Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-25 / 84. szám
z István Ám esztö-huzatos aluljárók és kapualjak 'Ct-okádtatón összeronditvák » Gizinek csúfolt primitív mechanizmusnál abásúbb lenne a kupi-szinvonal >sztott-meggyalázott Bizakodás ln kóborog akár az Orbán lelke '«emii bekéredzkedő Szeretetnek ^9ös kéz int „ott kint tágasabb"-at ^tájával tüntet a bugris Hencegő öbakiáltót új s új szívroham edzi u levében forgó világ sarkain >sul szolgál" a kíméletlen Erőszak bmo Sapiens mégse nyughat bele !m képes zöldágro vergődni M or H u m o r Az irodalom berkeiből Nem Írni: az író joga. Olyanokat írnak mostanában, hogy szégyen elolvasni — panaszkodott a plagi- zátor. ^ (J. Golcvkin) Sokkal könnyebb annak valamit megírnia, akinek sem tehetsége, sem adottsága nincsen. Az olvasó is érzékeli az alkotás gyötrelmét. amikor rossz könyvet olvos. A gyermekkori napló a legjelentősebb memoár. • (R. Tumanovszkij) Aforizmák a Lityeraturnaja Gazetából Mit öröklünk a sz irzótől, ha minden müvéi elolvassuk? Az esztéta a szép hazugságot jobban szereti, minta szörnyű hazugságot, (A. Goovs.kij) Nemcsak oz a fontos, hogy a könyv utolérje az olvasót, honem az olvasó is a könyvet. (Sz. Kritij) Az irodalmi nyelv is lehet csont nélküli. Aforizmát könnyű írni, csak éppen nehéz kitalálni. (M. Genyin) Az aforizmának oz az előnye a legénnyel szemben, hogy rövid. (V. Vlaszov) A nőkről Ha egy nő „nem„-et mond, azt jelenti, hogy nem mond ellent. (A. Szamojlenkó) Az egyenjogúság ellenére az asszonyok okosabbak, mint mi. (L. Szuhorukov) (J. Sanyin) Ha a férfiak nem hordozzák o nőket a tenyerükön, nem az érzés gyengeségét jelenti, hanem o gyengeséget. Az emancipáció bebizonyította, hogy az ember lehetőségei nem o békánál kezdődnek, hanem a plafonon. (V. Zamjatyin) Nem szeretnénk bele egy nőbe az első látásra, ho tudnánk, hogy holnap újra látjuk. (M. Genyin) Minél kevésbé rajongunk feleségünkért, annál többet ülünk a tévé előtt. (R. Tumanovszkij) Ha o házastársak nem értik meg egymást, nehéz az életük. Ha igen, akkor .unalmas. (J. Snejgyer) Ha bemutatod valakinek o feleségedet, ne azt mondd, hogy á a te felrészed, hanem őzt, hogy háromnegyed. (G. Maikin) Fizetésem kisebbik, am jobbik részét adom a feleségemnek. (J. Golovkin) Fordította: Mizser Lajos' Bagatell ''«lenbe ég van, az égben végtelen. nem tudom, miért, e9 reménykedem, e9>szer megnövök majd, "'ocsony, kicsi 1 *9. s egy magamfajta felérheti. Rózsa Endre Halok hálóban. Kolbe Mihály kretarajza. W. S.-nek 1. A LÉTRA A történészek csak □ létra fokait kaparják sorra. Ha egy művész belekezd, két végtelen egyenest kutyul össze egyenest, s kész is a létra. Hol az a létra? 2. KI HAL ÉLVE . . . TANK alá fordul A háborús nemzedék. Nem vittük sokra. Kereszt milliárd marad. A van: volt-nincs pillanat. ... ÉS A GESA VÉLEMÉNYE: HAJ KUrta, szén szem. HAJKUrásszuk a zsozsót. HAJ, KUtya elet! ** volt. Védekező iróniája- tuksége is volt egy olyan ( 9°tott poétának, aki a ( 0 tóduló kezdők pattaná- ,. önteltsége és az őszülő f*?', arrivék pókhálós dilet- Cl°jo láttán meg akarta l? hitét o költészetben és |yj n tehetsége jövőjében. . 6,1 Janus Ponnoniusszal ¿'ordítás közben társalogta* ° szakszervezeti szék- ... n T. Béla, egy összegyű-' békához hasonlító arcú ( *• aki homályos mozgal- Múltja okán a pártkölté- ..vett irányt", lendületes versélményét mutatta 0 következő refrénnel: 1 ^ert a szocializmus iobb minden más iparnál, észter, ,e se maradj a kaptafánál! precíz ziláltsággal öltő- • fenyőit frizurójú uracska r’okodvo csikorogta: ..De szentszéki engedélye o '^szethez?" - és visszovó- , ? készülve kisméretű, tö- 1 °Pott, vulkánfiber bő- . ,et nyitogotta (aminek te- kicirkolmozott cimke hi - E Endre, születési és V e'es jogon költő, vatikáni J^STbt): a cseppnyi bő- V.“« beépített hengeren egy 1 zható, végtelen papircsi- 0 tibeti imateker- . sorakoztok kolíigrafált 'JjJV' de mert topintatosan ' se figyelt rá - időnként 0r vitte be o diliházba -. (jt. enűl magábon fortyo- ..Rajtom kívül ugyan ki- v°n itt szentszéki engedé- j , ^ két keszeg férfi vilóg- í 1 szélsősége közt terpesz- j eJ egy jtokásodó hölgy, jj 0 mogónlira gyöngysze- tóttá klimaxot hevületű 'retjeiben: állítólag egyf közölték a Nyugatban is. L^zóta a látványos szerény- v annyira bondzsitott. jS|, *9yi'k vizkék szemével a ■J-J*0 kacsintott bele. naiv w l 'olással észlelve, hogy "t. * ö van. mindenhol ő van. o mezőnyben szinte elkerülhetetlenné vált, hogy o mégiscsak meginduló Dunántúlban meg ne jelenjen oz én egyetlen versem is, a gyár fölött öntudatosan vörösödö nappal. Előtte azonban a Nádor kávéházbon, ahol Mefisztó Dezső a többiek zsengéit elnéző malíciával nyugtázta, az én soraimat vesézö kritikával kopogtatta végig mutatóujja körmével - ettől rikító rímeim le- hervodtak, hasonlataim belezavarodtak a vegzatúróba, és végül is rokkant ritmusú ver- secském összetörve csalinká- zott el a mosdó felé, hogy hideg vizet locsoljon égő fülére. Egyszóval Győző varózsköpe- nye aló próbált venni, nem tartott reménytelen esetnek. A könyvtárban. munkahelyén, mindig hónoljnyi könyvvel bocsátott utómra. Virtigli lírikust azonban ö se tudott előcsalni belőlem, és elbeszélő hajló mom láttán a verses kisepikára ösztönzött. Amikor ötvenháromban engedélyezték a pécsi könyvkiadást, és o kor szokása szerint az első kötet szerzőjét ugyancsak jól meg kellett vó- losztanio Tótibor titkárunknak, én lettem a cég reklámjo: A VERSELŐ KATONA - ovogy a beszélökutya. (A Gorobonciás diák című kötetem megverselt népmeséi tanúsíthatják, hogy kevéssé szolgáltam ró mestereim bizalmára. Tizenöt év múl- vo, o vokság felé imbolygó Szántó Tiborral rööincséltünk egykori önmagunkon, abban a magnókkal, huzalokkal, mikrofonokkal rádióstúdió-szerűvé tett pesti szobábon, ominek félhomályában barátom hősiesen d i k tó I ta -vágta - ó tm eg át jótsz otto utolsó novelláit. Soho olyan antiköltőt! - fuldokolt a régi mókamesterré visszavedlett Tótibor, mint a kijózanító ec- cájgcsörgés. olyanok voltok o verseid.) Ott a szokszervezeti székházban. az első negyedóra után még kitéptem magom a költészet delejes hatása alól, nehogy felsüljek egy „verseket ír?” - kérdésre. öntudatot adott, hogy a laktanyában novellákat őrizgettem, gyönyörűen letisztázva, tömött hetven gépelt sor egy oldalon, a popír mindkét felére irvo. Hogy is sejthettem volna, hogy azokkal nemhogy az ötvenes, de o hatvanas években se fogok megjelenni? Akár a bohóc, oki idejekorán kacsózik .ki a porondra, „nem most? majd később?" — motyogtam húsz éven át. valahányszor kiakol- bólítottak velük: és az újra meg újra megirt, egykor még drámai hatórörtörténetekben - egy állatszelídítő korszakot fölidézve — novellahöseimmel együtt lassonként magam is kicsit bohóccá váltam . .. Szétnéztem hát, hogy hol tolólom o prózaírókat. Valahonnan állandó röhíncsélés bugyborékolt, a jókedv csórepedé- se. Ott láttam Tátibort, sok- dioptriós szemüvegével és leégett macskabajszóvol, ahogy a cigarettát saját hátrahökölö fejébe, koszirnöhöz illően, csücsörített ojkai közé gyömködve idegenkedöen pöfékelt, és közben fuldokló köpködőn beszélt, vihogott, fontoskodott. Mellette egy kövérkés és borno orcú fiatalemberből dőlt állandóan a nevetés, olajos szeme és vostagon hasított szója a jókedvre volt formázvo. Akkortájt még nem szoktam meg. hogy o légnyomástól berepedt dobhórtyájú bal fülem . miatt ferde fejjel figyeljek másokra, ezért a nevét neki se értettem: valami Pong, oki talán galsoi születésű lehet, és hangsúlyozottan rác? . . Mi ez? Gyonítoni kezdtem, hogy ho önmogán nevet, von min derülnie. Mondtam neki, hogy novellákat irok. Már o saját balesetemet is megírtam, éjszaka keJlett volna valakit átsegítenem a határon (kikerekedett o szemük), szávai értik, a mi emberünk volt, ezért nem szabadott lámpát gyújtani, és mojd- nem telibe léptem a saját aknánkat (más nincs? - kérdezték túl gyorsan), megirtom a cigányherceget is, oki önál ó országot szervezve ide-oda it- gázott a déli határon, ómig neki nem futott a - (be se kellett fejeznem, úgy meredtek rám), és egyik társunkat meg. oki beadta a kulcsot, éjszaka hazoloptuk a falujába, a hivatalos temetés pedig oz üres koporsó fölött . . . Tótibor űzötten körbelesett, hogy mások hollottak-e valamit, és megragadta a karomat.- Szabad erről maguknok írni?- Levélben nem — mondtam magabiztosan. ■ És beszélni?- Pláne nem! Még a posto- fiókszámunk is titok.- Hallod ezt? — ugráltatta leégett macskabojszól a rác Pong felé. aki a kreol bőrszín alatt ötvenkettőben még el tudott fehéredni. sőt másodpercekig szájtótva, nevetés nélkül bámult maga elé. Kiderült, hogy tanár a tiszti iskolán, és ettől kezdtem rosszul érezni magam. Tótibor nem hagyott többet szóhoz jutni. Arról lötyögött, hogy ö Komlóról ír átlogó, nagy riportot, szocialista város, miegymás, és ha netán egyszer, mojd máskor. jóvol később, ho újro megkeresném oz írácsoportot. akkor tolón .. . Leplezetlenül az ajtó felé terelt. De én csak valami föld alatti kijáraton tudtom volna távozni, mert megnyílt alattam a padlózat, és mélyre zuhantam. Miért dobpak ki? Semmiképp nem értettem. Akkor kérdezte meg tőlem a mellénk sodródott Csorba Győző:- És versel nem ir? Okos szemében gunyoros jóindulat jelezte, hogy ö felvállal engem. így maradhattam ott. Mert volt köztük egy költő. Félóra múlva Szántó Tibor már tegezve és atyáskodva ajánlotta fel, hogy novelláimat hazzom be, és hogy ne kerüljenek más szeme elé. majd elzárja őket. De jó mélyre ám! - gurgulázott elő Galsai Pong- rácból a nevetés. Bólintottam, és jámboran somfordáltom Csorba Győző után. 3. OROK MANÓ Ne keress engem a múltban, nem éltem, el sose múltam, ne kutass engem a mában, nincs-lepke lapul e bábban, tűvé ne tégy a jövőben; s rám lelsz egy fonák-időben, egy soha valóra váltban, el soha nem jöhetőbenl ' , I Ufassy József Bordal Torkom sivatagát látva dohogsz-e, Noé, te vén hordótulajdonos, te?! lm, itt vogyok. Kilétem ne tudakold. Ragyogtoss az asztalra egy kupa bort! Lobogók után loholtam, lihegtem: selymek bolondja, suhogva siettem. Bár ballagtam volna veled a hegyre: tőkék remetéje, te jóöreg, te. Oda hitem, odo minden reményem; o poharat szorítom csak keményen. Csupa csillag ez a világ, csupa hold. Tündökőltess elém hát egy kupa bort.
