Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-14 / 14. szám

1989. január 14., szombat Dunántúlt napló 9 25 éves a Mecsek g" W W mm mm ruvosotos Szinte hihetetlen, hogy egy egész emberöltővel ez­előtt alakult meg a Mecsek Fúvósötös. Tagjai, Deák Árpád, Paláncz Tamás, Szkladányi Péter, Tolnay Gábor és Várnagy Attila, szinte semmit sem változ­tak az elmúlt két és fél év­tized során. Legalábbis kül­lemben, muzikalitásban nem. Tudásuk és sikereik száma azonban jócskán megnö­vekedett, több mint hatszáz fellépéssel, hazai és külföl­di ‘urnéval a hátuk mögött. Kitartó és konok munka áll a sikerek mögött. A Mecsek Fúvósötös nem tö­rekedett arra. hogy sztár­együttes legyen, talán még a kínálkozó reklámlehető­ségeket sem használták ki mind. A népszerűséget nem a fülbemászó, közismert mű­vek gyakori műsorra tűzésé­vel . kívánták elérni, sőt bátran vállalták az ,,érde- sebb”, szokatlanabb hang- zásvilágú fúvósötösök bemu­tatását. Főállásban zenetanárok, zenei adminisztrátorok, ze­nekutatók, színvonalas isme­retterjesztő történeti munkák szerzői. Muzsikálnak és ta­nítanak; kitűnő zenészek tu­catjai nőttek ki iskoláikból. A Mecsek Fúvósötös a megbízható színvonal együt­tese. Erről jubileumi kon­certjük közönsége január 18-án minden bizonnyal új­ra meggyőződhet, amikor a pécsi Liszt Teremben Légrádi István és Tamás János közreműködésével Reicha, Janacek, Rózsa Pál, Lajtha és Hindemith műve­ket játszanak. Berták László Mintha gyorsan eloltanánk Körbeégett a papiros gyerünk te vers a tűzön át uccu neki! nyolc szótagos kétütemű toronyiránt mozogj szonett s te sánta láb mielőtt a tövig tapos szakadjon a nincsen-tovább egéröl a negyven napos legyen a sor végén kapocs mintha gyorsan eloltanánk s robogjon a zörgő doboz négykerekű paródiánk s ha nyelvünket eszi a láng ordítsuk hogy akkor-na-most. Pécsi hanglemezkiadás Jó évet zárt a pécsi hang- lemezkiadás. Ha az olvasó er­re a mondatra felkapja a fe­jét, mert nem tudja, hogy Pé­csett tervszerű lemezkiadás lé­tezik, ne tegyen magának szemrehányást: viszonylag rö­vid ideje működik a cég, s még nem sokat tett tevékeny­ségének megismertetésére. A Baranya Megyei Művelődési Központ Pannonion 'márkajelű hanglemez- és kazetta kiadó­tevékenységéről van szó: két lemez, három kazetta és két zenei vonatkozású könyv az 1988-as év termése. Némi 'kitérővel azonban szól­junk előbb egy nem itt ké­szült, de pécsi vonatkozású és két héttel ezelőtt megjelent lemezről. A budapesti Radio- ton kiadó a tavaly nyáron Pé­csett rendezett Európa Cantat résztvevőinek produkcióiból adott ki lemezt (helyszíni fel­vételek alapján. A lemez ki­sérő jegyzékén 24 ország 72 kórusána'k neve szerepel, mint okik részt vettek e nagysza­bású énekkari fesztiválon — a tartalomjegyzék viszont a két oldalon összesen 24 kórust rögzít. A válogatás szempont­jait nem ismerjük (a produk­ciót Makiári József, Gilbert Martens és M. Vass Katalin neve jegyzi), de örömmel lát­hatjuk, hogy Magyarországot Vass Lajos és Makiári József zenei műhelyei mellett a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa (vezényel Tillai Aurél) és a Komlói Gyermekkórus (Tóth Ferenc) képviseli egy-egy Bár­dós, ill. Kodály