Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)
1989-02-04 / 35. szám
1989. február 4., szombat Dunántúlt Tltrolo Az aremeles után A magyar lakosságot 1951 óta nem érte olyan nagy áremelkedés, mint a mostani. Akkor a kormányzat túlbecsülte az ország növekedési képességeit, mindenekelőtt az általa alkalmazott tervgazdálkodásban rejlő energiákat. A vezetésben általános volt az a meggyőződés, Hogy állandósítani lehet a termelés kétszámjegyű növekedését. A túlzott önbizalom, a tervezési módszerekben rejlő lehetőségek irreális túlértékelése két év múlva már nyilvánvalóvá vált, elkerülhetetlen lett a politikai és gazdaságpolitikai korrekció. Az 1951-es áremeléseknek a másik -jelelmzö vonása az volt, hogy az ipari árak az átlagosnál is jobban növekedtek. A hatalom azt hitte, hogy az ipar bármilyen akkumulációs igény kielégítésére és viharos növekedésre képes, ugyanakkor a mezőgazdaságot el lehet, sőt el kell hanyagolni, annak nincs sem politikai, sem gazdasági jövője, és az ipar fejlesztésének érdekében olyan fejőstehén, amit minél gyorsabban és maximálisabban le kell fejni. Az 1951-es áremelésnek a harmadik vonása a — már ugyan jelentősen megcsökkent, de még mindig lobogó —, lelkesedés volt. Sokan hitték, hogy a jövő érdekében minden átmeneti áldozat indokolt, mert azzal annál gyorsabban elérhetjük az igények szinte maradéktalan kielégítését. A jelenlegi áremelkedés csak a kirakatok árcéduláin hasonlít az 1951-eshez, minden másban éppen az ellentéte:- Akkor a vezetés túlzott önbizalma volt a jellemző, ma annak inkább a hiánya.- Akkor a lakosság rovására és az ipar javára akartak jövedelmező árakat biztosítani, most elsősorban a mezőgazdasági árakat emelték.- Akkor még a közvéleményt a lelkesedés és az erős politikai aktivitás jellemezte, ma a közvélemény - egy szűk értelmiségi rétegtől eltekintve —, pesszimista, politikai tekintetben passzív. A jelenlegi áremelések e három karaktervonásából következnek a gyengéi is. A súlyos gazdasági helyzetből való kilábalás alapvető feltétele, a magabiztos vezetés, amelyik vállalja a bonyolult, sokak érdekét sértő feladatokat is. Már a .kibontakozási program is az önbizalom hiányából fakad. A vezetés elsősorban monetáris eszközöktől várja a dolgok jobbra fordulását. A monetáris politikát az jellemzi, hogy a lakosság nem látja közvetlenül az őt érintő nehézségeket kiváltó intézkedéseket, azok meghozóját: így a felelősség elmosódik. Ennek a módszernek azonban az a nagy gyengéje, hogy a korrekciós mechanizmusa csak az egyensúlyi állapot közelében működik. A mi gazdaságunkat pedig egyáltalán nem az egyensúlyihoz közeli állapot jellemzi. A korszerű monetáris politika ugyan a válsághelyzetben sem nélkülözhető, de messze nem pótolja a konkrét, hatékonyságot javító intézkedéseket. Maga az áremelés — jelenlegi formájában —, ennek a monetáris szemléletnek felel meg. Az árak emelése azonban csak az egyensúlyi helyzet közelében képes a korrekciós szerep betöltésére. Ha nagy az inflációs nyomás, akkor az áremelkedéseket tovább lehet hárítani, tehát ezzel maga az inflációs folyamat nem lassítható. Ennél is nagyobb hibája, hogy csökkenti a dolgozók termelési kedvét, teljesítményösztönzését. Márpedig javuló termelési kedv nélkül, nem képzelhető el hatékonyabb termelés, javuló kínálat. De mi lett volna akkor a teendő? Vegyük az élelmiszer- árak emelését: ettől jelenleg nem várhatunk nagyobb mező- gazdasági termelést, tehát nagyobb kínálatot. A mezőgazdasági árak emelésétől csak akkor várhatunk eredményt, ha egy bátor agrárreformmal párosul. Jelenleg a mezőgazdaság üzemi struktúrája még az iparénál is sokkal torzabb. Túl sok a nagyüzem, holott a világgazdaságban a sikeres agrárszektorokra az a jellemző, hogy ott az árutermelés 90 százalékát családi vállalkozások adják, olyanok, amelyek értékesítését, áruellátását, szolgáltatásait nagyvállalatok, mindenekelőtt fogyasztási és értékesítő szövetkezetek végzik. A mi mezőgazdaságunk másik torzulása a rendkívül költséges és az agrárszektor szellemi tőkéjét elpocsékoló adminisztráció. Nekünk jeleoleg a felesleges mezőgazdasági adminisztráció többe kerül, mint amennyit az élelmiszerárak jelenlegi emelése hozhat. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: a kormányzat miért nem két oldalról közelíti meg a mezőgazdasági dotációk csökkentését? Az egyik oldal a jelenleginél kisebb áremelés, a másik az olcsóbb termelésről való gondoskodás lehetne. Aligha fogja a közvélemény elfogadni azt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek indokolatlan költségeit a lakosságra, ezenbelül is aránytalan súllyal a legszegényebbekre hárítsuk. Még azt sem mondhatjuk, hogy nem volt előttünk példa. Kina világtörténelmi jelentőségű példát szolgáltatott arra, hogyan kell a lakosság jobb élelmiszerellátását biztosítani. Már jó öt éve sorkerült a na- 1 gyón következetes agrárreformra, az élelmiszerárak drasztikus emelését azonban a vezetés halasztotta, a mérsékelt áremelésre is csak a reform beindítása után évekkel került sor. A Szovjetunióban is már meghirdették az agrárreformot, de még nem jelentettek be semmiféle élelmiszer-áremelést. Amíg az áremelések tovább erősítik a reformmal szembeni bizalmatlanságot, a konkrét reformintézkedések híveket szereznek. A kapukon belüli munkanélküliség felszámolása ugyan súlyosan érinti azokat, akik elveszítik kényelmes állásukat, de a tárgyilagosak belátják, hogy a takarékosságot ott kell kezdeni, ahol a legnagyobb a pocsékolás. A rejtett munkanélküliségnek a nyílttal való felváltása ugyan fokozott szociális gondoskodást követel meg, de ez legalább végső soron olcsóbbá teszi a termelést. Ezzel szemben az áremelések megkönnyítik a pocsékolás fenntartását, finanszírozzák a kapun belüli munkanélküliséget, a torz üzemi struktúrát, az elavult termékek további termelését. Sajnos, a drasztikus áremelkedés bejelentését nem kísérte egyetlen nyilatkozat sem arról, hogyan növelhetjük a termelés hatékonyságát, mennyiségét. Még egyszer hangsúlyozom: mind a monetáris, mind az árreformra, ezenbelül az áremelésekre szükség van, de ha ezekkel a konkrét reformokat akarjuk elodázhatókká tenni, akkor egyre mélyebbre süllyedünk a válságba. (MTI-Press) Kopátsy Sándor Újabb kereskedelmi bank: Mezőbank Rt. Erőfeszítések az alaptőke növelésére „Év lakóháza” — idén \s A Baranya Megyei Tanács V. B. idén is meghirdette „Az év lakóháza" pályázatot, a jeligéhez idén- értelemszerűen —, az 1988-as évszám csatlakozik. A pályázaton 1989-ig magánerőből megvalósult, használatbavételi engedéllyel rendelkező épületekkel lehet részt venni, s ter- mésztesen olyanokkal is, amik az előző években szerepeltek ugyan a pályázaton, de a bíráló bizottság a befejezetlenségük miatt érdemben nem foglalkozott velük. A nyilvános, névaláírásos pályázatra hagyományszerűen az alkotók - építtető, tervező, kivitelező —, közösen nyújthatják be az alkotásaikat a Baranya Megyei Janács építési-vízügyi osztályára, a beadási határidő postán: március 10., személyesen: március 13. Az első díj összege - a hagyományos plakett „kí- sérőjeként" 40 000 forint, a három megyei dicséreté, egyenként 15 000 forint. Várhatóan idén^Js kiadják a különdíjaikat a városok: Pécsé ezúttal 15 000, a többié *10 000-10 000 forint lesz. A megyei díjak átadására április 25-ig kerül sor, a négy megyei díjazott pályamű részt vesz az országos pályázaton is, Bővítette tevékenységét a Mezőbank Rt.; ebben az évben már kereskedelmi bankként tevékenykedve, számlavezetésre vállalkozik, és letéti jegyeket is árusít. Egy évvel ezelőtt határozott úgy a részvénytársaság közgyűlése, hogy erőfeszítéseket tesznek az alaptőke megemelésére. Az akkori 1,2 milliárd forintos összeget — a határozat szerint -, 1,5 milliárd forinttal akarták megtoldani, ily módon a pénzintézet 1989-ben 2,7 milliárd forintos tőkével rendelkezett volna. Az eredeti határidő szerint az elmúlt év októberének végéig volt módjuk a részvényeseknek és az újonnan jelentkező tagoknak arra, hogy hozzájáruljanak a pénzalapok növeléséhez. Az elképzelés csak részben valósult meg, így az eredeti határidőt 1989. március végéig meghosz- szabbítottók. Az eddigiek szerint összesen 1,2 milliárd forinttal növekedett az alaptőke, amit a pénzintézet vezetői jó eredménynek tartanak, hiszen a tőkenövelés időben egybeesett a kereskedelmi bankok hasonló akcióival, amelyeknek nagyságrendje lényegesen nagyobb volt, és ez a „kisebb" részvénytársaság számára némi hátrányt jelentett. Az eddigiek szerint, az újabb határidő végéig várhatóan 2,3-2,4 milliárd forintot tesz majd ki az az összeg, omely lehetőséget nyújt a tevékenységi, s a pénzügyi vállalkozási kör további tágítására. Az alaptőke bővüléséhez különben az eddigi tagokon túl, újabb jelentkezők is hozzájárultak, hozzávetőleg 150 millió forinttal. A pénzintézet részvényeinek a forgalmazása is megkezdődött: a Mezőbank Rt. részvényeit, mintegy 8-10 millió forint értékben adták el az eddigi részvénytulajdonosok, mégpedig valamivel a névérték feletti áron. A bank letéti jegyek árusítását kezdte meg, ez a lakossági ügylet 6 hét alatt, jó eredményeket hozott, hiszen 300 millió forint értékben adtak el jegyeket. A pénzintézet tavaly csaknem 6 milliárd forintot forgalmazott, s üzleti tevékenységének mintegy 90 százaléka oz agrárágazatra terjed ki. Az egyházaskozári tsz ipari üzemében kétféle benzintartályt készítenek teherautókhoz. A 150 és 400 literes tartályokból főként az agrokerek vásárolnak, vagyis a legnagyobb vásárlók a mező- gazdasági üzemek. Fotó: Proksza László Vállalkozóképző Húsz baranyai vállalkozójelölt o külvilágtól elkülönítetten, idillikus körülmények között a pécsváradi várban töltötte január utolsó hétvégéjét. A résztvevők számára ingyenes - a foglalkoztatáspolitikai alapból finanszírozott -, vállalkozóképző tréning az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal modellkísérlete volt. A tréninggel kapcsolatos szervezési feladatokat a Baranya Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya látta el, a szakmai hátteret a Praxis Személyiség- és Szervezetfejlesztő Műhely (gmk), biztosította. A kísérlet sikerétől függ, hogy az ÁBMH országosan is bevezeti-e ezt a képzési módot. A foglalkozások január 27-én, péntek délután kezdődtek és a napi 16-18 órás - hajnalba nyúló -, együttlétek a hétfői zárónapra közösséggé formálták á vállalkozójelöltek alkalmi csapatát. A filctollal csomagolópapírra írt ismérvek egyike-má- sika bekeretezve, némelyek összenyilazva: gyorsan dönt, mer kockáztatni, van üzleti érzéke, tárgyalóképes, optimista, kitartó, megnyerő a fellépése . . . Olvasom a felsorolást, miközben egy leendő vállalkozóra várok a pécsváradi vár tanácskozó- termének előterében. Shnei- der József jön is, de szabadkozva közli, hogy csak pár percre ér rá, siet visz- sza, mert éppen az adózásról folyik a szó. s ez a téma igencsak izgatja. — Miért jelentkezett a vállalkozóképzőre?- Sásdi vagyok és hozzám, mint a vidékiekhez általában, nehezebben jut el az információ! Most kaptam és kapok itt bőséggel! Jelenleg még .vállalatnál dolgozom, de fantáziát csakis a vállalkozásban látok. A tréningre kevés konkrét elképzeléssel jöttem. Ma. a harmadik nap vége felé, állítom, hogy mór tudom, mire vagyok képes, mi az a tevékenység, amit vállalkozóként feltehetően sikerrel végezhetek. Mészáros Judit — következő beszélgetőtársam —, a Pécsi ÉPSZÖV Kossuth Lajos utcai boltjában nemcsak értékesítést, hanem árubeszerzést is végez. A szövetkezet szerződéses üzemeltetésre bérbe adja az üzletet, a hét végi tréninggel - a szakemberek segítségével —, saját magát készíti fel az új feladatra. — Mit adott ez a pár nap?- Sokmindent, mert hatására az ember átgondolja az egész lényét! A többiek közreműködésével megismerem önmagamat. Például a videofilmre vett szituációs játék után, kiértékelték a bankáralakításomat, s szóvá tették, hogy idegesen babrálok a kezemmel. A figyelemfelhívás jogos volt, mint ahogy az ügyfélt játszó partneremnél is, aki nem rám nézett, miközben hozzám beszélt, hanem a földre tekintett. Az őszinte elemzések hatásosak, tudom, min kell változtatnom a magatartásomban, viselkedésemben. De hogy önálló vállalkozó legyek, ne csak szerződéses üzemeltető, ahhoz kellene még egy-két tréning! Minden résztvevőn kártyát látok; „Praxis" felirattal, s mellette az illető keresztneve. Újabb vállalkozójelöltet kérdezgetek, aki nem szándékozik a nevét elárulni, maradunk tehát a Praxis Góbinál. Érettségi után szakmát tanult, hamarosan leteszi a vizsgát, de ezzel egyidejűleg német nyelvű külkereskedelmi levelezőképzőre jár, s közben angolul is tanul. A külkereskedelmi főiskolára akar jelentkezni, mert a jövőt a magyar-nyugati vegyesvállalatokban látja. — Igen meglepődtem ezen a tréningen - mondja Gabi. — Hagyományos előadásokra számítottam, ehelyett összjá- ték az egész. Mindenki részt vesz mindenben. Én azért is gazdagabb lettem,' mert megtanultam idegenek előtt szerepelni, viselkedni, eddig erre ez iskolaévek alatt nem nyílt lehetőség; az osztálytársak előtti felelés nem ugyanaz. A kozármislenyi ifj. Nyitrai György, konkrét elképzeléssel érkezett Pécsváradra: ikertestvérével együtt, ez év nyarán ismét magánvállalkozásba kezd (korábban, 1981—84-ig villanyszerelő kisiparosként ténykedtek). Most kipróbálta, hogy terveit hogyan fogadják az emberek, azaz el tudja-e adni magát. — Úgy érzem, vevők lesznek az elgondolásra. Nem hagyományos iparűzést tervezek, hanem mozgó gyorssegély-szolgálatot. Egy anyaggal, szerszámmal felszerelt gépjárművel járjuk majd Pécset és a környező falvakat. Lakáson javítjuk majd a ház körüli elektromos berendezéseket: mosógépet, centrifú- gát, darálót, szivattyút, fűnyírót. A szokásos két-három hét helyett, mi legkésőbb a bejelentést követő másnapra, de ha még sikerül, akkor az nap megjavítjuk az üzem- képtelen gépet. Amit vártam a vállalkozóképzőtől, azt megkaptam: erőt ad az indításhoz. — Az információ olyan, mint a vér — tömöríti a tapasztaltakat Csatlós Zoltán -, engem felélesztett az értesüléshalmaz. Úgy jöttem ide, hogy csak hajlamom volt a vállalkozásra, ötletem még nem, de most már tudom, hogy mihez kezdjek! * A budapesti Praxis Gmk. vezetője, dr. Tibor Ágnes elmondja, hogy a Dunántúli Naplóban megjelent felhívásra majdnem hetvenen pályáztak Baranyából, közülük választották ki a résztvevőket.- A vállalkozás lélektanára készít fel a mi tréningünk. Ugyanis a vállalkozás maga, másfajta embert követel, azaz el kell felejténi a bérmunkás mivoltot! Véleményünk szerint, már az iskolai képzésnek vállalkozószemléletűnek kellene lennie. A pszichológus, szociológus által irányított tréning azzal kezdődött, hogy egyperces szótlan szemlélődés után véleményt alkottak egymásról a résztvevők, majd csak ezt követően mutatkoztak be. A videofilmre vett tárgyalási helyzetek elemzése, a személyiségfejlesztő szituációs játékok, legalább akkora sikerrel zajlottak, mint az adótanácsadás. Dr. Tibor Ágnes viszont egy valamit nem ért: felhívásuk ellenére, egyetlen munkáltató sem jelentkezett azzal a céllal, hogy a vállalkozásra hajlandó személyeket szemrevételezze. Netán az ipar- vállalatoknak, szövetkezeteknek nincs szükségük ilyenfajta emberekre?- Mekkora az esélye, hogy vállalkozók lesznek a mostani tréning résztvevői?- A feléről elképzelhető, hogy valóban vállalkozóvá válik. És ez nem rossz arány! Mert vállalkozónak lenni nem egyszerű dolog: fel kell vállalni, hogy adott cél érdekében időt, energiát nem sajnálva, valamit végigcsináljon az illető. Erre viszont csak az képes, aki saját magával jóban van. A Baranya Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya - mint már oly sok foglalkoztatáspolitikával összefüggő modellkísérlet végrehajtója -, ismét megmozgatott egy réteget a megyében: azok a vállalkozók, akik részt vettek a tréningen, már tudják, merre induljanak, illetve hol érik el a saját személyiségük által behatárolt mozgási terület mezsgyéjét. L. Cs. K.
