Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-04 / 35. szám

Bre cht-be mutató a Pécsi Nemzeti Színházban Vár» Éva. Moravetz Levente, Tesiáry László és N. Szabó Sándor jelenete ' Fotó: Läufer László Egy fő az egy fő bár „Egy csak a biztos, a kétség!” Nógrádi Róbert igazgató­ságának első éveiben Brecht háziszerzőrttek számított Pé­csett.' 1964-ben a direktor rendezte a Kivétel és sza­bályt és az Antigonét, a kö­vetkező évadban Babarczy László Az anyát, 1967-ben Sík Ferenc operettsikerként állította színre a Koldusope­rát, 1968Jban ismét Ba­barczy a Kaukázusi krétakör­rel népszerűsítette a szerzőt, majd 1970-ben egy káprá­zatos bemutatót láthattunk: Az Állítsátok meg Arturo Uit. Haumann Péter ^játszot­ta parádésan a címszerepet, élete legjobb alakítását nyújtotta Mendelényi Vilmos Roma alvezérként, az elide­genítő effektus Labancz Bori volt - rendezői leleményként a színpadon megjelenő fel­iratok helyett rikkancsként kiabálta a színpadi történés­nek megfelelő történelmi eseményeket. Az előadás vé­gén egy sortűz a rikkancsot is leterítette. Hátborzongató volt, hogy minden ,;hulla”, aki a szimbolikus játék sze­replője volt, felállhatott a végén meghajolni, csak La­bancz feküdt „holtan", hisz ő a valóságos történelmet kiabálta. A színészek köny- nyedén lépkedtek át tete­mén meghajlás körben, s ő ott feküdt, míg az utolsó tapsoló néző ki nem ment. Természetesen Sík Ferenc rendezte az előadást. Akkor mondtuk először: az előadás sokkal jobb, mint a darab! S ezt mondjuk most is, tizenkilenc évvel később, a Csiszár Imre vendég rende­zésében bemutatott Egy fő az egy fő c. produkció láttán. Brecht 1924-ben N^x Reinhardt hívására Berlinbe megy a Deutsches Theater- ba, Jassner és Piscator tár­saságába, hogy a világszín­ház megújításának egyik él­harcosa legyen. Első, Berlin­ben írott darabja a Mann ist Mann, azaz Garai Gábor fordításában Egy lő az egy fő. 1924—26. között írta, 1926-ban volt a bemutató. Nem csak a Koldusopera előtt születik ez a mű, ha­nem még közvetlenül az előtt, hogy Brecht 1926-ban beiratkozik egy marxista munkásiskolába, hogy a dialektikus materializmus in­tenzív tanulmányozásába mé- lyedjen. A Mann ist Mann-t még egy radikális nihilista írta. Sajnos, a darabban már megjelenik a későbbi tan­drámák szájbarágó didakti­kája, s az epikus színház nézőriasztó lapossága. De nem így a Csiszár rendezte előadásban! Csiszár olvasa­ta a huszadik század máso­dik felének történelmi ta­pasztalataival gazdagítja föl a dzsungeltörténetet, s ezt finoman jelzi is, hisz Szalon sört isznak a derék brit ka­tonák, Link Laja egy mai rakodómunkás öltözékében, Skála-emblémás reklámsza­tyorral indul halat vásárolni. Az ember átszerelhetősé- géről, söpredékké változta­tásáról nemcsak színpadi élményeink, vannak, mégis megrázó néha a brechti moti­váció. Hányszor hittünk már nem-létező elefántunkban, csak, mert elhitették velünk, hogy „vevő van rá”, aztán váltottunk nevet, elvet, fe­hérneműt, arcot... Miköz­ben erre gondolok az elő­adás közben, röpcédulák hullanak a nézőtérre: Az emberi jogok egyetemes nyi­latkozatából részletek. Csupa olyan cikkely, amit azóta is lábbal tipornak nap mint nap még Európa egyes or­szágaiban is. De szerencsére a rendező nem szemináriumra hívja a nézőt, hanem színházba. És ettől kitűnő az előadás. A darabot, amelyben a ciniku­san előadott történet és a kioktatás váltogatja egy­mást, bizonyos távolságtar­tással szemléli és tálalja elénk a rendező, s kétszeres áttétellel stílusbravúrt te­remt. Színészei azt játsszák, hogy színházat játszanak. Ez teremt -egyfajta bumfordi bájt — amely a középkori vásári játékokkal, s a keleti színház elemeivel egyaránt rokon -, s amely a felül- emelkedettség állapotába helyezi a nézőt, aki a já­tékos játékot élvezve jól szó­rakozik, s ezért az sem ide­gesíti, hogy egy-egy hirtelen- támadt csendben Bertold Brecht úr kioktatja. Azért is könnyen elvisel­hető, sőt élvezhető e gon­dolatnak szentelt feszült csönd, mert az előadásnak nincs üresjárata. Ahogy a darab helyszínváltásait a rendező megoldja, azt fő­iskolán kellene tanítani. Alapja ennek az egyszerűsé­gében is parádés díszlet, amely minimális változtatás­sal katonavagon, sörkupé, buddhista imaház, Link Laja konyhája vagy katonai sátor váza. (Díszletterv Csiszár Imre!) A színváltozás revü, dal, tánc, karnevál, a néző élményének garantált folya­matossága. Tóth Sándor ko­reográfiái azért tetszettek, mert egy percre sem tűnt táncnak, amit beállított, a stilizált játék szerves része volt. Papp Zoltán zenei ve­zető, s együttese csak any- nyiban volt hű Dessau ze­néjéhez. mint az előadás Brechthez. Az összhatás vált elsődlegessé, s nem az alap­anyag tisztelete. A szereplők dicséretére nem elég felsorolni a szín­lapot. A színlap által meg nem nevezettek, a kórus tagjai is egyenértékű társak voltak a játékban, s ez nem mindennapi esemény Pécsett. „Egy csak a biztos, a két­ség!" — mondja Vári Éva Hocincsze Leokádia kanti­nosnő szerepében, s a vilá­got tekintve szívünkből szól, de az kétségtelen, sokadszor ejtett ámulatba a közönsé­gesség, az alpári érzékiség újabb figurájának megfor: málásával, mint ahogy Sipos László sem először bizonyí­totta Link Laja szerepében, hogy legjobb komédiásaink közül való, a szó legneme­sebb. legszentebb jelentése értelmében. Ujváry Zoltán bravúros karikatúrát mutat be Charlie őrmesterként - beceneve: Véres ötös, Em­berszabású Tájfun - buja­ságában, rettegettségében, megaláztatásában egyaránt •a karikirozás határáig rjnegy, de ezt a határt biztos esz­tétikai érzékkel tartja. A mér­téktartó jóízlés jellemzi Pof­fá/ Péter alakítását is Link Laja feleségének hálás sze­repében. Epizodistaként is feledhetetlen bárgyú moso­lyával Németh János sekres­tyése. Finoman kidolgozott Kovács Dénes cinikus, a fe­hér embert hülyére vevő Bonca. A cselekményt a négy gép­puskás keveri. Dramaturgiai funkciójuk fontosabb volt az írónak, mint egyéni arcula­tuk. Moravecz Levente, Teszá- ry László, N. Szabó Sándor és Matoricz József végig sodró lendületű játéka a színészek személyiségéből kap még némi színt, csak any- nyit, hogy ocsmányságukban is emberi arculatuk legyen. Még a súgó is jó volt, de szeretném hangsúlyozni, ez az előadás nem az egymás melletti _ jó alakításoktól nagyszerű, hanem attól a komplex szemlélettől, amely egységes stílusban és szín­vonalon tartja végig az elő­adást, az összjátéktól, az egyöntetűségtől..., mindat­tól, amire olyan nagy szük­ségünk lenne a színházon kívüli életben is. Bükkösdi László Egykor virtuóz - ma fordító Beszélgetés Sass Dezső zongoraművésszel „ .. .Most talán a romanti­kus szerzők állnak hozzám a legközelebb, és ezek közül is azok, akik a mély tartalmon kívül, nehezen megoldható zon­goraproblémát adnak lel a zongoristának, tehát Chopin, Liszt és Schumann. Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy Bach és Beethoven óriási nagysága nincs rám hatással" — nyilatkozta Sass Dezső, zon­goraművész, 23 éves korában a Pécsi Napló 1926. novem­beri számában. E tudósítás óta több, mint hat évtized telt el, és Sass Dezső - aki a napokban töl­tötte be a 86. életévét -, ma is őszinte hittel beszél arról, mit jelentett művészi pályáján a romantika nagyjaival való találkozás. A beszélgetés alatt számtalan zenemű, koncert, él­mény és név kerül szóba. Pá­lyatársak, barátok - ma már legendás — neve. Olyanoké is, akik a múltban nagyban hoz­zájárultak e város zenei éle­tének fölvirágoztatásához. — A gyökerek a szederkényi szülői házba vezethetők visz- sza. Apám kántortanító volt, édesanyám pedig jól zongorá­zott — emlékszik vissza Sass Dezső. — Pécsett Hormos Kál­mán magánzeneiskolájába jár­tam 1921-ig, , s ekkor léptem először szólóhangversenyen kö­zönség elé. Ezt követően a fővárosban, Braun Paulánál tanultam, majd Edwin Fischer- nél Kölnben 1929. és 1932. kö­zött. — A korabéli kritikák szinte mindegyike kiemeli az ön vir­tuóz játékát. A Pécsi Napló például ezt irta: „...Sass Dezső kimondottan virtuóz zongorista ama intenzív és minden fázisban biztos techni­ka fölött, amelyben gyöngyöz­ve csillognak a legkényesebb technikai nehézségek." — A virtuóz technikát nem lehet megtanulni — fűzi hozzá —. A zene belső értékeiből, mélységeiből kell kiindulni. S akkor a virtuozitás, a technika magától jön... Én szerencsés voltam, hogy budapesti éveim alatt jó néhány világhírű, ha úgy tetszik, virtuóz zongo­ristát hallhattam: Friedmann Ignácot, Dohnányi Ernőt, Ed­win Fischert. . . — ön 1936-ban tért vissza Pécsre, és 1978-ig, nyugdíjba vonulásáig a város zenei éle­tében meghatározó szerepet töltött be. Szólóestjein kívül számos kamarakoncert, zene­kari előadás fűződik a nevé­hez. — Kürschner Emánuel hege­dűművész és felesége, Kalli- woda Olga énekművésznő ne­vét említeném elsősorban, akikkel rendszeresen kamaráz- tam, vagy a nem pécsi szár­mazású Zathureczky Edéét és a később világhírűvé lett pé­csi Ernster Dezsőét, akikkel szintén többször fölléptem. A második világégés alatt Bene­detto Mazzacurati, gordonka- művésszel játszottuk Brahms: e-moll Gordonkaversenyét. A háborús viszonyok, a közleke­dési nehézségek miatt, egyet­len- pórba nélkül álltunk ki a közönség elé. Piovesan Sirio- val viszont, negyven próbát tartottunk Bartók Hegedű- versenyéből.- Milyen volt az akkori hangversenylátogató közönség?- Kialakult egy pécsi törzs- közönség. A Pannónia termé­ben tartottuk a koncerteket, és szinte mindig telt ház előtt játszottunk. Előadóművészi, előbb zene­iskolai, majd főiskolai tanári és korrepetítori munkája mel­lett Sass Dezső zeneszerzéssel is foglalkozott. 1934-ben pél­dául Agócsy László fölkérésé­re komponálta a Nap himnu­sza című művét Sík Sándor ver­sére, a Szeráfi Kórus számára: a bemutatón a szerző vezé­nyelt. S a fiókokban még szá­mos kiadásra, előadásra váró kórusmű, népdalfeldolgozás, hangszeres kompozíció van. Arra a kérdésemre, mivel tölti hétköznapjait ma, Sass Dezső a következőt válaszolta:- A nagy dirigensekről szó­ló Schonberg-könyv fordításán dolgozom. Tervezem a klasszi­kus zene előadóiról írott könyv fordítását is. Hangversenyre már nem járok, de rendszere­sen hallgatok zenét. Családi körben pedig az unokáimnak szoktam zongorázni ... Törtei» Zsuzsa MÁTYÁS FERENC A hazatért B Tudom, kevés, de van már víga hogy túl a kocsmán — a szépre a puszta is felfigyel szomjasan. : Néztem az arcok rezdületét, : ahogy hallgatták a zenét, , odasereglettek, oly moccanatlo* akár egy régen festett alföldi f i a jámbor angyalok, I s mozdulatlanok, mint a vasári) hunyorgatnak, fáradt kezük a fi az első sornak csak sámli jutó a többi áll, mint a juhok Í a puszta közepén. Akárcsak Budapesten, de itt td zuhog a dallam zápora, hirdeti körükben a Mester pare hadd olvadjon a megkövült v0< terjedjen a muzsika folyvást, megérzi a puszta az ősi forrást, nem idegen neki, a termékeny zeneáradat, mely szárnyat ad, megérteti vele, hogy túllépte az idő a jelen-ve s hogy ez a zene már a hóinál pogány istentisztelete. Sose hallottak ilyen zenét itt, citerán verték mindig azt a ré! öt hangig emelték fel a lúdtolk alacsonyan szállt zenéjük a pe alacsonyan ám, kéménynél ne! s most a zenekar az ősdalt fen! szárnyalóbb hangon, mesteri vő toporzékolva ontja, hogy omolj át a szív falain, az ősforrás nyílásain a dallam tömege. Hooy itt is otthon lehet, jelzik az eres parasztkezek, midőn tiszteletére virágokkal ültették tele a hajdani grófi parkot. Előbb a zongora kezdte meg, aztán a kürt ereszkedett lelkűk mélyére, úgy verték a de mint akik tudták, győz a zent s honába most tért haza a zene zarándoka: Bartók. SIMÁI MIHÁLY Keresztül a p éltesse isten aki fáj éltesse aki viruló testét piros parázsra F keresztül a konok pad vezesse isten aki fáj mert szerelmes az igái segítse isten kiben úgf az emberiét örök gyöt' hogy keresztül minden hogy üszkösödve szén«! is csak vonul viszi a szivét kútárak hazug hitetők Kautzky Norbert: A századik forduló Azt tudjátok, ezerszer elmond­tuk, belőletek a sporthoz az ér­zék hiányzik, és ez pótolhatat­lan. Nem műláb az, ami csak úgy beakasztható, és lehet furi­kázni. Egy szó, mint száz, min­dig előbb megyek a pályára, legalább fél órával. Csupa meg­szokásból állunk, és egyik-másik szent. Ha egyszer is átdobod — jó, ez nem irodalmi kifejezés -, magad, kerülsz a gödörbe. Nem téged löknek be oda, ahogy a mindennapi életben megszoktuk. És nálunk a gödör életveszély, sokszor hetekig tart, és előfordul, hogy magaddal húzod az egész bandát. A ví­rusfertőzés kutyagumi; hányszor, de hányszor megéltem. Külön mese, és ilyen mesékből össze­hordhatnám a Gellert-hegyet, hogy a Himalájáról ne is szól­jak; nagyképűség lenne. Any- nyiro nem vittem, hogy jogom legyen hozzá. De végül is nem akarok belemerülni a szakmába, ennek is vannak törvényei, sok­félék, és hosszú idő kell, amíg belelátsz. A süket meg a vak húsz év után se tudja, merre a kijárat. Csiripeli a magáét, szólózik, az ilyennek jobb ráül­ni a szájára, hogy finoman fe­jezzem ki magamat, mert képes elrontani a legprincebb játé­kot is. Ez a mai nap valahogy nem akart összeállni: ezt ismeritek. Nyűgölődtem éjszaka, már a le­fekvésnél mintha taszigálna az ágy. Ezt hívják mifelénk gubanc­nak, ezt mindenki érti; ne tün­tess magaddal, úgyis a helyed­re kerülsz. Nincs az a minősí­tés - hát az, amit a dolgozók­ról összefirkálnak —, ami a mi­enknél precízebb. A megjátszás- ba ne reménykedjen senki; luft­ballon, kipukkad. A bizonyít­ványt az összes tantárgyból ki­állítod a saját kezeddel. És aki nem igazán jó fej —, azokból nálunk is Dunát re'kesztenek —, észre sem veszi, csinálja a hü­lyeségeit; azaz olyan, amilyen. Ez érthető, emberek vagyunk, habár előbb tisztázni kellene, mifélék. A mi emberünknél az a baj, hogy mást játszik, mint ami illik hozzá. Most minden attól függ, kinél van a kotta, mert abból fújják a nótát. Ha a főnök, mert ez kialakul, a jobb típusba tartozik, a helyük­re teszi őket, gond nélkül, ki­sebb összecsapásokkal, i len'kezőjéröl is van M vettem már néhányszor : tyut, és isten áldja. A meteorológiával se41 jóm, csak nem kell nagV* figyelni; fél füllel elég. r este a szeles időt, a ■ ra is számíthatunk. A sz*i lom a legjobban, hüly®j az emberből, rohangál* a töketlen kutya, akinek ra előtt húzzák el a r bot. A közönség röhöi könnyű, de most ebbe se rok belemerülni. A kettes villamos csúcsforgalom van; m»l játszottunk. Ha előbb még le is ülhetek, az éj nem nekem találták ki' szór inkább futok, pedií deim, jó, nincs p oj egyem meg, amit sütőt* ez ilyen egyszerű I®1! hagyjuk, nem téma. Am® igazán az lesz, fújhat takarodómat. A buszon kezdődhet 1 legelés", nem úgy, min* nyósoknál, hogy erről i* némi fogalmatok, a * nem csépelheti mondju* >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom