Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-03 / 336. szám
IO Dúnúntiiii napló 1988. december 3., szombat lfélemenyek a Dunántúli Vllaplörol: Hogyan touabb...? Nem akármilyen sajtónapaz idei: az elmúlt időszak számbavétele, a jövő feladatainak meghatározása tolón soha nem jelentkezett ilyen égető igénnyel a tömegkommunikáció dolgozói—iányítói számára. Változó társadalmi viszonyaink érlelik lapunk arculatának markánsabbá tételét is, s célunk egyértelmű: szeretnénk megtartani a megyében azt a szerepünket, amelyet az elmúlt negyven év formált, s amely során igyekeztünk az olvasóink igényeit maradéktalanul kielégíteni. Hogy ez mennyire sikerült — döntsék eil Önök. Ha a jövő Dunántúli Napiója — terveink és a velünk szemben támasztott igények — is érdeklik önöket, most csokorba gyűjtve közzétesszük. A merítés bizonyára nem teljes —, erre nem is törekedhettünk —, s ha más vélemé- nyek-ötletek merümek fel az Olvasóban, kérjük tegye meg észrevételeit. Hogy új csokrot kötve, azokat is közre adhassuk. A helyi demokrácia katalizátora Dr. Szirtes Gábor, az MSZMP Baranya Megyei Bizottság titkára: A sajtó, és így a Dunántúli Napló jelene és jövője egyaránt elválaszthatatlan a társadalmi, politikai viszonyok változásaitól. Ezek pedig hatásukban a nyilvánosság egyre táguló és strukturálisan is egyre gazdagodó kibontakozása irányába mutatnak. A változó igények, a különböző társadalmi rétegek 'és csoportok elvárásai, valamint a sajtó jelenlegi feltételrendszere és működése közti ellentét napjainkban az említett változás egyik hajtóereje. így van ez a Dunántúli Napló esetében is, amely az elmúlt időszakban jól megfelelt a pártlappal szemben támasztott követelményeknek, kevésbé a tömeglappal szembeni differenciáltabb igényeknek. Eredményesen töltötte be politikai legitimációs funkcióját, értékes normamegőrző szerepét, amihez mérten halványabb, gyakran bátortalanabb volt a kritikai, a változásokat előmozdító funkció. Bár méltánytalanság lenne, ha nem ismerném el az elmúlt hónapokban e téren érzékelhető, pozitív változásokat és figyelmen kívül hagynám, hogy a nyilvá- nosság-verbalizmus nemcsak az országban, hanem természetesen megyénkben is gyakran jár együtt a régi beidegződések. a védekező reflexek,- az információ-visszatartás jelenségeivel. Ez pedig természetesen megnehezíti az újságírói munkát. Mégis a megújulást az említett területeken tartom — a társadalmi, politikai változások függvényében és mértékében - lehetségesnek és szükségesnek. Például a politikai rendszer megyei szervei munkájának sokoldalúbb bemutatásával, a lakóterületi, a lakóhelyi érdekek, a helyi politikai törekvések, a különböző társadalmi csoportok és rétegek véleményének jobb megismertetésében, az eltérő álláspontok és a differenciált igények jobb megjelenítésében. Továbblépést sürget az idő az állampolgárok közügyekbe történő beavatottsá- gának növelésében, a tervezett döntésekről való előzetes tájékoztatásukban, a döntéseket megelőzően a közvélemény álláspontjának jobb megismerésében, illetve a lehetséges alternatívákhoz való lakossági viszony „felmérésében". Perspektivikusan véleményem szerint az a feladat, hogy megteremtődjék a döntéshozatali föl', matok, teljes nyilvánossága és tovább növekedjék ér- zék-.nyrégünk a lakosságot foglalkoztató kérdések iránt. Üo vélem, a jövőben a lap -gyakrabban lehetne kezdeményezője a pozitív változásokat előmozdító vitáknak, és teremthetne vitafórumot az eltérő álláspontok számára. Talán mindezt tehetné időnként érdekesebben, olvasmányosabban, vonzóbban, netán izgalmasabban. Persze az olvasók —, de főként a lap készítői — most joggal tehetik fel a kérdést; a kényszerből — és reményeink szerint csak átmenetileg terjedelmében megkurtitott lap eleget tehet-e ennyiféle elvárásnak? Lehet-e integrátora ennyiféle érdeknek? Lehet-e katalizátora a helyi demokráciának? Betöltheti-e egyidejűleg a különböző vélemények és igények bemutatásának, netán ezek „egybegyúrásának" funkcióját? Lehet-e egyidejűleg legitimációs eszköz és változásokat előmozdító erő? Megítélésem szerint igen, de csakis akkor, ha gazdagodó és egyre sokszínűbbé váló megyei politikai közéletünk eseményeinek és szereplőinek publicitását ,a jövőben is tényleges politikai súlyuk és szerepük, meg törekvéseik tartalma és iránya fogja a Dunántúli Napló számára a továbbiakban is meghatározni. Közelmúltban létrehozott társadalmi szerkesztőbizottság feladata mindezeknek a törekvéseknek a segítése. A benne résztvevők, (a tanács, a szak- szervezet, a KISZ, a népfront, a PAB és a megyei közvéleménykutató csoport képviselőinek) tapasztalatai, javaslatai és ajánlásai — elképzeléseink szerint -, természetesen nem helyettesitői, hanem segítői lehetnek a szerkesztőségi munkának. Tevékenységük pedig a valódi társadalmi érdek- és véleménytagoltság hatékonyabb megjelenítése, a megyei közvélemény igényeinek jobb figyelembevétele irányába viheti a lap munkáját. Tükrözve a változások korát Kircsi László. Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozata, főiskolai docens. Milyen legyen a Dunántúli Napló? Jó. Jó és érdekes. Érdekes és igaz. írja meg színvonalasan és magyarul az igazat, ne csak a valót. Hangsúlyozottan írjon arról, ami valóban fontos, mégis mindent említsen meg. Hírei legyenek frissek és jól fogalmazottak. A szavak egyértelműek, a képek felismerhetők. Szűnjenek meg azon szituációk, melyeke közhelyeket életre hívják. Bocsánat, ezt már nemcsak a Dunántúli Naplótól kell szá- monkérni. Valóban, lehet játszani a gondolattal; mit várhatok szőkébb pátriám - napilapjától a jövőben? Ez ugyanis a megye egyetlen napilapja. Politikai és mindenes, mint minden jól szerkesztett napilap. Többnyire egyéni arcélű újságírói és szerkesztői vannak és a személyes hang eddig is át-ót sütött a sok általánosan és konvencionálisán fogalmazott politikai kommünikék között. Alapkérdés a jövőre nézve; ha politikai életünk pluralizálódik, megmaradhat-e a lap egyirányúan pártosnak, vagy valamennyi nézetnek egyforma súlyt és teret enged lapjain. Ha a jövőben is ez az egyetlen lapja marad Baranyának, feltétlenül ez utóbbi kell, hogy bekövetkezzen. Csak akkor a lapfej némi korrekcióra szorul. Ha nem, úgy laptársai kell, hogy szülessenek. Valamennyiünk legégetőbb kérdései ma belpolitikai fo- gantatásúak. Történik-e szemléletváltás a vezetésben, személyes aktivitásunk mennyire rendeződhet politikai cselekvéssé és így mennyire hathat a vezetésen keresztül vissza köznapi életünkre. Napilapunknak tehát a közeljövőben még politikusabbá kell válnia, de úgy, hogy valóban a változások korát és ne a puszta ideológiát tükrözze. Meggyőződésem, hogy újságban szerepelni rangot jelent; dönteni, hogy ki és mi szerepeljen a hasábokon, pedig felelősséget. Szeretném, ha a Dunántúli Napló írói és szerkesztői nagyobb felelősséggel és hittel vállalnák fel a tág értelemben vett kultúra, a tudás és az oktatás becsületének megerősítése, identitástudatunk visszaszerzése mindig, de most különösen aktuális programját. Ezen személyiségformáló, döntő készséget kialakító dolgokra van ma a legnagyobb szükség. Ez lehet a lap legszebb politikai programja. Különböző nézetek fórumaként Várbíró Péter, a Magygr Demokrata Fórum Pécs—Baranyai Vezetőségének tagja: A tömegtájékoztatásban rendkívül fontos szerepet tulajdonítok a nyomtatott sajtónak, s ezen belül szőkébb pátriám, Baranya megye egyetlen lapjának, a Dunántúli Naplónak. Tizenkét éve őrzöm, beköttetem a példányokat, most módomban volt átlapozni, az ítéletalkotáshoz még egyszer szemügyre vermi. Véleményem: a lap a tájékoztatási monopóliumával élt -, sokszor visszaélt —, ameny- nyiben nem tükrözte hűen azt a politikai környezetet, amely körülvette, nem adott teret a gondolatok sokféleségének, ritkán vállalta azok ütköztetését. Nem lennék objektív, ha nem venném észre megújulási szándékát, de egyelőre túl bátortalannak tartom azokat a kezdeményezéseket, melyeket a nyitás érdekében a lap fölvállal. Ugyan korrekt módon tudósít az alternatív mozgalmak, pórtszerű tömörülések akcióiról —, legutóbb a Magyar Demokrata Fórum megyei alakuló üléséről, melyet nagyra értékelek -, de többet is tehetne. Nagyon bízok abban, hogy a lapgazda politikai nyitásával a pécs-bara- nyai tájékoztatáspolitika is megváltozik. Elképzelhetőnek tartom, hogy távlatokban a más-más beállítottságú, másmás úton, de azonos célért küzdő tömörülések a megyében is propagandájukat szolgáló lapokat fognak indítani, elképzeléseiknek-gondolataik- nak így teremtve fórumot. Ez veszélyt is hordoz magában; a társadalom progresszív erőinek szétforgácsolódásához vezethet. Kérdésem: miért ne lehetne addig a pártérdekeken túhnutatva, közösen lépni, miért ne lehetne a Dunántúli Napló a különböző nézetek fóruma? Szolgálva az amúgy 'is széles palettán jelentkező lakossági véleményeket, azok képviseletét. És még egy; egyelőre nem látom, hogy a lap megújulása érdekében létrehozott társadalmi szerkesztő- bizottság miként tudna a változás élére állni? Túl szűk körű — indokolt volna kibővítése. Teret a társadalmi vitáknak Dr. Erhardt Imre középiskolai igazgató: Három évtizede vagyok előfizetője és olvasója a helyi lapnak, amely információval segítette munkámat. Az országot járva szinte minden megyei lapot kézbe vettem, s mindig jóérzéssel állapítottam meg: szerkesztése, képanyaga, stílusa, tagoltsága, sokrétűsége kiállja a megmérettetést a megyei lapok sokaságában és az összehasonlítást az egy- egy országos sajtóorgánummal. Így szinte természetes, hogy gyorsan változó társadalmi valóságúak változásra késztették és jövőben is késztetik a szerkesztőket. Hogyan, milyen irányban alakuljon a lap? Véleményem szerint legyen még jobban megyei. Kevesebb terjedelmet szenteljen az országos lapokban megtalálható információknak, az öt város és vonzáskörzete kapjon lehetőleg egyenlő és a jelenleginél nagyobb lehetőséget a publikálásra. A megyében működő szervezetek alakulását, változását naprakészen kövesse. Napjainkban egymásután alakulnak az alternatív szervezetek és mozgalmak. Az olvasók kiváncsiak arra, bogy az alakulók programja mennyire kapcsolódik a demokratizálódás világtendenciájának áramlataihoz, s abból melyiket célozzák meg? A mozgalmak képviselőivel szervezzen kerek- asztal-beszélgetéseket -, a mór meglévők mintájára. Az embereket foglalkoztató ideológiai, politikai, kérdéseket egy-egy szakértő tollából bocsássa vitára, vagy ismertesse. Szolgálja a nyilvánosság alakulását. A megyei és városi politikai intézményrendszer kölcsönös kiegyensúlyozása és ellenőrzése területén bekövetkezendő változások alternatíváit előre vázolja és kérje hozzá az olvasók véleményét. Végezetül, de nem utolsósorban biztosítsa az értelmiség -, ezen belül a pedagógusok - nézeteinek, munkájának jobb megismerését, s így társadalmi elfogadását. Naponként érezzük, hogy 40 év görcsei az értelmiség megítélésében nehezen oldódnak. Ennék megszüntetését, az értelmiség munkáját elemző írások, életútbemutatások, sikerek és kudarcok nyilvánossá tétele, az értelmiségi rétegek egyező és egymásra utaló érdekeinek bemutatása, rétegérdekek, képviselők nézeteinek publikálása segíthetné. A Dunántúli Napló múltja, a változásokra érzékeny jelene, a társadalmi szerkesztőségének összetétele és munkatársi gárdája számomra garancia az új, a gyors, változó feladatok megoldásához. A napi politika közvetítőiéként Dr. Kéri Nagy Béla főiskolai adjunktus: Több kollégámmal együtt kialakított, közös véleményünket szeretném elmondani. Úgy véljük, hogy az MSZMP új politikai irányvonalát —, a kibontakozási- programnak megfelelően -, a sajtónak, a helyi lapnak is nyomon kell követnie. Csák a megújulásra képes sajtó alkalmas a különböző ideológiai-politikai felkészültségű lakosság körében a napi politika közvetítésére. Jelenjen meg a lapban több politikai esszé, a régiónkból vezetők és beosztottak egyaránt fejtsék ki véleményüket a társadalmi kérdéseket illetően. A komolykodó írások helyett olyan vitára serkentő publicitás szükséges, amely egy-egy párt vagy tanácsi döntés előtt a sajtóban a maga érv anyagával jelentős információt szolgáltat a döntéshozóknak és természetesen azok számára is, akikre a döntés vonatkozik. Amennyiben a politikai intézmény- rendszer fejlődése elvezet a többpártrendszerhez, ehhez a helyi lapot versenyképessé kell tenni, fölvállalva a különböző nézetek ütköztetését, s már jó előre teret kell biztosítom az alternatív csoDortoknak, hogy a közvélemény — s ez jogos igény —, időben tá'ékozód- hasson elképzeléseikről, szándékaikról. El tudnánk képzelni azt, hogy a Dunántúli Naoló nevéhez illően egykoron regionális lappá válik, s mellette megjelenhet egy kimondottan Pécs-orientólt, városi lap. Olvasói kapcsolat erősítése Mitzki Ervin, a Dunántúli Napló főszerkesztője: - Úgy vélem, hogy minden önteltség nélkül elmondhatjuk: a Dunántúli Napló olvasottsága, közkedveltsége az elmúlt évek során folyamatosan növekedett, amit a napi százezer fölötti átlagpéldányszám igazol. Az országban egyetlen megyei lap, amely a hét minden napján megjelenik; vasárnapi számunk regionális jellegű, a szomszédos megyékben is kedvelt. Sokan úgy vélekednek, hogy az olvasottság oka a lap monopol jellegében keresendő, hiszen egyetlen a megyében. Ez csak részben fogadható el; akik nem elégedettek, azoknak módjukban áll a megyébe érkező országos lapokra voksolni. Véleményünk szerint a DN olvasottsága több dologban keresendő. Világos a lap politikai arculata, s aki kézbe veszi, tudja, hogy pártlapot vesz a kezébe. Mi mindig a párt politikájának tük- röztetését, magyarázatát vállaltuk föl — és vállaljuk - s ez különösen fontos ma, amikor a tömegtájékoztatás sokszínűvé válásának időszakát éljük. Vallom: csak az a lap maradhat versenyben, amiből egyértelműen kiderül az olvasók számára, milyen platform alapján szerkesztődik, kit és milyen érdekeket képvisel. Mindig tudatábarv voltunk annak, hogy feladatunk egy olyan tömeglap szerkesztése, amely az elsődleges helyi információk mellett kitekint az országra-világra. Tükrözteti, az olvasói igényeknek megfelelően, a legfontosabb napi információk mellett azokat a társadalompolitikai kérdéseket, gondokat, törekvéseket, amelyek olvasóinkat foglalkoztatják. Életünk, napjaink változásai óhatatlanul felveti a továbblépés szükségességét, s ebben elképzeléseinket a közelmúltban megalakult társadalmi szerkesztőbizottság tanácsaival összhangban fogalmazzuk meg. így szükséges az olvasóinkkal kialakult kapcsolat további erősítése, s ebben főleg két területen kell megújulnunk. Évek óta szerkesztünk különböző céloidalakat, melyek rétegigényeket elégítenek ki, ugyanakkor rendszeres szolgáltatói tevékenységet végzünk - jogi tanácsadással, levelezéssel, lakossági fórumok megszervezésével —, valamint a közérdekű tudnivalókkal; orvosi ügyeiétől az adás-vételeken át megannyi szolgáltatói információig. Ebben még szélesebb körű feladatokat kell fölvállalnunk. Hasonlóképpen a társadalompolitikai kérdésekkel való foglalkozásban is: az életmódot, élet- színvonalat, a szociális területet még jobban integráljuk munkánkban. Végül, de nem utolsósorban, követve a társadalmi változásokat, a politikai pluralizmus jegyében alakulófölálló szervezetek tevékenységének figyelemmel kísérése, a párbeszéd nyomán kialakult közös ügyünket előrevivő gondolatok megfogalmazása, tük- röztetése munkaprogramunk része. Úgy véljük, negyvenéves múltunk, hagyományaink, az az újságíró gárda, amely a lap körül tevékenykedett- gondolok itt Lázár Ervinre, Bertha Bulcsúra, Thiery Árpádra, Hallama Erzsébetre vagy Szántó Péterre - erre kötelez bennünket. A jelent többek között Rab Ferenc kollégám riportjaival, Hársiai István várospolitikai írásaival fémjelezhetném többek között, akik aktív újságírói pályájuk végéhez közelednek, s gondolom, nehéz lenne elvitatni qzt a közéletformóló tevékenységüket, amelyet egy megyei lapnak, s munkatársainak föl kell vállalniuk. Meghatározó piaci viszonyok között Bodó László, a Baranya Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója : Újságíróból, kiadóigazgató' lettem, hogy újságíró maradhassak. Nem elég ugyanis az utcán lehajolni a témáért, nem elég tájékozódni, hozzáolvasni, körüljárni, nem elég megírni a riportot, cikket, publicisztikát, jegyzetet, nem elég rovatokat, oldalakat, lapot szerkeszteni — hogy mindezekből újság lehessen, ki is kell ezt nyomtatni, s az olvasóhoz eljuttatni A kinyomtatott lap az újság: az újságíró munkája akkor teljesedik be, ha az előfizető, a vásárló elolvashatja a cikkeit, ha tájékozódhat lakóhelye és a világ dolgairól. Kiadóigazgctó lettem, hogy újságíró maradhassak, hogy a Dunántúli Napló továbbra is megjelenhessen. A Pécsi Szikra Nyomda jóvoltából a Dunántúli Napló az első napilapok között volt, amelyek a korszerű ofszet- eljárással lett kinyomtatva. Lényeges minőségi javulást jelentett ez az eljárás, még akkor is, ha a fonmaelőkészítés- a szedés, tördelés - a hagyományosan szép módon történt továbbra is: az ólombetűk mesterei nem egyszer lettek művészei is szakmájuknak. Mára ezek a szép nyomdai munkálatok elavultak: az ólmot feleslegessé teszik a számítógépek. Ma már játék- számitógépeken gyerekek is csinálhatnak otthon újságot. Nemcsak egy elvont korszerűsítési vágy vezet tehát bennünket, amikor a Dunántúli Naplót is számitógépes fény- szr.désse! kívánjuk formába önteni, de a szükség is: a hagyományos újságkészítéshez a címekhez ólombetűt, a régi szedőgépcvhez alkatrészt egyre lehetetlenebb beszerezni egyre nagyobb megalkuvásokkal tudjuk csak ' a Dunántúli Napló jellegzetes szerkezetét, tipográfiáját reprodukáltatni. Ugyanakkor elhasználódott a Dunántúli Naplót naponta 106 000 példányban kinyomtató rotációs ofszetgép is - a nyomdászok lelkiismeretén túl mór csak a jószerencsénkben bizhctunk, hogy nem következik be: javíthatatlan géptörés, hogy sikerül a karbantartóknak a szükséges alkatrészeket beszerezniük, előállitatniuk. Sajnólatunka az elkerülhetetlen rekonstrukciókra, korszerűsítésre a Pécsi Szikra Nyomda - anyagiak hiányában — nem vállalkozik. A világ példája is arra biztat bennünket, hogy a Dunántúli Naplót is megjelentető kiadónknak saját nyomdája legyen. Az ehhez szükséges töke előteremtésére pedig a részvénytársaság tűnik a legmegfelelőbbnek: ’ százezernyi előfizetőnkre, saját üzemi lapunk előállításában is, érdekelt vállalatainkra számítunk ebben elsősorban. A piaci viszonyok igenlése melle't sajnos elkerülhetetlen, hogy ne kényszerüljünk mi is a Dunántúli Napló árának emelésére. Leendő részvényeseink azonban joggal tarthatnak igényt' a minimum bankkamattal egyező osztalékra, s ez az osztalék fedezhet' a le páremel kedésekből szármám kiadósukat. Kozma Ferenc