Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-08 / 39. szám

1989. február 8., szerda Dunántúli napló Á kutak nitrátosak, állandó az áramkimaradás Magyarürögi úton mindig irigykedve bámultam a két­szintes, fehér-barna családi házakat a kiskerttel. Gondol­tam, akik itt vehettek házat, telket, azoknak már meglehet mindenük. Egyetlen dolog mégis hiány­zik az életükből: a víz. Hódosi Sándor, a Magyar­ürögi út 98-ból elmondta: pontosan húsz éve várnak a vezetékes vízre. A legnagyobb baj nem az, hogy hidrofort kell használniuk (mint minden­kinek az utcában), hanem hogy nitrátos lett a víz: főzés­re, mosásra jó, de inni nem. ök hajlandók lennének pénzt is áldozni, csak lenne minél előbb egészséges ivóvizük. Horváth Judit a 161-ből pa­naszkodik: a nyári zivatarok, viharok okozta áramkimaradás­kor egy csepp vizük sincs. A 147-es számú ház előtt való­ságos lakógyűlés jött össze a hírre, hogy újságíró járja az utcát. Bánusz József né: „Elő­fordul, hogy naponta van áramkimaradás és nincs viz. A férjemnek állandóan a kútba kell lemászkálnia szerelni. Mi adnánk pénzt is, de ennek a körzetnek 70 százaléka nyug­díjas, nekik nincs."- Mi miből fizessünk? Havi hatezret kapunk ketten a pa­pával ! — szól közbe Páhn Adámné. Kresz Ferencné indulatos asszony:- A tanács egymás után ad­ja ki az építési engedélyeket, de a közművet hozzá — azt elfelejtik! Húsz éve ígérik ne­künk a vizet, húsz éve! A pécsi Magyarürögi útra egy levél nyomán jutottam el. A levelet dr. Sárosi István fo­galmazta, majd kissé távolabb lakó szomszédjával, dr. Polka Istvánnal aláírásokért járták végig a házakat. A ered­mény: négy, a lakók neveivel sűrűn teleírt oldal. Idézetek a levélből: „A Magyarürögi út es Fábián Béla utcák nem rendelkeznek vezetékes vízellá­tással. A kútvizet magas bak- feriumtartalma és vegyi össze- jétele miatt a KÖJÁL emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítette ... Az elmúlt aszá­lyos évek nyári időszaka alatt 0 kutak jelentős százaléka ki­derült: a teljes víznélküli idő- szak tavaly júniusban kezdő­dött és november közepéig tartott! Az áramkimaradások diatt a szivattyúmotorok éven- . kétszer-háromszor égnek le es dennek tönkre. Utcáink víz­ellátásának megoldása halaszt- "otalanná vált." . Pr- Sárosi Istvánt munkahe- y_en, a pécsi 400 ágyas klini­kán kerestem fel. A KÖJÁL ól- °l végzett vizsgálatok eredmé- nyeit mutatta: mindegyik pa- P'ron pecsét — a víz ihatatlan.- 1981-ben kerestem fel elő* |SZ°-l ° ^*®cs' Városi Tanács il­osztályának akkori ve- ?®*°jét, aki megnyugtatott: °5-ig eljut a vezetékes víz ° Fábián Béla úti Nevelési Vezetékes víz után sóvárog a Magyarürögi út Jövőre kezdhetik a víztársulat szervezését? Központig. 1989-et írunk, és még reményünk sincs arra, hogy vizünk legyen. Tavalyig vártunk türelemmel. Akkor be­széltem a körzetünk tanács­tagjával, Nemeskéri Sándorral. Közölte, hogy a városi tanács nagyon rossz helyzetben van, meg még néhány hasonló sab- lonmodatot hallottam tőle, ami számomra egyáltalán nem volt meggyőző. Ha nem neki kell verni az asztalt a vízért, ak­kor kinek? A tavalyi aszályos év végképp elmérgesítette a helyzetet: semmilyen viz nem volt, még rossz sem. Nemeskéri Sándor, a körzet tanácstagja: — Nem könnyű dolog pe­remkerületi tanácstagnak lenni. Megértem a tanácsot is, mert valóban nincs pénzük, de megértem az embereket is, akiknek vízre, méghozzá egész­séges vízre van szükségük. A döntő fontosságú nem is az, hogy rögtön elkészüljön a Ma­kár II. víztározó, amely az első volna, hanem hogy elin­duljon végre a beruházás. Ha az emberek legalább ígéretet kapnának arra, hogy 1989-ben elkezdődik a beruházás, akkor meg lehetne kezdeni a társu­lat szervezését. ígéret nélkül azonban ... Én azt mondom, nem kötelező a tanácsnak lát­ványos városrészeket létrehoz­ni - én annak idején egyéb­ként a Nagyárpád ellen vol­tam -, mert igaz, hogy ami felépült az szép lett, de a ré­gi városrészeken maradt min­den a régiben, csak a gondok szülte feszültség nőtt. Dr. Sárosi István a levelet nem csupán a Dunántúli Naplónak küldte el. A városi pártbizottságon dr. Varga Jenő titkár kezébe ke­rült a levél:- Teljes mértékben támoga­tom a kérést. A tanács min­dig mindenre azt válaszolja, hogy nincs pénz. Ez igaz, így hát azon kell gondolkozni, hogy a költségvetési tervből mit hagyjanak ki, vagy mit ha­lasszanak el, aminek fejében fölépülhet a Makár II. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a tanács lakossági fórumokon tájékoztassa az embereket ezekről a dolgokról, mert a peremterületeken, s nem csu­pán ezen a részen nagyon kiéleződött a helyzet. Dr. Molnár Zoltán, a Pécsi Városi Tanács általános elnök- helyettese:- Erre a területre már tel­jesen kész a műszaki véle­mény, a vizet, szennyvizet, víz­tározót, csapadékvíz-elvezetést, gázvezetéket és járdát magá­ban foglaló tanulmányterv idén nyár végére készül el. Ez­után kerülhet sor a kiviteli ter­vek megrendelésére. ígérjük, hogy a Makár II. víztározó sze­repelni fog az 1990-es tervja­vaslatban. Az emberek jövőre elkezdhetik a víztársulat szer­vezését, 1991-ben pedig már folyhat a víz. A költségekből persze vállalnia kell majd a lakosságnak is, körülbelül a felét. Hogy ez mennyi lesz, arról egyelőre felelőtlenség volna nyilatkoznom, mert még nincs kiviteli terv és nincs vál­lalkozó. Az év második felé­ben viszont szeretnénk találkoz­ni a magyarürögiekkel, hogy megbeszéljük együtt a rész­leteket. Óvári Zsuzsanna Javaslatok a lakásgazdálkodáshoz Lakni pedig kell A városi tanács február 9-i ülése előtt a Szakszer­vezetek Pécs Városi Bizott­sága és a KISZ Pécs Városi Bizottsága valamennyi ta­nácstagnak írásban eljuttat, ta közös állásfoglalását, amelyet a lakásgazdálko­dással kapcsolatban alakí­tott ki az említett két testü­let. Ezt a témát már a ja­nuár 12-i ülésen megtár­gyalták, akkor mégis miért volt erre szükség? Részlet az indoklásból: „A tisztelt testület 1989. január 12-i ülésén tárgyal­ta a lakásgazdálkodásról szóló tanácsrendelet módo­sítását. Az előterjesztéshez a szakszervezetek és a KISZ Pécs Városi Bizottságainak egyeztetett módosító javas­latai voltak, melyeket most írásban megismétlünk, mert: — akkor az idő előrehala­dottsága miatt nem láttuk célszerűnek a tisztelt testület türelmének további igénybe­vételét; — az elnöki válasz nem tartalmazott tételes cáfola­tot vagy ellenérveiket; — meggyőződésünk szerint a hozott döntés lassítja a lakásmobilitást, rászorulókat zár ki a juttatásokból, így év közben újabb döntést fog igényelni; — vágható a szabad piac élénkülése, mely elszívja a tanácsnak visszaadandó la­kásokat.” Dr. Horváth Csaba, a Szakszervezetek Pécs Városi Bizottságának titkára hang­súlyozta, hogy a VSZB és a KISZ is elismeri a tanács erőfeszítéseit és eredménye­it, különösen ami a kiemelt rétegek lakáshoz jutását il­leti, hogy a meglevő gon­dok országosak és külön helyi lakásreformot nem le­het csinálni, ugyanokkor azonban az a véleményük, hogy a rendelkezésre álló pénzt ésszerűbben is fel le­hetne használni. — Átfogó reformra lenné szükség, nem pedig a gon­dokat csak elodázó toldoz- gatásra, hiszen mindenki látja, hogy eljutottunk a lakáshelyzet csődjéig. Ennek a reformnak alapvetően ab­ból kellene kiindulnia, hogy a lakáshoz jutás állampol­gári jog legyen, de ezt ne csak mondjuk, hanem az államnak olyan helyzetbe kell ihoznia polgárait, hogy ezt meg is oldhassák. Na­gyon fontosnak tartom — elvben és gyakorlatban —, Ihogy az állam ne a lakást, hanem a lakót támogassa. Ezt a támogatást attól füg­getlenül meg kellene kap­nia mindenkinek, hogy mi­lyen formában kívánja meg­oldani lakásgondjait; piaci viszonyokat és kínálati túl­súlyt kellene teremteni, reá­lis választási lehetőségek­kel. — A januári ülésen vé­gül is javaslatainkat pénz. szűkére való hivatkozással levették a napirendről és az eredeti módosítást meg­szavazták. A KISZ-szel együtt nekünk továbbra is az a véleményünk, hogy ez a rendelet nem biztosítja, hogy továbbra is ne zuhan­jon katasztrofálisan a la­káshoz jutási lehetőség. Egyet tehetünk, s ezt meg is tettük: további alapos megfontolás céljából közös állásfoglalásunkat még feb­ruár 9-e előtt eljuttattuk a tanácstagokhoz. Néhány a legfontosabb javaslatok közül: a tanácsi bérlakásoknál szükséges a lakásmobilitás növelése, érje meg a lakónak a lelépési pénz; a tanácsi bérlakáso­kat fokozottabb ütemben kellene kiárusítani. Az új jogszabályok lehetővé teszik a piaci árhoz való közelí­tést, de még mindig érde­keltté lehetne tenni mindkét felet. A kiemelt programban szereplők jogosultak arra, hogy bizonyos esetben ked­vező kamatozású tanácsi kölcsönt kapnak, de ha sze­mélyi tulajdont vásárolnak, a vissza nem térítendő köl­csönt már nem kaphatják meg. Aki OTP-lakást vásá­rol, az mindkettőt megkap­hatja - ezt a differenciá­lást javasolják megszüntetni. Erre értették, hogy nem a lakást kell támogatni, ha­nem az embert. Azokat pe­dig, akik ma a lakásépítést vállalják, kiemelt támoga­tásban kellene részesíteni. — Tavaly év végére mór 20-22 ezer forintra emelke­dett egy ponellákás négy­zetmétere, idén már 25 ezerrel számolnak, ez már egészen irreális a fizetőké­pes kereslethez viszonyítva — mondja dr. Horváth Csa- bo. — Már tavaly is egyre többen kényszerültek — minden 3—5. ember — nem elfogadni a lakást. Ugyan­akkor érdemes megnézni, hogy a hirdetések azt tük­rözik: a magánpiac nem­igen mozdult el a 19 ezer­ről. Ezért is tartjuk fontos­nak, sok más mellett, az egyéb megoldást keresőket támogatni. És végül bízunk abban, hogy javaslatainkat komolyan tanulmányozni fogják a tanácstagok. D. Cs. Rekonstrukciós fejlesztés a Pécsi Bútorgyárban Korszerű kisüzem Ófalun Üj szociális épület — Korszerű megmunkáló gépek , ?-18 millió forint értékű re­L^ns^kciós fejlesztés indul a °íe[í°vőben a Pécsi Bútor- avarban. A fejlesztés nemcsak Pécsi egységeket, hanem a yolcvanas évek elejétől ideig- es jelleggel működő ófalui “remet is érinti. ^ 7. 9®*unk, hogy Ófalun egy olló termelésre képes, kor- _er“ kisüzemet hozzunk létre ia mo"dia Horváth Sándor Q^Qz9ató. — Ezzel megszűnne is n?m®lés ideiglenes jellege I Olyannyira, hogy a fej- -.?esek megvalósítását kö­U- °®n o jelenleg 35 fő körüli feijlarn al(ór 55-60 főre is “«osztható lenne, a f i Hemélyesen is felkeresi cáj- U hangulatos, szűk kis ut­jának végén megbúvó üze­met, talán el sem hinné, hogy a Pécsi Bútorgyár termelésé­nek 15-20 százaléka innen származik. Itt készülnek a Rolfi bárszékek, és Oxford kandalló­székek, amelyek Nyugat-Euró- póban találnak gazdára, öt­százhúsz bárszéket - ez egy kamion szállítmánya - már út­nak indítottak az idén Angliá­ba. Az éves export ennek négyszerese, míg a kandalló­székekből évi 2500-3000 dara­bot szállítanak a NSZK-beli megrendelőknek. Friedrich József üzemvezető­vel a talán portásfülkének is szűknek bizonyuló „iroda-bó­déban" beszélgetünk. — A legégetőbb problémát nálunk a szociális épület hiá­nya okozza. Az emberek ko­szosán, porosán kell hogy ha­zainduljanak, mert egyelőre nincs fürdési lehetőség. Töb­bek között ezen a helyzeten kell a rekonstrukciónak változ­tatnia. Természetesen a terme­lést közvetlenebbül szolgáló fejlesztéseket is véghez kell vinnünk. Az újabb gépek eset­leges vásárlásán túl munka- védelmi és tűzvédelmi beren­dezéseket kell üzembe állíta­nunk. Tökéletesítenünk kell a por- és forgácselszivó rendsze­rünket. A gépi felszereltség közepesnek mondható az üzemben. Az egyszerűbb fa­esztergák mellett láthatunk már ötfejes olasz gyalugépet, és NSZK-ban gyártott félauto­mata esztergát is. Balog N. A. ü,.m l.0f.nto,abb . különb5i6 mére.ü és formájú, fonou ülSrésrú srék.k Fotó: Lauft-- LguzIó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom