Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-18 / 18. szám

1989. január 18., szerda Dunántúli napló 5 Pécs városi tanács­elnök jelölhető Kérik a választók véleményét A Hazafias Népfront Pécs Városi Bizottsága a Pécs városi tanácselnök jelölését megelőzően szeretné megismerni a vá­lasztók véleményét. A választójogi törvény szerint a tanácstagok közül lehet ta­nácselnököt választani. Az alábbiakban közöljük Pécs Megyei Város Tanácsa tagjai­nak névsorát. A tanácselnök személyére vonatkozó javaslatait eljuttathatja választókerületének tanácstagjához, vagy a Haza­fias Népfront Városi Bizottságához 1989. február 3-ig. A Ha­zafias Népfront Városi Bizottságán, Pécs, Geisler Eta u. 16. a 10-668-as, vagy a 10-782-es telefonon, levélben vagy személye­sen lehet javaslatot tenni 8—16 óra között. Pécs Megyei Város tanácstagjainak névsora Paplankészitö kft. Tízmillió forintos alap­tőkével brokátpaplanok készítésére és magyaror­szági forgalmazására pap­lankészítő kft-t alapított a Magyar Selyemipar Válla­lat, a rakamazi Győzelem Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet, a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat és egy, a paplankészitö szakmában jól ismert ma­gán kisvállalkozó. Jelen­leg hazánkban nincs ele­gendő, viszonylag olcsó, ugyanakkor jó minőségű paplan. A kft. ennek elő­állítására vállalkozott. A tervek szerint az idén 60 ezer paplant készít. A fo­gyasztói ára 1000 forint alatt lesz. Ki tud többet Lengyelországról? lengyel zenészek szórakoztatták a vetélkedlő résztvevőit Dr. Ambrus Lászlóné, Aradi Jánosné, Barát János, Bednár Imre, Bencze Jánosné, Bencze Lajosné, Békés Lajos, Biró László, Biró Gyula, dr. Biró László, Bosznainé dr. Németh Ágnes, Brandstatter György, dr. Csaba Imre, Csabafi András, Cseh Mihályné, Csepregi Ist­ván, Csernyánszky Géza, Cson­ka Edit, Dobszai Dénes, Dor- mán Máténé, Erdélyi Zoltán, Enzsölné dr. Miskolczi Klára, dr. Farkas Károly, Fehérné Eperjesi Zsuzsanna, Fers Antal, Geszt Ödönné, Gerber István­ná, Gergő György, Gombár Attila, Görcs Károly, Győrök József, Gyulay György, Harasz­ti Gábor, dr. Horváth Erzsé­bet, Horváth Gyula, Huber Je­nő, Huszáráé Babinecz Ilona, Kalla Gábor, dr. Kecskés Jó­zsef, Kisasszondi József, Komáromi Györgyné, dr. Komá- romy Lászlóné, Komlódi József- né. Kukái András, dr. Lendvai Endre, Lendvai Gellért, Lengyel László, Ludvig János, Máté Gyula, Mezei -József, Molnár Tiborné, dr. Molnár Zoltán, dr. Modensieder Mariann, Muck József, Navreczki István, Ne­meskéri Sándor, Novák Szil­veszter, dr. Oláh Imre, dr. Pat- la Károly, Pavlovics Márk, Per- necker Imre, dr. Petrovics Etel­ka, Jókai János, Pozsgai Mik­lós, Rajnai Imre, Reisz János, dr. Révész Mária, Rózsa Béla, Simonovics Ferenc, Sóstói Jó­zsef, Szabó Ferencné, Szabó István, Szabó Nándor, Szabó- né Garamvölgyi Éva, Szalai Lajos, Szaszák Mihály, Szigeti József, dr. Szilvási József, Szil - vási László, Szondi József, dr. Szűcs József, dr. Terbe Klára, Tomics János, dr. Tóth Mária, Tóth Mihályné, Vanyek József, dr. Varga István, Varga János, Vargáné dr. Kiss Erika, Varga Sándor, Vámos Mihály, Vicze Sándor. Uj szakszervezeti folyóirat: Jelző címmel új elméleti, társadalom- és szakszervezet­politikai folyóiratot indít útja - fa a jövő héten a Népszava Kiadó Vállalat. A 72 oldalas, havonta megjelenő kiadvány elsősorban a szakszervezeti aktivistáknak és tisztségvise­lőknek készül, de — a kiadó szándéka szerint — hasznos lehet mindazok számára, aki­ket foglalkoztatnak az élet- és 'nunkakörülményekkel össze­függő kérdések. Kárpáti Sándor, a lap fele­lős szerkesztője a Fészek Mű- vészklubban kedden tartott sajtótájékoztatón hangoztat- a szakszervezetek gyökeres átalakításának fontos tényező­je az elméleti munka színvo­nalának emelése, a nyilvános­ig, a mozgalom sajtójának •Megújítása. A Munka és a Szakszervezeti Szemle című fo­a Jelző lyóiratok megszűnését köve­tően indul útjára az új sajtó- orgánum, amely a szakszerve­zetek radikális megújulásának, a tagság érdekvédelmének és érdekképviseletének szócsöve kíván lenni, foglalkozik mind­azokkal a gazdasági, politikai és kulturális kérdésekkel, ame­lyek hatással vannak a szerve­zett dolgozók érdekeire. A Jelző tájékoztatást ad a kormány-SZOT találkozókról, valamint az ágazatok és szak­mák érdekképviseleti, érdek- védelmi tevékenységéről. Rend- szeres^információkat közöl a Szakszervezeti Elméleti Kuta­tóintézetben folyó kutatásokról és azok eredményeiről. A 25 forintba kerülő lap egyelőre 10 ezer példányban jelenik meg, s a szerkesztők tervezik tematikus számok' közreadását, szociográfiai pályázatok indí­tását is. Pécs-Baranyai Negyedik alkalommal jelent meg a Pécs-Baranyai Kalen­dárium a megszokott magas színvonalon, ha lehet még ér­dekesebb tartalommal, mint az előzőek. (Szerkesztette dr. Nfándoki László, felelős szer­kesztő Bokor Béla, a Baranya begyei Művelődési' Központ igazgatója.) Nem is lehet rossz a tarta- i°m. hiszen Pécs-Baranya jó- tollú helytörténészei, újságírói es népművelői fogtak össze. A hónapokra elosztott tartalom- jegyzék számos -érdekességet kínál: Százötven éves fénykép; Az I- világháború játékkártya'­Kalendárium kon; Mi történt Pécsen 1889- ben és 1988-ban? Kossuth La­jos és Pécs; XVII. századi étel­receptek; A New York-i „feke­te péntek", a világválság ha­tása Pécsre... Az érdekes szakcikkeket sokat mondó fényképfelvételek, anekdoták, kottaleiratok egészítik ki. Vagyis ez a könyv olyan, mint amilyennek egy színes kalen­dáriumnak lennie kell. A ti­pográfiai munka is dicsérhető, ám a barna színű nyomás kis­sé az olvashatóság rovására megy. A kalendárium besze­rezhető a művelődési intéz­ményekben, utazási irodákban. A szociális juttatások közé tartozik a rászorulóknak éthordók bon házhoz vitt ebéd több Mind a rászoruló Szociális támogatás Baranyában 88 300 a nyug­díjkorhatáron felüli lakosság, de 96 000 azok száma, akik­nek nagy része így vagy úgy (nyugdíjas, rokkantnyugdíjas, járadékos) szociális téren előbb-utóbb eseti vagy rend­szeres támogatásra szorul. 1987-es statisztika: a nyugdíj átlaga 4200 forint volt me­gyénkben, de a nyugdíjasok 61 százaléka nem kapott havonta 4000 forintot. A többség tehát már '87-ben a létminimumom vagy az alatt élt. (A nyugdija sok több mint egyharmada volt túl a 70. életévén, az ő nyugdijuk reálértéke csökken legérzékelhetőbben. Még egy - az elesettek helyzetét jellem­ző — számadat: mig 1980-ban a nyugdíjasok 15, addig '87- ben már csak 7,4 százaléka vállalt, vállalhatott munkát.) A szerény nyugdíj, családi pótlék és egyéb társadalmi juttatás-emelések bevallottan sem fedezik az inflációs ár­emeléseket. A kormányzat idén 100 milliós pótkeretet helye­zett kilátásba a szociális hely­zetük miatt leginkább rászoru­lók támogatefsára. Baranya a mind égetőbb helyzet enyhíté­sére '87-ben 8,3, míg tavaly már 16 