Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-17 / 76. szám

2 punontoit napló 1989. március 17., péntek Az MSZMP Pécs Városi Végrehajtó Bizottságának ülése Tagfelvétel és a pártból való kikerülés Tényszerűségében érdekes, tendenciájában figyelemre­méltó adatokat közölhetünk az MSZMP Pécs Városi Végre- hatjó Bizottsága tegnapi ülé­sének egyik napirendi pontja alapján. A 13 tagú testület ülését dr. Varga lenő titkár vezette, dr. Koltai Dénes első titkár hivatalos úton az NDK- ban tartózkodik. ,,A tagfelvételi munka és a pártból kikerülés tapasztala­tai" című tájékoztató rögtön megállapítja: ,,A tagfelvételek száma jelentősen csökkent, a pártból kikerülteké pedig többszörösére nőtt. . Nem érdektelen a pontos adatok említése sem: 1988- ban 161 ember került a párt­ba (kilencven százalékuk 40 éven aluli). Jelentősen vissza­esett az egyetemi, főiskolai hallgatók és a tanulók ará­nya, tovább csökkent a mun­kásoké. 1988-ban ezerötvenkét em­ber került ki a pártból Pé­csett. A párttagság kilenc szá­zaléka. Többségük a tagkönyv- cseréhez kötődő beszélgetcsek után lépett ki az MSZMP-ből, de egy másik, 24 százalékos arány arra utalt, hogy ne.n értenek egyet a párt politiká­jával. Feltűnő, hogy a kilépők 24 százaléka betegségre hi­vatkozott, mikor visszaadta tagkönyvét. Szelestey György városi tit­kár szóbeli kiegészítésében to­vábbi adatokat sorolt: Bara­nyában összesen 2556 ember lépett ki 1988-ban. Ez a lét- ’szám az össztagság 9,6 szá­zaléka. Országos adatok sze­rint százezer ember vált meg az MSZMP-től tavaly. így je­lenleg 785 000 tagja van a pártnak. Az előterjesztést követő vi­tában többen is szót kértek. Szorgalmazták, szüntessék meg véglegesen és deklarál­tan a különböző szempontok­hoz köthető tagfelvételt az egyes munkahelyéken és in­tézményekben. Többségük ugyanakkor elvetette azt a vé­leményt, hogy tagtoborzást szervezzen az MSZMP. Szor­galmazták, hogy a pécsi ügyekkel, gondokkal és örö- möjckel kapcsolatban az eddi­ginél is na_gyobb szerepet kap­jon a helyi tagság és veze­tése. Megállapodtak abban is, hogy a párttagság létszámá­nak alakulása nem csupán szervezeti probléma, össze­függ a tartalmi munkával is, ugyanakkor éles vita bontako­zott ki arról, van-e az MSZMP különböző szárnyainak konkrét programja és hogy ezeket mennyire ismeri a tagság. El­hangzott az a kétségtelen tény is, hogy a hatalom bizalmat vesztett az utóbbi néhány év­ben. és a párt jelenlegi poli­tikájának abból is táplálnia kell magát, hogy nincs egyet­len politikai erő sem hazánk­ban jelenleg, amelyhez a bi­zalomvesztés után egyértel­műen csatlakoztak volna az emberek. Többen megfogalmazták to­vábbá, hogy ne az ideológiá­hoz csináljon programot a párt, hanem olyan programot adjon - minél előbb -, amely ideológiai elemeket is tartal­maz. Hozóik L. Idegen ideológiák? A nemzet- és hazaféltés számos szép szónoklatot csal a demokratizálódó közélet színpadára. Aki valamit is ad magára manapság, az nép­ben és nemzetben gondolko­dik,. szabadságot, függetlensé­get követel, méltó fiaként a reformidőknek. A nemes igye­kezetek őszinteségéhez aligha fér kétség, még okkor sem, ha naivitás, leegyszerűsítés ke­veredik a jobbító gondolatok­kal. Az viszont már bosszantó, ha csúsztatások, ferdítések ke­verednek a jobbító szavak kö­zé. Ma például a magyarsá­got óvni kell a „ránkkénysze- ritett idegen ideológiáktól”. Sokfélére gondolhatunk, mi is lehet az a ránkkényszerített idegen ideológia — kicsit is­merősen o magyar történelem­ben azonban nem kell sokat találgatnunk. Oly sokmindent megéltünk már itt, hogy igazán lenne miből tanulnunk. Hiszen egy­kor, a titkos és egyenlő vá­lasztással szemben kitalálták már a hatalmukat féltők a különböző cenzusokhoz kötött és nyílt választást - mégpe­dig oly hivatkozással, hogy a titkosság távol áll a magyar nyíltságától. Lehet tehát még a demokrácia ellensége is, aki idegen találmányoktól félti a magyarságot: kétségkívül nem a Kárpát-medencében találták ki ezen demokratikus intéz­ményeket. Nem lenne az ma jó magyar, aki támadná a demokratikus választások két alappillérét, csak azért, mert oz a német szociáldemokrácia hatására került bele a ma­gyar közéletbe jóval azután, hogy - francia példára - an­nak idején Petőflék nem tud­ták tartóssá tenni. De hát nem erre gondolnak a de­mokráciát ma követelők. Nézzünk megint vissza a történelemben, hogy kitalál­hassuk, mitől óvandó most a magyar nép! Igaz, ez sem éppen szín­tiszta magyar ideológia: az antikommunistók nemzetközisé­ge régóta óvta saját érdeke­it azzal, hogy a kommuniz­mus nem más, mint a zsidó kozmopolitizmus álarca — két vélt legyet egy csapásra: a „nemzetit” félteni a kommu­nistáktól és a zsidóktól - nem akármilyen találmány! Még szerencse, hogy tartósan nem vált be - így csak tízmilliók­ban volt mérhető az áldoza­tok száma. Kár, hogy ötven évvel ezelőtt nem féltették ennyire a magyarságot az ide­gen ideológiáktól, mert ha igen, talán nem vettünk volna tevékenyen is részt a fasizmus oldalán a zsidó-kommunista kozmopolitizmus elleni szent keresztesháborúban: feláldoz­va ezen idegen ideológia ol­tárán nemcsak a magyarzsi­dóság, cigányság jelentékeny részét a koncentrációs tábo­rokban, de a „szinmagyarok" százezreit is a Don-kanyarban, vagy a végtelen orosz pusztá­kon. Jó lenne, ha a történelemre is vetnék vigyázó szemüket a „negyvenévi zsarnokság", a „monopolisztikus hatalomgya­korlás" elleni harc modern ke­reszteslovagjai. Különösképpen, ha szentist- váninak tudják gondolataikat, ha a magyar államiság ezer évére hivatkoznak, melybe ide­gen elemként ékelődik be a szocializmus, a kommunizmus eszméje, mint köröm alá a tö­vis. Merthát éppen a nagy ki­rály, Szent István volt az, aki a magyarságra rákényszerített egy addig tőle teljesen ide­gen ideológiát, hagyományai­val szöges ellentétben álló életformát, soha nem gyako­rolt társadalmi berendezke­dést. S nemcsak szép szóval, de karddal. Aki ma szól, nem árt, ha legalább annak a népnek a történelmét ismeri egy kicsit, amelyre hivatkozva oly ékesen keveri az igaz szót a hamis­sal. Bodó László Grósz Károly beszéde (Folytatás az 1. oldalról) biütésünk és következetes elvi politikánk szerzett tekintélyt az országnak. Világosan látjuk: ma is tényleges teljesítmé­nyünktől függ, hogy a világ elfogad-e minket partnernek vagy sem. Hiszen, hogy sa­ját értékeiben biztos, kezde­ményezésekre kész, önbizal­mában szilárd Magyarország megtalálja boldogulását a nemzetek közösségében. — Bízunk abban, hogy a nemzetközi élet kedvező vál­tozásai a jövőben is folyta­tódnak. üdvözöljük a szovjet— amerikai viszony javulását, a kelet-nyugati párbeszéd bővü­lését. A magyar külpolitika lehetőségeihez mérten azon lesz, hogy a folyamat a nem­zetközi élet tartós és visszafor­díthatatlan tendenciájává vál­jék. — Külpolitikánk hagyomá­nyos értékei és a világ új követelményei alapján fő tö­rekvésünk: a teljes nyitottság a világ felé. Az államközi kapcsolatokban nem ideoló­giai megfontolásokból, hanem a kor realitásaiból és nemze­tünk érdekeiből indulunk ki. Tiszta elveink, megbecsülendő eszményeink vannak, azokról nem mondunk le, mint aho­gyan másoktól sem kívánjuk, hogy feladják saját értékei­ket. — Ma legfontosabb straté­giai érdekünk a világ tudo­mányos—műszaki "élvonalától való további leszakadásunk megállítása, a mielőbbi felzár­kózás feltételeinek megterem­tése.- Ehhez nem elveinket kell feladni, hanem azokat kell következetesen érvényesíteni. A társadalom által elismert és meqbecsült alkotómunka, az emberi kezdeményezés felsza­badítása, a tudás gyarapítá­sa és hasznosítása a szocializ­mus legnemesebb célja. Poli­tikai és gazdasági intézménye­ink átalakítása nemcsak saját fejlődésünk feltétele, hanem eqyúttal a csatlakozás lehető­ségét kínálja a demokratikus nemzetek nagy családjához. — Céljaink eléréséhez béké­re, biztonságra van szüksé­günk. Az új gondolkodás ér­vényesítésére törekszünk kül­és katonapolitikánkban is. A közelmúltban 9 százalékkal csökkeotfettük a hadseregünk létszámát. Bízunk benne, hogy a nemzetközi élet kedvező alakulása nyomán belátható időn belül lehetővé válik a hadsereg további csökkentése, védelmi jellegének erősítése. A bécsi tárgyalások teljes jo­gú résztvevőjeként szorgalmaz­zuk az európai feqyveres erők és fegyverzetek mindkét fél számára elfogadható egyensú- jának kialakítását a jelenlegi­nél alacsonyabb szinten, az asszimetriák leépítését, a külföldi csapatok kivonását. — A szocialista országokkal az új alapokra helyezett együttműködés hívei vagyunk. Az új minőségű kapcsolatok első jelei már érzékelhetőek. Perspektívában csak e szilárd háttérre támaszkodva lehetünk az európai és nemzetközi fo­lyamatok megbecsült részesei. Ehhez ma lehetőségeink job­bak, nem korlátoznak a há­ború utáni évek bizonytalansá­gai, mind kevesebb az ideoló­giai előítélet is. Együttműkö­désünk korszerűsítéséhez vilá­gos elveink vannak. Mindany- nyiunk számára kötelezőek az államközi kapcsolatok helsinki elvei. Elengedhetetlen egymás önállóságának, teljes eqyen- joaúságának, egymás érdekei­nek tiszteletben tartása. Nem­zeti döntéseinket annak a fe­lelősségnek a tudatában kell meghoznunk, hogy bármit is teszünk, ez nemcsak saját, hanem más népek sorsára is befolyást gyakorol. Nagyra ér­tékeljük a szocialista országok viszonyát a magyarországi fo­lyamatokhoz, megértésüket kö­szönjük. Azon leszünk, hogy a s'ahil'tó' meaőrzésével, továb­bi feilődésünk alacriainak le­rakásával mi is előseaítsük és ne akadályozzuk barátaink q'ondjainak meqoldását. Meggyőződésem, hogy a megújulás útját minden or­szág történelmi adottságai, sa­játos nemzeti értékei ' alapján járja végig. A nemzeti önis­meret és öntudat mai nagy­szerű kibontakozása, a nem­zeti sajátosságokra való épít­kezés a szocializimus megúju­lásának egyik legnagyobb tar­taléka. Európai Parlament — Románia Az Európai Közösségek sze­mében a jelenlegi körülmé­nyek között szó sem lehet ar­ról, hogy felújítsa a tárgya­lásokat Romániával egy új kereskedelmi és együttműkö­dési szerződés megkötéséről — közölte az Európai Parlament Romániáról rendezett csütörtö­ki sürgősségi vitájában Frans Andriessen, a közösségek bi­zottságának a külkapcsola- tokért és a kereskedelempoli­tikáért felelős tagja. A közös­ség „külügyminisztere" hoz­záfűzte, hogy a tizenkettek ez­zel kapcsolatos álláspontjáról tájékoztatta Románia brüsszeli nagykövetét. Az Európai Parlament ezt követően 77 szavazattal, 20 ellenében,’ határozatot foga­dott el, amely leszögezi, hogy a testületet „elborzasztják az emberi jogokat Romániában ért sérelmek, és felszólítja a közösség miniszteri tanácsát, illetve tagállamainak kormá­nyait, lépjenek fel szilárdan annak érdekében, hogy eze­ket a jogokat tiszteletben tartsák Romániában" — majd különböző lépéseket javasol ennek érdekében. A „Hatok” levele a legkeményebb kihívás Ceausescu ellen Thatcher asszony fogadta a magyar külügyminisztert Margaret Thatcher brit kor­mányfő csütörtökön délben fo­gadta Várkonyi Péter magyar külügyminisztert, aki Sir Geoff- rey Howe külügyminiszter meg­hívására tesz hivatalos láto­gatást az angol fővárosban. A miniszterelnök-asszony na­gyon melegen, régi ismerős­ként üdvözölte a híres Dow- ning Street 10-be belépő ma­gyar külügyminisztert. Félórás eszmecseréjüket követően Vár­konyi Péter az MTI londoni tudósítójának elmondotta, hogy a brit kormányfő hallatlan ér­deklődéssel viseltetik a ma­gyarországi fejlemények és re­formpolitikánk iránt. Thatcher asszony rendkívül nagyra értékelte mindazt, amit hazánkban a gazdasági és politikai re(,ormak területén tet­tünk. „Csak azt kívánom — hangsúlyozta a miniszterelnök­asszony —, hogy ezek az el­határozások és változások si­keresek legyenek." Azt a re­ményét fejezte ki, hogy a ma­gyarok vállalkozásának sikere elősegíti azt a reformfolyama­tot, ami több más szocialista országban is kibontakozott. Nyomatékosan aláhúzta, hogy megítélése szerint a magyar reformfolyamat sikerének pozi­tív hatása lesz minden to­vábbi szocialista reform sor­sára is. A beszélgetés során Thatcher asszony igen nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy kormánya erősíteni szándékozik a ma-' gyár—brit kapcsolatokat. Nyo­matékosan megerősítette: bá­torítani kívánják a brit üzlet­embereket arra, hogy a to­vábbiakban még nagyobb ér­deklődést tanúsítsanak ma­gyarországi közös vállalkozá­sok, kooperációk és tőkebefek­tetési lehetőségek iránt. Szóba került a nemzetközi Pető Alapítvány létrehozásá­ban való szorosabb magyar —brit együttműködés lehető­sége is. Várkonyi Péter utalt az eddigiekben kialakult együttműködésre és arra, hogy a jövőben még tevékenyebb brit részvételre számítunk a Pető Intézet gyógypedagógiai módszerének nagy-britanniai és világméretű meghonosítá­sában. A miniszterelnök-asz- szony nagy elismeréssel szólt erről az intézményről és mód­szeréről, s nagyon fontosnak nevezte részvételüket a nem­zetközi Pető Alapítványban. Margaret Thatcher kormány­főnél tett látogatását meg­előzően Várkonyi Péter talál­kozott George Ropertsonnal, a munkáspárt külügyi szóvivő­jével. Megállapították, hogy az MSZMP és a brit munkás­párt között jó kapcsolatok van­nak. Ezt követően a magyar kül­ügyminiszter William Waldeg- rave külügyi államminiszterrel folytatott megbeszélést. Átte­kintették néhány, a kétoldalú kapcsolatok érdemi továbbfej­lesztésére vonatkozó, a brit diplomácia vezetőjével, Sir Geoffrey Howe-val oz előző napon részleteiben nem érin­tett kérdést. Várkonyi Péter felvetette, hogy szeretnénk ha­zahozni a 48-as szabadság- harc Angliában nyugvó hon­védelmi miniszterének, Mészá­ros Lázárnak a hamvait. An­nak tudatában, hogy ez jogi­lag roppant bonyolult kérdés, megállapodtak, hogy brit rész­ről is tovább vizsgálják en­nek lehetőségeit. William Wal- degrave külügyi államminiszter a közeljövőben látogatást tesz hazánkban. A délelőtt folyamán Várko­nyi Péter ellátogatott a West­minster palotába, ahol talál­kozott és beszélgetést folyta­tott a brit—magyar parlamenti csoport elnökével és tagjai­val. A két ország kapcsola­tainak ápolásán munkálkodó brit képviselők nagy érdeklő­déssel hallgatták meg VárKo- nyi Péternek a magyarországi politikai-társadalmi folyama­tokról feltett kérdéseikre adott válaszait. Várkonyi Péter külügyminisz­ter rendkívül sűrű kétnapos londoni tárgyalási programja csütörtökön este a magyar nagykövetségen zárult azon a fogadáson, amelyet Domokos Mátyás nagykövet adott a ma­gyar diplomácia vezetője tisz­teletére. A román Kommunista Párt Hat nyugalmazott vezető személyiségé­nek Nicolae Ceausescu elnökhöz in­tézett nyílt levele az eddigi leg­jelentősebb politikai megbélyegzése a román államfő uralmának azóta, hogy Ceausescu 1965-ben hatalom­ra került — állapította meg a The Times csütörtöki hírmagyará­zatában. A befolyásos londoni lap hangsúlyozza: „a nyilt levél a Ceausescu elnök elleni kollektív tiltakozás első példája, és baro­méterként jelzi az irányában meg­mutatkozó kiábrándultság magas szintjét magában a Kommunista Pártban is.” Hírmagyarázatához tördelt athéni jelentésében a The Times kiemeli, hogy az egyik tekintélyes aláíró Görögországban élő azonos nevű 44 éves fia, Gheorghe Apostol, na­gyon nyugtalan apja sorsa miatt. Az ifjabb Gheorghe Apostol, aki családjával együtt hat hónappal ezelőtt kapott menedéket Görögor­szágban, elmondta a The Times athéni tudósítójának: ismételten próbálta telefonon felhivni édes­apja bukaresti lakását, de a szám M»'" - — U|. ¡ál hátion tetben tartják. A The Times elemtöje sterilt igát ugyan, hogy a „Hatok" töbt sége a régi vetető gárda Mostli vo-barát stárnyáhot tartónk egyebek kötött etért moiditotto c őket Ceausescu elnök —, de eb bal nem követkeiik, hogy feliépé síik mostkvai ihletésű lenne. - Úgy tűnik, Írja —, hogy a csopoi titkári sterepét Silviu Brucan pro fesstor, a Scinteia volt fösterkest tűje tölti be, amire a nyugatot és a Szovjetunióban egyaránt meg levő jó kapcsolatai kiváltkéoDe alkalmassá tesiik. Brucan profest stor most ¡gátolva éretheti maaól mivel 1»»T novemberében magónvo ion kötiétett első llltakotó níil levelében megjósolta, hogy OI nyomás politikája csakis teljes el stigelelődéshet vetethet". A The Times sierint könnyen hetséges, hogy o „Hatok" levelének ihletése magának a ponti Biiottságnak a siolgálá jai köréből, sőt, esetleg o tikai Bliottsógból is eredhet. lé­nyül Kör­tag­foll-

Next

/
Oldalképek
Tartalom