Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)
1989-01-19 / 19. szám
1989. január 19., csütörtök Dunántúli napló 3 Vezető pedagógusok a Hal József utcában Várakozások és ígéretek Képünkön dr. Borbós Gézáné, dr. Kotek Lászlóné, Szilvást Béláné és Léman Imréné. Proksza László felvétele Egy szakmai cím viselőivel - a szakmáról Csonka és új családban a gyerekek Mire figyel az ifjú mérnök? Díjnyertes pályázat-a műszaki főiskolások álláslehetőségeiről Létezik egy pedagógusoknak adományozható cím, és ezzel a megemelt alapbér, amiről a tantestületek önállóan dönthetnek. Vezető pedagógus — így hangzik a titulus, melynek odaítélése persze, attól is függ, van-e az iskolának erre bérmegtakarítása. Vagyis sok az olyan iskola, amely nem képes ily módon honorálni, elismerni a szakma kiválóságait. De van Pécsett iskola, a Hal József utcai, ahol az ősszel négy pedagógusnak, dr. Borbós Gézóné, dr. Kotek Lászlóné. Léman Imréné és Szilvási Béláné részére Ítélte oda a tantestület a Vezető pedagógus címet. — Mit jelentett ennek elnyerése? - hangzott első kérdésünk. — Megerősített abban, hogy érdemes törekedni a jobb munkára - válaszolt dr. Kotek Lászlóné matematika—fizika szakos tanár, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője. — Arra sarkall, hogy még többet követeljek magomtól. Jelentős összeggel, 1200 forinttal emelkedett a fizetésem, mégis inkább erkölcsi elismerésnek érzem a címet, kedvesebb számomra a Kiváló munkáért kitüntetésnél. mivel ezt a munkámat legközelebbről ismerő kollégáim adták. Ez adja meg különös értékét. Huszonöt éve dolgozom, és ez most újabb erőt adott a további évekre. A három kolléganő is hasonlóképp nyilatkozik, majd Szikszói Tiborné igazgató elmondja, volt tartós bérmegtakarításuk. így adományozhatták a megtisztelő titulust. Sajnos, erre nincs minden iskolának lehetősége.- Mit tartanak munkájuk legtöbb eredményének? A kérdésre Léman Imréné válaszol, magyar—orosz-rajz szakos, és az iskolában a rajz- tanitás felelőse: - Nálunk az a legfőbb eredmény, ha sikerül a tanítványainkban felkelteni az érdeklődést. Eredmény, ha valamennyien befejezik a nyolc osztályt, ha sikerül valamennyiket beiskolázni, ha nem kallódnak el. Sok töprengést követel mindez. Nemcsak tantárgyi munkaközösségekben dolgozunk, hanem évfolyamonként is sorra vesszük a gyerekeket, megbeszéljük, vannak-e egészségügyi, családi problémáik, kire kell jobban odafigyelni.- Az ilyenfajta munkának több értelmét látom, mint a kísérletek kultuszának — mondja Szilvási Béláné, az alsó tagozatos munkaközösség vezetője. - A pedagógus a gyerekekért van, és g gyerekek — gondoljon ki-ki a sajátjára — elsősorban a törődést, a szeretetet, a gondoskodást igénylik. Ezt megadni néha néhezebb, mint kiugrani egy- egy látványos eredménnyel.- Mint kívülálló úgy gondolom. hogy az önöké egy kiegyensúlyozott, nem zsúfolt, nem lakótelepi, nem külvárosi iskola. Itt talán a gyerekekkel sincs annyi probléma . . .- Nehéz helyzetben vannak a tanítványaink — válaszol erre Léman Imréné. — Harminchat tanítványom egyharmada csonka családban vagy új családban él. Ez talán érzékelteti, mennyi pótolnivalója van az iskolának.- A szülök késő estig dolegyharmada goznák a megélhetésért, — folytatja Koték Lászlóné. - Ha a szülő meg sem tudja hallgatni a gyermekét, nem tud mellette állni, nem tudja rendszeretetre nevelni, akkor nekünk kell többet adni, pótolni azt, ami hiányzik. Látjuk ugyanis a következményeket.' egyre több az infantilis, a nehezen nevelhető, a dislexiá s gyerek (aki nem tud megtanulni olvasni), és mindez a laza családi háttér következménye. Nekünk pedig egészséges embereket kell nevelnünk, és nem másképp, például különböző kísérletekkel csillognunk. — Figyeljük a szakmai híreket, és látjuk, hogy nincs egyedül üdvözítő új módszer, — mondja az alsó tagozatos tanító Borbós Gézáné. — Sok kísérlet résztvevőjeként mondom ezt, és azzal a tapasztalattal, hogy nálunk minden új oktatási kísérlet úgy indult, hogy — a technika tantárgy kivételével — nem voltak meg hozzá a feltételek. — Ne higgye, hogy ellene vagyunk az új kipróbálásának, - veszi ót a szót Szilvási Béláné. — Nálunk indult az új matematika, a környezetismeret tantárgy kísérlete. Tehát láttuk, a saját gyakorlatunkban tapasztaltuk, hogy egyik új utat sem lehet vakon követni. Egy pedagógus eleve maga kell hogy gondoskodjék a szakmai továbbhaladásáról. Ezen túl igen jó belső továbbképzéseket tartunk az iskola keretein belül, és így alkalmazzuk mindazt a tudást, tapasztalatot, aminek birtokába jutunk. Gállos Orsolya Három állás közül választhatott tavaly minden végzős épületgépész üzemmérnök a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. Ez az arány évek óta alig változik, s nem változnak azok a motívumok sem, amelyek alapján a hallgatók első munkhelyük mellett döntenek. A vállalatok igyekeznek az ifjú mérnökök kedvében járni: a tavalyi hirdetőtáblán láttunk például olyan pályázati felhívást is, amely Kedves Fiatal Kollégák! megszólítással nemcsak a cég termelési étékéről ad tájékoztatást, hanem — a fizetés és a lakáslehetőség megjelölése mellett - még az ebédhozzá- jórulás mértékét és a szórakozási lehetőségeket is ismerteti. Az 1987/88-as tanév tudományos diákköri pályázatára két harmadéves, azóta már végzett épületgépész hallgató, Böröcz Csaba és Csekei Zoltán (dr. Kovács Árpád és Rónaszegi Lenke konzulens tanárok irányításával) feldolgozta az elmúlt öt év alatt a főiskolára beérkezett állásajánlatokat. Elemezték, milyen ismereteket és képességeket vár el a vállalat a pályakezdő mérnöktől, s ezért mit ígér cserébe: milyen szociális előnyöket és szakmai előmenetelt kínál. A vizsgálat része annak a szociológiai kutatásnak, amelyet a Miskolci Nehézipari Egyetem ifjúságszociológiai csoportja és a PMMF tíz éve folyamatosan végez a műszaki fejlesztés személyi feltételeiről. A dolgozat nemrég az ÁISH és az Országos Diákköri Tanács pályázatán második díjat nyert. o Tudni kell, hogy a Pollack országos beiskolázású intézmény, a végzettekért is mindenhonnan jelentkeznek — elsősorban a fővárosból —, míg megfigyelhető, hogy az iparilag elmaradottabb megyék több hallgatót adnak, mint amennyit sikerül megszerezniük a diploma megszerzése után. A fő foglalkoztatók az Ipari Minisztérium, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium különböző vállalatai, tanácsi és egyéb vállalatok. 1983 óta általában három pályázati ajánlat jutott egy hallgatóra ezen a szakon (5060-an végeznek évente), de 1984-ben majdnem öt, míg 1986-ban csak kettő. A pályázatok elsőként a munkahelyet, beosztást jelölik meg (kivitelezés, üzemeltetés, tervezés), majd a fizetést. 1983-ban 3629 forint volt a kezdők felkínált átlagos alapbére, 1985-ben 4313, 1987-ben 4916. (A tavalyi pályázatok 4800 és 6000 forint között ígértek.) A pedagógusként elhelyezkedő mérnökök 7—900 forinttal kapnak kevesebbet. Érdekes, hogy a kezdő béreket a vállalatok egyharmada függővé tette a főiskolai tanulmányi eredménytől, de mert a különbség mindössze egy- kétszáz forint, aligha ösztönöz eléggé. Q A vállalatok nagy jelentőséget tulajdonítanak a kiegészítő keresetnek mint vonzerőnek. A pályázatok negyede, ötödé ígér munkahelyi pótlékot és prémiumot, nyereségrészesedést jóval kevesebben. Ezek is, az egyéb juttatások is folyamatosan csökkentek 1986-ig, ami a romló gazdasági helyzetet mutatja. A nyelvtudást honoráló cégek aránya viszont az öt év alatt a pályázatok egytizedéről egy- hormadóra nőtt. A, nehezedő lakáshelyzetet figyelembe véve fontos, hogy egyre több vállalat (bár ez a „több" nem éri el a hirdetők egyharmadát) kínál elhelyezkedési segélyt. Ennek átlaga két éve 14 ezer forint volt, ami azonban nem érte el egyetlen lakásnégyzetméter órát sem. Éppen ezért érdemes szemügyre venni a lakásra utaló ígéreteket. öt év alatt a hirdetések 60 százalékában szerepelt a lakás vagy valamilyen lakhatási lehetőség, de erről gyakran homályosan, bizonytalanul és magukat el nem kötelezve szólnak a hirdetést fogalmazók. A felajánlott munkakörök változatos képet mutatnak: leginkább szerkesztőre, tervezőre és művezetőre van szükség, őket a műszaki ellenőrök és termeléselőkészitők követik. Kevés technológust keresnek, tudományos segédmunkatársat csők egyet az öt év alatt. Továbbtanulásra a vállalatoknak majdnem fele biztatja a jövendő munkatársat. Böröcz Csaba és Csekei Zoltán megpróbálta a pályázati ajánlatokban tetten érni, mennyiben növekedtek az épületgépész üzemmérnökök iránt támasztott követelmények az elmúlt öt év alatt. Elképzelésük szerint valamely speciális szakmai feltétel, vezetési alkalmasság, számítástechnikai jártasság és nyelvismeret adná a komplex minőségi igényeket. A pályázatokból ki- gyűjtötték az erre vonatkozó adatokat és számítógépre vitték. Azt várták, hogy a végeredmény egy bár enyhén, de következetesen emelkedő követelményszint lesz. Ezzel szemben a követelményeket felrajzoló vonal 1983-tól 84-ig emelkedett, majd mélyen alázuhant, s csak az 1987-es pályázatokban jelentek meg ismét effajta minőségi igények. Ezek azonban nem érték el még áz 1984-es követelményeket sem. Vagyis, a vállalatok elfogadták, hogy a recesszió olyan területen - diplomás műszakiak alkalmazásában - is éreztethesse a hatását, amely pedig segítség lehetne abban, hogy a gazdaság kilábaljon a bajaiból. Tanulságos mindezek ismeretében, hogy mire figyel a hirdetésekben a döntés előtt álló ifjú mérnök. Általában elsőként a munkahelynek a lakóhelyhez való közelségére. Énnek nem annyira érzelmi, mint inkább szociális okai vannak: a szülői ház segitő keze könnyebben eléri a pályakezdés nehézségeivel küszködő felnőtt gyereket. De közrejátszik ebben az is, hogy a főiskolai oktatás jelenlegi rendszerében kevésszer állnak önállóan választás előtt a hallgatók, és későbbi munkafeladataikról, munkahelyükről is hiányos ismereteik vannak. S ezen az üzemi gyakorlat sem változtat lényegesen. A mérlegelés második szempontja a kereset (bér és a különböző pótlékok, juttatások), majd a lakáshoz való jutás lehetősége. A betöltendő munkakör, a szakmai Ígéretek és lehetőséqek csak ezután következnek. Nem véletlen, hogy a vállalat is inkább az anyagiakat, a szociális előnyöket helyezi előtérbe a pályázatokban. S ez alighanem iqy is lesz addig, míg az értelmiségi fizetések ilyen alacsonyak maradnak, s az önálló lakás megszerzése segítség nélkül egyre távolabbinak tűnik egy kezdő mérnök számára. Még akkor is igy lesz, ha ebből végső fokon a gazdaság húzza a rövidebbet. G. T. Handabasa Az amatőr színházi mozgalom mostani esendő helyzetében üdítő színfolt a siklósi Táncsics Gimnázium diákszínjátszóinak feltűnése. A közelmúltban mutatták be Vörösmarty Mihály Handaba. sa avagy A fátyol titkai című vígjátékát Görgey Gábor „átigazításában”. Csetlő-botló előadásra, selypítésre és dadogásra számít az ember (nemcsak Siklóson, hanem úgy általában), hollván a sok panaszt, a humán tárgyak elhanyagoltságáról, az ifjúság kiábrándultságáról, cinizmusáról. iMert kit is izgatna a mai lányok-fiúk körében egy ízig- vérig polgári és romantikus történet? Tóblabíróval, Katica kisasszonnyal, felsült lovagokkal . . . Aztán lepereg az első szín, s a néző már észre sem veszi, hogy valóban hadarnak kissé a fiúk, hogy Vilma kisasszony időnként nem tud mit csinálni a kezeivel, hogy valamennyien egy csöppet túljátsszák a szituációt. Magával ragad a népboldogító, búfelejtő színművecske. Egy jó órányi illúzió. Játék. Igazi amatőr, dilettáns módon, a szó eredeti, elismerő értelmezésében. Játszanak a siklósi gimnazisták, Mezey Szilárd, Nagy Edina, Bajnai Ágnes, Kis-Halas ludit, Harmat Zoltán, Németh István, Horváth László, Nagy Koppány Sándor, halálos komo. Jyan véve szerepüket. S az ember eltűnődik: lám, menynyi mindent tehet egy tanár, ha ő is komolyan veszi szerepét. B. Aradi Éva, a rendező, nem csupán diákszínpadot gyakoroltatott össze. Siklós egyhangú estéibe egy eseményt ültetett, amelyet jó volna Pécs, Komló, Sásd, s a többi, megyén belüli és kívüli település egyhangú, szürke estéin viszontlátni. Tán a költség sem lehet akadály. Ha a gimnázium igazgatói irodájának bútorzata megteszi díszletnek, ha a jelmezt maguk a szereplők varrják, nem kell rettegniük a népművelő-szervezőknek. Lehet, hogy mégsem lesz folytatása a siklósi bemutatozasnak. Bánhatnánk, ha Ágnesre és Kis-Halas Judit- a megyei színigazgatók fi- '9T történne. Mindenesetre ra), valamint táblabíró uram- gyeimét. Lidire és Katicára (Bajnai ra (Mezey Szilárd) felhívom H. J. ' •\ s ' i . •• V. . mmm jaj ijmm sírnom ...... iv igiateic aMKioson