milliós pótkeretet ka­pott, hogy minél több rászo­rulót támogathasson. Remélhe­tően ez évben megyénk is je­lentős összegű póttámogatás­ban részesül. Megyei szinten nincsenek még összesített számadatok az elmúlt évi szociális segélyek (finomabb fogalmazással; tá­mogatások) nagyságáról és felhasználásáról, Így Lukácsi­né dr. Barta Zsuzsa, a Bara­nya megyei tanács szociálpo­litikai csoportvezetője hitelt érdemlően csak a tavalyelőtti tényszámokkal értékelheti a helyzetet: rendszeres segély­ben 2047 ember részesült, összességében 45,2 millió fo­rintot kaptak, havi átlagban 1840 forintot. Az eseti vagy a lendkivüli segélyt 20 514 eset­ben utalták ki, összesen 35,5 millió, átlagosan 1734 forint értékben. (A rendszeres se­gélyben részesülők szinte két­havonta hivatalból is kapnak rendkívüli segélyt.) A napi egyszeri kedvezményes vagy ingyenes étkeztetést rendszere­sen 2328 rászorult vette igény­be, erre a szociális segélyke létből 13,4 millió forintot fór dítottak a tanácsok. S mi a helyzet néhány vá­rosban? Komlón 54, Siklóson 95, Szigetváron 6C a rendsze­resen segélyt kapók száma. S valóban csak ennyi rászoruló lenne? Azt jól tudjak minde­nütt, hogy ez a szóm jószerint csak a jéghegy csúcsa. Az fi gyelemre méltó, hogy évek ótr a rendszeres segélyt igénylők mindegyike részesült támoga­tásban. De hiába kísérik figye­lemmel az elesetteket az egészségügyiek, a tanácsiak, a tanácstagok, a vöröskeresztes es más aktívák, a szomszédok, a ténylegesen rászoruló maga nem kéri a segélyt, v°gy szégyelli bevallani, hogy önhibáján kívül mennyire mély­re süllyedt anyagilag, hogy valójában már rég rászorul- na a rendszeres támogatásra. A* igényjogosultság megállapí­tására hivatott jogszabályok — a szociális segéllyel foglalkozó tanácsi szakemberek szerint is — túl sok bürokratikus megkö­töttséget tartalmaznak. Ök kér­dik: a segély elbírálásánál miért nem lehet kizárólagos feltétel maga a rászorult anyá- 9' és szociális helyzete? Miért kell függővé tenni azt a talán-vmiui jüuu unyugi ne zetben lévő hozzótartoz amúgy sem magas szint meghúzott átlagkereset von lótól? A mostani radiká gyógyszeráremelés a szociá támogatási rendszerben töm gesen növeli a gyógyszerkö ség-támogatottak körét is. M. L. Vetélkedő a Hotel Palatínus­ban Nagy érdeklődés mellett hétfőn kezdődtek a lengyel gasztronómiai napok Pécsett a Palatínus étteremben. Tegnap, az asztalra kerülő ínyencségek mellett szellemi játékra is meg­hívták a vendégeket a prog­ramsorozat szervezői az OR- BIS, a TIT megyei szervezete nemzetközi-politikai szakosztá­lya, a Dunántúli Napló szer­kesztősége, a HNF Pécs Váro­si Bizottsága Magyar—Len­gyel Baráti Klubja, a Palatínus Étterem, a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat és a Me­gyei Művelődési Központ köz­reműködésével megrendezett Ki tud többet Lengyelország­ról? vetélkedőn. A játékoso­kat lapunk december 24-i szá­mában közölt Ez is, az is Len­gyelországról c. keresztrejt­vény helyes megfejtői közül, il­letve a helyszíni jelentkezők közül sorsolták ki. A kétfordu­lós játék résztvevői igazán re­mek földrajzi, történelmi és idegenforgalmi felkészültségük­ről tettek tanúbizonyságot, ki­ríva ezzel a nemzetközi zsű- és a nézők elismerését is. Hogy a vetélkedő szervesen kapcsolódjon az éttermi na­pokhoz, egyik feladatként len­gyel nemzeti ételkülönlegessé­gek összetevőit kellett megál­lapítaniuk. Bár a vetélkedés korántsem ment vérre, azért megérte igyekezni. A győztes meghívást kapott egy három­napos hétvégére Zakopanéba, a Hotel Kasprowyba, a máso­dik helyezett pedig a lengyel napokra szóló kétszemélyes va­csorajeggyel lett gazdagabb. Tóvábbi értékes jutalmakat, könyveket, hanglemezeket, mo­zijegyeket osztottak ki a vetél­kedő további résztvevői, vala­mint a közben feltett kérdé­sekre jól válaszoló nézők kö­zött. De a nézők és a részt­vevők mellett ezzel a . rendez­vénnyel természetesen nyert a szép hagyományokkal bíró len­gyel—magyar barátság is. El­ső helyezett Móró Imre, má­sodik lett Garádi Andrea. Közelkép A közéleti vezetőket bemu­tató Közelkép című sorozatban a legutóbb Tatai Ilonával, a Taurus vezérigazgatójával be­szélgetett Vitray Tamás. A riporter már a beszélgetés elején félretette előre elkészí­tett kérdéseit, mert a vállalat, a Taurus került szóba, és' a személyes életútról szóló be­számoló helyett a riportalany mindvégig a munkahelyéről és a munkájáról, vezetői nézetei­ről és gyakorlatáról beszélt. Lebilincselve, egyre növekvő szimpátiával néztem ezt az asszonyt, aki tulajdonképpen semmi különöset, semmi rend- kivülik nem mondott, és ő ma­ga sem mutatkozott rendkívü­linek. Lenyűgözöttségem okát, a műsort újra végiggondolva abban látom, hogy a műsor­ban egy olyan személyiséget ismerhettünk meg, aki nem­csak önmagával, hanem egy közösséggel, a vállalatával is maradéktalanul azonos. Az ő céljai a vállalat céljai, az ö érdekei a vállalat érdekei — és viszont. Nyoma sem volt Tatai Ilona monológjában panaszkodás­nak, értelmiségi nyavalygás- nak, politikusi egyrészt-más- résztnek, a népszerűség kere­sésének. Tényekről, tapasztala­tokról és tervekről beszélt. Nem ígéretekről, feltételekről, szabályozókról és egyebekről. A műsor egyik célja az, hogy a néző a közéleti embe­rek személyes életéről is képet kapjon. A Tatai Ilonát bemu­tató műsorban azonban ö és a riporter is „elfeledkezett" eiröl a feladatról, s így nem az interjúalany, hanem a be­szélgetésbe beillesztett betétek szóltak a magánéletről. Tatai Ilona egyszer beszélt hosszab­ban önmagáról, amikor azt az elhatározását indokolta, hogy jövőre - elérvén a korhatárt- nyugdíjba megy. Indokai alapján ez az elhatározása is — miként tizennégy éves ve­zérigazgatói munkája — böl­csességről és vezetői erényről tanúskodik. A beszélgetés számomra bi­zonyos evidenciákat tett vilá­gossá. Azt, hogy a vezetői- irányítói munka szakma és szakértelmet kíván, és azt, hogy a politikusi munka is ép­pen Így' szakmai alapokon — nem pedig a meggyőződés szi­lárdságának a bázisán — áll. Persze na az élet, a társa­dalom nem az evidens igaz­ságok alapján működik, akkor öröm látni, ha egy-egy ilyen igazság érvényesül. Nálunk az elmúlt évtizedek­ben a politikusi pályához és a vezetői megbízatáshoz ele­gendő volt a megbízhatóság, a feltétlen lojalitás. A Tatai Ilonáról készült, közelkép azon­ban megmutatta, hogy eddig is kerülhetett (volna) a megfe­lelő ember a megfelelő-koszt­ra - a szakértelme alapján. A baj az, hogy ez a példa pár­ját ritkító kivételnek látszik, éppúgy, mint a Taurusban végrehajtott szerkezetátalakí­tás, a világbanki hitelképes­ség és az a vezetői mentali­tás, amelyik az utánpótlás ki­neveléséről, a vezetés átvéte­lére történő felkészítésről ide­jekorán gondoskodik. De ha ilyen von, akkor ez hitet ad, .és nyújt némi reményt. M. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom