Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-27 / 58. szám

1989. február 27., hétfő Dunántúlt napló 7 ft~dl3cicsr£s0O HIß 1* Garamit meglepte a Haladás játéka Nem t'évedeH’ a pari-jelző A véletlen úgy hozta, hogy a szombati mérkőzés előtti órákban huzamosabb időt töl­töttem Kovács I. Lászlóval, a PMSC-Haladás újmecsekalji idénynyitó partjelzőjével. Sok mindenről szó esett közöttünk, természetesen a találkozó esé­lyeiről is. — Két, körülbelül azonos képességű csapat ez. Egyál­talán nem csodálkoznék, ha döntetlen lenne. Különben is ilyenkor, a szezon elején nem mindig jön be a papirlorma, ami azért a PMSC mellett szól — latolgatott a partjelző. (Ké­sőbb kiderült: nem tévedett a „taccsbíró”.) Futballéhség ide vagy oda, valahogy nem volt akkora nyüzsgés az öltözők környé­kén, mint amilyen lenni szo­kott máskor. Kevesebben akar­tak ingyenjegyhez jutni, ke­vesebben lófráltak nem oda­valósiként a folyosón, keve­sebben érdeklődtek be-be- kukkantva: ki nem játszik, és miért nem? Persze, az öltöző­ben benn azért nem volt any- nyira nyugodt a hangulat. Végtére is egyáltalán nem tá­volodott el a két együttes olyan messzire a kieső zóná­tól, hogy felszabadultság le­hetett volna úrrá rajtuk mór a kezdő sípszó előtt. Aztán elkezdődött a meccs. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre higgadtabb a ven­dégcsapat, mert neíki csak pontot kellett szereznie, nem pedig győznie. A döntetlent tűzte ki célul, ennek érdeké­ben sokat nem kockáztatott. Biztonságosan védekezett és az elől hagyott két csatárát próbálta megjátszani előre­vágott labdákkal. A PMSC tudatosabban építkezett, de sok hibával játszott. — Mindez annak a számlá­jára irható, hogy roppant ide­gesek voltak a játékosaim a találkozó előtt. Hiába, volt olyan is közöttük, bki október­ben játszott utoljára bajnokit — magyarázta Garami József, a pécsiek vezető edzője, aki­től a két csere okát is meg­kérdeztük.- Lehota gyenge teljesít­ményt nyújtott, Kónya az első félidőben nem játszott rosz- szul, a másodikra viszont erő­sen visszaesett. Ezért cserél­tem. Egyébként a szakvezető sze­rint a Haladás játéka meg­lepte. Főleg azzal, hogy a vendégek rengeteget szabály­talankodtak (többnyire kézzel rángattak), ezzel széttördelték a játékot. Ezért tudtak a pé­csiek olyan nehezen kibonta­kozni.- Ezzel összefüggésben kell kihangsúlyoznom azt, hogy mennyire hiányzik a védel­münkben Torna és Breznlczky. A határozottságuk, a kemény­ségük, az, hogy még a sza­bályos belépőikkel is tekin­télyt tudnak parancsolni. Bár szombaton a hátvédeink nem játszottak rosszul. V* Szerdán újabb forduló lesz az NB l-ben, a PMSC Kispes­ten, a Honvédnál vendégsze­repei. A mérkőzés 14.30-kor kezdődik. H. L. Kóródi Gábor felvétele Ezt a sárgalapot Vörös Cs. kapta reklamálásért PMSC-Haladás 0-0 (11-esekkel Újmecsekalja, 6 ezer néző, v.: Varga L. PMSC: Bodnár — Braun, Márton, Bérczy — Kó­nya, (Csoboth, 67. p.), Megye­ri, Túri, Vén, Czérna — Lovász, Lehota (Nagy T„ a szünetben). Edző: Garami József. Ha­ladás: Kutasi - Hegyi, Vörös Cs., Bognár, Görög - Dómján, Nagy J., Illés, Marton — Schröter (Neudl, 89. p.), Schaffer. Edző: Gunyhó Ferenc. Sárga lap: Nagy J.. a 16., Kónya a 16. p., Vörös Cs. az 59. percben. 11-esek. A PMSC-ből belőt­te: Csoboth, Vén, Lovász, Me­gyeri, Túri, o Haladásból be­rúgta Illés és Nagy J., kihagy­ta : Bognár. 5-3) Sok jót nem lehet elmonda­ni a mérkőzésről. A 6. perc­ben Dómján, a 63.-ban Schrö­ter hagyott ki nagy helyzetet, ez volt a Haladás két komo­lyabb gólszerzési lehetősége. A PMSC az első félidőben csak szögleteket rúgott (hatot is, még a vendégek egyet sem), ennyire futotta a mezőnyfö­lényből. A szünet után többet támadott a Haladás, mint ko­rábban, több gólveszélyes akciót vezetett. Igazából a pi­ros-feketéknek nem is volt 100 százalékos helyzetük. Érezhető volt a találkozón az idénykez­det. Jók: Lovász, Bérczy, ill. Vörös Cs., Bognár. További eredmények Tatabánya-Dunaújváros 5-1 (3-0). Tatabánya, 4500 néző. V.: Márton. Gólszerzők: Ud- vardi (11. p.), Kiprich (43. p.), Váczi (45. p.), Plotár (57. és 70.), ill. László (51. p). Bp. Honvéd—Békéscsaba 1-0 (1-0). Békéscsaba, 10 000 né­ző. V.: Kurmai. Gólszerző: Szijjártó (31. p.). Ú. Dózsa-Rába (ETO 3-0 (1-0). Győr, 8000-, néző. V.: Varga. Gólszerzők: Kosa (14. p.). Kovács (81. p.), Balogh (90. p.). Videoton-Vác 1-0 (1-0). Székesfehérvár, 8000 néző. V.: Győri. Gólszerző: Petres (43. p.). Veszprém—Vasas 1-0 (0-0). Fóy \j., 5000 néző. V.: Makó. Gólszerző: Kiss (49. p.). Siófok-FTC 1-1 (0-0). (tizen­egyesekkel 5-4). Üllői út, 16 0Q0 néző. V.: Bay. Gólszer­zők: Bánki (82. p ), ÜL Krausz (82. p.). ZTE-MTK-VM 4-0 (1-0). Za­laegerszeg, 5500 néző. V.: Plasek. Gólszerzők: Wittmann 2 (36. p. 11-eSből és 56. p.), Balog Z. (87. p., 11-esből), Csepregi (89. p., 11-esből). így láttám! A PMSC—Haladás mérkőzé­sen látottak alapján a pécsi játékosok teljesítményét Sá- gody Sándor, a PMSC szur­kolója így osztályozta: Bod­nár (5) - Braun (6), Márton (5), Bérczy (7) - Kónya (4), Megyeri (5), Túri (4), Vén (4), Czérno (5) - Lovász (5), Le- hota (3). Cs.: Nagy T. (5), Csoboth (-). Tartalékbajnokság PMSC-Haladás 4-0 (0-0). Kovácstelep, 100 néző. V.: Rácz. PMSC: Bogyay (Rótt) - Tomka, Bódog, Berényi, Vókó — Paletta, Takács, Máté (Becker), Kocsis - Szirtes (Bá­rány), Ángyán. Edző: Peti Csa­ba. A pécsi gólokat Ángyán (2), Máté és Berényi (11-es­ből) lőtte. Jók: Bódog, Máté, Ángyán. Következik A 17. forduló (március 1., műsora: Honvéd­cMS?;Xác_FTC- Haladás-Rá- ba ETO, Veszprém-ZTE, Du- na újváros—Videoton (mind ’*•30). Siófok-Vasas. MTK- VM_Bekescsaba, ü. Dózsa- Tatabánya (mind 17.00). . r\ - V JV, 2. FTC- --- 1« 10 3. Bp. Hon*. 16 s *■ Videoton 16 10 5. Tatabánya 16 8 6. Rába ETO 16 8 7- Vác ,6 i «ZTE ,6 5 *■ Siófok 16 6 '0. B.-csaba 16 6 11. Pécs i6 « 12. Haladás 16 5 13. Vesiprém 16 4 1«. Ü. Dózsa 16 4 15. Du.-újv. 16 1 1*. Vasas 16 2 4 1 2 28-20 36 1 1 4 28-21 33 4 — 4 20-12 32- 1 5 35-17 31 2 3 3 24-17 31 1 1 6 22-20 27 4 1 5 21-20 27 3 3 5 25-17 24 1 3 6 22-22 23 1 2 7 22-20 22 3 3 6 20-21 21 1 3 7 18-24 20 3 2 7 11-20 20 — 3 9 23-25 15 3 2 10 14-35 11 1 3 10 18-40 11 A gazdag klubok megengedhetik maguknak Külföldi sakkozók magyar csapatokban Van közöttük argentin, csehszlovák, szovjet, ameri­kai, NDK-beli. Színes a pa­letta. A közös vonás ben­nük az, hogy valamennyien OB l-es férfi sakkozók, mind­annyian magyar csapatban játszanak, ebben az idény­ben. Idegenlégiósok a sakktáblánál.- A gazdag klubok meg­engedhetik ezt maguknak, hogy külföldit szerepeltet­hessenek a csaptukban - sóvárog Kádár Gábor, a PMSC sakkozóinak vezető­edzője. - Az idegenlégiósok többsége nem tartózkodik állandóan Magyarországon, hanem csak a meccsekre utaznak ide. A klubok fizetik az útiköltségüket, az IBUSZ - szobájukat, és még pontpénzt is kapnak. Ügy tudom, az utóbbi 2000 forint fejenként. Nekünk soha nem volt kül­földi nk, nem is tudnánk meg­fizetni. Egyikük se magyar állampolgár, a versenykiírás­ban nincs megkötés arra néz­ve, hogy hány külföldi játsz­hat egy csapatban. Elkép­zelhető az is, hogy egy-égy rangadóra valamelyik együt­tes hirtelen leigazol több külföldi nagymenőt, akikkel nyer, aztán hazaengedi őket. Ez a szabályok hibája. Az OB l-es versenykiírás­ban, a következő áll: „Kül­földi állampolgárságú ver­senyző, a csapatbajnokságon csak akkor szerepeltethető, ha legalább 3 hónapig iga­zoltan Magyarországon tar­tózkodik. Az ilyen verseny­ző a csapatnak tagja, de mérkőzésen alkalmilag szere­peltetni nem lehet.”- Szerencsétlen a verseny- kiírás megfogalmazása, ezt belátom — ismeri be Fekete Géza versenybíró, aki a Magyar Sakk Szövetség ne­vében kommentálta a sza­bályt. — Valójában el akar­juk kerülni, hogy valakit egy- egy fordulóra leigazolhassa­nak. Mert erre az átigazolá­si szabályzat módot ad. Nem is a 3 hónapon van a lényeg, hanem azon, hogy csak az szerepelhessen, akit az erőlistára felvettek. Arra vi­szont a szövetség vesz fel valakit. A külföldiek szerepelteté­se a PMSC-t váratlanul ér­te a 2. fordulóbeli OB l-es mérkőzésén, Egerben. Úgy mentek oda a pécsiek, hogy az újonc ellen sima győzel­met aratnak. De az egriek három szovjet sakkozót (Dor- zsikot, Boricsevet és Borsost) vonultattak fel, úgyhogy a végén a PMSC örülhetett a döntetlennek. Nincs kizárva: ilyen meglepetés érheti még az együttest másutt is. H. L. Nincs rossz dolga Drazsén Petrovics befutott a Reálnál A jugoszláv tv sportadásain felnőtt magyar nézőknek nem kell bemutatni Drazsén Petro­vics kosárlabdázót. Nem is olyan régen láthattuk a Real Madrid színeiben, amikor 47 pontot dobott kupaelődöntő- visszavágón egykori együttesé­nek, a zágrábi Cibonának. Petrovics az olimpia után, tavaly került Madridba. Mór az érkezését nagy figyelem kísérte Spanyolországban. Annyian várták a szurkolók közül a madridi repülőtéren, hogy úgy kellett kimenekíteni a tömeg­ből, nehogy bántódása essék. Pedig csak közelről akarták látni. Alighogy megérkezett, más­nap már be is mutatkozott az Estudiantes elleni barátságos mérkőzésen. Ezen kikapott a madridi csapot, ekkor döbbent rá a jugoszláv kosaras arra, hogy a Real sem tejjel-mézzel folyó Kánaán. Utána azonban jobb lett a helyzet. A Real rövid időn be­lül megnyert egy neves tornát és a spanyol kupát is elhódí­totta. Ez segített neki abban, ‘hogy jobban beilleszkedjék a csapatba. Azok a játékostársak, akik az első edzésen gúnyos mosollyal fogadták, kezdték befogadni. A hűvösségéről is­mert Fernando Martin Petro- viccsal összeölelkezve ment az egyik kupameccs utón az öltö­zőbe. Az újságírók nem okor­Drazsen Petrovics — még a Cibona mezében Kiss László felvétele tok hinni a szemüknek. Mad­ridba visszatérve, a repülőtéren a Real labdarúgói teljes lét­számban várták a kosarasokat. Ott természetes, hogy az azo­nos klubban sportolók így örül­nek egymás sikereinek. Nehezen telnek-múlnak a napjai Petrovicsnak Spanyol- országban. Egyelőre nem na­gyon szokott bele az ottani légkörbe, még jó, hogy a mér­kőzések, az utazások, az edzé­sek sok idejét lefoglalják. De azért nagyon 'hiányzik neki Ju­goszlávia, sűrűn telefonál haza, kapcsolatot teremteni az otthon maradottakkal. Nincs rossz dolga, már ami az egzisztenciáját illeti. Száz­negyven négyzetméteres, lakás­ban lakik egyedül, vett egy Porschét, de a csodaautót csak a lakás-sportcsarnok útvona­lon 'használja. Ha vendégsze­replésre indulnak, minden Re­ál-játékos kap egy borítékot. Abban minden benne van: az útiterv, a szálloda neve, tele­fonszáma, a repülőgép típusa és járatszáma. Még a zseb­pénz is. Ez bajnoki mérkőzé­seknél körülbelül 100 dollárnak megfelelő peseta. Amikor Zág­rábban játszott a Real kupa­meccset a Cibonával, ez az összeg 200 dollár volt. Hogy mennyire szeretik a madridi "szurkolók Petrovicsot, azt láthattuk a napokban, a Real—Cibona visszavágón is. Amikor a labdához ért, már tapsolták. Drazsén Petrovics befutott a Reálnál. Ennyire futotta erejéből Bruno öt menetig bírta Továbbra sincs méltó ellenfele az amerikai Mike Tysonnak, a profi nehézsúlyú ökölvívó világbajnoknak. Európai idő szerint vasárnap haj­nali' három órakor a Nevada ál­lambeli Las Vegasban védte meg címét a 22 éves Tyson, a nála öt évvel idősebb brit Frank Brúnóval szemben. Bruno az ötödik mene­tig bírta a 12 menetesre tervezett küzdelmet, akkor, öt másodperccel a gongszó előtt a mérkőzésvezető kihirdette Tyson győzelmét, techni­kai k. o.-val. Ezzel Tyson, minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világ­bajnoka 36. győzelmét szerezte pá­lyafutása során, eddig mindössze négy ellenfele bírta- végig a küz­delmet. Tyson továbbra is őrzi ve­retlenségét. Ami Brúnót illeti, 35. hivatásos mérkőzésén harmadik ve­reségét szenvedte el. Nem sikerült valóra váltania azt az álmát, hogy Bob Fitzsimmons 1897-es sikere után újabb nehézsúlyú világbajnoki cí­met szerezzen hazájának. A las vegasi Hotel Hilton nagy­termében zsúfolt ház, 9860 néző előtt rendezték az óriási érdeklő­déssel várt mérkőzést. Bruno jófor­mán otthon érezhette magát, mert kétezer jótorkú brit szurkoló biztat­ta, túlkiabálva a számbeli fölény­ben lévő amerikai nézőket. Tyson kilencedik címvédésére készült, az­óta a hetedikre, hogy 1987-ben megszerezte mindhárom profiszerve­zet a WBC. a WBA és az IBF — világbajnoki koronáját. A pénz­díjat — szokás szerint — már a mérkőzés előtt, szerződésben rögzí­tették, az eredménytől függetlenül Tyson nyolcmillió, Bruno 3,8 millió dollárt kapott. Noha Bruno 1-7 arányban esély­telen volt Tysonnal szemben, a világbajnok olyan fergetegesen kez­dett, amire talán senki sem számí­tott. Egy félelmetes erejű jobbke­zessel már a 14. másodpercben a padlóra küldte a 9 centiméterrel magasabb és 5 kilóval súlyosabb ellenfelét, aki azonban azonnal felpattant, s állva várta, ahogy a bíró nyolcat számolt rá. Az első menet ezek után viszonylag ki­egyenlített küzdelmet hozott, s már ekkor rányomta a bélyegét a ta­lálkozóra Bruno halogató, fogó tak­tikája. A kihívó hosszabb karjaival megpróbálta megelőzni az állan­dóan bulldogként támadó Tysont, s h.a az nem sikerült, megpróbálta magához ölelni, s így hatástalanná tenni. Érdekes, az első három me­netben még Bruno helyezett el több ütést Tyson fején és testén, de ezeknek ereje messze alatta maradt Tyson bombáinak. Az első menet végétől vérző Brúnóval szem­ben Tyson a negyedik menetben került végleg fölénybe, noha a brit még ekkor is vitézül próbált vissza­támadni. Egy ízben - úgy tűnt - meg is rendítette a bajnokot, aki azonban egy pillanatnyi megtánto­rodás után tovább folytathatta ro­hamait. Bruno számára a vég az ötödik menet befejzése előtt érkezett el. Ekkor Tyson egy viharos rohammal a kötelekhez szorította . a kihívót, akinek az orrából dőlt a Vér, s már szinte nem is tudta felemelni az ökleit, hogy védje magát. Ri­chard Steele mérkőíésvezető közé­bük ugrott, s véget vetett a Bru­no számára reménytelen küzdelem­nek. — Én vagyok a világ legnagyobb ökölvívója — jelentette ki Tyson nemes egyszerűséggel a diadal pil­lanatában. A mérkőzést követő sajtóértekez­leten Tyson már lehiggadva, tár­gyilagosan értékelte a találkozót. — Bruno kemény ellenfél volt, be­vallom, nem egyszer megingatott ütéseivel. Engem azonban nem olyan fából faragtak, hogy padlóra kerüljek. Egy tanulságot minden­esetre levontam magamnak: ezen­túl sűrűbben fogom megvédeni a címet, mert bizony a több mint fél­éves kihagyás alatt ,.berozsdásod­tak’' az izmaim. Brúnót veresége ellenére éltették rajongói, s joggal, mert a vártnál derekasabban ellenállt. — Ennyire futotta az erőmből, re­mélem, nem okoztam csalódást — mondta. — Tyson nagy bajnok, gratulálok neki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom