Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-23 / 23. szám

1989. január 23., hétfő Dunántúlt napló 5 Hamerli Liza: Életelemük ■aMzzaaaaMaMaaManBaaMnMnHHMaaazai a munka, az alkotás vágya volt... ■■■■■■■■■■nnnamanaBssBanBDasBnsanaanusaasi „A Tettye tér 10-ben születtem..." Első kézből szerzett információ: oldódik a balatoni építési tilalom Vállalkozás a kulturális szférában Mégis lesz Egyetemi Kiéli Pécsett! A városi tanács támogatásával: belvárosi kulturális és szórakoztató központ születik Jel cseng Pécsett a Hamerli név. Valamelyest nosztalgiát is ébreszt, a múltat idézi. Ki­nek az ifjúságát juttatja eszé­be. a háború előtti időket, ki­nek a kesztyűs-sza'kma alap­kövét, kinek pedig csa'k egy felirat a Kossuth Lajos utcá­ban, az egykori „ezer apró cikk” bolt portálja felett. Vé­letlenül tudtam meg, hogy dr. Fazekas Sándorné építő­mérnök, akivel Kaposvárott, Somogy megye tanácsának épületében beszélgetünk, a gyáralapító Hamerli Károly unokája. A csalódról, nagyapáról végtelen szeretettel beszél:- A család valahonnan Svájcból érkezett Magyaror­szágra; a nagypapa álmodozó, az életet szerető, kedvelő em­ber volt, műhelyét talán az osztrák származású nagymama - akinek 16 évesen kötötték be a fejét — „irányította”, tette híressé. Családi elbeszé­lésből tudom, hogy Edward angol trónörökös esküvőjére - aki polgárlányt vett el, s ezért kellett lemondania a trónról - nagypapa üzemében készítet­ték az ,,E"-betűs monogram­mal készített, finom kesztyűket. A Hamerli-dinasztia egyik ága a kesztyűs, a másik ke­reskedő volt. A háború után, az államosítások és a politikai megmérettetések idején soka­kat illettek „persona non gra­ta” jelzővel. Kerültek a csa­ládból a recski munkatáborba is. Fazekasné Hamerli Erzsé­bet édesapja neves bőrvegyész volt, Kolsruhe-ban tanult, a másik testvér, mérnök, a gyá­ri menedzser. Útjaik szétváltak.- Mi 1950-ben költöztünk el Budapestre; a szülővárosban lehetetlenné vált a helyzet. Talán nehezen hihető, de ná­lunk a családban a gyárvesz­tés, az egzisztencia változás sohasem lehetett generális kérdés. Milyenek voltak szü­leim? Hogy neveltek? Iszo­nyatos akaraterő és szorgalom lakozott bennük, és rendkívül büszkék voltak magyarságuk­ra. Édesapám sokfelé mehe­tett volna a nagyvilágba, de maradt. Azt mondta: itt a he­lyünk. A fővárosi díszműbőr- 9yárban dolgozott, sok-sok ki­tüntetéssel — és szabadalom­mal - a háta mögött ment nyugdíjba. Hatan voltunk test­vérek; öten diplomát szerez­tünk. Mária építészmérnök, Ká­roly gépészmérnök, Imri nővé­rem - édesanyám is -Imri volt, így kapta e kissé szokatlannak tűnő nevet — korán férjhez ment, György építészmérnök, én építőmérnök, Péter pedig Vegyészmérnök lett.- Szülei? .. .- Néhány éve haltak meg. De életelveiket, gondolkodá­sukat visszük tovább. Sokszor elgondoltam, hogy tudtak tal­pon maradni a nehéz idők­ben? Szerették az embereket, értették a nyelvüket. A ran­got, címet, beosztást nem 'tisz­telték; életelemük a munka, az alkotás vágya volt.- ön, hogy került tanácsi pályára? . . .- Véletlenül. Fogorvos fér­jemmel egyetemista koromban házasodtunk össze; őt Nagya­tádra helyezték. Mint mérnök, a tanács műszaki osztályán kaptam állást. Kilenc éve élünk Kaposváron; a tanácsi szerkezetátalakításig az épí­tési-vízügyi-közlekedési osztályt vezettem, ma a műszaki fő­osztály irodavezetője vagyok. Csak a poszt változott, a munka- és a feladatkör nem. — Pécs...? — Imádom a várost. Tudja, mi az elsők között költöztünk a Tettyére, én a Tettye tér 10- ben születtem. Sok emlék, a gyermekkor, a Pintér-kerti ka­landok . . . Bár meggyökerez­tem Somogybán, nem felejt az ember. Erzsiké - Liza — dekoratív teremtés, széparcú asszony. Kollégáitól tudom; rendkívül határozott is. Mosolyogva jeqy- zi meg: ezt talán már akkor ott, a hat testvér között kel­lett' kiharcolni. Búcsúzóul mint a legfőbb somogyi építési hatóság veze­tőjét kérdezem: — Lehet-e építkezni a Bala- ten-parton? — Azt gondolom, elárulha­tom: Rövidesen megjelenik egy rendelet, amely szerint igen. Persze nem mindenütt. Csak ott, ahol az infrastruk­turális háttér biztosított, azaz van fölös kapacitású víz. és szennyvíbefogadó bázis, s ahol csatornázottak a telkek. Eze­ket a területeket éppen mi fogjuk a somogyi oldalt ille­tően meghatározni . . Kozma Ferenc Országosan egyedülálló , koncepció kimunkálását fe­jezte be a Pécsi Egyetemi Klub Kulturális Egyesülete. A már 15 éve halódó ügyet, a kulturális létesítmények egész sorát magában foglaló egye­temi klub létrehozását rész­vénytársasági formában kí­vánják megoldani. A nagy­szabású terv megvalósítása előtt a Pécsi Városi Tanács végrehajtó bizottságának kö­zelmúltban hozott kedvező — és bátran mondhatjuk: nagy­vonalú - döntése nyitotta meg a kaput. A vb ugyan­is térítésmentesen átadta a Rákóczi út 65—67. sz. alatti mélypince és a Rákóczi út 67. sz. ingatlan kezelői jogát a Janus Pannonius Tudomány- egyetemnek. A pécsi felsőoktatási intéz­ményeket, egyetemi hallgató­kat és pénzügyi intézménye­ket tömörítő kulturális egye­sület nem lett volna képes a fent említett ingatlanok megvásárlására. Így viszont hozzájuthatott egy, a pécsi pinceprogram megerősítési munkái során már igényes építészeti kialakítást nyert - többek között színházterem, olvasó, klubhelyiség, borozó berendezésére - alkalmas, sajátos középkori hangulatú pinceegyütteshez, valamint az ezek felett húzódó, beépítetlen telkekhez. — Távol áll tőlünk, hogy egy zárt egyetemi centrumot alakítsunk ki ezen a helyen - hangsúlyozta beszélgeté­sünkkor dr. Zeller Gyula, a Közgazdaságitudományi Kar dékánja, a kulturális egyesü­let elnöke. — Elképzeléseink szerint a klub és a felszínen épülő, vásárlásái lehetősége­ket biztosító, és különböző szolgáltatásokat nyújtó üzle­tek nyitottak lesznek a város valamennyi polgára számára. További előny, hogy tervek valóra válásával a város ér­tékes, ám eddig elhanyagolt része válna ezzel rendezetté, küllemében reprezentatívvá.- Mikor lehet koccintani az épületegyüttes átadására, az egyetemi klub birtokba vételé­re? A teljes objektum átadása 1992-93-ra várható, ám bizo­nyos részei - így például a pincerészben kialakításra ke­rülő kulturális célú és ven­déglátó egységek - mór ezt megelőzően megnyílhatnak. Részvénytársaságok alapí­tása ma már nem feltétlenül jelent szenzációt hazánkban. A kulturális, szférában létre­jövő ilyen vállalkozás azon­ban még fehér hollónak szá­mít. Az rt.-i forma választá­sának indokairól dr. Sasvári András, a Közgazdaságtudo­mányi Kar adjunktusa, a mo­dell kidolgozója adott tájé­koztatást :- A pincei munkálatok be­fejezéséhez, a helyiségek be­rendezéséhez szükséges tőke nem áll egyesületünk rendel­kezésére, azt az egyetemek, a tanács és a minisztérium sem tudja biztosítani szá­munkra. A részvénytársasági forma, a kollektív tőketulaj­don viszont lehetőséget te­remt arra, hogy a minimá­lisan szükséges több tízmillió forintot össze tudjuk hozni, ítélje meg a piac, hogy élet­képesnek tartja-e a koncep­ciónkat. Ennél tökéletesebb döntőbíró pillanatnyilag nem létezik.- Hallhattunk már a leg­fontosabb, a kulturális célok megvalósítása mellett keres­kedelmi egységek megnyitá­sáról, a felszínen irodaházak, lakások, üzletsor létesítésé­nek szándékáról. Ez valóban túlmutat a csak egyetemi cé­lú igénybevételen.- Olyannyira, hogy nem­csak a Pécsen élők „szolgá­latára" gondolunk. A város fizetőképes keresletének elem­zése arra a következtetésre vezetett, hogy a turizmus kí­nálta lehetőségeket sem sza­bad figyelmen kívül hagynunk.- így látja a bankember is? Választ Lukácsy Miklóstól, a Befektetési Bank főmunka­társától kaptunk.- Amikor létrejött az egye­sület a vállalkozás megszer­vezésére, bankunk az elsők között belépett. Nyilván ez is azt jelzi, hogy látunk az el­képzelésben fantáziát. A rész­vénytársaság megalakulásakor 10 000 000 forint értékű rész­vényt kíván bankunk jegyezni. De tudunk már más keres­kedelmi bankok, biztosító tár­saságok és idegenforgalmi tevékenységet folytató cégek érdeklődéséről is. Ez a modell az általános kereskedelmi vállalkozásoknak megfelelő hasznot ígér mindazoknak, akik jegyeznek majd részvé­nyeinkből. Természetesen ész­szerű kockázatvállalás mellett. — Vásárolhatnak részvényt magánszemélyek is?- Természetesen. Reméljük, már áprilistól. Balog Nándor A majdani egyetemi klub egyik hangulatos pincerészlete — készült Dévényi Sándor Ybl-dijas építész tervei alapján A taxisok is szót kértek Mi történt péntek hajnalban? Köszönjük, hogy lehetőséget °dtak a péntek hajnalban történt taxis-utas incidensben tésztvevő taxisoknak, hogy el- mondják a történteket. Fekete Zsolt:- Az éjféli órákban három utast vettem föl a Széchenyi |éren, közülük egy külföldi °llampolgárt a Pannónia Szállónál kitettünk, majd el­indultunk a Sarohin t. u. 63. télé. Mikor a megadott cím- re érkeztem, a taxiórám 80 forintot mutatott. Az elöl ülő utas a háttámlának feszülve Próbált a zsebéből pénzt elő- Venni. Az ülés háttámlája ek­kor eltörött és az alsó rögzitő csavar is kiszakadt. Ezután át­jött nekem 100 forintot (nem borravalóként) és felajánlotta, ^°9y hétfőn rendbe hozza a "’egrongált ülést. Ekkor szólt közbe a közvetlen mögöttem ütő utas, aki illuminált álla­potban volt. „Mit foglalkozol vele, erre vannak ezek a „szemétláda taxik”! Ekkor fel­szólítottam a mögöttem ülőt, hogy szálljon ki, mivel agresz- szív fellépése miatt nem volt számomra biztonságos, hogy mögöttem ül. Felszólításomra azt válaszolta, hogy akkor szálljak ki én is és kint majd megbeszéljük. Kiszálltunk mindketten a kocsiból, a má­sik utas bent maradt. Ekkor a sötétkék dzsekiben lévő utas meglökött, és megpróbált ar­cul ütni, ezért önvédelemből az arcába fújtam a spray- vel. Visszaléptem a kocsihoz és CB-rádión segítséget kér­tem, közben a kocsiban ülő utassal dulakodás kezdődött. Kezemből kitépte a CB-rádió mikrofonját, ezzel félig lesza­kította a CB-rádíót, kirántotta a slusszkulcsot és kiszállt a kocsiból. Schein Iván magántaxis:- Másodiknak érkeztem a helyszínre, ahol a segélykérő kocsin kívül egy kockás taxis kolléga is volt már. Egy sö­tétkék dzsekis fiatalember jött felém ordítva, hogy azonnal hívjam ki a rendőrséget. Akkor én megkéfdeztem a kollégám­tól, hogy mi történt? Ekkor ő elmondta, hogy elvették a slusszkulcsát, valamint eltör­ték az ülését és az egyik utas meg akarta ütni. Ekkor odalépett hozzám egy szürke dzsekis fiatalember és mond­ta, hogy a barátját meg- sprayzték.' Mondtam neki, hogy adja vissza a slusszkul­csot, erre ő azt felelte, hogy minek? Ezután még kétszer felszólítottam, hogy adja visz- S7a a slusszkulcsot és tűnje­nek el. Erre ő azt mondta, hogy nála nincs a kulcs, és a Fekete Zsolt kocsiját meg­kerülve beszaladt a lépcső­házba. Kéri Ernő: — A helyszínen lévő taxi­sok mondták, hogy a lépcső­ház felé futott el a két utas és néhány taxis. A lépcsőház­ba érve dulakodás hangjait hallottam. A lépcsőfordulóhoz érve láttam, hogy Schein Iván ós egy sötétkék dzsekis fiatal­ember dulakodnak. Láttam, amint a fiatalember leszakí­totta a kollégám nyakából a láncát, s megpróbálta őt megrúgni. Bánki Zsolt, aki üldözőbe vette a slusszkulccsal elszö­kött fiatalembert: — A lépcsőház hátsó kijára­tánál kiszaladt szürke dzsekis fiatalember után futottam. A Sarohin tábornok út túlsó ol­dalán értem utol, akkor ő szembe fordult velem. Mond­tam neki, hogy adja vissza a kulcsot, nem lesz semmi baj, s elmehettek nyugodtan haza. Ekkor ő felém lépett, elővette és kinyitotta a nála lévő kést. A mögöttem lévő kollégámnak odakiáltottam, vigyázz, kés van nála! De abban a pilla­natban a felém forduló tá­madó kezében megvillant a kés, és vágott felém. Ekkor ösztönösen a nálam lévő gáz­pisztolyhoz kaptam, és csípő­magasságban négy-öt lépés távolságból, önvédelmi szán­dékkal felé lőttem. Schein Iván: Amikor kimentem a lépcső­házból, a rendőrök már ott voltak. Az egyiktől elkértem az elemlámpáját és vissza­mentem a házba, a slusszkul­csot és az aranyláncom da­rabjait megkeresni. A láncot meg is találtam, a kulcsot nem. Mint később a rendőr­ségen kiderült, az már előtte előkerült. Többen látták és hallották, hogy a szürke dzse­kis fiatalember az intézkedő rendőrökkel szemben is ag­resszíven lépett fel. Ordítozott, a szatyrát a rendőrautóhoz vágta. A rendőrök teljesen jogosan, határozottan fellép­tek vele szemben. Minket megkértek, hogy menjünk be tanúvallomást tenni. A vizs­gálat éjjel 1 órakor kezdő­dött, hajnali 5-kor mór ott tartottunk, hogy nemcsak ga­rázdasággal, hanem már rab­lással is vádoltak, mert a szürke dzsekis fiatalember azt állította, hogy több ezer fo­rintot elvettünk tőle, ami nem felelt meg a valóságnak. A két fiatalember a rendőrség folyosóján több esetben is megfenyegetett bennünket. Kérnénk a tisztelt utazókö­zönségünket, maradjon to­vábbra is hívó felünk. Ne ítéljenek elhamarkodottan, mert már több olyan vissza­jelzés is jött, hogy a Mecsek és a Kockás taxival nem utaz­nak többet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom