Dunántúli Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-31. szám)

1989-01-14 / 14. szám

Dunántúlt napló 1989. január 14., szombat MÉNKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT TOLNAI OTTÓ ver« t CSUHÁI ISTVÁN. Vagyok, valahol (Tolnai Ottó prózakötetéről) 5 RAKOVSZKY ZSUZSA versei 8 PARTI NAGY LAJOS: Névszón ige (Rakovszky Zsuzsa verseiről) 9 MARTON LÁSZLÓ: Kiválasztottak és elvegyülök (esszé. I.) 25 DANILO KIS; Variációk közep-európai témákra (esszé) 33 VÉG EL LÁSZLÓ: Egy legendárium utórezgései (Domb Kié prózavilágáról) 43 ORAVECZ IMRE verse 43 * SOMLYÓ GYÖRGY. Párizsi kettős (regény. X) 49 ORDASI ZSUZSA: Olasz és nemzetközi Velence (Beszámoló a XLlll. Velencei Bbnnálérál) 61 VARGA IMRE versei 64 KANTOR LAJOS: Illyés palackpostája (Illyés Gyub: A Szentlélek karavánja) 65 CYURKOVICS TIBOR versei 69 KAROLYI CSABA s Meztelen történetek (Domonkos István: önarckép nouetíáoal) 70 BUDAI KATALIN; A „szépírás" dilemmája (Csengey Dénes novelláiról) 73 PAPP ISTVÁN. Párbeszéd a megértésért (Csengey Dénes esszékötetéről) 7$ 1989 JANUÁR A Jelenkor januári száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat januári száma, az Újvidé­ken élő Tolnai Ottó poémá­jával kezdődik, amelyet Csu- hai István tanulmánya kísér o szerző nemrég megjelent prózakötetéről. Rakovszky Zsuzsa új verseit Parti Nagy Lajos kritikája követi a köl­tőnő verseskötetéről. Kivá­lasztottak és elvegyülök ci- men a kitűnő, fiatal próza- és drámairó, Márton László közöl bátor és eredeti esz- szét egy változatlanul trau- matikus kérdésről, a ma­gyar zsidóság sorsáról és az egész magyar társadalom ezzel kapcsolatos tudatzava­rairól - mint az írás alcí­me mondja: ,,o sorsról, amely nem közösség”. Részben ugyanezzel a kérdéssel, rész­ben a Duna menti népek egyéb traumáival, tudatzava­raival foglalkozik a világ­hírű szerb író, Danilo Kis Variációk közép-európai té­mákra című esszéje, ame­lyet Végei László elemző Írása követ Kis prózavilágá­ról. A Urai rovatot Oravecz Imre, Varga Imre és Gyur­kovics Tibor versei egészítik ki. Folytatódik Somlyó György Párizsi kettős című regényé­nek közlése. A számban beszámolót ol­vashatunk a Velencei Bien- náléról. Ehhez kapcsolódik a színes, négyoldalas mű­melléklet, amelyen a Pécsett élő Pinczehelyi Sándornak a Biennálén kiállított mun­kái láthatók. A kritikai rovat élén olvas­hatjuk a kolozsvári irodalom- történész, Kántor Lajos elem­zését Illyés Gyula posztu­musz, A Szentlélek karaván­ja című regényéről. Az újvi­déki Domonkos István no- velláskötetéről Károlyi Csa­ba, Oravecz Imre verses­könyvéről Marno János, a nemrég elhunyt Sőtér István utolsó regényéről Pomogáts Béla közöl kritikát. Két írás foglalkozik Csengey Dénes­sel : esszéit Papp István, no­velláit Budai Katalin mél­tatja. Az újvidéki Losoncz Alpár, az ugyancsak Jugo­szláviában élő Sziveri Já­nos verseskötetéről ir. Már­ton László drámáit Király Edit elemzi. R ibeyron idegesen koppant fehér botjával. amely mindig ott van a keze ügyében, a térde közt, mint­ha az örökre elnémult cselló­ját helyettesítené. Ott ülök kö­rülötte a jéghideg szobában, egy kis utcában az Alésia kö­rül. Az egész nagy hodályban nincs más, csak néhány szék, egy asztal, egy ágy, és közöt­tük és a bútorok között nega­tív formáiba merevedő szilárd hideg. Meg a kiáltó értelmet­lenséggel gyűrűző könyvek és kották sora a falakon, s a polcok között, a plafontól a padlóig a fal teljes magassá­gában még kiáltóbb értelmet­lenséggel egy hatalmasra ki­nagyított fénykép, a Bergen- Belsen-i táborról. Mind kap­kodjátok a fejeteket, egyiktől a másikig, egymás szájából kapva ki a szót, egyre jobban kétségbeesve, hogy még ti se, itt se értitek meg egymást, csak Ribeyron ül mozdulatla­nul, szemben a Bergen-Bel- sen-i fényképpel, mindig egy helyre fordítva fekete szem­üvegét, a feketeségbe, vagy inkább a feketeségen át Ber- gen-Belsenbe, amit életében utoljára láthatott a két szemé­vel ebből a gyönyörű világból, mielőtt tüzes vassal kiégették volna, mint valami szentélet­rajzban. De most rátok emeli a két szemét, vagy a két sze­me helyét, mintha azzal is egyenesen a szemetekbe néz­ne. Ha ezt nézésnek lehet ne­vezni. Lehet-e látás nélkül nézni? Ezen az egyszerre fi­zikai és metafizikai, élettani és lélektani problémán érde­mes lenne valakinek elgondol­kodni, gondolod. Mint a mullahog Mekka fe­lé, ő mintha állandóan Bergen- Belsen felé fordulna, hogy ott keresse az üdvét. Mert Ri­Irodalmunk művelői, bará- < tai, olvasói körében eléggé közismert, hagy készül az Ú/ magyar irodalmi lexikon. ; Aki az 1963—65-ben kiadott l „háromkötetest” használja, az előtt nem kétséges; bár, főleg névvel jelzett cikkei többsége színvonalas és jórészt helytálló ma is, aránytalanságai, dog­matikus szemlélete, s önma­gában véve az eltelt negyed­század, sürgetően vetették föl egy új lexikon mielőbbi kiadá­sát. Mimt egy korábbi interjúból (És, 1987. V. 1.) megtudhat­tuk} az új lexikon előkészítése az Akadémia megbízásából 1986-ban elkezdődött. Jóvá­hagyták a terveket, megalakult a szerkesztőség (15. századig: Vizkeleti András; 16-17, sz.: Kovács Sándor Iván; 18. sz.: Németh S. Katalin; 19. sz. el­ső fele: Orosz László, 19. sz. második fele: Csűrös Miklós; 20. sz. első fele: Vörös László; a Tiszatáj volt főszerkesztője; a 20. sz. második fele: Pomo­gáts Béla irodalomtörténészek, mint korszak-szerkesztők); s meghatározták a címszavak körét. Majd a kiadott megbí­zások alapján elkezdődhetett az érdemi munka, a címszavak megírása. Ezek elkészítésének, leadásának határideje 1988 december 31. volt. Nemrég a lexikon főszerkesz­tőjéhez, dr. Péter Lászlóhoz, az MTA Irodalomtudományi Inté­zetének főmunkatársához for­dultunk megérdeklődni: sike­rül-e tartani a megszabott ha­beyron telhetetlen, világtalan- ságában egyszerre keresi üd­vét a földön és az égben. Itt különben is mintha mindenki a maga múltjának kis pokla felé fordulna, és ott keresné a maga egyedüli paradicso­mát. Mintha nem éppen attól lehetne várni, ha végre elfor­dulnánk ettől, gondolod. Itt mindenkit úgy fekszik meg az ifjúsága, mint valami emész­tetlen eledel, amit még ki­okádni sem lehet; vagy mint valami nehéz fém, aminek csekély tömegéhez képest hor­ribilis súlya van. Hisz alig él­tetek még, s mintha már min­den gonoszát megéltetek vol­na, ami az egész élet jussa csak: halálközelt és szerettei­tek már halálontúlját, éhezést, fázást, megaláztatást, maga­tok megadását, álruhát és név­cserét, bujkálást mások, és magatok előtt, és volt, aki azt is, hogy ölt. Hogy is várhat­nátok ettől valamiféle, bármi­lyen üdvöt? Inkább fel kelle­ne robbantani magatokban ezt az ifjúságot. Felrobbantani az ifjúságotokban fuzionált, és jóra többé fel nem használ­ható szörnyű energiákat, de úgy. hogy senkinek se essék Interjú dr. Péter táridőt, s változott-e lényege­sen a lexikon megszerkesztésé­nek alapkoncepciója? — Az 1987-ben elkészült (mintegy 8000 címszóból álló), alapcímszó-jegyzék szerint, 180 szerzőnek adtunk megbízást. A kéziratok folyamatosan jön­nek, „jövögetnek”, sajnos túl­nyomó többségük december 31- ig nem érkezett meg. Jólle­het a szerzőknek egy évük volt rá. Az alapkoncepció nem vál­tozott. Azóta kijelöltük a pót­jegyzék mintegy 2000 címsza­vát. Ezek elkészítési határide­je március 31. Addig remélhe­tően a hiányzó címszavak is elkészülnek.- Hol tart jelenleg az Új magyar Irodalmi lexikon készí­tése? _ A szerkesztőbizottság de­cember 19-én megtartott ülé­sén jóváhagytuk a pótjegy­zék címszavait, s döntöttünk arról is, hogy irodalomelméle­ti fogalmak nem szerepelnek az új lexikonban; ezeket a később elkészülő külön iroda­lomelméleti lexikon adja köz­re majd. A szerkesztőbizottság tőle többé bántódása. Minta háborúból visszamaradt bom­bák ártalmatlanná tétele. Csak ti szabaduljatok meg végre tő­le. Homályosan ilyen sejtelmek hozhattak benneteket össze, mint egy jelentéktelen kis min­tát - „érték nélkül” —, az egész világból, a világtalan Ribeyron fagyos párizsi laká­sán. Az oly korán brutálisan elvesztett Illúziók helyébe, anélkül, hogy tudtátok volna, mesterségesen szerzett Illúziók­ban tetszelegtek, miközben to­vábbra Is a korán elvesztett il­lúziók foglyai maradtak. Hány Ilyen szobában szövögethetik, most, éppen most Is a hason­ló ábrándok fátyol szövetét, mindenfelé a világban •— mi­közben egészen másféle szo­bákban (vagy dehogy: ugyan­ilyenekben Is), ugyancsak min­denfelé a világon, egészen másféle szövedékeket szövö­getnek, acélból vagy az anya­gok mélyének megfoghatatlan anyagából, amelyek mindenkit bekerítenek. Egyszerre kibírhatatlan egye­diséget éreztél. Megint min­denkinek Igaza volt és senki­nek sem. Mlreifle-nek persze, de persze Rlbeyronnak Is. És tudományos felügyeletet gya­korol a lexikonkészítés fel­adatköreiben. (Tagjai jeles irodalomtörténész professzorok, akadémikusok: Király István, Németh G. Béla, Szabolcsi Miklós, Tornai Andor, Szerda­helyi István, az elnök pedig Klaniczay Tibor akadémikus.) A beérkező címszó-kéziratok a mintegy 100 lektorhoz kerül­nek, majd vissza a korszak­szerkesztőkhöz, akik elvégzik a maguk szerkesztői munkáját. Végül az egész anyag hozzám kerül, amelyen jómagam Is elvégzem az utolsó simításokat. Természetesen már együtt a pótjegyzék és a közben adó­dó tennivalók címszavaival, hi­szen az imprimatúráig Is föl­merülhetnek újabb adatok, művek, vagy éppen címszavak. Mindebben, ahogy említettem, némi késésben vagyunk, mi­vel az Akadémiai Kiadónak 1989. december 31-lg kell le­adnom a teljes kézlratanyagot.' — Miben különbözik lénye­gét illetően az előző három- kötetestől a készülő új magyar lexikon? valószínűleg egyiküknek sem. És neked? Úgy érezted, ne­ked van legkevésbé, mert te bízol legkevésbé a magadé­ban. Valakitől hallottad egy­szer, hogy a meteorológiai elő­rejelzés azért adhat annyi gú­nyolódásra okot, mert ahhoz, hogy valamennyire megbízha­tóvá váljék, millió és millió adatot kellene számításba ven­ni, amit még azok a számító vagy milyen gépek se fognak tudni, amikről szintén hallot­tál valamit harangozni. És te? Mennyi adatot tudtál a világ­ról? Szinte semmit. Bár úgy érezted, máris egy életnyi élet van mögötted. Mint ilyenkor mindig, a legtanácstalanabb pillanataidban, a gyerekkor ju­tott eszedbe, amely mintha nem is az életed része lett volna, nem is az élet része, hanem valamilyen másik élet, hiszen a folytatása egyáltalán nem volt annak a folytatása; meg arra a pár sorra Rousseau- nál (akit különben nem na­gyon szeretsz), amiről mindig a gyerekkor jut eszedbe, mi­óta először olvastad, s mindig újra eszedbe jut, ha a gyerek­korodra gondolsz. II me láttá­it un lac . . . Mert, úgy látszik, neked is egy tó kellett, egy tó, hogy megszüless, egy tó, hogy élhess, egy tó, hogy valami szilárd Is legyen a lelked alatt ebben a föllndulásos vi­lágban. De most már arra se gondolhatsz. Annak a mélyén se azt a tündér-írást látod, amit akkoriban nyári reggele­ken a sellőfarkú hullámsuha- nás a fenék fövenyébe rajzolt. Ha most akármilyen messzlség- ből is belenézel, elhurcolt nagyapád ismeretlen utolsó út­ja húzódik az alján, mint egy vércsik, cápajárás nyomán a parti tengervizekben.- A három kötetet egyszerre jelentetjük meg. Az új lexikon Igen apró, a címszót követő művek és Irodalom jegyzéke még kisebb betűkkel készül majd el. Tömörebb lesz, sok lövlditéssel. A szerzőknek „kő­be véshető" stílusra kell töre­kedniük. Ezért csínján kell bán- nlok az egy-egy mondatos mi­nősítésekkel ... A mű beszél­jen - nem a lexikon feladata az értékelés, És persze - bár négy terjedelmi kategóriában állapodtunk meg —, életműve­ket nem lehet centivel mér­ni. A „Géza-példa" jól érzé­kelteti ezt. Ottlik Gézának je­lentős életműve néhány kötet, tehát pár sorban elmondható. Hegedűs Gézának viszont mintegy 80 kötetét kell felso­rolnunk ... Az Új magyar Iro­dalmi lexikon „képtelen" lesz, azaz képek nélkül lát napvilá­got.- Mikor?- Ha a jelenlegi késést si­kerül behoznunk, a lemaradás ellenére Is, bizakodom, 1991- ben .. . Szeretnénk legalábbis. W, E. Rakovszky Zsuzsa Color Star Ha legalább szinkronban folytatódna a véges számú történés-elem örökös újra-kombináclója, s az ég drámája fenn, légmozgás, évszakok diszlet-cseréje: infláció fölé sok elnagyolt jelzésszerű gomolyfelhö az égre; vizbefúláshoz kréta hold. Járványveszélyre hullottalma-sárga, kormányválságra rőten hamvadó égbolt borulna, lassan elizzó gyapjúbála- felhöréteg, konszolidációra hó. Hegyek, mellékfolyók, melyekkel egy rekeszben azúr eget, arany bőrt tárol a képzelet, a jólismert bajokkal önkéntelen groteszkben vegyülnek össze, helyszínekkel helyzetek: az emberi elönti a tűzvész hajnaloknak, bozóti tűzszemeknek fenntartott tartományt, korrupció fölé rézgong Napok hajolnak, terrorra pálmaág. Megjelenik-e 1991ben?... Késésben az új irodalmi lexikon László főszerkesztővel Somlyo György Párizsi kettős — részlet — Utcán. Mohácsi Regös Ferenc rojza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom