Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-01 / 1. szám
«(x elmúl* én sporttörténetéből A nagy vesztes mégis nyerő volt „Leírni kell a modern világban is egy mércének, a férfiasság próbájának, amely megmutatja, tulajdonképpen mire is képes az ember. Erre csak egy összetett sportág lehet alkalmas.” — írta a század elején Coubertin, az újkori olimpiai játékok életre hívója. Nos, Coubertinme'k nem kellett sokat várnia, mert már 1912-től olimpiai szám lett az öttusa. Nekünk, magyaroknak pedig közel három évtizede szinte nemzeti sportágnak számít az öttusa. Az első egyéni olimpiai aranyat ugyanis 1960Jban Németh Ferenc szerezte, azóta pedig nemcsak az Olimpiákon, de az Európa- és a világbajnokságokon is mind egyéniben, mind csapatban az egyik legsikeresebb éremgyűjtő versenynek számít. Az idei olimpiát követően Kecskeméten találkoztak a magyar olimpikonokkal a hazai sportújságírók, ott mutatkozott be emberi oldaláról egy aranyérmes, aki képes volt nemcsak elviselni a sors által Szöulban reá mért kudarcot, de abból sikerült a saját, valom int a csapata szamara erényt és végül győzelmet kovácsolnia. A sportembert Fábián Lászlónak hívják, az olimpiai aranyérmet kivívott magyar válogatott tagija, aki ráadásul ezen az olimpián két vasat is a tűzben tartott, lévén, hogy két éve tagja a párbajtőr válogatottunknak is. Szöulban azonban egyetlen egyéni aranyat sem sikerült szereznie. — Sajnos, a sorsom már a lovagláskor megpecsételődött. Pontosabban már előbb, a sorsolásnál, amikor a mezőny egyi'k leggyengébb lovát kaptam ... — emlékezett vissza a szöuli eseményekre a ,,hattu- sázó" Fábián, akinek azt a lovat kellett megszelídítenie, amelyik előtte ledobta a lengyel Czyzowicz-ot. — Tudtam, hogy azzal a lóval sokra nem vi'hetem, csakhogy az is bennem volt: ha egyéniben nem is, csapatban még sokat számíthat, ha sikerül végigmennem a pályát. Hét verőponttal és időtúllépéssel, nagyon sok büntetőpont levonásával azért csak összejött 876 pont. Azt követően azonban — mondhatni — harapott minden számban, és a 47. helyről ve- rekedte fel magát az egyéniben a 7. helyig a csapatért. A vívásban már az övé volt a sárga trikó, nem volt ez másképpen az úszásban sem.- Pechemre rossz volt a lövésem, így minden energiámat a futásra kellett összpontosítani, hogy a fiúkkal a dobogó legmagasabb fokán végezzünk. Végül is sikerült! Lehet, hogy másoknak ez nehezen elhiihető, de akkor számomra többet jelentett, mintha egyéniben kaptam volna az aranyat, — mondta mindezt mosolyogva, holott az 1987. évi világbajnokságon csak a gyengébb lövése miatt maradt el a legfényesebb nemesfémtől és jutott neki a bronzérem, így Szöulban mindenki tőle várta az egyéni győzelmet. Amikor pedig azt kérdezték tőle: miként tudta túltenni magát a balsikeren, a következőket válaszolta: — Nagyon régen vagyok barátságban a sporttal, még Széchy Tamásnál kezdtem el úszni, majd a vízilabdacsapatból emelt ki Bodnár mester öttusázónak. Naponta 10-12 órát edzünk öt sportágban a sikerért. Tisztában vagyunk azzal, hogy ima a világon van 30—40 olyan felkészültségű öttusázó, akik közül az nyer, aki a legkevesebbet hibázik. Jómagam még csak 25 éves vagyok, mitagadás, eddig aranyérmet csupán csapctban nyertem, tavaly a vb-n, idén az olimpián, kétszer — 1983- ban és 1985-ben - ezüstérmes csapattag voltam. Éppen ideje, hogy 1989-ben a Budapesten rendezendő világbajnokságon jussak először egyéni aranyhoz. No, persze úgy, hogy továbbra sem mondtam le a párbajtőrről sem . . . Kapu László A helyszínelők úgy vélték, nem éli túl a balesetet Találkozás a „másik" Szabóval Talán furcsa dolognak hat, hogy abban az évben, amikor a magyar sportolók bőségesen gyűjtögették az érmeket a világversenyeken, számomra nem egy győztes vagy dobogós sportoló teljesítménye jelentette a legnagyobb élményt. Nem tudom, hogy annak a fiatal sportembernek, akiről most írok, mivel lehetne értékét mérni, de abban biztos vagyok, hogy bármit is használnánk etalonnak, nem val- lana szégyent. Szabó Péterről, a BVSC színeiben versenyző, de kaposvári úszóról van szó, aki a szöuli olimpia 200 méteres mellúszó döntőjében a nyolcadik helyen végzett. Elsikkad fölötte a figyelem, hiszen — s most legyen ő a másik —, Szabó József esélyeshez méltón ebben a számban aranyérmet szerzett. Péterre talán csak a szakma és az ismerősök figyeltek, de az egész ország biztosan nem. Pedig ez a nyolcadik hely az előzmények ismeretében fölér egy győzelemmel. Egy olyannal, ami még az olimpiai aranynál is fényesebben ragyog. Szabó Péternek önmagát kellett legyőznie. 1987. november 20-a volt számára a fekete nap. A BVSC csarnokából igyekezett kifelé, amikor elkezdett szaladni egy busz után. Figyelmetlen volt, egy 1200-as Lada pedig túl gyorsan jött és elütötte, a vádlija akkora ütést kapott, hogy három hétig bottal járt. Megsérült a szeme is, öt öltéssel varrták vissza a csonthártyáját, hárommal a szemöldökét. A legsúlyosabb számára mégis az volt, hogy a csuklója két helyen is eltörött, s az orvosok így fél év gyógyulási időt jósoltak. A helyszínelőknek az volt a véleménye, hogy nem éli túl a balesetet. Túlélte. Februárban ember- fölötti erővel megkezdte az edzéseket, s bár kissé viharos körülmények között, de megszerezte az indulási jogot, s ott lehetett Szöulban. Nem sokkal az olimpia után találkoztam vele Kaposváron, s már két hosszú beszélgetésen is túl voltunk, mikor a Damjanich utcai Gyergyai Albert Kollégiumba hívták élménybeszámolóra. Számomra, ez az október 27-i csütörtöki nap jelentette a legszebb élményt a sporttal kapcsolatban, 1988-ban. Szabó Péter most a bonni Európa-bajnokságra készül. Kívánom neki, hogy augusztusban úgy tekintse 1989-et, mint a siker évét. Hiszen, ha dobogón végez, akkor már nem a „másik Szabó” lesz, új Szabó- születik. Berzeviczy Zsolt Mandulagyulladás helyett gégeműtét Qtörős műtét utóra beszélni tanul a högyészí kapus Tanítója dr. Balázs Boglárka adjunktus (volt- tóncdalénekesnő) Vajon hányszor írták már le ás mondták el, hogy a sors időnként milyen kegyetlen rendező? Hogy a mostoha sze- reposztását mennyi szomorú történet példázza? Mert nem mindig azok a percek a legnehezebbek egy sportoló életében, amikor szembetalálja m°gát az ellenfelével. Fritz Fe- renc. a Hőgyészi HSC kézilabdacsapatának kapusa 18 éves sportpályafutással a háta mögött, 1981-ben még a csapat jövőjét, elkövetkezendő sikereit tervezgette. Kitűnő formában erezte magát, szorgalmas edzésmunkával készült, miért is 9°ndolt volna a visszavonulás- ra- Életében ekkor szólt közbe először a sors: a hasnyálmi- rigy-gyulladás megfellebbezhetetlenül megálljt parancsolt számára. Fájó emlék, a búcsúmérkőzése is elmaradt akkor. Aztán hét évvel később ... Nos , az idei júliusi jótékonysági mérkőzésről viszont szíves örömest lemondott volna. Nagy számú közönség állta körül a hőgyészl pályát, amelyre, előbb az egykori társak, a hazai öregfiúk és a slmontornyal old-boyok léptek. Aztán a HSC NB ll-es gárdája mérkőzött a Dunaújvárosi Kohász legénységével. Nemes gesztusként a mérkőzés 21 ezer forintos bevételét a Frltz család megsegítésére ajánlották feh A huzamos Ideje betegeskedő hajdani kapus csak feszengett a nézőtéren, amikor a sportolói érdemelt méltató szavak könnyeket csaltak a szemekbe. Megköszönni sem tudta ezt a fránya búcsúmeccset, hiszen műtété óta nem tud beszeln' a Frltz család életében nem kis megpróbáltatást jelentő szomorú történéseket felesege ^Szomorú Esztendő marad sikra elment a hangja, rekedtsége közel egy hónap után sem enyhült. Mandulagyulladásra gyanakodtunk, aztán március közepén dr. Pasa József dombóvári orvos megállapította a diagnózist: ciszta okozza férjem torokfájását és a rekedtséget. Ezután felgyorsultak az események. Pécsett április 15-én dr. Péter adjunktus ötórás műtéttel távolította el a cisztát a gégéről. Sajnos, mint kiderült, magát a gégét is ki kellett operálni. Tudja, a férjem sportolóként nem szerzett anyagi javakat, helyette viszont óriási akaraterőt. Nos, ennek köszönhette, hogy az ötórás műtét után másnap már felkelt a kórházi ágyból és megborotválkozott. A kétcsaládos apa most beszélni tanul. Erről felesége így beszél.- Július 17. óta hétfőnként Budapestre kísérem Ferit. A János Kórházban dr. Balázs Boglárka adjunktus (a hatvanas évek népszerű táncdal- enekesnője - a szerk.) fonlát- r|al, hanggyógyász rendeléseire járunk. Férjemet másik tíz betegtársával egyetemben ő éjre beszélni. Reménykedünk, az orvosnő szerint szépén javul Feri állapota. Hogy végül Is mikor mehet vissza munkahelyére, a Hőgyé- szi Vegyesipari Szövetkezetbe dolgozni, azt nem tudjuk . . . Amikor elköszönök a Frltz családtól, mindketten lekísér- ne a lépcsőn. Ö köszönésként maga elé emeli karjait. Éppen egy, mint védés közben, aml- °.r az NE3 ll-es meccseken kéményén meglőtt labda érkezeset várta. Nem mindig azok d percek a legnehezebbek 9y sportoló életében, amikor a küzdőtéren szembe találja m°gat az ellenfelével. Fekete László Hava tiint félmillió forint? Az új szövetségi kapitány beiktatását követő sajtótájékoztató végén Varga Miklós, az MLSZ társelnöke azzal búcsúzott, hogy gondtalanabb évet kíván, mint az 1988-as esztendő volt. Talán teljesül a kívánsága, de az tény, hogy a bundaügyben még nagyon sok a nyitott kérdés, és nem tudni, azok miként zárulnak. Az új év első napjaiban újabb fegyelmi tárgyalásokra került sor. A PMSC—Békéscsaba mérkőzéssel kapcsolatban mór csak két játékosnak van tisztáznivalója. Róth Antalt az MLSZ levélben hazahívta, de a válogatott labdarúgó egyelőre nem jelentkezett. Sokan úgy vélik, senki sem jön haza a hívottak közül, mert attól tartanak, hogy nem mehetnek vissza. Nos, erről szó sincs, az MLSZ ugyanis garanciát ígért a visszatérésre. Egyik játékosának sincs akkora vétke, mely súlyosabb büntetést vonna maga után. Valószínűleg a többség megússza pénzbüntetéssel. A külföldön lévőknek játékjoga sem függeszthető fel, mivel nem az MLSZ által szervezett bajnokságban szerepelnek. Réfi Gábornak, a Komló játékosának sem sikerült még tisztáznia magát. A vallomások szerint ő „sáro- sabb”, mint egykori klubtársai, s ezért nem került pont az ügyére. Az is lehet viszont, hogy csupáh az ügyintézés lassúsága miatt nem kezdheti a felkészülést társaival együtt. Az MTK-s Gáspár ügyvédje valószínűleg rámenősebb volt, mint Réfié. Ö ugyanis elutazott Békéscsabára, és kérte, hogy mondjanak véleményt: a kapus vétkes vagy nem. Mivel nem volt bizonyíték, a rendőrség írásba adta. és az ügyvéd másnap már kopogtatott a papírral az MLSZ-ben. A szövetség azonnal visszaadta a kapus játékjogát. Talán Réfi is, vagy esetleg ügyvédje aktívabb lehetne, akkor nem kellene újabb heteket várakoznia. Akkor viszont más a helyzet, ha bebizonyosodik, hogy Réfi valóban vétkes. vV A jólértesültek egyelőre csak találgatnak, de lehet, hogy meleg percek várnak a Görögországban edzőskö- dő dr. Puskás Lajosra. Nem volt szerencséje új csapatánál, felmondtak neki, de még egy hónapot ott tölt, mivel kivette szabadságát. A fizetést a szerződés lejártáig kapja, de munkájára már nem tartanak igényt. Vanak, akik úgy tudják, hogy dr. Puskás debreceni edzősködése idején a baráti körtől bundára kapott pénz egy részét eltulajdonította. A kiszivárgott hírek szerint neki kellett volna átadnia egy bizonyos összeget a Csepel—Volán mérkőzésen néhány játékosnak, hogy a Debrecen számára kedvezően alakuljon az eredmény. Ennek az összegnek azonban nyoma veszett. Ugyancsak hiányzik a Honvédnak adott pénzből is. A debreceniek félmillió forintról beszélnek, és sokak szerint ez a pénz az edző zsebébe került. Hogy valójában ki nyefte le a félmilliót, csak akkor derül ki, ha Puskás hazatér. Az is elképzelhető viszont, hogy ez alaptalan vád, s azért akarják Puskás nyakába varrni, hogy az igazi vétkesek eltereljék magukról a figyelmet. A sport öröme Egy film jutott eszembe miközben a szöuli olimpiai játékok megnyitó ünnepségét néztem. A Tűzszekerek című angol alkotás, amely az 1981- es budapesti nemzetközi sport, filmfesztiválon a nagydíjat nyerte el. Hugh Hudson többszörös Oscar-díjas műve a kitűnő rendezés, Dávid Wafkin nagyszerű operatőri munkája és Papathanion Vangelis azóta önálló életet élő filmzenéje miatt már önmagában is felejthetetlen moziélmény. Csakhogy a nagyszerű keret magvas mondanivalót is magában foglal. Felfoghatjuk a jelenkor problémákkal terhes sportjának szóló üzenetnek. Még a klasszikus értelemben vett amatőr sport korában vagyunk: 1924-ben, a párizsi olimpián. Egy skót és egy angol atléta kapcsolatát követi nyomon a film, attól kezdve, hogy a kezdeti rivalizálásból önzetlen barátság szövődik köztük, s mindketten olimpiai bajnokságot nyernek - éppen egymás számában. Hetvenegy évvel később vagyunk: labdarúgó BEK-döntőt közvetít a televízió. Emberek tucatjai maradnak holtan a brüsszeli Heysel-stadionban a tömegverekedés után. Aztán rövidesen arról értesülünk, hogy dopping miatt meghalt egy alig húszéves atléta. Az egyik sportág nemzetközi szervezete pedig bejelenti, hogy új súlycsoportokat állít fel, új alapcsúcsok lesznek, s változnak a versenyszabályok is. Mindezt — indokolják — a közönség jobb szórakoztatása érdekében. Benfentesek viszont tudni vélik, hogy azért, mert világklasszisok tucatja akadt fenn a doppingvizsgálatokon, s ennyi sportolót nem lehet eltiltani. Hajszoljuk az eredményeket, a rekordokat. A közönség könyörtelen: sztárok kellenek, nem névtelen közkatonák. Baj- nok azonban nem mindenkiből lehet. A többség számára önmaguk legyőzésének élmé- nye, a sport öröme marad. S ez legalább olyan fontos, mint a győzelem, a rekord. Szöulban sem győzhetett minden induló. Számukra talán vigasztalást jelentett Pier- re de Coubertinnek, az újkori olimpiai játékok atyjának jól ismert mondása: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.” Coubertin báró nem tudhatta, hogy 1988-ban mennyire aktuális lesz mondása. A montreali, a moszkvai és a los angelesi csonka olimpia ■után Szöulban valóban a részvétel volt a legfontosabb. Az ókori olimpiák idején a harcban álló városállamok bé. két kötöttek. Ez üzenet a mai kor emberének. Úgv tűnt, ezúttal értettek is belőle, hiszen a dél-koreai főváros minden idők legnépesebb olimpiájának házigazdája volt. A részvétel fontosságára való rá- ébredés — ez a legnagyobb gvőzelem, amit Szöül kapcsán elkönyvelhettünk. Egy zalai újságíró számára természetesen nagy él- iményt és örömet jelentett a ZTE férfi kosárlabda-együttesének kupagyőzelme és bajnoki címe vagy a Csuti SK női sakkcsapatának aranyérme. Mégis 1988. legnagyobb sport, élménye a szöuli olimpia volt a 11 magyar aranyérem örömével, büszkeségével, Ekler Elemér vasárnapi 7 Fábián László rakoncátlan lovával az akadály fölött LELÁTÓ
