Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-28 / 28. szám
kay ida Súlyos mennybolt Eltemették az öreg cigányasszonyt. Eúlyos a mennybolt, mint a pap szava. Le9yen övé az irgalom. Az Éden. ^ova elment, vén vándor, haza. H°9yogjon téli békesség fölötte. 0n9yain, arcán boldog glória. Itemették az öreg cigányasszonyt. °9adja férgek, fáraók hona. ÁK MÓR aplemente éretlek kétkezi szerelemmel, szeretlek, mint akit esküje ver. Sltu az égre: Járvány. lHo|dszemü este várj rám. éretlek gyöngyöző álmaimmal, ^retlek, mint akin nem fog a baj. ments meg most már fámtól, "ö'yök-eb szív vár, Vért csahol. P zeretlek, magam helyett téged, 6n9em m(jr semmi láng nem éget, .rne9ecetesedett a bor, eifájditó a férfikor, ^*retlek s szorítalak nagyon, el nem hagysz, ^°9arnat el nem hagyom. Veretlek, s hogyha lemegy is a nap, *9e<* féllek, l'ert' éjszakáimat. ^ndi József ■ Harmadik Ehetőség (térti um datur) b aki i$ ¡7*' Jó gazda, ám rossz szolga, lat • szo*9a> de rossz gazda. [o!it,'S tudunk, hogy valaki egyszerre k,n as> illetve alkalmatlan mindkettöKörmendi Károly nyugalmazott tetőfedő mester Jó gazdából lépett elő a címzetes szolga. Denaturált szolgálat a szolga-gazda dolga. Szegény magam fölsége, ki rokona vagyok ?! Szolgálnék? — Meg sem lát Alkalmazó-alkalmazott. Szabo Is tu an filmrendező az egí kihíuasrol — Az utóbbi hetekben több fórumon is hangot adott nézeteinek a hazai televíziózás jövőjéről Szabó István, Kossuth- és Oscar-díjas filmrendezőnk. Egyik vitaindító előadónak kérték fel a múlt év november közepén megrendezett 28. miskolci tévéfesztivál Kihívások és televíziózás a 90-es években témájú, szakmai tanácskozására. Ugyancsak ebben a tárgykörben felszólalt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén is. Az egész ország tévénéző táborát érintő és érdeklő gondolatairól ültünk le beszélgetni Szabó Istvánnal. — Hogy milyen lesz a televíziózás a 90-es években, már korántsem a jövő, hanem a jelen problémája. Nem vagyunk lépéshátrányban a kérdésfeltevéseinkhez képest? — A kérdések a 90-es évek televíziózására vonatkozólag nem újkeletüek: eléggé régóta tudjuk, minek nézünk elébe - hangzott Szabó István válasza. - Ma már azonban egyáltalán nem szükséges látnoki képesség ahhoz, hogy tisztán lássuk a helyzetet. Már most, a 60-cs években megjelentek a légtérben és egyre több ember számára nálunk is foghatók a külföldi műholdas adások. Ha nem akarjuk, hogy ez Legyen nemzeti kincsestárunk a televízió a műsoráradat elsodorja a szemünk elől a mi nemzeti televíziónk adásait, szemléletet kell váltanunk. S ez nem megy, csakis koncentrált szellemi ráfordítással. — Mi mostanában mindent inkább az anyagi ráfordítások függvényében vizsgálunk. — És közben megfeledkezünk, milyen értékek mennek veszendőbe vagy maradnak kihasználatlanul. A mi televíziónk nem számíthat arra, hogy a hatalmas mennyiségű műholdas műsorkínálattal úgy állja a versenyt, hogy minőségileg felülmúlja mindazt, amit azok nyújtanak. Erre képtelen lenne. Nem is ez a| dolga. Annyi mindenünk van, oly nagy szellemi tulajdonunk, amire a televíziónk alapozhat, hogy a fordulat magától kínálkozik.- A fordulat?- Igen, mert a magyar televízió mindeddig, pazarló módon, nem nyúlt ki ezért a vagyonért, parlagon hevertette. S most már a kiRTvás oly mértékű, hogy a fordulat nem halogatható tovább. A 90-es évek hazai televíziós igényeinek az felel meg, ha mind valóságos, mind átvitt értelemben — a saját nyelvünkön beszélünk. Ehhez pedig a magyar kultúrának a mainál színvonalasabb és céltudatosabb jelenléte szükséges a magyar televízióban.- Ezt ma mi akadályozza meg? — Sok minden. A gondolkodásmód. A szemlélet. A struktúra. Miért kell az élő magyar irodalom, a kortársi zene, mozgókép, tudomány stb. alkotásainak egymástól elhatárolva, elidegenítve, sokszór egymást átfedve megszületniük, és publikumot keresniük? Legkivált- képpen a televízió kapuinak kellene kitárva állniuk, hogy az új, izgalmas magyar szellemi művek, korszerű művészi üzenetek beáramolhassanak. Számomra érthetetlen és elfogadhatatlan a jelenlegi bezárkózás. Persze, a világért sem akarok igazságtalan lenni. Szellemi életünk legjobbjainak is fel kellene adniuk lenéző magatartásukat a televízióval szemben.- Ki tegye meg a kezdeményező lépést?- Egyoldalúan ez nem megy. De most inkább a televízió munkatársain a sor. A magyar szellemi élet alkotó egyéniségeit és közösségeit fel is lehet izgatni, el is lehet csábítani, új utakra is lehet vezetni a televízió több milliós közönségének a szolgálatára. Nekik talán jó, ha az emberek szabad idejük nagy részét a műholdas műsorok nézésével töltik? Az értelmiség alkotó, gondolkodó képviselőinek fel kell ismerniük, hogy csak szellemi összekapaszkodással véd- hetjük meg helyünket és identitásunkat a televíziós műsorokkal átszabdalt légtérben és a nézői tudatvilágban. Ez nemzeti ügy.- Ezek szerint a Magyar Televízió állandó versenyhelyzetbe került, amihez a fennállása óta nem szokott hozzá. De hát a kommersz műsorok áradatával szemben képesek-e a nemes művészi produkciók a iiézöket magukhoz hódítani?- A mi televíziónknak egyetlen esélye van a csatornák konkurenciájában: ha a magyar kultúra és szellemi élet képviselőit, műhelyeit is versenyre készteti.- Az imént összekapaszkodásról beszélt. Nem mond ennek ellent a verseny szükségességének hangoztatása?- Mind a kettő a szellemi alkotás hatásfokát erősíti. Én a Magyar Televízió alkotó szerepét nem abban látom, hogy minden művet „házon belül" állítson elő. Mind az összefogó, mind o minőségi versenyre ösztönző feladatát úgy teljesítheti a legjobban, ha az eddiginél sokkal szélesebb mezőnyből meríti a műsorigényeit. Ha a magyar kultúra teljes alkotógárdáját a belső munkatársának tekinti, s úgy is becsüli. S ezzel a televízió máris alapot, értelmet, tartalmat ad az egészséges versenynek. Hiszen válogathat. A jobbat, az értékesebbet, az érdekesebbet juttathatja el a képernyőre.- Aligha zárható ki ebből a tévedés veszélye.- Megéri a kockázatot. Sas György A sztmásán köhögve zötyög velünk az öreg Ikarus a késő délutánban a kajla főutcán. Az agyforraló hőségben a faluban egyetlen embert se látni. A házak — lógó madórszárnyakra emlékeztető zsindelytetővel —, tikkad- tan ácsorognak a hepehupás utca két oldalán. A buszmegállóban senki, az asztmás jármű kínlódva halad tovább. Verítéktől csillogó arcomat tö- rülgetve hallgatom az ülésközökből, nyikorgó ülések alól időnként megújuló libagágogást, a kendős kosarakba préselt tyúkok, csirkék kotyogását.- Hazatérőben a piacról — veszem tudomásul egykedvűen, s már le is hunynám szemem a dombhát mögé ereszkedő nap szúró sugarai elől, ha nem pillantanám meg a faluvégről körülbelül fél kilométerre a rozzant faházat, és nem keltené fel figyelmemet az óriási betűkkel tolakodó, pattogzó festésű cégtáblája: BERECZKY SZILÁRD ÚRISZABÓ FAZONOK LEGÚJABB DIVAT SZERINT A tehénlábnyomokkal teleszórt, letaposott rét hátterével a látvány egyre groteszkebb. A deszkaépítmény ablakai betörve, nyitott ajtaját szél pofozza, zárja feszítővastól sebzett. A jelek szerint Bereczky Szilárd úriszabó, aki a falutól e körülbelül fél kilométeres, jelképes távolságban élt és varrogatott évtizedekig talán, beleunt az úriszabóságba, szakmát, terepet változtatni nekivágott a nagyvilágnak, dühösen legyintve sorsára hagyta a hivalkodó cégtáblát faházastul együtt. És máris előttem „Fiacskám" úr, keszeg figurája, amint ide-oda cikáz a lármás üzemcsarnokban, s fáradhatatlanul valamit mindig tol. Arató Károly A fürge jelkép vagy húz maga után a gyár- udva ron.- Hátha ő Bereczky Szilárd? - kajánkodom egy pillanatig, de rögtön le is intem magam. Éppen úgy nem tudom meg, ahogy az indokot sem: miért cserélte fel a szabás-varrás nyugalmas mesterségét erőt kívánó, gyapot- és gyapjúbálák, nehéz levegőjű festődék, fülsiketítő szövödék világával? „Fiacskám" úr, szófukar volt, tekintete hegyes, akár tűszerű alakja, és rendetlenséget tapasztalva, még hegyesebb lett. Ahol a munkarend valahol fesleni vagy rojtosodva szakadozni kezdett, azonnal összefércelte. Afféle egyszemélyes javítószolgálat volt, egykori szakmájának két lábon járó, illetve: futkosó szimbóluGondoltuk sajnálkozó mosollyal. De ő nem törődött a ferde mosolyokkal. Ritkán szólalt meg, halkan és élesen: „Látlak, Fiacskám!...". Utána lógó orral osontunk vissza a sarokba rakott, kövérre tekercselt orsókhoz, szégyenkezve raktuk őket az üres deszkaládákba és vastalicskán toltuk ki egymás után a szövőteremből. Mire visszaértünk, ő már a gyár másik végén összegöngyölt gyapotbálát cipelt a hátán, a festődé égboltnyi ajtaján befelé, akár egy gomolyfelhő. Ismerve szigorúságát és emlékezve rá, csak pirulok, mert hányszor szólhatott rám tizenöt év óceán messzeségéből figyelmeztető két szavával! Hiszen szeme tizenöt év alatt semmit sem romlott, éles tekintete változatlan, e távolból is jól láthatott: hányszor nem akaródzott izzasztó kötelességeimet vállamra venni, lád.ane- héz vállalásaimat cipelnem. Billegve libagágogások és tyúkok, csirkék kotyogása között, a vánszorgó Ikarusban, nézem sürgő-forgó „Fiacskám” urat, amint az ég gyapjú- és gyapotbáláit egymás után a hátára veszi és siet velük a kékfestődébe, hogy munkájával meglegyen, mielőtt az éjjeli műszak megkezdődne. Tudom, utána otthon se nyugszik: felugrik kései vacsorája mellől, tűt, cérnát ránt elő, és fürge újjakkal, sebesen vissza- varrja az augusztusi égboltról virradatkor lepattanó rézgombokat - hogy csillogása hiánytalan maradjon. „Látlak, Fiacskám!...” -kiáltanám fel neki innen lentről, ha hallaná. De nem hallja meg úgysem !... És nem is tegeztem soha. < | '9Q2. öt gyerek ltnneev° fáskamra ta- :, s ' Ácsolhatnának 'Sodnó°k 6a m®9felf1' •W( iK- A csöves ur- ü(jta'e|elt. s már azl«lt 6| Kl . q l. '• Nemigen ta- *9 a.z'9ozda dolgozóé Qf? °ludt, vagy 96 l a bújva feküdt. íV6rQa2a®rt’ a fiatalobi Lértl ha nem is I alv’ 0n °t lehetett Q? ?.. gyermeke kö- d6s, °férben — amit ’Ulyi .Cáriak egyaránt jel, lk; Az anya a :'s SJ 71, még csecseiig °bában aludt, ^dogált ‘a ki*t>peneS nézte házi- s||6ttJ’ megigazítja a kitört- °'v° csimotá- f o, ° °^vány előtt «be CQl ze"él- Okit hogy neki felb-,°SSzá évek óta sfón r. ^ehet ve- k°rházban volt: évekig szúrkálták, vagdosták. Mire kiengedték, a felesége összeállt egy másik emberrel. A lakást eladták, vidékre költöztek, a fiút is magukkal vitték. Nem hadakozott, nem perelt. Egyszer találkozott az asszonnyal. „Azt hittem, rákos vagy" - mondta indoklásul. Az orvosok is azt hitték. Aztán kiderült, hogy nem áttételes. Sokszor hosszú percekig nézte a meleg fészket, a titokzatos muzsikust, de nem akarta megzavarni. Bevonult fáskamrájába, esetleg ő is kézbe vette egyetlen könyvét, a Bibliát, néhány bekezdést elolvasott, elmerengett azon egy kicsit, aztán magára húzta télikabátjából és két pokrócból álló takaróját, és mély, idilli álomba szen- derült. Néha látta magát Bánk bánként vagy különböző Shakespeare-szerepeik jelmezében; hallotta a nézőtér felől jövő zsivalyt, arcán érezte o reflektorok vakító fényét. Ilyenkor mindig riadtan ébredt, heves szívdobogással feküdt mozdulatlanul és gyulladt szemekkel nézte a sötétet. Néha felismerte egy-két kollégája az utcán vagy valami csehóban; sopánkodva fordultak egyrrföshoz: „Ne hülyéskedj, ez a Báró?!” Mert így becézték annak idején. A főiskola másodéves vizsgáján az Éjjeli menedékhely Bárója volt, így ragadt rá. Meg arisztokratikus arcéle miatt. Felismerték. sopánkodtak, de soha nem ment oda hozzá egyikük sem. Azaz egyszer. Ö éppen egy kukában kotorászott, amikor hajdani színésztársa, aki ráadásul még osztálytársa is volt a főiskolán, nem bírta ezt nézni, és valami szürracionális szenvedélytől vezérelve hozzá lépett: — Báró!... öreg! Szevasz, Báró!... Zolikám... Mit csinálsz? — kérdezte szinte lázasan, dadogva, mert nem tudta pontosan, mit lehet ilyenkor mondani, csak azt érezte, hogy valamit tenni kéne. — Mért? — nézett rá fakó tekintettel a csavargó egy darabka kolbász- szál a kezében. — Ez még, látod, teljesen jó kolbász. Ha én nem találtam volna meg, kárbaveszett volna ... — Ne vedd tolakodásnak: meghívlak ebédre... — mondta zavartan a színész. Valahogy most is fölényben érezte a Bárót. — Nincs kedved benézni a színházba; biztosan volna neked való ' feladat '. .., ’a Gábor bfztö- • san őrülne ... próbálkozott tovább a régi kolléga, de ő csak elhárítólag csóválta a fejét:- Nem, nem, már késő ... Délelőttönként elindult a kemény realitások útján; élelmet szerezni. Az utóbbi napokban ez nem ment köny- nyen. Nem vo|t kedve kukákban kotorászni, bisztrók ételmaradékát lesni. Nem is érzett éhséget. Csak járt egyik meleg kuckóból a másikba, megszokásból figyelte, ki hagyja ott az ételt, volt, aki már ismerte és di- rekt sokat hagyott, de nem nyúlt a tányérok utón. Inkább az emberek arca1. nézte. Mint régen: ,.figuralesen”. Erezte, hogy sárgás-ősz szakálla, gyűrött arca, koszlott rongyai taszítják az embereket. És ez mostanában zavar- ta. Lehet, hogy mégis meg kéne próbálni újra, gondolta néha, de nem, nem hessegette el magától a kísértőt. Legyöngülve érkezett meg lakóhe- lyere Nem ¡s a világitó ab,a., <e'é: egyenesen cellájába botor- alt, alig várta, hogy az ágyába bújjon es aludjon, aludjon ... Ahogy belépett a kamrába, észre- l?I 'logy beállítottak egy kis vas- amiben barátságosan izzott a Íllu*5' a tetején egy fazékban leves melegedett. Könyvismertetés Diáklexikon A karácsonyi könyvvásár egyik slágere volt, s most újra kapható a Novotrade kiadásában megjelent Alap- ismereti Kislexikon. A kissé nehézkes cím igazi lexikont jelöl, amely rövid szócikkekben a tudomány és a művészetek, a politika és a technika számos területét átfogja. A szerzők felsorolása- a témakörök megjelölésével- meglepi ugyan kissé a lexikonnal ismerkedni akaró humánérdeklődésű olvasót: a fizika, matematika és technika mellett ugyanis sehol sem olvashatunk ilyent: irodalom, zene, történelem. Szerencsére a szerkesztőbizottságban ott van Kosáry Domokos, Szabolcsi Miklós és Tőkei Ferenc- s ez garancia arra, hogy a művészetekés a társadalom- tudományok címszavai a legautentikusabb magyarázatot kapják. S ha vitatkozhatnánk is - régi humán jalapú be- idegzettségünk szerint -, mert a „digit", „digitális" megérdemelt hét címszót, a „színZarathustra A könyvkiadás egyik idei szenzációja Nietzsche Imigyen szála Zarathustra című művének kiadása. Nietzsche - és ez a műve is — azok közé tartozott, akiket az elmúlt évtizedekben többet idézett a magyar olvasóközönség, mint amennyit olvasott, de azért nem valamiféle sznobság és félműveltség a felelős, hanem inkább az a (kiadás)politika, amely a vitatható művet elzárta az olvasó elől: a róla szóló, többnyire elmarasztaló véleményeket azonban hozzáférhetővé tette. így aztán többször halottunk Nietzsche- ről mint a fasiszta ideológia előfutáráról, mint arról, hogy milyen megtermékenyitően hatott az egzisztencializmus és a freudizmus elméletére vagy Thomas Mannra, Dosztojevszkijre, Adyra, Babitsra. ház" nem érdemelt egyet sem, mert Kovarcz Emil fehérterrorista különítményes annyi sort kapott, mint CsontváTy- Kosztka Tivadar, meg Horger Antal és Károli Gáspár, az tény, hogy igen sok hasznos és megalapozott ismeretet szerez belőle egy diák. Ez az Alapismereti Kislexikon ugyanis bevallottan diákok számára készült, mégpedig középiskolásoknak, de mert nyelve nem tudományoskodó, felépítése, hivatkozásai egyszerűek és kapcsolódnak a már megszerzett alapfokú ismeretekhez, haszonnal forgathatják az általános iskola felsőbb tagozatosai - sőt a felnőttek - is. Különösen örülhetnek a diákok a függeléknek, amelyben a római császároktól a pápákon át a szovjet pártfőtitkárokig sok történelmi személyiség nevét és a hozzákapcsolódó évszámokat isköz- lik: lexikont megismerni és megszeretni, kezelni megtanulni igencsak alkalmas ez a vaskos és adataiban friss könyv. Nietzsche Zarathustra, a misztikus perzsa próféta életének és prédikációinak keretében fejti ki tanait a ke- resztély valláserkölcs és a felvilágosodás eszméi ellenében, a kiválasztottak uralmának egy új szabadságeszmény messianizmusának jegyében. Márpedig rendkívül hatásos stílusban, megvesztegető eleganciával — gondolati éberségünkre ugyancsak szükségünk van olvasás közben. Eggyel kevesebb tehát a nem tiltott, de eldugott művek száma: a Göncöl kiadó reprint kiadásban dr. Wildner Ödön 1908-as fordításában adta közre Nietzsche főművét és külön füzetben egy igen alapos tanulmányt a szerzőről és művéről. G. T. KÁLDI JÁNjOS Irodalmi emlékmúzeum A költő tollát múzeumban őrzik. Sok más tárgya közt itt kapott helyet. Kopottas, hegyevásott, zöldszinű töltőtoll. Fényes helyre tette a kegyelet. Védi a csupa-ünnep vitrin. Mutogatja — értő szókisérettel — egy tündérszőke nő. Elámulna az ütött-rúgott költő bizonyára, ha visszajöhetne csak egy fél órára, ahonnog nem enged vissza senkit soha az fdo.
