Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-20 / 51. szám

1989. február 20., hétfő Dunántúli napló 3 fi szociális feszültségek legalább egy reszel A kincstárnok Szombaton délelőtt. A hosz- szú asztalok mellett több szá­zan dolgoznak a pécsi totó­lottó körzeti irodában. Valami olyan hang van a teremben, mint mikor a selyemhernyók ezrei lakmároznak a lombon. A begyakorlott kezek között pörgő papírlapok egyike talán épp egy telitalálatos szelvény. Itt tehát hiba nem lehet. A munkát különben is szigorú ellenőrök felügyelik, akik egyi­ke dr. Szűcs József, a Baranya Megyei Tanács pénzügyi osz­tályának vezetője.- Megbízásunkat a Pénz­ügyminisztériumtól kaptuk. Az a feladatunk, hogy ügyeljünk a törvényesség betartására, arra, hogy a szelvényfeldolgo­zás a lehető legszervezetteb­ben. a szabályok, előírások szerint történjék. Ne legyei semmi esély arra, hogy a fo­gadók bizalma a játék tiszta­ságában meginogjon. Nagy­részt szabadidőnket áldozzuk erre, de van olyan eset is, amikor az ember a főmunka­idejében végzi ezt a szolgá­latot. Dr. Szűcs József másfél év­tizede dolgozik a jelenlegi, az első munkahelyén, ahova a főiskola elvégzése után mint Dr. Szűcs József sok szállal kötődik Pécshez, Baranyához gyakornok került. Emellett a PMSC gazdasági kérdésekkel foglalkozó álelnöke, a tanácsi pártbizottság tagja, a tanácsi dolgozók horgászegyesületének elnöke és két éve az uránvá­rosi körzetben mint tanácstag is tevékenykedik. — A városnak ezen a ré­szén igen elöregedett a la­kosság, így elsősorban szo­ciális gondok merülnek fel. Ez az oka annak, hogy jómagam is főként azon munkálkodom, hogy a szociális feszültség legalább egy részét sikerüljön oldanunk. A Karikás Frigyes utcai iskola átalakításával például belátható időn belül megoldható lesz az idősek ét­keztetése. Sőt lesz ott egy olyán helyiség is, ahol időn­ként összejöhet ez a korosz­tály. A tanácstagtársakon kí­vül ezt a murikat a népfront­bizottság, személy szerint Be- ke József is segíti, aki rend­kívül odaadóan foglalkozik i lakossági gondokkal, bajok­kal. Dr. Szűcs József 39 éves, a pénzügyi szakmai ismeretek megszerzése után 1981-ben el­végezte a Jogtudományi Egye­temet, jelenleg pedig másod­éves a Politikai Főiskolán. Fe­lesége pszichológus, egy ötö­dikes kislánya és egy hetedi­kes fia van. Munkájával elé­gedett, bár manapság nem éppen népszerű feladat a ta­nácson pénzügyekkel foglal­kozni, úgy érzi az örök vál­tozás, a megújulás teljessé te­szi életét.- Újabban sokszor kell ne­met mondani pénzügyekben, de úgy érzem, ha sikerül ezt emberi oldalról megfogni és elmagyarázni, hogy miért, el lehet fogadtatni az érveket. Véleményem szerint a határo­zottság, a következetesség és a kiszámíthatóság, az amit követni kell a munkában. Mindez persze nem zárja ki a viták, a polémiák lehetőségét. Az egyszemélyi, megfellebbez­hetetlen döntések ideje lejárt, még ilyen a köznapi ember számára kicsit markánsnak tű­nő területen mint a pénzgaz­dálkodás is. Számomra pél­dául fontos tapasztalat, hogy soha sem lett veszteségem abból, ha egy korábbi szemé­lyes döntésemet az érvek ha­tására felül kellett vizsgál­nom, mert valamelyik munka­társam meggyőzött a maga igazáról. Dr. Szűcs József egyike azoknak, akik 1 elfogadták a jelölést a tanácselnöki posztra. Bár Tolna megyei születésű, mégis sok szállal kötődik Pécs­hez, Baranyához. Magáénak érzi a várost, ahol él és szí­vesen tenne is azért. Sőt megvallotta azt is, hogy bár­mi is történjék, mindenképpen szívén viseli a megyeszékhely sorsát.- Nagyon szeretném, ha Pécs megőrizné kulturális sze­repét, mediterrán jellegét, de közben a gondokról sem fe­ledkeznénk meg. Gondolok itt például a jól ismert peremke­rületi feszültségekre, a külső városrészek kereskedelmi ellá­tására, a szociális gondosko­dás felerősítésére. De ugyan­akkor fontosnak tartom a la­kásgazdálkodás, a városüze­meltetés korszerűsítését, a Az MSZMP Központi Bizottsága elé kerülő írásos előterjesztés [Folytatás a 2. oldalról) ki a piaci viszonyok. A külke­reskedelmi tevékenységre ala­kuljon ki offenzív külpiaci stra­tégia, és az ezt megvalósí­tani képes szervezeti, érde­keltségi rendszer. E területen a monopolisz- tikus pozíciókkal szemben cél­szerű erőteljesebben támogat­ni a többcsatornás értékesí­tési rendszerek kiépülését, ezért a külkereskedelmi tevé­kenységet az előállított ter­mékek döntő részében a ter­melők alanyi jogává kell tenni. Az élelmiszertermelés pénz­ügyi szabályozása legyen ki­számítható, illeszkedjék be az általános rendszerbe, de az adó mértékének, a hitelezés feltételeinek kialakításánál továbbra is vegye figyelembe a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termelés sajátossá, gait. Az árrendszer továbbfejlesz­tése során a hatósági árak szerepe csökkenjen. Az árak közvetítsék a piaci viszonyo­kat és vegyék figyelembe a valós termelési költségeket, beleértve a támogatósok le­hetséges leépítését is. A ked­vezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatásával azonban hosz- szobb távon is élni kell. Az eddig kialakult szövet­kezeti - szcrksze rveze ti -koma. roi érdekképviselet megújulá­sa illeszkedjen a politikai in­tézményrendszer korszerűsödé­séhez. Célszerű támogatni egy mezőgazdasági kamara, to­vábbá olyan szakmai, térségi szövetségek, egyesülések ön­szerveződését, amelyek gazda­gíthatják az intézményrend­szert. Pártértekezletek A jelentés bevezető része a többi között megállapítja: az országos pártértekezletet köve­tően a megyei és városi párt- bizottságok nagy része nem tartotta indokoltnak pártérte- kezlet összehívását. Menet köz­ben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy több városban és megyében a párttagság egy része nem osztja az irányító bizottságok önértékelését, s a bizottságok és tisztségviselők teljes körű megújítását tartja szükségesnek a párt iránti bi­zalom helyreállításához. A kibontakozó politikai küz. delem mind több pártbizottsá­got késztetett korábbi állás­pontjának felülvizsgálására. 1989 januárjáig hét megyé­ben, 49 városban, kerületben- köztük tíz megyeszékhelyen — hívtak össze pórtértékezle- tet, s jelenleg is folyamatban van több városi és egy me­gyei pártértékezlet előkészíté­se. Több helyütt még nem zá­rult le az e körüli vita. A jelentés további része az eddigi pártértekezletek előké­szítésének és megrendezésé­nek legfőbb tapasztalatait összegzi. Megállapítja, hogy e folyamatokat a teljes nyíltság és új, demokratikus eljárási megoldások létrejötte jelle­mezte. A pártbizottsági ülések és a pártértelkezletek politikai vitái­ban helyenként élesen ütköz­tek egymással a megújulásért radikális lépéseket szorgalma­zók és azok, akik a múlt ér­tékeit részesítik előnyben, s inkább veszélyt látnak a po­litikai és gazdasági reformok­ban. A hozzászólások nagy többsége az előző időszak kri­tikáját tartalmazta, jóval keve­sebben szóltak a teendőkről, s vázoltok érthető, áttekinthető helyi programokat. A küldöttek túlnyomó többsége az ország­ban kialakult, válságos álla­potokért elsősorban a párt ko­rábbi országos és helyi vezető testületéit tette felelőssé. Hangsúlyozták: a párttagság mind nehezebben viseli el a rá nehezedő nyomást; a kiala­kult helyzetért , felelősséget nem érez, mert a korábbi dön­tésekben nem volt érdemi sze­repe. A vitákból kitetszett, hogy a gazdasági reformok szükséges­ségét a döntő többség támo­gatja, a megvalósítást ille­tően azonban lényegesek a nézetkülönbségek. A politikai reformok szükségességének ál­talános helyeslése is különbö­ző elgondolásokat takar. A jelentés a továbbiakban megállapítja: a vezető testüle­tek megújítása, a tisztségvise­lők megválasztása valamennyi fórumon az érdeklődés hom­lokterébe került. A párttagság személyi garanciákat kívánt te­remteni a szükséges politikai változásokhoz, valamint ahhoz, hogy kizárják annak a lehető­ségét, hogy a hatalmukat sa­ját hasznukra fordító vezetők lkam pram ittál ják a pártot. Lé­nyegesen megváltozott a tes­tületek összetétele: a pártér- tekezleteken a régi vezető testü­letek tagjainak harmada ke­rült csak be a pártbizottsá­gokba, végrehajtó bizottságok­ba. A pártfórumok egyik lénye­ges politikai tapasztalata, hogy a pártértekezlet állásfog­lalásában tükröződő, fontos kompromisszumök egy része nem alkalmas a párton belül a politikai egység megőrzésé­re. Több kérdésben - különö­sen a pártok és az új társa­dalmi-politikai szervezetek, a párt jellege, szervezeti felépí­tése és irányítása kérdésében — az álláspontok nem az ak­kori kompromisszumokhoz kö­zeledtek, hanem attól távo­lodták. Ez ma akadálya a po­litikai egységnek, és veszélyez­teti a cselekvési egységet is. Ezért a lehetőség szerint gyor­sítani kell a műhelymunkát és ° vitát, az új álláspontok ki­munkálását. Az utóbbi kilenc hónapban igazi demokratikus 1 értékekkel gazdagodott a mozgalom — hangsúlyozza a jelentés, majd rámutat: tény, hogy ezzel pár­huzamosan a szervezeti lazulás jelei is jól érzékelhetők. En­nek célszerű gátat vetni oly 'módon, hogy a tagság által kialakított, széles körű egyet­értést kiváltó szervezeti és el­járási megoldásokat mielőbb szabállyá emeljük, a szerveze­ti szabályzat - kongresszusig tartó — ideiglenes módosításá­val. Végezetül a jelentés megái, lapítja: helyes volt a Központi Bizottság azon döntése, amely nem írta elő területi és helyi pártértekezletek összehívását, 'hanem ezt önálló mérlegelés tárgyává tette. Mindez pezs- 9est. új 'kezdeményezéseket, politizáló aktivitást szült. sikerüljön enyhíteni meglévő értékek megőrzését, a város küllemének, tisztasá­gának javítását. Meggyőződé­sem, hogy a tanácsi gazdál­kodást vállalkozói szemmel it kellene gondolni. Természete­sen ez nem azt jelenti, hogy kiárusítanánk a várost, de a vállalkozásokkal, azok jöve­delmei, hozadékai segítségé­vel többet is tennénk az elő­zőleg felsorolt célokért, el­képzelésekért. Alátámasztja ezt az is, hogy a költségve­tési reformmal a központi for­rások elosztásában várhatóan egy normatív rendszer fog megvalósulni, márpedig ez sokkal jobban szükségessé te­szi a helyi erőkre való tá­maszkodást, az itteni jövede­lemtulajdonosokkal való kap­csolat erősítését, a vállalko­zói szellem meghonosítását a tanácsi munkában is. Ferenci Demeter —Jegyzetfüzetemből..-----­Megbélyegzettek lettünk! A Reform hírmagazin II 6. szá­ma közli a „pécsi egyetemisták lapja" sajtótérképét, melyet dr. Bozsó Béla „politikai munkatárs" (nemrég végzett jo­gász) állított össze. Állítólag „szubjektív benyomásai és persze széles körű tájékozottsága alapján értékelte a saj­tótermékeket". Dr. Bozsó Béla bizonyára ezek alapján ju­tott arra a következtetésre, hogy a megyei napilapokat, Így természetesen a Dunántúli Naplót is, „mint a megyei párt- bizottságok tulajdonában levő napilapokat" a „sztálinista" és a „balos" kategóriák közé sorolja. Igaz ugyan, hogy a Reform szerkesztősége, amikor min­den indoklás, bizonyítás, ténylelsorolás nélkül közreadja a különböző jelzőkkel meghatározott kategóriákat, hozzáteszi, hogy dr. Bozsó Béla megállapításaival lehet vitatkozni, sőt meglepőnek tartotta, hogy hirmagazinukat úgy minősíti, hogy „egy húron pendülnek" az Élet és Irodalommal, a Moszkovszkija Novosztyivel és a „Lucidum Intervallum"-mal. Nem tudom, hogy dr. Bozsó Béla „politikai munkatárs" nevének és jelzőinek leírása mellett még mit tud besorolá­sa „tudományos" elfogadtatása érdekében leisorakoztatni, mert ennek közlésére a Reform hírmagazin nem vállalko­zott. Érdeklődéssel olvasnám, ha a jövőben erre ott sor ke­rülne! Ahogy azonban a „sztálinisiá"-tói a „szabad gondolko- dó"-ig áttekintem, hogy mely sajtótermékek szerinte milyen kategóriába kerülnek, számomra teljesen nyilvánvaló, hogy mind „szebb" minősítést kapnak azok, akik vagy egyre tá­volabb vannak, vagy nyíltan elhatárolják magukat az MSZMP politikájától. Egyértelmű, hogy a „sztálinista", a „balos" jelző politikai megbélyegzést jelent. Mi soha nem tagadtuk, hogy lapunk önként vállalt elkötelezettsége az MSZMP politikájának támogatása. Ha úgy tetszik, rólunk mindenki tudja, hogy pártlap vagyunk. Még akkor is, ha dr. Bozsó Béla abban a tévedésben van, hogy mi a me­gyei pártbizottság tulajdonában vagyunk. Egy jogtudo­mányt elsajátitónak tudnia kellene, hogy mi a különbség a szellemi hovatartozás és a tulajdonjog között! Továbbá érdemes lett volna azt is mérlegelnie, hogy amikor átlago­san 90 ezren vásárolják naponta lapunkat, és a közvéle- méqykutatások szerint ez azt is jelenti, hogy minden megjele­nésünket legalább ketten olvassák, akkor ez bizonyítja, hogy Baranya megyében egyben egy tömeglap is vagyunk, hiszen ez a szám jóval meghaladja a baranyai párttagság lét­számát! Azt gondolom, hogy a megbélyegzésnek talán éppen ez a legfőbb célja: eltántorítani a megyei lapoktól ezt a nagyszámú olvasótábort, bizalmatlanságot kelteni körük­ben, elvi alapállásunkat, szavahihetőségünket megkérdője­lezni. Én bízom abban, hogy ezt nap mint nap olvasóink döntik majd el a jövőben is! Egyet mégis becsülök dr. Bozsó Béla véleményében: nyíl­tan vállalja a jelzőiTeszem ezt azért, mert az utóbbi időben megszaporodtak a hozzánk érkezett névtelen leve­lek, melyek hasonló bélyegekkel illetnek bennünket. Köztük gyakorta jelentkezik valaki, aki egyszerűen csak a GYÁVA fedőnevet használja. Ő valóban gyáva, mert a ránk szórt mocskolódásaihoz nem meri nevét adni. Mi pedig minden írásunkhoz adjuk nevünket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom