Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-08 / 8. szám
Feltámadt a „komlói” spirituálé Viccelnek, ugratják egy- Spirituálé Kvartett, amely a pán Galyasi Géza hiányzik mást, mint régen, mint min- hetvenes éveik eleijétől jó a csapatból (Esztergomba dig.‘ És útra készülnek Fran- másfél évtizeden keresztül költözött), helyét Rab László, ciaországba. Újra együtt a sikert sikerre halmozott. Csu- a pécsi Kodály Gimnázium oktatástechnikusa foglalta el. A többiek, Kuncs István, Nagy Ernő és Szabó Szabolcs külsőleg megidősödtek egy kicsit, egyébként a szellem —, hogy stílusosak maradjunk: a spirit — ugyanaz, mint tizenöt évvel ezelőtt. A pécsi diákéveket befejezvén Komlón kaptak állást, ezért is nevezték őket utóbb Komlói Spirituálénak. így ismerte meg őket az ország, a televízió és a számtalan előadás révén. Lapozgatjuk a régi albumokat, s 'nincs olyan lap, melyről ne villanna föl valami apróbb-nagyobb élmény. Amikor a Nyírségből, Sopronból vágtattak haza még a szereplés éjszakáján, hogy kora reggel szólampróbát tarthasson ki-ki a maga énekkarának. Amikor Kovács Gyu'ával, Szakcsi Lakatos Bélával és sok más hírességgel együtt léptek fel a debreceni dzsesszfeszti válón, s még az Amerika Hangja is közvetítette a koncertet. Aztán egy találkozás a Golden Gate-tel, aki hívta őket közös budapesti városnézésre, de megint csak sietni kellett haza, az iskolába . . . Ma már valamennyien Pécsett tanítanak, a Leőwey- ben, a Széchenyiben. Csupán Szabó Szabolcs, aki köbben ledok tóráit, kötődik még Komlóhoz a Pedagóguskórus révén. „Senki nem vádolhat minket azzal, hocjy dezertáltunk. Tíz évet töltöttünk ebben a városban, s a körülmények, családi és más okok irányították úgy sorsunkat, hogy végül is a megye- székhelyen kötöttünk ki” — mentegetőznek kérdezetle- nül. Kitűnő kórusokat vezetnek, énékéinek is még (Rab László állandó tag a Nevelők Házában), így a nagy szerelemről, a spirituáléról talán már el is felejtkeztek volna, ha nem jön a franciaországi meghívás. Az AISH cserekapcsolata révén várják őket január 15-étől Gre- nobíe-ban, Lyonban és Párizsban. „Nem volna szép, ha csak a külföldi út miatt kezdenénk újra" - magyarázzák, miért vállalnak újabb (kellemes) terhet a nyakukba. December 11-én már bemutatkoztak a pécsi Székesegyházban. Nem volt reklámja az előadásnak, mégis zsúfolt padsorok előtt énekelték. — Az ősi spirituálé a szövegből keletkezett. Életsorsokból. Mi a dallamokból, a puszta melódiából indulunk ki, s költjük hozzá a harmóniát az eddigi tudásunk, ismereteink alapján. A magyarázat helyett ékesebben szól a zene. Nyilvánosan február 19-én hallhatjuk őket ismét Pécsett, a Csontváry Múzeumban. H. J. Panoráma Ez is színészsors Birgitt Jörgenson dán színésznő igazolta, hogy külföldön sem teljes a szinészek anyagi biztonsága. Elszegődött a Ram- löse nevű üdítő reklámhölgyének (képünkön). Ne kandúrral Nyolcadik éve egyvég- tében játsszák Andrew Lloyd Webber: Macskák című musicaljét a bécsi Théater an dér Wien- ben. Úgy látszik, ennyi elég volt, mert a telt ház érdekében Peter Weck igazgató néha már ingyen beengedi a macskabarát gyerekeket. A szellemes kikötés: Kamaszlányok kandúrral ne jöjjenek ! Pletyka és matematika A matematikusok nem jó keresztapák: az információs gépek egymás közötti kapcsolatát, „beszélgetését" elnevezték pletykának. Ez lett a tudományeddigi legtudománytalanabb elnevezése. Pécsi szerző egyetemi tankönyve A sztrájkjog nem a munkabeszüntetés joga Talán a napokba kerül a könyvesboltokba dr. Román Lászlónak, a JPTE docensének „Munkajog. Elméleti alapvetés.” című tankönyve. Ez a munka már azért is figyelemreméltó - azon túl, hogy a régiónkban, Pécsett él a szerző —, mert országosan több mint húsz esztendeje hiánycikk volt a munkajog egyetemi tankönyve. Dr. Román Lászlót kérdeztük: — Hol lesz tankönyv az ön könyve? — Egyértelműen a jogi fakultásoknak szántam. Ismerve azonban a hazai oktatás berkeit, biztonsággal csak annyit mondhatok: a pécsi egyete- imisták számára kötelező stúdium, az ELTE-n bizonyos fejezetéit kérik majd számon, a többi hazai jogi karon pedig majd eldöntik, kell-e, avagy az ottani oktatóik körében ki-ki a saját jegyzetei alapján kéri számon a diáktól a munkajogot. — Nézzünk néhány dolgot Ízelítőnek, ön az eddigi kollektív szerződéseket - mint a munkaadó és a munkavállalók közötti megállapodást — nem tartja szerződésnek. — Vallom, a szó igazi értelmében ezek tényleg nem szerződések, s ez nem magán- vélemény, több szakember véleményével összecseng. Ezek, a kollektív szerződésnek nevezettek valójában együttes dön. tések, mélyek jellegileg ugyan megfelelnek a demokrácia követelményének. A baj. inkább azzal kapcsolatos, hogy éppen gyakorlatias tartalmuk hiányzik. Például a kollektív szerződés lényegéhez tartozik a sztrájkjog, hogy az úgynevezett munkabékét annak feltételéül szabja a kollektíva — a szak- szervezet — hogy a munkaadó teljesíti-e a munkafeltételek jobbítására irányuló kollektív törekvéseket. — Azaz, ha úgy tetszik, illesse meg a dolgozókat a munkabeszüntetés joga?- A sztrájk nem azonos a munkabeszüntetéssel, nem a fogalom szinonimája. A sztrájkjog véleményem szerint jog a kötelesség teljesítés felfüggesztésére, megszegésére. S ez nemcsak a munkapadok mellett lehetséges, hanem például az egyetemi hallgatóknál, mint a tanulási kötelezettség megszegése. De beszélhetünk politikai ihletésű sztrájkról is . . . Éppen ezért volna fontos, hogy a sztrájkjogot külön törvény szabályozza, alapjaiban az Alkotmány, az egyéb szabadságjogokkal együtt,- Még egy dolgot végezetül: ön nem használja a szak- szervezeteknél az érdekvédelmi funkció kifejezést. . . — Én az érdekvédelem szó helyett az átfogóbb, érdekszolgálat kifejezést használom legszívesebben. Gondolja csak meg: a szakszervezeteknek egy olyan társadalomban, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonán nyugszik, az érdekek egyeztetésére, harmonizálására kell törekedniük. Azaz a termelést segítő funkció Imellett - amely nem terjedhet messzebbre, mint a kollektíva érdekének a realitásokhoz va- 'ó igazítása — részük van a társadalmi konszenzus megte- Iremtésében. S ez az eleve védekező pozíciót feltételező érdekvédelemmel ugye másként megy, mint' a józan mérlegelést, valamelyest jobban lehetővé tevő érdekszolgálattal. Kozma Ferenc Az előadás egyik jelenete a jobb szélen Sztálin szerepében: Balázsovits Lajos. Fotó: Nagy László Ösbemutete a szegedi Kisszínházban (Munkatársunk telefonjelentése). Dübörgő vastaps fogadta pénteken este Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei című regényének színpadi változatát Szegeden, a Kisszínház- bán, a darab sajtóbemutatóján. A könyv, amelyről annyit tudunk, hogy cselekménye a sztálini perek első nagy hulláma idején játszódik, nálunk pár hete jelent meg a könyvesboltokban. Világszerte pedig sikerlistát vezetett az utóbbi években. Szerzőjéről mindössze néhány adatmorzsát ismerünk. A most 78 éves Ribakov íróként Elkészült Rockenbauer Pál utolsó tűrafílm-sorozata ...És még egymillió lépés Végső nyughelyéül azengővárkonyi gesztenyést-választotta Egy éve ilyentájt szomorú szívvel számoltunk be arról, hogy Rockenbauer Pál író, filmrendező véget vetett életének, és utolsó kívánságára a zengővárkonyi gesztenyésben temették el. Sírja azóta zarándokhely lett. Decemberre elkészült, és január 8-án, vasárnap képernyőre kerül az a filmsorozat, amit ezen utolsó útján forgatott társaival. A Televideó kiadásában pedig teljes terjedelemben, 3 kazettán _ megjelent a Mástél millió lépés Magyarországon című emlékezetes filmsorozata. Az író és rendező Rockenbauer célja sohasem az volt, hogy rekordokat hajhászvavé- gig rohanja az Országos Kék Túra útvonalát (amit Szent István Túrának fognak elnevezni). Filmjeiben felmutatta a természet, szépségeit, a tájban rejlő művészeti, néprajzi értékeket. Ez az utolsó sorozata mégis jellegzetesen különbözik az előbbiektől. Minden látványosságnál fontosabb benne az ember. Nekünk, dél-dunántúliaknak azért is kedves lesz ez a minden vasárnap látható sorozat, mivel szülőföldünk, lakorán eljutott a Sztá fi n-díjig, majd tüneményes gyorsasággal egy szibériai lágerben „kötött ki”, ahol hosszú évekig szenvedett. Ez alatt igazi Íróvá ért. Nálunk is kiadott Nehéz homok c. regényében a zsidósorsot ábrázolja a Szovjetunióban. Az Arbat gyermekei 18 évig hevert fiókjában, míg 1987-ben a Druzsba Narodov közölte folytatásokban. A könyv két fő- és számos mellékszálon rendkívül izgalmas, érdekes korképet rajzol Szovjet-Oroszországról a 30-as évek derekán, amikor Sztálin a „győztesek kongresszusával” hatalma csúcsára jut, s ezzel megérlelődnek a feltételek arra, hogy elkezdjék a leszámolást valamennyi korábbi ellenfelével. Ehhez 1934 decemberében a Kirov-gyilkosság lövése jelzi a ,,start"-ot, amelynek előkészítésében Ribakov szemléletesen ézékelteti a biztonsági szolgálat új embereinek szerepét. Másik főhőse, a műegyetemista Komszomol- titkár, Szása, akit egy faliújságon társairól megjelent ártatlan bökversek .miatt letar-' tóztatnak és három évre száműznek. A plasztikus társadalomrajz rövid jelenetek sorozatában tárul elénk Ruszt József rendezésében. Negyven szereplővel és Piscator politikai színpadának eszközeivel: három- síkú játéktéren, a színek, a fények, a látvány, a vetítés, a pantomim, a groteszk, a zenei és a szcenikai effektusok s más hatáselemek széles körű alkalmazásával. (Díszlet és jelmez: Molnár Zsuzsa.) A tágas színpadteret mélységében ikonosztáz zárja le. Az előtérben balra Lenin alakja szemléli az eseményeket; jobbra Sztálin dolgozószobája. A színpadi játékban fontos szerephez jut egy szinte mindvégig’ jelenlévő néma szereplő: egy fehér ruhás kisfiú szimbolikus alakja. Sztálin olykor hozzá intézi paranoiás, szorongás szülte meditációit, máskor becézgeti, majd kedvesen a popsijára verve elküldi .. Az évtizedeken át gyerekként kezelt szovjet népről van szó ebben, az alcíme szerint „em béri színjátékban". Mindab bán, ami az alsó „gondolat sí,k” mögötti feszes jelenet sorban lejátszódik, abban, am a regény fontosabb szereplői vei történik, a „vágásokat”, jellegzetes kort és atmoszférát aláfestő zenei szemelvények és dübörgő ütemes tapsok kötik át. Mert az emberek milliói tapsolnak és lelkesednek... Miként Sztálin gúnyoros elégedettséggel megjegyzi: „Tapsolnak, mert félnek Sztálin elvtárstól .. ." Ruszt értelmezésében erőteljes hangsúlyt kap ‘‘Sztálin alakjában mindaz, ami történelmileg fokozatosan kialakította benne a középszerűség politikai félelmeit, kisebbrendűségi komplexusát, majd üldözési mániáját, amelyekkel, korszakosán meghatározta ■ népe sorsát. Mindez a görcsös és állandó öbfelmentés rögeszméjével társul: „A történelem, megbocsátja majd ezt (is) Sztálin elvtársnak ,. A szegedi előadás értelmezésére, megvalósítására nézve valószínűleg éles viták, történelmi tudatot formáló hatásában egyértelműen szép sikerek elé nézhet. Wallinger Endre Z| vasárnapi ko.tt, de a baranyai Kán, Go- rica vagy Kisújbánya állandó lakóinak száma sem éri el a húszat. Savaria— Szombathely, Jók, Körmend, az Őrség, Vas, a Zala völgye és a Göcsej, az ismeretlen Belső-Somogy, aztán Dél-Somogy után érkezett a stáb a Zselicbe. Külön filmet készítettek a Nyugati-, a Keleti-Mecsekről, a pusztuló, éledő zselici falvakról, a tolnai dombokról... Ezen a túrán és forgatáson szerette meg Rockenbauer Pál Zengővárkonyt, a varázslatos szelídgesztenyést. Akik ekkor találkoztak vele, mindörökre szívükbe zárták, és ma szomorúan állnak sírja körül. Talán, mert ő sem csak kamerával, nemcsak számító észszel, hanem szívvel fordult a világ felé. G. O. kóhelyünk benne a főszereplő. A túra és a forgatás héthónapos intenzív előkészítés után, 1986. augusztus 31-én Velenjben kezdődött a Szent Vid-hegyen, és október 12-én fejeződött be a szekszárdi szürettel. A stáb 43 nap alatt 680 kilométert tét meg gyalogosan öt megyén keresztül, Vas, Zala, Somogy, Baranya es Tolna vidékéin. Valameny- nyi megyeszékhelyen megfordultak, es ellátogattak 123 településre. A lélekszámot tekintve ezek között a |egki- sebb Pusztaszentpéter volt ahol csak egyetlen ember laTudósítás a „felelem földjéről”. Az Arbat * iT^ ,i 11