művel. S csak sajnálhatjuk, hogy a lemez — kis példányszámára való te­kintettel - megmarad az EC- mozgalom belső kiadványá­nak, és nem kerül bolti for­galomba. Bolti forgalomba került vi­szont Malecz Attila és együt­tesének lemeze Aquarium cím­mel a Pannonton kiadásában. Az MMK évek óta szervezi Si- kondán a Baranyai dzsessz- tóbort - a népművelő Sfen- czer Béla dzsesszrajongósából következően is, aki egyébként a Pannonton lemez- és kazet­tasorozatát szerkeszti. A részt­vevők száma változó, a szín­vonal egyenletesen jó, s majd­nem minden tábor tartogatva- lami érdekességet, újdonsá­got. Az 1987 augusztusi tábo­rozás terméke az Aquarium. Ugyanekkor készült az a ka­zetta is, amelyiken Binder Ká­roly zongorázik (Kontinental N 2) és Szabó Sándor gitá­rozik. (Minden idők kezdete, Csuti, Duett a kastélyban, Szeánsz.) Mindkét élő felvétel zenei rendezője Simon Géza Gábor, a technikai irányító Dobos László. — A lemezek és kazetták borítóját, akárcsak a könyvek fedélterveit Molnár Tamás készítette. A Pécsett, Baranyában szü­letett zenei értékek bemutatá­sát, terjesztését láthatóan eminens érdeknek tekinti a Pannonton. Kiadta Tillai Aurél 16 kórusművének szövegét és kottáját, mellékletként pedig 26 Tillai-mű hanglemezfelvé­telét. Janus Pannoniustál Weö­res Sándorig, tolnai—baranyai népdalokról ir, függetlenségi dalokig ível a feldolgozott, megzenésített művek sora. Az előodák pedig a pécsi kórus­élet 'kiváló gyermek-, ifjúsági és felnőtt énekkarai — össze­sen tízen. Ha tudjuk, hogy a kotta és a lemez — a Paksa Ka­talin szerkesztésében, angol nyelvű szövegekkel is ellátott Régi baranyai népdalok gyűj­teményével együtt - az Euró­pa Cantatra készült, elképzel­hetjük; jó szolgálatot tett a Pannonton a szerzőnek és a pécsi kóruskultúrának egyaránt, még akkor is, ha a vásárlási kedv a vártnál szolidabb volt. Az értékmentés kategóriájá­ba tartozik a Daloló baranyai németek című kazetta dr. Vár­nai Ferenc gyűjtése és szer­kesztése alapján: a Villányi asszonykórus és a Mohácsi asszonykórus énekel. A Daloló baranyai horvátok című ka­zettán vidékünk délszláv ze­nekultúrájának két ismert együttese szólal meg, a pécsi August Senoa asszonykórus (művészeti vezető Matusek László) és az önállóan is, kí­sérőként is megszólaló Vízin zenekar Vízin Antal irányítá­sával.) A nemzetiségi kultúra terjesztésében, a dalok taní­tásában vagy az együttesek reklámozásában alighanem felbecsülhetetlen segítséget jelentenek ezek a felvételek, hiszen pl. a nemzetközi impresszálásnak (a könnyű- és komoly zenében egyaránt) már bevett gyakorlata a szóbeli és írásbeli ajánlathoz kazettát vagy lemezt mellékelni. S végül két mondat a szom­szédban, Szekszárdon szüle­tett lemezről (amely a Pan­nonton felvételeivel együtt a nagyobb művelődési házak­ban és könyvesboltokban meg­kapható vagy az MMK-ban megrendelhető). A nívós dzsesszmuzsikát játszó Szek­szárdi Jazz Quartett „Fa Uh" című lemezének megjelenését három szekszárdi vállalat, il­letve intézmény segítette anya­gilag. G. T. K etten ültek az ebédlő- asztalnál, a legkisebb fiúval, és szótlanul ka­nalazták a levest. A gyerek inkább csak turkált benne, immel-ámmal emelte szájához o kanalat, akkor is sokáig kelletlenül szürcsölt, szemmel láthatóan nem ízlett neki az étel, egy-egy ilyen üggyel-'baj- jal elfogyasztott kanál leves után sokáig halászta a petre­zselyem meg a főtt hagyma maradékait, a fehérrépa kari­kákat, s gondosan kirakosgat­ta a tányér szélére őket. Ez az ehetetlennek ítélt gyűjte­mény csaknem körbe érte már a tányér karimáját. Az apa bosszús volt, de nem mutatta, igyekezett úgy tenni, mintha nem venne ész­re semmit. Az anya dolgozni volt, így ő főzte az ebédet, s ez a hallgatólagos kritika egyáltalán nem esett jól ne­ki. Mindez azonban csak a felszín, csak a látszat volt. Valami sokkal mélyebb, és tel­jességgel kézzelfog hatatlan hiányérzet fészkelte be magát 0 bensejébe, aminek valódi mibenlétéről az ég adta vilá­gon semmit, de semmit nem volt képes megtudni, aminek még csak a közelébe férkőzni sem volt esélye. A leves csők ürügy, gondolta az apa, alapjában véve velem, az ap­jával van baja. Dehót ml baja lehet? Az apa nem tudta, hogyan kez­deményezhetne olyan beszél­getést, amely képes lenne ké­sőbb a kérdés tisztázásának irányába kanyarodni. A „mi bajod van" lejáratott formulá­jával nemegyszer kísérlete­zett és vallott kudarcot már. Tudta, ha ki akarja fürkészni a fiú titkát, egészen más irányba kell elindulnia, csak­is kerülőutakon érhet céltí Az itt kínálkozó lehetőségek azon­ban mind egytől egyig meg­lehetősen visszataszítóak vol­tak a számára. Átallott vol­na a fiú fiókjában kutatni le­velek, naplók s más bizalmas feljegyzések között, a szobája ajtajában hallgatózni, kém­kedni utána. A titkok pedig másképpen nem 'közelíthetők meg. Igaz, így sem talán. Min­den titok abban a pillanatban, amikor lelepleződik, át is lé­nyegül. Aminek sikerül a nyit­jára jönnünk, az már egé­szen más valami, teljesen ér­dektelen tények kotyvaléka. Logikával próbálkozni erköl­csileg elfogadhatóbb talán, de jóval kockázatosabb. Egyálta­lán, milyennek kell lennie egy apának? Elég bizonytalan ki­indulópont. A kérdés eddig nem érdekelte, most hót tel­jességgel váratlanul és felké­születlenül találta magát szemben vele. Nem csoda, ha tanácstalan volt. Honnan tud­hatnám, milyen szempontok alapján ítél egy ilyen gyerek? A külső, a belső tulajdonsá­gok dominálnak-e, a szubjek­tív megítélés vagy a társadal­mi ranglétrán elfoglalt hely • • • vagy mindez együtt ... vagy ...? Sokszor az is előfordul, egészen egyszerűen a szagok­kal nem tud .megbékélni. Az arc borostája idegeníti el. Emlékezni vélt, ő gyerekkorá­ban a lúdtalpasokat nem tud­ta elfogadni. Még anyjára ^ is neheztelt miatta. Hogy miért, erre máig nem volt képes rá­jönni. Rejtély maradt számá­ra. Ha jobban belegondolt, ő maga se talált semmiféle olyan tulajdonságot magában, amivel bárkinek is imponálhat­na. Megszokta a hibáit, meg­tanult élni velük. A gyerek rosszkedve nem enyhült. A félbehagyott ebéd­től fölállva szó nélkül bevo­nult a szobájába. Az apa nem kiabált utána, mint más­kor szokta, nem rendelte ki mosogatni, az asztalt lerakni, hozzálátott egyedül a házi­munkához. Nem volt lelkiere- je egy esetleges veszekedéssel tovább feszíteni a húrt. Ide­ológiát Is gyártott mindjárt a pillanatnyi elhatározásához. Hagyni kéne, hadd 'használ­jon ki bennünket, hogy aztán o későbbiekben is meg tudja majd követelni ugyanezt a szolgálatot másoktól, igényt tartson az előjogokra. Ha most kiölöm belőle ezt a vérszívó magatartást, a későbbiekben már nem jut érvényre soha. Oláh János: Apa és fiú Csanády János Dúsgazdag nyár, jövel! Mór csak újra látlak, sóvár messzeség szivemből kiváglak, te kerek kék ég, barna fátylad játszik méla ökrökön, sugarad virágzik barna öklökön. Sohasem volt messze, igy hát itt terül opál messzeséged a szivem körül, nyitott könyv a határ, irkái benne ö gépekés barázdát a szántóvető. Vonatkerekek ha átzúgnak szívem fölött, s mégis épen felemelkedem, agyamba tapos húsz tonnás autó, temelléd húzódom, átmentén futó földiszeder-inda, tüskéid között érzem jól magam, mint hajszolt üldözött; eperlevelekkel barna vállamon nyúlok el a földön, árokpartokon. Valami szabadság igézete hi növény-létre válni, zöldet bontani — gyümölcs-érlelő nyár, sóvár messzeség sugarában élni, lélegzeni még. Azt hiszem, úgy hívják: önér­vényesítés, vagy ha fennköl- tebbek akarunk lenni: tehet­ség. A képességek önérvénye­sítés- hiányában semmit se érnek, tulajdonképpen nincse­nek is. Ha méltányosságra nevelem a gyereket, kiszolgál­tatottságra nevelem. Nincs más út, választanod kell, szolga leszel, vagy úr, gyilkos vagy áldozat, bárány vagy far­kas. .. Nem is kéne sokat erőlködnöm, hiszen minden gyerek született kényúr, úgy érzi, joga van a szüleit a vég­sőkig kihasználni. A legna­gyobb lelki nyugalommal vo­nul vissza most is, elvárja, hogy én mosogassak utána, amíg ő odabent a kedvtelé­seivel foglalkozik. Az apát elöntötte a keserű­ség. Már-már föllázadt: Nem, ezt nem tűröm tovább, a saját házamban . . . Aztán jobb be­látásra tért. Eh, igaza van, igaza, százszor is igaza. Ő még viheti valamire, nekem meg már úgyis mindegy, ön­ként fogadni el a vereséget, hajolni bele a szolgaságba, adni fel önmagunkat, az ön­megvalósítás valamikori áb­rándját, most érezte először, ez is okozhat örömet. Közben kinyílt c fiú szobá­jának ajtaja, a gyerek be- somfordált a konyhába, és megállt az opa mögött: — Tudom már, mi akarok fenni — mondta a fiú. Az apa egy pillanatra abbahagy­ta a mosogatást, és kérdőn nézett a gyerekre. Minisz terelnék — bökte ki a fiú. — Miért? — kérdezte az apa. — Hogy mindenkinek én parancsoljak. — És mit parancsolnál? Amit te mondasz. — Nem — fordult vissza a mosogató fölé az apa, —, az nem lenne jó. M ár a gondolatától is megrettent annak, bár­milyen légbőlkapott gondolat volt is ez, hogy ítélkeznie kell. A háta is be- leborsózott, amikor arra gon­dolt, mi lenne, ha egyszer tényleg minden, de minden rajta múlna. Ha annak árt­hatna, akinek csak akarna. Visszafizetné-e akkor a köl­csönt, a sok megaláztatást, igazságtalanságot, vagy meg­bocsátana? Nem, egyáltalán nem vágyott erre a választás­ra. Végleg félbehagyta a moso­gatást, megtörölte a kezét, visszafordult, és belenézett a fiú csalódott, kerekre nyílt szemébe. Elszorult 0 torka. Istenem, hót ez volt az a ti­tok, ez lett volna, ami mi­att.. . Segíteni akart nekem. Én meg képtelen voltam el­fogadni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom