Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)
1989-02-25 / 56. szám
1989. február 25., szombat Dunántúli napló 9 pákoütz István: pepgfafüzetemből Találkozó Gergely Sándort irodolmi délutánra kísértem Rutafára. Ragyogó májusvég volt, csaknem kánikula. Tizenhét órára volt kitűzve a kezdés, de mór fél ötkor jövögettek az emberek a művelődési otthonba. iróvendégünket szorgalmasan tájékoztattam a környülál- lásról: szépszámú hallgatósága lesz a találkozónak. A folyamatos helyzetjelentésre azért volt szükség, mert Gergely Sándor, igen gyönge lévén a szeme, okuláréval, bottal járt-kelt; két méterre ha látott valamelyest. Pontosan tizenhét órakor bevánszorogtunk a kisebbik terembe, ami ugyancsak a söntésből nyílt, akár a nagyobbik szála. Rosszat sejtettem: miért vonulunk a kisterembe, mikor a hallgatóság a nagyobbikban gyülekezik? A kultúra helybéli atyamestere közölte, hogy az iró-olvasó találkozóval egy- időben másik találkozó is lesz, az olasz-magyar futballmérkőzés, tévés közvetitéssel. Mentegetőzve hozzáfűzte;- Nem tehetek az egybeesésről; az Író—olvasó találkozó időpontját már egy hónappal ezelőtt megkaptam a megyétől. Azonnyomban elrikkantotta magát:- Emberek, itt a kisteremben most kezdődik az irodalmi találkozó; jöjjenek, hallgassák meg Gergely Sándor Kossuth-díjas írót! A szerencsétlen invitálásra hárman-négyen átkecmereg- tek a nagyteremből, de lerítt a képükről: nem az iró-olvasó találkozóra jöttek. Óvatosan megkockáztattam;- Ha már így esett, nézzük meg együtt a focimeccset, utána tartsuk meg a találkozót. Mindössze egy órahosszá- nyi időről, van szó ... Gergely Sándor jókorát koppantott botjával az olajos pádimentumon:- Én nem várok. Ha a futball jobban érdekli őket, hát nézzék a meccset. Hiábavaló volt minden békéltető manőverezésem. Gergely Sándor fölállt, indult a gépkocsihoz. Máig sajnálom a találkozó elmaradását. Olyan létszámú hallgatóság nem volt még író—olvasó találkozón mint amilyen lehetett Volna Rutafán, a futballmeccs befejeztével. Focinyelv A 30-as években a sportújságírók, a rádióriporterek csak angol szavakat használtak. Rongylabdós focilázunkban mi is derbyt, stadiont, trénert, tribünt, meccset emlegettünk; a bekk, half, center, ofszájd, fault, korner, taccs, vinkli szerepelt szókincsünkben. (Az of- szájd-ot mindegyőnk opcójg- nak keresztelte el.) Arra már nem emlékszem, mikor kezdődött a magyarítás; de nagyon örvendetes, hogy manapság csak magyar megfelelőivel találkozunk a fenti angol szavaknak: rangadó, pálya, edző, lelátó, mérkőzés; hátvéd, fedezet, középcsatár, les, lökés, szöglet, part, sarok. A partvonal helyett jobbnak tartom a pályaszél megjelölést, mert a part vertikális helyzetre utal, holott ebben az esetben még küszöbnyi magasságról sem beszélhetünk, nemhogy partról. Másik nem tetsző megnevezés: kapufa helyett legtöbbször lécet ír- nak-mondanak. A kapufa - kiterjedése révén — inkább a gerendához közelit, semmint a léchez. A gól-nevezet annyira tömör, hogy magyaritásával kár lenne vesződni; minden náció így vette át, csak ezen a néven van varázsa. Gyerekkoromban is emelkedett volt már a sportújságírók stílusa. Ilyesmikre emlékszem: ,,Két láb: 22 000 Pengő." (Dr. Sárosi Györgyöt ennyiért szerződtette a Ferencváros.) „Mandl egy gladiátor pózában elkésik a közbelépéssel." (Mandl Mándi lett; ahogy Amsellből Angyal, Auerből Avar, Ticskából Titkos, Tön- czerből Táncos. A magyarosítás tehát a névváltoztatásban is érvényesült.) A Práter-sta- dionban Sesta és Toldi összecsapott. A riporter Így fogalmazott: „És ahogy ők ketten egymással farkasszemet néztek, abban előrevetették árnyékukat a későbbi bajok." (A bajok egyike Laky és Toldi kiállítása volt; másika a csúfos vereség.) Manapság szíves örömest alkalmaznak riportereink történelmi, irodalmi, művészeti vonatkozásokat. (Az egri csapatnál nem hagyják ki az Egri csillagok-at; úgyszintén elmaradhatatlan Békéscsabán a Viharsarok.) Az ilvesminek nem nagyon örvendezik a szurkoló, (drukker) annak meg különösen nem, ha a riporter elragadtatott csatokiáltással ortályozza: GÓÓÓÓÓÓÓÓL és határt nem ismerő elragadtatással egekbe emeli a gólszerzőt. (A gólrugók némelyikének magaviseleté külön tanulmányt érdemelne.) A focinyelvböl nem hiányozhat a Biblia sem. A kitűnő szakvezetőről írt könyv címében szerepel a hozsánna szavunk. Igaz, Mezey Györgynek annak idepén kijutott bőven a feszítsd meg-ből, de azért az üdvrivalgással várjunk még. Azaz ne várjunk, nem várhatunk se az átkozódásra, se az áldósadásra: Mezey fölkelt a kispadról. Nagyon sajnálom, hogy tovább folytatódik a nemkívánatos és fölösleges passzolgatás. Nem a labdáról van szó, hanem a felelősségről és a tisztességről. PallérozaHanul i A svéd királytól megtagadták a kivételes parkolási engedély kiadósát. Szép, demokratikus dolog ez; olyan országban is be lehetne vezetni az ilyenféle gesztusok sokaságát, ahol nem király uralkodik és a demokrácia is vakarózva terjed. De legalább rádöbbentek az okos tudorok is, hogy nem lehet büntetlenül átugrani egy fejlődési szakaszt. Miként a természetben sincs ugrás. De hadd térjek vissza a fent irt engedélykiadás megtagadásához. Rádióriporterünk így kommentálta az esetet: „Beintettek a svéd királynak." Az illető riporternek ezek szerint nem kenyere a lentebb stíl. Nem ám: palléro- zatlanul mocskithatja nyelvünket. A Herendi Porcelángyár vasi üzemében tehetséges fiatalok festik a művészi mintákat a külföldre készülő kerámiákra. Konczek József Vallomás Nem tudod, milyen régen nézlek én, állok, hallgatásban tettenérten. Lakott a gyári út felé egy vörösszőke. Egyszer elkísértem Volt egy malom is. Sok szelet őrölt. S a lány, aki akkor rugós derekú éjjel égő rózsa volt, azóta már elfutott. És visszakövetelni az időt soha ne legyen szokásom. Elgondoltam azt is, hogy a gépek rejtegetik. Nekem is volt gépem. Fenyődeszkákat aprított egész nap, s metszőfogán a mind karcsúbb napokkal apró forgács gyűlt össze... Én mindig féltem, letépi az ujjaim — Most az este tárt kirakatában a fiúkkal a sört férfiason korsóból isszuk, a csodálkozást szájunkon félreálló szavak, csípős szólások mögé rejtjük el, lányokra látunk, körasztalon egymás arcában bámuljuk magunkat, s ha külön szólunk, értik jól a szót. Simogatás van a tenyeremben. Anyámhoz régen a köldökzsinór, később szemének nem fogható köteléke fűzött. Most is látom, halott madaraknak morzsákat szár, s nekem, a düh tején nevelkedett fiúnak kezét nyújtja egyre... én mindenből kifogytam, ami bennem van, meg nem osztható. Hárs György Péter Szonettá Oly elbukó a lélek s oly sokszoros a gond ma hordom kemény erényed fekhelynyi irgalomba — legyén a fán a kéreg min szívós őszi gomba — spóráim majd beérnek mielőtt meghajolna velünk a törzs — a méreg mi kivül könnyű pompa bennem kegyetlen lényeg feszítő szürke tompa érzés hogy szűk a méret. Vagyok magam bolondja. Makay Ida Oldalra dőlt Akár egy merülő hajón. Egyedül végleg, mint az Isten. Állok a mozdulatlan fényben. Várom, hogy az ősz elmeritsen, s leszálljak az örök mederbe. — Mélyeit meg nem méri ón — S de profundis: mélyből a zsoltár, megzendülsz végső csöndem ormán. Az ég arcoddal örvénylik rám. Oldalra dőlt már, lásd, hajóm. Újra varja olvasóit a pécsi Egyetemi Könyvtár Újra várja olvasóit a pécsi Egyetemi Könyvtár, amelyet egy évvel ezelőtt zártak be. A könyvtárat felújították és bővítették az egykori belvárosi iskola épületével. Szabadpolcos kölcsönzőt, tágas olvasótermet, folyóirat-olvasót, kutatótermeket, társalgót, raktárakat alakítottak ki. A méltó körülmények közé került, ízlésesen berendezett könyvtár hétfőn 12—20 óráig, keddtől — péntekig 8-20 óráig, szombaton 8-16 óráig fogadja az olvasókat.
