Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)

1989-03-13 / 72. szám

1989. március 13., hétfő Dunántúli napló 7 Tovább gyűrűzik az atlétabotrány És még nincs vége... A hosszútávfutó is beadta felmondását Újra egy levél, melynek író- jo azt kéri, Ismertessük or­sóinkkal Is írásának tartalmát. És megint dr. Harsányi Lász­lóval, a BÁZIS atlétikai szak­osztályának vezetőedzőjével kapcsolatban. Akik olvasták „öt atléta átigazol(?)" című írásunkat, tudják, miről van szó. Akik nem -, nos, gon­dolom számukra is sok min­den kiderül az alábbiakból: „Tisztelt Szerkesztő ' úr! Sportbarátaim, ismerőseim, ki telelonon, ki személyes ta­lálkozás alkalmával fejezte ki azon óhaját, hogy végre ta­lán kiderül az igazság, dr. Harsányi tevékenysége körül. (Csupán vélemények közlésére vállalkoztunk, semmi többre — a szerk.) Közöltem velük, el­sősorban az vezérel, hogy tisztességes úton történjék meg az érintett sportolók át­igazolása. Kiragadjam őket abból a Harsányi által ki­alakított bűvkörből, aminek már alig van köze a sport­hoz, s amit úgy neveznek, hogy emberkereskedelem. Ezt bizonyltja az az okmány, melyben 150 ezer forintot kér a Mikrokontroll Sport Clubtól, annak lejében, hogy fiam odaigazolhasson. Ezt Írja: „Kérjük azt is, hogy fenti vá­logatott, az 1988-as felnőtt bajnokságon döntős verseny­zőnk átigazolási dijaként 150 000 Ft-ot szíveskedjenek a szerződéstervezetben felaján­lani.” Ezen levélből is egyér­telműen kiderül, hogy válo­gatott versenyzőről van szó és az említett, DN-ben megje­lent cikkben, nyilatkozatával csak taktikai lépést tett, ami­kor az átigazolni akaró ver­senyzők esetében lekicsinylő­én a szakosztályi rangsorban elfoglalt helyüket („nincsenek az első tizenkettő között" . ..) említi. Ezzel szemben az ér­vényes pontérték-táblázat (De- katlon) szerint fiamnak a Ma­gyar Bajnokságon elért idő­eredménye 998 pontnak felel meg, ezzel az országos rang­listán az 5. helyen áll. Az sem véletlen, hogy a BÁZIS elődjének, a PMSC-nek elnö­ke ezek után — a vezető­edző egyetértésével - megta­gadta az átigazolási kérelem, hez a hozzájárulást. Ha fen­tebb említett pontértéktáblá­zatot veszem alapul, úgy fi­am a szakosztályi ranglistán a 3-4. helyet foglalná el, Így viszont csak a 13.-at. Továb­bá: Harsányi megállapításá­ból kiindulva a szakosztály létszáma cirka 450 főre tehe­tő. Hozzá kell tegyem: ebből a létszámból 400 fő általános iskolás (!), talán 10-15 lő az ifjúsági és megközelítően ennyi a felnőtt versenyző is. A gyermekkorú versenyzők ese­tében sem a szülők, sem a gyermekek nem tudják, mi vár majd rájuk, ha nem tud­ják idő előtt produkálni az aranyjelvényes, vagy felnőtt korban a minimum II. osztá­lyú szintet. Tudom, itt már versenysport van! Az előttünk zajló események hű képet adnak a volt PMSC atlétikai szakosztályon belüli pedagó­giai munkáról. Itt már a pénz beszél. . . jelszó a lényeg, nem a magyar atlétika, nem a versenyző sorsa az elsődle­ges. Ugyanis, ha Harsányi valóban a magyar sportért küzd, harcol és vereftékeiik, miért akadályozza meg a sportolni szerető versenyzőt abban, hogy a kialakult kö­rülmények felismerése és meg­értése után átigazoljon? Ami­kor kijelenti, hogy aki menni okar, hadd menjen, majd egy lépéssel „betart" a verseny­zőnek - mondván: az utolsó szó mégis az enyém - nem járulok hozzá az átigazolás­hoz. Mi ez, ha nem bosszú? Mi ez, ha nem a magyar sport elleni cselekedet? Ha valójában a sportért dolgozik Harsányi, miért nem tudja békességgel elengedni a tá­vozni akarót, akiért még csak úgynevezett nevelési költsé­get sem követelhet? Hiszen a versenyeztetési költség is ele­nyésző ahhoz viszonyítva, amit túlzott adminisztrációra fordít. Magatartása miatt már szám­talan versenyző változtatott egyesületet, vagy idő előtt hagyta abba kedvenc és si­kert adó sportágát, akkor, amikor még a magyar élme­zőnyhöz tartozott.' Nincs, aki szót _ emelne a sportolók érdekében, nincs egy érdekvédelmi szervezet, aki védelembe venné őket? Nincs olyan intézmény, aki valamennyi lényeges körül­ményt vizsgálva kiállna az Így járt sportolók ' mellett? Az nem lehet igaz, hogy minden esetben a sportoló és a közvetlen környezetéből eltávozott munkatársak, a hi­básak és minden esetben a vezetőedző intézkedése a hibátlan, mindenek felett álló, szent és sérthetetlen. Az ille­tékes vezetők, sportvezetők nem látják és nem veszik ész­re, hogy itt valami mégsincs rendjén, amikor majd min­den esztendőben van Harsá­nyi-ügy?! Egyelőre ennyit Harsányi nyilatkozat-beli válaszáról. Korábbi álláspontomat fenn­tartom, amennyiben az át­igazolási kérelem elutasításra kerül, nagyon kemény és megalapozott dokumentumok­kal igazolt fellebbezést fogok benyújtani a B. M. Ifjúsági és Sportosztályhoz. Ha az is nemleges lesz, úgy folytatjuk a küzdelmet, de azt követően már többen, egységes fellé­péssel. Kérem, hogy a levelemben foglalt szöveget közöljék le, meri amit nem tett meg dr. Harsányi annak idején, (bár kértem, hogy beszéljük meg a fiam körül kialakult hely­zetet, mert szeretném, ha nem menne el ettől a szakosztálytól), talán, így ő is elolvassa soraimat és gondo­lataimat. Pécs, 1989. március 7. Tisztelettel: id. Kardos Ist­ván." * Túlfűtött indulatok, szenve­déllyel megírt sorok. Kardos István nemcsak fiáért, három másik sportolóért is harcol. S mint múlt hétfőn már jeleztük: akad rajtuk kívül más is, aki Ihasonló cipőben jár. A mara­toni futás magyar ranglistájá­nak éllovasa, Szabó Gábor is jelentkezett szerkesztőségünk­ben. Ö ugyancsak dr. Harsá­nyi László vezetőedzővel kap­csolatban kívánt nyilatkozni.- Nekem is kijutott dr. Har­sányi „jóakaratából” — így a sportoló. - A DN által egy­szer már idézett, tavalyi szak­osztályi értékelésben, rólam sem a legkedvezőbb módon irt a vezetőedző. Olyanannyira nem, hogy ha nem vonja visz- sza azt az állítását, mely sze­rint többedmagammal a valu­taszabályok megszegésében próbáltam igénybe venni a se­gítségét, akkor rágalmazás miatt a bírósághoz fordulok! Az átigazolási kérelmemet egyébként már beadtam a iPVSK-hozr Ezek után nem fo­gok a Tüzér utcában maradni.- Kizárólag ez az átigazolási szándék oka?- No, nem. Azért nem ilyen egyszerű az ügy. Amikor a PMSC átadta a szakosztályt a BÁZIS-nak, mindenkivel alá­íratták az átigazolólapot. Én erre csak különböző feltételek­kel lettem volna hajlandó.- Például? . . .- Az egyik, hogy 8100 fo­rintos bruttó fizetésemet emel­jék nettó 10 ezerre. A másik, hogy adjanak élsportra gyár­tott felszerelést, a harmadik pedig, hogy engedjenek el azokra a külföldi versenyekre, melyekre egyéni meghívást ka­pok;- A fizetéséhez semmi kö­zöm, de a másik két kérése meglep. A magyar ranglista vezetőjének nincs normális fel­szerelése? És miért ne enged­nék elindulni a külföldi verse­nyeken?- Hadd kezdjem a fizetéssel. Azt még megértettem volna, hogy ezt a kérésemet elutasít­ják, hisz’ hivatkozhattak volna arra is, hogy hiába vagyok ranglistavezető, csak másodosz­tályú minősítésem van. Ehelyett - itt van, nézze, ez a fénymá­solt példány - dr. Harsányi kifüggesztette a faliújságra, hogy a nettó 10 ezer, bruttó­iban 16 ezret jelent, s mivel ők ezt nem adják meg, én fel kí­vánok mondani. Hát fel is mondtam . . . Egyébként a ne­jem az APEH-nél dolgozik, ki­számolta, hagy szó sincs 16 ezerről, ez csak 13 800 forintot jelentett volna. Dehát mind­egy. Nem emiatt megyek el. A fő indok, hogy a vezetőedző, sem a szakosztály útjaira nem vitt a csapattal, sem egvéni meghívóval nem engedett kül­földön versenyezni.- Itt jön a valutaszabályok megsértése?...- Eltalálta. Ahogy hallom, most úgy magyarázza mindezt, hogy a külföldi rajtengedélyhez valutát kell kiutalni a sporto­lóknak, és mivel én külföldön akartam versenyezni — szerinte erre nem vagyok méltó — ez­zel a valutaszábályok megsér­tésére próbáltam rábírni. Pe- dighát, ha engem külföldre hívnak versenyezni, minden esetben kikötöm, hogy csak akkor megyek, ha költségeimet a rendezők állják. Ha erre igent mondanak, vállalom az utazást. Tehát ez sem a ma­gyar államnak, sem a PMSC- nek nem került volna pénzébe.- És most? . . .- Át fogok igazolni a PVSK- hoz. Rosszabbak ugyan a fel­tételek, de ott legalább érté­kelnek, mint sportolót. És úgy tudom, azt sem bpnnák, ha a határokon kívül is megpróbál­nám öregbíteni az egyesület hírnevét. . . Mielőtt elbúcsúzna, Szabó Gábor azt mondja: „Ha mór nem a jelenlegi vezetőedző lesz a Tüzér utcában az úr, szívesen visszamegyek a BÁ- ZlS-hoz. Kérem, ezt is írja le." Leírtam. Csak hát, ezzel az ügynek nincs még vége. Sem ennek, sem Kardosékénak. Kö­vetkezik a fegyelmi tárgyalás, a sporthatósógi döntés és még ki tudja mi minden . . . Két nyi­latkozat azonban teljesen biz­tosan. Terjedelmi okok miatt mai számunkban nem tudjuk közölni sem dr. Harsányi Lászlónak, sem a BÁZIS ügy­vezető elnökének véleményét, a következő néhány napban vi­szont sor kerülhet erre is. Re­mélhetőleg ők is úgy gondol­ják, hogy a teljes képhez ez is hozzátartozik. E cikk megjele­nésének napján mindenesetre megkeressük őket. Pauska Zsolt Híres tisztáz Megyeri elöl. A háttérben Katzenbach és Bérczy látható. Fotó: Kóródi Gábor Minden tekintetben jobb volt a PMSC Petőfi és Megyeri ___ * - ■ ■■ Pécsi MSC- MTK-VM 2-0 (1-0) Üjmecsekalja, 9000 néző. V.: Vágner. PMSC: Bodnár — Kónya, Márton, Braun, Czérna - Megyeri. Túri, Bérczy, Nagy T. - Lovász (Vén a 83, perc­ben), Lehota, (Csoboth a 61. percben). Edző: Garami Jó­zsef. MTK-VM: Piel - Talapa, Híres, Lőrincz, Szalai - Kat­zenbach, Szeibert (Horváth Cs. a 72. percben), Vadász, (Farkas a szünetben), — Ké­kesi, Balogh, Pölöskei. Edző: Verebes József. 31. perc: Nagy T. indította mesteri labdával Megyerit, aki a kiinduló Piel lába mel­lett a jobb alsó sarokba lőtt. (1-0). 61. perc: Túri tálalt az üre­sen kilépő Lovász elé, ő lefu­totta Hírest, majd a kimoz­duló kapus mellett a háló kö­zepébe vágta ai labdát. (2-0). A PMSC kivárásos taktikája eredményesnek bizonyult, ha kis szerencséjük van a piros­feketéknek. akár nagyobb arányban is nyerhettek volna. A vendégeknek is voltak helyzeteik, ezzel együtt sem volt kétséges azonban, hogy melyik csapat szerzi meg a három pontot szombaton dél­után. A pécsieknél Lehotán kívül gyakorlatilag mindenki megállta a helyét, a vendé­geknél Piel, Talapa és Pö­löskei dicsérhető. Garami József: — Helyen­ként jól ment, teljesen meg­érdemelten győztünk. Verebes József: Az első félidőben nagyon megillető- dötten játszottunk. A szünet után feljöttünk, de nem volt szerencsénk. Pölöskei kihagyta nagy helyzetét, törvényszerű volt, hogy ez megbosszulja magát. A Pécs türelmes volt, ki tudta várni a kedvező al­kalmat, újabb góljával bebiz­tosította győzelmét. Ismét be­bizonyosodott: nem lehet egy félidőnyi előnyt adni az el­lenfélnek. További eredmények : Veszprém—Siófok 1-1 (tizenegye­sekkel 4-2), Békéscsaba—Zaloeger- szeg 3-2, FTC—Dunaújváros 2-0, Rába ETO-Honvéd 4-0, Videoton- Üjpest 1-0, Vasas-Vác 1-1 (tizen­egyesekkel o Vasas nyert). Vasárnap játszották: Halódás—Tatabánya 2-2 (1-fl) — 11 -esekkel- %.t A meccs elején úgy tűnt, mindkét csapat fél. Az MTK- VM játékosai gurigázgattak, mintha nem is az lenne a cél, hogy egy bizonyos, lécekkel határolt, hálós rész felé kelle­ne venni az irányt. A PMSC pedig - egyébként régi, rossz szokásához híven, akkor is négy-öt játékost hagyott saját térfelén, ha a vendégek csa­tárai közül csupán egyetlenegy futosgált zavarában ide-oda a közelükben. A félelemnek volt oka. Az MTK-VM két meccsből kétszer betlizett ebben az idényben, a PMSC-t pedig, hasonló sors­társaival megegyező módon, az osztályzó réme is fenyegeti. A pécsiek első gólja igazán szemet gyönyörködtető akció után esett. Az egyébként is nehézkesen mozgó fővárosi védők, csak nézték, ahogy vé­gül is Piel kapujába lő Megye­ri. A nyurgának nem mondha­tó pécsi középpályás, a mos­tanában felettébb népszerű Petőfivel együtt üzenheti a Hungária körútra: Van, aki e nevet nem ismeri? A gól megnyugtatta a pé­csieket, az MTK viszont kép­telen volt változtatni stílusán. A félidő vége felé például Va­dász várta a labdát hosszú méla lesben (nem ofszájd- ban!)f-Körülnézett, oly egyedül volt, hogy félt. Mellé is fejelt. Csakúgy, mint Túri, aki addig várt a meccs vége felé a lest jelző bírói sípszóra, míg beér­ték a gyorsaságukról nem túl közismert emtékás védők. A második félidő egyébként tetszett. Jó néhány ígéretes tá­madást vezettek a pécsiek, volt lehetőségük a fővárosiaknak is. Amíg a hazaiak, kihasználták le­hetőségeiket (elsősorban a védők higgadt megoldásai utón létrejövő támadásokból), addig az MTK egyre idegesebb lett. Nem használt nekik a csere sem, hiszen Tplapa ad­dig is a középpályán ügyeske­dett, és nem volt igazi játék­mesterük sem. Itt szeretném megjegyezni, hogy nem értem az általam nagyrabecsült Vere­bes ötletét: Balogot, aki a Váci Izzóban korábban ezer­szer bizonyította, hogy igazi vonalszélső, miért középső kö­zéppályásként szerepelteti? Végül is a PMSC tegnap délután minden tekintetben jobb volt, mint a bajnoki cím egyik esélyese. Ilyenkor vetődik fel az örök kérdés: miért, hogy egyik fordulóban és egy- egy meccsen világszínvonalú percek is adódnak a mai NB l-ben, egy következő alkalom­mal pedig, magyar megyei szín­vonalú grundjáték folyik? Min­denesetre hasonló folytatást kí­vánunk a PMSC-nek az idény egyik „sztárcsapata", a Bé­késcsaba otthonában. Bozsik L. Tartalékbajnokság Az NB I. állása: 1. FTC 2. MTK-VM 3. Videoton 4. Bp. Honvéd 3. Rába ETO é. Tatabánya 7. Vác 8. Békéscs. 9. Pécs 10. Veszprém 11. ZTE 12. Siófok 13. Haladás 14. Ú. Dózsa 15. Vasas 16. Dunaújv. 18 11 18 9 18 11 1 1 4 1 - 1 3 — 2 1 3 10 3 10 2 11 31-23 36 30-25 36 38-21 34 21-17 34 27- 21 32 26-21 32 24- 22 31 30-24 28 23-22 25 14-22 23 28- 24 24 23-24 24 21-27 23 25- 26 18 20-41 16 10-39 14 PMSC—MTK-VM 3-2 (2-0). Pécs. 500 néző. V.: Lubastyik. PMSC: Bogyay — Tomka, Bódog, Beré- nyi, Vókó — Paletta, Máté, Ta­kács, Kocsis (Bárány) — Szirtes, Hánzs (Knézics). Edző: Peti Csaba. Pécsi góllövök: Berényi (11-esböl), Máté, Bárány. A pécsiek legjobb­jai: Paletta, Tomka, Bódog, Máté. A PMSC a játék képe alapján rászolgált a győzelemre. A Mohács és Vidéke ÁFÉSZ szerződéses üzemelésre átadja, ötéves időtartamra az alábbi egységét: 80. sz. tápbolt — zöldségbolt — felvásárlás, Somberek. VERSENYTÁRGYALÁS: 1989. április 14-én, 9.00 órakor lesi, a szövetkezet központjában. A pályázatokat 1989. április 12-én, 12.00-ig kérjük leadni a kereskedelmi főosztályon. Megvételre felkínálja az alábbi egységeit: 44. sz. olajkút, Újmohács, 73. sz. olajkút, Palotabozsok, 76. sz. olajkút, Dunafalva, 96. sz. olajkút, Somberek, 97. sz. olajkút, Véménd. Érdeklődni a kereskedelmi főosztályon lehet, 8—16 ára között. (Mohács, Eötvös u. 3. Tel.: 10-011.) Labdarugó RIB I. «rvltttt mar cs |)éiix I « « »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom