Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-15 / 74. szám
A Dunántúli napló 1989. március 15., szerda A válasz hiánya is beszédes adalék Könyv készül a baranyai németségről Európai igényű nemzetiségpolitika érdekében Őszre várható annak a könyvnek a megjelenése, amely a Baranyában élő németségről ad képet. Szociológiai, politológiai szempontú áttekintést készít az a kutatócsoport, amely Baranya Megye Tanácsának kezdeményezésére 1986 óta végzi munkáját, pécsi és fővárosi kutatók közreműködésével. A Baranyában Indított feltárást egy dő óta az Állami Gorkij Könyvtár Nemzetiségi Kutató- csoportja fogta kézben dr. Tarján Gábor szociológus vezetésével, továbbá az Országos Széchenyi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjának, a Baranya Megyei Levéltárnak, Könyvtárnak, a JPTE TK Történettudományi, valamint Nemzetiségi Inézetének kutatói, oktatói. Baranya 17 német nemzetiség lakta községében 1100 embert kerestek fel kérdőíveikkel, összesen 136 főkérdéssel. A kérdőíveket név nélkül kellett kitölteni. Megnézték, hányán vallják magukat né; met nemzetiségűnek, vizsgálták a megkérdezettek identitástudatát, a magyarokkal és a más nemzetiségű magyar állampolgárokkal kialakult kapcsolataikat. Két olyan községben is kutattak, ahol németek és horvátok élnek együtt a magyar lakossággal. E kérdőíves felmérésről, a kérdezőbiztosok tapasztalatairól dr. Füzes Miklós, a Baranya Megyei Levéltár főmunkatársa készít összegzést. Elmondta, milyen mélyen élnek ma is a német nemzetiségű lakosság körében az 1945. utón, a kitelepítések, a kollektív felelősségrevonás idején elszenvedett csapások. A kérdőívekben egyszerűen kitöltetlenül maradtak azok a rubrikák, amelyekben a megkérdezettnek arra kellett volna válaszolnia, érték-e hátrányok, sérelmek az 1945 utáni években, évtizedekben. A válasz hiánya is igen beszédes adalék. Talán ebben a beszámolóban sem fölösleges hangsúlyozni, hogy most nem a rosszemlékű 1941-es statisztikai felméréseket ismétlik, amelyek alapot szolgáltattak az 1945 utáni kitelepítési listák összeállításához. Dr. Tarján Gábort, aki e napokban Pécsett folytatja munkáját, arról kérdeztük, mi a célja ennek a nemzetiség- kutatásnak.- Arról kell képet kapnunk, milyen helyzetben él ma hazánkban a német nemzetiség. Párhuzamosan folynak a kutatások a baranyai horvátság körében is. A róluk szóló kötet jövőre készül el. Az emberek érthető módon érzékenyen reagálnak a feltett kérdésekre, hiszen az itteni németség még elevenen emlékszik a jiáború utáni kollektív felelősségre vonósra, arra, hogy nem csak a valódi vétkeseket érték retorziók. A horvátok számára ilyen traumát jelent az a korszak, amikor megromlott a viszony Magyarország és Jugoszlávia között, és a határ mentén élő horvát, szerb és szlovén nemzetiség politikai szempontból gyanúsnak minősíttetett. Ahhoz azonban, hogy a jelent megértsük, szükség van a régmúlt és a közelmúlt feltárására. — Kiknek szánják összegzéseiket? — Magának a nemzetiségnek, hogy jobban átlássa tulajdon helyzetét, továbbá azoknak, akik nemzetiségpolitikával foglalkoznak. A könyv korántsem fog eszményi képet nyújtani a létező nemzetiségpolitikáról, hanem az eddig követett út felülvizsgálatát sürgeti. 1990-ben ismét megkérdezzük interjúalanyainkat, mert tudni szeretnénk, hogy a politikai pluralizmus és a készülő nemzetiségi törvény oldani fogja-e félelmeiket. Az őszre elkészülő könyv történelmi bevezetőjét dr. Szita László írja, a Baranya Megyei Levéltár igazgatója. A kitelepítéseket és a többi retorziót dr. Füzes Miklós mutatja be helyi levéltári anyagok alapján. Tirts Tamás, az ÁGK munkatársa az 1941-es népszámlálások adataival a kitelepítések idején történt manipulációkat tárja fel, míg Radó Péter, ugyancsak az ÁGK-tól, a hirdetett és a megvalósult nemzetiségpolitika eltéréseivel foglalkozik. A kérdőíveket a Kolozsvárról áttelepült Demeter Mária szociológus elemzi (félmilliós adatállomány alapján), aki igen elismert tapasztalatokkal rendelkezik a kisebbségkutatás terén. Dr. Füzes Miklós, a német nemzetiségi oktatásról készít tanulmányt, dr. Tarján Gábor pedig most dolgozik a nemzetiségi gimnázium tanulóinak nemzetiségtudatát feltáró kutatáson. Munkáját a Leőwey Klóra Gimnázium 60 diákja körében végzi, s igen fontosnak tartja azt, hogy a nemzetiségi fiatalok, a diákok is végiggondolják tulajdon helyzetüket. A készülő kötet tehát nem ad derűs összképet, viszont mindért érdekeltet hozzásegít ahhoz, hogy a helyzet ismeretében valóban európai igényű kisebbségpolitikáért tegyen lépéseket. Akár országos, akár megyei, akár községi vezetőről van szó, akár hétköznapi emberről, nemzetiségi állampolgárról, a mai és a holnapi Magyarországon. Gállos Orsolya Utcáról utcara Mi legyen a galambokkal? Szabálytalanul parkoló autók Galambetetés a pécsi Széchenyi-téren Fotó: Proksza László Egy régi adósság törlesztésével kell kezdenem. Egyrészt azért, mert e rovatban többször is esett róla szó, másrészt pedig, hogy egyszer valahol nyoma legyen: megszűnt végre egy régi hiányosság. Az Elefántos tömb egyik kis díszéről van szó. Annak idején, amikor a felújítás során odáig jutottak, az északi kapu mellett lévő kis üzlet- helyiség feletti félköríves mezőben volt terrakotta reliefet- Paliasz Athénét ábrázolta- le akarták szedni, de a művelet nem sikerült, a bájos kis mű összetöredezett. Utána felmerült: talán nem is kellene vele törődni, nem kell visszatenni, hiszen egymagában mit sem ér, és kinek is hiányozna . . . Hát bizony hiányzott, sokan szóvá is tették a hiányát. Közben a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat szakemberei restaurálták a kis reliefet, de a jövője még mindig nem tisztázódott. Pár hónapja aztán mégis döntöttek, és Pállasz Athéné - akinek a kezéből, mint Ráday Mihálytól tudható, időnként ellopják a lán- ,dzsát — ismét díszíti a Pia- csek-építette házat. Ideje egyszer mór beszélnünk a galambokról. Arról, hogy a végtelenségig elszaporodtak, s végre tenni kellene valamit velük. Reggelente elnézem a Széchenyi téri könyvesboltnál, ahogy valamelyik dolgozó vödör vízzel, söprűvel felfegyverkezve esik neki az egynapi „termésnek", elviselhetővé teendő a kirakatok környezetét. De meddő ez a ténykedés: egy-két óra, és a felirati betűk között-mö- gött megfészkelt madarak ismét telepiszkítják a járdát, s jut az áldásból a kirakat nézőinek is, hacsak idejében el nem ugranak. Itt még harcolnak a galambok piszkítása ellen, másutt már nem. Galambpiszok a belvárosi járdákon, vastag guanó az ember által nem zavart párkányokon . . . Tessék csak bekukkantani a városháza nemrég felújított udvaraiba: a falakat mindenfelé emelethosszan végigfröccsent ürülék piszkítja. Hovatovább arról lesz Pécs nevezetes, hogy mindent elborít a galambok piszka. Pedig ez a madár tud egy-egy város kedves „tartozéka” is lenni (bár az élettani funkciók „eredményeivel” ott is meg kell birkózni), mint pl. Velencében, ahol a Szent Márk tér elképzelhetetlen nélkülük. Ám Pécs nem nagyon örülhet a galambjainak. De- hát mi is legyen velük? Az állatvédőket kérem ezúton: ők mondják meg, mit lehetne tenni a galambvész ellen. Minthogy elképzelhetetlen, hogy valaki csak úgy nekiáll- jon megtizedelni a galambhadat. Évekkel ezelőtt volt már egy ilyen hajnali próbálkozás. Meg is nézhették magukat a galambritkításban illetékesek, amit ezért kaptak. Tehát? Mit javasolnak az állatvédők, a pécsi állatvédők, akik titkon talán maguk is elégedetlenek lehetnek védenceik magatartásával. Csak azt ne mondják: szereljenek fel mindenféle volframszála- kat, amik nem engedik megtelepedni a galambokat a párkányokon, kiszögelléseken. Ugyanis nem olcsó dolog ez. A városházán pl. közel tízmillióba került volna ez a fajta védekezés. A Kossuth Lajos utca — tudom, messze van még a deklarált sétautca-jövőképtől - állandóan úgy néz ki, mintha soha semmilyen forgalomkorlátozó intézkedés nem történt volna. Ki-bejárnak az autók. És mindezek tetejében ott van még a Palatínus! Elnézést, semmi kifogásom a szálló ellen! De az ellen már van, hogy az előtere parkolóterületté vált, s kezd egyre inkább azzá válni a márványburkolatú franciaudvar is. Jó, jó, tudom: úgy lett Palatínus a Pannóniából, hogy nincs hozzá (még) parkolóterület. De azért az sem megoldás, hogy emiatt rendszeresen féltucat gépkocsi álldogáljon ott hosszabb-rövidebb ideig (még ha megcsodálni való meseautó is van néha köztük). Nem tudom, van-e olyan hotelalkalmazott, akinek az a dolga, hogy a vendég által otthagyott kocsit elvigye a Széchenyi térre, de ha nincs, rendszeresíteni kellene. A parkolásról jut eszembe, hogy jó régóta meg akarom már írni e rovatban, hogyan „tárolják” gépkocsijaikat Lvov-Kertváros egy bizonyos pontján a tulajdonosok. Ha jól emlékszem, először akkor, amikor éppen vitában álltak a tanáccsal: miért akarnak játszóteret csinálni egy belső udvarból, amikor az kiválóan alkalmas parkolóhelynek, lévén ebből nekik amúgyis kevés. E „kevéssé- get” tanulmányozva fedeztem fel a jelenséget, s akartam is megírni, ám nem került erre sor. És azóta sem. Tehát . . . Lvov-Kertváros építése kezdetén szlogenként mondogattuk: annyi gépkocsi részére lesz parkolóhely, ahány lakás épül. Ahogy elnézem, így is lett. Van, ahof felfestették a gépkocsihelyeket: van, ahol az aszfaltba helyezett kocsikkal választották el a parkolósávot a közúttól . . . Egyszóval szerte Lvov-Kertvá- rosban úgy parkolnak a gépkocsik - kivéve „természetesen" az oda nem való pótkocsis teherautókat, kamionokat, autóbuszokat -, hogy az útra merőlegesen állnak le. Nincs is gond a hellyel! Csak itt, ezen a nem túl hosz- szú Siklósi utcán (úton?) dívik mind a mai 'napig más szokás, rögtön, ahogy ez a Szikora Imre utca után elkezdődik. Ott bizony az út két oldalán hosszában állnak a járművek, ettől aztán olyan széles az úttest, mint egy autópálya, s a felénél is kevesebb kocsi fér el, mint amennyi számára elképzelték a helyet. Persze, tudom ennek az okát. Annak idején „egybemosták" az utat a parkolósóvval, az első odate- lepülőket,' semmi nem igazította el, s ahogy a legegyszerűbb, úgy kezdtek leállni, így! Hársfai István Még a márványlapos előteret sem kímélik az ide parkoló autó tulajdonosok az új pécsi szálloda, a Palatínus előtt Olcsó videókészülékek a pécsi Konzum Aruház műszaki osztályán Márké* vláeó-és garanciál Olcsóbb műszaki cikkek a boltokban A világútlevél megjelenésével megugrott a nyugati bevásárló turizmus. Sokak véleménye szerint hiba az ország valutökészletének nagy ‘ részét így kiengedni a határokon, inkább itthon kellene a vásárlás feltételein javitani. A kereskedelmi vállalatok egy része már gyakorlati intézkedéseket tesz ebben az irányban. A Délker például olcsó videók árusítását kezdte el boltjaiban. Az első szállítmánnyal érkezett képmagnókat 29 600 forintért kezdték árusítani. Pillanatnyilag ezek az országban a legolcsóbb ilyen készülékek. A közepesnél valamivel jobb osztályzatot kapott dél-koreai videók Secam VHS-rendszerrel működnek, lejátszásra és felvételre egyaránt alkalmasak. A berendezést tizennégy napra előre be lehet programozni, a huszonhárom csatorna vételére képes szerkezet önműködően bekapcsol és azt is jelzi, mit végzett. A Titán az év első felében 10 millió dollár értékű műszaki, híradástechnikai és egyéb cikket importál. A háromezer dán mélyhűtő már megérkezett. Fagyasztóberendezésből egyébként huszonhatezret várnak. A márkás rádiók, színes televíziók, videók Japánból jönnek. A jólismert és közkedvelt Sony-ter- mékekkel épp úgy találkozhatnak majd a vásárlók a dél-dunántúli üzletekben, mint a jugoszláviai hűtőkkel, barkácsszerszámokkal és csempékkel. Sőt, mint azt a vállalat vezérigazgatójától hallottuk, idén többmilliós értékben csaptelepeket is importálnak.- Az importliberalizálás némi változást hozott az áruválaszték bővítésében — mondja Wéber György, a Konzum Áruház iparcikk igazgatója. Erről az újságíró is meggyőződhetett, hiszen az áruház iparcikkosztályán az ITT, az AIWA, a Toshiba, a Grun- dig-feliratú cikkek mellett ott sorakoznak a Thomson tv-k és a Gorenje fagyasztóládák is. A forgalom növelése érdekében pedig különféle akciókat hirdettek, amelyek lényege, hogy egyes termékeket a korábbinál jóval olcsóbban kínálnak. A több mint 10 millió forint értékű leértékelést valószínűleg kedvezően fogadják a vásárlók. Hiszen a megtakarítás egy-egy készüléknél 3—4 ezer, sőt van olyan, amelyiknél 5 ezer forint is lehet. Mindez persze nem feledtetheti, hogy a kereskedelem még mindig lépéshátrányban van, és divat külföldön vásárolni. A bürokrácia és bizonyos kereskedelmi szervezetek monopóliuma továbbra is gátat szab a valódi kibontakozásnak. Ferenci Demeter
