Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Tizenhat pár szép kebel Kebelkeresőbe indu'lam a budapesti Maxim bárba - így kérte telefonon a VDN. Megköszöntem hát szépen a Radnóti Színpadnak a Szent Johanna drámafeldolgozásra küldött jegyet és kicsit feladván elveimet, a tisztelt olvasóknak adtam igazat. Elballagtam tehát a Maxim bárba és tisztelettel jelentem a VDN olvasóinak: szép keb-' let csak négy méterről, vagyis a színpadon láttam, ami persze még mindig jobb, mintha a háztetőn láttam volna. Közelről csak egy osztrák hölgy keble adódott, amikor a tizenegyedik pohár pezsgő után halkan, de stílusosan be esett az asztal alá. A hókeble meg kibuggyant s én szakértő szemmel meggusztáltam — kizárólag a VDN olvasói kedvéért! — meg egy akkorát lehelt, mint Rézi néni o búcsún. Hát ebben maradtunk! Volt még Super Magic Show, aztán „Argentin ördögök”, pardon „The Argentin Devils". Legjobban az Amanda Lear paródiát szerettem, mert mindig meghat, ha egy nő férfi akarna lenni, de nem megy neki. „Istenkém, már neki sem!?" - sóhajtott fel odébb egy vikszelt-kopasz, ám elegáns öregúr. Végre jött a tánckar, szépen felöltözve, ezüst cipőben meg ágyéknál ezüst bajuszkötőben, a többi — ohne. Tizenhatan voltak, ha balról számoltam, tizenöten, ha jobbról. És gyönyörű keblek! Szegény Szent Johanna, hát tudott ő igazából élni?... De lássuk csak... És jobbról tizenhat, balról már tizennyolc pár. . . Jesszusom, ez balról mindig több! Szóval matematikailag nem jött össze. Végül már ujjal mutogatva számoltam. Ettől fizetés után a közönség megtapsolt és kifele jövet azt hallottam németül: „Jó volt a száma ennek a hülye matematikusnak is!" Hát akkor boldog új évet! Földessy Dénes Mömozgolom ? Cini bordélyház terve ök ketten (Cini és Cicciolina) Fotó: Barcia Zsolt Szilveszter napján születtek Kevés olyan ember akad városunkban, aki születése után néhány perccel már 2 évesnek mondhatja magát. Tavaly 11-en, míg 86-ban 7- en látták meg a napvilágot az évfordulón, ünnep az új esztendő, ünnep a születésnap. Szabó-Földes Gabriella, o Janus Pannonius Gimnázium tanulója az idén válik nagykorúvá.- Engem soha nem zavart a születésem dátuma, ilyenkor szinte reggeltől estig „áll a bál". Délután a csalóddal ünnepelek, este pedig o barátaimmal búcsúztatjuk az óévet. Szinte hihetetlen, hogy valakinek még a neve napja is e dátumra essen. Vörös Szilveszter.- A hiedelemmel ellentétben valóban kétszer annyi ajándékot szoktam kapni, így ez a többszörös egybeesés „nem károsított" meg engem. Éjfélig nagykorúságom lesz a téma családom körében, az új esztendő első perceit viszont a barátnőmmel és „haverjaimmal” töltöm. Egy idős néni, aki pont éjfélkor született, mondta nekem: - Tudod, fiacskám, most hiányzik csak igazán az az egy év" - majd nevetett. Hogy idén kik lesznek az ÁB-bébik, azt még a cikk írásakor nem tudjuk. Egy biztos. Akárki is lesz, az 50 000 forintos életjáradékkal lesz gazdagabb. Jó egészséget és sok boldogságot minden újszülöttnek! Tóth Tamás ...és a Rákóczi tér nem szégyen? - Kik azok a tekintélyes szajhák? Az új esztendők csak jönnek, jönnek, a magyar kisember meg nagyokat pislog, hogy akkor hát most hogy is lesz majd . . .?? Zailatnay Cini- ről pedig kering a hír: bordélyházat akarna nyitni. De még egyet? Hisz ekkorát már úgysem tud, mint amekkora néha itt van!... Meg még pártot is?! — Drága Cini, most akkor párt? Vagy mozgalom? Vagy bordélyház? Ez alléié Ciccio- lina-hatás? — Dehogy! Ha a nőmozgalom, amit kezdeményezek, nemzetköziileg kiszélesedik, akkor ők Olaszországban segítenék! Ennyi őróla! A mozgalom pedig nem a hagyományos értelemben vett feminista, tehát női egyenjogú- sf tő mozgalom, ellenkezőleg: alapgondolata az, hogy a nő maradjon nő! A Reform hetilap kicsit félreértett: nem arról van szó. hogy e mozgalom elsősorban bordólyházak tagjaiból, vagy egyáltalán prostituáltakból áll majd. Va lójában a bordélyhoz csak egy esetleges, ám törvényesíteni kívánt pénzkereseti forrás lenne a szervezet számára. — Mozgalmi vezér lesz? — Nem! Ez a szervezet valamilyen társulási, vagy állami formában lenne életképes. Az én szerepem csupán annyi, hogy először mondtam ki: ha végig a társadalomtörténetben szükség volt bordélyokra, akkor annak oka van és egészségesebb, természetesebb megoldás, ha nyíltan vállalják és egészségileg ellenőrzik. Szó sincs arról, mintha mindenkinek az lenne a vágya, hogy ott legyen vendég, vagy vendégfogadó. Ez csak a sokféle életvitel egyike lehetne!- iMi az összefüggés az említett nőmozgalom és a nyilvánosház között?- Mindössze annyi, hogy a ház valószínűleg jólmenő üzlet lenne, akár egy étterem és elsősorban külföldiek számára. Hiszen ilyesmi a bűnözés keretei között most is virágzik. De mást is mondok: sosem tapasztaltam, hogy egyesegyedül a hivatalos hazai nőmozgalom valami lényegeset tett volna a nőkért, amit előtte még senki, vagy semmiféle más szervezet nem tett volna meg. Bárhová utaztam, mindenütt azt láttam, hogy ott komolyabb szerepük van a nőszervezeteknek. Modern formákat ke!l tehát találni, hogy a magyar nők kapcsolódjanak az egész világ nőszervezeteihez. Ez csak az egyik forma lehetne. Egyébként úgy látszik, Magyarországon még nem hallottak például a svéd asszonyházakról, avagy hasonló amerikai, NSZK-beli intézményekről, melyek úgy működnek, akár egy jutányos áru szálloda. A lakásínségben lévőknek is segítenek, pedig e három országban nemigen van lakásínség. Több vitát érdemelne ez a kérdés.- Végül is, ezt véli a fiatalság, vagy a nők jövőjének?- Ismétlem, ez csak az egyik megoldás, amit az emberi szabadság alapján elképzelhetünk. Még mindig jobb, mint a Rákóczi tér és főleg az egyéb kapcsolatok, amit titokban csinálnak, pedig nem szabad, nem illik, de sok úri vagy csak átlagos foglalkozású dolgozó nő jövedelem- kiegészítésképpen tesz. — Ezek szerint olvasta Hajnóczy Péter: Viktória című remek novelláját a tekintélyes állású ringyókról?- Igen, de a történelem is gazdag tekintélyes állású ángyokban. Aztán a Rákóczi tér?!! A lányok szót sem tudnak németül, angolai, koszosak, bűnözők és egészségügyi ellenőrzés híján nagyon veszélyes betegségterjesztők is. Biztos vagyok benne, hogy akiket mindez felháborít, vagy akik politikailag ellenzik, azok a Zolatnay Cini elképzeléséihez társadalmi talajt adó 'helyzetért, kizárólag őt teszik majd felelőssé. Pedig .. . Földessy D. Radio mellett, Talán tetszenek emlékezni, a múltkorokban említettem, hogy még negyvenöt utón is 'volt „cselédsors” a jobb módú gazdák egyike- másikánál, ahol a béres — elesett, szerencsétlen ember - évtizedekig hált az istálló széna-jászolában, nagyjából fizetség nélkül, csak a napi ennivalóért és levetett göncökért dolgozott o barmokkal és barmok között. Régi ügyek ezek — gondolná az ember -, amelyek néha feltűnnek a közel- történelem ködéből ... Most - napjainkban! - vall sorsáról egy 80 esztendős, magányos asszony, a rádió riporternőjének, s mondom, a történet m a i keletű. A mikrofonból hallani, amint szürcsöli a tejeskávét valamilyen presszóban talán, ahova a lány meghívta. Az idős asszony napjainkban a Keleti-pályaudvaron alszik, a múltkor egy buzgó vasutas föl is rázta, mondván „... miért nem megy haza, mama, nincs magának lakása!?” Nincs. Volt ugyan, mert elég régen fölkerült Pestre, még a negyvenes évek végén, majd néhány év múlva elszegődött cselédnek egy családhoz, ahol afféle mindenes munkát végzett: főzött, takarított, bevásárolt. „...Tudja, lelkem, én mindig takarékoskodtam nekik, a piacon mindig alkudtam, szóval ügyeltem, hogy takarékosan éljenek. Náluk laktam, volt két gyerekük, azok is már szépen megnőttek azóta. A férfi meghalt, és már nem volt maradásom. Egyszer leutaztam hét végén vidéki rokonokhoz, s amikor hazajöttem, nem engedtek be a lakásba, ahol évtizedeket töltöttem el velük, egy fedél alatt..." Az ajtót soha többé nem nyitották ki neki. Még a holmija is ott von a régi „gazdánál" ... A nyugdíjért - 3595 forintért — bejár a postára. A pályaudvar környékén van egy bisztró, ott költi el reggelijét, pohár kávé, két zsemle, ebédre kis főzelék és ha fogytán a pénze (egyszer ellopták az egész nyugdíját, csomagban őrzött cuccaival együtt a váróteremben . . .), szóval, ha kevés a pénze, akkor a Lehel téri piacon összeszedi a standok alá begurult üres sörös-, borosüvegeket... „Hol tisztálkodik"? - kérdi tőle a lány. „Széchenyibe járok hetente, a fürdőbe . . ." És a ruhák, alsóneműk? Azt is ki kell mosni valahol . .. Fürdés közben mossa a holmiját... ......Amíg jó idő volt. a Vé rmezőn szárítgottam a bokrokra terítve .. ." Hát így alakult egy házicseléd sorsa 1988-ban. Ajánlhatnánk ezt a rádiósriportot a fiataloknak, akik már elnézően mosolyognak - érthető módon - a régi fogalmak hallatán ilyesmin, hogy „béres, meg cselédlány, meg naccsága”, ...csak a „csövezést" értik, más előjellel persze, miként azt a 80 esztendős asszony űzi a mai napig is. Hallgattam egy másik köztiszteletben álló, nagyszerű, idős férfiú - vallomását is. Borsos Miklós Kossuth- díjas szobrászművész. Nemzetünk Nagy öregje. Többek között ezt mondotta — miután a riporter tapintatosan faggatta egyéb kedvteléséről: „Igen..., valóban hegedültem, ötven éven át napi egyórás gyakorlással. Aztán abbahagytam, mert rájöttem, hogy a saját igényeimnek megfelelően tulajdonképpen nem is tudok jól hegedülni . .Mélységes tiszteletet érzek a Mester iránt. És eltanulni tőle a bátorságát. Magamnak és másoknak is ajánlva ... Ebben a nagy össznépi zenekarban ugyan hányán muzsikálnak úgy, hogy hamis hangot fognak, de erre nem jönnek rá, csak húzzák és húzzák a vonót, veszettül, kivilágos virradatig, elképesztő osakönyösséggel... 4 vasárnapi (Szilveszteri) Panoráma Mikor jön a Dávid? Ez itt Goldie Hawn művésznő katonalány szerepben, amint a Privát Benjamin című filmben Dávidra gondol. A Warner Bross filmgyárban sokat beszélnek szép szájáról. Bőripari vonzerő Rosanna Schioffino, a nemrég még csodaszép volt olasz filmszínésznó Nápolyban botrányos körülmények között kötött új házasságot. Elvetette magát egy kozmetikus férfival, akiről kiderült, hogy még három felesége van szanaszét Olaszországban. Hiába, a bőripar — természetesen az arcbőrre gondolunk! — hölgyek számára igen vonzó! Hová meredt el szép szemed világa? Ez a fotó egy hollywoodi évkönyvben jelent meg. mint bizonyos brazil Donna Lucia nevű hölgy fényképe. Nevezett hölgynek nem tetszett a saját fotója, ezért beperelte a ki. adót. Tipikusan ilyen esetekre mondogatta boldogult Erb János kollégánk: „Én fotóriporter vagyok, nem plasztikai sebész !" Hu-hu-huuuuu! A Sportmagazin című német nyelvű folyóirat a sport bizalmas titkairól számol be. A szabadfogású birkózás képünkön látható intimitása közben a megfogott kövér úr a magazin szerint így üvöltött fel: „Hu-hu-huuuuu!” Meg is értjük! Hegedű...
