Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-18 / 49. szám

A Dunántúli napló 1989. február 18., szombat Az egyensúly kereset­korlátozással nem teremthető meg Kevesebb áremeléstS Már második éve általá­nosnak mondható az a gaz­dasági reformkoncepció, amely a tényleges, a kíná­lati oldalt serkentő és a gazdálkodóst javító reformok helyett egyoldalúan a pénz­ügyi egyensúly monetáris eszközökkel és áremelkedé­sekkel való megteremtésére épít. Ez az egyoldalúság nem biztosíthat gazdasági egyensúlyt, ugyanakkor meg­engedhetetlenül rontja az emberek közérzetét, a poli­tikai hangulatot. Abban a szemléletben, hogy az egyensúly a kere­setkorlátozással megteremt­hető, még mindig a múlt századi ideológia húzódik meg, amely szerint a terme­lés jövedelmezőségét első­sorban a munkabér csökken­tésével lehet elérni. Ezt bi­zonyította mindenekelőtt az a tény, hogy a tőke akkor oda vándorolt ahol olcsóbb volt a munkaerő. Ez igaz volt mindaddig, amig egy­részt a tőkés eleve minima­lizált minden költséget és nem ismerte a kapun belüli munkanélküliséget; másrészt a termelés, a termelés tech­nológiája alig változott és a munkaerő minőségével szemben minimális igényeket támasztott, vagyis szinte minden munkaerő jó volt, amelyik hajlandó volt a munkaidő meghosszabbítá­sára; harmadszor, a termé­kek választéka évtizedek alatt is alig változott, tehát o termékstruktúra stabil ma­radt; negyedszer, a fogyasz­tó elsősorban az árat nézte és nem a minőséget, a kor­szerűséget, azaz nem a szebbet, nem a jobbat, hanem az olcsóbbat kereste. Az elmúlt évtizedek során a fenti feltételek mindegyi­ke teljesen megváltozott. Ebből következően a terme­lés hatékonyságát már nem az olcsóbb, hanem csakis a hatékonyabb munkaerővel lehet fokozni. Ezt minden érvelésnél jobban bizonyítja, hogy jelenleg a tőke oda már nem vándorol, ahol a munkaerő olcsóbb, hanem oda, ahol jobb, még akkor is, ha ezért sokkal maga­sabb bért kell fizetni. A század elején a világgazda­ságban a legolcsóbb és a legdrágább átlagos munka­erő között 1:4 arány jelen­tette a maximumot, és a tőke oda ment, ahol ol­csóbb volt a munkaerő. Ma ez az arány 1:50. Ebből pedig az következik, hogy reménytelen a gazda­sági nehézségekből való ki­lábalást attól várni, hogy csökkentjük a reálbéreket. Márpedig a mi eddigi re­formintézkedéseink ebbe az irányba mutatnak. Ezek után lássuk . csak, milyen úton érték el az el­múlt évtizedek sikerországai a termelékenység gyors nö­vekedését, világpiaci ver­senyképességük javulását. Nem a béreket, hanem a létszámot csökkentették. Erő­teljes harcot folytattak azért, hogy csak a feltétlenül szükséges létszámot alkal­mazzák, ennek érdekében hajlandók voltak a reálbé­rek emelésére is. Kiderült, hogy csak azokban az or­szágokban alacsony a mun­kanélküliség, ahol nem tű­rik meg a kapun belüli munkanélküliséget. Ez ná­lunk sokak számára ellent­mondásnak tűnik, hiszen mi éppen azért húzódozunk a kapun belüli munkanélküli­ség felszámolásától, mert attól félünk, hogy ezzel nagy munkanélküliséget te­remtünk. Ezt Így látják azok, akik csak egy logikai lépésben képesek gondolkodni. Velük szemben ismét a nemzetközi tapasztalatokra hivatkozom. Éppen azokban az országok­ban alacsony a munkanél­küliség, illetve ott lehetett az elmúlt évek során a leg­jobban csökkenteni azt, ahol a vállalatoktól nem várták el, hogy szociális szempontból tartsák meg a feleslegessé, nélkülözhetővé váló munkaerőt. Ennek a jelenségnek az a magyará­zata, hogy az egyes orszá­gok foglalkoztatási igénye elsősorban attól függ, meny­nyire képesek a világpia­con, azaz mennyire sikerűit növelniük a termelés haté­konyságát. Ahol a szociálpolitikát, konkrétabban a foglalkozta­táspolitikát a vállalatokkal akarják megoldani, ott egy­re drágább lesz a termelés, egyre szűkülnek az exportlehetőségek, és Így végső soron csökkennek a munkaalkalmak. Ismét feles­leges részletesen bizonyíta­nom, hogy mi eddig és je­lenleg is éppen az indo­kolttal ellentétes irányban haladunk. Nagyon sürgősen hozzá kell látni azokhoz a refor­mokhoz, amelyek a haté­konyságot szolgálják, a gaz­dasági szférában nem sza­bad továbbra is megeléged­ni azzal, hogy csak a vesz­teséges vállalatokkal foglal­kozunk, mert az igazi tar­talékok a dinamikus’ szekto­rokban és vállalatoknál van­nak. Ott kell nagyságrendi­leg csökkenteni a felesleges bürokráciát, felszámolni a' hatóságok mértéktelen adat­igényét, ott kell leépíteni a' kapun belüli munkanélküli­séget, ott kell erőteljesen hozzálátni a korszerűbb ter­mékek és technológiák beve­zetéséhez. Abból még egyet­len ország sem gazdagodott meg, hogy nem csinálta azt, ami veszteséges, ahhoz minden esetben arra van szükség, hogy a jók is ál­landóan újítsanak, takaré­koskodjanak, vállalkozhassa­nak, azaz erőfeszítéseket te­gyenek. Az egyensúlyteremtést szol­gáló reformok fontos terüle­te a költségvetési szféra is. Ott is csak akkor várható javulás, ha a módszereken is változtatunk. Bármennyire ligoz, hogy például a peda­gógusokat és az egészség- ügyi dolgozókat jobban meg kell fizetni, ez azonban ön­magában nem hozhatja meg a szükséges minőségi javulást. Az ott dolgozók teljesen jogosan követelnek magasabb béreket, de ugyanakkor kötelességük rá­mutatni arra is, hogy a ren­delkezésükre álló forrásokat mennyire rossz hatékony­sággal használják fel, hogy mennyire hibás mindkét te­rületen az érdekeltségi, a finanszírozási rendszer, hogy azért rossz a munkájuk ha­tékonysága. Nem sok nép- gazdasági előny származik abból, ha a jobban megfi­zetett pedagógus és orvos idejének nagy részében kénytelen bürokratikus mun­kát végezni, rossz a tan­anyag, az ágyak aránytalan nagy részét olyanok foglal­ják el, akiket gyorsabban kellett volna gyógyítani, vagy akiket otthon a család olcsóbban és jobban ápolt volna. A hatékonyságot valóban javító tetteket tehát nem le­het monetáris és áremelési intézkedésekkel pótolni. Kopácsy Sándor A tiszta településért Egy tanácstagi interpelláció kapcsán került ismét előtérbe a szemétszállítás ügye. Több éves már az a központi jog­szabály, amely előírja, hogy a település tisztaságáért fele­lős szolgáltató vállalatok ve­gyék át a szemétgyűjtőket. Pécsett az elmúlt években nemigen történt lépés ebben. Amiről most beszámolha­tunk: a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat kidol­gozott egy ütemtervet, ennek alapján 1994-ig a megyeszék­hely valamennyi városrészé­ben átveszik a szemétgyűjtő edényeket. Megtörtént már a nagyárpádi városrészben, áp­rilisban folytatják Lvov-Kertvá- rosban, az úgynevezett 7-es tömbben. Ésszerű, hogy az új városrészekben kezdik az ak­ciót, mert feltételezhetően itt m g jó állapotban vannak az edények. A jogszabályok szerint a cég a szabványtí­pusnak megfelelő és jó minő­ségű kukákat köteles maga kezelni. Annál is inkább, mert az átvétel után az ő gondja a szakszerű ürítés, a tisztántartás és a csere. Egyébként éppen a csere mi­att húzódott a kötelezettség végrehajtása, mert szerettek volna elegendő számú edény- zettel nekilátni a munkának. A gyártó cég azonban a húszezres pécsi megrendelés­re mindössze néhány százat küldött. Most készítik elő az ingat­lankezelő vállalattal, a lakás- szövetkezetekkel a kukák fe­lülvizsgálatát és az ezt köve­tő intézkedéseket. A városré­szeket az ütemezés szerint idő­ben értesítik majd az átvétel­ről és az azzal kapcsolatos teendőkről. A családi házak­ban lakóknak is . rendelkezni­ük kell tipusedénnyel, mert csak ezt veszi át a cég. _Nem a lakónak kell majd besze­rezni, megvásárolhatja a PKUV-tól. Jó tudni ugyanis, hogy az első kuka beszerzése az ingatlantulajdonos dolga. Az átvétellel azonban megsza­badul a további gondoktól. Várhatóan megszűnnek a mai viták, ki, hogyan teszi tönkre az edényeket, mert a szolgál­tató vállalat érdekelt lesz ab­ban, hogy vigyázzon a tulaj­donára. Tájékoztatnunk kell arról is, hogy az átvétel ütemezésétől függetlenül jövőre várhatóan nő a szemétszállítás díja. Kútalap a colopok helyett A napokban megtalálták a kör­nyezetkímélő módszert az Irányi Dániel téri építkezésnél. Ismert, hogy az Energiaszolgáltatók Házá­nak alapozásakor a cölöpözéskor károsodtak a környező épületek. A Pannonvin pincéjében az eddig felmért kár 300 000 forint. A TáéV, az építkezés generálkivitelezője vál­lalta az alapozást úgy, hogy nem cölöpöket vernek, hanem hagyo­mányos markológépekkel kútalapo­kat ásnak, ezeket betonozzák be. Ez a megoldás nemcsak környezet­kímélő, hanem olcsóbb is, de a megtakarítást az igy lerakott cölö­pöket összekötő gerendarácsozatra költik, mert most jóval erősebbet kell készíteni. Az alapozás során számítanak arra is, hogy a ta­lálható pincéket is meg kell erő­síteni. Forgalom­szervezés Február 20-tól megváltozik a Pellérdi út forgalmi rendje: a Vöröskő utcától Nyugatra lévő szakasza zsákutca lesz. Patacson, az új városrész építésének idejére megszűnik a ki- és behajtás a 6-ós út­ra, a sár felhordásának meg­akadályozása miatt. A Vöröskő és a Korsó utca forgalmát alárendelik a Pel­lérdi útnak. A Pellérdi út és a Rácvá­rosi út főútvonal minősítése szintén megszűnik. A keleti összekötő utat már­cius -10-én helyezik forgalom­ba. Addig az aszfaltozás előtt felújítják az ivóvízvezetéket és bekötik két lakóházba a föld­gázt. Határ­idők! A Pécsi Vízmű nem állította helyre az úttestet és a járdát a Rippl-Rónoi utca 3. előtt február 10-ig, míg a Mari út 72-nél tavaly május 10-re kel­lett volna a burkolatot helyre- állittatnia a vízbekötés után. A Pécsi Postaigazgatóság nem rendezte a zöldsávot a kábel- fektetés után a Vöröshadsereg útja 2—38. között január 15-ig. A DÉDASZ nem. tette rendbe a Tolbuhin út 57. előtt az utasperon burkolatát. Engedély nélkül felbontotta az Építők útján a járdát - ezért kirót­ták a szükséges büntetést. Szin­tén elmaradt az áramszolgál­tató cég a járda burkolatának helyreállításával a Búzavirág utca 1-nél, és a Szondi u. 1-nél sem tette rendbe az útburko­latot. * Egészséges város? Az elmúlt hetekben kiala­kult szmog miatt jóval na­gyobb hangsúlyt kapott Pécs környezetvédelme, a város egészsége. Ugyanakkor hírt adtunk a WHO Egészséges Városok mozgalmának rendez­vényeiről, idei terveiről is. A közvéleményben ez a kettő most jóval erősebben össze­kapcsolódott. Pontosabban úgy fogalmazódnak meg a kérdé­sek: mi hasznunk nekünk eb­ből a mozgalomból, amikor ilyen egészségkárosító környe­zetben élünk? Dr. Sohár Endrének, a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tályvezetőjének feltettem a kérdést, így fogalmazott: — Az, aki részt vesz ebben a mozgalomban, nem egész­séges, de erre törekszik. Pé esett, a város vezetése ebbe az irányba halad. Sok helyen komoly küzdelem az is, hogy meggyőzzék a város vezetőit arról, tegyék magukévá a cé­lokat. Mi a mi hasznunk? A városunk elindult egy olyan úton, amelyen a pénzügyi le­hetőségek szerint lehet halad­ni. Belátom, nem lehet csupán az egészségügytől számonkér- ni az egészség megőrzését. Amit viszont jogosan hiányol­hatunk ebben a programban az egészségügy és a környe­zetvédelem jóval szorosabb koordinációját. A tanácson sincs helyén ez a kérdés. Hi­ányzik a környezetvédelmi te­vékenység irányítása, nincs gazdája ennek a területnek. Karbantartott utak A Fészek Gmk elbontja, majd újjáépíti a balesetve­szélyes támfalat a Hegyalja utcában 130 000 forintért. A munka idejére a Hegyalja ut­cát lezárják a Bocz János ut­ca felől, míg keleti irányból zsákutca. A PKUV zúzalékot terített a temető északi ka­pujánál lévő parkolóba 8000 forintért, az Illyés Gyula utca végénél lévő földutat bánya­meddővel terítette le 50 000 forintért. A Misina Gmk meg­javította a hidat az Április 4. utcában 28 750 forintért. A Vízépítő Gmk elkészült a víz- elvezetéssel a Nagykozári és a Gerle utca közötti járdánál, a munka 35 676 forintba ke­rült. A Lakatos Gmk 17 555 forintért védőkorlátot épített a Hősök terén lévő ABC mögött. Helyreállítják az épület­károkat Patacson Patacson építi a 2500 köb­méteres ivóvíztározót a Pécsi Vízmű és a DÉLVIÉP. A Dzsá­mi utcában lakók aggódnak a családi házaik károsodása miatt - ezért is vezetett be 2,5 tonnás súlykorlátozást az itt közlekedőknek a város- gondnokság. A két építő cég azonban nehéz járműit kény­telenek beengedni az utcába. Megnyugtató válasz a Dzsá­mi utca 1. és 3-ban lakóknak, hogy az építkezés befejezté­vel az otthonukban keletke­zett, a nehézjárművek forgal­mából eredő károkat helyreál­lítják. Igazgató­klub Dr. Somlai Csaba, o városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője két éve létrehoz­ta az igazgatók klubját, öt saját alapítású cége van ugyanis a tanácsnak, mindegyik felügyeletét az ÉKO látja el. A negyed­évente ülésező klubban a PÉTAV, a PKUV, a Pé­csi Vízmű, a PIK valamint a Pécsi Kertészeti és Park­építő vállalat vezetőivel igyekeznek gyorsan meg­oldani a vitás, vagy ren­dezetlen kérdéseket. Jogos a kérdés dr. Somlai Csabához, hogyan rendez­ték az utak helyreállításá­nak rendezetlen ügyét a klubban? Ismert, hogy a közműmunkákkal évek óta sok gond van Pécsett, mert rendre elmarad az úttest helyreállítása a ja­vítások, építések után - Határidörovatunk is ezt igazolja. A válaszon nincs mit szépíteni: nem tudták fnegoldani a kérdést. Az útjavitónak nem fűződik érdeke a tenyérnyi asz­faltozáshoz, a közmű-cé­geknek nem lehet érdeke az útjavító részleg létesí­tése. Viszont a város nem tűrheti a mai állapotokat. Halvány remény, amit dr. Molnár Zoltán általá­nos elnökhelyettes ígért: létre lehet hozni, akár a városgondnokságon belül, egy kis létszámú brigádot erre a munkára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom