb indoklás nélkül, találgatásokra adva alkalmat. A várakozásnak, a tanácstalanságnak ennek a légkörében született meg Ács Zoltán és Szobolits Béla dokumentumfilmje e négy ember sorsáról. Tizenhat órán át beszélgetett Ács Zoltán a négy kizárt párttaggal: ennek a beszélgetésnek szerkesztett változata e könyv. Megismerik életüket, tanulmányaikat, munkahelyeiket, véleményt formálhatunk jellemükről, elkötelezettségeikről. S közben feltárul előttünk a 60- as, 70-es, 80-as évek Magyar- országának sok érdekes eseménye, amelyről a közvélemény nem tudott, vagy ha tudott is, nem ismerte a hátteret, az események mozgatórugóit. Feltárul egy harmincnegyven éves értelmiségi nemzedék küzdelme az önmegvalósításért, a kulturális, tudományos élet demokratizálásáért. Megismerhetjük, hogyan működött a kulturális politika és a pórt belső életének informális irányítása a személyes hatalmi harcoktól a pórtélét normáinak megsértéséig bezárólag - hiszen például a kizártak egyike-másika az újságból tudta meg, hogy nem tagja többé az MSZMP-nek. Mindez természetesen személyes elfogultságtól nem mentesen hangzik el, de az olvasó nem tagadhatja meg ro- konszenvét a társadalmi-politikai folyamatokat jól ismerő értelmiségiektől. Az interjúk - külön-külön — közvetlenül a kizárás után készültek, majd közös beszélgetést vettek filmre a májusi pártértekezlet után. Külön szellemi izgalmat jelent az olvasónak összevetni az akkor elmondottakat mai ismereteinkkel: mekkora változást hozott a pártértekezlet, milyen esélyei vannak Grósz Károlynak, Nyers Rezsőnek, Pozsgay Imrének és egyáltalában a reformpolitikának. A Mozgókép Innovációs Társulás könyve most jelent meg a film interjúival. A könyvet kizárólagos joggal a Könyvért Vállalat terjeszti TÉKA-boltjai- ban és a szövetkezeti könyvesboltokban. A film bemutatójáról egyelőre nincs hírünk. G. T. Hadi A mellett... mÊÊà Nem vagyok híve az „Ugye megmondtam én annakidején ..címszó alatti utólagos okoskodásnak, mert kevés embernek adatott meg a jö- vőbelátós tudománya. Értesülésem szerint csak a pesti vurstliban jósoló Óbudai Juliskának, bár ebben én a mai napig Is kételkedem. De azért nem árt, ha elrágódunk némely tanulságon, akár a közelmúlt történeteinek felidézésével is. Rádió-tv—sajtó lelkendezve jelentette néhány évvel ezelőtt azt a félhivatalos elképzelést —, minisztériumi szinten persze —, miszerint a hazai középiskolákat, de még a felsőtagozatos általános iskolákat is el kell látni számítógépekkel. Lépést kell tartani az iskolai oktatás modern követelményeivel, zárkózzunk fel az európai színvonalhoz, satöbbi. .. satöbbi .. . Pedig azokban az években már tudtuk, hogy a népgazdaság elképesztően le- gatyásodott és pénz még arra sincs, hogy a hihetetlenül megkopott, elavult régi oktatási épületeket néhány kőműves, asztalos és mázoló nagyjából helyrepofozza. Most —, mint a rádióból értesültem — a Népi Ellenőrző Bizottság befejezte a vizsgálatot a számítógépekkel kapcsolatosan. Ahhoz, hogy a megálmodott terv valaha is megvalósuljon, több tizmilll- árd (!) forintra lett volna szükség. Az ötlet kiagyalói erre nem is gondoltok. Most kiderült —, hogy o berendezésekre fordított néhány millió ellenében —, mindössze vagy 25 000 számítógép „működik" az iskolák egy részében. De milyen gépek! A megállapítás szerint ezekből ma megnyithatnánk egy számítógép-múzeumot, annyira elavultak. Vagy. már akkor, amikor valahogy bekerültek az országba, gorú intézkedéseket hoztak az alkoholfogyasztás visszaszorítására. ök tudják, miért. Nyilván, mert sokat ittak. Töményét. Ez ugyan nem derült ki —, a nálunk ismeretes, és únos-untalan idézett — alkoholfogyasztási világlistáról, amelyen mi ötödik vagy hatodik helyen szerepelünk, mert mindig könnyebb, mint engedni. A heti országgyűlés most érvénytelenítette a rendeletet. Mindenki megmosolyogta annak idején a tiltást: az alkoholizmus elleni küzdelemnem nem ez a módja. Még akkor sem, ha hazánkban az egészségügyi szervek mintegy Tiltás - feloldás értékük nem volt több olcsó bóvlinál. Ez nem egy korszerű számítógéppark, hanem különféle típusú berendezések elöregedett „renajzdlija". (A vasasok tudják, mi ez: ócskavas-telepre valók.) Jóhiszeműen hozzáteszem: egyes esetektől eltekintve. Hát ez lett a „nagy ötlet" végeredménye. Ha nincs pénz valamire, akkor nem kell álmokat kergetni. Az alábbi is évekkel ezelőtt történt. A Szovjetunióban sziezekről a listákról a szovjet adatók gondosan hiányoztak. Hogy csinálták, — nem tudni. Az ő dolguk. Am, hogy fogadtuk mi a hírt? Miniszteri intézkedéssel — hoz'áteszem, nagyyon szolgalelkű módon — azonnal megszültek egy rendeletet, miszerint reggel kilenc előtt tilos az árusítás boltokban, kocsmákban, csárdákban, éttermekben egyaránt. Mert ugye, tiltani valamit, ötszázezer alkoholistát tartanak nyilván. A kulturált szesz- fogyasztásról viszont kevés józan magyarázat szerepelt a közéletben. A tiltás nemcsak azért volt nevetséges, mert egy napszakon belül időhöz kötötték, hanem a rendelet értelmében elátkozták a családias, vagy baráti jellegű munkahelyi klubokat is. Pedig éppen a csökkentett heti munkaidő bevezetésével, sorra nyíltak az olcsó — ételt és italt árusító — klubok, jelezve, hogy a több szabadidőt eltöltendő, nivósobb, ám meghitt légkörben üljön le a jónép a fehér asztalhoz. Pedig ezeknek a kluboknak zöme mindig is elkülöníthető volt a munkahely épületéből. Gyári klubok létesültek külön bejárattal és szórakoztató programokkal. A napokban éppen egy kutatóorvos vallotta — nem mondott újat —, hogy az alacsony osztályba sorolt vendéglátó egységekben is kellene ételt árusítani, mert így az emberi szervezet jobban elbírja mondjuk a bort, vagy éppen sört. De a rendelet ezt is áthúzta. Képmutatás lenne azt hinni, hgoy a bortól—sörtől megfosztott klubok bezárt kapuival megoldották az alkoholizmus okozta gondjainkat. A tiltás főleg nem. vasamapi
