Dunántúli Napló, 1989. március (46. évfolyam, 60-90. szám)
1989-03-02 / 61. szám
1989. március 2., csütörtök Dunántúli napló 3 Vita a Pécs Városi Tanács kulturális Néptribunusnak kÖltSégVCtésérŐl lenni ö Az ókori Róma plebejus tömegei képviselőket (tribunuso- kat) választottak maguknak, akik a gyűléseken az ő érdekeiket képviselték. A néptri- bunusok nagy tekintélyre, sőt hatalomra tettek szert... Pécs város tanácsának ülésein a tanácstagoknak kell betölteniük e funkciót. A történelmi analógiateremtés ma még erőltetettnek tűnik, de a figyelmes szemlélő már látja a ke5?vezö elmozdulás tendenciáit. Az 1989-es költségvetéssel és az elnökválasztással kapcsolatos viták bizonyítják, hogy o tanácstagok egy része már most is rendelkezik azzal a bátorsággal és felkészült- seggel, amely a népképvise- , tevékenység elengedhetetlen követelménye. Életünk megelőző korszakáén a demokratizmus felülről lovo, centralista válfajával ke- [V«ünk közelebbi kapcsolatba, melynek életképtelensé- ge ma már nyilvánvaló. A képviseleti feladatkör a tanácstag számára is csak az egyetértés és a végrehajtás egyirányú utcáját jelentette. 9yebek között tehát a tanácsi torumok sem voltak az alulról Kezdeményező és építkező demokrácia előiskolái. A megenyhült politikai légkörben mégis azt látjuk, hogy ° lefogok spontán módon . , gyakorolni kulturális Nem ? .nePtrlbunusi teendőit. éwiTJULl°m' vo,t-e °Z UtÓbbí évtizedekben olyan többlépelőlr’' *5e es k°fű< alaposan ^készített és a finisben ™egis feszültségekkel teli, éles 19fioe9V.eterSÍ Vitája- mint az hnn\,"eS * Ez. azt bizonyítja, • ¡?y u° tan°cstagok már nem I,. .. ,,az egyetértés puszta kinyilvánításával. Az örvendetes elmozdulás azonhon csak a kezdet. A fej- ode* elősegítéséhez összegeznünk kell a tapasztalatokat- A sorban az lehet az első - bár sokféle esettel talál- kozöatunk -, hogy a „lakossog-tanocsfag-fanács” inior- macos « érdekkitejezési csa- na kétirányú átjárhatósága vo M-[en-dsZerszerűen biztositkörh^ ie?Unk ezen? A bűvös körbe elvileg bárhol belépheaaí'vTrt kezdjük ° tanácsÍölés ° tSZtaS°kkai- Kettős *- állónnl, 6ten ° névsorban elöl »" g"lS°obb °! ¡ÍÚs In !ehÓt, e9yfajta séma- las7tA- L-,kava *esz e*e9e* vá- front kot®lességének. A népa°m gondoskodott a jelölő- neáhm me^ndezéséről, a nvlh 76Sre tehát 'ehetőség kcíotVOK'n- ■ ‘ ' Megelőző gya- hasznóNIJÓL- ° lakosság nem ségekei0 w eZeke* 0 lehető’ ho^T l h,szen nem szokott konVr b°Ry o fenti csatornánk,;,,1 ?jefesre juttathatja vagy netán érvényesítheti érdekeit. zu^ , költségvetési vita ominóra iskola’t,eka ° ':szinház kont’ volt , szo" es ervpárbaj vert *-??t!y, n°9y hullámokat sóbln- bbek között ° ha- nul^'n,ÍSí Mi ennek a ta- szahn? Vdci Mihály utón aka^°n:..Nem elé9 a jó» ni I / is ° l°‘ jó1 is kel1 akar- tett?5 akkor b°l van még a hírnevének511"* kultűrapártoló leénít - n, k „tervszerű, tudatos go? leoSever vádolt tanócsta- mint m,T'' mást nem akartak, oktató^ La^aP' és középfokú tóm S .hathatósabb anyagi &e9aa:?idt- E9V régi keletű lélet ^Zodes ~ a rubrlkaszem- valA ,n?’ me9 az ügyekre hiánv ® ob°j's rálátásnak a ''osia?ukve.zetetf °é' hogy laterületé ni L ° kultura e9Y más meg ek ° rovására tették költsi?,0t.os' hogy a színházi Pán „9V*e.tes védelmezői csu- vasták ,amadasi szándékot ol- síószL- L°.javas,a‘ból- Egyik terleílÍÍUk ékezett az előszennw °z •’isko|o. Járda és szennyvízcsatorna” problémaA Pécs Városi Tanács február 9-i ülésén megvitatta az 1989. évi költségvetést: a vitában több javaslat elhangzott, amelyek szerint csökkenteni kellene a Pécsi Nemzeti Színház, a Pécsi Nyári Színház és a Pécsi Szimfonikus Zenekar állami támogatását, és az igy felszabadult pénzt iskolák fejlesztésére, ¡11. városrendezési, működtetési feladatra kellene fordítani. A vitáról a Dunántúli Napló tudósításban és kommentárban számolt be. Az esetet felkapta az országos sajtó, lapunkhoz is számos hozzászólás érkezett, amelyek egyfelől a DN cikkeit, másfelől a tanácstagok álláspontját bírálják. Most összeállítást adunk ezekből a levelekből. kör szintjére degradálni, nem véve észre, hogy ezzel a demagógia határát súrolja. Mert végül Is látnunk kell, hogy a színházba az iskolán (!) keresztül vezet az út. Egy új típusú globális szemlélet a részletkérdésekben is eligazítja az embert. Ha majd a néptribunus felülről Is át tudja tekinteni a várospolitikát, valamint annak részét, a költségvetést, minden bizonynyal nem a kultúrát — a „maradványelv mostohagyerekét” - fogja önmagával szembeállítani, hanem kritikus szemmel fordul a politika, a költségvetés más rubrikái felé is. Igaz, más kérdések apropóján, de ezt tették dr. Révész Mária és dr. Szűcs József tanácstagok, akik - más fórumokon is — a lakásgazdálkodás, városüzemeltetés hatékonyságának problematikáját feszegették. Valóban, csak a nadrágszíj meghúzását jelenti a takarékosság, s ráadásul ott, ahol mór amúgy Is drámai a helyzet?! A hatékonyság nélküli „takarékosság" csak lassítja az elszegényedést, de nem szünteti meg. Szűcs József odáig megy, hogy megoldásként „a tanácsi gazdálkodás vállalkozói szemmel történő átgondolását" javasolja. Nos, ez mindenképpen a hatékonyság felé mutatna, hiszen magába foglalja annak fontos tartalmi jegyét, a fokozott érdekeltségi viszonyokat. Ez az, amelynek a jelenlegi tanácsi gazdálkodás oly nagyon híján van. Az érdekeltség a tanácstagi munkát is hatékonyabbá fogja tenni. Elsősorban a lakosság érdekeltségét kell növelni, ennek azonban a jobb, hatékonyabb tájékoztatás az előfeltétele. A küszöbönálló tanácstagi beszámolók minden bizonnyal jó szolgálatot tesznek. Lakossági ösztönzéssel és a korábbinál jobb érdekképviselettel növelhető a tanácstagi munka hatásossága is. A mai néptribunusok tekintélye, hatalma választóik érdekeinek kulturált képviseletében, más érdekekkel történő egyeztetésében, a közérdek kibontakoztatásában gyökerezik. A lehetőségek adottak. A fentiek szükségességének felismerése, a kivitelezés módozatainak kimunkálása gyorsan megtanulható, ha egyre többen látjuk, hogy szoros érdekünk fűződik hozzá. Dr. Lendvai Endre tanácstag Romboljunk-e ? Tizenkilencedik évadomat töltöm Pécs két zenei intézményének,^, a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Szimfonikus Zenekar élén. Életemnek — művészi életemnek - ez a legdöntőbb korszaka, mely harcokkal és sikerekkel, sok-sok örömmel és elkeseredett letörésekkel is járt. Ám, ami mindig jellemezte: az építkezés, a fokról fokra való emelkedés, a kimutatható, kétséget nem hagyó fejlődés, és ezzel kapcsolatban a konstruktivitás öröme. Egy-egy énekesművész beérése, több énekesgeneráció feltűnése, országos hirre jutása, az opera- előadások sikere, a közönség együttérző öröme. A szimfonikus zenekar előbb hazai, később nemzetközileg egyre növekvő híre, számtalan hangverseny ünnepi légköre zsúfolt teremben, vendégművészek és karmesterek pécsi bemutatása és megismertetése. És az ifjúsági hangversenyek özöne Pécsett és a környező városok, falvak művelődési házaiban, sőt tornatermeiben. Általános iskolások és szakmunkástanulók, középiskolások ezrei, tízezrei hallgattak bennünket és gazdagodtak muzsikánk nyomán. Mindez az építkezés öröme. írásomnak természetesen az a sötét és érthetetlen árnyék ad időszerűséget, amely most zenekarunkra és színházi életünkre. borul, és ami rombolni készül egy szellemi épületet, pánikhangulatot keltve művészeink között. Egy értékes zenekar, egy jellegzetes arculatú színház úgy tartozik egy város életéhez, létéhez, mint a beépített kövek, házak, műemlékek, templomok és Iskolák. Ezért számomra érthetetlen, felfoghatatlan az, hogy egyáltalán felvetődhet ilyen intézmények létének, fontosságának megkérdőjelezése. Ennek a felépített szellemi vagyonnak a kezelése azok számára, akik döntenek, óriási felelősség. Ha egyszer elpusztult, újrafelépítése lehetetlen. Breitner Tamás városi zeneigazgató, aki pécsi működése alatt lett Liszt- és lanus Pannonius-díjas és a Népköztársaság Érdemes Művésze Nem szabad elvonni Pécsi polgárnak sok mindenért jó érzés lenni, ám mégis ágy gondolom, elsősorban a csodálatos természeti környezetére és arra lehetünk büszkék, hogy városunk az egyetemes magyar kultúra egyik jelentős csomópontja. Pécsi lakosként mindezek fogyasztója, élvezőjeként is aggodalommal tölt el a város 1989. február 9-i tanácsülésén elhangzott javaslat, és az azt követő vita. Az Is rossz érzés, hogy erről a témáról városunkban vitatkozni kell! Tiszteletben tartva a takarékosság jegyében elhangzott ervek őszinteségét, a tanácstagi felelősségérzetet, mégis úgy gondolom, hogy a kultúra területéről még a mai helyzetben sem szabad elvonni, mert az nehezen belátható következményekkel járhatna városunk kulturális életére. Olyan színvonalú zenekart, mint a mai, pécsi szimfonikusok csak évek kemény munkájával lehet létrehozni, összeérlelni, itthon és külföldön elismertséget visszaérdemelni. Ez más művészeti, kulturális területre Is igaz. Kiss Sándor pécsi lakos Aggodalommal A Magyar Népművelők Egyesületének Baranya megyei területi szervezete februári közgyűlésén aggodalmának adott Ihangot a Pécs M. Város Tanácsa legutóbbi ülésén kialakult költségvetési vitával kap- cs?/?tb?n- Tagtársaink hozzá- s.zo ¡kban méltánytalannak ereztek azt a magatartást és hangnemet, amely kétségbe vonta az évtizedek óta jelen- os regionális és nemzetközi vonzást is gyakorló művelődési intézményeink társadalmi hasz- nossagat. Szűklátókörűnek tartottak azokat a vélekedéseket, melyek a demokrácia ürügyén tagadni próbálják a művelt- seg szerepét a progresszióban, a bbontairozásban és társa- dalmi haladásban. Sajnálatos- ? , t,a>rtj,?k' h°gy a kultúra „szelektív fejlesztésével a ta- TQ9j°' jelentős pénzesz- ,k°f°ket _vélnek megtakarítani holott művelődéstörténeti tény hogy ahogy a műveltség, úg\ ónnak intézményei sem szab dalhatók fel önkényesen. Egyesületünk tagsága elvár- p°9y a választott képvise °„Tecí v°r°s kulturális múlt ^k;.or° ségének és a ma- gy társadalmi megújulás je en követelményeinek megfe n«?-tQ.r9yalják e nagyfon tossagu jövőnket megalapozd terület kérdéseit és ügyeit Stenczer Béla titkár, dr. Újvári Jenő elnök nz akadémiai törvény koncepciótervezete A Magyar Tudományos Akadémia tudományos osztályai ezekben a napákban vitatják meg az akadémiai törvény ikoncepciótervezetét, amelyet az 'MTA elnöksége által megbízott bizottság készített elő. A véleményeket, javaslatokat figyelembe véve fogalmazzák ímeg a koncepció szövegét, s ezt terjesztik majd az elnökség, azután a közgyűlés elé. A bizottság azt javasolja, hogy a törvényben rögzítsék: az Akadémia önkormányzattal rendelkező köztestület. A testületi jelleg arra utal, hogy az Akadémia tudós társaság, a nemzet kiemelkedő tudósait, kutatóit tömöríti. Az önkormányzatiság a belső ügyek szabad,, külső befolyástól mentes intézésére ad lehetőség, kizárja, hogy az Akadémia tevékenységét a törvényességi felügyeleten kívül ellenőrizni lehessen. Az Akadémia önkormányzati jellegének alapvető feltétele, hogy saját vagyona legyen. Az Akadémia állami támogatása ezután is szükséges - hangoztatták a szakemberek. Meghallgatása nélkül tudományra vonatkozó döntést a kormány ne hozhasson. Az Akadémia az egész magyar tudományos élet testületi önkormányzata, vagyis nemcsak néhány száz akadémikus, néhány ezer alkalmazott kutató számára teszi lehetővé a rés: telt a testületi munkában, kutatások irányának meglhc rozásában, az országos ha (körű problémák megvitató bon, Hanem a belföldön é külföldön élő magyar tudós nak és kutatóknak is. Szül ges lenne vizsgálni: a tu mányos kutatásokban rész vő műhelyek, a középiski tanárok miként lehetnek szesei az önkormányzati < chanizmusnak, hogyan leh« bevonni a külföldön élő, i gyár származású tudósokai hazai tudományos életbe, lón elégséges lenne annak mondása, a Magyar Tudói nyos Akadémia számit a 1 rém ű ködösük re. Ka ma raba lettről, társulatépítésről Részlet a Carmina Burana c. balettből Fotó: Proksza László Beszélgetés Eck Imrével, a Pécsi Balett művészeti vezetőjévé Valahol azt olvastam a napokban, hogy egy színházi mű (színdarab, táncmű, filmdráma stb.) előadásakor annyi művet (gondolatot, alkotói üzenetet, mondandót) fogadhat be a közönség, ahányon ülnek a nézőtéren. Ha ez így túl sarkított is, sok benne az igazság. Különösen az elvont, az általánosítható igazságokra törekvő modern és avantgárd színpadi formákra és műfajokra nézve. Fokozottan áll minden Eck Imre kamarabalettjeire. Gondolatai többrétegűéi ambivalensek, azaz többféleképp értelmezhetjük őket. Ilyesmikről beszélgettünk a napokban, abból kiindulva, hogy utóbbi alkotói periódusában következetesen minden évben alkot valamit e kis műfajokban. Nekem úgy tűnt, témában, motívumokban olykor ezek visszatérnek a nagyobb lélegzetű balettművekben is. Vajon hasonlatos ez az alkotói folyamat a képzőművész tanulmányaihoz, vázlataihoz? — Semmiesetre sem — válaszolta. — Egy miniatúra soha nem lehet vázlata egy freskónak. A nagybalettek a társadalom nagy összefüggéseit, a nagy csoportok küzdelmeit, konfliktusait kifejező gondolatok, érzések hordozói. A kamarabalett, a miniatúra az emberek belső helyzetét, szubjektív reakcióit tükröző forma, amiben az izgat, hogyan reagál az egyén legbensőbb érzéseivel a világ dolgaira, az emberi kapcsolatok bonyolult helyzeteire a táncművészet formanyelvén. Természetesen nem a „sztori" direkt történéseivel, hanem a táncművészet abszt- raháló képességével, a jelek, jelképek és jelrendszerek ösz- szefüggéseiben. Mindazzal, amit semmi más művészeti formában vagy műfajjal nem lehet ’kifejezni, csak a tánc eszközeivel. Eck Imre immár csaknem négy évtizedes életművében igen jelentős helyet foglalnak el a kamarabalettek. Lehet vagy száz, amit eddig alkotott. Visszatérő témája — leggyakrabban ez foglalkoztatja -, a férfi és nő kapcsolatának minden elképzelhető árnyalata. Erről szól, hogy csak néhány legismertebbet említsek, a Pókháló (1962), a „Kamarabalettek" (1972), a „Mór- londirozások" (1976), a Pécsi Nyári Színház évadaiban az Énekek éneke (1979), a Lót lányai, a nyolcvanas évek elején a Hegedűduók, a Do- naidák vagy az utóbbi években a Szerelem, a négyszereplős Lear király (Bp., 1987) s nem kevésbé nemrég a Művészetek Házában bemutatott Maros Rudolf-emlékműsor (Eulónia l—ll-lll.) s legutóbb a Nimlácska c. kamarabalett. Mint ebből is érezhető, élete fontos részei ezek a darabok. — Igen, voltaképp a kezdetektől. S ebben a vonulatban a témák, főképp a férfi-nő kapcsolat témái különböző életkoromban vissza-visszatérnek, más megfogalmazásban. Hiszen azt, ami a Nimlács- kában lejátszódik, voltaképp elmondtam közel 30 éve a Pókhálóban. (Két nő elpusztítja az imádott férfit. . .) Három évtizedes távlatból ugyanennek az aspektusai sokkal bonyolultabbak; ma ugyanezt másképp teszik meg . . . Tehát a kibontása is a kamara- tánedrámában árnyaltabb és bonyolultabb kelI legyen . . . — Egyre több alkalommal tapasztaljuk, hogy a pécsi Művészeti Szakközépiskola tánctagozatos növendékei lehetőséget, szerepet kapnak Eck Imre kamaraműveiben. Volt, aki nemrég országos sikert aratott a Mandarinban (Szűcs Ágnes). Ő is, néhány társuk is már elszerződtek Pécsről. Másokat a Pécsi Balettban láthattunk vagy láthatunk. Része ez is az együttes társulatépítésének, az Ismét közeledő generációváltásnak? — Erre állandóan készülünk, a „művészetis" fiatalokkal Is. A teljes, szükséges frissítés azonban a nagyszínház háttere nélkül nem lehetséges . . . Az együttes felújítása elodázhatatlan, azonban szólistákat kamaraszínpadra nem tudunk szerződtetni: nem jönnek. Jók a magyar táncosok, sokan Nyugatra szerződnek . . . Ide nem. Még legalább két évig, amíg a nagyszínház el nem készül. Vezető táncosok szerződtetését erre a szakaszra szeretnénk időzíteni. Addig pedig tudatosan a saját képzésű, nevelésű fiatal táncosokra kell építenünk a meglévő társulat frissítését, bővítését -, válaszolta Eck Imre. * A Pécsi Nemzeti Színházban március 3-án, pénteken este tartják A szerelem sivataga című balett-est bemutatóját: koreográfus Eck Imre. A cím- adó balett az East együttes zenéjére készült, a második darab Orff: Carmina Burana- ja. Végül színre kerül Bartók Béla A csodálatos mandarin című balettje. W. E.
