Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-30 / 30. szám

2 Dunántúli napló 1989. január 30., hétfő Európa helyét keresi a gyorsan változó világunkban Hitünk és meggyőződésünk szerint a reformok útján haladunk Grósz Károly beszéde a Világgazdasági Fórum tanácskozásán (Folytatás az 1. oldalról) — Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a Világ- gazdasági Fórum tanácskozá­sán — jelentette ki bevezető­ben az MSZMP főtitkára. — A politikai és gazdasági döntés­hozók kötetlen eszmecseréi se­gítik a világméretű gazdasá­gi haladást és a nemzetközi stabilitást. Szívesen fogadtam meghívásukat, mert ez is jelzi a világ politikai és üzleti kö­reinek kitüntető figyelmét Ma­gyarország reformpolitikája és nemzetközi törekvései iránt. Genscher alkancellár úr sza­vait jó érzéssel és megnyug­vással hallgattam. Gondolatai az együttműködésről összecsen­genek a mi szándékainkkal is. Európa — Keleten és Nyu­gaton egyaránt - helyét kere­si a gyorsan változó világunk­ban. Gyermekeink már a har­madik évezrednek . tanulnak. Most dől el, mit visznek ma­gukkal a XX. század tanulsá­gaiból Szembenállás vagy együttműködés, bizalmatlanság vagy bizalom, pusztító háború vagy kölcsönös biztonság - ennek eldöntése a mi közös felelősségünk. Századunk realitása, hogy Európa népei boldogulásukat c fejlődés különböző útjain keresik — folytatta az MSZMP főtitkára. - Nagyon eltérő fej­lettségi szintről indulva ön­magunkhoz és a világhoz mér­ve is hatalmasat léptek előre. A nemzetek joga társadalmi rendszerük szabad megválasz­tására a jövő törvénye is. En­nek szigorú tiszteletben tartása az együttélés alapvető köve­telménye. Korunk másik fontos tanul­sága, hogy a népek, nemze­tek nem alakíthatják egymás­tól függetlenül életüket, a sor­suk törvényszerűen összefonó­dik, együttműködésük meghat­ványozza erőfeszítéseik ered­ményességét. Grósz Károly a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy az európai államoknak a jövő­ben is tiszteletben kell tarta­niuk a második világháború nyomán kialakulj realitásokat, de a népek döntését ma nem korlátozzák a háború tőlük ide­gen törvényei. Szabad akara­tukból választhatnak: együtt vagy egymás ellenében. „Ma­gyarként és európaiként hi­szem, hogy a 90-es évek Euró­páját a fejlődés, a humánum, a demokrácia, az együttműkö­dés értékeinek kell jellemez­nie." A közös Európa megterem­tésének útja kétirányú. Mind­két félnek nemcsak lehet, de kell is közelednie a másik fé­lé. abban a biztos tudatban, hogyha nem is számíthat köny- nyű- előrehaladásra, de nem zsákutcában halad. „A közös érdekek és ne az ideológiai előítéletek, a józan ész és ne bálványok vezéreljék cselekvő sünket!" - mondotta. Meggyőződésem - folytatta a főtitkár -, hogy a népek összefogása felel meg a világ­fejlődés fő irányának is. A világgazdaság sem működhet a régi módon, amikor a népek sorsközösségének felismerése politikai, társadalmi erővé vá­lik. A jövő évtizedet egy sok- pólusú világgazdaság jellemzi. Nem törvényszerű azonban, hogy ez a különböző térségek fejlődésében leküzdhetetlen gazdasági és technológiai le­szakadáshoz vezessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok, Japán, Nyu- gat-Európa gazdasági növeke­dése egyúttal a fejlődő világ és a szocialista országok esé­lyeit, az együttműködés lehető­ségeit is bővítse. A polarizáló­dás ne regionális hatalmi blokkok létrejöttét, ne az elkü­lönülést eredményezze, mert ez komoly kockázatot jelent nemcsak a kívülrekedőknek, 'hanem az egyes csoportoknak is. A protekcionizmust, a gaz­dasági szembenállást, a bi­zonytalanságot növelné, s ve­szélybe sodorná a nemzetközi élet kedvező alakulását. Az eredményesen fejlődő Nyugat-Európa a stabil, ki­egyensúlyozott európai és nemzetközi viszonyok egyik fontos tényezője. Értékeit tisz­teletben tartjuk. Őszintén kí­vánom, hogy a nyugat-európai integráció fejlődése népeik boldogulását, s egyúttal egész Európában a gazdasági együttműködés meglévő korlá­tainak felszámolását segítse - mondotta Grósz Károly. A jövő évtized fejleményeit jelentős mértékben az hatá­rozza meg, hogy a szocialista országok képesek lesznek-e öt okolt lemaradásukat felszá­molni és minden tekintetben Európa más államainak part- . nerévé válni. A szocializmus történelmi próba elé került, s e felisme­rés óriási belső energiákat szabadít fel. Erejét megsok­szorozza az a tény, hogy a megújulás az egyes országok nemzeti sajátosságaira épít­kezik, s így segíti a külvilág ösztönző hatásainak érvényesü­lését. A szovjet peresztrojka, a szocialista országok reform- mozgalma 1917 óta a ‘szocia­lizmus legnagyobb vállalkozá­sa, igazi európai léptékű tel­jesítmény. A szocialista orszáqok azon­ban átmenetileg kritikus esz­tendők elé néznek. A törté­nelmi tapasztalat azt mutat­ja, hogy a korsze/ű termelési szerkezet, a hatékony gazdál­kodás árát meg kell fizetni, vállalva a fogyasztás átme­neti csökkentését, sőt indokolt esetben a munkanélküliséget is. A megújulás azonban a gazdasági stabilizáció és a fo­kozatos növekedés lehetőségét ígéri. A KGST reformja egy­ben az integráció tényleges nyitottságának is forrása. A szocialista országok eb­ben az esetben - mutatott rá Grósz Károly - felzárkózhat­nak a világgazdaság fő áram­lataihoz; stabil, kiszómitható partnerként vehetnek részt a nemzetközi viszonyok formálá­sában. Ha a politikai és gazdasági reform a külső ne­hézségek, a belső gondok sú­lya alatt megállna, Vagy el­torzulna, az európai és a nemzetközi légkör válna fe­szültebbé, egész földrészünk lenne szegényebb. „Nagyon sok függ a gazda­sági körök reális értékítéleté­től, viszonyától. Jovaslom, jöj­jenek el .Budapestre és a Vi­lággazdasági Fórum regioná­lis tanácskozásán vitassuk meg a kelet-nyugati együtt­működés kérdéseit.'' Az emberi jogok fontossá­gáról szólva Grósz Károly le­szögezte: „Nincs európai enyhü'és, nincs bizalom, ha egyetlen ország is akad, ahol megsértik, lábbal tiporják az emberi jogokat, ahol sérel­mek érik a nemzeti kisebbsé­geket." Mi, magyarok - mutatott rá — elindultunk a közös Európához vezető úton. Egy­szerre valósítunk meg refor­mot a politikában és a gazda­ságban. A reformprogram rö-. vid távon a helyzet stabilizá­lását, hosszú távon olyan struktúra kialakítását szolgál­ja, ami biztosítja a nyitott, humánus, demokratikus fejlő­dést, s lehetővé teszi erőtel­jesebb integrálódásunkat az európai és a nemzetközi fo­lyamatokban. A reform eredményességét az dönti el, sikerül-e növelni a társadalom, a gazdaság teljesítményét. Az 1988-as gazdasági programunkat tel­jesítettük. Erre utol, hogy a konvertibilis kereskedelmi mér­legben jelentős fordulat ment végbe, ami számunkra és partnereink számára is biza­kodásra ad okot. Szabadkereskedelmi övezet létrehozásával, vegyes vállala­tok alakításával, a működő tőke bevonásával a hagyomá­nyos ’ kereskedelmi kapcsolato­kat kitágító termelési együtt­működésre törekszünk. A kül­földi tőke - hangoztatta - már ma- is biztonságban érez­heti magát nálunk. S ezt nem­csak politikai szándékaink, de új törvényeink is garantálják. Hosszú távon megnyitjuk a határokat a tőke, a szakisme­ret, az információk, a mun­kaerő szabad áramlása előtt. Tisztában vagyok vele, hogy a világgazdasági nyitásnak „ára” van. A szerkezeti át­alakulás fájdalmas és időigé­nyes folyamat. Nagymúltú szakmák felszámolását, a megszokott munkahelyek meg­szüntetését, a kialakult jöve­delmi viszonyok, a kivívott po­zíciók, kialakult élet- és ér­tékrendek megváltoztatását követelik. Mégsincs más utunk. Ugyanakkor mi a magyar néptől jövője érdekében nem áldozatot, hanem nagyobb kezdeményezőkészséget, vál­lalkozókedvet, az alkotó ener­gia elismerését és megbecsü­lését, a tudás gyarapítását és hasznosítását kérjük. Mindez csak akkor lehetséges, ha to­vább demokratizáljuk a poli­tikai viszonyokat, korszerűsít­jük a politikai intézményeket, felszámoljuk azokat a kötött­ségeket, amelyek visszatartják oz alkotó közösségeket, javít­juk a közállapotokat. Hazánknak — hangsúlyozta a továbbiakban az MSZMP főtitkára - adottságainál fog­va egyidejűleg kell orientálód­nia mindkét nagy európai in­tegrációra. A jövőben is ér­dekünk az együttműködés kor­szerű, igényes fejlesztése a KGST-vel. Az Európa sorsáé't érzett felelősség és gazdasági fejlődésünk egyaránt igényli a kapcsolatok bővítését az Euró­pai Gazdasági Közösséggel, sőt az együttműködés új le­hetőségeinek feltárását az EFTA-országokkal. Bővíteni kí­vánjuk kapcsolatainkat az Európa Tanáccsal és az Euró­pai Parlamenttel, a Nyugat­európai Unióval. Készek va­gyunk közvetlen együttműkö­désre minden erre hajlandó politikai párttal, társadalmi erővel. Hazánk aktívan részt vesz az ENSZ, a GATT, a nemzet­közi pénzügyi intézmények munkájában. Nyitott az együtt­működésre a világ minden országával abból a meggyő­ződésből, hogy ez felel meg a világ, Európa és a mi né­pünk érdekeinek. „Mi hitünk és meggyőződé- sürtk szerint a reformok útján haladunk a jövőben is, mert ez felel meg nemzeti érde­künknek. Tartós előrehaladás­ra azonban csak akkor van esélyünk, ha legfőbb partne­reink politikai szinten, a gaz­dasági körök és a multilate­rális szervezetek a gazdasági­pénzügyi együttműködésben támogatják erőfeszitésein'ket. Hiszem, hogy az európai né­pek érdeke is a stabil, fej­lődő szocialista Magyaror­szág" - hangoztatta végezetül Grósz Károly. Horn Gyula Szöulban Horn Gyula külügyminiszté- riumi államtitkár és kísérete hivatalos meghívásra vasárnap délután Szöulba érkezett. A magas rangú kormánytagot a Kimpo repülőtéren Szin Dong Von külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt Étre Sán­dor, hazánk állandó képvisele­tének vezetője is. A sajtó kér­déseire válaszolva Horn Gyula bejelentette, Hogy a látogatás célja a teljes körű diplomáciai kapcsolat felvétele a két or­szág között. A magyar—dél-koreai meg­beszéléseken a gazdasági és kereskedelmi egyezmény alá­írása mellett a legfőbb téma a múlt évben megkezdődött közvetlen kapcsolatok tovább­fejlesztése lesz. Amint arról Csányi Sándor* a Magyar Gaz. dasági Kamara szöuli képvise. létének a vezetője az MTI tu­dósítóját tájékoztatta, 1988-ban (novemberi adatokkal bezáró­an) a magyar export 11 millió dollár értékű volt. Pozsgay Imre nyilatkozata a Rádió 168 óra című műsorában Az MSZMP KB történelmi albizottságot hozott létre a felszabadulás utáni korszak elemzésére. Az albizottság a napokban ülést tartott, mun­kájáról Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter nyilatko­zott szombaton a Rádió 168 óra című műsorában. •Kérdésekre válaszolva szólt arról, hogy Nagy Imre politi­kai rehabilitációja ma még nem történt meg és e tekin­tetben jósolni sem szabad. A feltárt dokumentumok azt iga­zolják, hogy az 1954-55-ös politikai „miniválságbah" Nagy Imrének volt igaza. Ami azonban 1956-os szerepét, te­vékenységét illeti, akörül még zajlanak a viták. A megítélést árnyaltabbá tehetik új belső, és külső összefüggések. Példá­ul az a körülmény, hogy ez a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban törtéit; egy oligarchisztikus és a nem­zetet is megalázó uralmi for­ma elleni felkelésnek. — A történelemben még visszamenőleg sem lehet vég­legeset mondani — folytatta. Ha a tények tisztelői vagyunkr akkor tisztelettel kell lennünk azokkal a tényekkel szemben is, amelyek esetleg ezután de­rülnek ki. Ám azt mindenkép­pen szeretném hozzátenni, hogy ezzel a történelmi meg­ítéléssel a politika, a történe­lemtudomány és a közvéle­mény nagyon közeledett egy­máshoz. Az a sommás ítélet, amelyik egyetlen kifejezéssel,: ellenforradalomnak minősítette az 1956-ban történteket, a közvéleményben és a páttag- ság nagy részében is meglé­vő érzületet fejez ki; ez vi­szont az eddigi kutatások alapján nem állja meg a he­lyét. Pozsgay Imre rámutatott: ,,Az események elemzésénél nem 1956-hoz, hanem egy ko­rábbi időszakhoz kell vissza­menni: ahhoz az 1948-49-ben vállalt vagy kényszeredetten vállalt szocialista modellhez, amelyik egészében úttévesztés- nek bizonyult, s a működés* képtelenségét igazoló jelenle­gi válsághoz vezetett”. A többpártrendszerről szólva elmondotta: — Meg kell tanulni az együttélést egy, két vagy több párttal is. Az MSZMP nem mondhatja meg és nem is akarja megmondani, hogy melyikük lesz komoly tényező­je a magyar politikai életnek. Lehet, hogy velük partneri vi­szony alakul ki, ám * lehet, hogy éppen ellenzéki szerep jut azoknak, akik ezt a part­nerséget vagy koalíciót nem tudják vállalni. A jelenlegi társadalmi-politikai válságban nem különböző politikai moz­gások játszók a szerepet; ezek annak következményei. Alapvető gond: immár 15—20 éve nem sikerül elérni, hogy az alapfolyamatok és a poli­tikai szándékok egyirónyba menjenek, ezek minden aka­rat ellenére eltérnek egymás­tól. Ez mutatja, hogy szerkeze­ti bajok vannak.’ Ezek közé tartozik, hogy nem volt iga­zán mélyreható politikai vita, amely á voluntarizmusnak, az önkéntes döntéseknek' gátat szabhatott volna. Pozsgay Imre válaszolt ar­ra a kérdésre: készül-e elem­zés a Kádár-korszakról?- Erről a korszakról is el kell számolni, de nem sok ígéretet tudok tenni azoknak, akik ezt a személyes leszámo­lás formájában képzelik el - mondotta. — A rendszernek a lényegéhez éppen az tartozott, hogy a személyes felelősség, és általában is a felelősség tettenérhetetlen volt. Bár két­ségtelen, azoknak, akik vezető szerepet vállaltak ebben a korszakban - függetlenül at­tól, hogy maguk is rabjai voltak egy struktúrának —, na­gyobb a felelőssége, mint azoknak, akik elszenvedői vol­tak ennek a korszaknak. Az elemzést nem valamiféle fitu- ális leszámolás formájában, hanem az európai civilizáció szabályai szerint kell véghez­vinni, kulturált kiegyezési for­mában. Ám a felelősséget föl kell vetni, és ezt nem kerül­heti meg a legújabb korszak sem. Azt is vizsgálnunk kell - bár ez a szó klasszikus ér­telmében nem tartozik a tör­ténelem körébe —, hogy 1988 májusa óta miért mennek las­sabban a dolgok. És miért nincsen olyan mélyreható át­alakulás, mint amilyenre szük­ség lenne a gazdaságban, a társadalmi tevékenységben. Végül szólt arról: a bizott­ság az eddigi történelmi do­kumentumokat, a munka rész­leteit eddig azért nem tárta a közvélemény elé, mert még nem készültek el vele. Aho­gyan, folyamatosan, az új tör­ténelmi ismeretek birtokába jutnak, úgy azokat még a központi bizottság ülései előtt nyilvánosságra akarják hozni. Elhalasztotta állásfoglalását a Magyar Demokrata Fórum pécs-baranyai szervezete A Magyar Demokrata Fórum pécs-baranyai szervezetének ideiglenes vezetősége szombat 9 ólára hirdette meg értekez­letét a pécsi Kodály Gimná­ziumba. A mintegy háromszáz MDF-tagnak arról kellett vol­na kialakítani álláspontját az országos értekezletre való ké­szülés jegyében, hogy a párt­törvény megjelenésekor párttá alakuljon-e át a fórum, vagy pedig megmaradjon laza szö­vetségnek. Ám túl sok napirendi pontot fogadott el az értekezlet, sok beszámoló hangzott el (még a Cserkészszövetség képviselője is zászlót bontott a tanácsko­záson), így a fő kérdés éide- mi vitájára olyan későn került sor, amikor 'már szavazotképes sem volt a gyűlés. A szombati MDF-értekezle- ten részt vett Csurka István író, az MDF Országos Elnök­ségének tagja is, aki azért megadta az alaphangot a párt-nem párt vitához: az MDF nem szocializmusban gondolkodik, ezért párttá sem kíván lenni egy leendő szocia­lista többpártrendszerben. B. L. A Pécsi Faipari Szövetkezet szeretettel várja kedves' vásárlóit MINTABOLTJAIBAN: Pécs, Kossuth L. u. 50. Mecseknádasd, Rákóczi F- u- és a Bolgár Néphadsereg útja 10. szám alatti pécsi központi bemutatótermünkben. A Pécs-Reménypusztai „Új Élgt" Mgtsz. felvételre keres autó-és motorszerelőt Legalább 5 éves gyakorlat szükséges. Jelentkezés: Pécs-Reménypusztán, a személyzeti vezetőnél. (41 -es autóbusz-végállo­más.) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom