Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-18 / 77. szám

1989. március 18., siómból Dunántúlt napló 3 Nagyon sok a felkarolásra érdemes ötlet — El kell felejteni, hogy itt most hatezres, nyolc- ezres üzem vagy gyár jön majd létre. Ha két tucat ember értelmes foglalkoz­tatását meg tudjuk oldani, akkor e két tucat ember mellé kell állni. Az apró­pénzért is le kell hajol­ni, — mondotta dr. Geisz Mihály, az MSZMP Bara­nya Megyei Bizottságának titkára, a Dunántúli Nap­lónak adott interjújában. Beszélgetésünk témája a megye gazdaságának helyzete, a továbblépés re­ális lehetőségei.- Ma szómonkérni szokás. Számonkérni a politikától az ellátottságot, a fejlődést, o struktúraváltást -, és progra­mot. Van-e egyáltalán lehető­sége.a megye politikai vezeté­sének a gazdaság érdemi be­folyásolására?- Programjo annak lehet, akinek eszköze is van hozzá, hogy azt végrehajtsa. A ma­gyar gazdaságirányítás, szabá­lyozás alapvetően két szintet ismer: a kormány szintjét, ahol a játékszabályokat csinálják, és a • gazdálkodás alapegysé­geinek a szintjét - a vállala­tokat, szövetkezeteket, ahol al­kalmazkodnak a játékszabá­lyokhoz. Ha Pécs város ta­nácstestületének nincs arra le­hetősége, hogy egy-két száza­lékos adókedvezményt adjon egy kereskedelmi vállalatnak azért, hogy ne csukja be pe­remterületi boltjait, akkor nyilván nem tőlük lehet szá­monkérni azt, vajon Gyárvóro- son vagy Meszesen miért olyat az ellátás, amilyen. Én azt képviselem,, hogy o helyi ön- kormányzatnak -, és most nem megyéről, hanem város­ról, faluról beszélek -, legyen saját bevétele, nem több pénze, hanem saját bevétele, amit közvetlenül kap meg. És akkor a környezethez való vi­szony is átalakul. Mert nem az lesz, hogy csak egy serpenyő van és a környezeti kockózot esik latba, hanem van egy másik serpenyő is: ha eluta­sítom a környezeti kockázatot, okkor elesek a bevételtől. A jelenlegi gazdasági-hatalmi eszközrendszerekből méltány- tolanul kis mértékben része­sedik a település is, a megye is. A pénzek átcsurognok o költséavetésen.- Önöktől viszont megoldá­sokat, sőt eredményeket vár­nak a lelrajzolódó negativ jelenségekkel szemben.- Én fenyegetésekről szok­tam szólni. Mik ezek? Az első ilyen kemény tétel a bányászat helyzetének meg­ítélésével kapcsolatos, most formálódóban lévő kormányza­ti álláspont. Nem véletlenül járt itt a 'három miniszter. Ez a mecseki szénbányáknál egy háromezer fős leépítés a dolgok jelenlegi állása sze­rint. A Mecseki Ércbányászati '/állalat sorsát pedig az 1993 atán lejáró kormányközi meg­állapodás megújításának vagy meg nem újításának a miként­ié fogja elaönteni. Tehát a kenyér kerül veszélybe. A második ilyen fenyegetés 0 szovjet export kérdése. Ez most országosan leginkább a 9épipari vállalatokat érinti, de Baranyában érintheti a fcön/- nyűipart, esetleg oz élelmiszer­ipart is. Fenyegetésnek látom én o Mezőgazdasággal kapcsolatos a/ elgondolásokat is azért, mert '*1 a megyében szélsősége­sem differenciáltak a termőhe­lyi adottságok. Nem biztos, Boqy a domboldalakat is bú- *ávol meg kukoricával célszerű Bevetni. És akkor felmerül o kérdés: ez o föld el tud-e tar- J°ni ekkora népet ilyen feltéte­lek között, ahogy most dol­gozik. A feltételeken lehet változtatni, és akkor mindjárt ^és lesz o helyzet. A negyedik fenyegetés oz Országon belül elfoglalt társé- 9> helyzetünk. Von egy nagy Beruházásunk: Bős—Nagymo­r°s. Bízom benne, mint ma-- 9yor állampolgár, hogy meg- "epjuk o bécs-budapesti világ­Lehajolni az aprópénzértI A szerkezetváltásnak a vállalkozói szférából kell kiindulnia - Baranya társadalmában megvan a fantázia ahhoz, hogy megtervezze és megszervezze kilábalását a fenyegetettségekből kiállítás rendezési jogát. Ha ezt a két tényezőt egybeve­szem, akkor teljesen világos, hogy az infrastruktúra-fejlesz­tési programok az Észak-Du- nómtúlon és Budapesten fog­nak megvalósulni a közeljövő­ben. Félreértés ne essék, mint magyar állampolgár, a prog­ram mellett vagyok, de mint Baranya megyei vezető, szá­molnom kell a következmé­nyekkel. Végül az ötödik ilyen fe­nyegetés a környezetszennye­zés oldaláról jelentkezik a Szársomlyótól Ófalun keresztül, a garéi veszélyes hulladék- lerakóig. Vagy a pécsi szenny­víziszap, a hőerőművi per­nye ... - és ez egészen ko­moly gazdasági vetületekkel bír.- A környezeti hatások te­hát számunkra kedvezőtlenül változnak. Nemcsak úgy, hogy Magyarországé a világban, hanem úgy is, hogy Baranyáé az országban. Ehhez alkal­mazkodnunk, törekvéseinket igazítanunk kell. . .- Én ebben a felfogásban két alappillért szegeztem le magamnak, és most, minthogy ez a beszélgetés az én gon­dolataimról szól. nem pedig arról, hogy egy testület ho­gyan foglalt állást, szabadsá­gomnak érzem, hogy kifejtsem saját gondolataimat. Az egyik ilyen alappillér, hogy a gazdasági szerkezet- váltásnak, a konkrét lépések­nek a vállalkozói szférából kell kiindulniuk és nem a kor­mánytól. A vállalkozói szférá­ban kell megtalálni, mit gyárt­sunk, hány emberrel és mi­ként. Nem arról van szó most mór, hogy volamiféle központi gazdaságfejlesztési program­hoz kell csatlakozni, hanem orról, hogy az itt helyben ki­talált és valamilyen valószí­nűséggel bizonyított jó ötlete­ket hogyan tudjuk fölkarolni. A másik ilyen alappillér: nem engedhetjük meg ma­gunknak, hogy a szellemi erő­források és a gyakorlat között ennyire esetleges és alacsony színvonalú legyen a kapcso­lat. Én elfogodom, hogy Ba­ranya erős szellemi bázis el­sősorban a társadalomtudomá­nyokban és oz orvostudomó- nyökban, s nem az ipar és gazdaság konkrét területein. De jó néhány példát tudok mondani, hogy ez az elkülö­nítés, ez a szétválasztás nem egészen jogos.- Ezen az alapon miiéle prognózis adható, milyen uta­kon lehet elindulni?- Hát először is van ennek a gazdaságnak egy sor olyan területe, amely stabilnál* te­kinthető, ami a mi vizsgáló­dásunknak, ha úgy tetszik, nem képezi a tárgyát. Mert áram­szolgáltatásra szükség fesz, gázszolgáltatásra is. A fafel­dolgozásnak itt von az alap­anyaga, oz épitőanyagiparnak is az ásványkincsei. A kommu­nális szolgáltatásokra o közös­ségeknek szükségük van, és az élelmiszeriparnak is legalább orra a részére, omely a belső fogyasztást fedezi, meglesz az igény. Ezeket a stabil eleme­ket úgy kell kezelnünk, hogy létükben veszélyhelyzet nen fenyegeti őket.- S ahol alkalmazkodni kell?...- Én saját tapasztolataim.a építve azt kell, hogy mond­jam, nagyon sok felkarolásra érdemes ötlet van. ön emlí­tette a Sopianát, oz Erdőgaz­daságot. a MOFÁ-t, oz AFIT- ot, a Téglaipari Vállalatot, aztán a mezőgazdasági kezde­ményezéseket. Én is tudok hoz­zátenni ehhez a sorhoz még néhányat. Itt van az Amilum Gazdasági Társaság, amely élelmiszeradalékok gyártására jött létre olyan szellemi erők­kel a háttérben, hogy Izrael­ben és Dániában is jegyzik a szabadalmukat. És hogy ez nemcsak egyszerűen szellemi erő, 'hanem valahol a gazda­ságban is manifesztálódik, - hát a Sellyéi Agrokémiai Sző-' vetkezet több mint százmillió forintos beruházást valósit meg épp erre a célra. És ez még csak a kezdet. Épp hogy csak a megalakulásnál tartunk. Ellentmondásokat váltott ki az ásványi anyag hasznosító közös vállalat, a MINNOV A. Valóban nem úgy jöttek be a kezdeti lépések, ahogy azt gondoltuk. De most ott tarta­nak, hogy egy éven belül 150 kiló skandiumot tudnak elő­állítani. Ennek kilója tízezer dollár. Nem arról von szó, hogy sokat, hanem értékeset kell csinálni. S ez a társaság erre képes. De mondhatom a Mecseki Ércbányászati Vállalat prog­ramját, a különleges gumisze­relvényektől, robbonóonyagok, öntvények gyártásáig. Most olyan szinten vannak, hogy ha holnap meg kellene szün­tetni az uránbányászatot, ak­kor is az ott foglalkoztatottak több mint egyharmadánok tud­nának munkát adni. S itt van mezőgazdaságún* nagy lehetősége. Fehérjenövé­nyek termelése szempontjából kedvező fekvésű megye va­gyunk, és a vetőmagszapori- tás szempontjából gazdag hagyományaink vannak. Ezek­nek a hagyományoknak a ki­teljesítéséhez meg lehet talál­ni a megfelelő szervezeti for- mákot is. Sokat beszélnek most egy új földosztásról. Én a következőképpen fogalmaz­nék: ez a megye illusztris példája annak, hogy szélső­ségesen differenciált termő­helyi adottságai, társadafmi- gazdasógi környezete van, ugyanakkor egy uniformisba bújtatott üzemi-termelési szer­kezete. A kettő közötti ellent­mondás nyilvánvaló. De hót, ohogy régen is megélt a nagyüzem meg a kisüzem egymás mellett, úgy most is megél mondjuk két egyesült termelőszövetkezet Mohács térségében, s lehet, hogy o hetvehelyi domboldalon más­ként kell a művehH^glációkat elosztani. Véleményem szerint messze nem használjuk idegenforgalmi lehetőségeinket. Csak a gyógy- idegenforgalmat kívánom em­líteni. Harkányt érdemén alul kezeljük. Most dolgozunk an­nak a közvetítésén, hogy meg­felelő tőkeerővel gazdasági csoportosulás jöjjön össze, amely Harkányban jelentős szállodai kapacitást hozna lét­re. De mondhotom Himeshá- zát is, amely iránt NSZK-beli tőke mutat érdeklődést szintén gyógyidegenforgalmi jelleggel, legalábbis részben. S ha van gyógyvíz, akkor oda szállodát, orvosi szolgáltatást, kereske­delmet lehet és kell telepíteni. Eddig itt Baranyában , nem tudtuk kitalálni az idegen­forgalom komplex megjelení­tését. Vannak utazási irodá­ink, vonnak speciális idege i- forgalmi kínálatot ■ nyújtó szer­vezeteink, tehát lehet lova­golni, lehet vadászni, de ez nem jön össze egy kalap alatt. De vehetjük a konferencia- turizmust is. Én abban gon­dolkodom, ha kell, akkor be­avatkozva a gazdaságba, de innen a pártbizottságról kez­deményezem, hogy jöjjön létre egy olyan ügynökség, amelyik a Baranya megyei idegenfor­galom komplex kínálatát ki­közvetíti a világnak. Úgy vélem, hogy Pécsnek regionális központi jellegét is ki kell használnia. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden olyan háttérintézményt, amelynek tevékenysége össze­függ a gazdasággal és ame­lyik érdeklődést mutat, segí­teni kell, hogy letelepedjen Pécsett. Gondolok a bankok­ra. biztosító intézetekre, külke­reskedelmi szervezetekre és így tovább. Három okom van rá. hogy emellett voksoljak. Az egyik: idehozzuk a szol­gáltatást helybe. A második: ezek az intézmények haj­landók felújítani mondjuk egy belvárosi házat azért, hogy az ő elhelyezésük kellő szí i- vonalon megoldódjék. És ez a többlettőke nem a Városi Ta­nács pénzéből vonódik el. Az alkalmazkodásnak tehát ezeket a területeit kell elő­venni. El kell felejteni, hogy itt most hatezres, nyolcezre* üzem vagy gyár jön majd lét­re. Ha két tucat ember ér­telmes foglalkoztatását meg tudjuk oldani, akkor a két tu­cat ember mellé kell állni. Az aprópénzért is le kell Hajolni.- Örülök, hogy mint a me­gye egyik felelős politikai ve­zetője, gazdaságunk helyzetét ilyen tárgyilagossággal közelíti meg. 5 még inkább annak, hogy a fenyegető veszélyek el­lenére sem adja lel. Sőt!- Igen. Én úgy gondolom, hogy ebben a Baranya megyei társadalomban — én elsősor­ban a gazdaság területén dolgozó társadalmat értem -, megvan o fantázia ahhoz, hogy saját kilábalását az odott fenyegetettségekből — még helyzet nincs Baranya megyében, mégcsak fenyegeté­sek vannak - megtervezze és megszervezze. Semmiféle lát­ványos programmal, hogy majd most mi fogunk gépkocsit összeszerelni dél-koreai alkat­részekből, én a magam részé­ről nem számolok. Én azzal tudok számolni, hogy oz egyes embernek a jó ötlete, amely nem tudott zöld ágra vergőd­ni eddig, amely nem 100 szá­zalékos, ^ de egy meghatáro­zott valószínűséggel állítható, hogy haszon lesz belőle, ez valamiféleképpen fel tudjon törni, megfelelő kormányzati támogatást kopni, és jöjjön belőle a haszon. Hát ebben látom a megyei pártbizottság munkájának az értelmét. Báling József Március Nem vagyok történész. Az inkompetencia maximális föl­vállalásával már előre bocsánatot kérek mindenkitől, aki okár szemtanúként, cselekvő résztvevőként - avagy a múlt gyökeréig ásva élte meg az 1945-1948 közötti koalíciós időszakot, melyet minden eresztékében az újjáépítés jel­szava hatott át. Amikor a 'háború döbbenetéből ocsúdó tár­sadalmunkban a demokrácia iránti éhség' szülte pártok sorra fogalmazták programjaikat; vázolva a jövő alternatí­váit, próbálva hitet önteni az emberekbe. Azt sem tudom eldönteni, arányaiban meghatározni, hogy e kérészéletű demokráciát fölszámoló akaratból meny­nyi fakadt a Jalta megszabta korlátozott szuverenitásból, mennyi o hazai ügybuzgósógból. Mindenesetre talán ép­pen 1848 centenáriumán kibontakozó zászlóerdőben, a márciusi ifjak 12 pontjának hongoztatása közepette - a félárnyékban - kezdtek torzulni a politika tükrei. Való igaz, a szándék már ott lapult a tarsolyban. A hatalmi váltás, az „új típusú” monolit hatalmi berendezkedés ma­ga aló rendelte a társadalom életének minden lényeges szektorát. Államosította a gondolatot. Az elmúlt negyven év visszfényei elértéktelenítik oz ér­tékeket. Hősök lesznek az áldozatokból. A lelkiismeret önvizsgálatra késztet. A lecke nem kisiskolásoknak való: vissza kell férni a ki­indulóponthoz és szétosztva szegénységünket újra kezdeni. Talpra állítani a gazdasági-társadolmi-erkölcsi romokban heverő orszáqot. S ez nem megy másként, mint a társada­lombon meglevő érdekviszonyok, sokszínű gondolatok és szándékok integrálásával. Érlelődik az 1948-os fordulat — ellenkező előjellel. Pártok, politikai mozgalmak hallatják hangjukat, s éppen ma, igaztalan volna szándékaik mö­gött kutatni, megkérdőjelezni azt. Ezek az alulról szervező­dő -társadalmi alakzatok biztosíthatják a társadalom ez ideig a politikai szférából kirekesztett tagjainak az ország jövőbeni fejlődését meghatározó, a társadalomirányítás szempontjából elsődleges politrkai-hatalmi-gazdasági dön­tések előkészítésében és meghozatalában való részvételt. Egy újtipusú állami berendezkedés egy újszellemű alkot­mány adta goranciók között. Tavasz hozza a változást. Az MSZMP 1988-as országos értekez'etével a folyamatok élére állt, s politikájának következetes alakítósával-formá- lásával jutott el alig 10 hónap alatt a többpártrendszer, a pluralizmus fölvállalásáig. Mintegy bizonyítva: az MSZMP sorain belül is felerősödnek a megújulást kivánó erők. Po­litikájának következetességével és tartósságával válaszol­hat a gyanakvóknak, kétkedőknek, a visszarendeződéstől tartó köröknek. Éppen a napokban megfogalmazott rövid távú programja adhat ebben kapaszkodót. Eligazodási pontokat. Az a nyílt, őszinte párbeszédre való törekvése, mellyel az alternatív szervezetek vezetőivel-irányítóival asz­talhoz ült, szándéknyilatkozatot téve, próbálva önmeghatá- rozásra-öndefiniálásra késztetni, kérni e politikai mozgal­makat. A cél nem kevés; közmegegyezésre jutni. A múlt héten megyénkben, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága fontos kérdés megvitatására ült össze; tisztázni a megyében működő alternatív szervezetekhez való viszo­nyát. Fölszámolni a kölcsönös előítéleteket, létrehozni a „párbeszédet vivő team et”, a koordináló csapatot. (Ha­sonló összekötő bizottság már volt a történelemben!) Mert akadna mit koordinálni, hisz nincs sok új a Nap alatt. Nem véletlenül fogalmazták meg; a különféle politikai tö- mörüfések-mozgalmak céljainok-szándékainak jó része a párttagság körében is jó pár éve megfogalmazódott . . . Persze, az előítéletek fölszámolása, a kézfoqós még ne­hezen megy. S valahol érthető is ez. Megrögzött ítéleteket kell anullálni. Magam is megfogalmaztam a pártbizottsági ♦ ülésen a vélemények sorjázása közben, hogy vajon hihe­tő-e moradéktalanul a pluralizmus igénye, ha azt olyan ember fogalmazza meg, aki maga is részt vett a pártok negyven évvel ezelőtti likvidálásában, az egypártrendszer kiépítésében, oki akkor hittel és szent akarattal voksolt a szocializmus karnyújtásnyi közelségének igézetében egy bi­zonytalan konstrukcióra. Vagy hihetek-e annak, aki a kö­zelmúltban döntött elvi alapon a másképpen gondolkodók­ról, szűkítve az amúgy is szűk tereiket? Vajon ők mennyi­re hisznek a pluralizmus mindenhatóságában? Új eszméket — annak csíráit — hordozó összejövetel volt ez a minapi. Belső, emberi gyötrődéseket hordozó, mint mindennapjaink. A múlttal szembe néző. De vajon, megy-e másként? Lehet-e új ruhát ölteni mos- datlanul? S vajon az önvizsgálódások megvólaszolják-e, mennyi a múltban az egyén felelőssége, mennyi azé a társadalmi mechanizmusé — 'kikalapált intézményrendszeré —, mely emberközpontúságot hirdetve kötötte gúzsba a gon­dolatot, a szellemet. Nehéz és .gyötrelme* feladat. Társa­dalmi méretekben kell a dolgokkal elszámolni, kisöpörve a szemetet, s csakis az igaz, valós értékeket megőrizni. S kell az elszámolás is. Kinek-kinek bensőjében, önmagában illik elszámolnia a múlttal, kiegyeznie a realitásokkal. Mert éppen Közép-Kelet-Európa oly sok politikai atrocitásával és testvér-harcával megkínzott mindannyiunk Magyarorszá­ga a tét. Tolerancia és türelem. A politika alakításában, formálá­sában. Európai módon. Kozma Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom