Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-25 / 25. szám

1989. január 25., szerda Dunanmit nnnio 3 Hová fordulhatnak tanácsért a fiatalok? A formát a tartalomhoz iga-, zitották Pécsett a tavaly nyá­ron alakult Ifjúságért Egyesü­let Ifjúsági Információs és Ta­nácsadó Irodájában. Sehol egy íróasztal, sehol egy vas­kos iktató'könyv, csupán né­hány kényelmes fotel, egy szá­mítógép, egy magnósrádíó és egy telefon. Az AlSH illeté­kese egy kicsit meg is lepő­dött, amikor megpillantotta a berendezést, de hát ezt az irodát nem, az illetékeseknek, hanem p segítségre, tanácsra, információra szoruló fiatalok­nak nyitotta az egyesület. Hétfőn és csütörtökön pszi­chológus, kedden orvos, sze-- dán jogi szakértő fogadja a betérőket, s igyekszik ellátni őket az életben való eligazo­dáshoz nélkülözhetetlen infor­mációkkal. Az egyesület, mely­nek költségvetését a megyei tanács ifjúsági és sportosztá­lya, a KISZ, a szakszervezet és a Hazafias Népfront az egyesület tagjaival közösen fe­dezi, úgy működik* mint a leg­nagyobb művelődési ház. Nincs ugyan impozáns épüle­te, a Hunyadi út 54. szám alatt lévő székház impozáns­nak aligha nevezhető, de van­nak valóban működő szakkö­rei, klubjai, és ami talán a legfontosabb, igazi közösség­gé kovácsolódott csoportjai. A Széchenyi tér sarkán lévő tanácsadó irodát délutánon­ként mintegy húszan-harmin- can keresik fel, többségükben munkahely-, illetve albérlet- közvetités végett, de az alkalmi beszélgetések során a fiatalok életéről, gondjairól néha sok minden más is kiderül. Nem ritka, hogy az eseti látogató később az egyesület valame­lyik csoportjának állandó tag­ja lesz. Az úgynevezett klubis­kolába például harmincon jár­nak az általános iskolát be nem fejezett fiatalok közül, s igen népszerű a megye apró­falvasban megrendezésre ke­rülő népfőiskola is. Mindeze­ken kívül van még önismereti kör, autogén tréning, sőt kez­dőknek hirdetett angol és né­met nyelvtanfolyam is. (Infor­máció nemcsak személyesen, hanem a 25-642-es telefonon is kérhető.) — Az iroda önmagában nem sokat ér — mondja Pörös Bé­la, az egyesület titkára, majd hozzáteszi: — Nélküle azon­ban aligha találkozhatnánk azokkal, akiknek segítségre van szükségük, és nem tudják, hogy kihez forduljanak. Az eltelt fél év alatt termé­szetesen még nem vált valóra mindahány remény, de a lel­kesedést látva, a bizalom nyu- 9odt szívvel megelőlegezhető. Kár, hogy a segítő szándék °lykor a bürokratizmus akadá­lyaiba ütközik. De ez már egy 'másik riport témája lehet... F. J. Peremterület = szolgáltatásmentes övezet? * ÿ • 'w \ ''.HUH ^ ^ I II ^ M fii Ml ; HiacgcM» .wcsr tvy oniCRi» A tisztes ipar Az iparosság mint fogalom és mint jelenség, már nem azt takarja, mint akár 20 évvel ezelőtt. A nagy tudású mesterek kihaltak, magukkal vitték apróbb-nagyobb titkai­kat, és az utánpótlás a többnyire silányabb munkával nyo­mukba sem érhet. A kivételek pedig egyre ritkábbak, és ez annál is szomorúbb, mert Pécs város ipari szolgáltatásainak több, mint 60 százalékát a kisipar látja el. Az utóbbi évek bizonyitják, hogy nagymértékű negatív irá­nyú szerkezeti változás ment végbe a város iparosságának összetételében. Egyre inkább teret hódítanak a szabadipa­rok, tehát azok, amelyek min­denféle képesítés nélkül foly­tathatók. Manapság az első­fokú iparhatóság a törvényes feltételek megléte esetén mér­legelés nélkül köteles kiadni az iparjogosítványt, tehát ál­lampolgári jogként gyakorol­ható. Ezt kihasználva mind többen legalizálják valódi pénzkereső tevékenységüket a szabad iparban váltott enge­déllyel. A legnagyobb mértékű nö­vekedés és fluktuáció a taka­rító és kubikos szakmákban volt az utóbbi időszakban. Ezék az emberek, akik gyakran írni-olvasni sem tudnak, olyan manipulációkkal élnek, hogy a zsebükben lévő engedéllyel dolgoznak ugyan egy-két évig, ám adót és társadalombiztosí­tási járulékot nem fizetnek. Húzzák, amíg húzhatják, vagy­is addig, amíg ki nem zárják őket a KlOSZ-ból. Kiszűrni őket nem lehet. Megtörtént, hogy egy népes, pécsi család­ban az éppenhogy 18. életévét betöltött leány váltott ki kubi­kos iparengedélyt, merthogy egyedül ő rendelkezett erkölcsi bizonyítvánnyal. Minthogy az iparosnak 30 alkalmazSttja le­het, így az egész rokonságnak ő adott munkát, míg aztán a fentebb említett ok miatt visz- sza nem vonták az engedélyét. Az ilyen esetek azért is riasz­tóak, mert a szakmai hozzá nem értés, a kontárkodás mi­att halálos balesetek is elő­fordultak. Csupán érdekesség­ként említem meg: az utóbbi időben, főként a takarító kis­iparosok között volt divatos a dolgok olyképpeni megoldása, hogy amikor közeledni érezték az ellenőrzést, egyszerűen fog­ták magukat és disszidáltak, maguk után hagyva a renge­teg adósságukat. A nagyfokú szakmai felhí­guláshoz vezető út egy másik kilométerkövénél is érdemes megállni: a 413 nyilvántartott szakma közül csupán 14-nél Írják elő a mestervizsgát, hol­ott néhány évvel ezelőtt még 76 szakmánál volt kötelező megszerezni a mesterlevelet... Vegyünk sorra néhány ki­emelt szolgáltatást, amelyek leginkább érintik a lakosságot. A gépjárműjavítás régi gonddal küszködik: az elöre­gedett gépkocsipark és az át­lagosnál is rosszabb alkatrész- ellátás nem csupán a javítási időt növeli meg, hanem a vál­lalási díjakra is kihat. Ugyan­ez a helyzet a háztartási gé­pek és híradástechnikai cikkek javításánál is, ám itt az ellá­tást segíti, hogy egyre több munkaviszony melletti kisiparos kapcsolódik be a munkába. Fokozottabb létszámnövekedés figyelhető meg az építőipari javítás, lakáskarbantartás te­rületén is. Ez annak is kö­szönhető, hogy az állami la­kásépítések csökkenésével meg­növekedtek a magánerős épít­kezések, és a megrendelők szívesebben veszik igénybe a rugalmasabb és versenyképe­sebb magánvállalkozókat, mint az állami, szövetkezeti verseny­társakat. Telítődött viszont a létszám a villanyszerelő és szobafestő szakmákban olyany- nyira, hogy sokan kénytelenek megszüntetni iparukat, mert nem jutnak munkához. Míg egyik oldalon sok az iparos és kevés a munka, má­sik oldalon épp az ellenkező­je tapasztalható. A tetőfedők, qcsok és bádogosok egysze­rűen képtelenek kielégíteni a városi lakossági igényeket, és változás sajnos a jövőben sem várható, mert az utánpótlás nem megfelelő. Hiányszakmá­ról beszélhetünk a gázvezeték- és gázkészülékszerelők eseté­ben is, de itt ennek egészen más oka van: az elmúlt évi, a szakmát teljeskörűen érintő adófelügyeleti ellenőrzés kö­vetkeztében rengetegen szüne­teltették, illetve szüntették meg tevékenységüket. A női szabók szórna — oy KIOSZ ál­tal szervezett szakmai tanfo­lyamoknak köszönhetően — végre nő, a férfiszabó szakmá­ban viszont stagnál a létszám. A javulásra itt is kevés a re­mény, mert a 41 pécsi szabó­mester közül 17 dolgozik nyug­díj mellett. Talán legnagyobb a gond a cipész szakmában: a meg növekedett javítási igényre egyre kevesebb szak­ember jut, utánpótlás pedig — hiába a KIOSZ kiemelt ösztöndíja — évek óta nincs. A kisipari szolgáltatás fájó pontja Pécs peremterületeinek ellátása. Hird, Somogy, Posta­völgy, Patacs, Rácváros, Nagy­árpád, Ledina stb. körzeteiben hosszú évek óta megoldatlan a helyzet. A kisiparosok nem szívesen költöznek ezekbe a körzetekbe, mert megélhetésük egyáltalán nincs biztosítva. A tavalyi év még inkább elvette a kedvüket, mert a bevezetett adóreformmal megszűnt a Pé­csi Városi Tanács addigi ked­vezményadási lehetősége. A tanács és a KIOSZ együttes erőfeszítései sem járnak kellő eredménnyel, így a peremte­rületekről egyre inkább elme­nekül a szolgáltatás. Amit még tenni lehet: a tanács saját pénzéből próbál létrehozni új szolgáltató helyiségeket, illet­ve rendbehozni tönkrement üz­leteket, továbbá támogatják a magánerős műhelyépítéseket. Szorgalmazzák a kisipari és kiskereskedői engedély együt­tes gyakorlását, például: egy női-férfi fodrász árusíthat koz­metikai cikkeket, egy szabó különböző kiegészítő kelléke­ket. Kérdés, hogy mindezek elegendőek-e arra, hogy meg­hozzák az iparos kedvét a ki­költözéshez? Tavaly sokszor írtunk már az adó- és árreform okozta bonyodalmakról, nehézségek­ről és zűrzavarokról, amelyek nagymértékben kihatottak a kisipari szolgáltatások milyen­ségére. A pécsi kisiparosok egyöntetű véleménye: ha azt az időt, amit adótanfolyamo­kon, könyveléssel töltöttek, va­lamint a hiányzó nyomtatvá­nyok, jogszabályok és állás- foglalások megszerzésére for­dítottak, inkább a szakmájuk­ban, munkával hasznosítottak volna, mára másképp alakult volna szolgáltatásaik minősége, a város ellátása. Ó. Zs. Pécsett a kisiparosok házában dolgozik Kádár Sándor cipész, aki már 32 éve javítja a cipőket. Fotó Kóródi Gábor Beavatkozás műtét nélkül Magyarországon a lakosság 10-20 százaléka küszködik ma­gas vérnyomással, amely több súlyos betegség, például a szívinfarktus egyik rizikófak­tora. Vannak olyan esetek, ahol a magas vérnyomás „csak" tünet, egy másik betegség kö­vetkeztében lép fel. Időben történő felismerésük igen je­lentős, mert megfelelő keze­léssel a betegség gyógyítható. A másodlagos „kórjelző" ma­gas vérnyomás egyik leggya- * koribb formája a renovascula- ris hypertonia, amikor is a ve­sében a verőér valamilyen ok folytán beszűkül, és ez az ér­szűkület vezet a magas vér­nyomáshoz is. Évtizedekig csak műtéti beavatkozással lehetett jelentősebb eredményt elérni, de a betegek szív- és érrend­szeri állapota sok esetben ki­zárta a műtét lehetőségét. Maradt a folyamatos, nagy mennyiségű gyógyszerszedés. A POTE I. számú Belgyó­gyászati Klinikáján dr. Nemes János adjunktus nemrégiben védte meg kandidátusi disszer­tációját, mely a renovascularis hypertoniák különböző kezelé­si eljárásainak összehasonlító •belgyógyászati elemzését adja. — A világon először 1978- ban alkalmaztak egy új mód­szert, a veseartéria tágítását. Magyarországon Pécsett dr. Horváth László röntgenszakor­vos adjunktus végezte az első katéteres veseartéria-tágítást, szintén 1978-ban. Egy munka- csoportban dolgozunk és az­óta számos hasonló beavatko­zást csináltunk — mondfa dr. Nemes János, aki 1971 óta dolgozik a klinikán, s fő ku­tatási-gyógyítási területét je­lenti a másodlagos vérnyomá­sos betegségek okainak meg­szüntetése. Sikeres beavatko­zásuk beszámolója akkoriban elnyerte Az év legjobb közle­ménye címet. Mi is a módszer lényege? — Az osztott ballonkatéterrel történt veseartériás tágítás egyenértékű a műtéttel, viszont kevésbé megterhelő a betegek számára. Több esetben a tá­gítás után a betegnek még gyógyszert sem vagy csak kis mennyiségben kell szednie. A beavatkozás után huszonnégy órával már szabad mozogni, s a kórházi ápolási napok szá­ma is egyharmadára csökkent a műtét utáni ápoláshoz vi­szonyítva, — Mennyire veszélyes a be­avatkozás? — Röntgenkontroll mellett folytatjuk a katéteres tágítást. Bőrmetszéssel, a combartérián át vezetjük be a katétert, öt­venhárom betegből kettőnél volt nagyobb komplikáció, és négy-öt esetben kisebb bevér­zés keletkezett a beavatkozási ponton. Néhányszor előfordul, hogy meg kell ismételni a be­avatkozást, s természetesen precíz, gyógyszeres utókeze­­lésre van szükség. Vizsgáltam azt is, hogy a beavatkozás után mennyire lehet arra szá­mítani, hogy a betegnek hely­reáll a vérnyomása, s hogy mi a szerepe az ellenoldali vesének. Ha a tágítás időben történik, az ép vesében még nem alakulnak- ki a másodla­gos hypertoniás károsodások, amelyek az egyébként sikeres kezelés után is fenntartják a magas vérnyomást.- Időben való felfigyelés . . . ön másodszor emeli ki a je­lentőségét, amely sok más be­tegség sikeres gyógyításának is előfeltétele lenne. Milyen esélye van egy betegnek arra, hogy ez a felfigyelés meg is történik?- Klinikánkon lehetőségünk van ambuláns szűrésre, a kör­zeti orvosok konzíliumra be­küldhetik a magas vérnyomá­sos betegeket. Együttműködik a klinika az egyesített rende­lőintézettel, s ennek keretében tartunk itt a klinikán hyperto­niás szakrendelést, melyet én vezetek. A másodlagos hyper­tonia a legveszélyesebb fiatal korban. Laboratóriumi és egyéb vizsgálatokkal állapít­juk meg, mi van a hypertonia hátterében. Szeretném a to­vábbiakban finomítani a vizs­gálómódszereket, és még to­vább kutatni molekuláris szin­ten a hatásmechanizmusokat, egyáltalán követni a renin-al- doszteron—angiotensin-rendszer működését.- Anélkül, hogy túl messzi­re kellene mennünk a szakmai ismeretekben, mondana néhány szót erről a rendszerről?- Feltételeztük és be is bi­zonyosodott, hogy a vesében keletkező hormon és az emlí­tett rendszer játssza a fő sze­repet. Megnéztük, milyen a megoszlásuk ezeknek az anya­goknak normális és veseérszű- kületes esetekben, hogyan rea­gálnak a különböző ingerlé­sekre. Kórfelismerésre, illetve a kezelések megválasztásához is fontos útmutatót ad az or­vos száméra, ha tisztán látja ennek a rendszernek a műkö­dését. Barlahidai A. Ezekben a téli hónapokban különösen népszerűek Pécsett az úttörőhöz különböző rendezvényei Gyerekkoromban mindig job­bon szerettem, ha fiú ifiveze- tők vagy tanár bácsik tartották aJ úttörő-foglalkozásokat. Kö­zülük is a legszimpatikusab- azok voltak, akik köny- uyedséget, tréfát, jó értelem­ben vett vagányságot vittek a Mozgalomba, de ezáltal oda- °dó híveket szereztek maguk- Oak a gyerekek köréből. Horzsa Gábor, úgy tűnik, egyszemélyben megtestesíti az említett tulajdonságokat, ö a Magyar Úttörők Szövetsége Pécs Városi Szervezetének el­nöke. 1983-ban végzett Pécsett, a főiskola biológia-technika sza­kon. Pedagógus pályáját a komlói Április 4. úti Általános Iskolában kezdte, osztályfőnök volt, de rajvezetőként már az úttörőmozgalommal is szoros Horzsa Gábor az új városi úttörőelnök „A gyerek a jövő” kapcsolatba lépett. A pécsi Belvárosi Általános Iskolában aztán már úttörő csapatveze­tőnek választották. Fél év el­teltével ajánlották fel számá­ra a városi úttörőtitkári funk­ciót, az elmúlt év végén a városi szervezet elnökének vá­lasztották meg. — Rövid és egyenes út ve­zetett jelenlegi beosztásáig- Nem jött egy kicsit hamar az elnöki tiszt? — A rövid idő alatt minden lépcsőt végigjártam. Biztosan sokat lehetett volna még ta­nulni, mégsem hiszem, hopy korán jött ez a megbízatás. Szüleim is pedagógusok vol­tak, így mondhatom, a mozga­lomban nőttem fel. Egyszer egy kollégám azt mondta, ne­kem ez a véremben van. Na­gyon szeretem a gyerekeket, es az úttörőmozgalom egy mód számomra, hogy eljussak hozzájuk. * — Most, amikor q megbíza­tást elvállalta, nem a legjobb idők járnak a mozgalomra. — Ez így igaz. A társada­lommal és a gazdasággal együtt a mi mozgalmunk is nehéz helyzetben van jelenleg. És addig szerintem hiába is beszélünk kibontakozásról, amíg a jelennel és a jövővel kevesen törődnek. Mert a jö­vő a gyerek. Benne van a ki­vezető út. — Van-e valamilyen átfogó elképzelése a mozgalom föl- lendítésére? — Természetesen, különben nem vállaltam volna el a meg­bízást. Elvem, hogy olyan prog­ram kell nekünk, amit szeret­nek a gyerekek. Jól indult ez valamikor a 40-es évek végén, az 50-es évek elején. De ma már túl nagy az irányítottság. Nem irányítani kell, csak mu­tatni a helyes irányt. Ennek megvalósítása legyen a ki­sebb közösség, az egyének dolga. A vezetőknek tanács­adóként és természetesen kép­viselőként kell szerepelniük. — A program megvalósítá­sára milyen konkrét elképze­lése van? — A legfontosabb, hogy ne­künk, vezetőknek állandó kap­csolatunk legyen a csapat- és rajvezetőkkel, hiszen ők érint­keznek közvetlenül a gyere­kekkel. Úgy érzem, hogy van készség a megújulásra, ezt bi­zonyítja az is, hogy az elmúlt évben négy új úttörőcsapat is alakult a városban. Meg kell vizsgálnunk azonban a gyere­kekkel foglalkozó mozgalmi tisztségviselők anyagi elisme­rését is, hiszen ingyen senki sem csinál semmit szívesen. Az iskoláktól pedig nem szabad elszakadni, inkább vigyázni kell az eddig kialakított jó kap­csolatokra. — Milyen személyes tervei vannak?-. Néhány évig mindenképpen szeretném folytatni ezt a mun­kát, addig, amíg úgy érzem, tehetek valamit a mozgalo­mért. Rutinból nem lehet ezt csinálni. Bízom abban, hogy részese lehetek annak, hogy megmozdul valami az úttörő­ben. Utána pédig ismét taní­tani szeretnék. Tehát maradok a gyerekeknél. Kaszás E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom